Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-30 / 76. szám
Kljeitek a testvéri kommunista és munkáspártok, a szocializmus, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai! (Az MSZMP Központi Bizottságának jelszavaiból.) S-zjolzliLLiz&nhít íiu. ízületeit Qiátk JCáLnum, a baj ctiak küllője 1956-ban Bácska népe és Baja <városa Tóth Kálmán 125 éves születési évfordulója megünneplésére készült. A vidékre zúdult jeges árvíz mérhetetlen pusztítása, az ellenforradalom gálád \próbálkozása akkor megakadályozta az évforduló méltó megünneplését. Egy esztendővel ezelőtt a bajaink Tóth Kálmán •emlékhetet ren ieztek. Az emlékhét során a megalakult Tóth Kálmán Társaság kiadta névadójának bibliográfiáját, tanulmányok jelentek meg írói, közéleti munkásságáról. Tóth Kálmán Baján született 1831. március 3-án. 1848-ban Pesten a katonai akadémiára •iratkozott be. Amikor csatára •kél a nép, beáll honvédnek. Bérezel Mór seregében szolgált. A fegyverletétel után sokáig a bajai erdőkben rejtőzködik. Húszéves, amikor Pestre megy szerencsét próbálni. Drámáit, víg- játékait, időszerű társadalmi szatíráit sikerrel mutatta be a Tlemzeti Színház. 1879-ben agyvérzés éri és 1881 februárjában hal meg Budapesten. A Kerepesi temetőben pihen, szülövá rosa a város legszebb terén 1894-ben állítja fel hatalmat bronzszobrát. Tóth Kálmán a köztudatbai általában, mint lírikus él, ho lőtt a dráma múzsája szerezU meg neki a színházi közönség szeretetét, a sikerek hosszú so rát, a tudós társaság, irodaim társaságok elismerését, koszorúját, tagságát. Első kísérlete 1849- ből való. A «■Puszták rózsája« című színműve azonban nem ütötte meg a mértéket a Nemzeti Színház bíráló bizottsága előtt. Annál nagyobb volt a siker, amikor tíz év múlva újra próbálkozik. Egymásután öt drámát ír, amelyek egyre fokozódó hatással színpadra is kerülnek. Tóth Kálmánnak ezidőbeli darabjai mind történelmi tárgynak. Az »Utolsó Zách« nyitja meg a sort, az »Egy királyné« pedig megszerzi számára a Teleki-díjat és vele az akadémiai tagságát. Kora színpadi egyeduralkodóját szorítja maga mögé: Szigligetit. Történelmi vígjátékai a »Dobó Katica« és a »Király házasodik-». Több drámája a színházak súgókönyvei között búvik meg. — Ezeket felkutatni, népszerű kiadásban megjelentetni a mi feladatunk lenne. Tóth Kálmán a nemzet lantosa, a nép költője, a haladás igazszivű harcosa volt. Felvidéki István A rendkívüli időjárás gondosabb tavaszi munkát kíván A késői tavaszodás már eddig is hátráltatta a mezőgazdasági munkákat, de a március végén bekövetkezett erős havazás miatt feltétlenül az eddigi évekhez viszonyítva sokkal gyorsabban kell elvégezni az időszerű mező- gazdasági teendőket. Ugyanakkor a rendkívüli időjárás következtében gondosabb agrotechnikai eljárásokat kell alkalmaznunk, mind az őszi vetések ápolásánál, mind pedig a tavasziak talajelőkészítésénél. Az őszi mélyszántásol: tavaszi munkái Elsősorban a talajnedvesség megőrzése a feladat. A vetőágyat morzsalékossá, gyommentessé kell tennünk. Ha talajunk már nem olyan nedves, hogy sárosán kenődjék, azonnal simí- tózzunk. A simításra kerülő táblák sorrendjénél vegyük figyelembe a vetési sorrendet. A kul- tivátor és tárcsa használatánál legyünk tekintettel a talaj felszín alatti rétegére, annak sem szabad olyan nedvesnek lenni, hegy