Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-18 / 65. szám

Mészöly Gyu!a Kossuth-díjas kutató: Ziildségtermesztésünk időszerű kérdéseiről A népgazdaság szempontjából igen jélentős a több mint fél­százados múlttal rendelkező megyei zöldségtermesztés to­vábbfejlesztése, felvirágoztatása. Országunk zöldségtermelő te­rülete az elmúlt években már meghaladta a 217 000 holdat. A több mint 30 féle zöldségfaj át­lagtermésének bruttó értéke 3.5 —4 milliárd forintnak felel meg, amely évi nemzeti jöve­delmünknek figyelemreméltó ré­szét képezi. Megyénk zöldségtermesztése átlag 35 000 hold, amely az országos vetésterületnek az egyhatod részét képezi. Ezen a területen 1957-ben 210 millió forint bruttó értéket termeltünk. Hogy ez mennyire nem lebecsü­lendő szóm, akkor tűnik ki, ha összehasonlítjuk megyénk el­múlt évi gyümölcshozamával, amely jóval kevesebb: 140 mil­lió forint volt. Az utóbbi években rohamo­san fejlődő zöldségexportunk s konzervgyáraink egyre növekvő nyersanyagigénye kedvezően be­folyásolja megyénk zöldségter­melésének fejlődését. Ez a szá­mok tükrében mérhető le leg­inkább. Megyénkből tavaly 1035 súlyvagon zöldséget expor­táltunk. Export-termelésünk 1953-ban indult meg ismét, akkor az összes kivitel csak 117 vagon volt. A megye zöldségexportja tehát 4 év alatt a tízszeresére emelke­dett. Sajnos, ez a reményekre jogo­sító fejlődés 1957-ben egyes kedvezőtlen tényezők — mint az időjárás, a helytelen árpoli­tika — következtébe^ megtor­pant. A március eleji állapotnak megfelelően a MÉK 91, a Kecs­keméti Konzervgyár f!0 száza­lékra teljesítette szerződési ter­vét, vagyis 2570 holdra nincs még megkötve a szerződés. Ezek a tények és számok azt mutatják, hogy termelőink ked­ve a korábbi évekhez képest kissé megcsappant. Ecl kell tár­nunk tellát a hibákat, amelyek akadályai a termelés további fejlődésének. Nyíltan, őszintén kell beszélnünk. y Abból az elvből kell kiin­dulnunk, hogy szocializmust építő országunkban a ter­meltető vállalatok és a ter­melők érdeke azonos. Országunk lakosságát és a kon­zervgyárakat cl kell látnunk megfelelő mennyiségű cs minő­I ségű nyers terménnyel olyan ! áron, amely arányban áll dol­gozó népünk keresetével, illetve amelyből gyáraink a világpiaco­kon is versenyképes készítmé­nyeket gyártanak. Felvásárlási árainkat tehát úgy kell megszabnunk, hogy a termelési önköltségek is figyelembe vétessenek, — másszóval a termelők is megUiIáljáU számításukat. Mi az oka annak, hogy az Idei évre tervezett paradicsom­vetés területnek több mint 25 százaléka nincs leszerződve? A kérdésre választ kapunk, ha a múlt évi paradicsom átlagter­més és a felvásárlási árak ala­kulását vizsgáljuk. Tavaly a fel­vásárolt termés alig érte el a 40 mázsát holdanként s az egy holdról leszedett és értékesített paradicsomért 2011 forintot ka­pott a termelő. A -termelőnek nem érte meg az időjárási okok miatt egyébként is gyengébb minőségű árut leszedni, a szán­tóföldön hagyta elrothadni. Tanulságképpen ismét leszö­gezhetjük, hogy a következő évi termeiét sikere, illetve a ter­melő viszonya a termeléshez at­tól függ, hogy az előző évben miként találta meg számítását. De ezen túl igen sok a ten­nivalónk a mennyiségi és mi­nőségi terme, ztés érdekében, mert ezen a téren nagyon el­maradtunk. Gyenge átlagterméseinknek főleg a rossz talajelőkészí­tés, az elégtelen tápanyag- ellátás, a szakszerűtlen pa- lántancvclés, a hiányos nö­vényápolás az oka. A termelőknek be kell látniok hogy olyan termést remélhet­nek, amilyen mértékben gon­doskodnak a fajták igényéről. A paradicsomtermesztés jövedel­mezősége csakis az átlagtermé­sek emelésével fokozható, hi­szen 80 mázsa áruért 50 száza­lékkal több bevételhez jutunk mintha rossz agrotechnika mel­lett csak 40 mázsát termelünk. Az utóbbi evekben komoly harcot folytatunk a koraiságért A kísérleti módszerek alkal­masak arra, hogy a jelenleg termesztés alatt álló fajták­ról holdanként mintegy 10 mázsa exportárut kapjunk a múlt évi 197 kg helyeit. Az új korai fajtákkal ezt a mennyiséget könnyen megdup­lázhatjuk. Két év alatt több mint 23 ezerrel megnőtt me­gyénk melcgógyi-ablak parkja, amely azt jelenti, hogy egyre több termelő tér át a biztonságosabb és korábbi érést biztosító melcgágyi palán tanevelésrc. Fontos kérdés a konzervgyá­raknak minőségi nyersanyaggal való biztosítása is. Jelenleg az a helyzet,, hogy a termelő nem szívesen l<öt szerződést konzerv- paradicsoni termesztésére a múlt évi alatsony ár miatt. Ha pedig szerződik, úgy gondolko­dik: a javát eladom exportra, j vagy a piacra, a maradékot a I gyárba viszem. Ez a nézet helytelen és káros! Termelőinknek is tudomá­sul kell venniük, hogy a gyárak is csak kiváló minő­ségű nyersanyagból tudnak a világpiacon is versenyké­pes készítményt gyártani. A gyárnak joga van a Szerző­désben kikötött minőséget meg­követelni, a termelőknek köte­lességük azt teljesíteni, — ter­mészetesen olyan átvételi ár mellett, amely ösztönzőleg hat a minőségi termelésre. Kormányzatunk zöldségter­mesztésünk fejlesztése érdeké­ben elrendelte a védőárak beve­zetését, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy a felvásárlási ár ennél nem lehet alacsonyabb. Helyes lenne, ha a földműves­szövetkezetek ellenőrző , bizott­ságokat létesítenének. Ha az ellenőrzést, mint tár­sadalmi munkát — jól meg­szervezzük, elkerülhetők lesznek a felvásárlásoknál tapasztalt visszaélések, segítségükkel fokozatosan ki­alakulhatna a szocialista keres­kedelmi erkölcs, amely nélkül nincs egészséges alapokon nyug­vó mezőgazdaságfejlesztés. Ez társadalmi ügy s ehhez segítsé­get kell adnunk! Kik az esélyesek a jutalomra? A Kiskunhalasi Baromfifel­dolgozó Vállalatnál április 4 tiszteletére indított verseny eredményeit értékelve napvi­lágra került, hogy kik azok a «dolgozók, akik pillanatnyilag esélyesek a jutalomra. Az értékelés szerint a lcgjob- baknál az engedélyezett egy szá­zalékos selejt a fél százalékot alig éri el. Gyóni Mária ifjú­munkás 0,33, Farkas Ilona 0,34, Dobokai Mihályné 0,39, Bábity Mártonné 0,41, Gyugcl Zoltán­ná 0,40, Dudás Etel, Vincze Be­nőné, Tegzes Imréné 0,44 száza­lékos selejttel dolgozott febru­árban. Keddi faegjeqföés (JlzUti pluiz,-társadalmi nwuuz. Megesik, hogy néha ütközik egymással a társadalmi és az üzleti érdek. Tapasztaltuk ezt a minap Kiskőrösön, a Pctőfi- moziban is. Fiatal kamaszgye­rek kért egy Idősebbet, vegyen még egy jegyet, mert neki nem adnak a pénztárnál. A megszó­lított férfi úgy látszik, ismerős volt, mert »jóindulatúan« nya- konverte a fiút egy mosoly kí­séretében, s tíz perc múlva már egymás mellett ültek a nézőté­ren. A kamasz beügyeskedte magát. Van más tapasztalatunk is cs ez a gyakoribb. Nem mindegy, hol töltik a gyermekek az estét. A pedagógusok szerint vagy ott­hon, vagy felügyelet mellett, a művelődési házban. E tekintet­ben azonban nem valami egy­értelmű a pedagógusok és a mozi vezetőinek a nézete. Az iskolai élet alkotmánya, a rend­tartás, tiltja a diákok esti mozi­ba menetelét. A pénztárkezelő már nem ilyen szigorú a jegy- kiadásnál. S ha a jegyszedőnek fel is ébred néha a lelkiisme­rete, akkor a nézőtérre tolongó felnettek sürgetik, engedje be a gyereket, ne »szőrözzön any- nyit...« Akik így tesznek, nem is gon­dolják mennyire hibás a maga­tartásuk, hiszen a fiatalok er­kölcsös nevelése társadalmi kö­telesség. Az üzleti szellem min- denekfölöttisége és az időseb­bek könnyelmű szolidaritása idővel megbosszulja magát. Az irányítatlan szekszuális szemlé­let, sok filmben pedig az ero­tika mellett rnég külön jelent­kező kaland, bűn, vagy szélhá­mosság később a társadalom ká­rára jelentkeznek, mert a gyer­mekben így nem épül, hanem romlik a nevelés hatása. A fia­lok nevelése, tudjuk, nem olyan egyszerű probléma, mint leír­tuk, de ha a szülők e tekintet­ben is együtt dolgoznak a peda­gógusokkal, bőven visszaterül majd azoknek a jegyeknek az ára, ami a moziknál ilyen ese­tekben talán veszteségként je­lentkezne. .CSENDET KÉRŐNK" “Ne zavard a dol­gozók nyugalmát.« Ez a figyelmeztető falragasz fogadja a Szarvas Szálló lép­csőházában az érke­ző vendégeket, lá­togatókat. Félve lép­tük át az épület kü­szöbét, mi is hang­fogót tettünk. Pe­dig felesleges volt, hiszen már a lép- csőházban olyan za­jokra lettünk fi­gyelmesek, mintha a szálló emeletén legalább is egy ko­vácsműhely üze­melne. Sajnos, nem is so­kat tévedtünk. Cso­dálkozásunkra a vendégszobák köz­vetlen szomszédsá­gában, talán az egész országban egyedülállóan Kis­körösön helyezték el szállodában a föld­művesszövetkezet dekorációs műhe­lyét és lakatos rész­legét. Ott jártunkkor éppen az egyik föld­mű vqsszü vetkezeti bolt rolóját javítot­ták, nem éppen csendes kopácsolás- sal. A szomszéd szobákban pedig »aludtak« a dolgo­zók, a községbe ké­sőbb érkezett át­utazók, akiknek az írtak után — gon­doljuk, egy olva­sónk se szeretne a helyében lenni. Nem vagyunk azért rosszmájúaki Elismerjük, néha a lakatosmühelyben is csend van. Sze­rencsére a dekorá­ciósok festőtevé­kenysége nem hal­latszik az égig. A változatosság ked­véért, viszont fel- hallatszik az eme­letre az asztalosok munkájának szá­mos hangja, őket ugyanis a lépcső­házban helyezték eh Gratulálunk a füldmüvesszövetke- zetnek ehhez a gaz­daságos térkihasz­náláshoz. A csendre intő táblát azonban kár volt kitenni. Azt is megtakaríthatta* volna. Cikkünk nyomán Nyomozás indult az „istállóban lakó családtag" érdekében JANUÁR VÉGÉN a szeremlei Béke Termelőszövetkezet rend­kívüli közgyűlése Í6 szavazattal kizárta Takács Ferencet és Tö­rök Pétert. Kik ezek cs mit vetettek? — Hallgassuk meg a szövetkezet el­nökének magyarázatát: — Azért zártuk ki őket, mert megrágalmazták a tehenészün­ket, intrikusok. — Ök rágalmazták? — Nem, hanem a feleségeik. Még az év elején történt a do­log, hogy a két asszony felke­reste a tanácselnököt és elpa- naszoltók, hogy lopják a terme­lőszövetkezet szénáját és tejter­mékeit. Ezt nem hagyhattuk szó nélkül. Közgyűlést hívtunk ösz- sze és a többség Takács Ferenc, valamint Török Péter kizárása mellett szavazott. — Hozzátartozik az ügyhöz az is, hogy ezt a két embert szövet­kezetünkben nemigen kedvelik. Az öreg Takácsnak az a hibája, hogy gyakran, minden ok nélkül fenyegeti tagjainkat, azt han­goztatja, hogy va'marokkal kell az embereket megfogni, csakúgy lehet véget vetni a lopásoknak. A SZÓBANFORGÖ Takács Ferencet a járási pártbizottsá­gon találtam. Éppen kizárását panaszolta. — Hiába, nem tudok belenyu­godni kizárásomba. Az én ere­HE ÜSSÜK ÁGYON AZ EMBERT, hunéin hibáját segítsük kijavítani rozat helytelen, indokolatlan. AZ ÜGYBEN érdekelt más személyekkel is beszélgettünk. Teljes egészében helyeseljük a szövetkezet vezetőségének azt a törekvését, hogy a belső cívódá- sok és villongások okait valami módon pieg akarja szüntetni. — Megállapításunk szerint azonban a fenti eljárás nem vezethet eredményre. A szövetkezet tag­jainak érdeke, hogy olyan lég­körben éljenek, dolgozzanak, ahol a hibákat, fogyatékosságo­kat bátran bírálhatják. Ha a bí­rálónak nincs igaza, akkor nyíl­tan mondják ezt szemébe és vé­delmezzék meg azokat, akiket jogtalanul ért támadás. TAKÁCS FERENC