Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-18 / 41. szám
^ermekeknekflTTQßij^NF Bácsbokodi ezermesterek óvodában, javítsuk meg azokat. — Hurrá! — kiáltották sorba valamennyien —, ez pompás ötlet. Már indult is a szakkör az óvodába. Örült az óvónéni, amikor elmondották, mi járatban vannak. Örült biz’, mert már sok hasznavehetetlen játék feküdt a lomtárban, melyeket egy szálig megjavították az ezermesterek. Na, arról ne is beszéljünk, hogy milyen nagy öröme tellett ebben a jelenségben á kis óvodásoknak. Ezzel a munkával nagyot nőtt a szakkör tekintélye. De még Fazekas Pista, a bokodi általános iskola nyolcadik osztályos tanulója a minap tollat ragadott és megírta, milyen új színfolttal gazdagodott nemrég a bácsbokodi úttörők élete. Egy téli délutánon 14 pajtás összedugta a fejét és megalakították az ezermester szakkört. Mi legyen hát az első ténykedésük, törték a fejüket a gyerekek. A hosszú töprengés után megszólal az egyik: — Tudjátok mit, srácok? Sok megrongálódott játék hever az Barálsáq a szeojel úrteréMel Az Ü llörúház orosz nyelvű szakkörének pajtásai elhatározlak, hogy egyik szakköri foglalkozás helyett klubdálutánt rendeznek, melyre meghívják a szovjet úttörőket is. Megkérték a szakkört vezető tanár bácsit, vegye fel az érintkezést a szovjet pionírokkal és hívja meg őket a szakkör nevében. A pionírok örömmel fogadták a meghívást. Nosza lett nagy öröm a szakkörben. Pethő Jóska, a III. sz. iskola növendéke készítette az üdvözlő beszédet. Paudicz Ottó a nyári táborozásokról készített élménybeszámolót. Miklós Csaba a imitt-amett kifejezésbeli, vagy esetleg fogalomzavar keletkezett a szó tartalmi körére vonatkozólag, a szovjet pajtások megmagyaráztak a helyes kiejtést. Igen jó hangulat alakult ki teázás közben, kedélyes beszélgetések indultak, majd sakkjátékkal végződött a közö3 uzsonna. Meleg, baráti légkör alakult ki, csak azt sajnálták, hogy az idő olyan hamar elszaladt és akkor kellett búcsúzkod- niok, mikor mindenki a legjobban érezte magát. El is határozták, hogy többször fognak kölcsönös találkozókat rendezni. nagyobbat akkor, amikor a községben megtudták, hogy az ezermester szakkör egy új részleggel bővült; a könyvkötészettel. Néhány nappal később megalakult a lombfűrész munkával foglalkozó csoport is a szakkörön belül. Fazekas Pista a terveikről így tudósít: "Az a szándékunk, hogy minden tag készít egy finom játékot, melynek értékét és igazi szépségét egy kiállításon döntjük cl. Mindnyájan lázas munkával készülünk addig is, bár könnyű dolgunk van, mert szerszámot is, meg anyagot is, szívesen kapunk községünk szocialista szektoraitól. Köszöntjük mi is a bácsbokodi ezermestereket, szívesen adjuk hírül a megyében az úttörőknek, hogy milyen dolgokkal foglalkoznak a bököd i ezermesterek. <5-00000000000 Ami kimaradt a kritikából haragudj, hogy megkereslek soraimmal, de úgy ércein, kötelességünk helyreigazítani azt a hibát, amit a kritikus legutóbb véletlenül elkövetett. A Sybill bemutatójáról van szó, melyben Te játszottad a főszerepet, s kritikánkból kifelejtettük alakításod méltatását. Véletlenül történt, nem készakarva, hiszen mi, újságírók nagyra értékeljük a művészetedet. Tudjuk, hogy az ilyen feledékenység szükségszerűen rosszul esik, s talán arra is gondoltál, hogy tendenciózusan feledkeztünk meg színészi alakításodról. Hidd el, nem! A színészek is követnek el hibákat játék közben, de a következő előadáson kijavíthatják. Mi, újságírók, csak a helyesbítés rideg módszerével köszörülhetünk valamit az