Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-18 / 41. szám
Miért- nincs borbély, kovács, bognár kisiparos Ujsolton, Kunadacson és Kunpeszéren? landók lennének kimenni a közŰj-Solton a faluban járva feltűnt, hogy a község felnőtt férfi lakosai borotvál»tiunok, sőt némelyikük egészen hosszú szakállat növesztett. Nem tudtam mire vélni ezt a dolgot, s ezért az oka után kutattam. Nem sok faradságomba került kideríteni azt, hogy az egész községben egyetlen ejjv borbéiy sincs. Azt is megtudtam időközben, hogy nemcsak ez a község nélkülözi ezt a fontos iparágat, hanem ugyanilyen helyzet van Kunpeszéren és Kunadacson is. Mindhárom községben hiányzik még ezenkívül a kovács-, a bognál'- és a cipész-kisiparos is. A járási tanács iparügyi osztálya — mert odafordultam az emberek kívánságával — tud a panaszokról, de segíteni nem áll módjában. Molnár László ipar- ügyi előadó a következőképpen festette le a helyzetet: — Számtalan tanácsülésen tárgyalták már ezt a problémát. A kisiparosok hiánya miatt nagyon sok az elégedetlenség. Sajnos, nincsenek kisiparosok, akik hajségekbe. Van a járásban néhány község, ahol éppen a kisiparosok hiánya miatt több zug-borbély, bognár és kontár-cipész dolgozik. Ezeknek a munkáját nem lehet törvényessé tenni, mert még segédlevéllel sem rendelkeznek. Először talán arról néhány szót, hogy miért idegeukednek a kisiparotok a lalutól'! A legtöbb ipar gyakorlásához műhely és lakás szükséges. Ezt természetesen a jelen pillanatban a községek nem tudják biztosítani. Mégis, mi lenne a megoldás, hogy a lakosság se szenvedjen hiányt és a kisiparosok is megtalálják számításukat? Nem kerülne nagy fáradságba és különösebb kiadásba sem, ha nagyobb községek kisipari termelőszövetkezetei a hét egy bizonyos napján az ellátatlan községekbe egy-egy, borbélyt, cipészt, vagy bognár kisiparosi küldenének ki. Az ott felvett rendeléseket, javításokat azután benn, az állandó telephelyen végezhetnék el. Ez a megoldás csak ideiglenes állapot lenne, mert az a cél, hogy minden községben legyenek szolgáltató kisiparosok, vágy ktsz-ek. A probléma végleges megoldását egyedül a községi tanácsok tudnák megvalósítani. Ehhez pedig a szükségletnek megfelelően biztosítani kellene a kisiparosok számára üzlethelyiségeket és lakásokat. Sajnos, nemcsak a kisebb községekben, hanem az egész járásban probléma a motor- és a rádiójavítás. Solton kívül az egész járás területén nincs rádióműszerész, sem motorszerelő. Meg kell jegyezni, hogy ebben már a Dunavecsei Járási Tanács iparügyi előadója is hibás. A kisiparosok letelepedésének meg kellett volna már találni a feltételeit. Erre nincs szabály. A módszerre a járási tanácsnak kellene rájönnie. A kisiparosok működését, az ellátatlan községek szolgáltatását csakis így tudnák biztosítani. Gémes ■ .......... He lyreállt n rend a négyes műhelyben is A Kecskeméti Lakatosipari Vállalat fegyelmi bizottságának tapasztalata — VITA keletkezett a február 4-i számunkban megjelent vezércikknek a Kecskeméti Lakatos- ipari Vállalatról szóló kitétele («még a visszaeső tolvajt is visszaveszik az üzembe«) miau a vállalat igazgatója, Benke János elvtérs és szerkesztőségünk között. Mi az 1957. november 28-i számunkban megjtelent véleményére alapoztuk állításunkat, mely szerint: «két üb-tag visszavételre javasolt egy üzemi szarkát«. Ö pedig, sajátmaga részéről teljes joggal hangsúlyozta: »nem vettük vissza«! A vita — amelyben