Petőfi Népe, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)

1958-03-22 / 69. szám

Ötszázötvenszer torint nyereségrészesedést I c4. taka rékós J (iqbt is llllllllllllllllllllllllfll!lllll!lllllllillllllllllllllllllllllllllllll!!l!llll!lll!lll!llllllilll!l!llll!llilllllll LEHET VERSENYEZNI QQOOOOOOOOOO0OOOO0QOGOOO©OOt> osztottak ki a Dunaártéri Állami Erdészet dolgozói között j Nagyszabású erdősítési térvek, 200000 köbmétér fái térmelnek ki az idén| Ugyancsak próbára teszi a Dunaártéri Állami Erdészet dol­gozóit az idei időjárás. A feb­ruári »tavasz« megduzzasztotta a folyókat. Február 14-én még 345 centiméter volt a Duna víz­szintje, rá tíz nap múlva már 732 centiméter, tehát majdnem kétszerese. Szerencsére ezzel te­tőzött a Dunaszint, Az árterületre ugyan kijött a víz, de a gátak szilárdan tartották a nyomást. Most már ismét régi medrében van az öreg folyó — március hó 18-án 415 centiméter volt a víz­állás — de a gödrökben, a mé­lyebb fekvésű laposokon ott maradt a víz, az iszap. Itt gu­micsizmában végzik a fűzdug­ványok ültetését, másutt pedig a fásítás folyik. Meg kell ugyan­is jegyezni, hogy az erdőgazda­ság 1613 hektárnyi területen er­dősít, telepít, felújít, pótol az idén. Mindezt a legilletékesebbtől, Erdélyi János igazgatótól tud­juk meg. Térképen mutatja, hogy három megye kilenc járá­sa tartozik a Bajai Dunaártéri Állami Erdészethez. Bács me­gyéből a bajai, a kalocsai, a kis­kunhalasi és a kiskőrösi. — Jelentős az üzemen kívüli erdősítésünk. Ez 900 hektár lesz a terv szerint, főként Bács me­gyében kerül megvalósításra. A fásítási hónapban a bajai járás KISZ-fiataljai 20 000 darab sorfát és suhángot ültetnek el a községek utcáin, terein. Nem kell magyaráznom, hogy milyen nagy jelentősége van az erdősí­tésnek, a faültetésnek, hiszen közismert, hogy fában szegény ország vagyunk. Az ország te­rületének 13,6 százalékán van csupán erdő, de a Duna—Tisza közén még ennél jóval kisebb az arány. Megjegyzem még, hogy Bács megye homokos ré­szein főként fenyőfát, hazai nyárt, akácfát ültetünk, míg az árterületeken nemes nyár, főként kanadai nyár ké­pezi az új erdőket — hangoz­tatta. Érdemes még néhány szót szólni arról, hogy a gazdaság ta­valy 1 700 000 forint eredmény- i i javulást ért el, vagyis nyolc-! millión felüli nyereséggel zárta] az elmúlt esztendőt. Ennek nyo­mán 550 000 forint nyereségrésze­sedést osztottak ki. Az idei terv szerint 7 000 000 fo­rint nyereséget akarnak elérni, azonkívül 200 000 köbméter fát terveznek kitermelni a közbir- tokossági erdőkkel együtt. Ezek a számok bizonyára meggyőzik a kedves olvasót, hogy milyen jelentős tényezője az erdőgazdaság a népgazdaság­nak. Két vontató hajójuk van. 30 vagon hajóterük és ők látják el majd nyersanyaggal a Mohá­csi Farostlemezgyárat is. Va­dászterületüket a hazai és kül­földi vadászok szívesen keresik fel. A külföldiek jelentős ösz- szegeket fizetnek egy-egy nemes vadért, tavaly az egyik nyugat­német bérlő 74 000 forintot adott egy szarvasbikáért, Az erdőgazdaságban most a faültetésen kívül a kártékony vadak irtása folyik. Az utóbbi időben mintegy 300 rókát tet­tek ártalmatlanná, AZ ÜZEMI TANÁCS valóban vezető testületé a munkásoknak ✓ — Ezt mutatja a Halasi BARNEVAL tapasztalata is — Három és fél órai tanácskozás után sem lehetett hallani az annyira ismert székzörgést, a gyakori mocorgást. Ebben az esetben elmaradt az értekezle­teknek ez a fajta »zenei aláfes­tése«, mert munkások tárgyal­lak munkasésszel, munkásszív­vel, saját