elkövetett hibán — a leírott szón alig változtathatunk — a nyomtatott betű örökké áruló tanúja .marad a hibának. — Szóval riehéz dolog így meg nem történtté tenni az elkövetett balfogást, — a sajtóhibát. Mégis megkíséreljük. Szeretjük és megbecsüljük a művészetedet. Amikor legelőször hallottunk énekelni, lelkesen tapsoltunk Neked, s együtt örültünk a közönséggel sikereidnek. Ezt pedig az bizonyítja, hogy Juhás2 hált nem kezeljük és nem kezelhetjük mostohagyerekként. Egyébként ez maradt ki a kritikából**■Petrov szerepe mind zenei, mind színészi vonatkozásban eléggé hálátlan feladatot jelent. Alakítójának, Juhász Pálnak zeneileg mindig is magas színvonalú szereplése magával ragadta a hallgatót, bár játéka itt-ott színesebb is lehetett volna. Legsikeresebben a nagyhercegnővel játszott páros jelenetében mulatta meg tehetséges színészi képessége it.« Szeretnénk, ha e cikk elovasása után kisebbnek látnád a hibát, s újból jóbarátok lennénk a közös ügy érdekében. — Bieliczky Sándor — Nyúlfarok Fekete Jóska az ötödik osztály végén csupa hármas bizonyítvánnyal állított haza. Édesanyja szomorúan vette tudomásul, hogy tiacskája. csak ennyire képes. Mondogatta is neki: — Ej, ej, fiam, ilyen bizo- zonyítvánnyal nem lesz belőled asztalos! t Pedig Jóska mindenáron asztalos akar lenni. Erre bizonyíték már elég sok hever a lakásban. A virágtartók, a kisasztal, két kis zsámoly, meg ki tudná felsorolni, hogy még mi minden került ki a műhelynek berendezett fészerből is. Csakhogy szeptemberben nagy baj történt. Jóskát kiutasították az asztalos szakkörből. Azt mondották neki: hármas tanulóra nincs szükségünk. Fekete Jóskát nagyon bántotta a dolog. Dehát mit tehetett? Nekifogott a tanulásnak. A szakkörben meg arról folyt a szó, hogy félév előtt kiállítást kellene rendezni az iskolában a szakkör által készített munkákból. Eljött a félév. A bizonyítványosztás előtti reggelen nagy plakátot függesztettek ki az iskola bejárati ajtaja mellé. Ez volt ráírva: ~Az asztalos szakkör kiállítása a nagyteremben.« — Hű, a manó vigye el — gondolta Jóska — meg kellene nézni. De nem merte. Valami visszatartotta. Talán már nem is a makrancossága, hanem inkább a -zégyenérzete. Utolsó órán volt a bizonyítványosztás. A buksi fejek összehajoltak és arról suttogtak, hogy Fekete Jóska jelesrendű lett. Csak történelemből kapott négyest. Balogh Laci ekkor a pad alatt adott át neki egy levelet. Amikor Jóska elolvasta, majd meghasadt a szíve az örömtől. A levélben ez állt: “Óra után gyere a kiállítási terembe. lövid megbeszélésre. mert te is tagja vagy az asztalosszakkörnek.« Nem tudni, mit beszélgettek, de az biztos, hogy Jóska azzal állított haza az iskolából: — Édesanyám, asztalos leszek én! Tessék a bizonyítványom! A szerszámaimat meg beviszem a szakkörbe! Levél a Szerkesztőséghez Igen tisztelt Szerkesztőség! Ila volna rá lehetőség, szerkesztő üzenetben közöljék a választ velem: végre tudni szeretném, nagy, vagy kicsi vagyok én? Ha rájönnek egy csínyemre, otthon mindig igy szidnak le: — Szegyeid magad, fara mászol, a ruhádra nem vigyázol, nadrágodat tönkreteszed, — nagy vagy, lehetne már eszed! Mikor viszont arra kérem, apámat, hogy vegyen nékem egy szép fényképezőgépet, vagy egy filmfelvevőgépet, azt mondja — s ez borzasztó! — »Neked az még nem való.« Folyton-}oly vast hallom én takarítás idején, vagy amikor ebéd után < edényt most el édesanyám: ' — Nagy fiú vagy, igaz-e? Gyere, segíts izibe! Amikor meg vacsorára Vendégünk van: — Gyorsan ágyba! — szól rám anyám. — Késő van! Nem értetted? Hallatlan, ilyen kisfiú, mint te, idejében fekszik le! Igen tisztelt Szerkesztőség! Nekem ebből most már elég, végre tudni szeretném: nagy. vagy kicsi vagyok én?! [ J Szerova DOKTOR bácsi látogaita meg a kisdobosokat az Üttörőhúz nagytermében, a múlt hét végén. Igen érdekes mesét mondott nekik "Mit mesél a szappan és a törülköző?« címmel. * FARSANGI bált rendeztek vasárnap délután a kecskeméti úttörők az Űttörőházban. Fáradhatatlanul szólt a zene és a párok vidáman .keringtek a fényes parketton. A bál végére a gazdag büfé mind elfogyott. * A VÖRÖS Hadsereg 40 éves évfordulójának a megünneplésére szorgalmasan készülnek az úttörőcsapatok. Még ebben a hónapban rajgyűléseken emlékeznek meg Vlagyimir Iljics Leninről is. * IFI VEZETŐK találkozója volt az Űttörőházban pénteken délután. Az összejövetelen megbeszélték a vezetők a csapatokban végzett munkájuk eredményét. A gyűlést vezető csapatvezetőktől további útmutatást kaptak a munkájukhoz. * TÍZ jól dolgozó ifi-vezetőt jutalmazott meg az Űttörő Szövetség. A megjutalmazott vezetők ígéretet tettek arra, hogy továbbra is jól dolgoznak. * SZÁZ CSAPATVEZETŐ vett részt a kalocsai Űttörőházban megrendezett egyhetes tanfolyamon. * EZEN A HELYEN fejezi ki köszönetét a téli szünetben Budapesten táborozó kecskeméti 1. számú általános iskola, 29 úttörője az iskola szervező testületének azért, hogy fáradságos mun- kájukkái hozzásegítették őket aj táborozáshoz. otthonában Koratavasxt ígérő napsugár szövi be a falut, s ha az újságíró is festő lenne, kedve ke- reKedne megörökíteni az ébredő határt. Lehet, hogy azért nézem festői szemmel én is a tavaszodó falut, mert festőművészhez készülődöm. Mégpedig olyan £es■ tőmüvészhez, aki a falu egyöntetű véleménye és a művészethez értő emberek szakvéleménye szerint is megtalálta a táj lelkét, s meleg szeretettel ábrázolja a vaskúti határ ezerféle intim szépségét. Weintráger Adolf, vaskúti festőművész, középtermetű, barnatekintetű fiatalember, jókedvű mosoly ragyog az arcán, — két leánygyermekes, boldog családapa. — Ügy örülök, hogy találkozik a város és a falu — jegyzi meg tréfásan. — Ritkán látogattok el hozzám, nem mintha kenyerem lenne a sok beszéd, mert annak sohasem voltam híve. Inkább a művészet beszéljen az alkotójáról. . • Ez 'évi termései közül van bőven választék. A képek mély tónusában finoman érzékelhető drámai erő rejlik. Művészetében elsőrendű szerepet játszik a való világ ábrázolásának igénye, a belső látásmód költőisége. Szereti a sötét színeket. Ezzel is az emberi élet mélységét ábrázolja. Nem egyoldalúan jelentkezik a sötét szín pikturájában, hanem n különböző színvariációk csillogásában. Mélyen zengő -színekkel magyarázza mindazt, ami ' benne él. A színt, a hangulata I és megjelenítési formája tesz érthetővé. Alkotásainak felfogó sán az egység dominál. A tá jképi estes mellel* figurális megoldásokkal is kísérletezik. Vajon miért? Válaszoljon erre a kérdésre a művész: — A festészetben mindig fejlődést jelent,1 ha valaki ki a-ser törni a megszokott téma fojtogató levegőjéből. Ne legyen eltökélt szándéka senkinek, hogy ó csak tájképfe.slészc11e 1 foglalkozik, meri ez a beskatulyázás veszélyével járó szemlélet néha az egy helyben topogúshoz vezet. A festő számára legyen elsőrendű cél, hogy művész akar lenni. Ez a fogalom tágabb, nagyobb lehetőséget biztosít a végleges Kiforrásához. A későbbi években megérlelődő művészi szemlélet, a festő világnézetének alakulása, s nem utolsó sorban tehetségének hováfejlesztése lesz