Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-15 / 39. szám
Ojékekiildöttek k'dzoit Kéthetes feledhetetlen szép útjuk után először voltak ismét együtt Szovjetunióban járt pedagógus békeküldötteink. A megyei népfront-bizottság tanácskozó termében dur*z:olt a kályha, s baráti hangon diskuráltak a küldöttek közösen átélt élményeikről. S az emlékek gazdagsága úgy tárulkozott ki előttem, mint gyermekkorom ezercsodájú képeskönyve ... fc’jgy éle re szóló barátság — Mesélje el nekem legkedvesebb, legmaradandóbb élményét — kérlelem a bácsbokodi iskola mellettem ülő, jegyzeteibe inélyedt, fiatal igazgatóját, Tettinger Antalt. — Igen, sok kedves élményem volt. Hogy a sok közül melyik a legkedvesebb? — töpreng néhány pillanatig, majd felcsillanó szemmel folytatja: — Nehéz így kiválasztani, de amit most elmesélek, soha nem lehet elfelejteni. Kievben történt. Megérkezt sünkkor ellátogattunk egy iskolába, ahol — éppen tanítási szünet lévén — megismerkedtünk az iskola pedagógusaival. Nekem éppen kapóra jött ez az ismeretség, mert az iskolám nyolcadik osztályos tanulói éppen egy szép, népi motívumokkal díszített "Béke és Barátság« feliratú emlékdobozt készítettek, s megbíztak, adjam át egy kievi iskola hasonló korú tanulóinak. Én közöltem »küldetésem« cél-? ját az egyik tanítónővel, s reá? bíztam a kis dobozkát, őrizze* meg, míg a gyermekek újra visz-J szatérnek az iskolába. Ö meghatoltan köszönte a nem] várt ajándékot. Minket pedig rö-j vid ott tartózkodásunk után to-| vább röpített a vonat Moszkva] felé. } Ez talán nem is volna említés-? re méltó, de mikor közel más-j fél hét után — útban hazafelé —| a kievi állomáson ismét megáll-í tunk, mintegy huszonöt íőnyij pionír-csoport szorongott az ái-J lomáson, s huszonöt élénk szem-] pár leste éber figyelemmel, míg* lelassít vonatunk. Mire megállt a] dohogó gőzös, már a mi kocsink? előtt voltak. Kísérőjükben fel-? ismertem azt a tanítónőt,- akinek! az én gyermekeim ajándékát át.-> adtam. ? Kedves, megható jelenet követ-; kezett ezután. A gyermekek el-j mondták mennyire vártak, hogy! útban hazafelé megláthassanak,| megismerhessenek. Nem tudták; pontosan, mikor érkezik vona-j < tunk és legalább öt óra hosszat? 1 ácsorogtak az állomáson, hogyj \ személyesen adhassák át az ő! I ajándékukat: két hatalmas cse-j 1 l ép virágot és egy gyönyörű albu-j j mot városukról: Kievről. |; Mint régi jóbarátok búcsúz-] í tunk egymástól s megígértük,? t hogy barátságunkat továbbra is* i gondosan, féltve őrizzük. | s S így is történt. A-csillagszemű,? \ bíborszínű virágok kétezer kilo-J j méteres út után, kissé meglan-: t kadva, de épségben megérkeztek* c ..................... ....._....... Bá csbokodra. Most a kertész ápolgatja őket, persze a gyerekek közreműködésével, akik minden nap ott leskelődnek a kertészetben, s vigyázzák, hogyan kap erőre ismét a távoli barátság kedves emléke. S virágcsodálás közben megszületik egy-egy gondolat a fejecskékben, hogy mit, miről írjanak legközelebbi levelükben újdonsült kisbarátaiknak ... „4 városimban járt tanitóbácsi?“ A hosszú út után fáradtan pihent meg Kissolt, járáspusztai otthonában Molnár István. Az iskola melletti szerény kis lakásban gondolatban újra végigjárta a szépséges leningrádi utcákat, tágas tereket, s a csodálatosan szép Ermitázs-képtárat. Halk kopogtatás az ajtón, s kissé szégyenkezve, de izgalomtól kipirult arccal 45 év körüli : parasztember lépett be. Nagy János, az egykori orosz hadifogoly. — Hallom, az én városomban járt tanító bácsi? ...? — Hát Leningrádban! Tudja, én ott voltam hadifogoly a második világháború után. Meséljen róla nékem ... Milyen most a Szent Izsák templom, látta-e a Metrót, beszélt-e az ottani emberekkel? — így, egyszuszra bizony sok volna elmesélni — mondja István bácsi, s míg benyomásait, élményeit rendezgeti magában társa a régiekről mesél: — JVlert az Izsák-templomról mi kapargattuk le a zöld festőiket, amit azért mázoltak rá a háború alatt, hogy ne legyen a bombázógépek céltáblája, azután a Metróból én is talicskáztam a földet! Hej, micsoda föld volt az! Ha tűzre raktuk, úgy égett, mint az olaj! Szép-e most a Metró? — Azt meghiszem — mondja István bácsi, s mielőtt folytathatná, Jánosból már újabb kérdés tör elő: — Tudja-e, mit jelent az, hogy leningrádi ember" — No mit? — Van bennük valami különös, valami nagyon emberséges. Egyszer egy orvoshoz adtak ki munkára. A házát tataroztam. Mikor elérkezett az ebéd ideje, s délet ütöttek a harangok, az orvos behívott és az ebédlőjükben a családi asztalhoz ültetett, mint a fiát, meg a lányát. Emlékszem, a fia éppen jött haza az iskolából. Kezet fogott velem és bemutatkozott, mint ahogy vendégnek szokás. Azután együtt ettünk, ittunk, mintha én is a családba tartoznék. Melyik magyar orvos tette volna meg ezt itthon még akkor? — De ma már megteszik, mert látja, itt is egészen más világ lett... — Igen — feleli János, s néhány pillanatig békés csend borul az emékezőkre. Ki tudja, hol járnak gondolataik ... Eszikné Az élhanvaaeli műoíszfelepieü Ä néger táncegpüííés Közel nyolc hónapja, hogy a tavaly újjáépített kecskeméti Művésztelepre érkezett 13 fiatal képzőművész: hét festő, egy szobrász, egy grafikus és négy gobelin-szövő. Kormányzatunk a művészetet is pártoló politikája két esztendei ingyenes lakást, élelmezést, kifogástalan műtermeket biztosított nekik. Az ember azt gondolná, hogy nincs is a két éven át kecskeméti lakos művészeknek semmi gondjuk, ha azonban megismerkedik velük, kiderül: az alkotásé mellett van olyan problémájuk is, amit a város illetékes vezetőinek a velük szemben gyakorolt közönye okozott. Ez utóbbiról lesz szó. A megnyitó ünnepségen és az azj; rövidesen követő baráti vacsorán, éjfélig tartó meleghangulatú beszélgetésen kívül (amelyen a város részéről írók, újságírók, s a tanács népművelési osztályának néhány dolgozója vett részt), ismétlem: több, nvnt fél esztendeje a hivatali emberek közül „ € senki nem kereste fel őket. Ez annyiban is meghökkentő, hogy hiszen joggal lehetne feltételezni az illetékesek nemcsak valamelyikének, de mindegyikének a , művészi alkotó munka iránti magánérdeklődését, a meghökkenés azonban már elítélő bosszankodássá minősül, ha arra gondolunk, hogy ez az érdeklődés — hogy úgy mondjam — hivatalból kötelesség is lenne. Pedig, ha néhanapján felkeresik őket, megtudhatták volna, ? hogy anyagi gondtalanságuk csak ja megélhetésüket illetően van ♦ biztosítva, az alkotással kapcso- | Iáiban azonban | kezdetben súlyos ! gondokkal küzdöttek. Drága a festékanyag (egy tubus < 14 forint), a vászon, keret, — s ,az egyik festőművésznek az ejső í két hónapban például még ciga- Irettára sem volt pénze, nemhogy íaz alkotáshoz szükséges kellékek- |re, s arra, hogy fizessen azoknak, lakik modellt állnak neki. Hát itt «segíthetett volna a tanács nép- | művelési osztálya, ha nem is ?megrendeléssel, de annak gyors jfelkutatásával, hogy hol, kik fes- ftetnéneli valamelyik, s éppen a | sürgős segítségre szoruló művész- íszel, vagy hogy kik állnának mo- l delit szívesen, s ingyen. 1 Amennyire szomorú, hogy az illetékesek ennyire magukra hagyták a Művesztelep lakóit, •annyira örvendetes, hogy az egyszerű, a nem hivatalból illctcko- sek milyen 1 készséggel nyúltak a hónuk alá. A Gépgyár vezetői például a minisztériui|nukban is eljártak, hogy az egy}k festőművész állandó belépőt kapjon a gyárba, majd ugyancsak vele a tiszti klub vezetősége megfesttette Szalvay Mihály portréját, a Helvéciái Állami Gazdaság igazgatója, Petőfi Sándor elvtárs pedig a másik művésznél rendelt képet a gazdaság szamára, s egyre több azoknak a száma, akik örömmel állnak modellt egy-egy kompozícióhoz. (Autóbusz-kalauz, tisztviselőnő, heljVéciai parasztok, a legutóbbi vásárnap pedig a két veterán harcos, Szili Pista és Barta Miská bácsi is odaállt » festőállvány elé, a művész legnagyobb örömére.) A város művészeti életének irányítását ljírálók szokták mondani, hogy ünnepélyes alkalmakkor gyakran elhangzik büszkélkedve: Kecskemét Katona József és Kodály Zciltán váró. a. Valószínű azonban, hogy ha még névtelenek volnának, s persze, ha Katona élne, nem nagyon számíthatnának a !város illetékeseinek a segítségére! A Művésztelep támogatásának elmaradását | figyelembe véve — nem beszélve most a többi művészeti ágakról — ebben lehet is, jóadag igaz$ág. Ilyeténképpen még megérhetjük, hogy ha valamelyik mostani művésztelepi alkotó sikert ér majd el (miért ne?, ketten már Munkácsy-dí- jasok!) hát lesz itt melldöngetés: ugye, ez is kecskeméti! Pedig hát éppen azoknak nem lesz ehhez joguk, akik ezzel akarnák mostani passzivitásukat leplezni és elfeledtetni, de joguK lesz hozzá azoknak, akik valóban a magukénak vallották, és a maguk módiján segítették is a Művésztelep jakóit! Tarján István — Az Állami Biztosító tavalyi munkájáról, jdei teljes terveiről tájékoztatta szerdán délelőtt a sajtót Fehér Sándor főigazgatóhelyettes. Mijit mondotta, a tavalyi esztendei nagyon fontos volt a biztosítás szempontjából, mivel a kormányzat megszüntette a kötelező tűi- és jégbiztosítást. 19571 április 1-töl önkéntesen mintegy hatszázezren kötöttek, lakóépület és mezőgazdasági tűzbiztosítást. Ez az egyéni tulajdonban levő épületek és gazdaságok egyharimada. Az idén a biztosítottak számát tovább akarják emelni. Nagy segítséget nyújt ehhez, hogy a díj alacsony. Nagy évforduló — A 110 éves Kommunista Kiáltványból 4 Kommunista Kiáltvány 110 évvel ezelőtt íródott, amikor a társadalmi fejlődés és a munkásmozgalom a mainál sokkal aíacsonyabb fokon állt. Magától értetődik, hogy a Kiáltvány nem adhatott feleletet minden Kérdésre, amely a munkásmozgalom későbbi fejlődése során felvetődött. A Kiáltvány halhatatlan jelentősége abban van, hogy lefektette a/ új tudományos világnézet alapját, megvilágította a kapitalizmus lényegét, bukásának elkerülhetetlenségét, a proletárforradalom történelmi szükségszerűségét és megjelölte a forradalmi átalakulás alapvető irányát. A Kiáltvány jelszava: »Világ proletárjai egyesüljetek!“ Vajon az következik ebből a jelszóból, hogy a nemzetközi összefogás csak a proletáríátus ügye? Nem! Szó sincs erről. Ez a jelszó azt fejezi ki, hogy a proletárok nemzetközi összefogása nélkül lehetetlen a népek nemzetközi testvériségének megteremtése. A proletárok összefogása, a munkás nemzetköziség az alapja a világ népei igazi barátságának, a világ dolgozói összefoIII. Anyakönyvi hírek Kalocsáról gásának. A Kommunista Kiáltvány hangsúlyozza, hogy a proletariátus a burzsoázia uralmának megdöntésével minden kizsákmányolást megszüntet. Ebből pedig az következik, hogy a proletariátus a munkásforradalomban érdekeltté teszi a többi dolgozó osztásokat, amelyeket a tőkés kizsákmányolás rendszere valamilyen formában sújt. Különösed jelentős a mai helyzetben a Kiáltvány fő jelszavának helyes értelmezése, amikor a munkásnemzetköziség és szolidaritás ápolása, erősítése útján a világ minden haladó szellemű dolgozójának összefogására törekszünk, az új háború elhárítása érdekében. Essel kapcsolatban hangoztatja a Moszkvai Nyilatkozat: »A kommunista- cs munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állnak. Ezek megoldásához nemcsak maguknak a kommunista- cs munkáspártoknak az összeforrottságára van szükség, hanem az egész munkásosztály tömörülésére is, a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére, valamennyi dolgozó és az egész haSZÜLETTEK: Katus Éva (anyja neve: Fritz Mária), Földes! Gyula (Kuncz Magdolna), Nemes Zoltán (Benedek Éva), Szegedi Erzsébet (Takács Juliánná),Pestality Mária (Pet- recz Jolán), Balázs Margit (Vízi Juliánná), Lakatos Rózsa (Kozák Szerén), Tóth József (Horváth Rozália), Vizi Ilona (Szügyi Ilona), Berke Gyula (Wiebel Mária), Mészáros Béla (Szabó Zsófia), Varga Imre (Finta Ida), Simon Károly (Zsigmondi Gizella). Boros János (Bán Ilona), Ágoston Magdolna (Rácz Mária), Hajós Mihály (Haszán Anna). Lakatos Juliánná (Szabadi Juliánná), Judák Péter (Kákonyi Erzsébet), Endrődi Veronika (Spiegl Veronika), Mihó Károly (Csordás Rozália), Botos József (Markella Gizella), Imrő József (Szántó Éva), Mészáros István (Novell Irén), Leiv.olf Róbert (Szarvas Juliánná). HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Pécsi Károly cs Kis Mária, Drubi János cs Korsós Márta, Szabó Alajos cs Dob- roesányi Borbála, Nagy József és Mészáros Rózsa, Maróti Lajos cs Fcladó emberiség összefogására, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülésére. A szocialista országokban, ahol a munkásosztály a kezébe vette a hatalmat, a kommunista- és munkáspártoknak — amelyek minden feltétellel rendelkeznek ahhoz, hogy szoros kapcsolatot teremtsenek a legszélesebb tömegekkel — egész tevékenységükben állandóan a néptömegekre kell támaszkod- niok, a szocializmus építését és védelmezését a dolgozó milliók ügyévé kell ténniök, akik mélyen átérzik azon helyzetüket, hogy ők az orpzág gazdái... Az Értekezlet megelégedéssel állapítja meg, hogy a nemzetközi kommuhista mozgalom megnövekedett, hogy kiállt sok és komoly megpróbáltatást, s számos kiemelkedő győzelmet aratott. A kommunisták világméretekben tetteikkel is bebizonyították a dolgozóknak a marxista—leninista elmélet éleiké-' pességét, azt, hogy nemcsak propagálni tudják, hanem a legnehezebb körülmények között is valóra tudják*váltani a szocia- hzir.us nagy eszméit.-“ i Rendkívüli erdekioaes, meg- í érdemelt siker kíséri a Keita í Fodeba néger együttes budapesti j vendégszereplését. Az Afrikai ! Néger Balett Kanti Facelli veze- ] lésével már hosszabb idő óta járja a világot s előadásuk: eg- I zotikus táncaik, a különleges I formájú ősi hangszereiken, a i nagyszerű dobosaik által előadott valóságos ritmusorgiájuk, í szólószámaik a népművészet hi- S vatott mestereire vallanak. A [ javarészt fiatalokból álló együttes műsora estéről estére meger- ' demelten nagy sikert arat. hervari Piroska, Nyári Zoltán Korsós Erzsébet, Tuchardt Mihály és. Bagó Sós Borbála, Győri István ésj Müller Emilia. « MEGHALTAK: Romaics Istvánná» Romsics Erzsébet 74 éves, Pécsi? Lászlóné Horváth Mária 30 éves, Al-5 mássy Sándorné C2ikó Karola 60 < éves, Sósmezei István 62 éves, Szé-s kely Károly né Mirko v Erzsébet 76» éves, Lehmayer Erzsébet 51 éves,! Nagy Gyula 21 éves, Kopasz János* 67 éves, Tóth Istvánná Balogh Gi-J zella 59 éves, Majorosi Péter 1 hó-J napos, Ilugyi János 84 éves, Németiig Ferencné Heredi Irma 63 éves, Vár-? hcgj’i Albert 76 éves, Boros VHmosnö* Tatár Anna 62 éves, dr. Várkonyi Árpádné lstókovics Ilona 55 éves, Szabó Péter 74 éves. Mátyás Jápos 65 éves, Melczer István 85 éves, Kondor Vince 57 éves, Kovács Mihály ' 2 hónapos. I-Icckl Jakab 77 éves,* Kolompár Pétorné Kolompár Mária 60 éves, Kovács JáiKK 50 éves, Trzis, Jakab 78 éves, Vancsik Pálné Brandt; Mária 85 éves, Dósa István 45 éves, \ Bolvári Gergely ne Bolvári Júlia 89 éves korukban,