dolgaikról, egyszerűen, a maguk módján. Miről is volt szó a Kiskunhalasi Baromfifel­dolgozó Vállalat első üzemi ta­nácsülésén? Mi volt az, ami any- nyira kiváltotta az érdeklődést? Sok minden. Hely hiányában azonban csak két lényeges do­logról írunk. Az ittasságról Elhallgathatták volna az ezzel kapcsolatos eseteket, de nem let­tek, mert itt a felelős vezetők tanácskoztak. A közügy szolgá­lata késztette arra Csécsei Fe­rencet, hogy elmondja: egyik dolgozótársa néhányszor olyan ittasan jött be dolgozni, amely nemcsak a gyárra veszélyes, ha­nem saját testi épségére is. Vé­leménye szerint az ittas embert helyettesítő dolgozók felemelt órabérét a mulasztóval kell meg­fizettetni. — Csendes elvtársnő megemlítette, hogy Dudás Ist­ván Il-őt kénytelen volt szom­baton hazaküldeni, annyira ittas volt. Emlékeztetett arra, hogy egyes embereknél, így Dudásnál is, a gyakori figyelmeztetés nem talált kellő meghallgatásra. Kiss Kálmánnak az volt a vé­leménye, hogy az ittas embert nem szabad a munkahelyre en­gedni, s mulasztását igazolatlan­nak kell tekinteni. Ha pedig gyakran megismétlődik —, út­jára kell bocsátani. Borbás Mátyás szerint célsze­rű lenne a társadalmi bírósá­got létrehozni. Vélemények, érvek csatáztak egymással, míg végül is meg­született az egyetértés. Hasonló vitatkozó légkörben folyt le a társadalmi tulajdon védelméről is az eszmecsere. Egymás után mondták észrevételeiket, tapasz­talataikat a tanács tagjai. Tóth Pál, akiről nemrég írtunk, mint szervezeten kívüli tanácstagról, kétszer kért szót. Először a tálca megóvásával kapcsolatosan szó- vátette, hogy a földművesszövet­kezeti átvevőhelyeken egér- és patkány rágás következtében sok* kai több tálca megy tönkre, mint a vállalatnál. Ezektől a felvásár­lók szabadulni igyekeznek, s fel­használják az áru beszállításá- noz. Ebből adódik a sok törés. Mihalik elvtárs, a telepi ellen őrzés megbízhatatlanságáról szólt. Motozó beállítását java­solta. Ennek szükségességét erő' sítette meg Csendes elvtársnő, aki azt mondta: — Mióta kél műszak van, azóta nincs mo tozó. Lázár Imre elmondta, hogy a tőkések idejében a ládahulladé­kot külön kellett gyűjteni, ami- •ből pótolni tudták a hiányzó, vagy tönkrement ládarészekct. Kiss Kálmán a munkaruha megóvásáról is szólt: a kor­mánynak erre vonatkozó hatá­rozatát nem hajthatjuk végre, mert még jelenleg is hazaviszik a dolgozók a védőruhákat — mondotta. — A megoldásra itt tett javaslatot. Ez pedig az öl­tözőszekrények beszerzésére vo­natkozik. Vincze Benő tanácselnök ja­vasolja, hogy a vagyonvédelem prémiumfeltételként szerepeljen a részlegvezetőknél. Az előbb említett észrevéte­lekre vonatkozóan az igazgató elvtárs válaszolt. Elmondotta, hogy a tojásrészleg vezetője a felelős a göngyölegért, a behor- dástól kezdve a láda leszögezé- séig. Erre vonatkozólag utasítást is adott, de úgy látszik, a veze­tők és dolgozók a kiadott ren­delkezéseket csak ideig-óráig te­kintik érvényesnek. E témakör lezárása után Ivá- nyi Vendel a gépkocsivezetők és a kísérő személyzet kérelmét tol­mácsolta, majd az üzemi tanács alaposan megfontolva az előbb elhangzottakat, tárgyilagos és igazságos határozatot hozott, amelyről a dolgozókat a tanács tagjai értesítik. i ■V.'S.v.iOíi A Diszkoplan nevű szovjet vi­torlázó repülőgép. A gép terve­zője- Szuhanov mérnök. Nem csoda, hogy ezek a fon­tos kérdések felkeltették az ér­deklődést. Valóban a munká­sokról és érdekükben tanácskoz­tak és határoztak. Az első tanácsülés azt bizo­nyítja, hogy ez a vezető testület helyes úton jár, élni tud a ke- zebe adott döntési, véleményező és javaslatlevő joggal a munká­sok érdekében. Venesz Pedig nem. így van. S éppen ez az, ami a kislányt bántja. Dolgozott ő már más munkán is, ahol — mint mondja — KISZ- taghoz méltóan megmutathatta, mit tud, mert teljesítményben mérték a szorgalmát, ügyességét. De itt, akárhogy iparkodik, ma­rad az órabér. Munkája ahány darab, annyiféle. Dobozjavítás­sal nem lehet normázni, meg keresni se. Ami pedig az egész­ben a legbosszantóbb, hogy pont most, április 4. előtt, ami­kor minden KISZ-tag verseny­ben van, csak ö nem ... így tépelödik Kiss Juhász Ilonka, míg keze között használ­hatóvá válnak a selejtes kon­zervdobozok. És mondjuk meg, van, amiben igaza van a szor­galmas kislánynak, ez pedig a fizetése. Főnöke, Kiss Ferenc elvtárs is elismeri, hogy többet érdemelne. Szólt is már érte, hogy ezt a munkát másképp kell díjazni, de eddig csak hallgatás volt a válasz. /t mi azonban a verseny dolgát, a teljesítmény­bért illeti, nincs egészen igaza Juhász Ilonkának. Ha belegon­dol ugyanis, hogy hány ezer fo­rint értékű drága anyagot ment meg ö a gyárnak a dobozjavítás­sal, akkor rájön, — a takarékos­ságért is lehet versenyezni. És ezért, hiszem, ugyanolyan juta­lomban részesül majd április 4-én, mint versenyben álló tár­sai. Sándor Géza „Budapest“ szálló —Moszkvában Peking, Prága, Szófia . 5 . Ezúttal azonban nem néhány főváros nevét soroltuk fel, ha­nem a moszkvai nemzeti étter­meket említettük meg. Hama­rosan újabb névvel bővül a fel­sorolás, mert megnyílik a »Bu­dapest« étterem és szálloda is.- A magyar konyha legízesebb készítményeit egyszerre 440-en fogyaszthatják az étterem dí­szes termeiben; As első lépések MINDEN OLDALRÓL BARÁTI SEGÍTSÉGET KAP a esávolyi Haladás A NEMRÉG ALAKULT csá- volyi Haladás Termelőszövetke­zetről érdeklődöm. Az elnök nincs itthon, de Góg Lajos, a községi tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, aki szívén viseli a közös gazdaság sorsát, meg Solymosi János könyvelő szívesen adnak felvilágosítást. — Ez a szövetkezet — kezdi a tanácselnök — főként régi tsz- tagokbol áu. Az illunforrada- lomig Haladás néven már mű­ködött községünkben egy terme­lőszövetkezet. amelyet, sajnos, sikerült az ellenségnek a másik kettővel, az Üj Élettel és a Bú­zakalásszal együtt, szétrobban­tania. Solymosi János nagyot sóhajt erre. — Bizony, helytelen cseleke­det volt elhinni az ellenséges rágalmakat, engedni a reakció befolyásának. Gyönyörű állatál­lományunk volt. 3500 literen aluli tehén nem fogyasztott ta­karmányt az istállóban. En ak­kor állattenyésztési brigádveze­tő voltam a Haladásban. A kellemetlen visszaemlékezés sűrű redőkbe vonja a homlokát. — Én nem is írtam alá a fel­osztási nyilatkozatokat, de a többség, sajnos, ezt tette. Ma már milliomos termelőszövetke­zet lennénk, ha nincs az ellen- forradalom. A VOLT HALADÁS tagjainak zöme megbánta azóta tettét és ezért is alakítottak ugyanezen a néven közös gazdaságot. A községi tanács megőrizte számukra a volt Haladás hat hold hároméves, szépen gondo­zott gyümölcsösét, a két tanyát, a beton silógödrökct a 30 férő­helyes tehénistállót. Adott a szö­vetkezetnek a takarmányalap biztosításának elősegítésére tíz hold pillangóst. Az »idősebb testvér«, a Kos­suth, 20 hold búzavetést adott át a Haladásnak (a Kossuth már egy évvel ezelőtt megalakult, fő­ként a volt Üj Élet tagjaiból). A tanácselnök a könyvelővel éppen most jött meg Felsőszent- ivánról, ahol azt beszélték meg, hogy a közös gazdaság jelenlegi 105 holdja mellé még 15 holdat ad a Felsőszentiváni Tanács, amely határos a Haladás táblái­val. EGYSZÓVAL mjnden oldalról baráti segítséget nyújtanak az új szövetkezet tizenöt tagjának, hogy könnyebbek legyenek az első lépések. — Év végére már a saját lá­bunkon akarunk állni — mondja a könyvelő és rátér a tervekre. — Két vagy három holdon diny- nyét termesztünk. Valamennyi gépi munkára leszerződtünk a gépállomással, ősszel, ha már lesz elegendő takarmányunk, tíz darab vemhes üszővel, öt berkshirei anyakocával, tíz ve­gyes süldővel fektetjük le állat- tenyésztésünk alapjait. — Mindnyájan bízunk benne — toldja meg a szót a tanácsel­nök —, hogy néhány év múlva milliomos termelőszövetkezet lesz a Flaladás. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a községben mély gyökeret eresztett a szövetkezeti gondo­lat, különösen azoknál, akik már voltak termelőszövetkezeti tagok. Boldizsár Iván, a volt Búzakalász egykori elnöke pa­naszolta minap: —? Nagy sza­márságot csináltunk, hogy fel* oszlattuk a közöst. Most mi is sokat lépnénk előre, hiszen az állami kedvezmények nagyon sok lehetőséget biztosítanak. . EGYRE TÖBBEN jönnek rá a volt tagok közül, hogy jobb volt együtt dolgozni. Nemcsak ők, hanem azok is, akik még nem voltak termelőszövetkezeti ta­gok, kezdenek így gondolkozni A szövetkezés népszerűségét bi­zonyítja, hogy egy cukorrépater­melő szakcsoport is alakult a községben, melynek tagjai 23 ka- tasztrális holdon termesztenek ebből az értékes ipari növénybőL K. S. Egy szép plakát Konstantin László békeplakátja, amely az elmúlt vasárnap a Nemzeti Szalonban megnyílt III. magyar plakátkiállításon nagy feltűnést keltett. A szakmai rátartiság nem is olyan utolsó ösztönzője a minőségi versenynek. Itt van mint példa a volt AKK doboz­üzeme. Kiss Ferenc elvtárs, a műhelyfönök 35 éve mestere a konzervdobozok készítésének és — hadd öröklődjön a tudás — nagyon helyesen, fiát is annak neveli. Kiss Gyula már meglett ember, s most ott dolgozik az apja-vezette üzemben, mint esz­tergályos, szerszámlakatos. Kétségtelen, a Kiss-család ve­zetésével a dobozüzem munkája szorosan összefügg a Il-es telep eredményeivel, hiszen ha ők rosszul dolgoznak, oda mindaz, amit a gyár készít. A hibás, rosz- szul záró dobozokban minden konzerv tönkremegy. De itt ez igen ritka. A műhely minden dolgozója jártas a szakmában. Főnökük a dicsérő szavakat ille­tően nem is tesz kivételt. Alább mégsem az egész műhely mun­kájáról, hanem a dobozüzem egyik fiatal tagjáról, Kiss Ju­hász Ilonkáról írok. Oka van en­nek, hogy miért. A dobozüzem 8 órás műszak ilatt, átlagban, 12 000 konzerv­dobozt készít. Ilyen tömeggyár­tásnál aztán akár anyaghiba, izerszámkopás, vagy gépi meghi­básodás következtében létezhe- etlen, hogy ne legyen selejt. A lobozüzem jelentésében még- tincs, vagy ritka, mint a fehér iolló. Talán szépítés van emögött? Vem! Sokkal inkább ötletesség, eleményesség, anyagtakarékos- ;ág. Ezzel függ össze Kiss Ju- iász Ilonkának a munkája, mi­iéi ő az üzem »selejttelenítője«, nagyarul dobozjavítója. Nem is rész itt kárba egy fia doboz lem. Kiss elvtárs minden hibás larabot Juhász Ilonkához küld, iki, ha csak egy mód van rá, negmenti őket a hulladékgyűj­tőtől. Ügyes kezeivel oly gyor­san kalapálja, egyengeti, javítja libáikat, hogy az ember azt hiú­ié, mást se csinált életében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom