Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-15 / 63. szám

I » A hazát szeretni... Tőasznús fa eredni fauj es a olt Manapság igen helyesen, elég sokat foglalkozunk a na­cionalizmus elleni harccal. Nagy szükség van erre, hiszen egy évtized lankadatlan Küzdelme nem volt elég arra, hogy fél évszázad átkos soviniszta, irre­denta örökségétől megszabadul­junk. Ezt a terhes, a szocializ­mus építésére nézve különösen bomlasztó, burzsoá eszmei be- léndeket tűzzel, vassal irtani kell. Sikertelen lesz azonban minden próbálkozásunk, ha ahelyett, amit el akarunk venni a néptől, nem adunk jobbat, igazabbat. A nacionalizmus el­leni harccal egyidőben az igaz hazafiságot, a szocialista haza szeretetét kell elültetni az em­berek tudatában. 1956 vérzivataros napjaiban azok oktattak bennünket »igaz «magyarságra«, akik ma idegen mikrofonok torkát szorongatva, nemzeti érzelmeiket dollárral termékenyítve szórják a mocs­kot szocialista hazánkra. Fer­tőző, szennyes létük, hazaáru­lásuk a bizonyíték arra, hogy nekünk volt igazunk, akik ha­zánk mellett őszintén tudtuk szeretni a felszabadító Szovjet­uniót, a román munkást, a kí­nai parasztot, belga bányászt, a világ valamennyi dolgozóját. Mert ez jellemzi a szocialista nazafiságot: mélységes huma­nizmus, más népek és saját dolgozó népünk egyforma meg­becsülése, jólétének, boldogulá­sának elősegítése. Néhányon úgy vélik, hogy a kettő, a hazafiság és a nem­zetköziség egymást kizáró, tel­jesen ellentétes dolgok. Ezek a szellemi kacagányosok, miköz­ben féktelen gyűlölettel beszél­nek szomszédainkról, mély­magyar lelkigyakorlataikon fa­rizeus ábrázattal idézik Rákó­czi, Kossuth, Petőfi emlékét. Amikor ezt teszik, szívesen megfeledkeznek arról, hogy II. Rákóczi Ferenc egész szabad­ságharca alatt együttműködött a hazánkban élő nemzetiségiek­kel és szoros szövetséget kötött I. Péter cárral, aki abban a ne- uez időben a magyarok egyik .cgősziritébb barátjának mutat­kozott. Nem jut eszükbe az sem, hogy az általuk oly hami­san bálványozott Kossuth, sú­lyos kudarcok árán, sok év ta­pasztalata után arra a végső meggyőződésre jutott, hogy a magyar nemzet felemelkedését csak a dunai népek összefogásá­val lehet biztosítani. Ki ne tud­ná, hogy Petőfi, aki életét adta a magyar szabadságért, egyúttal a világszabadság legékesen- szólóbb harcosa is volt. A »nemzeti apostolok« azon­ban szívesen elfelejtik ezeket a tényeket. Mi viszont pontosan ezeket vesszük figyelembe és igazolva látjuk benne a magunk internacionalizmusát. Bár a mi igazságunk nem attól függ, hogy jgyezik-e történelmi nagyjaink akkori állásfoglalásával, csupán arról van szó, hogy megmutas­suk: népünk igazi, elhivatott vezetői legtöbbször helyesen is­merték fel hazánk igazi érde­keit. Ezekben a tiszteletreméltó hagyományokban gyökerezik a mi szocialista hazafiságunk. Hamis tehát minden olyan vád, amely a magyarságtól idegen- t .ick bélyegzi a szocializmust, a proletárinternacionalizmust. — Kétségtelen, hogy mi soha nem akartuk igazunkról meggyőzni a kizsákmányolókat, elismerjük azt is, Mgy tőlük idegen a szo­cializmus eszméje, de valljuk, hogy minden magyar dolgozó­nak legalább annyira érdeke a kizsákmányolás