kenődjék, ragadjon. A kul- tivátort csak a vetés mélységéig járassuk, hogy a talajfelszín gyorsabban felmelegedjen. A termelőszövetkezeteknél lehetőleg kapcsolt munkagépekkel (pl. kultivátor cs fogas) dolgozzunk. Az őszi vetések ápolása A vetések állapota (a növénysűrűség, bokrosodás, gyomosság, felfagyás) határozza meg a fej- trágyázási, fogasolási, vagy hen- gerezési munkákat. őszi vetéseink ugyan jól átteleltek, de a télutói fagyok visszavetették növekedésüket és ezért fokozottabb gondot kell fordítani tavaszi ápolásukra. Az éjszakák és nappalok nagy hő- mérsékleti különbsége miatt felfagyások jelentkeznek, ezért, amikor a talaj felszíne megengedi (a henger nem ragad) azonnal hengerezzünk. De csak azokon a vetéseken alkalmazzuk a hengert, ahol felfagyást tapasztalunk, mert a hengerezett talaj hamarabb szárad. A rendkívüli időjárás miatt őszi vetésű növényeink fejlődése elmaradt, ezért növekedésük meggyorsítása érdekében feltétlenül indokolt a nitrogéntartalmú műtrágyával való fejtrágyázás. Az erre a célra felhasználandó műtrágya felét olvadás után azonnal szórjuk ki az őszi vetésekre, a másik felét pedig a növények szárbaindulása előtt. A szántásról Mintegy 300 000 kalasztrálís holdon kell elvégezni megyénk területén a tavaszi szántást. Igen fontos, hogy a termelőszövetke- tek és az egyénileg gazdálkodó parasztok időben gondoskodjanak a gépállomási erőgépek és a rendelkezésre álló fogaterők ^biztosításáról. Ennek érdekében 3,5 tonnás gumis kocsik raktárról, kiárusitás miatt, 15 000 forintért kaphatók a Kiskunhalasi Mezőgazda- sági Ktsz-ncl. 770 MÉG 1 NAPIG lehet jelentkezni az 1958. évi Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásárra a községi gazdasági felügyelőknél* 803 A Jakabszállási Gépállomásnak 1957-ben 16 000 norr, .álhold volt a terve és ezt 4000 nor- málholddal túlteljesítette. A tervek teljesítésében jelentős szerepe volt a pártszervezetnek, a gépállomás kommunistáinak. Pedig a gépállomás 65 dologzója közül csak 8 párttag és 1 tagjelölt van. Az igazgató is, meg l a párttitkár is meg> elégedve beszélnek a £ termelésben részt vevő > kommunisták munká- ! járói, példamutatásá> ról. — Tamasi Mihály 11957-es tervét duplájá- . ra teljesítette. Képes ! elvtárs pedig a műhelyben dolgozik pél- ' damutatóan. A párt- * szervezetnek tekinté- 'lye és szava van a Pedig csak kilencen vannak... dolgozók előtt. De ezek a kommunisták nemcsak munkájukat végzik legjobb tudásuk szerint. Amikor vége a munkaidőnek, ők sok esetben akkor is a közösségért tevékenykednek. Tamasi elvtárs a gépállomás irodájától 20 kilométeres távolságról is rendsze- sen eljárt a pártszervezet rendezvényeire, a taggyűlésekre, mert tudja, hogy egy kommunistának többet kell tenni. Ilyenek a Jakabszállási Gépállomás kommunistái. Figyelmük sok mindenre kiterjed. Segítenek a gazdasági vezetésnek, javaslatot tesznek a takarékosságra, az önköltség csökkentésére. Nem hagyják szó nélkül, ha valamelyik traktoros locsolja az üzemanyagot, vagy nem ápolja rendesen a gépét. Az igazgató éppen ezért megelégedéssel nyilatkozik a pártszervezet segítő munkájáról. A gépállomás párt- szervezete most a termelőszövetkezetekkel való kapcsolat jobb kiépítésén munkálkodik. Elhatározták, hogy eljárnak a tsz-ek közgyűléseire, ahol fel- világosító munkát végeznek a gépi munka előnyéről. Ügy kívánják elősegíteni a mező- gazdaság szocialista átszervezését, hogy a tsz-eknek jó munkát végeznek és így hozzájárulnak a terméshozamok növeléséhez. Az elmúlt évi jóminőségű munkának most abban mutatkozik meg az eredménye, hogy az 1957-es évhez viszonyítva, 50 százalékkal nőtt a tsz- ek szerződéskötése. — Igaz, ebben az is közrejátszott, hogy a saját káruk is megtanította a tsz-eket. A gépállomás körzetében lévő termelőszövetkezetek minden kataszteri hold szántó után 3,51 normálhold gépi munkára kötöttek eddig szerződést. A gépállomás dolgozóinak, kommunistáinak erőfeszítése nem volt hiábavaló. T. J, >a termelőszövetkezetek keressék (fel az illetékes gépállomást, az (erőgépek munkájának beüteme- >zése végett. Az egyénileg dolgozó parasztok pedig a helyi föld- (művesszövetkezetek agronómu- <sával beszéljék meg a rendelkezésre álló gépállomási erőgépek /munkájának sorrendjét. sA vetőmag előkészítése, > a vetés / A tavaszi vetőmagvak az állalmi vetőmagakció során a Ter- /ményforgalmi Vállalat helyi te- clepein és a földművesszövetke- (zeteknél, a termelők rendelkezésére állnak. Igen fontos, hogy (még a munkák megindulása /előtt a szükséges vetőmagvakat (a termelők kicseréljék, illetve /megvásárolják. Gondoskodni (kell a saját készletben lévő mag- (vak tisztításáról, a csávázásról* /hogy az időjárás megjavulása (után azonnal hozzákezdhessenek >a vetéshez. Tekintettel, hogy a (tavaszi vetések egész rövid időire korlátozódnak majd, igen /fontos a rendelkezésre álló idő (legteljesebb kihasználása. OSZTOZK *>13g:)ewgD8;>*3g:)e>t58oe>*)g0e>*#De>i383«W)S?*»4Dsc>e>ic>g3e>*/»eMD^ V árom a késve érkező vonatot az egyik vidéki kis állomás épületében. Asszonyok, férfiak jönnek vegyesen, utazni akarnak ők is. Odakünn zord az idő, a fázósabbak karéjba állnak a meleget árasztó vaskályha körül, én meg járkálok le-fel, így, önmelegítéssel védekezem a hideg ellen. Egyszercsak elém áll egy parasztasz- szony. Negyvenéves forma, eléggé elnyűtt teremtés, oka-célja lehet, hogy utamat állja. Vajon mit akarhat? — Tessék mán mondani, mi a foglalkozása? — kérdezi. — Miért érdekli? — Mondanék ___kérdeznék valamit, de csak akkor, ha tudom, hogy mi a foglalkozása. Pilanat alatt megfordul bennem: minek kéne lennem, hogy ez az asszony feltárja előttem titkát? Ügyvédnek, de- tektívnek, lelkipásztornak? Dehát egyik sem vagyok, hazudni pedig nem kenyerem. Ha viszont megmondom kilétemet, nem lőttem-e el a kínálkozó témát? Kibököm mégis: — Üjságíró vagyok. _ Csakugyan? — csodálkozik, mintha fehér hollót látna, de amolyan megkönnyebbülés-féle is benne van a szeme villanásában: az jó, az a jó, ha újságíró tetszik lenni. Mondja is: — Akkor magának elmondhatom. S a következő öt percben nagyon bonyolultan előad egy nemkevésbé bonyolult családi ügyet. Bírósági, ügyvédi iratokat is előszed a megviselt redikül- jéből, miközben osztja az áldást fiskálisra, paragrafusra, mindenre; tán az egész világmindenségre osztaná, ha nem sürgetné az idő (az ő vonata ellenkező irányba megy majd), s magam is a kérdéseimmel, hogy végre tisztán lássam, miről is van szó. A szövevényes mondatokba bugyo- lált igazság aztán csak elő-elő- villan, s végül pőrére vetkőztetve áll előttem. Az asszonynak húsz éve özvegyen maradt az édesapja, s tizenöt hold földjén gazdálkodott két leány-, meg egy fiúgyermekével, míg aztán házasságot kötöttek mind a hárman. — Eleinte nem volt semmi baj, de tetszik tudni, az apám átjárogatott esténként az egyik rokonunkhoz, aztán egy fiatal nőszemély is oda szokott járni. Az egy nagyon rossz nő volt. Hol itthon tartózkodott, hol Pesten cselédeskedett, és egyszercsak gyereke született. Még 1940-ben. — Értem. A maga édesapjától született a gyerek. — Dehogyis — tiltakozik. — Csak ő fogta rá. Az a perszóna. De nem azonnal, hanem 53-ban, miután egy évvel előbb meghalt az apám. Azóta folyik az ügy a bíróságon. Most is a tárgyalásról jövök... A hideg is végigfutott a hátamon, amikor szólították a halottat... — Az édesapját? — Nem, hanem azt a nőt. Mert a bíróság nem tudta, hogy három éve az is meghalt... Rákban... Mert annak mindegy volt, hogy kivel, aztán azért kapott rákot, . •— Tudomásom szerint attól nem lehet rákot kapni. Hanem az orvosnélküli magzatelhajtástól. — Tényleg? — szörnyűlködik. — A kaparástól? Rákot? —, s a vádlottak padján önbeismerésbe gabalyodottak iszonyatával néz rám. Aztán hirtelen észbe kap, hogy elárulta magát is és éviekéi vissza, az eredeti témához. — Most minden áron azt akarják, hogy az a gyerek a mi nevünket viselje. Adjon tanácsot, mit csináljunk? — Annyira bántja a becsületérzésüket, ha nem hárman, hanem négyen osztoznak a családi nevükön? 'U ímez-hámoz, hogy az is,... de!,... s kibuggyan belőle, hogy a vagyon, a tizenöt hold most négy felé menjen? És már minden szava ekörül forog. Hogy igazság ez: a tizenöt hold után ők hárman fizették eddig az adót, amíg kellett a tej-, tojásbeadást is, az a gyerek, akit a gyámhatóság nevelőszülőknél helyezett el, az meg nem fizetett semmit, és most velük egyformán részesüljön mégis? Ezzel aztán elárulja az asszony, hogy általuk is tudott dolog volt az apja és a gyerek anyja közötti viszony, különben nemcsak az apa halála óta kifizetett adó, egyéb fizettség az osztozkodásba való betudásáért menne a harc, hanem azért, hogy annak a gyereknek egyáltalán semmi köze őhozzájuk. Igen, a vagyon. Nem kockáztatom meg ennek az asszonynak, hogy így látom a dolgot: apja* az ő, a gyermekei tudta nélkül fizetett mindig a „törvénytelen” gyermeke anyjának, hogy hallgatásra bírja, különben a jómódú parasztgazda becsülete veszélyben forgott volna. Majd a bíróság igazságot tesz — amitől fél ez az asz- szony, semmi másé, mint: a vagyon! Nem is tudok neki mást mondani, mint hogy bízzék az igazság kiderítésében. De ezzel nincs vége a történetnek. Az élet ,e nagy rendező, szinte a végszóra beküld ugyanis a váróterembe három asszonyt. A városból jöttek, itt szállnak át, s utaznak haza. Vidámak* mosolygósak, gondtalanok. Kosár van mindegyiküknél, bennük áruházban vásárolt holmi. — Azt mondta az uram, hogy az idén többet osztanak, mint tavaly — újságolja egyikük a társainak. — ötvenkét forintot állítottak a tervbe, a tavalyi negyvenhárom helyett —, s elismerően néz a kosara tartalmára, hogy az a tavalyi osztás sem volt azért akármilyen, — Meg is nyomjuk a kertészetben. Az öreg Baló már áprilisban piacra akar menni a primőrjeivel. Nagyon jő kertész. "■"gy tudom meg, hogy valamelyik -*■ termelőszövetkezetből valók az asszonyok. Osztozkodásukra felfigyel az iménti asszony is. És úgy néz rájuk, mint színét vesztett virág az üdén pompázókra, — Tarján István —