meghatározója, hogy valóban tái, vagy portréfestő válik-e belőle A »Hazafelé alkonyaikor«, a »Kossuth Tsz kazlai«, »Rőzse- rakás«, »Faluvég«, »Cigánylány«, »öreg szentképárus«, »Határban«, »Tavaszi felhők« című képeiből sugárzik a nép, a falu, a táj szeretete. — Tervei? — Még az idén gyűjteményes kiállítást rendezek Budapesten Nyáron pedig néhány hétre a Felvidékre utázom. Szeretnék megismerkedni a hegyek világával is.' — Bielipzky Sándor — VÉGÉTÉRT a kecskeméti Űttörőházban az egyhetes őrsvezetői tanfolyam, melyen 50 városi és 50 járási őrsvezető vett részt. A tanfolyam hallgatói egy hét alatt sok szép úttörő-, népes mozgalmi dalt tanultak meg. Voltak gyárlátogatáson, rendeztek akadályversenyt. Mindent egybevetve szép élményekkel gondolnak vissza erre az egy hétre. Jllavlka szaaaL ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦*♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦*. sportélet területéről gyűjtötte az orosz kifejezéseket, Dallos Andris pedig a »Képes nyelvmester« folyóirat egyik cikkének ismertetésére készült, egyben a szakkör életéről is be akart számolni. Csik Pista az iskolája úttörő-életével akart foglalkozni pár szóban, hogy ezen keresztül is megismerjék a szovjet pionírok a magyar úttörők életét. Végre eljött a nagy nap. Ünnepi délután volt ez, vegyesen ültek magyar és szovjet úttörők az asztalok körűi. Minden beszámoló orosz nyelven hangzott el és mondhatjuk, nagyon jól sikerült. Amikor Marika!... — kiáltom feléd drágán hangzó neved, hajnal liszta arcod mosolyát örökre emlékezetembe vésem. Most is magam elölt látom pislogó, nagy fekete szemed álmodozó fényét, fehér kö- ténykéd fodros pántjait. Szavaltál, amikor először találkoztunk. A Helvéciái Állami Gazdaság óvodájának meleg szobájában verseltél. Szerettelek volna ölembe kapni, s bele kiáltani a világ háborgó szívébe: a Gönczöl Marikák békét akarnak! Te már nem emlékszel rám, mert egy két és fél éves csöppség emlékezete még csak a szeretgelő édesanya fogálmáig terjed, s nem is véshetsz úgy bele gyermeki emlékeidbe, hogy tudnád, kik előtt is selypítetted: »Szejetek szavajni.« Látod, én nem felejtettelek <ej. • Te még nem hallottál a háború borzalmairól. Csak azt tudod, hogy terülj kis asztalkádon ott van az emberi miinka gyümölcse, a Jonathan alma, vagy a cseresznyebefőtt, amit te nagyon szeretsz. Nem ismered a felnőttek észjárását, akik néha képmutatók, s önös érdekeikért téged is feládoznának, mert tudod, kicsi virágom, a pénz sokszor rabigába dönti a lelket és a szívet is. Vannak rendes emberek is, s ezek vannak többen, akik erősebbek a pénzimádóknál és őrködnek rád, miközben te tarka lepkét kergetsz álmaidban. Ök ácsolják a te boldogabb jövödet, ők valóban ■szeretik a kisgyermekeket, s ezt hirdetik, kemény változatlan munkájuk közben: úgy őrizzük a békét, mint gyerekeink álmái. Ezek a hőslelkű emberek a te őszinte, igaz barátaid. Az ő munkájuknak köszönheted, hogy ma ezen a téli délelőttön mosollyal az arcodon szavalhattál. Gondolatban most is simogatom kis kezed, s megígérem neked, hogy a toll fegyverével én is harcolok az életei jelentő bekéért, 3. S. Szfnészbál A Kecskeméti Katona József Színház tagjai március 1-én este 9 órai kezdettel a szakszervezetek megyei székházában színészbált rendeznek. Éjfélkor nagyszabású műsorral lépnek a közönség elé. Éjfél után választják meg a bálkirálynőt, s ezenkívül más egyéb tarkaságok gazdagít-1 ják programjukat. A meghívók a színház szerve- \ zési irodájában igénvelhctök- • Jlchd-t Qóskákói cllzíclLőő?
