Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-29 / 75. szám
t Legyen hétről-hétre könyvtári nap Jászszentlászlón Bocsánatot kérek azért, hogy kezem nem szokott a tollhoz, de az alábbiak közlésére mégis vettem a fáradságot és írok a szerkesztőségnek. Községünk tanácsa 1958. évre 4000 forintot fordított a könyvtár fejlesztésére. Az egyik nap meg is érkeztek a könyvek, két nagy csomagban. A könyvtár ajtaján egy cédula hirdette: »Könyvtári óra hetenként egyszer, minden csütörtökön délután 4—6-ig.« A legelső csütörtöki napon tehát elmentem úgy negyed 5 óra tájban, hogy a megérkezett, új könyveket láthassam. Megérkezésemkor 15—20 diákot, s köztük felnőttet is találtam a könyvtárosra várakozva. Itt, faluhelyen nem szokás félvagy egyórai késésért mindjárt nyugtalankodni, tehát vártunk, kitartóan. A diákok háromnegyed 6 tájban elhatározták, hogy beszólnak a könyvtáros lakásába. Onnan azt a választ kapták, hogy mindjárt szólnak neki. Ezután újból vártunk fél 7-ig. Ekkor már gyülekeztek a kultúr- házban a varrótanfolyam részvevői, akiktől úgy mellékesen megtudtuk, hogy a könyvtáros- nő elutazott, s így ne is várjuk. Most újból könyv nélkül leszünk, legalább jövő csütörtökig. Éppen ezért az volna a kérésem, ha a könyvtáros bármi okból akadályoztatva van. a könyvtár ajtaján azt tudassák és hetenként egyszer akkor más időben tartsanak könyvtári órát. T. Z. egyéni dolgozó paraszt Segítséget a KSSZ-aek a kultúra ápolásához! Az elmúlt napok egyik estéjén a Tiszakécskei Permetezőgépgyár kiszistáinak színjátszó csoportja jelenetekből, szavalatokból, énekszámokból álló háromórás műsorral szórakoztatta az Űjbögi Állami Gazdaság dolgozóit. Utána éjiéiig tartó tánc következett. Minden dicséretet megérdemelnek a kécskei KISZ-fiatalok, amiért végezvén napi munkájukkal, felkerekedtek, hogy derűs perceket, órákat szerezzenek a kulturálódás lehetőségével ritkábban élhető félig-med- dig tanyavilág lakóinak. Ez az utóbbi az egyik pozitívuma ennek az estnek, a másik pedig az, hogy ezek a fiatalok odahaza, a szervezetükben nem semmittevéssel töltik el idejü- Ket, hiszen a háromórás előadás zÁ félek u maid kilagij ott belő fiiak __ A pálmonostori KlSZ-srer- vezet kultúrcsoportja levelet kapott Sövényházáról. Az ottani fiatalok arra kérték a pálmonostori kiszeseket, hogy menjenek el hozzájuk vendégszerepelni. Sö.vényháza 22 kilométerre van Pálmonostorától. Gyalog mégsem mehetünk, így hát arra gondoltunk, hogy segítséget kérünk a Béke Termelőszövetkezettől és a íöldművesszö- vetkezettől. Kaptunk egy gumikerekű lovaskocsit és két lovat Délután két órára beszéltük meg a találkozót az iskolánál. Kegyetlen hideg szél fújt. A fiatalok jól felöltözve, pokróc a nyakukban, szaporán lépkedtek. Két órakor elindultunk. A szél kipirosította az arcokat, de j a fiatalok így vélekedtek: j — Nem baj, ha egy kicsit fá- j zunk, de becsületet szerzünk a j csoportnak. — Ez igaz, mondja a másik, ] de így meggémberedve hogyan j tudunk szerepelni, hiszen még < a lélek is kifagy belőlünk. í — Segítsünk rajta, felelik j többen, s rázendítettek egy régi : népdalra: »Péteribe két úton: kell bemenni«. így dalolva, jó- ; kedvűén érkeztünk meg Sö-; vényházára, a volt Pallavicini őrgróf birtokára. Mesébe illően | emelkedett ki. az akácosok és fenyvesek közül az üvegtetős : kastély. Nem messze tőlünk a: művelődési otthon. A kultúrcsoport alighogy fel- ' melegedett az öltözőben, több mint kétszáz ember várta a műsor megkezdését. Amikor felgördült a függöny, lelkes tapssal fogadtak bennünket. A k lórás műsor alatt sokszor felharsant a nevetés, s a sövényházi parasztok a tapsokkal sem fukarkodtak. Amikor már hazafelé ballagtunk, ilyen vélemények hangzottak el: — Mégis sikerült! — Az igaz, hogy fagyoskod- tunk, meg fagyoskodunk, de megérte, mert nagyot nőttünk a sövényháziak szemében. Útközben eldöntöttük legközelebbi szereplésünk színhelyét. Tömörkény lesz a következő útirány. Reméljük, itt sem vallunk szégyent. Budai Imre tanító, KISZ-titUár j Egyes SZB-elnökök \ ♦munkaprogramjának gyenge oldalai; sok tanulást, próbát igényel, ami kétségtelenül fejleszti — később azonban kiderül, hogy csak részben — a műveltségüket, ízlésüket, magabiztos kiállásra, fellépésre, sőt, fegyelmezett magatartásra is neveli őket. A harmadik pozitívumot az előadást követő mulatság jelentette, mégpedig azért, mert a fiatalok a társaságbeli élet illemszabályainak megfelelően szórakoztak, táncoltak. Az estnek, mind e jó oldala mellett, volt azonban negatívuma is. Egy-két jelenet, egyfelvonásos ugyanis a tartalmánál fogva nem felelt meg annak a követelménynek, amelyet a szocializmus Jelé haladó társadalmunk támaszt a kultúra művelésének területén mindannyiunk, a KISZ elé is. A különben nagyon jól szereplő, éneklő és szavaló műsorközlő például konferálás közben néhányszor egy-egy sikamlós anekdotát sütött el, az egyik jelenet mondanivalója pedig az volt, hogy nem egy asszony, hanem általában minden asszony legyen szép, vagy csúnya — megcsalja a férjét. A harmincas, negyvenes években, és sajnos, imitt-amott még napjainkban is divatos kabaré- műsorszámok közül láthatott az ember egyet-kettőt, amelyeket egy letűnt, s annak idején az erkölcstelenség fertőjében lubickoló társadalmi osztály, a burzsoázia igényelt, ez az igény azonban semmiképpen sem azonos dolgozó népünkével, — és semmiképpen sem tartozik a KISZ feladatai közé, hogy az ilyen igényt elégítse ki. Hangsúlyozom, a műsorszámok nem mindegyikéről, hanem egyik-másikáról van szó, s azt is, “hogy a kifogásolt jelenetek kiválasztásáért nem a Permetezőgépgyár kiszistáinak lelkes kultúrgárdája a felelős. S máris odaérkeztünk, hogy a KISZ-nek sok még a tennivalója e tekintetben, abban, hogy szervezeteinek a színjátszó csoportjait az olyan színpadi kultúra ápolására nevelje, amelyik dolgozó népünk kulturális igényeinek a kielégítését, a kommunista erkölcsiség szellemében való művelését, szórakoztatását szolgálja. Mintha csak válasz volna az érintett problémára: a KISZ kecskeméti járási bizottsága éppen a napokban tárgyalta ezt a A helyszínen... Annakidején hírt adtunk lapunkban arról, hogy elfogták és kihallgatták Kecskemét és a környék legnagyobbszabású betörőbandájának tagjait. Most, hogy lassan elérkezik a bírósági tárgyalások ideje, — nem öncélú hatásvadászásból, hanem a tanulságok levonása miatt — ígéretünkhöz híven ismét felelevenítjük olvasóink emlékezetében a történteket. Ezúttal a február 4-én megtartott helyszíni vizsgálatokhoz vezetjük el olvasóinkat, ahol a három betörő élethűen lejátszotta bűntettük minden apró mozzanatát. Már a rendőrségen magukhoz vették a betörők a két feszítővasat, s más szerszámot, melyeket Simola János vett mikulási »ajándékként« a fiatalkorú M. László számára. Első állomásunk a Csongrádi utca egyik háza volt, ahová B. László az ablakot védő rácsok keskeny közén mászott be, s ahonnan volt munkatársuktól, B. László által vásárolt motor- kerékpár árát akarták ellopni, a motorról így két »bőrt« lehúzva. A pénzt ugyan nem találták, de ruhákat, s apróbb holmikat vittek el, nem törődve azzal, hogy munkatársuk is éppen úgy munkával keresi kenyerét, mint szüleik. Ez a cinizmus és nemtörődömség volt jellemző rájuk a helyszíni szemle egész ideje alatt. Még betöréseik helyét is nehéz felsorolni, — szinte végigrabolták az egész várost, s éppen ezért csak a helyszínelés legfontosabb eseményeit meséljük el. Következő betörésüket a megyei tanácsnál követték el, ahonnan számológépeket emeltek el, szakértelemmel nyitva ki a legjobban bezárt ajtókat is. Volt iskolájukba, az Üjkollégium igazgatói irodájába állítólag csupán azért törtek be, hogy »tréningre« tegyenek szert. A Vendéglátóipari Vállalat, a Sörkert, s a Hírős vendéglő vé- gigrablása után (az utóbbiból B. László Simolával 25 000 forintot rabolt el!), a színházhoz, s a mozikhoz is eljutottak, megmutatva itt, hogy nem is olyan intelligens és jámbor kisfiúk ők, mint ahogy a városon végigmenve, a járókelők láthatták őket, kissé sajnálva a gyerekes arcú, magashomlokú B. Lászót, s a nehézkes, kamaszmozgású Si- molát. Mert a színházban — betörésük éjjelén — az egyik ajtó mögött, kopogtatásukra hangot hallva, B. László kijelentette: „Ha kijön, hókon nyomjuk“. Ugyanez ismétlődött meg a Városi moziban is —. de már & rendőrség jelenlétében, a helyszínelés alkalmával. A mozi igazgatója ugyanis, aki jelen volt a helyszínelésen, villámló szemekkel nézett a három rablóra: — Ha megláttalak volna benneteket, aprófát hasítok belőletek! Mire B. László — szintén sokat sejtető szemvillanással válaszolt: — Én is ott lettem volna! Az egész helyszínelésből a három rabló cinikus és nemtörődöm viselkedése mellett éppen az volt a legmegrázóbb, hogy a becsületes dolgozókkal való találkozásaikkor, a helyszínelés alkalmával, mindannyiszor a legmagabiztosabb »va- gánysággal« viselkedtek. Csupán egyszer fedeztük fel B. László hangján a megilletődöttséget. A Hírős étteremben, egyik idősebb, volt munkatársa így szólt hozzá: — Szégyellem, hogy tanítványom volt. B. László másfelé fordított arccal válaszolt: — Én is. Egyik vállalatunk, a betörőbanda leleplezése utáni cikkünk megjelenésekor bosszankodva hozta tudomásunkra: »Nem tehetünk róla, hogy ezeket nem leplezték le annak idején: mi megtettük kötelességünket, s a vétségekért felelősségre vontuk őket.« Félreértett bennünket ez a vállalat. A lefülelt tolvajt valóban eltávolították a vállalattól, és segítőjét megbüntették. De a nevelésnek nem egyedüli módja a megrovás. A fegyelmi bizottságoknak tehát a nevelés is a feladatuk: — neveléssel is lehet »tüzes talajt teremteni a tolvaj lába alá.« S most tesszük fel azt a kérdést, amit nem is csak ehhez a vállalathoz, hanem minden idősebb, becsületes emberhez intézünk: Megleltünk-e mindent, — s megteszünk-e mindent, hogy a B. Lászlóhoz, Bán Györgyhöz és Simola Jánoshoz hasonló fiatalemberek beilleszkedjenek közénk, jól is érezzék itt magukat, s ne vágyjanak más, züllött életformára? Az a cinizmus, s szinte kedé-; lyes romlottság, amelyet e hely-! színeiés alatt is mutattak a be- törőbanda tagjai, arra mutat, j hogy nem tettünk meg még min-; dent a fiatalok érdekében. S ez-; úttal még csak nem is anyagi' helyzetük javítására gondolunk, hanem vágyaik, kalandos és nemes ösztöneik kielégítésére: a KISZ sok, hasznos, ezirányú kezdeményezéseire! A háromtagú betörőbanda fölött nemsokára ítélkezik a bíróság. Kiszabandó büntetésük letöltése után — talán visszatérnek a becsületes emberek társadalmába, talán nem ... Az ő sorsuk bizonytalan... — De legalább a többi, hasonló veszélynek kitelt fiatalra gondoljunk! kérdést. A bizottság feladatául tűzte ki, hogy az olcsó hatásvadászatra törekvő, a giccses, a burzsoá nacionalista szellemű színpadi művek (mert ilyenekkel is lehet találkozni) helyett magasabb eszmei tartalmúak előadására neveli a kiszista színjátszókat. Csakhogy többféle akadálya vari egyelőre annak, hogy a KISZ ezt a kultúrprogramját a kecskeméti járásban megvalósítsa. A műsoranyag-ellátottság szegényes; sem a megyei tanács művelődési osztálya, sem a könyvesbqltok, sem a megyei könyvtár, sőt, a KISZ központjának kultúrosztálya sem rendelkeznek megfelelő színpadi egyíel vonfjsosokkal. Hiba a^ is, hogy a népművelési szervek által az előadásra alkalmas művekről összeállított jegyzéket a KISZ megyei, vagy a járási végrehajtó bizottsága még nem juttatta el az alapszervezetekhez. Viszont e jegyzék birtokában is bajosan tudnának a kiszista kultúrcsopprtok hozzájutni megfelelő műsoranyaghoz, mivel az — ha már a megyénkben nem — csak Budapesten, a Szerzői Jogvédő Hivatal színházi kölcsönző osztályán szerezhető be, s meglehetősen drágán, ám a vidéki KISZ-szervezetek pénzszűkével küzdenek. Végezetül: a KISZ járási bizottságát a kultúra ápolásában segítenie kellene a járási tanácsnak is, csakhogy itt a mai napig sincs népművelési felügyelő. Így aztán nem csoda, ha Ti- szakécskén — de másutt is — a fiatalok lelkesedéstől fűtött kul- túrtevékenysége néha mocsárba téved, viszont, hogy minél szilárdabb úton haladjon előre, ehhez nemcsak a KISZ, hanem az egyéb 4- ebben a cikkben is említett — szervek segítségére is szükség van. Tarján Alma-vermut Tavaly á Hírős Napok alkalmával lepte meg a közpnséget a meggy-vermut forgalombahozá- sával a Kecskeméti Konzervgyár. Bár1 az esőáztatta Hírős Napok nem volt a legjobb propaganda a meggy-vermut bevezetésére, mégis a gyár kiskőrösi -boszorkánykonyhájának« ez a készítménye kedvelt és országosan fogyasztott cikk lett. A vermutfőzés mesterei most — mint értesültünk — új készítménnyel lepik meg a vásárlókat. Számos, de végül is sikerrel végződött kísérlet után megkezdték a kiskőrösi telepen az alma-vermút gyártását. A szakemberek véleménye szerint ez az érdekes vermutfajta éppen különleges ízénél, aromájánál s zamaténál fogva keresettebb cikk lesz az üzletekben, mint jelenleg a meggy-vermut, oooooo oooo oocoooooooo o Henry Alleg, az »Alger Re- publicain« című lap volt igazgatója, aki hosszabb ideje szenved a francia ejtőernyősök algériai börtön-kazamatáiban. Alleg könyve, »A kérdés« — amit a börtönben írt és onnan kicsempésztek — nagy feltűnést keltett. A könyv beszámol a 'kínzásokról, amelyeken szerzője keresztülment.
