Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-16 / 40. szám

Egyértelmű állásfoglalás szükséges a mezőgazdasági politikában — Vita egy hibás nézettel — ! A mezőgazdasági poll tika hogyanját, de különösen a szocialista átépítés módját, üte­mét az elmúlt évek során igen sokan és sokat vitatták, és a lenini álláspont kétoldalú há­nyattatást szenvedett. Különö­sen fertőződtek azok a nézetek, amelyek a revizionizmus talajá­ból vették táplálékukat, s amely eszmei áramlatnak a vezéralak­ja Nagy Imre volt. Ennek az (alapvetően ellenséges, lényegé­iben a mezőgazdasag szocialista bázisait likvidáló és a tovább­fejlődést tudatosan megakadá­lyozni akaró álláspontnak főve­szélyként való meghatározása egyáltalán nem zár ja ki azt, hogy a baloldali dogmatikus hi­bák is igen sokat ártottak. A revizionista nézeteknek és a ve­lük szembeni békülékenység- nek, vagy éppen a harc híjának nagy része van abban, hogy az ellenforradalom időszakában, itámadás falun elsősorban a ter­űn elősző vetkezetek ellen folyt, s -ez igen nagy erkölcsi és anyagi ! károkat okozott. A termelőszö­vetkezetek azonban kiállták a ipróbát, gyorsan talpra álltak, ibár az akkor támadt sebeket (természetesen még nem hever­jék ki teljesen. Az ellenforradalom fellépését szító revizionista nézetek az el­múlt tizenöt hónap alatt lelep­leződtek. Számos termelőszövet­kezet példáján láttuk kimutatva foguk fehérét —, de nem sem­misültek meg és veszélyességü­ket csak növeli, hogy.az adott (helyzethez alkalmazkodva, nem jelentkeznek felismerhetően. (Gyakran szinte csak árnyalatok, jiem megfelelően használt kife­jezések választják el a helyes állásponttól. Ugyanakkor elég simulékonyak ahhoz, hogy be­lopják magukat az emberek fe­jébe és szú módjára megfertőz­zék és elrágják a helyes elve­ket. 1956-ban és annakelőtte, a hibák kijavítására való nem kel­lően vigyázatos törekvés volt az a lehetőség, amellyel együtt a revizionista nézetek belopakod­tak sokak gondolkodásába és a tudatos félrevezetők sok-sok be­csületes emberrel azt hitették, hogy valami «-jót«, valami »meg­váltót-« cselekednek. Világossá vált, hogy a hibák kijavításában az ellenségnek sem szava, sem része nem lehet. Mert végtére is, addig szaval elkövetett »bűneinkről«, míg­nem a szövetkezeti mozgalom szétverésén túl, rövidesen beje­lentette volna igényét megyénk !*•) 000 családja juttatott földjé­re is. Nem vitás, hogy a mezőgaz- jdaság szocialista átépítését ille- Hően különböző hibás nézetek­kel keveset vitatkoztunk az élet Kajlásában, úgy, mint a sajtó ihasábjain. Pedig, ha ezek az érvényesülni kívánkozó nézetek (elénk dobták a keztyűt, akkor nekünk azt »lovagias« köteles­ségünk felvennünk, hogy meg­hívjuk velük a harcot egészen (megsemmisülésükig. A harcnak kettős fronton kell folynia. A jobb- és baloldali nézetekkel egyaránt végig kell vívni a küz­delmet, mint ahogyan a 15 hó­napos mezőgazdaságpolitikánk (élesen elhatárolódik úgy a dog- matikus-szektás hibáktól, mint a főveszélyt jelentő, revizionista tévelygésektől. Ezért volt meglepő az egyik járási vezető ama kijelen­tése, hogy »csak ott vigyük a középparasztok felé az agitá- ciót, ahol a termelőszövetkezeti jövedelem a középparaszti szín­vonalat már elérte«. Első hal­lásra mintha semmi kivetni való nem volna ebben a felfogásban. Mondhatná valaki, hogy tényleg igaza van: lehetetlenség a kö­zépparasztokkal a szövetkezeti kérdésről, vagy uram bocsá’, a belépésről beszélni, míg a szö­vetkezetek el nem érték, leg­alább is adott helyen azt. amit a középparaszti gazdaságok pro­dukálnak. Ám csak a figyelmet­len, felületes szemlélő juthat ilyen véleményre, mert ha ala­posan és a következményeiben elemezzük az elhangzott kije­lentést, rájövünk, hogy nagyon veszélyes nézettel van dolgunk. Tesszük ezt anélkül, hogy a ki­jelentés hangoztatóját revizio­nistának nyilvánítanánk, hiszen feltvetésének indító jószándékát nem lehet kétségbevonni. Azt is meg kell mondani, hogy cik­künkben nem személye, hanem nézetei elleni fellépésről van szó. — Feltételezhető, hogy va­lamiféle »reálpolitikai« megfon­tolásból indult ki és végig nem gondolva a dolgot, az irrealitás zsákutcájába jutott. A kijelentés veszélyes azért, mert zavarja, kétségbe vonhatóvá teszi — szűkebb kör­ben is — a párt egyébként egy­értelmű állásfoglalását a mező- gazdaság szocialista átszervezé­sét illetően. A veszélyt kettőzi az, hogy ez az »elvi« formula olyan fontos rétegről kíván le­mondani. ha nem is abszolúte, amelynek gazdasági súlya, föld­területe, lélekszáma, szakértel­me a legjelentősebb tényező a mezőgazdaság szocialista jövője szempontjából. Az kétségtelen, hogy az át­alakítás hogyanját illetően a főbb és elfogadott elvi vonalak birtokában i okát kell törőd­nünk és gondosan kell megta­lálnunk azokat a legmegfelelőbb módszereket, amelyek a szövet­kezés gondolatát és gyakorlatát közelebb viszik az egyéniekhez, különösen a középparasztokhoz. De az említett felvetés elsőrendű és alapvető jelentőségű elvi té­telt keresztez és egyben alkal­mat ad arra, hogy e formula leple alatt mindig kész magya­rázatokkal ne történjék semmi, hogy látszólagos és erőltetett ér­vekkel az erre hivatottak defen­zívában maradjanak. Ha ezzel az állásponttal egyetértenénk, magunk adnánk ténylegesen tá­pot a kisárutermelés örökké­valósága illúziójának. Mondhatja valaki (ezt persze nem tulajdonítjuk a fel­szólalónak, de ilyen vélemények is elhangzanak), hogy a megkí­vánt céltudatos törekvés, a kö­rültekintő, meggyőző politika, amely most a párt parasztpoli-. tikáját jellemzi, csak az önkén­tesség megsértésével képzelhető! el. Eredményt elérni manapság csak deklaratív óhaj, felemás dolog. Feleljük erre azt, hogy vannak szándékosan tehetetlen emberek, akik az önkéntesség elvét »féltik« minden olyan lé­péstől, amelyet a szocialista át­szervezés felé kellene tenniök. De ugyanezek titkon a saját! azon meggyőződésüket látják igazolva, hogy az önkéntesség! megsértése nékül ezen a terüle­ten — különösen manapság — nem lehet előbbrejutni. Lám, az etekintetben megnyilvánuló szektás és revizionista nézetek miként járnak karöltve azzal a végeredménnyel, hogy ilyen vagy olyan indokkal bár, de a fejlesztés nem halad előre. Kétségtelen tény, hogy szövet­kezeteink még nem érték el mindenütt a középparaszti élet­parasztok nemcsak a legfejlet­tebb szövetkezetek eredményeit fürkészik, hanem figyelmüket az egyszerű társulások is fel­keltették. Ezt a lehetőséget az egyénileg dolgozó parasztok, kü­lönösen a középparasztok, sok­kal jobban szemmel tartják, mint az idézett felszólaló, aki véleményével, ha másokat nem is, de önmagát feltétlenül lesze­reli éppen a középparasztok irányába nagyon szükségesen végzendő politikai munkával kapcsolatban. Rövidlátás lenne azt megálla­pítani, hogy a középparaszt csak azért nem lép be a termelőszö­vetkezetbe, mert az ott látható jövedelem kisebb vagy ugyan­annyi, mint az övé. Ha a közép­parasztok belépési szándékát ez az egyetlen feltétel döntené el, akkor zömük már a termelőszö­vetkezetekben volna, hiszen egyre több olyan termelőszövet­kezet van, a saját vagy a szom­szédos község határában, amely túlnőtt a középparaszti jövedel­men. Van egy igen lényegesen ható ok, amit figyelembe kell venni, mégpedig az, hogy a kö- zépparasztsagnak jelentős része a gazdálkodás hogyanja szem­pontjából maradi gondolkodá­sú, a régihez, a megszokotthoz ragaszkodó. És ez a kultúráló- dás fokától függő önérvelése sok esetben súlyosabb, mint az, hogy a termelőszövetkezetben milyen mértékű az anyagi bol­dogulás. A mezőgazdaság szocia­lista átépítését illetően még so­kat kell tennünk. De nem úgy, mint ahogy a javaslattevő gon­dolja, aki szinte szégyel