Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-11 / 59. szám

24 szántóirakiorral 19 vontatóval 32 000 normállio’d munkát A kiskőrösi járásban is meg­kezdődött annak a rendelkezés­nek a gyakorlati megvalósítása, amely szerint a szakcsoportok, egyéniek gépi munka igényeit a földművesszövetkezetek útján elégítik ki a gépállomások. Üj feladat ez nemcsak a földmű­vesszövetkezetek, de a gépállo­más vezetősége számára is és mindkét szerv igen bízik az eredményben. — Amit eddig csak páran végeztünk, most leg­alább tízszerannyian csináljuk mondja Kiss József gépállomási mezőgazdász — s ha jól csinál­juk, csak sikeres lehet. A kezdeti jelek máris ezt iga­zolják. A gépállomás már min­den földművesszövetkezettel megkötötte a szerződést. A cél- gazdaságoknak, szakcsoportok­nak, egyéni gazdáknak ebben az évben több mint 32 000 normál­hold munkát végez cl a gépál­lomás 24 szántótraktorral és 10 vontatóval. A szerződések zöme szállítást igényel, főleg a tava­szi és őszi idényben, tekintettel a járás szőlő- és gyümölcster­végeztetnek a földművesszövetkezelek a kiskőrösi járásban j meló jellegére, de több mint 3000 hold középszántás s több­száz hold mélyszántás is szere­pel a megállapodásokban. Néhány gép máris dolgozik. Csengődön három gép szánt. 17 hold szőlőforgatás itt már kész, hasonló munkát végeznek 30 holdon az akasztói célgazdaság­ban. Külöpszálláson 75 hold várja a műtrágyaszórót, a kis­kőrösi legeltetési bizottság 12 hold szántásra szerződött. Solt- vadkerten a célgazdaság 10 000 óra szállítást kötött le egész évre. Császártöltésen és Kcce- íen a földművesszövetkezet ki­csinek találta a gépállomás ál­tal előzetesen megalapított ter­vet s most felemelték. Soltvadkerten mintegy 600 hold egyéni földet munkai meg az idén a gépállomás. A szerző­déskötést a földművesszövetke­zeti agronómus irányításával a 15 tagú termelési bizottság vég­zi. Miskei mezőgazdász minden községről (Soltvadkerten kívül ide tartozik Bocsa és Pirtó is) térképet készít a parcellák pon­{Kér előadás—hét tanulság Htyy. kevisibb tegyen a rokkant ember| — Jegyzetek egy biztonsági megbízott munkájáról — | 1957. január 14-én egy 3-j-l-es dugaszoló fordított helyzetű be­kapcsolásával áramütésben meg­halt Király Sándor, a Kiskun­félegyházi Gépgyár dolgozója. A gyászos hír akkoriban futó­tűzként terjedt az üzemben. Ha­lálos baleset azóta senv történt itt és ez nem véletlen. Figyel­mességgel, elővigyázatos mun­kával ugyanis igen sok rokkant­sággal járó, vagy halállal vég­ződő baleset megelőzhető. Eb­ben pedig nagy része van Ná- nási Istvánnak, a Gépgyár biz­tonsági megbízottjának. Nánási elvtárs hivatalosan a gyár tűz­oltóparancsnoka. A dolgozók életére, testi épségére való vi- gyázást csak másodmegbizatás- ként végzi, jóllehet a két fel­adat nagyon is összefügg. Szív­ügye is mind a kettő. Szabály már a Félegyházi Gépgyárban, hogy az újonnan felvett dolgozó addig nem állhat munkába, amíg Nánási bácsi ki nem ok­tatta. De nemcsak a balesetek­kel kapcsolatban, hanem a meg­előző tűzrendcszeti tudnivalók­ra és a tűzvédelmi felszerelések ismeretére is. A biztonsági meg­bízottnak — mint mondja — egy éve van még hátra a nyug­díj idejéből. Most 61 esztendős. Munkájával kapcsolatban eddig megrovása sem volt. Ezek nél­kül szeretne jövőre nyugalomba vonulni. Az emberek szeretete mellett ezzel is magyarázható, bogy a munkavédelemmel kap­csolatos megbízatását olyan kö­rültekintéssel végzi, amit csak elismeréssel lehet nyugtázni. A biztonsági megbízott teen­dőinek ellátását 1956. május hő 10-én vette át. Azóta egyénen­ként 440 dolgozót oktatott ki a legfontosabb