Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
Póruljáríak a prémiumvadászok Százezreket vett fel a Zsemberí-Lengyel-féle „társas cég“ — Néhány adat harácsolásukról — Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik — mondja a közmondás. Kralovánszky József, a MÉSZÖV volt elnöke, Zsemberi József, a MÉK volt igazgatója, Lengyel Ferenc, a MÉK volt főkönyvelője is addig jártak a prémium után, míg rajta nem vesztettek. Az elmúlt két évben olyan nagy összegű jutalmakat, valamint különböző prémiumokat fizettek ki a megyei MÉK-néí, hogy arra már a felsőbb szervek — többek között a SZÖVOSZ — is felfigyeltek. Ügy látszott, hogy az osz- szeg kifizetése körül valami nincs rendben. Ha későn is, de vizsgálgatni kezdték az ügyet és egymás után jöttek rá a különféle szabálytalanságokra. 1956 negyedik negyedévében a MÉK vezetői felterjesztették az igazgatói alap elszámolását a MESZÖV-höz. A kimutatásban 447 448 forint igazgatói alapot tüntettek fel. A felterjesztést a MÉSZÖV minden különösebb vizsgálat nélkül jóváhagyta. (Ez csak természetes, hiszen ezt diktálta a »prémiumvadász becsület«.) Pedig mint később kiderült, az igazgatói alaphoz, szabálytalanul, 108 000 forintot hozzácsaptak. Ezt úgy oldották meg, hogy magasabb évi, terven felüli nyereség után képezték az igazgatói alapot. Előre megtervezett dolog volt ez, hiszen a MÉK igazgatója már 1956. augusztus 3-án levelet írt a MÉSZÖV elnökéhez, hogy az évi terven fe-^ luli jutalomalapból p, Zsemberi József, 10 százalékot kapjon. A főkönyvelőnek és a.z igazgatóhelyettesnek szintén igyekezett előre biztosítani a magas jutalomösszegeket. Akkor még azt,- tudták, milyen eredményt fognak elérni. A MÉSZÖV elnöke felére csökkentette ugyan a százalékot, de még így is jelentős összeg, 5000—5000 forint lett a MÉK vezetőinek kifizetve. Most Fűtött teremmel várja olvasóit a megyei könyvtár. Művelődést, szórakozást nyújt a MEGYEI KÖNYVTÁR. Lépjen be tagnak a megyei könyvtarba. 41 már bizonyára érthetővé válik a kedves olvasó előtt, hogy miért növelték ezek az urak az igazgatói alapot. Még ehhez annyit, hogy az erre vonatkozó rendelkezés szerint az igazgatói alapból sem az igazgató, sem a főkönyvelő nem kaphat jutalmat, csak a beosztott dolgozók, akiket az igazgató javasolt. Ök azonban lelkiismeretfúrda- lás nélkül sajátmagukat j utalmazlatták és felvették a MÉSZÖV elnöke által engedélyezett összeget, ugyanakkor a MÉK kisebb fizetésű beosztott dolgozóinak csupán néhány száz forintot biztosítottak. Jellemző, hogy a2 egyik alkalommal, amikor szintén többezer forintot vettek fel jogtalanul, a Kecskeméti Járási Földmű vessző vetkezeti Központ dolgozóinak 13 forint prémiumot küldtek. Ez aztán nagylelkűség! Zseniben József 1950. április 1-től 1957. június 30-ig 144 809 forintot vett fel. Havi átlagkeresete tehát 9G58 forint volt. Ugyanígy volt Lengyel Ferenc volt főkönyvelő is, aki az említett 15 hónapra 115 000 forintot vett fel. Az igazgatói alapból való jutalmazáson kívül Zsemberiék megtalálták a módját annak, hogy újabb jogtalan jövedelemre tegyenek szert. A szálastakarmány után járó célprémium szétosztásánál, félremagyarázva az erre vomuaozó rendelkezéseket, egy csupán a földművesszövetkezetekre vonatkozó utasítás alapján, az egyébként is járó prémium mellett, még egyszer vettek fel jogtalanul prémiumot. Zseniben József a jogos 8216 forint helyett 20 000 forintot, Lengyel Ferenc 6500 forint helyett 13 000 forintot vágott zsebre. Voltak «-kisebb« üzleteik is. A naposcsibe-akció lebonyolításánál az elhullásnál elért megtakarítás értékének 50 százalékát maguk között szétosztották (mintha magánvállakozók lettek volna). Ez alkalommal a MÉSZÖV volt elnöke 710 forintot, a MÉK igazgatója 1065 forintot, Lengyel Ferenc 710 forintot vett fel jogtalanul. E céljütalom elosztásának kimutatását Zsem- beri József írta alá, mint utalványozó és Kralovánszky József ellenjegyezte, vagyis «a kifizetest engedélyezem« záradékkal látta el. Szokássá vált, hogy jutalmakat utalgassanak ki egymásnak, sőt egymást javasolták jutalmazásra. így volt ez, amikor 1956— 19J>7. évi szálastakarmány-felvásárlás sikeres lebonyolításáért járó jutalmazásról volt szó. Kra- iovánszky József 1957. szeptember ll-én javasolta a MEK vezetőit 2000—1500 forint jutalmazásra. Másnap, szeptember 12-én a MÉK vezetője küldte el a javaslatot a MESZÖV-elnök jutalmazására. Az összegeket természetesen felvették. A lehetőségek, a kellő ellenőrzés hiánya, mindjobban megszédítette ezeket az embereket, egyre merészebbé váltak. Lengyel Ferenc 1957. április 3-án, jogtalanul, 15 400 forint motorvásárlási hitelt vett igénybe a MÉK útján. Nem motorkerékpárt, hanem személygépkocsit vásárolt, vígan autókázott a vállalat költségén. Elszámolta azt az utazást is, amely baráti körben zajlott le »csehszlovákiai kereskedelmi tapasztalatcsere« címén. Lengyel Ferencnek ez az útiszámlája 2784 forintot tett ki, A nyomozás még folyik Az egyéb szélhámosságok, sikkasztások, csalások sorozatának feltárása még tart. Zsemberit és Lengyelt letartóztatták, Kralo- vánszkyt felfüggesztették. Az eddigi adatokból azt a következtetést máris le lehet vonni, hogy a jövőben a felsőbb szerveknek sokkal szigorúbban kell ellenőrizni a vállalatok gazdálkodását, csak így tudják megakadályozni az ehhez hasonló ügyeket. Á MÁVÁUT és a szeremleiek Szeremle község megyénk délnyugati csücskében fekszik, Bajától 8 kilométerre. A járási székhellyel a Sugovica mentén vezető út köti össze, s a kétezres lélekszámú falu egyre jobban élénkülő forgalmát a MÁVAUT autóbuszai lennének hivatva lebonyolítani. Különösebb probléma nem is volna ezzel kapcsolatban: naponta háromszor, reggel, délhen és este egy-egy busz kimegy Bajáról Szercmlóre, s hozza-viszi az utasokat. Igen ám, de a reggeli busz mindjg a legkisebb a három közül, — valószínű: a MÁVAUT vezetőségének abból a meggondolásából, hogy bármely folyamat elején a dolgok általában kisebbek szoktak lenni, mint később, hát miért legyen másképp az autóbusz esetében is? Csakhogy ennek az igazságnak az ily módon való gyakorlati »alkalmazása« azt eredményezi, hogy a szeremlei utasoknak csaknem a fele lemarad reggelente a buszról. Hiszen 38 bérletes utas van, akiké az clsődlegességi jog az utazáshoz, de mivel meg is töltik mindig a buszt, a többi mehet haza, vagy ha Bajára akar jut----- nir-u ni , megteheti ezt is, de — gyalog. A megoldás egyszerű volna, mégpedig úgy, ha a MÁVAUT reggel küldene nagyobb buszt, s inkább délben és este állítana forgalomba egy-egy kisebbet, hiszen nyilvánvaló, hogy az utóbbi két kocsi könnyűszerrel tudná visszaszállítani azokat a Bajáról sohasem egyszerre hazaigyekvő szeremleie- ket, akiket a reggeli nagyobb busz vitt a városba. Dehát a MÁVAUT azzal védekezik a nehezebb számtani feladványok megoldásában való járatlanságáért jogosan mellének szegezett vádra (a=bTl-c; amelynél az »3« jelképezné a reggeli buszt), hogy hiába no, ha egyszer már így van »beütemezve«. Beszélik bár, hogy megígérték a MÁVÁUT-nál: felmennek majd Pestre, s kiharcolják a szeremlei busz-járat észszerűbb elrendezését, amiben az a meghökkentő, hogy ha ezért is a fővárosba kell menni, akkor mi gz. amiért nem kell! Mindegy azonban, csak az legyen az eredmény, hogy ha már megtették »be«, — »ütemezzék ki« is ezt 3 iejetetejé- re állított intézkedést! (tarján) Konzervipari berendezéseket gyárt a Szovjetunió részére a Kiskunfélegyházi Gépgyár A nemrégiben napvilágra került szovjet—magyar áruforgalmi cserével kapcsolatosan olvastunk arról, hogy hazánk a Szovjetunióba konzervipari gépeket szállít. A bányamunka gépesítését segítik A Kiskunfélegyházi Bányászati Berendezések Gyára dolgozói által készített gyártmányok közvetlenül igen nagy segítséget adnak a bányamunka könnyebb elvégzéséhez. Ezt igazolják azok a számok és a gyártmányok, amelyek 1957-ben elhagytak a gyárat. Kötélpálya-oszlophoz és acélszerkezetekhez 1180 tonna vasanyagot használtak fel. Alig valamivel kevesehb az anyagfelhasználás az ipari acélszerkezeteknél. A majdnem 500 darab légcsőventillátor, a sok daru, szállítószalag, az akna- és fúrótornyok mindazt példázzák, hogy kormányzatunk gondoskodik a szénbányászokról és igyekszik munkájukat minden módon megkönnyíteni. Ezt szolgálják a béléslemezek is, a talajgyalúk, a csavarorsós vastámok és amiről nemrég írtunk — a hidraulikus vastám. Ebbe az akcióba kapcsolódik be megyénkben a Kiskunfélegyházi Gépgyár is. A berendezéseket elkészítő fővállalkozó a Láng Gépgyár, a részmunkákat négy vállalat végzi, köztük a Félegyházi Gépgyár is. Itt főzőedényeket, szállító szalagokat és gyiimölcs-gőzölőket gyártanak. A prototípusokat most formáljak. Ha elkészül, a szovjet elvtársak átvizsgálják, • amennyiben megfelel, hozzájárulnak a sorozat gyártásához. A megrendelés szerint 33 konzervgyár részére készül itt konzervipari gép. A gépek mellett a gyorsan elhasználódó alkatrészekből jelentős mennyiségű pótalkatrészt is gyártanak. Az előbb említett gyártmányokat november 15-ig kell a megegye zés értelmében leszállítani. ^ryyyyy^nnnnnnnQQQOOOOCaOOOOClOCXXXXXXWOOOOOOOOOCXXaoOCXXXXXXXXXXXXXXXXXXMCXXXlOOgiOQtXlQOQQQOnOQnnQnonOOOOOOOOOOOCX? M ár én olyan ember vagyok, hogy mindenben akadékoskodom. Otthon is sokszor olyasmiért dörmögök, amiért nem kellene. Teszem fel, ha tánczenét hallgatnak, addig sündörgölök a rádió körül, amíg hirtelen és váratlanul kikapcsolom és mondom: — Nincs ebben semmi szépség. Persze erre kitör a vihar, repdes, kavarog a tiltakozás, amely rendszerint ezzel a megállapítással végződik: — Azért nem szereted a táncmuzsikát, mert nem tudsz táncolni és vedd tudomásul, hogy nagyon önző vagy. Ami a táncot illeti, az valóság. Soha nem tudtam megtanulni, nem állt rá a lábam. De a zenét szeretem. Annyira szeretem, hogy amikor csak magam vagyok otthon, egyebet sem teszek, mint táncszámokat hallgatok és közben-köz- ben elégedetten dörzsölöm a kezem. —- Ez csakugyan jó volt, erre lehet pörögni. S illegetem magam a tükör előtt, de pem «okáig, mert ha rajtakapnának, akkor búcsúzhatnék a tekintélytől. Mindezeket csak azért említettem meg, hogy a fürdőt is megokoljam. Az történt ugyanis, hogy tágabb családi otthonomban, az üzemben, még közelebbről: nyomdánkban, kőművesek, villanyszerelők és vízvezetékszerelők gyülekeztek. Felrántottam a bőröm a homlokomon és kérdeztem: — Mit akarnak már megint? Közben a gépemre néztem és gyűrűzésbe fogott bennem a méreg. Úgy ka- rikázott, mint amikor a vízbe követ dobnak. Előbb kis kör, aztán mind nagyobb, szélesebb. Mert a gép ismét beporosodik, belepi a mész zúzmarája és Úgy fos fehéredni rajta az acél. mint ahogyan az én hajam lassan fehéredik. Mondom, néztem a gépet és belső gyötrődéssel felsóhajtottam: — Bizony, barátom, egy hét is beletelik, amíg ismét rendehozlak. D ünnyögésemet itt is, ott is meghallották, pedig az halkabb volt a légy zümmögésénél is. Közrefogtak, heszéltek és lelkesen magyarázták: , — Fürdőnk lesz, János hácsi! Nagyot fújtam. — Az minek? Erre a kérdésre éppen úgy néztek rám, mint otthon, amikor a tánczene ellen hadakozom. De még talán úgyabbul is mérlegeltek. Benne volt a tekintetükben: — Micsoda furcsa ember vagy te! Dehát prüszkölhettem, dörmöghet- tem, duruzsolhattam, a munkának csak nekifogtak. Bomlottak és épültek a falak, a tussozó öntözőrózsái is felkerültek és a szép fehér kádat is a helyére helyezték. Eljutottam addig, hogy már csak a vállam vonogattani, ha nektek jő, legyen jó, de én a fürdőbe nem megyek be, az biztos. De a múló bosszankodá- somat a mészpor miatt, a vízvezetékszerelő visszahozta. Belépett és az arcán barátságos mosoly ragyogott. — Hogy van? Felelni kellett rá, de annyi bizonyos, ha toliam van, felborzolódott volna, így csupán végighúztam a rongyot a gépen, s a felcsillanó acélra, valamivel tűrhetőbben válaszoltam, mint ahogyan akartam. — Köszönöm, jól. A vízvezetékszerelő ezzel megelégedetten elment, de a tél viszont megjött. Először csak szállingózott a hó, aztán nőttek, vastagodtak a pelyhek és hogy szépen betakarták a földeket, a hideg is jelentkezett mind erősebben. Megcsóváltam a fejem. — Ki fog most fürdeni? Megbeteg- szetek, ha utána mindjárt hazamentekDe sem az időjárással, sem aggodalmammal nem sokat törődtek a nekibuzdult íürdenivágyók. — Begyújtottak a nagy vízmelegítő alá és lesték, várták, mikor lesz meleg a víz. Nekem meg azt felelték: — Legyen csak nyugodt, János bácsi, minél többet fürdünk, tisztálkodunk, annál egészségesebbek, frissebbek leszünk. S elkövették azt a nagy meggondolatlanságot, hogy odaálltak a tussozó alá, beleültek a fürdőkádba. Nemcsak a fiatalok, hanem az öregek, az idősebbek is. Felfrissültén, újult arccal jelentek meg ismét. Hogy honnan tudom? Ügy titokban, félszemmel lestem rájuk és láttam, hogy jót tett nekik a fürdés. Kicsit vártak, beszélgettek, amíg a testük lehűlt, aztán elmentek. Egyedül maradtam. Folytattam tovább a munkát. Vacsoraidőkor indultam a mosdóba, hogy kezet mossak. S hogy fogtam a szappant, nagy töprengésbe estem. — Miért csak a kezem mossam meg? És szépen megfordultam és mentem, addig mentem, amíg a fürdőbe értem. Az öltözőszobában fogasok, a kézmosó felett tükör, a falon körös-körül csempe fogadott, önkéntelenül is kicsúszott a számon: — Bizony szép, nagyon szép. Eddig ugyanis csupa makacsságból még a táját is messze elkerültem, s úgy magamban még azt is megvallottam, hogy ha ilyen szépet kap az ember, akkor fölösleges holmi kis porért any- nyit háboragni. S ahogy ezen a megállapításon is túljutottam, újabb meglepetés várt. Letagadhatatlan örömmel kiáltottam fel: — Ni, papucsok! Azok voltak, vagy öt pár, gyékényből. Folytassam tovább? Persze, hogy levetkőztem, odaálltam a tussrózsa alá s megcsavartam a fogantyúját. ömlött, zuhogott rám a jó meleg víz. S amint javában élveztem üdítő erejét, rám nyílt az ajtó. Megle- pődten, ijedten kaptam arra 4 fejem. Teljes terjedelmében Durszt Feri barátom magaslott előttem és mondta: — Most megvagy, te házsárto* vén betyár! Mit tehettem volna mást, mint ránevettem és gyorsan szemen fröcsköltem. Visszakapta a következő vízadagtól a fejét, mert már marokkal mértem s úgy kívülről, az öltözőből kérdezte: — De azért, ugye, hogy jó? S bekapcsolta a rádiót js. Tánczenét játszottak és én ficánkoltam, mint a gyermek, a zuhogó víz alatt, és feleltem a valóságot: — Nagyon jó. Dehát a süteményt is csak akkor szeretjük igazán, ha már készen van. Fodor János: X Ti A Ml FÜRDŐNK