Benke elvtárs is, mi is közelebb kerültünk egymás álláspontjához — nem volt hiábavaló, mert közben megismertük az üzem fegyelmi ügyeit. ESZERINT az elmúlt év utolsó negyedében kilenc, üzem» lopáson rajtacsipett munkást bocsátottak el az üzemből. Vagyis egyáltalán nem olyan enyhén ítélkezik a vállalat fegyelmi bizottsága, mint ahogy azt ml. — az ő novemberi kijelentése alapján — gondoltuk. Sőt, a bizottság döntései első pillantásra talán túl szigorúnak is látszanak. Körmendi Mihályt, s Kerekes Balázst például azért bocsátották el, mert egy éjszakai műszakon — alváson kapták őket; Keresztély Dénest pedig két tábla lemez ellopásáért. A SZIGORÚSÁG azonban — mint később megtudtuk —• nagyon is szükséges volt. A fegyelmi bizottság elé került dolgozók töDbsége — majdnem mind — a »négyes« gépműhelyből való volt. Ebben a műhelyben ugyanis jórészben azok dolgoztak, akiket a vállalat — Benke elvtársat megelőző — vezetői »büntetésbő!« osztottak ebbe a műhelybe. »FEGYELMEZŐ« eszköznek használták hát a régebbi vezetők a »négyest« s ezzel az. oda- heiyezett, többnyire segédmunkásból. betanított munkássá minősített embereknél a jóra való nevelésnek éppen az ellenkezőjét érték el: cinikus és cinkos, haveri szellem uralkodott el a műhelyen. Benke elvtárs szelíd, nevelő, majd teddő hangon kezdte a négyes műhely munkásainak munkafegyelemre szoktatását.. Majd amikor ez nem használt, szigorúbb művezetőt helyezett a műhelybe. A7, új művezető működése azt eredményezte ugyan, hogy 300 000 forint értékről 550 —600 ezerre szökött a műhely havi átlagteljesítménye, de fegyelmezetlenség mégis bőven fordult elő. NEVETSÉGES lett volna az előző igazgatóval ellentétben a négyes műhely munkásainak »széthelyezése«, s ezért a vállalat vezetői úgy határoztak, hogy a tegyelmi bizottság a legszigorúbban ítélkezik a legyeimet sértők és károkozók lelett. MA MÁR JOBB a fegyelem a négyes műhelyben, s ez a fegyelmi bizottság nevelő jellegű határozataiban is megnyilvánul: az a két csoportvezető és anyagkiadó. aki a rendelkezések ellenére használt anyag helyet újból készíttette el a kiszabott munkadarabot — bizonyosan nem kerül ilyen drákói ítélkezés alá — s most mér a többi ügyben sem kell rögtön elbocsátási határozatokat hozni. A hanyagság, fegyelemsértés, vagy kártevés mértékének és a fegyelmi elé állított dolgozó egyéni helyzetének megfelelően ltélkezhetik a Kecskeméti Lakatosipari Vállalat, tegyelmi bizottsága. (—ng—) Qieaezet&s lako dato ni — szomorú befejezéssel Pálmonostorán Vékony Sándornál február 8-án lakodalomra gyűlt össze több mint száz Négy éve várunk rá' K Régi gond öregcsertő községben a sár és a latyak megszüntetése. Ezen a falubeliek is sokat gondolkoztak, s valljuk meg, dolgoztak is már. Különösen a (elszabadulás után végeztek sok társadalmi munkát, hogy köny- nyebben közlekedhessenek a járdán, az úton. Sok tégla- és betonjárda van már a faluban, de sajnos, ez még nem elegendő. 1949-ben készült cl, részben társadalmi munkával egy kb. 2 kilométer hosszú bekötőút. Az út •Ikcszültc óta egy kis bosszúság érte a lakosságot, különösen az iskolás gyerekeket. Ugyanis az útról lefolyó víz a gödörben megreked, amely napokig ott áll « dönti a járdát cs az iskolába csak 8—10 cm-es vízréícg átlá- bolásával lehet bejutni. 1954-ben egy tanácjpcsi határozat alapján a községi tanács írásban kérte az Útfenntartó Vállalatot, vizsgálja meg ezt a problémát, de azok még arra sem méltatták a tanácsot, hogy válaszoljanak. 1955-ben felszólítást küldött a tanács, erre a vállalat szakértőt kiszálltak a helyszínre, körülnéztek, s köd előttük, köd utánuk, elmentek. Azóta hírt sem kaptunk felőlük. Nem tudjuk, mi van az Útfenntartó Vállalattal. Ha meg nem feledkeztek meg az öregesertölekröl, igen szeretnénk, ha meglátogatnának minket, s megvalósítanák, elkészítenék az átereszt. farkas László levelező. Személy. Érthető volt az érdeklődés, a nagy kíváncsiság, hiszen az »ifjú pár« közül a menyasszony 68 éves, a vőlegény pedig 64 éves kort ért meg. Felejtve az időt, ez a .két ember tiatalos elhatározással egy új életet kezdett el ezen a napon. A vidám lakodalmi hangulat hajnal felé a tetőfokára ért. Mint erre szokás, a mulató férfiak kint az udvaron levő szalmakazalon, háztetőn mulattak, daloltak. Süli József, az egyik vendég az eperfa tetejét választotta ki a mutatás, színhelyéül. Azonban ez a hely nagyon bizonytalan volt az amúgy is bizonytalan lábon álló ember számara. Sajnos, a következménye az lett. hogy Süli József leesett az öt méter magas fa ágáról és oly súlyosan sérült meg, hogy a lak- ziba a mentőket kellett kihívni. A mulatóst és a jókedvet a baleset következtében felváltotta a szomorúság. Ez a tragikus eset vetett véget az annyira ritka, nevezetes pálmonostorai lakodalomnak. —re— levelező Hirdessen a Felöli Népében tó&ddi tnegjegij%é$ NYUdDÍJAT KÉKIÍYK a munkás-paraszt hatalomért hősihalált halt Kollár Istvá Az egész országban felháborodással vették tudomásul a becsületes emberek, hogy az 1950 októberi ellenforradalom idején Tóth Iioila szigorló orvosnő bestiális módon meggyilkolta Kollár István 26 éves fiatalembert, mert ávósnak tartották. Kollár István korábban valóban ávós őrvezetőként szolgait a hadseregben, de az ellenforradalom idején már az egyik budapesti magasépítő vállalatnál dolgozott, s szerény keresetéből támogatta Kelebián élő öreg szüleit. Erről természetesen igen kevesen tudnak, s ebben a megvilágításban még szörnyűbbnek tetszik elöltünk Tóth Ilona cselekedete. Kollár István 75 éves mostoháit szüleinek! apja és 60 eves édesanyja — teljesen munkaképtelenek, fiuk meggyilkolása óta a legnagyobb nyomornak vannak kitéve. A községi tanács adott ugyan havonta 50—50 forintot számukra, de ez nyilvánvalóan nem elegendő megélhetésükhöz. A megyei tanács szociálpolitikai osztálya — tudomást szerezve a szülők életkörülményeiről — ezer forint gyorssegélyt utalt ki számukra. Szép és gyors intézkedése azonban még nem biztosíték arra, hogy az elkövetkezők során is zavartalanul élhetnek: Ezért javasoljuk: a Munkaügyi Minisztérium a munkásparaszt hatalomért hősi halált balt Kollár István szüleinek haladék nélkül .nyújtson nyugdíjat! Az elveszett antenna A gara) KTSZ-szervezet 1957. októoer 30-án vásárolt egy televíziós készüléket a oajai Dél- Bács megyei Népboittól. Ígéretet Kaptak, hogy rövidesen megkapják a hiányzó antennát is. s így használhatják a készüléket. Már jócskán lejárt az ígért határidő, amikor a KfSZ-titkár tévéiét irt a Dél-Bács megyei Népboltnak, melyben sürgette j az antenna eljuttatását Garára. i Ez még csak a kezdet, ezután ! indult meg a vak tapogatózás a j bürokrácia útvesztőiben. Kecs- ; kémét levelet írt Szekszárdra, [ Szekszárd Garára, de az antenna csak nem érkezett meg. j Egy szép napon »Meddig várjanak!« címmel cikk j'elent meg a Népszabadságban. Erre aztán a Dél-Bács megyei Népbolt levelet irt a kecskeméti szerviznek, amelyből egy részletet idézünk: »Kérjük Önöket, olvassák el a Népszabadságban megjelent cikket és a legsürgöseboen a megrendelő panaszosnak szereljék tel a TV-antennát. Megjegyezni kívánjuk, hogy a panaszosnak teljesen igaza van. hiszen ntm tudjak hasznaim a TV-fádtót antenna nélkül.« Kecskemét a szekszárdi RA- VEL-ra hivatkozik válaszában, mivel csak nekik áll módjukban antennát küldeni. 1958. február 14-én a garai KltíZ-utkár felhívta telefonon a Szekszárdi RAVEL vezetőjét, aki azt a felvilágosítást adta. hogy éppen most adták fel az antennát (ha feladták), de felszerelését a legjobb esetben is — csak március végére vállalják. Tehát a garai kiszistáknak már csak maslél hónapot kell várniok mindössze, hogy — az előzmények után jogosan feltételezve — újabb ígéretet kapjanak majd az antenna helyett,- Bieliczky Sándor licrékpárőrzés 10 forint éri Szeretném előrebocsátani, hogy nem vagyok szenvedő alany, csupán vállalati érdekből vetem fel. az alábbiakat. Sehol nem tapasztaltam még, csupán a mi kis községünkben, Csengődön, hogy a rend őrei annyira vigyáznának a kerékpárokra. Ez a nagy vigyázat abból áll, hogy megbüntetik a tulajdonosokat, akiknek járművük az italbolt előtt áll. Az érdekes csak az benne, hogy sehol máshol, a kenyérbolt előtt, vagy a csemegebolt előtt álló kerékpárokért sem kell 10 forint büntetést fizetni. A büntetési aktus a következőképpen zajlik le: a rendőr elvtársak kihívják a pácienseket s kifizettetik velük a büntetést. Erre természetesen nagy riadalom támad az italboltban, sokan fizetnek, de még többen nem. Beosztásomnál fogva sok helyen megfordulok és azt is tudom, hogy az italboltok elől könnyebben eltűnnek a kerékpárok, mint máshonnan. Tisztában vagyok azonban azzal is, hogy a kerékpár mindenkinek személyi tulajdona és azt még az italbolt előtt is hagyhatja, ha az a forgalmat nem zavarja. Megvallom őszintén, sokszor kellemetlenséget okoz a fent leírt tortúra, és bizonyos fokig elidegeníti a vásárlókat az italbolttól. Hargitai Béla levelező * A Szerk. megjegyzése: A rendőr elvtársak helyesen járnak el. Sajnálatos, hogy a kerckpárlopás az utóbbi időben elszaporodott. Ezt igyekszik akadályozni a rendőrség azzal is, hogy őrizet- len kerékpárokért megbírságolja a tulajdonosokat. vAaőAvi/wvvvvwvvywvvvvvvv»Wi/swyvwwvwvv»vvvyvv^vvyvsv/»yy^ Jtían k a értekezfet a Bajai BELSPEDNÉL A közelmúltban munkásértekezletet tartottak a Bajai BELSPED Vállalatnál, amelyen értékelték az elmúlt év utolsó negyedének eredményeit és az egész év tanulságait. Poros arcok, kérges kezek, szakadozott ruhák árulkodtak a napi nehéz munkáról. 400 kilós gerendákat emelgetni, 15 kilós lapátot forgatni egcsz nap, nem könnyű feladat, nagyon igenybeveszi az emberi szervezetet. A munka eredményeit mutatják' azok a számok, amelyet az igazgató mondott el. Az 1957-es tervet 104.8, százalékra teljesítette a vállalat. Legjobb eredményt a kalocsai kirendeltség érte el 110.4 százalékos tervteljesítéssel. A vállalat dolgozói 38 857 vagon anyagot mozgattak meg. de ezenkívül még sok kisebb fuvart is lebonyolítottak. Télen és nyáron egyaránt biztosítani kellett a szállítást. A vállalati tervek teljesítéséhez és a kereskedelem jó munkájához nagyban hozzájárul a BELSPED a szállítás gyors lebonyolításával. Az értekezlet ve. gén a vállalat tizenkilenc szallílómun- ká t pénzjutalomban részesített. Göndör József, levelező