elővigyázatossági rendszabályokra. Ennyi kis vizs­ga igazolvány-másolat van nála íetűzve, s mindegyiken e sokat jelentő két mondat: Legfőbb ér­ték az ember; Baleset ellen vé­dekezz! Feljegyzései további részében az áll, hogy ebben az »M**W**v*« ♦***•«*»»»*«„ évben 31 főt részesített kiokta­tásban, nem régen pedig 162 dolgozó előtt tartott balesetel­hárítási és tűzrendészen töme­ges oktatást. Tavaly a^oól az elvből kiin­dulva, hogy felvilágosítással, elővigyázatos munkával, a biz­tonsági utasítások betartásával igen sok baleset megelőzhető — szeptember 15-től október 15-ig munkavédelmi hónapot szervez­tek. Ennek keretében nagyszabású propagandával hívták fel a dolgozók figyelmét, hogy mire vigyázzanak munka közocn. Nyolc ellenőrző brigád pedig a padlástól a pincéig mumcavédelmi szempontból át­vizsgálta az egész gyárat. A munkavédelmi propaganda hónap eredménye nem is ma­radt el. Az utolsó évnegyedben havonta csak egy-egy kisebb baleset volt az üzemben. — Az is gondatlanságból. De Nánási elvtárs lelkiismeretes működé­sét a statisztika egyébként is bizonyítja. 1956-ban tíz hónap alatt 69 baleset történt a gyár­ban, melyek következtében, 550 munkanap esett ki a termelés­ből. 1957-ben 12 hónap alatt; már csak 40 baleset történt, 344 ! kiesett munkanappal. i ♦ 29 balesettel kevesebb\ ♦ egy. olyan üzemben, ahol nem! nagy cikksorozatok készítése, 1 hanem egyedi gépek gyártása} folyik, igen nagy szó, hiszen aj Különféle munkák lényegesen j nagyobb veszélyt rejtenek ma-j gukban a baleseteket illetően, j mint a tömeges áruk előállítása.} Nánási elvtársnak, a Gépgyár! biztonsági megbízottjának ezért < szebb a munkája, ezért nagyobb» a felelőssége, mintha sorozat-! gyártó üzemben lenne. | Végezetül éppen mivel ember-1 életekről van szó, nem lesz ér-» dektelen, ha megemlítjük, ami; a baleseti statisztikából fentebb | kimaradt. A Kiskunfélegyházi ♦ Gépgyárban végiglapoztuk a| balesetek könyvét és szintet szerencsétlenségből 7—8 fiatal j munkásokkal esett meg. A tör-j téneti bejegyzések legtöbbje pe-j dig, mint az írtak után várhatói is, meggondolatlanságra, fegyel-j mezettlenségre vall. Nánásielv-j társnak ez már régtől gondja.) Tesz is ellene, amit tud, külön-) ben aligha csökkent volna hu-) szonkilenccel az üzemi balesetek) száma. A tanműhelyben például! az ipari tanulók munkába állá-] sakor, majd az azt követő nc-| gyedév végén, utána pedig fél-Z évenként rendszeres munkává-J delmi oktatásban részesülnek a] fiatalok. ' Cikkünk nyomán Bíróság elé kerül a cselédjét kizsákmányoló kulák Nánási István biztonsági meg-; bízott, mint látszik, 1957 december 11-i számunk- ! ban, »Ne hagyjuk a törvénye- I két kijátszani« címmel cikket törődik az emberekkel,\írtunk Bekő László tiszakécskei , . ] kulákról, aki 1957 decemberéig vigyáz a dolgozók életére. Azzal s 52 holdon gazdálkodott, földjét a ténnyel viszont, hogy a leg-] napszámosokkal műveltet ve több baleset^ a fiatalokat éri, a • rneg. Cikkünkben szóvá tettük, pártnak, KISZ-nek s a szakszer-1 hogy Bekő László embertelen vezetnek is többet kell foglal- ] körülmények között tartja Sza­kozni, hogy a Kiskunfélegyházi ]b6 Pal nevú cselédjét. A cikk Gépgyárban az eddigieknél is • tartalmát az ügyészség által legyen a szerencsetle- j megindított nyomozás helyben- nul járt, vagy rokkanttá valt}bagyta) s megállapította, hogy ember. ] Szabó Pál 1936 óta dolgozik Be­Sándor Géza { kő kuláknál, aki 22 éven át csu­pán 1945-től 1949-ig kötött vele szerződést, az előző, s a későbbi időben pedig írásbeli szerződés nélkül, egy öltöny ruha, egy pár lábbeli, s némi alsóruha »munkabérért« dolgoztatta. Bekő vallomásában helyben­hagyta az ügyészség megállapí­tásait, de — jellemző magatar­tására — nem érzi bűnösnek magát. A cselédjét kizsákmányoló, magát bűnösnek nem érző ku­lák ügyének bírósági tárgyalá­sáról annak idején tájékoztatni fogjuk olvasóinkat. Korareggel az ágasegyházi tanácsházán hozzájött a telefonkölt­ség is. — Hű, ez drága mu­latság lehetett! — Drága! De ha másként nem lehet!..i Na, megyek, mert ta­lán megérkezett már a doktor úr! Nagy János mezőői elmegy, de nem hagyja már magára a tanács- házát, mert megjött a legfrissebb tanácsbeli asszony, Bornemisszá- né. Lassan ébredeznek a bútorok, az íróasztal nagyokat nyekken a terjedő melegben, — vagyis inkább forró­ságban, mert jól befű- tött Nagy János, — s lám, szegény sarokba- állított ruhafogason is már ott függ Bornem- isszáné kabátja! Mire a tanácselnök bejön, — mi is elbú­csúzunk a tanácsházá­tól. Mert ezúttal a ta­nácsháza érdekelt ben­nünket. Ilyenkor, kora reggel, i i (—ni'--) Fölöttünk csak az égbolt“ A moszkvai Központi Do- kumentumfilm-sludióban elké­szült a »Fölöttünk csak az ég­bolt« című új, szélesvásznú szí­nesfilm, amely érdekes és meg­kapó képet ad a moszkvai VI. Világifjúsági Találkozóról. A film megörökítette a 131 ország­ból érkezett küldöttek felvonu­lását a luzsnyiki stadionban, a] Kremlben rendezett bált, a vi-j dám utcai karneválokat, a kü-t lönbözö országok fiatalságának! nemzeti táncait, sőt a fesztivál] legfiatalabb külföldi részvevő-! jét is: egy tuniszi művészházas-1 □ár kéthónapos kisfiút. kátokon hirdették, hogy buda­pesti művészek a »Csárdáski- rálynö«-ből énekelnek részlete­ket. (Szegény Kálmán Imre, ha hallotta volna.) Előadásuk címe így hangzott: -Légy az icipici párocskám«. Nem tudtuk, hogy sírjunk-e, vagy nevessünk, ami­kor a színpadon egy hegedű cs' egy harmonika tolmácsolta a Csárdáskirálynö nyitányát. De hogyan! Az ének- és táncszá­mokról jobb, ha nem is beszé­lünk. A konferansz izléstclnül. utszéli, trágár szellemeskcdésc nagy felháborodást keltett a kö­zönségben. Az ilyen silány cnck- és táncszámokat mi nem tűrjük meg falun, de még az ezeket tol­mácsoló -művészeket« sem. A két előadásból azt a tanul­ságot kell levonni, hogy a fal­vak népei ma már különbséget tudnak tenni az igazi művészet és a saját kasszára dolgozó -fő­városi« giccs között. Félreértés ne essék, nem a Csárdás-király­nőt tartom silánynak, hanem az említett -együttes« produkció­ját. Ezúton kell köszönetét mon­danom a hercegszántói közönség nevében a Budapest Táncegyüt­tes vezetőinek és művészeinek, szívet-lclkct gyönyörködtető elő­adásukért. A másik együttesnek pedig azt ajánljuk, hogyha nem tud­nak tisztességes műsorral elláto­gatni a falvakba, akkor meg gyakorolják számaikat, de ne nálunk, hanem otthon. Bálán Miklós > Az elmúlt napokban a hereeg­• szántói művelődési otthonban [ két kulturális rendezvényre kc- » rült sor. > Az első előadáson a 40 tagú ! Budapest Táncegyüttes mutatta ! be művészetét. Igazi művészi él- ! menyben volt részünk. A közön­> ségnek tetszett a műsor, ezt bi- ! zonyították a felcsattanó nyílt- ! színi tapsok. Mindez azt igazol­> ja, hogy ma már a falu népe is [ ért a művészethez és meg is be- í csüli azt, Különösen nagy sikert > aratott a zenekar, melynek tag­> jaiban vérbeli művész egyénisc- ! gcket ismertünk meg. Meg kel- í lett ismételni a -Pacsirtá«-t, Jó­> nás Mátyás vezető prímás mű­> vészi játékában. Kirobbanó si- ! kert aratott Fehér József cim- ! balomszólója és Liszt II. ma- ; gyár rapszódiája. í Beszélnünk kell a tánckar ra- ! gyogó számairól, többek között a ; -llazatérés«-ről, amely magán ; viseli a népi balett