Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-26 / 72. szám
1 I A leány körök munkájáról A leányok nevelésére, munkájuk segítésére korábban számos KISZ-szervezetben leánykor alakult, amelyben a leányok megbeszélhetik sajátos problémáikat, megtanulhatják a szép hímzések készítését, megismerkedhetnek az öltözködés, szépség- ápolás titkaival, s mindazon fontos tudnivalókkal, amelyek megvalósításával kedvesebbé lehet tenni otthonunkat, életünket. A kalocsai láhyok — kiszisták és KISZ-en kívüliek egyaránt — minden kedden jönnek össze körükben, megbeszélik, mit illik és mit nem illik tenni egy művelt leánynak, közben kézimunkáznak és terveket szőnek arról, hogy milyen mulatságokat lehet rendezni fiatal társaik szórakoztatására. Volt már jól sikerült klubdélutánjuk, amelyen minden részvevő jól érezte magát. A mélykúti leánykor tagj'ai főzőtanfolyamon jobbnál jobb éteA Városföldi Állami Gazdaság KISZ-szervezetében mozgalmas ifjúsági élet tapasztalható. Ez arra ösztönzi a még KISZ-en kívüli fiatalokat, hogy kérjék felvételüket szövetségünkbe: március 14-én is kilenc új tagot vettunk fel. Húszadikán ünnepélyes íogadalomtétel, majd éjfélig tartó bállal záruló műsoros est volt, amelyre meghívtuk a kiszisták szüleit, hozzátartozóit is. Az önkéntes segítőbrigád is megalakult szervezetünkben, amely célul tűzte ki az idősebb dolgozók munkával való segítését és egyéb feladatok elvégzését. Elhatároztuk azt is, hogy társadalmi munkával elvégezzük a kultúrház bővítésének zömét: — építünk büféhelyiséget, a színpadhoz öltözőt, s a könyvtárnak is berendezünk egy termet a kultúrházban, hogy fiataljaink szórakozása és művelődése egy- helyen legyen biztosítva. A kultúrház előtt parkot létesítünk, hogy minél szebbé varázsoljuk szervezeti életünk központját. Szó van arról is. hogy szervezetek készítését tanulják meg; egyszer csirke-, máskor halpaprikást főznek nagy szakértelemmel. A már működő körök munkája gazdagítja a KISZ szervezeti életét. Éppen ezért, ahol eddig még nem hozták létre, de megvan hozzá a leSicíőség, a KlSZ-szerveze- tek alakítsák meg a leány- kört, — a már kiadott útmutató segítséget nyújt a szervezéshez. A tavaszi és nyári munkák során a leánykörök tevékenységét is új tartalommal kell megtölteni. Ehhez néhány javaslattal szeretnénk segítséget adni. A leánykörök nyári munkáját illetően javasoljuk, hogy: 1. A leányok vállalják el a falu szépítésének védnökségét. Indítsanak mozgalmat, hogy minden ház előtt legyen virágoskert, hozzák rendbe a községi tünk nemsokára televíziót vásárol a tagsága, s természetesen a gazdaság többi dolgozója számára is. Pálinkás László, a városföldi KlSZ-szerve- zet kultúrfelelőse SÁGVARI ÉRDEMÉREMMEL tüntették ki 20-án a pálmonos- tori tanyavilág Lenin KISZ- szervezetének titkárát, Budai Imre fiatal pedagógust. A fiatalok a helyiségükül szolgáló iskolában kis ünnepséget rendeztek, amelyen megjelent Romsics Ferenc elvtárs, a KISZ megyei bizottságának titkára is. Több kiszistának és a KISZ kultúr- csoportjában működő idősebbeknek is emléklapot és KISZ- jelvényt adott át a félegyházi járási KISZ-bizottság ez alkalommal. parkokat, segítsenek az iskolák és óvodák udvarainak rendbehozásában. 2. Vegyenek részt a fásítási munkákban és a továbbiakban is vállalják el a fák gondozását. 3. A leánykör tagjai, mint gondos háziasszonyok, tartsák rendben a KISZ-szervezet helyiségét, hogy olt a fiatalok otthonosan érezzék magukat. 4. A leánykori összejöveteleket vasárnap délutánonként tartsák meg, amikor meg lehet beszélni az elmúlt hét eseményeit. A jól végzett munka után jól esik a játék, vidám éneklés a parkban, folyóparton, vagy a virágos házak előtt. Közös kirándulásokat is lehet rendezni a közeli erdőkbe, fürdőhelyekre, történelmi nevezetességű helyekre. 5. A lcánykörök tagjai közösen készüljenek a járási és megyei kulturális seregszemlékre, amelyek az elmúlt esztendőkben oly sok kellemes órát szereztek a részvevőknek. Ugyanitt felhívjuk a leány körök tagjainak figyelmét, hogy a Petőfi Népében közöljük majd a kiszista. leányok egyenblúzá- nak fazonját, amelynek elkészítését, javasoljuk az ifjúsági seregszemlékre, hogy a leányok egyforma blúzban jelenjenek meg,' ezzel is demonstrálva az ifjúság egységét. Bódis Vera, a Megyei Leánytanács vezetője TlZ ÓRÁN ÁT dolgozik a kuníehértói községi KlSZ-szer- vezet mind a 42 tagja a községfejlesztés társadalmi munkájában. Megalakult a szervezetben a leánykor is. (Szabó István leveléből.) • A CSALÓDÁSOK című hé- romfelvonásos színdarabot nagy sikerrel adta elő március 22-én a kerekegyházi KISZ-szervezet színjátszó csoportja, amely korábban ugyancsak sikert ért el Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabjának előadásával. d aáro sfú Üllek is uiozíjíilmas életet élitek VITA: „ Ma már büszke vagyok rá9 ho*jy munkás tettem66 A »Szégyen-e a fizikai munka?-» kérdésével kapcsolatos vitát figyelemmel kísérve, önkéntelenül is alkotmányunk egyik paragrafusa jut eszembe: »Társadalmi rendünk alapja a munka, minden embernek joga és becsületbeli ügye, hogy képessége sze- lirit dolgozzék.« Itt nincs különbségtevés a szellemi és a fizikai munka között, a munka, mint a javak előállítására irányuló erőkifejtés szerepel. De beszéljünk külön a vitát kiváltó fizikai munkáról. A fiatal pályaválasztók nagy többsége fél tőle, különösen azok, akik gyermekkorukban nem szoktak hozzá. Ez érthető is. Az érettségi letétele előtt és után csaknem minden fiatal álma az, hogy egyetemre, vagy irodai állásba kerüljön. Sok más társammal együtt nekem is ez volt a vágyam a középiskolában, de nem így történt. Kikerültem az életbe, s most fizikai munkás vagyok. Eleinte fájt a csalódás, becsapottnak éreztem magam, azt hittem, hogy az iskola padjaiban eltöltött négy év elveszett az életemből. De az idő észrevétlenül eljárt, s napról-napra jobban megszerettem a munkámat. Ma már büszke vegyok rá, hogy tagja lehetek társadalmunk vezető osztályának, a munkásságnak. — Annak az osztálynak, amelynek minden tagja a két keze munkájával építi hazánkban a szocializmust. Keltünk, fizikai munkásoknak megtisztelést jelent, hogy termelő munkával szolgálhatjuk ezt a szent ügyet, de egyúttal kötelességünk is, hogy mind boldogabb és boldogabb vivőnk építésében tudásunk legjavával vegyünk részt. Danes Zoltán, Tiszakécske NEGYEDÉVES TERVÉT ismertette a tagság előtt 24-én, hétfőn este a Czollner téri pártházban a kecskeméti területi KISZ-szervezet újonnan megválasztott vezetősége. * A KÖMPÖCI kiszista színjátszók nemrégiben elkerékpároztak a közel 25 kilométerre eső Szegedre, hogy megnézhessék a Szabin nők elrablása című operettet, amelyet ők is elő akarnak majd adni. A lelkes kultúr- gárda hajnaltájt érkezett haza tanú lmány út j áróí. * VIDÄM MULATSÁG keretében ünnepelte a Helvéciái Állami Gazdaság KISZ-szervezete szombaton a Tanácsköztársaság kikiáltásának 39. s a KISZ megalakulásának első évfordulóját. * A KECSKEMÉTI járás KISZ- szervezetei parkodnak eleget tenni a pártszervezeti szabályzatában biztosított joguknak, s legjobb tagjaikat javasolják a párt tagjelöltjeinek. Lajosmi- -zsén a Saílai Tsz KlSZ-szerve- zetéből Bódis Ferenc, ifjú Sárközi János, Csókási Jenő KI3Z- «agok kérték felvételüket, s a pártszervezet mindhárom jelentkező felvételi kérelmét el í.s fogadta. , KULTURÁLIS jÉLETÜNK fiagg ígérete A kecskeméti cigány népi együttes próbáján Qázombaton reggel »titokza- J tos« telefonhívást kaptam P.ácz Kálmán cimbalmos barátomtól. Délután 5 órára a Czollner téri pártszervezet székházába hivott. — Miért, mi lesz ott? — kérdeztem. — Ne törődj semmivel. Várunk. \ Amikor megérkeztem, a nagyterem közepén ott állt félkörben a nemrégiben alakult kecskeméti cigány népi együttes színs- virága. Öregek és fiatalok egyaránt. Az ötventagú együttesből harmincon az énekkar, húszán pedig a népitánc-csoport tagjai. Figyelmesen hallgatták Rácz Kálmán útmutatásait. A kórus tagjait elkísérte a család apraja és nagyja. Lehettek kétszázan a teremben, de amikor Kálmán kezdésre emelte a kezét, elcsitultak, ösz- szébbhúzódtak, olyanok voltak a villany sárga fényében, mint a tavaszi erdők csendjében a mélytüzű ibolyák. Rázendített a kórus. Ömlött, zubogott a sok-sok régi cigány népdal. Hol elhalkult hangjuk; hol a magasba csapott. Rejtelmes erő, dallammal telített titokzatosság cikázott a melódiák szárnyalásában. Micsoda erő, s mindez ott hevert parlagon a cigányváros napfénytelen odúiban. Szólóénekeseik közül Rácz Kálmánná és Dorogi Ferenc bariton hangjával ismerkedtünk meg. A sokat szenvedett cigányság keserve és öröme jutott kifejezésre a szólóénekesek kiváló tolmácsolásában. A népitáncosok következtek. Cifra Miklósné, a táncosok tanítója, sokat fáradozott, amíg idáig jutottak. A gitár és az 'énekkar zümmögő hangjára, mint a villám, úgy perdül a terem közepére Gábor János bácsi, aki ördöngős táncával bámulatba eltette a közönséget. És a fiatalok! Csupa tűz, temperamentum es váltakozó ritmust hűen jellemző mozdulatok. Nyílt az ajtó. Vendég érkezett. László Mária elvtársnö, a Művelődési Minisztérium nemzetiségi főosztályának titkára. •— Szeretettel köszöntjük, elv- társnő — fogadta László Máriát Rácz Kálmán. — Azt hittük, nem tud eljönni ebben a kegyetlen hóviharban. 'italán a legbarátibb fogad- M tatás mégis az volt, amikor az egyik ráncos arcú cigány néni így sóhajtott fel: — Jaj, itt van már végre a mi szívünk, lelkünk. László Mária is végignézte a próbát. Tetszett neki a produkció. Az itt látottakat így foglaha össze. — Nagyon nehéz volt eljönni Kecskemétre a rossz idő miatt, de ha még nehezebb lett volna, akkor is eleget teszek az ígéretemnek. Idilliden segítséget megadunk, hógy a népi együttes zavartalanul működhessék. Nem sok ilyennel találkoztam az országban. Önök még az első lépeseknél tartanak, de a látottak alapján nyugodtan merem kijelenteni, hogy önökről hallani fog még az o'rszág. Májusban kétnapos mrhzetiségi kulturális seregszemléi rendezünk Vas megyében és\ azon már szerepel a kecskeméti cigány népi együttes is. Wgen, — vagy ígéret ez a szárnyát most bontogató együttes, tz a sok rejtett tehetség és ai az ismeretlen erő, amely éi's%ázados hagyományaikban tükröződik, mint megány- nyi drágakő, amely eddig a pofban hevert. Bieliczky Sándor Belányi Imréné és Gárdonyi Imréné a szakszervezeti klub üdvöskéi, naponta 250— 309 feketét főznek és nellette egész sor szendvicset, sütemény i, különböző italféléket szolgálnak ki a táncoló pároknak, kártyakedvelőknek és a televízió nézőinek. Valószínű, hogy nem egyedülálló eset az, ami nap mint nap a kecskeméti Utasellátó éttermében megtörténik. Vendéglőkben megszokott dolog, hogy az asztalokon, a fehér térítőn, só- tártó legyen. Ha a vendég ott találja, nincs is semmi baj. De annál feltűnőbb, ha a kihozott levest egy kissé ízesebbé kívánja tenni és az ötödik asztalhoz kell menni kölcsönkérni a sótartót, majd a sózás után újra visszavinni. A minap az Utasellátóban ebédeltem, az asztalon virágváza, benne az őszi természet minden hervadó szépségét pompázó művirág. Csak éppen a sótartó hiányzott az asztalról. A pincér pillanatok alatt kihozta a finom húslevest, én kimondottan sósán szeretem, kértem, hozzon mindjárt sótartót is. A bánatos szemű felszolgáló kartásnő réveteg pillantást szórt a szomszéd asztalok felé, s látszott rajta, hogy a kérésem korántsem olyan könnyen teljesíthető, mint amilyen könnyedén azt én elképzeltem. Néhány asztallal odébb végre találtunk «távol* e i(iíiialóla£ megköiyelíbülten tette le asztalomra. — Miért van ilyen kevés sótartó ebben az étteremben? — kérdeztem. A válasz megdöbbentő volt: — Napi öt-hat sótartó az étterem »fogyasztása«. Ennyi tűnik el naponta az asztalokról... Képtelenek vagyunk lépést tartani ezzel a »fogyasztással«.. j Furcsa jelenség ez, s kissé érthetetlen is. A sótartónak aligt van értéke, hiszen bármelyik vegyeskereskedásben forinthúszért annyit lehet kapni, ameny- nyit akarunk! Cipőüzletben már láttam láncos, lakatos cipőkanalat. (Ott így védekeznek a cipőkanál- gyűjtök ellen.) Érzésem szerint ma már nem állunk messze attól, hogy a : vendéglőkben hasonló módszerekkel védjék a a társadalmi tulajdont... A sótartó, a kés, a villa és a vendéglátó vállalat minden felszerelése éppen ügy társadalmi tulajdon, mint az üzemben a gépek, irodában a bútor. Ezt jó lenne, ha azok, akiket illet, alaposan az emlékezetükbe vésnék! " Meze» István
