Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-11 / 35. szám
yennebk^flTTÖRÖSCNE Ahol o t kecskeméti Däl 3>GK készül T iszakécske—Helvécia Megjutalmazták a KISZ fiatalokat Nagyon barátságos kis ünnepség színhelye volt a Bajai Felsővárosi Általános Iskola igazgatói irodája. A középiskolás KISZ fiatalok gyűltek itt össze, olyanok, akik 1957. szeptember óta a felsővárosi és az alsóvárosi iskolák úttörőcsapataiban dolgoztak mint rajvezetők, illetve segédkeztek, mint szakrajvezetők. A lelkes fiatalokhoz Faludi Gábor városi és járási úttörőtitkár beszélt, ezután pedig kiosztásra kerültek fényképezőgépek, töltőtollak és értékes könyvek. Hat leány és nyolc fiú öröm! tői csillogó szemekkel köszönte meg a nem várt, szép ajándékot és megígérték, hogy a többi bajai úttörőcsapatokhoz is szervezNincs nevem nek be az iskolájukból KISZ- tagokat, hogy ott is megköny- nyítsék a csapatvezetők munkáját. Fiúknak is dicsőségére válna Január végén zajlott le Baján az általános iskolások sakkversenye. Ezt a versenyt megelőzte a városi iskolák közötti verseny, ahol a felsővárosi iskola leánycsapata lett az első. Második lett a fiúcsapat. Ezután rendezték meg a város és a járás közötti versenyt. Itt ismét a felsővárosi iskola leánycsapata lett az első. A mérkőzést veretlenül játszották végig, Komárniczky Júlia VII./b osztályos és Pollák Klára VlII./b osztályos pajtások. Ez a két pajtás megy a megyei sakkversenyre is. A versenyről nagy örömmel hozták haza a gyönyörű okleveleket, melyeket beke- reteztetnek és az iskolában állítják ki. Á Tiszakécskei Permetezőgépgyár nem tartozik a csendes üzemek közé. Már messziről hallik a rézművesek egyenletes kopá- csolása. De ha csend honolna is a műhelyek falai között, a központból jövő látogató akkor sem tévedne el, mert az épülő szerelőcsarnok felett a messziről látható vöröscsillag is jelezné, hogy erre tessék, itt van a gyár. A kapun belépve, az ember szinte érzi azt a változást, ami ebben a gyárrá fejlődött hajdani kisüzemben végbemegy. Eredeti rendeltetésére már csak a neve utal. Komolyabb, nagyobb gépeket gyártanak itt, mint a permetező. A kecskeméti Hírős Napok alkalmával bemutatott ötletes Kismindenesből 50 darabos sorozat készül megrendelésre. Amire viszont több gyártmányuk mellett egyaránt büszkék munkások és vezetők az a vacuumos szeszlepároló készülék, melyben a gyártott szesz megőrzi a gyümölcs eredeti illatát, zamatát, aromáját. A gyártási naplóban az elszállított apparátok üzemelési helyei: Ceglédcsemő, Helvécia. Balatonaliga mind egy-egy nagy szőlő- és gyümölcstermelő állami gazdaságot jelentenek, melyekhez éppen a napokban került egy új helységnév — Cegléd. A nagygazdaságok mellett elsőnek ebben a városban szerelnek fel vacuumos szeszfőzőt, de a gyárban már egy újabbon dolgoznak, melyet a Földművelésügyi Minisztérium a Zala- szentgróti Állami Gazdaságnak rendelt. Hiába érdeklődtem háromszor s egymás után egy 11—12 éVes Korú kisfiútól, hogy mi a neve, mindannyiszor azt felelte rá: — Mondom, hogy nincs nevem! Ugyan miért nincs neve? Ezt akarom megmagyarázni most. Ebéd után siettem a munkahelyemre. Ahogy az Otthon Mozi elé értem, szép jelenetre lettem figyelmes. Két pirosnyakkendős Úttörő ment előttem. Táska volt a kezükben, bizonyára az iskolából igyekeztek hazafelé. Nem lehettem öt-hat méternél távolabb tőlük, amikor egy fehér botos, szembejövő ember tűnt fel. Gyakran találkozom ezzel a világtalan emberrel, tudom, hogy tragikus körülmények között vesztette el a szemevilágát. A két gyerek már elhaladt mellette, éppen most keresztezte egy úttest az útjukat és ahogy egyik lelépett a járdáról, majd orra bukott a magasított utcakőben. Ekkor a baloldali fiú hirtelen