Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

Négyórás beszélgetés egy üssem kulturális életéről r KALOCSAI ELVTÄHS, a Kis. kunfélegyházi Bányászati Beren­dezések Gyára igazgatója, az olyan vezetők közé tartozik, aki szilárd az elhatározásaiban és munkásságát sokoldalúság jel­lemzi. Közvetlen, baráti hangnemben Mbeszélgettünk az üzem kulturá- llis életéről. Nem sajnálta azt a liarom-négy órát, amit eltöltöt- ■tünk az irodájában. Mikről is beszélgettünk? Szóbakerült az üzemi énekkar. (Kalocsai elvtárs igen fontosnak 'tartja üzemében az énekkultúra meghonosítását. Hogy miért? Erre maga adja meg a választ. A múlt év őszén alapítottuk meg vegyes kórusunkat. Egyelő­re 40 taggal működik Eleinte munkásmozgalmi dalokkal ismer­kedtek, későbben rátértek a klasszikus művek tanulására. Hogyan fejlesszük a munkásosz­tály kulturális igényéi, amikor riem ismertetjük meg velük a munkáskultúra hagyományait s nem ébresztjük őket annak tu­datára, hogy ebben az országban az övén a vezető szerep?! Nálunk elsősorban nem repiezehtációs célokra, hanem a munkásosztály neveié éré kell az énekkar. Az üzemben tanuló ipari tanulók­nál bevezettük az énekórákat. Sosem árt, ha a jövő szakmun­kásai kottaolvasó emberekké válnak. Az énekkar mellett fontos sze­repet játszik a jövőben a most alakuló 25 tagú üzemi tánczene­kar. Itt nincs minden a rend­jén. A zenekar tagjai nem értik meg egymást, széthúznak, s mindegyik a maga zsebére sze­retne muzsikálni. Ez persze nem megy. Kalocsai elvtárs tréfásan megjegyezte: — nincs itt sem­mi ok a kétségbeesésre. Rendet teremtek én a csárdában. Tu­dom is mi a hiba. Hiányzik egy olyan karpagy, aki kezébe ven­né ezt a fiatal társaságot Nemsokára ez a kérdés is meg­oldódik. VANNAK IPARI tanulóink, akik szeretnek muzsikálni. Na jó, gondoltam, összehívtam őket, megkérdeztem, mit akartok? A gyerekek elmondták, hogy sze­retnének alakítani egy 12 tagú népi zenekart, csak hiányza­nak egyes zeneszerszámok. Azt mondtam nekik, ha komolyan dolgoztok, a vállalat megveszi nektek a hegedűket. De aztán becsületes munkát akarunk lát­ni. Azóta tanulnak is szorgalma­san. Április 4-ére tervezik bemu­tatkozó estjüket. Az üzemnek van egy rendsze­resen működő színjtászócsoport- ja. Jó szakember irányítja mun­kájukat. Müsorpolitikájukban di­cséretre méltó az a törekvés, hogy nemcsak az üzem dolgo­zóit nevelik és szórakoztatjuk, hanem nagy gondot fordítanak a tanyavilág nevelésére is. Félévenként 12 egyfelvoná=os darabot tanulnak meg, amely­nek fele üzemi, másik fele pa­raszti témával foglalkozik. A csoport tagjai felkeresik a termelőszövetkezeteket, állami gazdaságokat, a falvak egyéni parasztjait. Egy egész estét betöltő műsorral szórakoztatják, nevelik a dolgozókat. Milyen darabokat játszanak? Többek között “Beszéljünk magyarul«,! “Állomás a viharban«, “Játék«, »Lélekvándorlás«, »Analfabéta- tanfolyam«, »Gombaüdülö«, »Po- mócsi marad«, »A fekete macs­ka«, stb., stb. MILYEN AZ ÜZEM könyv­tárforgalma? 1300 kötet könyv­vel rendelkeznek. Az üzem 600 dolgozója közül 160-an olvasnak rendszeresen. Az üzemi bizott­ság 1957-ben 4000 forintot fordí­tott könyvtárfej le-ztésre, amely összegből 250 kötet új könyvet vásároltak. — Nemcsak ebből áll a mi üzemünk kulturális tevékenysé­ge — folytatja Kalocsai elvtárs. — Az üzemi nőtanács 25 fővel kézimunka, szabás-varrás, kötő­szakkört szervezett, amelyeknek tagjai lelkiismeretesen járnak Cl a foglalkozásokra. Az üzemi bizottság a dolgozók kérésére szakrajz-tanfolyamot A Helvéciái, Állami Gazda­ság Borbási Faiskolája férfiakat és nőket szer­ződtet 9—10 hónapos idénymunkára. Munká- bajárás Kecskemétről a gazdaság autóbuszával. 256 indított 40 fővel. Ezt 28-an elvé­gezték, s vizsga után arra kérték a szakszervezetet, hogy ne hagy­ják abba a tanfolyamot, hanem a fejlettebb igényeknek meg­felelően bővítsék témakörét. AZ IPARI TANULOK neve­lésére társalgási és etikett- kurzust indítottak, tánccal egy­bekötve, amelyen részt vettek a félegyházi gimnáziumok leány­tanulói is. Ezzel kettős célt ér­tek él, egyrészt az ipari tanuló­kat rászoktatják a kulturáltabb magaviseletre, másrészt köze­lebb hozzák az ipari tanulókat a diákifjúsághoz. Azt hittem, a végéhez értünk a beszélgetésnek. Már el akar­tam tenni jegyzetfüzetemet, ami­kor Kalocsai elvtárs azt mond­ta; — Nem lehet olyan könnyen megszabadulni tőlem. Nekünk is vannak problémáink. Szeretném megkérdezni a felsőbb szervek­től, hogyan biztosítható a jövő munkásosztályának kulturális nevelése, amikor két vérszegény teremben tanul 600 ipari tanuló. Félegyházán van három gimná­zium és sajnos nincs ipari ta­nulóiskola, ahol helyet kaphat­nának a nappali és az esti gép­ipari technikum hallgatói. A mi­nisztérium megköveteli a po­litechnikai továbbképzést. Ez he­lyes, de akkor építsenek először iskolát, aztán lesz politechnikai továbbképzés. Ha rendelkeznénk egy korszerű iskolával, megin­díthatnánk a lakatosipari, bőr­ipari, asztalosipari, könyvköté­szeti, nyomdai szakmákat, meg­ismertetnénk a lányokkal a szabás, varrás, főzés tudomá­nyát. Ebben az ügyben már írtunk a Bányaipari Minisztériumba, a Művelődésügyi Minisztériumba, a Gépipari Minisztériumba, de úgylátszik a mi ügyünk maradt. Az elvtársak ott fent is észreve­hetnék, hogy egy ilyen iskola lé­tesítésével, amely Félegyházán nélkülözhetetlen, elősegíthetnék a munkásosztály kulturális ne­velését. HA AZ ÜZEMEK vezetői ilyen sokoldalúan látnák a mun­kásosztály kulturális nevelésé­nek fontosságát, akkor megyénk többi üzemelnek kulturális tevé­kenységéről is ilyen gazdagon számolhatnánk be. B. S. Iliim, mini ey ; juhiul SZÓT/ JVEhlj. E! nintiiL iimiiiiiii iiiiiiiimi 1GKERESZTREJTVÉNY í l >1 BUMS' 10 10 11 14 19^^ 16 iSZ' B 2.4 2 pont Az alábbi keresztrejtvény ab­ban különbözik a rendestől, hogy kockáiba nem egy-egy betűt, hanem egy-egy szótagot kell be­írni. Vízszintes: 1. Mikszáth Kál­mán regénye. 5. Rag. 6. Picit. 7. Együttérzés egy neme. 8. Sze­mélyes névmás. 9. Növény. 10. Földművelő szerszám. 12. Két­szer az 5. vízszintes. 14. Szlová­kiai város. 15. Kérdőszó. 16. Me­zőgazdasági termék. 18. Cipő alja. 19. Ruganyos betét. 2Ó. Ál­lóvíz. 21. Orósz költő, párbajban esett el. 23. Német igen. 24. Ad­minisztratív foglalkozást űzni. Függőleges: 1. A víszintes 1. egy másik regénye. 2. Nem mes­terkélt. 3. Névmás. 4. Lakóne­gyed. 7. a. Bűn. 11. Budapest egyik útja. 12. Kárpát-Ukrajnai község. 13. Szarkofág. 17. Zene­szerző. 19. Holt nyelv. 22. Még nem ül le. 23. Borsa ikerszava. Beküldendő: az a két szó, me­lyet rosszul választottunk el. TI S I T A Negyven éves üres telek a város közepén A színház melletti térről, a Trombita utcába befor­dulva, a páratlan oldalon, egy hosszú, sárgára vakolt, magas fal ötlik a járókelő szemébe. Első tekintetre lat­szik, hogy ez az egyenestől itt is, ott is elhajlongó fal eredetileg nem falnak épült, hanem valami nagyobb háznak az utcai frontjához tartozhatott. A sárgára me­szelt vakolat sok helyen lehámlolt a falról, amelyen nagy, fekete betűkkel egy felirat is olvasható: „Köz­ponti strandfürdő.** Télén nem sokakat érdeklő dolog az ilyesmi. Csupán annyit mond, hogy pár évvel ez­előtt merész vállalkozók megkísérelték a fai mögötti tágas térségen, a Széktót messzinek találó, kényelme­sebb strandfürdőzők igényeit kielégíteni. Nem járt si­kerrel a próbálkozás. A kerítéssé lefokozott falban tá­madt réseken és a nyitott, kétszárnyú kapun jól lát­ható a hatalmas telek közepén a fürdőmedence beton párkánya. A háttérben a szomszéd épületekre támasz­kodva, emeletnyi, fülkékre oszló belső fal is látszik, el­árulva, hogy a Kossuth tér nagyságú telken, egészen odáig érő épület állott. Az idősebbek még emlékeznek rá. József Gőzmalom néven ijesztgette a környékbeli lakosokat, hogy kémé­nyéből szétszóródó szikráival egyszer lángba borítja a sűrűn épült, szomszédos, apró házakat. 1918. február hó ll-én, most negyven éve, bekövetkezett, amitől tartot­tak. A Kecskeméti Újság vezércikket ír az esetről. — „Amit megjövendöltek sokan, mi és mindenki, ma teny- nyé vált: a kecskeméti híres József-malom leégett, üt­vén esztendeig várt, fenyegetett, ontotta szikráit, amely­től ma nem a szomszédság, de önmaga gyuUadt láng­ra.“ A helyi sajtó részletes leírását adja az esemény­nek. De az akkori tudósításokból sem lehet pontosan kihámozni, hogy tulajdonképpen mi és hogyan történt? Az egybevágó adatokból annyi állapítható meg, hogy reggel' hét óra tájban az egyik lisztfelvonó készülék tengelyéből, mely valószínűleg forróra futott, kipattant egy szikra, amitől a lisztkamfábau lévő liszt lángra lobbant. Hiába volt ott nyomban a fömolnár, a főgé­pész és az egész személyzet. A Minimax-készÜlékek és a malom házi tűzcsapjai elégteleneknek bizonyultak a rohamosan térjedő lángokkal szemben. A perceken be­lül kivonult tűzoltóság sem tudta az elementáris erő­vel továbbharapódzó tüzet elfojtani. A malom torony­szerű szellőztető kürtője, hamarosan az emeleti részekre vezette át a tüzet. Mint utólag megállapitották, az üzem egyes részeit elválasztó vasajtók részben hiányoztak, részben pedig a tűz kitörése után is nyitva maradtak. Nyolé óra tájban már az egész épület lángban ál­lott, A tűz keresztül törte a tetőzetet és dühöngő törn- bolása szikraesővel árasztotta el a környéket. A vesze­delmes elem a malom egész belső részét hatalmába ke­rítette. Megszűnt a gépek működése és ezzel a malom saját vízvezeték rendszerének vízszolgáltatása. A tűz­oltók a környékbeli házak kúUaiböl voltak kénytelenek vizet szivattyúzni. De az óriási tűzhöz mindez semmi­nek bizonyult. A munkába tartó hivatalnokok, iskolájukba siető gyermekek, piacra vagy boltokba bevásárolni igyekvő háziasszonyok a város közepén dúló pusztulás színhe­lyére siettek, hogy lássák a magasra feltörő lángnyel­veket és füstoszlopot. Mozgósították a rendőrséget, amely lezárta a Trombita utcát és kiszorította ohnan a mentési munkát akadályozó kiváncsiakat. A tűz mére­tei egyre nagyobb arányokat öltöttek. A hatóság a ka­tonaság segítségét kérte. Egymásután vonultak ki a 94- esek és a helybeli huszárság századai. Csakhamar be­látták, hogy a tüzet eloltani nem lehet, a malmot sor­sára kell hagyni. A telt raktárait készleteit igyekeztek megmenteni, ami a háború utolsó, Ínséges esztedejében a polgári lakosság számára is életbevágó fontosságú volt. Egyenként cipelték ki a gabonás és lisztes zsáko­kat. A készletek nagy részét sikerült is biztonságba he­lyezni. A malom azonban teljesen kiégett. Másnap is izzott még minden a veszedelem helyén. De napokig tartott, míg az utolsó füstfoszlány is eloszlott. Addig a tűzoltó­ság, rendőrség és katonaság figyelöőrsége ellenőrizte, hogy nem éled-e valahol újjá a romok és hamvak alatt szunnyadó parázs. Szerencsére a tűz kitörése idején tel­jes szélcsend volt. Ennek és a lakosságnak segítséget nyújtó katonaságnak köszönhető, hogy a szerencsétlen­ségből nem vált a város nagyobb területére kiterjedő katasztrófa. A leégett malom a budapesti Viktória-malom érde­keltségéhez tartozott. Az érdekeltség és a hozzácsatla­kozó finánctőke képviselői mindent elkövettek, hogy a malmot ugyanazon a helyen újra