Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-14 / 38. szám

Meglepetést ígért a szélhámos — valóra is váltotta Két szék közül a pad alá Kié legyen a tüzelőellátás gondja? JÓLÖLTÖZÖTT, pocakos úri­ember ült le a borbélyszékbe ka­rácsony első napján Kecskemé­ten. Borotválkozni akart. Szappa­nozás közben köztudomású, hogy a jó borbély szóval tartja vendé­gét, s ez most is így történt. A rendszerint morcos vendégek szokásával ellentétben azonban a tisztes, középkorú úriember is szívesen, sőt látható kedvteléssel válaszolgatott, még ő is kérde- Cösködött: — Nem tudna vevőt budapesti, Kálvin téri lakásomra? Ez a kérdés — később látni fogjuk, — ravaszul kivetett ho­rog volt, amelyre annak kellett ráharapnia, akinek pesti lakásra van szüksége. ÍGY KERÜLT a hír G. M. fü­lébe, aki közelgő, nyugalmas i öregségét Pesten akarja eltölteni, engedve annak a népvándorlás­nak, amely a pesti nyugdíjaso­kat vidékre, a vidékieket pedig Pestre vonzza. G. M. sietve fel is kereste An­tal Jenőt, a tisztes, középkorú úriembert, a Béke Szálló emeleti szobájában (hajh, akkor még volt szállodája Kecskemétnek, s lám, milyen léleknyugtató, hogy — nincs: nem történhetnek benne ilyen triviális esetek!) s illetődöt- „en hallgatta szóáradatát: — 250 ezer forintos takarék- betétkönyvem Hajdúszoboszlón elégett, itt van nálam a száma, s mivel Kecskeméten akarok megtelepedni, homokot vásárolni, rajta szőlőt ültetni (így: »ültet­ni«!), mellette házat építeni — a szám alapján ide kértem az OTP- től betétkönyvem másolatát. Szó­val most pénzzavarban vagyok feleségemmel együtt, s bár ék­szereinket megmentettük (két- maréknyi ékszert, nyakékeket, fülbevalókat, karpereceket tar­tott az ámuló G. M. elé) eladni nem tudjuk, de nem is akarjuk. — AMI PEDIG a pesti lakást illeti — ömlött a szó Antalból, aki a helyzet bonyolult voltával akarta elkápráztatni G. M.-et, s azzal próbálta valószínűbbé is tenni a mondottakat — kecs­keméti lakásért a benne lévő bútorokat is odaadom, — ingyen. Jövő héten fel is utazhatunk, s megtekintheti a lakást. — Oh, nem olyan sürgős az! — hatódott meg G. M., s szabadko- zásához rögtön hozzá is tette: — Ha pedig pénzzavarban van, szívesen kisegítem! így adott G. M. Antal Jenőnek előbb 350 forintot, majd 150 fo­rintot, később pedig több, ha­sonló nagyságú összegeket. Any- nyira meleg barátság alakult ki G. M. és Antal Jenő családja kö­zött, hogy G. M.-ék disznótorát és G. M.-né születésnapját is együtt ülték meg. G. M.-né még hájastésztát is sütött Antalék- nak, amit meglepetésképpen szállodai szobájukba vittek fel kolbász, hurka kíséretében. AZ EGYMÁSN AKVALÖ ked­veskedés közel egy hónapig tar­tott. Antal — viszonzásul a sok kedvességért, — udvariasan aján­dékot ígért G. M.-nének, ha meg­kapja az OTP-től pénzét, fiának pedig télikabátot. S hogy a ház ura se maradjon ki jóindulatá­ból, — neki csak annyit mon­dott, hogy »meglepetést készít neki, de nem mondja meg: mit. De annyi bizonyos, hogy egész életében emlékezni fog rá G. M.« Ennyi megható gondoskodás közepette G. M. szinte olvadozott a meghatottságtól, egyszerű és becsületes szíve — mely ösztönö­sen vonja őt a pénzes emberek barátságához, — kimondhatatlan boldogsággal telt meg Antal kö­zelségében. S már fel sem tűnt neki, hogy a pesti utazás hétről-’ hétre halasztódik, s az Antalék- nak adott apró kölcsönök östfce- ge is 2250 forintra emelkedett,, anélkül, hogy bármi remény is’ lenne visszafizetésére: az OTP! »nem akarja küldeni még a' könyvet« — méltatlankodott ál- nokul Antal Jenő. S ezt el is hit-! te G. M., s mindenféle földi jó-< val tömte Antalékat, hiszen »ők! adják majd a nyugalmas, ele-, gáns Kálvin téri lakást Budapes-; ten.« , EGY SZÉP NAPON aztán vége; lett minden — a gazdag em-| bér barátságáról, a budapesti* szép, nyugodt napokról szőtt —! ábrándoknak. G. M>né valami* ennivalóval küldte fiát a szál-J lodába, s az lélekszakadva azzal« hírrel futott vissza, hogyj Antal Jenőéket — elvitte a< rendőrség! < A meglepetés, amelyet az állí-< tólagos Antal Jenő — körözött* szélhámos ígért G. M.-nek, —< valóra is vált. Ezt a meglepetést* valóban nem fogja elfelejteni* egész életében! (—ng.—) < — 114 taggal új paraszti la-< karékszövetkezet alakult az el-s múlt napokban Madarain. Az) új takarékszövetkezet tagjai ed-< dig 11 000 forintot fizettek be a) közös kasszába és az a tervüké hogy a tagonkénti átlagbefizetést hamarosan elérje a 100 forintot./ kezet, ezért nem tudja biztosí­tani a lakosság igényeit. E két ellátáson kívül még vannak a járásban olyan köz­ségek is, mint pl. Kunadacs, Kunpeszér, Űj-Solt, Dunatetét- len, ahol sem a földművesszö­vetkezet, sem a TÜZÉP-telep nem áll a lakosság rendelkezé­sére. Akik kihasználták a lehetőségeket A járási ügyészség jelentése szerint azokban a községekben, ahol nincs TÜZÉP-telep és a földművesszövetkezet sem bizto­sítja a tüzelőellátást, ott igen el­szaporodott a falopás. A tűzifa illetéktélen beszerzésének növe­kedéséhez nyilvánvalóan hozzá­járul az a tény is, hogy ezekben a községekben nem a pénz, ha­nem a jtüzelő hiánya késztette e bűntett elkövetésére az embere­ket. Voltak lelkiismeretlen embe­rek. akik kihasználták »ezt a jó alkalmat«. Kiss István és Bajor Lőrinc több vagon tüzelőt hoz­tak forgalomba illetéktelenül, amiért rövidesen bíróság előtt felelnek. Azért sikerült hosszú időn keresztül a tüzelővel üzér­kedniük, mert az emberek, sok esetben a vállalatok is rá voltak szorulva a tüzelő ilyetén való beszerzésére. Mi lenne a megoldás? A tüzelőanyagok hiányával küzdő községek közül a legrosz- szabb a helyzet Dunavecse köz­ségben, a járás székhelyén. Igen sok itt a bérből és fizetésből élő dolgozó. A téli tüzelő beszerzése komoly gondokat okoz a külön­böző szerveknek, hivataloknak is. Sajnos, ugyanezt lehetne el­mondani a már említett közsé­gekről, amelyekben ez az álla­pot már évek óta tart. Helyesnek látnánk, ha ebben az évben az illetékes szervek a lakosság jobb ellátása érdeké­ben, végre valami megoldást ta­lálnának. Többféle javaslattal is tudunk szolgálni. A járás vezetői szerint a leg­helyesebb az lenne, ha minden községben a tüzelőszer értékesí­tésének jogát a földművesszövet­kezetre bíznák. Gyakorlatilag ez annyit jelentene, hogy minden községben a földművesszövetke­zet a saját kebelén belül működő tüzelőanyag-telepet létesítene. A másik javaslat az, hogy » TÜZÉP-központ hozzon létre minden községben — ahol a szál­lítások ezt megengedik — egy telepet. Dunavecse kérdésében, ahol máit kezd súlyossá válni a helyzet, gyors megoldást vár a lakosság. Hiába cáfolja meg az idő a naptár betűit, mégis csak feb­ruár van, lehet még hideg, s a nyár után is újból tél jön. Gyors megoldást vár a dunavecsei já­rás tüzelőanyag ellátása! Gémes Gábor Kecskeméti asszony korsóién Vasárnapi számunkban hírt ad­tunk arról, hogy Barabás Jánosnét, a Bács-Kiskun megyei vezető vé­dőnőt, — Koreában végzett kiváló egészségügyi munkájáért — a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Munkaérdemrenddel tüntette ki. Ebből az alkalomból közöljük Barabás Jánosnc egyik legérde­kesebb és legkedvesebb emlékét. Európai asszony előttem még «sohasem járt szívesen látott ven­dégként koreai házban, ősi ko- >reai szokás szerint még egymást sem szívesen látogatják, Ja nálunk oly gyakori, — családi >viszálykodást is okozó — »szom­széd;-las« ismeretlen ott. A japá­nők által rabszolgává tett koreai családoknak igaz, nem is volt sok mutogatni valójuk a szomszédok számára: nagyon szegények vol­tak. Ez a szokás nehezítette meg családvédelmi munkámat. Szori- von város Tonidon nevű részé­ben működött kórházunk, s ne­kem az volt a feladatom, hogy míg az orvosok a kórházban gyó­gyítanak és tanítják az új koreai orvosokat, addig én a gyermek- és csecsemővédelmet szervezzem meg, s munka közben oktassam a koreai védőnőket és kisgyere­kes anyákat. Nem tudtam, hogyan kezdjek munkámhoz. Szívesen beszélget­tek velem a koreai asszonyok, de Nagy évforduló — A 110 éves Kommunista Kiáltványból — A jelenlegi revizionizmus arra törekszik, hogy lejárassa a mar­xizmus—leninizmus nagy tanítá­sát, melyet »elavultnak« nyilvá­nít és kijelenti, hogy korunkban a marxizmus—leninizmus elve­szítette jelentőségét a társadal­mi fejlődés szempontjából. A re­vizionisták arra törekednek, hogy megöljék a marxizmus forradal­mi lelkét, megrendítsék a mun­kásosztálynak és a dolgozó nép­nek a szocializmusba vetett hi­tét. Elutasítják azt, hogy a he pi­aiizmusból a szocializmusba v aló átmenet idején történelmileg szükségszerű a proletárforrada­lom és a proletárdiktatúra, ta­gadják a marxista—leninista párt vezető szerepét, tagadják a proletár nemzetköziség elvét, kö­vetelik a pártépítés alapvető le­nini elveinek, mindenekelőtt a demokratikus centralizmusnak az elvetését, azt követelik, hogy a kommunista párt harcos for­radalmi szervezetből valamilyen vitaklubhoz hasonló szervezetté változzék át. A nemzetközi kommunista mozgalom egész tapasztalata arra tanít, hogy a szocialista for­radalom, a szocializmus és a kommunizmus építése során fel­adataink sikeres megoldásának feltétlen záloga az, hogy a kom­munista- és munkáspártok hatá­rozottan megvédjék soraik mar­xista-leninista egységét, ne tűr­jenek frakciókat és csoportosu­lásokat, amelyek aláássák ezt az egységet,« /"V lakásukba belépnem nem lehetett. A véletlen jött segítségemre: Ha-Ki-fezu-nak hívják azt a fiatalasszonyt, aki koraszülött ikreknek adott életet kórházunk­ban. Hozzátartozói úgy vélték, hogy — mint eddig minden ko­reai koraszülött, — ez a két kis­gyermek js elpusztul. Már le is mondtak róluk. Mi azonban kéthónapi megfe­szített munkával, a legprimití­vebb eszközökkel — életben tar­tottuk a két csöppséget. Szem- cseppentővel tápláltuk őket, s ál­landó szolgálatot szerveztünk melléjük, — még éjszakára is. Két hónap múlva azután, — Ha-Ki-Szu kellőképpen való ki­oktatása után, — hazavihette a ! fiatalasszony két kis gyerekét, i Diadalünnep volt ez nekünk, a ; lakosságnak pedig furcsa, a ma­gyarországi embernek talán szo- ikatlan — ünnepélyességű nap: •»visszahozták a halálból a két [gyereket a magyarok!« : Engemet is meghívtak Ha-Ki- :Szu-ék a lakásukba, s ettől kezd­ve egymás után kaotam a meghívást az asszonyoktól. Feloldódott a srázadek óta felgyülemlett bizal­matlanság, mostmár lehetővé Vált a családlátogatás, s az, hogy lakás egésíiségügyi kérdéseket is ismertethessek a koreai asszo­nyoknak. Kicsit büszk« vagyok rá, hogy — mint koreai vezetőemberek mondták, — én vagyok az első európai asszony, aki szívesei lá­tott vendég volt a koreai csa­ládok lakásában. Remélem, hogy az egészségvé­delmi tudnivalókkal együtt nem ültettem el Koreában a szomszé­dolás és pletykálás magját is! , ________________________ 1 — Üj, állandóan mágneses anyagot sikerült előállítani az’ Egyesült Államokban tiszta mangán és b ism u t ke véré k bő U Az alapanyagot semleges hélium­atmoszférában porosítják, majd a mangán—bismutrészecskékhez plasztikus kötőanyagot adagol­nak. Az új anyag olvasztható, önthető, mehetek vághatok bele, lyukaszthat^ és fúrható. ,<< Hiába mutat februárt a nap tár, megcsalja előírásait az idő //Az utcákon, a földek felett mái SStavaszi illat lengedez, s egysze- //rűen tudomásul sem veszi, hogj <<még tél van. Este azért még jól- //esik a fűtött kályha mellett ül- <<ní, s várni az igazi kikeletet. SS Van azonban néhány olyar «község a dunavecsei járásban SS ahol hiányzik a fűtött kályha, £ // tüzelőanyag, mert nem lehel SS kapni. A hiba okát keresve, né- >>hány alapvető kérdést tudtunk SSmeg, SS A járás ellátottsága >> Beszélnünk kell elsősorban «arról, hogy milyen módon var >> biztosítva a dunavecsei járáí «tüzelőellátása. A járásban ösz- SSszesen csak három helyen var «TÜZÉP-telep. Solton, Kunszent­it miklóson és Szabadszálláson. //Ezekben a községekben nincs «panasz, nagyon jó a tüzelőellá­I tás, lehet fát, szenet és egyéb tüzelőanyagot is kapni. A panaszok nem is ezekből a falvakból érkeznek, sőt az ott- lakók minden esetben a dicséret hangján szólnak a TÜZÉP-telep munkájáról. Másodszor, amiről beszélni kí­vánunk s itt a probléma: a földművesszövetkezet ellátottsá­ga. Tasson, Szalkszentmárton- >)ban, Dunavecsén, Hartán, Após­at agon a földművesszövetkezet- '< nek vannak tüzelőanyagleraka- >stai. De az amúgy is szűkén meg- vállapított keretet sem kapja meg ^rendszeresen a földművesszövet­kás- és kommunista mozgalom­ban meglevő opportunista irány­zatok ellen vívott harc fokozása. Az értekezlet hangsúlyozza a re­vízión izmus és a dogmatizmus határozott leküzdésének feltétlen szükségességét a kommunista- és munkáspártok soraiban. A revi­zionizmus és dogmatizmus a munkás- és kommunista mozga­lomban mind a múltban, mind a jelenben nemzetközi jellegű. A dogmatizmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus—leni­nizmus elméletének fejlődését és alkotó alkalmazását a konkrét, változó viszonyok között, a kon­krét helyzet tanulmányozását idézetekkel és betűrágással he­lyettesíti, a pártot elszakítja a tömegektől. A széles tömegektől elszakadt, a szektáriánizmusba zárkózott párt semmilyen körül­mények között sem viheti győze­lemre a munkásosztály ügyét. A dogmatizmus elítélése mellett a kommunista pártok úgy vélik, hogy a jelenlegi viszonyok között a fő veszély a revizionizmus, más szóval a jobboldali opportuniz­mus, mint a burzsoá ideológia megjelenési formája, amely bé­nítja a munkásosztály forradal­mi energiáját,és a kapitalizmus megőrzését vagy visszaállítását követelié és ezzel sajátmagának, mint osz­tálynak, az uralmát is.« A mar xixmus létrejötte óta harcban áll a burzsoázia ideoló­giájával és politikájával, va­lamint a munkásmozgalomban jelentkező különböző téves irány­zatokkal. Sokszor és sokan sze­rették volna a marxizmust elte­metni, forradalmi lényegét meg­hamisítani. De amint elkerülhe­tetlen a kivénhedt, rothadó kapi­talizmus megbuktatása, ugyanúgy lehetetlen a forradalom tudomá­nyának, a marxizmusnak az elte­metése. A világot formáló erők mozgásának eme tudományát nemcsak a burzsoáziának nem si­került megcáfolni, de a burzsoá­zia ügynökeinek, a munkásmoz­galomba befurakodott reformis­táknak és revizionistáknak kí­sérletei is kudarccal végződtek. A Kommunista Kiáltvány maga szolgáltat példát arra: hogyan kell minden olyan irányzat ellen küz­deni, mely a forradalmi munkás- mozgalommal szemben áll és an­nak fejlődését gátolja. Ez a harc természetesen ma sem ért vé­get. „Jelen időszakban — állapítja meg a Moszkvai Nyilat­kozat — nagy jelentőségű a mun­ll. »A kommunisták nem titkolják nézeteiket és szándékaikat. Nyíl­tan hirdetik, hogy céljaik csakis minden eddigi társadalmi rend erőszakos felforgatásával érhetők él. Reszkessenek az uralkodó­osztályok egy kommunista for­radalomtól. A proletárok e forra­dalomban csak láncaikat veszt­hetik. Cserébe egy egész világot nyerhetnek... ... a munkásforradalom első lépése az, hogy a proletariátust uralkodó osztállyá emeli, a de­mokráciát kivívja. A proletáriátus arra használja majd fel politi­kai uralmát, hogy a burzsoáziát fokról-fokra megfossza összes tő­kéitől, hogy minden termelőesz­közt az állam kezében, azaz az uralkodóosztállyá szervezett pro­letáriátus kezében összpontosít­son és a termelőerők tömegét a lehető leggyorsabban szaporítsa... Hogyha a proletárság a burzsoá- oszlály ellen irányuló küzdelmé­ben szükségszerűen osztállyá egyesül, forradalom útján ural­kodó osztállyá emelkedik és mint uralkodóosztály, a régi termelővi­szonyokat erőszakosan megszün­teti, akkor a termelőviszonyok­kal együtt megszünteti az osz­tályellentét létfeltételeit, meg­szünteti az osztályokat általában

Next

/
Oldalképek
Tartalom