visszafordult, megfogta a világtalan ember kezét és figyelmesen átvezette a buktatós járdán. Sok felnőtt megfordult erre a nemes cselekedetre és elismerőleg bólintott. Megálltam én is. Bevártam a gyerekeket és érdeklődtem a jótevő neve után. De nem mondta meg. Csak annyit mondott: — Mondom, hogy nincs nevem! A Szovjetunióban járt küldöttek élményeiből (II. rész) V GYE emlékeztek még arra, hogy mit ígértünk a múlt héten? Nahát, akkor folytatjuk a küldöttek élményeiről szóló beszámolónkat. Látogatásunk idejére estek a karácsonyfaünnepségek: Kievben minden nagyobb útkereszteződésnél emeletmagasságú karácsonyfákat állítottak fel az utcákon. A karácsonyfákat sokszínű villanykörte világította ki, nagyon szép ünnepi külsőt adott ez a színpampa a városnak. AZT MONDJAK a küldöttek, nem kellett sehol sem őröket állítani a karácsonyfákhoz, senkinek sem, jutott eszébe elvinni a óászítéseket. Nagy élménnyel beszélték el küldötteink azt az első karácsonyfaünnepélyt, amelyet a kievi városi kultúrházban láttak. De talán még gyönyörűbb, talán még megkapóbb volt ennél a pionír-ház karácsonyfaestje. Gondoljátok csak el — mondották a küldöttek — a kievi pio- nir-ház naponta 2000 gyermeknek rendezett, két héten át karácsonyfaesteket. MEGKÉRTÜK a küldötteket, meséljenek el egy olyan élményt, amely a legmélyebb nyomokat 'hagyta szívükben és emlékezetükben. j Erre a moszkvai karácsonyfa- ' ünnepélyt kezdték mesélni. Elmondották, hogy ez az ünnepély a Sportpalotában zajlott le, | ! 18 000 gyermeknéző részvételé-1 ; vei. A Télapó repülőgéppel érke- i zeit az ünnepélyre és az úttörök kérésére segített az elrabolt Tél- j tündér kiszabadításában. Közben! megelevenedett a régi Moszkva nyomorteli élete, majd jött a forradalom és utána az új élet szépségeiben gyönyörködtek a nézők. A műsort bohócok, légtornászok tették változatossá, elevenebbé. A befejező rész szinte káprázatos volt. A szereplők a világ minden népének jellegzetes viseletében vonultak és a DIV SZ-indulót énekelték. Persze a közönség is énekelt velük. A műsor előadása 3 millió rubelba került — mondották befejezésül a küldöttek. HATALMAS ország, hatalmas nép! Ez a két fogalom környékezi, ugye, pajtások valameny- nyiünk agyát, amikor ilyen világraszóló, szivet melegítő dolgokról hallunk. Tiszakécskcn a jövőre is gondolnak. A nagy-esztergapad mellett az oktató Vizsnyci György és tanítványa, Kovács Sándor, alti gimnázium után választotta a vasas szakmát. Az említett büszkeség pedig onnan ered, hogy a gyár majd minden dolgozójának van valami ltezemunkája ezen a készüléken. A 73 éves Pisák János esztergályosnak csakúgy része van a lepároló elkészítésében, mint Varga Antalnak, a rézformálás mesterének, vagy társainak. Szép munka a permetezőgyáriaké, de nagy szaktudást és gyakorlatot igényel. Nincs is ezzel baj Tiszakécskén. Bizonyságul elég megemlíteni, hogy túl vannak azokon a kezdeti nehézségeken, melyek minden új gyártmány, minden új profil bevezetésével együtt járnak. Mi pedig abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy gyártmányukat működés közben is láttuk, le is fényképeztük, alig pár kilométerre Kecskeméttől. Helvécián, az állami gazdaságban; Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagyon szegény szabómester, akinek semmije nem volt, csak egyetlen macskája. Dolgozott a szegény szabómester reggeltől estéiig, de hiába, mert az emberek is nagyon szegények voltaic. A szabó ezért akkor is meg- varrogatta a ruhájukat, ha nem volt pénzük. Valahogyan csak eltengette az életét, s minden falatját megosztotta cicájával, akit esténként ölébe vett, simogatott és sokat, nagyon sokat mesélt neki.-►Látod, látod, kis cicám, mi olyan szegények vagyunk, hogy az egér is sírva viszi el fiait a háztól. Dehát miből is lenne valamink. hiszen azoknak sincs semmijük, akik velem dolgoztatnak. Nem hagyhatom cserben őket. De ne gondold ám, hogy mindenütt igy van. Nem messze innen, a városban van sok, nagyon sok ház. Csodálatosan gazdag emberek laknak azokban. Azok nem nélkülöznek semmiben. A cicájuk is tejet kap mindig, meg húst. Az ám! Amennyit csak akar. El is viszlek egyszer oda és odaadlak egy ilyen szép ház- oa. Legalább neked leiven jó dolgod.« So A szegény szabó Ct'C&j'ű' káig csak mondogatta a szabómester a cicájának a dolgot, de nem volt szíve megválni tőle. De azután megint elverte a jég azt a kis termést is, ami lett volna. Már-már ott tartott, hogy éhen fognak pusztulni. Fogta a macskát a hóna alá, s elindult be a városba. Ment, ment a szegény szabómester, s útközben beszélgetett a macskához. »Bizony, kis cicám, nehéz az élet. Sokszor gondoltam már rá, hogy én is behurcolko- dok a városba dolgozni. Ott gazdag emberek laknak. De nem hagyhatom itt a mieinket. Ki fogja megvar- rogatni a ruhájukat. Kihez viszik el a leveleiket, hogy olvassa el, válaszoljon rá. Nincs nálunk se tanító, se pap. Ilyen nyomorúságos helyre nem jönnek el azok sem. Szépen beviszlek téged. Neked jó dolgod lesz. Becsüld meg magad és azért, ha jól megy sorod, akkor is gondolj rám!« Hullottak a könnyei » «zeaénv szabómesternek. Bent a városban kinézett egy szép, gazdag, nagy házat magának és fogta a macskát és a kerítésen keresztül betette. Elment aztán haza a szegény emocr. A cica ott maradt a nagy házban. Szívesen fogadták, mert sok egér volt és a ház íehérszőrű, dédelgetett, kedvenc macskája nem csinált semmit, csak henyélt. De mégis őt dédelgették. A szegény jövevény cica dolgozott becsületesen. Irtotta az egereket. Megkapta az ételét, de soha egy jó szót, egy símogatást nem kapott. Hiába nézett akárkire, nem ügyelt rá senki. Megpróbált egyszer hozzá- dörgölőzni az inashoz, de az haragosan belerúgott. »Menj innen, te dög!« Megszögött a cica. Ment, ment, s gondolkodott, merre is van az út vissza, a falujába. Meg is találta. A szegény szabómester ablaka éppen nyitva volt. Beugrott a cica az ablakon. A szabómester énnen az utolsó falat kenyerét ette, de amikor meglátta a cicát. örömében enni se tudott. Felkapta a földről, körültáncolta a szobát, azután leült, s utolsó falatját adta oda neki. A cica elhelyezkedett a szegény szabómester ölében, s nyugodtan kezdett dorombolni, a szabómester pedig cirógatta és beszélgetett hozzá. »No, lám, kiscicám, csak visszajöttél. Visszajöttél, mert ott nem voltak jók hozzád? Vagy idegenek voltak neked? Visszajöttél ide, a szegény dűledező kis házacskába. — Igen. kiscicám, itt maradunk mi még, ha nem is megy olyan jól a sorunk. Megosztozunk azon, ami van és szeretjük egymást akkor is, amikor semmink sincs. Látod, en nem mehetek el innen. Nincsen másik helyettem. Meg aztán én is csak visszajönnék ide. Látod, te sem maradtál ott, pedig jól éltél, itt meg talán kenyérhajat, ha kapsz. De jó is, hogy visszajöttél kiscicám! Beszélgetett a szegény szabómester, s közben simogatta a doromboló cicát és potyogtak a szeméből a könnyek. Égető Jenő Kiskunhalas Óránként 50 liter pálinka. Munkában a Helvéciái Állami Gazdaság vacuumos lepárlója Megyénkben itt üzemel az első vacuumos szeszlepárló és finomító berendezés. S ha már itt tartunk leírjuk: nemcsak azért került ide ez a 350 000 forint értékű gépcsoport, mert más szervek nem ismerték fel a mi- nőséa> szeszgyártás országos esi világviszonylatú jelentőségét, hanem azért, mert itt évről övre nagy tömegű egyfajta szesznek való halmozódik fel. Már pedig ez egyik jelentős feltétele a minőségi szeszgyártásnak. Sándor Géza