és a ter­melőszövetkezet elnöke is tagja a pártnak. Jelenleg pártszerve­zetük vezetősége foglalkozik a kizárás ügyével. Az én vélemé­nyem szerint ezt a dolgot újra a közgyűlés elé kell terjeszteni. Ismerem Takács Ferencet és nem állítom, hogy teljesen hibamen­tes ember. Magatartásában sok a javítani való, de azért mégis csak furcsa, hogy felesége miatt zárták ki t Lapunk január 22-i számában »Az istállóban lakó családtag, avagy egy fuvaros hogyan szi­Véleményem szerint módot kell adni arra, hogy hibáit a szövetkezetben dologzva javítsa ki. Annál is inkább hangsúlyo­zom ezt, mert Takács elvtárs az ellenforradalom idején és az utána következő hónapokban be­bizonyította, hogy ragaszkodik a szövetkezethez, jelentős szerepe volt a közös vagyon megvésédé- sé’oen és a tagpk együtt-tartásá- ban. ÉRTESÜLÉSÜNK szerint a szövetkezet közgyűlése a közel­jövőben napirendre tűzi és meg­vizsgálja Takács Ferenc és Tö­rök Péter kizárásának kérdését. Reméljük, hogy ebben a helyi és a járási tanács, valamint a pártszervek segítséget nyújtanak a termelőszövetkezet tag igá­nak. A TERMELŐSZÖVETKEZET elnöke viszont ne féljen attól, hogy opportunistának néz;k a fa­luban, ha előző határozatukat a közgyűlés megváltoztatja. Ta­pasztalataink szerint az imponál a falu dolgozóinak, ha a jogta­lan, alaptalan rágalmakat visz- szautasítják, ha tagjaikat türel­mesen nevelik és embersége-en, igazságosan intézik ügyeiket. KL sebb hibákért, botlásokért ne üs­sék agyon az embert, hanem se­gítsenek hibája leküzdésében. Naav József polyozza Miklós Bélát« cítnű cikkünk alapján a kecskeméti járási ügyészség nyomozást ren­delt el Karádi János fuvaros el­len, aki Miklós Béla nevű al­kalmazottjának embertelen kö­rülmények közt adott »szállást«, s akinek nem fizette meg mun­kabérét. A vádirat esetleges be­nyújtásáról, s az elmaradt mun­kabérek megfizetésére irányuló polgári per lefolytatásáról an­nakidején tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. Új gyomirtószer haphaló, a Krezanit F. A földművelésügyi miniszté- • rium Krezonit F. elnevezésű, di- nitroortokrezol-nátrium tartal­mú gyomírtószer ideiglenes gyártását, forgalombahozatalát és felhasználását engedélyezte, A sárga színű erős méreg szag­nélküli, erősen festő hatású, vi­zes pép, állás közben leülepszik. Permetezése a méhekre veszé­lyes. A szert felhasználásig szá­raz, hűvös helyen kell tartani. A Krezonit F. gyomírtószer a len- és hagymavetésekben, vala­mint kísérletképpen borsóvelé- sekben, a kétszikű gyomok — mezei acat, vadrcpcc, disznópa- réj, kisebb hatással az útszéli zsázsa és a libaparéjfélck — ir­tására használható. A gyomirtó beszerezhető a Sfcldnrívesszövotkczeti és velő- *mag boltokban. deti mesterségem a rézműves szakma. Az első világháborúban orosz hadifogságba kerültem, majd a szocialista forradalom győzelme után a második Lenin- ezred katonájaként harcoltam a fehérek ellen. 1921-ben jöttem líaza, Magyarországra. Itthon in­ternáló tábor és a csendőrök puskatusa fogadott. 19 hónapi internálás után rendőri felügye­let alá helyeztek és eltiltottak a gyári munkától. így ismerked­tem meg a paraszti munkával. — A felszabadulás után kap­tam öt hold földet. 1952-ben pe­dig beléptem a termelőszövet­kezetbe. Jelenleg 67 éves va­gyok, de mondhatom, nyugodt, boldog életem volt a termelő­szövetkezetben. Megtaláltam a számításomat. Az elmúlt évben 30 fillér híján 70 forintot osztot­tunk minden munkaegységre. Minden vágyam az, hogy újra a közösben dolgozhassam. — És mit mond a tanácselnök? — Nem volt jelen a közgyűlé­sen. Az asszonyok tényleg mond­tak valamit, de ezt nem lehet rágalmazásnak tekinteni. Véle­ményem szerint a kizárási hátú-

Next

/
Oldalképek
Tartalom