megszüntetése, a más népek iránti barátság ki­építése, mint a cseh, a szlovák, a szovjet, a román vagy a jugo­szláv dolgozóknak. A magyal" munkásmozga­lom felejthetetlen példákkal szolgál a szocialista hazafiság és proletárnemzetköziség igazo­lására. Elég, ha csak az 1919-es Tanácsköztársaság dicső tetteire hivatkozunk. Hazafias tett volt akkor kivezetni az országot a incmzetgyilkos háborúból, fel­szabadítani a népet, nemzeti­ségre való tekintet nélkül, min­den elnyomás alól és szövetsé­get kötni az első szocialista ha­talommal, Szovjetoroszország- gal. Hazaáruló volt mindenki, aki a proletárhatalom ellen harcolt. Hazaárulók voltak a fehér brigantik, akik a népha­talom eltiprására behívták az Antantot, a román és cseh bur­zsoáziát. Akkor még nem vol­tak olyan finnyásak, mint ké­sőbb. Szívesen együttműködtek az utóbb annyira megvetett szomszédokkal. A magyar szabadságot a pólai dögkeselyű marcangolta szét, aki a román burzsoá szálláscsi- nálók nyomán fehér lovon bo- roszkált be Budapestre és mint a görény, úgy árasztotta maga körül a »szegedi gondolat« mocskos bűzét. Hát ő hozta el nekünk, úri koszorúval körül­véve, a turulszárnyas »nemzeti gondolatot«, Uralkodása alatt az or­szág a külföldi tőke koncesszió­jává vált, de az irredenta sóhaj azért meghatóan szállt ajkukról a Hadúr felé, Folyt az uszítás minden fó­rumon. Ezért nehéz nekünk ma az emberek gondolkodásáról le­mosni ezt a nyálkás eszme-ra- gadványt. 1956 októbere megtanított bennünket arra, hogy a nacio­nalizmusnak még mindig ter­mékeny talaja van Magyaror­szágon. Űjnfcj- vértanúkra volt szükség aiuioz, hogy megtanul­juk Jrelyesen védelmezni a szo­cializmust építő hazánkat. A pártházak hősi védői és mind­azok, akik a tomboló ellenfor­radalommal szembefordultak, voltak az igaz hazafiak. Haza-f fiák voltak azok, akik résztvet-1 tek az ellenforradalom okozta | károk kijavításában, akik segí­tettek va meg tévedt, de becsüle­tes emberek szemének felnyitá­sában; és szembe szálltak más népek iránti gyűlöletre uszító nacionalista árhullámmal. A baráti népek — elsősorban a Szovjetunió — ríyújtotta segít­ség eleven élő példája az igaz hazafiságnak — proletárinter­nacionalizmusnak. Az igazi hazaszeretet érzése csakis a szocialista országokban alakulhat ki. Kapitalista orszá­gok dolgozóinak nem sok öröme telik a »Haza« kincseiben, ja­vaiban, hiszen azok legnagyobb része a burzsoázia zsebébe ván­dorol, A szocialista országok! népei között semmiféle érdek- ellentét nincs. Nincs tehát aka­dálya annak sem, hogy a leg­jobb barátságban éljenek egy­mással. Ez az őszinte barátság egymás önzetlen segítésében, a legteljesebb eszmei és gazdasági együttműködésben nyilvánul meg. A szocialista országok közös­ségét összetartó barátság eleve feltételezi a szocialista haza sze­retetét, amely önkéntelenül együtt jár más .népek megbe­csülésével, a munkásosztály nemzetközi harcának támogatá­sával. Ez az a hazafiság, melyet mi méltónak tartunk minden dol­gozó magyarhoz. Ezzel a ne­mes, humánus eszmével nem fér össze a féktelen nacionaliz­mus, mely más népek lebecsü­lésében, gyűlöletében nyilvánul meg és amely idegen a magyar múlt minden haladó gondolko­dójától, ne különösen idegen a mai valóságtól. Pozsgay Imre Tjtirhia szerelem Magyarul beszélő szovjet film vígjáték Miről szólhat egy másfélórás könnyű, vidám film? — Az adott esetben arról, hogy két fiatal szerelme > hogyan győzi le a lányát felettébb féltő zord apa előítéleteit. Ez az alap önmagában azon­ban még nem vígjáték, hogy azzá legyen, szükséges hozzá néhány vidám figura, ötletes, jó helyzetek. Ez a kedves szov­jet filmvígjáték mindezzel ren­delkezik. Nazarov igazgató gyá­rában egy fiatal, jóképű mér­nök dolgozik, akit az igazgató semmiképpen nem szívlelhet. Vajon Nazarov bájos kislánya, Marina — természetesen a papa tudtán kívül — kibe szeret be­le? Eltalálták. Petrov nemcsak szerelmes fiatalember, hanem kiváló alpinista is. így nem csoda, hogy Marina szinte egy- sz re szerette meg őt és a Kö- zép-Kaukázus roppant hegy­óriásait. így történik, hogy Marina és a tőle el nem ma­radó papa felkerülnek a káp­rázatosán szép kaukázusi alpi­nista táborba. A tábor parancs­noka pedig — Petrov. Most vég­re alkalom nyílik az igazgató papa megleckéztetésére és a sok vidám bonyodalom végül boldog megoldást hoz. A MEZŐGAZDASÁGI terü­leteken tevékenykedő alapszer­vezeti párttitkárok és függetle­nített pártmunkások a múlt év decemberében és ez év január­jában négynapos tanfolyamon vettek részt. A tanfolyam célja az volt, hogy a részvevőknek segítséget nyújtson az országos pártértekezlet határozatainak végrehajtásához és megismerjék az azóta megjelent központi bi­zottsági, valamint a megyei párt- bizottság által hozott határoza­tokat, azokat területük adottsá­gainak megfelelően hasznosít­Sáli A TANFOLYAM előadásait a megyei párt-végrehajtóbizott­ság tagjai tartották, s azokban megyénk adottságainak megfe­lelően rámutattak az országos pártértekezlet határozataiból adódó feladatokra. A tanfolyam részvevői az előadások anyagát szemináriumokon vitatták meg. Ezeket a szemináriumokat a já­rási titkárok vezették. A hall­gatók valamennyi tanfolyamon élénk figyelemmel kísérték a vitát és a szemináriumokat a pártmunkával kapcsolatos ta­pasztalatcserére is felhasznál­ják A TANFOLYAMOK megmu­tatták, hogy alapszervezeti párt­munkásaink több elvi és gya­korlati kérdést nem ismernek megfelelően, vagy ha ismerik is, nem mindig azok alapján dol­goznak. A legvitatottabb kérdé­sek között szerepelt a mezőgaz­daság szocialista átszervezésé­nek kérdése, s e kérdésben bi­zony voltak véleménykülönbsé­gek is. Hasonló a helyzet az osztály­harc területét illetően és kide­rült, hogy többen vannak olya­nok, akik a párt helyes állás­pontját az osztályharcnál nem ismerik. A gyakorlati munkában ez főleg abban jelentkezik, hogy az osztályharcot kizárólag a pro­letárdiktatúra erőszakszervei feladatának tartják. A szemináriumokon az is ki­derült, hogy pártszervezeteink a rétegpolitikával keveset törőd­nek. Vitatott volt a fentieken kívül a tömegszervezetek párt­irányításának módszere, ho­gyanja. A LEGLÉNYEGESEBBNEK azonban azt tartjuk, hogy bár sok volt a vitatott kérdés és a helytelen álláspont, a szeminá­riumok végén ezeket sikerült tisztázni. Párttitkáraink pár­tunk politikájának alapvető kér­déseit egységesen értelmezik és megvalósításán egyöntetűen munkálkodnak. A TANFOLYAMOK , legna­gyobb eredménye, hogy' az itt tanultakat pártszervezeteink többsége már a gyakorlatban al­kalmazza s ezáltal tevékenysé­gük céltudatosabb, határozó - tabb. A hallgatók nagyobb ré­sze a tanfolyamról hazamenve vezetőségi ülésen, taggyűlésen ismertette az itt tanultakat és a párttagsággal annak alapján vi­tatták meg a tennivalókat. Több pártszervezetünk végre­hajtási tervet készített az isko­lán tanultak felhasználásával. A tiszaújfalusí községi alapszerve­zet titkára, Laczkó Sándor elv­társ, taggyűlésen ismertette a tanfolyamon hallottakat, közsé­gükben azóta életre hívta* a Kommunista Ifjúsági Szövetsé­get és a nőtanácsot. Hegedűs Mátyás elvtárs, a móriegáti párt- szervezet titkára levelet írt a megyei pártbizottsághoz és ab­ban köszönetét fejezte ki a tan­folyam megrendezéséért. Leve­lében beszámolt pártszervezetük terveiről is. Azóta ők is elérték, hogy területükön megalakult s KISZ és a nőtanács, BAJÁN, a titkári tanfolyam tapasztalatai alapján kétnapos tanfolyamot tartottak a pártve­zetőségi tagoknak. Értesülésünk szerint a közeljövőben Kecske­méten is hasonló tanfolyamol indítanak a párt-alapszervezetel; vezetőségi tágjainak. A tanfolyam-' befejezése óié pártszervezeteink sokat tettek tömegkapcsolatuk megerősítése érdekében is. Több kommunis­tát küldtek a különböző tömeg­szervezetekbe és így megjavult azok pártirányítása. Több párt- szervezetben — főleg a kecske­méti járásban — ismét napi­rendre tűzték a párt agrártézi­seinek ismertetését és népszerű­sítik a termelőszövetkezetek eredméiyeit, a párt szövetkezet) politikáját. > A PÁRTMUNKA tapasztala­tai azt mutatják, hogy a titkár’ tanfolyam hasznos és eredmé­nyes volt. Számos párttitkárnak az a véleménye, hogy hasonló tanfolyamot más alkalommal is helyes, érdemes lesz összehívni. Szabó Sándor, a megyei pártbizottság politikai munkatársa A szovjet ipar új terméke A szovjet ipar olyan új üvegszálas anyag gyártását indí­totta meg, amely szilárdság te­kintetében nem marad el az acél mögött, annak ellenére, hogy rendkívül vékony bakelit lakkai összeragasztott szálakból all. „Tűnt március nagy napja, szép tavasz, Mely fölráztad a szunnyadó erőket, Mely új távaszok napját égre hoztad, Mely új remények ibolyáját fontad. Ö, nagy nap, szép nap, légy örökre áldott, Hozz mindig új fényt, új dalt, új virágot!” (Juhász Gyula) Elsárgult Jüzetecske hever az asztalon a Kisszállási Tanács elnökhelyettesének szobájában. 1945-ben nyomták. A címe: Az Ideiglenes Nemzeti Kor y lány rendeletéi. Az ára 5 pengő ... Rasztik István belelapoz és széttárva elém teszi. Vastagon szedett betűk: »600/1945. számú rendelet a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmű- velönép földhöz juttatásáról.« S a földosztó bizottság akkori el­nöke ujjal közt pergetve az öreg lapokat, csendes szóval mesélni kezd a 13 év előtti márciusról... — Elzúgott már felettünk a háború, de az uradalomban a régi élet, a régi rpunka folyt... Aznap éppen a borsót vetettük, amikor futár jött: azonnal sies­sen mindenki a belmajorba, gyűlés lesz. Mire mi beértünk, már feketélletl a tömeg a kas­tély előtt, ö'szízhuszankilen; uradalmi cseléd szorongott és Tizenhárom év telt el... hallgatta a kommunista párt bajai küldötteinek szavát a föld­reformrendeletről ... Én csak akkor eszméltem, amikor a föld­osztó bizottságba javasolt 23 név között a magamét is hallottam. Én lettem az elnök ... hiszen ismert mindenki, itt cselédeske- dett apám, nagyapám is ... Hej, csuda egy öt nap követ­kezett ezután! Előszedtük a fu­tóöleket s aztán gyerünk a ha­tárnak! 11 500 holdat kellett ki­osztanunk herceg Bon Compag- ni Ludovisi Józsefné és gróf San Martino Di Valperga Hen­rik uradalmából. Hol voltak már ezek akkor! Olaszországban siratták a vesztett hatalmat, fullajtárjaik is mind elszeleltek, csak Márkus főintéző igazgatott még... fi. löször a cselélteket elégítet­■*«' tűk ki. Férj-feleségnek 6 hold jutott s minden gyerek után további egy hold. De felvettük a kapcsolatot a szomszédos köz­ségek földigénylő bizottságaival is és osztottunk a kelebiai, ásott­halmi, tompái, mélykúti nincs­teleneknek. összesen hét köz­ség részesült ebből a hatalmas jussból.., / Sok forgatástól elnyűtt papír­lap kerül elő, a kelebiai 183 igénylő névsora .., Rasztik Ist­ván ismeri valamennyit: — Ez itt Dusnoki János, 9 holdat kapott akkor, most a Petőfi Termelőszövetkezet tag­ja ez itt Katona István, 10 holddal... — Kisszálláson 1561 juttatás történt, de ebben a házhelyek is benne vannak — fűzi hozzá magyarázatul Majer István el­nökhelyettes. — Én is házhelyet kaptam, mert akkor még nőtlen voltam •— igazolja Gubicsák József. — Szóval kerek öt nap alatt mind felmértük és kiparcelláz­tuk a temérdek földet -— veszi vissza a szót Rasztik István. — Azon a tavaszon még közösen szántottunk a majorokban meg­maradt ökrökkel, hiszen igája, állata senkinek sem volt... _ á sak 47-ben indult meg a tanyaverés — jut szóhoz ismét Gubicsák József. — Az újgazda kiment a földjére, ásott egy földkunyhót — úgy hívtuk, hogy »dutyi« és abban lakott, amíg fölépítette a lányi­ját... Az új anyagot elterjedten alkal­mazzák majd a rádiótechniká­ban és az elektrotechnikában; Az anyag hő- és hangszigetelő képessége lehetővé teszi, hogy lakásépítkezéseknél is felhasz­nálhassák, Üjra a rendeletbe révedek: —* ...az a célja, hogy valóraváltsa a földművelönép évszázados ál- mát és birtokába adja ősi jus­sát, a földet...« — így lett a Bon Compagni- uradalom utolsó röge is azé, aki megműveli — zárja be Rasz­tik. — Mert valamikor 26 000 holdas uradalom volt ez s esi- háltak itt azelőtt is földrefor­mot, dehát az olyan is volt. Mind a legsilányabb és legtá­volabbi kerületeket engedték le az urak — azt is drága pénzért —, a szine-java az övéké ma­radt. A kommunisták csináltak itt igazi földosztást... Wzilaj márciusi szél cl­J bálja a régi kastély öreg fenyőfáit. A díszes lakosz­tályokban most iskolások ének­lik hangosan az ábc-t s rajzol- gatják az egyszeregyet. Tizenhá­rom év telt csak el. De ők, ezek a gyermekek már ki sem tud­ják mondani a Bon Compagni nevet s csak a mesékből tudják, hogy mi fán terem a herceg, meg a kommenció, meg a né« gyeskonyha... Az a kis sárga füzet, nyomtatva 1945-ben öt pengőért, erősen, gránitkemé­nyen fekszik a múlt világ km porsóján,..

Next

/
Oldalképek
Tartalom