a kö­zépparasztok elé állni, a boldo­gulás igazi útjának a gondola­tával, hanem türelmesen, meg­győzően, érvelőén a termelőszö­vetkezetek szilárduló gazdálko­dása alapján — szétverve a hi­bás nézeteket — kell társadalmi üggyé tenni a mezőgazdaság szo­cialista átépítésének jóidéig na­ponként elkötelező, felelősség- teljes feladatát. Weither Dániel Megyei kulturális és spurt seregszemle Felhívás Bács megye fiataljaihoz! ELVTÁRSAK! BARÁTAINK! A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun me­gyei Végrehajtó Bizottsága ezúton hirdeti meg az elmúlt éveké­hez hasonló, s 1958. július 27-én megrendezésre kerülő megyei kulturális és sport seregszemlét. E méreteiben és programjában is nagy ifjúsági találkozó méltóképpen fejezi ki megyénk ifjúsá­gának béketörekvését. A seregszemlén résztvehetnek az üzemi, állami gazdasági, gép­állomási, termelőszövetkezeti, területi és iskolai KISZ-szervezelek kultúr, és sportegyüttesei, valamint a szakszervezeti kultúrcso- portok és népi együttesek. A kulturális programon belül meghir­detjük az énekkarok, zenekarok, tánccsoportok és az egyéni éne­kesek, táncosok, szavalok, hangszerszólisták seregszemléjét. A helyi és a járási bemutatókon színjátszó csoportok is indulhatnak. Az előadásoknak, műsorszámoknak tartalmuknál és művészi színvonaluknál fogva minél több ifjú és felnőtt szórakoztatását, nevelését kell szolgálniuk. A helyi bemutatók időpontja: március 15-től június 15-ig; a járási bemutatóké: június 15-től július 10-ig. A seregszemlén való részvétel bejelentése nevezési űrlapon történik, amelyet a KISZ megyei végrehajtó bizottsága valamen.v- nyi KISZ-alapszervezetnek meg fog küldeni. A nevezés határideje: március 15. Elvtársak! Barátaink! Kérünk benneteket, hogy a hátralevő időben minél alaposab­ban készüljetek fel a sikeres szereplésre, hogy méltóképpen kép­viselhessétek községetek, járásotok ifjúságát a megyei sereg­szemlén. Kecskemét, 1958. február 15. Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága Cseres Tibor: _ KÜLÖNFÉLE OZERELMEK Cseres Tibor eddig sem isme­retlen nevéről szeretnénk új no- vellás kötete megjelenése alkal­mából lemosni azokat a sok eset­ben kellemetlen reminiszcenciá­kat, melyek Cseres megelőző mű­veinek nem rendezett, érzelmi túlfűtöttsége miatt, az ebből ere­dő logikai szaggatottság miatt adódtak. Üj novellái megjelenésének dátumait nézegetve ugyan azt látjuk, hogy az 1955-ből szárma­zó »Legényke a gáton« után még 1956-ban is írt olyan, — az »Őrült álmokéhoz hasonló no­vellákat, melyek még bele-bele- esnek az előbb említett hibába. Ehelyett azonban — bár nem olyan gyakran — más, új hibá­kat követ el. Erre példa a kü­lönben emlékezetes »Justh Zsig- mond szerelme« című novella is, ahol a novella felfelé ívelő cselekményt —, érzelmi vona­lát megtöri a felesleges zárszó. A régi hibák elhagyása, az új — lényegtelenebb hibák mel­lett címadó novellájában, a «Vaddisznók"-ban, s az új pa­raszti idill és jóhagyományú ko­média határán mozgó »Kerektó— ban alkotási iránya már a. »Ballépés« izgalmas regényszerű­ségén át egyre inkább eltolódik az előbb említett »Legényke a gáton« egészséges humorú, a jel­lemtartozékokat helyükre tevő irány felé. Szinte Cseres megbékélésének, írói lehiggadtságának is nevez­hetnénk azt a kellemes meglepe­tést, melyet új novellás kötele okozott. Ha — mint a címadó novella is mutatja, —• egyre sú­lyosodó témáin uralkodni bír, az olvasóközönség is szívébe fog­ja zárni. (—ng.—) A tiUujifac Uo-MÍdtUni Sp-ads-zöuetség­megyei küldöttértekezlete színvonalat. Ez azonban még nem érv amellett, hogy ne fog­lalkoztassuk a középparasztokat a szövetkezetesítés gondolatával. De mondjuk meg azt is, hogy az idézett kijelentés megtevője nem ismeri többek kceött azt a tényt, hogy a 30 forinton felüli fizető termelőszövetkezetek szá­ma meghaladja a 120-at. S ha van gyengébb szövetkezet, van erős is, amely önmagáért beszél és a szövetkezet erejét bizonyít­ja, nemcsak a környéken la­kóknak, hanem széles általános­ságban. A véleményt nyilvánítónak azt is tudnia kell. hogy a közép­SZOMBATON TARTOTTA több mint száz részvevővel me­gyei küldöttértekezletét Kecs­keméten a honvéd helyőrségi tiszti klubban a Magyar Hon­védelmi Sportszövetség ideigle­nes megyei elnöksége. Az érte­kezleten a megyei és városi !párt-, valamint KISZ-bizottság, az MHS országos elnöksége, a honvédség, kiegészítő parancs­nokság, munkásőrség, mind a két tanács, a Hazafias Népfront is képviseltette magát. Első napirendi pontként Vich- nál Pál elvtárs, a szövetség ideiglenes megyei elnöke szá­molt be az MHS feladatairól, s Bács megyei szervezeteinek a működéséről. — Pártunk Központi Bizott­sága 1957. március 28-án hozott határozatot a Magyar Honvédel­mi Sportszövetség létrehozására — mondotta. — Az MHS veze­tésében képviselteti magát a párt, a KISZ, munkásőrség, Partizán Szövetség, honvédség és a szövetség tartalékos tiszti tagozata. Az MHS felügyeletet gyakorol az ország lövész, mo­toros, rádiós, repülős, vízi moto­ros sportágai felett. — A Magyar Honvédelmi Sportszövetség célja, feladata, hogy közreműködjék a lakosság tömeges önvédelmi, légoltalmi és atomvédelmi kiképzésében, a szocialista haza védelmére való előkészítésében, népszerűsítse s fejlessze a honvédelmi tömeg­munkát. Feladata, hogy szer­vezze és irányítsa a katonai elő- és utóképzés, valamint a tech­nikai sportágak munkáját. A lakosság politikai felvilágosítása és az MHS tagságának hazánk, pártunk, a Szovjetunió szeretc- tére, a testvéri népek barátsá­gára való nevelése, — ez is a szö­vetség feladatai közé tartozik. Úgyszintén az is, hogy széles­körű politikai munkát fejtsen ki a néphadseregünk iránti sze­retet és megbecsülés érdekében. Ápolja dicső szabadságharcaink, nemzeti történelmünk haladó hagyományainak emlékét, fej­lessze a proletárinternacionaliz­mus eszméjét. — A Magyar Honvédelmi Sportszövetség fontos feladatá­nak tekinti a magyar munkás- mozgalom győzelméért vívott, s az ellenforradalom elleni har­cokban elesett mártírok emléké­nek ápolását, munkásságuk is­mertetését is. A szövetség tag­jait harcos helytállásra, éber­ségre, a belső és külső ellenség­gel szembeni izzó gyűlöletre, va­lamint a pacifizmus elleni harc­ra neveli — mondotta Vichnál elvtárs a többi között. A szövetség megyei alapszer­vezeteinek, járási elnökségeinek és klubjainak a munkáját érté­kelve beszámolt arról, hogy a tartalékos tisztek tagozatának a megalakításánál különösen jó munkát végzett a dunavecsei járási elnökség, s megyénkben a szövetségnek több olyan model­lező köre működik, amelyekben közel háromszáz gyermeket is foglalkoztatnak. A vitorlázó re­pülők kecskeméti klubja a me­gyék‘közötti sorrendben a má­sodik helyet foglalja el. A me­gyei motoros klub mellett turista szakosztály is létrejött, amely­nek az is a feladata lesz, hogy szervezzen kollektív kirándulá­sokat, országjárást. Az MHS működésének eredményességét igazolja megyénkben az alap­szervezetek, majd a járási el­nökségek küldöttértekezleteinek az aktivitása is. Rámutatott arra is, hogy az MHS munkáját nagyban előse­gítette a párt megyei bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának és a honvédség tá­mogatása. aminek révén a többi között sikerült megoldani az olyan problémákat, mint a szö­vetség megyei elnökségének a székházhoz, garázsokhoz jutta­tása, valamint a klubok elhe­lyezése, A BESZÁMOLÓT vita követ­te, majd a küldöttek megválasz­tották az MHS megyei választ­mányát, elnökségét, ellenőrző bizottságát és az országos kon­ferencia küldötteit. A küldöttér­tekezlet napirendje második ré­szének az ismertetésére még visszatérünk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom