Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-15 / 39. szám
Egy brigádmunka tapasztalataiból ^ A kecskeméti járás mari tanulóinak nemiéről A KISZ járási szervező bizottság akcióprogramjának egyik sarkallak« célkitűzése valósult meg azzal, hogy négy brigádot alakítva megvizsgálták a járás ipari tanulóinak helyzetét. I Mivel igen sok és érdekes tapasztalat kerül napvilágra, ezekből tanulás és okulás céljából I néhányat megemlítünk. Baj van a tanulással A járás 15 községében 236 tanuló van, melyből 38 leány. Közülük 157-en magánkisiparosoknál ismerkednek meg a szakma lortélyaival. Sajnos, a tanulók többsége nem törődik tanulmányaival. Éppen ezért a tanulmányi eredmény a többségnél alig éri el a közepes színvonalat. 'Emellett igen sok az elégséges i tanuló, s Csak elvétve találunk (olyan fiúkat, lányokat, akiknek (bizonyítványába ötös osztályzatok vannak írva, f A gyerekek ezt igyekeznek [megmagyarázni — oda a lovas- nemzeti mítosz — a maguk iinódján. Egyesek a késői vonat- iközlekedésre, mások egyéb olyan apró dolgokra hivatkoznak, amelyek éppenséggel nem elfogadhatók. Ellenben az igazi okokról: a (hanyagságról, a nemtörődömségről, a lustaságról, a szülő, mester félrevezetéséről úgy hallgatnak, mint a sír. Mit is mondanak a gyerekek tanárai? Háló és Leviczki tanár elvtársak tapasztalataikat így iösszegezik: a házi feladatok 50 j százaléka készül csak otthon. A [tanulók többsége óra előtt akarja elkészíteni mégpedig »önálló | másolással«. i Tetézi még a bajt az, hogy a vonaton bejárók utazásuk alatt mindenről beszélnek, csak éppen a leckéről nem. Nem ártana, ha ‘ egy jó tanuló vezetésével összeülve átismételnék az anyagot. Az iskolai tanulmányaik elhanyagolása mellett meg kell mondani azt is, hogy az ipari tanulók l nagy része politikai kérdésekben közömbös és tájékozatlan. Ez főleg a kisiparosoknál levő tanu- , lókra vonatkozik. A munkaruha, a szabadság és a fizetés A vizsgálódásnál kiderült az is, hogy e téren igen sok a törvénysértés. A tanulók túlnyomó többsége nem kapja meg a törvényben előirt védőruhát. (Kivétel a szövetkezet.) Ezt tapasztalta a bizottság az Izsáki Állami Gazdaságban, a Lajosmizsei Vasipari Ktsz-nél, a Tiszakécskei Áramszolgáltatónál, Kerekegyházán Kuti Sándor asztalos ktsz- tagnál. Az évenként járó szabadság kiadásánál is sok probléma van. Nem adják ki az egészet egyszerre, vagy nem akkor adják ki, amikor a tanuló azt legjobban ki tudná használni. Olyan eset is előfordul — bár ez nem általános —, mint Dómján János kerekegyházi lakatostanulónál, aki 1957. évi szabadságát még nem kapta meg. A fizetés tekintetében sem tartják be a törvényt. Legdurvább példáját Tiszakécskén találjuk. A Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalatnál két ipari tanulónak,! nem adnak fizetést. Másik for-: mája az, amit Medveczki Jenő! kecskemét-nyárlőrinci kovácstanulónál tapasztalunk, aki a második félévre is azt az órabért; kapja, amii t.ozőleg. Olyan mód-; szer is kialakult, hogy a tanulók; hetenként vagy kéthetenként; pénzt kapnak, változó összegben.; Nem vonatkozik ez az állami: gazdaságok, földművesszövetkezetek tanulóira. A nyolc óra ledolgozása után hazamehetnek, kivéve a vásári szezont, vagy amikor nagyon sürgős munkák vannak. Ezekben az esetekben itt is tapasztalható a túlfoglalkoztatás. A ktsz-ekben, főleg a magánkisiparban a tanulók munkaideje két-három órával több a megengedettnél. Például Lajosmizsén a Vasipari Klsz— nél a munkaidő 16 órakor lejár, a tanulók a »békesség« kedvéért 18 órakor hagyják abba a d munkát. Nagy Elek és Szűcs Lajos fényező- és mázolótanylók, Bagamér Mihály lajosmizsei mesternél nyáron napfelkeltétől naplementéig dolgoztak. Juhász István nyárlőrinci kovácstanuló 10—12, Bálint Valéria orgoványi fodrásztanuló minden szombaton 13 órát, Varga Erzsébet női szabó tanuló Tiszakécskén 10—12 órát is dolgozik. Előadódik olyan helyzet is, hogy az iskola után a tanulónak be kell menni a műhelybe dolgozni. Ha pedig a mester úgy kívánja, szombat délután és vasárnap délelőtt is dolgozni kell. Az előbb említettek azt mutatják, hogy a KISZ járási szervező bizottság igen helyesen tette azt, hogy megvizsgálva a tanulók helyzetét, megmutatja a szülőknek és a mestereknek, mi az, amivel törődniók kell. Az előbb említett tények alapján mindenki hozzá kezdhet saját portáján a rendcsináláshoz — szülők és mesterek is, mivel ők felelősek elsősorban a gyermekek neveléséért és viselkedéséért. A KISZ járási szervező bizottsága pedig igen helyesen teszi, hogy az illetékes szervekkel egyetemben meggátolja az ipari tanulókkal való helytelen bánásmódot. #♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦•♦*» Már most gondol a nyárra a t ; Textilruházati Szövetkezetek ♦ Tervező Laboratóriuma. Bár J még fagypont körül van a hő-j : mérséklet, már bemutatta a | | nyárra készülő női, férfi- és | : gyermekruhák modelljét. f A haza védelme érdekében Szocializmust építő dolgozó népünk békéjét, hazánk függetlenségét felszabadulásunk óta hol erősödő, hol alábbhagyó, de sohasem szünetelő veszély fenyegeti az imperialisták részéről, amit az ellenforradalomban játszott aktív szerepük is igazol. Honvédelmünk erejének a növelése éppen ezért életbevágó feladatunk, s nemcsak hadseregünké, hanem mindannyiunké, akiknek nem közömbös, hogy a burzsoázia és arisztokrácia, vagy pedig a dolgozó nép van-e hatalmon. Pártunk a haza védelmére való képesség elsajátításának a szolgálatára hozta létre tavaly május 28-án — az azelőtti MSZHSZ. majd MÖHOSZ szervezési, működési hibáinak a megmutatásával — a Magyar Honvédelmi Sportszövetséget, amelynek a sorkötelesek előkészítését, a tartalékos tisztek és leszereltek katonai tudásának a növelését, valamint a honvédelem céljait is szolgálható tömegsportok — motorozás, vitorlázó repülés, rádiózás, vízi-, lovassport, stb. — népszerűsítését, gyakorlási lehetőségének a megteremtését tűzte ki feladatául. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség tehát sajátos jellegű tömegszervezet, amely azonban csak akkor oldhatja meg maradéktalanul feladatát, ha a párt-, a tömegszervezetek, a tanácsok támogatását élvezi. Megyénkben is több helyütt létrejöttek alapszervezelei, amelyeknek a működésével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy most az azelőttihez mérten jóval kevesebb függetlenített funkcionáriusa van a szövetségnek, másrészt, annak ellenére, hogy az anyagi feltételek még hiányosak, mégis: jelentős eredményeket értek már el. Mindez azt bizonyítja, hogy dolgozóink közül már sokan kötelességüknek tartják a Magyar Honvédelmi Sportszövetség munkájában való részvételt. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy egy-két községben maguk a párttitkárok sincsenek tisztában a szövetség ténykedésének lényegével, s ezért nem is támogatják kellő mértékben. Ügy gondolják, hogy megvárják, míg »felülről- jön erre valami külön utasítás (holott 1957/ május 28-i keltezéssel van már rá párthatározat), másszóval: kampányfeladatnak vélik az MHS segítését. Pedig éppen az ellenkezőjéről van szó: mégpedig arról, hogy a Magyar Honvédelmi Sportszövetségben sokkal jobban kell érvényesülnie az alulról jövő kezdeményezésnek, az állandó ön- t tevékenységnek, mint az előző, az MSZHSZ- és MÖHOSZ- : szervezetekben. Ma, szombaton, erről: az eredményekről, hibákról, a szövetség t fejlődését gátló akadályokról, a további feladatok megoldásának t módjairil tárgyal több mint száz részvevővel Kecskeméten a szö- ! vétség megyei küldöttértekezlete, s ugyancsak ekkor választja i meg a megyei vezetőséget, valamint az országos konferencia kíil- * dötteit is. A korábban megtartott alapszervezeti és járási küldöttértekezletek aktivitása alapján bizton lehet remélni, hogy ez az értekezlet nagyban elősegíti Bács megyében a Magyar Honvédelmi Sportszövetség fejlődését. Megyénk minden hazáját szerető dolgozója nevében kívánjuk, hogy úgy legyen! Jlaazl a termelő j zöüetkezdben j Qél d&lq.&zik cl JCtcdl Ql&tcutácj AZ ELLENFORRADALOM, mint mindenütt az országban, Ke. célén is szétzüllesztette a nők szervezetét, az MNDSZ-t. A sok /tennivaló között csak egy év után sikerült az asszonyoknak létrehívni a nőtanács-mozgalmat. (Megalakulásuk után szorgalmasan láttak hozzá a szervezéshez, i A KISZ helyiségében kap- ttak egy irodát, ahol berendez- jkedtek és esténként összejöttek megbeszélni a feladatokat. A be-: .szélgetés közben vállalták, hogy itízezer forint értékű téglaj egyet (adnak el, amit már nagyrészben; »teljesítettek is. A közelmúltban (beindítottak egy szabás-varrás- tanfolyamot, ahová huszonöt asz- «zony beszervezését vállalták és végeredményben 56 fő a tanfolyam hallgatóinak száma. A nőtanács segítségére volt a kultúr- ház igazgatója is, aki egy új Pannónia varrógépet vásárolt, hogy a szabás-varrás közben legyen mivel varrni, özv. Prucser Jenöné fáradságot nem ismerve, késő éjjeli órákig tanítgatja azokat, akik még nem ismerik a varrás csinját-binját. IDŐKÖZBEN összehívtak nő- gyűléseket, ahol ismertették a nők szerepét a község életében, valamint az országos tanácskozáson elhangzott beszámolót és határozatot. A község asszonyai gyűjtést rendeztek a fóti Gyermekváros árváinak javára, ami nem kis eredménnyel zárult. A gyűjtés helyére vittek paplant, tollat, párnahuzatot, ruhaneműt, élelmiszert, stb.-t. Az összegyűjtött tárgyakat három asszony adta át a Gyermekváros részére és visszajőve onnan, beszámoltak, hogy élnek, miképpen gondoskodik társadalmunk az árván maradt gyerekekről. A legutóbbi j tevékenységük a vasárnap meg-* rendezésre került műsoros est volt. Az est tiszta bevételét a Gyermekváros részére juttatták el. ' B. I. levelező Emlékezetes marad Jánoshalmán Huczek János téglagyári munkásnak és ifjú feleségének, Magyar Teréznek, a Felszabadulás Tsz tagjának. Ugyanis ez a két ifjú ember ezen a napon esküdött egymásnak örök hűséget a tanácsházán és mulatott együtt a többi tsz-tagokkal, rokonokkal a jánoshalmi MEDOSZ helyiségében. A két fiatal szülei tagjai fa tsz-nek. Természetes tehát, hogy a fiatalok egybekelését csakis az összes tsz-tagok meghívásával lehetett nyélbeütni. Nagy volt a vígság. A lakodalomban mindenki örült. A hatvanegy éves Mészáros Mihály bácsi a legnagyobb szorgalommal mérte a fél literes üvegekbe a jóízű kadarka levét. ♦ A fiatal pár még nem emléke- izik, de annál inkább az öregek. IAz örömapa, Huczek Imre juttatott földjén gazdálkodott volna* ha nem lépett volna be a tsz-be. Nemcsak a fia házasságának, hanem a nagyüzemi társasgazdálkodás előnyének is örül. Magyar János, az új asszony apja együtt poharazgai Huczek bácsival. A 16 évvel ezelőtti idők- re emlékszik vissza, amikor még gazdasági cseléd volt, kínlódott, robotolt a földön, s ma egyik tulajdonosa a közötnek, a Felszabadulás Termelőszövetkezetnek, Öröm volt nézni ezt a víg társaságot. Minden egyes részvevőnek arcáról sugárzott az öröm és nemcsak a fiatalok tekintettek optimizmussal a jövőbe* hanem az idősek is. — Ádám Mihály levelező —« Fényhéppályáxat A Magyar Fotóművészek Szövetsége országos tehetségkvató fénykép- palyazatot indít. A pályázat célja, nogy a külföldön is oly sok sikert aratott, nagymultú magyar fotóművészet számára a népünkben meglévő értékeket felszínre hozza. A pályázat lebonyolításával a Szövetség Bács- Kiskun megye területére kiterjedőin a Szegedi Fotóklubot bízta meg. A. pályázaton nevezési díj nincs és reszt vehet mindenki, aki nem tagja a szövetségnek és a MADOME által rendezett országos, vagy nemzetközi kiállításon 1—III. díjat meg nem nyert. A pályázatra legfeljebbb 10—10 db 18x24 cm méretű fekete-fehér és színes képet lehet beküldeni. A témakör szabadon választható: cmberábrázolás, művészi portré, életkép, csendélet, stb., elsősorban azonban olyan témák, amelyek a mai életet művészien tükrözik. A képek hátlapján nyomtatott betűkkel, vagy géppel fel kcU tüntetni a pályázó nevét, szül. évét, lakcímét* a kép címét és a felvétel adatait. A képeket szakszerűen csomagolva Szegedi Fotóklub, Szeged, rostafiók 97. címre kell beküldeni. Pályázati határidő: 1958. március h A Három déli megyéből beküldött képek szerzőinek első két helyezettjét kéthetes fotóiskolára küldi a szövetség az egyik Budapest környéki üdülőbe, ahol neves fotóművészek* esztétikusok és technikai szakemberek tartanak majd előadásokat számukra. Ezenkívül anyag- és vi- gaszdíjakat is ad a bíráló bizottság* Az ország öt tájegységén lévő fotó- egyesületekhez beküldésre kerüld képanyagból a szövotség kiállításokat fog rendezői« ... A villanyfújtató lassan fehérre izzítja az apró kovácsszenet, a tűz rőt fényével megvilágítja a füstös műhelyben dolgozó kovácsokat. Az emberek árnyéka ott vibrál a falon, s fantasztikus alakokban adja vissza azokat. A parázsból kivett izzó patkóvas apró szikrákat lök ki magából, amíg az üllőre kerül. A fogó pofájába szorítja a meleg vasat, hogy rázendíthessenek a kalapácsok. Mennyi ritmus, dallamos költemény van az üllőre csattanó kalapácsok hangjában! Néha úgy szói, mint a község harangja, lágyan csengetve meg az üllő acélját, hol pedig dühösen, tompán koppan, laposra nyújtva a vasat.;: Lang József öccsével, Antallal ketten forgatják a nehéz kalapáHamts-oU csokat. Több mint 12 éve mesterei a kovácsiparnak. Solt község parasztjainak, termelőszövetkezeteinek, tanácsának javítják a mezőgazdasági felszereléseket, kocsikat, pat- kolják a lovakat. Az idősebb mester, Láng József tipikus kovács. Vastag, erős nyakkal, hatalmasan domborodó izmokkal a karján, fekete kezén sok tűz- égette seb forradásával. Beszéde is komoly, megfontolt, Így beszél életükről: — 1946-ban, ahogy felszabs-duliam, mestervizsgát tettem. Az iparkamaránál nevettek rajtam, nem hitték el, hogy 21 éves, »gyerek« létemre önálló akarok lenni. Nehéz volt kiharcolni az ipar- engedélyt. Egy darabig csak egyedül dolgoztunk az öcskössel, utána megpróbáltuk a ktsz-t is. Sajnos, nem jöttünk ki vele. Nem volt sem anyag, sem felszerelés, s pénz is kevés volt. Megpróbáltunk megint önállóan dolgozni, először nehezen ment, de most már haladunk. Kocsi áll be a tenyérnyi udvarra, a solti Dózsa Termelő- szövetkezet lovait kell megpatkolni. Míg a körömvágó sistereg a lópatákon, a műhelyben sem áll meg a munka. A fiatalabb Láng formálja a félkész patkót a lovak lábához, Alig telik el fél óra, új »cl- \ pőben« topog a két szürke. Nincs egy perc megállás. A patkolás után ott állnak már az új és a használt ekevasak, kormánylemezeik, javítani, élesíteni kell őket. Vár a szerszámokra a barna föld. — Lassan itt a tavasz, szántani kell. — Nem maradhat a munka — töri meg a csendet újra az idősebb mester. (A fiatal egy szót sem szól.) — A gyerekeknek enni kell, meg nekünk is. Ha nem dolgozunk, akkor : i ; semmire sem inegyünk. Sivít a fújtató, s újból fehéren izzik a vas. Még az utca végén is hallani: kip-kop, cseng-bong, zenél a kalapács, dolgoznak a solti kovácsok. Gémes Gábor : Képünkön: tenisz ensemble fe- : hér pikébői, kék alperi díszítés- I sei.