felépítsék. Az érde­keltséget különösebb veszteség nem crlp, mert kára a biztosításból teljes egészében megtérült. Az 1918. március 16-i helyszíni szemlén, melyet az újjáépítés érdekében hívlak össze, a meghívottakon kívül nagy számmal meg­jeleni a környékbeli lakosság és tüntetésszerüen tilta­kozott a tűzfészek helyreállítása ellen. A város vezető­sége kénytelen volt elfogadni a tiltakozók álláspontját, de az érdekeltséggel szemben csak akkor tudott érvényt szerezni a közkívánságnak, amikor a polgármester We- kerle miniszterelnök személyes közbelépését is meg­nyerte az ügyhöz. A vereségét szenvedeti érdekeltség bűnbakot keresett. Azt, akarta elhitetni, széi*vezét szabotázsa volt a. malom tűz, 1916-ban a Sertéshízlalók Gőzmalmának tnáriavárosi Erzéébet-malomnak égése, semmit sem tudott bizonyítani a föltételezésből. Tény, hogy á tilalom többé nétti épült föl. Telke üresen áll. Arra vár, hogy felépüljön rajta az oda tervezett, nagy bérliáz, Joós Ferenc, a Till tagja . JÁRT MAR ESŐBEN KECSKEMÉTEN? • 1 pont Kis és Nagy kartárs a kecske­méti szálló eszpresszójában adott egymásnak találkozót. Kis kartárs gyalog jött és amikor a Megyei kórházhoz ért, az eső elkezdett esni. Ernyője nem volt, a találkozás sürgette, ezért szaladásba fogott. Nagy kartárs viszont éppen akkor érkezett a Nagyállomásra, mikor az eső megeredt. Neki sem volt ernyője, de lévén eléggé használt a ruhája, aminek úgy­sem árt egy kis eső, sziép lassan sétálgatott hát a vasútról befelé. Mire az eszpresszóba ért, elállt az eső. E22el szemben Kis kartárs ro- a Nagytemplomig ért el, amikor vége lett az esőnek. Kérdés: Melyikük ázott meg jobban? KORONG REJTVÉNY 1—1 pont erZn bosszúból hogy {oldalam éppúgy, mint cs 1917-ben a A nyomozás Forgassuk a fenti betűs koron­gokat. Az éppen vízszintesen álló két betűt összeolvasva felülről lefelé 3 állat, balól jobbra olvas­va pedig 3 foglalkozás nevét kapjuk. Beküldendő: ez a hat szó. 5. PERC ÉPÍTÉSZET 1—1 pont 1. Melyik építészünk kísérle­tezett a magyaros stílus kiala­kításával? 2. Hogy hívják London leg­régibb műemlékét, fellegvárát? 3. Ki építette az Operaházat? 4. Melyik a három ókori gö­rög építészeti stílus? 5. Ki építette a Szuezi-csator- nát? Megfejtéseket a Petőfi Népe, Kecskemét, Széchenyi tér 1. cím­re kell beküldeni február 26-ig. A borítékra írjuk rá: »REJT­VÉNY« és mellékeljük az aláb­bi rejtvényszelvényt. A legtöbb pontszámot elért megfejtők között értékes köny­veket sorsolunk ki. A nyertesek nevét és a megfejtéseket már­cius 2-i, vasárnapi számunkban közöljük. 6. számú rejtvényünk megfejtése Hernyórejtvény: Minden kez­det nehéz. Kép- és betűrejtvények: 1. Karenina Anna. 2. Önkéntes. 3. Százas bankó. 4. Trisztán es Izolda. 5 perc a festőkről: 1. Vcres- csagin. 2. Szinyei-Merse Pál. 3. Paul Gauguin. 4. »Siralomház«- zal. 5. Az impresszionizmus. Kik a szerzői? 1. Kuncz Ala­dár. 2. Mikszáth Kálmán. 3. Ady Endre. 4. Jókai Mór. 5, Gulácsy Irén. Nyertesek: Bérezi Istvánná, Bátmonostor, Kazai László, Solt és Harmath Gizella, Baja. — A jutalmakat postán küldjük el. 8, Petőfi Népe számú rejtvény szelvény BAJA LAKOSSÁGA jobb tájékoztatása érdekében Zenés heti hangoshíradói rendszeresítenek Baján a József Attila Művelődési Ház hangos- híradójának igénybevételével az MSZMP bajái bizottsága kezde­ményezésére. A város és a 'járás legfrissebb eseményeiről, spoít- és egyéb rendezvényeiről szá­molnak be a híradóban. A mű­sorszámok között külön szerepe# a kulturális híradó és a heti kró-J nika. A hangoshíradó keretében helyszíni közvetítések, hang ké­pek is szerepelnék. Baja és kör­nyéke jelentősebb eseményeiről, Az adások időpontja minden va­sárnap délelőtt 11 és este 6 óra<

Next

/
Oldalképek
Tartalom