vonásait, ■ vagy a nagy tetszést aratott -Os- : tortánc«-ról, amely a szilaj csi- : kosok vetélkedéseit mutatja be ja közönségnek. Az vélemény alakult ki ben- : niink, hogy a Budapest Tánc- ; együttes művészei, vezetői nagy j szolgálatot tettek a kultúrának, I hogy ilyen megkapóan szép, ér- I tékcs műsorral ajándékozták j meg a hercegszántóiakat. > A Budapest Táncegyüttes ven- ! dégszereplésc után, egy magát ; budapestinek tituláló társulat • látogatott el hozzánk. Bár ott- ! hon maradtak volna! Ülés pla- ! \ tos megjelölésével. így a trak­toros a térkép alapján menet­rendet készíthet magának, ke­vesebb üresjárattal folyamato­sabban dolgozhat. A földművesszövetkezetek ve­zetői úgy nyilatkoznak: ők sa­ját feladatukat, a szerződéskö­tést jól megoldják, mert a pa­rasztság szívesen fogadta az új helyzetet, bizalma van a föld­mű vesszöv-t kezet iránt. De min­denütt hoz-.áteszik azt a figyel­meztetést, hogy a gépállomás jó gépeket és lelkiismeretes trak­torosokat adjon! Kiss mezőgaz­dász szerint ez magától értetődő kötelesség, hiszen a ^kötbér- szabály a gépállomást sújtja, ha rosszul dolgozik. Persze, a szer­ződők részéről is vannak zök­kenők. Éppen most fordult elő, hogy Kaskanlyún egy hétre megrendelték a vontatót s ami­kor a negyedik napon kiment, visszaküldték azzal, hogy most nincs munka. Egy telefonértesí­téssel meg lehetett volna előzni, hogy a gép ne tegyen meg fe­leslegesen ekkora utat, — De azért még ráér két percig? — Annyira rá! — Legyen szíves megmondani: honnan jön ki az állatorvos, hogy csak heti egy órát rendel? — Kecskemétről. — Sokba kerülhet a gazdáknak! — A rendelésért nem kell fizetni, csak ha a rendelési időn kívül hívják. Mint a múltkor is, amikor egy szom­bati napon Csűri Gy. tehenének elállolt a kérődzője és remegett az egész áltat. Várt Csűri vasárnap is, de hétfőn nem bírta to­vább, telefonált Kecs­kemétre, kihívta az ál­latorvost. Az igaz, ez is pénzbe került, mert a doktor úr autófuvar­ját is Csurinak kellett fizetni. Viszont meg­érte, mert szerdáig ta­lán meg is döglött vol­na a tehén. Valami 80 forintba került Csuri­nak a kiutazás, meg hívókat. Ebben is, meg más ügyekben is. Egész nap megyek, pedig azt gondolják a népek, hogy egy mezőőrnek télen a sutban a helye. — Milyen gazdasági ügyekben jár még? — kérdezzük. — Azt lehet monda­ni, mindenfélében. So­kat szaladoztam a ter­melőszövetkezet dolgá­ban is, mert hogy 13 tag ki akart lépni, s a végén csak hat lépett ki. A szövetkezeten va­lamit segíteni kellene! De látjuk, hogy már ropog a tűz, s Nagy János türelmetlen. — Hova akar most menni? — Jaj, máma szerda van, ilyenkor nyolc óra körül érkezik autón a körzeti állatorvos. A faluban csak kilencig marad, mert az állami gazdaság is az ő kör­zetéhez tartozik, s ad­dig beszélnem kell vele a sertésoltásoK ügye - ben, aztán futok visz- s7.a| Hét óra negyvenöt perc. Háromnegyedóra múlva kezdődik a mun­ka az ágasegyházi ta­nácsházán. Addig is pihennek a székek, asztalok, s a sarokbaállított rossz gyerek, a fogas is sza­badon nyújtózik... Kong a léptünk a fo­lyosón, s erre dugja ki lejét t,agy János me­zőőr az egyik ajtón. Most ő egyben a ta­nácsháza altisztje is. Ö fűti be a szobákat. Igaz is! Mi a dolga a mezőőr-altisztnek ilyenkor, munkakezdés előtt? • — Hát, kérem! — kezdi Nagy János. — Először is befűtoic. Az­tán délelőtt majd ro­hanhatok kutyát össze­írni. Hallottam valamit a hegyközség megala­kulásáról is, de nálunk még nem mozog sem- ' mi ebben az ügybén, nekem kell hát mozog­ni^ mert ha bejön a ta­nácselnök, már v iszem is ki a leveleket, meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom