Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-09 / 34. szám
A sárguló papírlapok arról tudósítanak, hogy alig tíz esztendeje viseli ez a gyár a Kiskunfélegyházi Gépgyár nevet. Régebben Szíjjártó rézműves tulajdona volt, alig haladta meg munkásainak létszáma a száz főt. A régi tőkés üzemét az alacsony, kisablakú, sötét munka- helyiségek jellemezték. Ennek egy részét, mint kapitalista örökséget, ma is megtaláljuk. A régi épületek mellett azonban már az új épületek emelkednek, amelyek az új kor szellemét és korszerű stílusát is hirdetik. Nem száz, hanem többszáz ember talál itt megélhetést. A gyártmányok nagy részét exportálják. Az alábbiakban néhány képet közlünk a gyár életéről. Az országszerte és Bulgáriában ismert alumínium sörtankok (enékrészét csiszolja Csányi István, aki hat éve tapodja a gyár küszöbét. Egy fenékrészt két nap alatt csiszol tükörfényesre. A sövtank palástját többen — Fresz Ferenc, lakatos István, I ,óczi Lajos, Mezei István, Ocskó József — állítják össze. Ügyességükre jellemző az, hogy a legutóbbi hónapban az előírt meny- oyiséget mcgtoldctták még eggyel. Az új szerelőcsarnok megépítésével a kapitalizmus még jelen- ievö egyik örökségét számolják fel. Az építkezés — amely államunknak mintegy 860 000 forintjába kerül — nyár elejére befejeződik. A 80 méter hosszú új műhely rész egyik felében találjuk majd az erőgépeket, a másik részén pedig a lakatosok találnak új otthont. A jövő szakemberei — Párádí József, Kassai István, Tóth Gergely, Dénes István — lakatosok elsőéves tanulók, korszerű műhelyben, nagy tudású szakemberek irányításával szívják magukba a szakma fortélyait, tudományát. Mire a gyerekek íelsza- 1 »aduinak, kézhez kapják a segédlevelet, addigra az új szerelőcsarnok mellett iöbh új géppel is gazdagodik majd mindkét üzemrész. Mit ír majd az UtMopUia az egykori pusztáról? — Elénk viták Gátéren a községfejlesztési tervről — HA FELCSAPJUK a Révai lexikon nyolcadik kötetének 373. oldalát, a következőket olvashatjuk Gátérről: Pálmonostorá- hoz tartozó puszta Pest-Pilis- Solt-Kiskun vármegyében, a kiskunfélegyházi járásban, 750 lakossal. Van vasútállomása, postaügynöksége és távíró hivatala. Ennyit tudunk meg a lexikonból —. amely az 1010. évi állapotokat tükrözi — máshonnan pedig arról értesülünk, hogy abban az időben egész Gátér puszta két uraság birtoka volt Azóta nagyot fordult a világ. Az uraságok az első világháború után elkótyavetyélték birtokukat, s Gátér puszta 1924-ben önálló község lett. 1945-ig azonban nem sokat fejlődött. Egy újabb lexikonba is csak az 1910-es adu tok kerültek volna, mert szegény község volt Gátér. Igazi önállósága a felszabaduláskor kezdődött, amikor a volt. zsellérek valóban kezükbe vehették sorsuk irányítását, községük ügyeinek intézését. A nép államának támogatásával ártézi kút, orvosi rendelő, mozi, 300 személyt befogadó kultúrotthon épült, Bitumennel portalanították a Kiskunfélegyházáról Gátérre vezető útat és 1956. április 4-én a villany is kigyúlt a községben. SOK SZÓ ESIK mostanában a tanácsok nagyobb önállóságáról. Ez azt is jelenti, hogy a dolgozók tömegei a tanácsokon keresztül még aktívabban részt vehetnek az államhatalom helyi gyakorlásában, saját ügyeik intézésében. Többek között a község lakossága és vezetői maguk dönthetnek afelől, hogyan és milyen ütemben fejlesszék községüket. Lássuk közelebbről, mi a helyzet ilyen vonatkozásban Gótéren! . A községfejlesztés eddig vontatottan haladt. Nem értette meg sem a lakosság, sem a tanács a benne rejlő nagyszerű lehetőségeket. 1955-től 1957-ig az általános jövedelemadónak mindössze 5 százalékát szavazták még a tanácsülésen és még ez az összeg sem folyt be. A legfőbb hiba az volt, hogy a tanács vezetői nem tárgyalták meg a lakossággal, hogy milyen beruházásokat eszközöljenek a községfejlesztési járulékból.' Ilyenformán társadalmi munkát is hiába terveztek, nem hajtották végre. Jellemző, hogy útjavításért — amit társadalmi munkában elvégezhetett volna a lakosság — több ezer forintot fizettek ki öt személy részére. Az is hiba volt, hogy sok esetben nem azt valósították meg, ami a tervben szerepelt. Ravatalozó építése helyett például anyakönyvi felszerelést vettek. Ilyen esetekben arra hivatkozott a tanács, hogy amikor pénz volt, anyag nem volt, mire anyag került volna,1 elfogyott a pénz. Ez azt mutatja, hogy a tanácsvezetőknek akkor nem volt meg a kellő tapasztalata különböző létesítmények kiviteleztetéséhez. GÁTÉR KÖZSÉG vezetői sokat tanultak az elmúlt évek tapasztalataiból. Ma már biztosabban állnak a lábukon» ha a községfejlesztésről esik szó. Ez évben sokkal céltudatosabban láttak munkához. A tanácskörzetek ben most beszélik meg a tanácstagok a választóikkal, hogy mire van szüksége a községnek, vagy éppen az illető körzeteknek. Soha ilyen vitatkozó hangulat nem volt Gátéren a kisgyűlése- ken, mint ezekben a napokban. A lakosság szívesen tárgyal a községfejlesztésről. Néhány kérés máris eljutott a tanács vezetőihez. A Dózsa György útiak például kérik az ártézi kút vizének átvezetését a saját utcájukba. 400 méter csővezeték szükséges ehhez, s a szakmunkát kívánó csőszerelésen kívül mindent vállaltak társadalmi munkában. A Sorompó utcaiak a villany bevezetését kérik. Javaslatok hangzottak el a mozi nézőterének rendezésére is. A JAVASLATOKAT összegyűjtik és a februári tanácsülés elé terjesztik. A tanácselnök, Bálint Mihály elvtárs, úgy véli» hogy minden javaslatot, amely a község fejlesztését előmozdítja, vagy a lakosság érdekét szolgálja, megvalósítanak. Felmérik mennyi pénz kell és mit lehet társadalmi munkával elvégezni. A lakosság szívesebben fizeti a járulékot és végez még nagyobb méretű társadalmi munkát is, ha saját javaslatai valósulnak meg. A tanácsülés a terveknek megfelelően szavazza meg a községfejlesztési járulék mértékét, ha szükséges, a jövedelemadó 15 százalékának megfelelő összeget is. Ami pedig végképp nem valósítható meg az idén, arról két- három évre szóló távlati tervet készítenek. NAGYOT FORDULT 1910. óta Gátéren a világ, rá sem ismernének a Réviai lexikon készítői. Teljesen a község lakosságától függ azonban, hogy a készülő új Magyar Enciklopédia hogyan emlékezik majd meg a község fejlődéséről. _____ — Nagy Ottó — <L S .r~ P A.Q l P -v T-tf Vasárnapi s Vasárnap megyeszerte megindulnak a tavaszi bajnokságra előkészítő labdarúgó-mérkőzések. A legérdekesebbnek a Kecskeméten, délelőtt tizenegy órakor kezdődő K. Dózsa—KTÉ találkozó ígérkezik. A két együttes, amióta a KTE megalakult, még nem találkoztak. Ettől függetlenül is a mérkőzés választ fog adni a két legjobb kecskeméti csapat tavaszi felkészülésére. A Kecskeméti Építők vasárnap Félegyházára rándul át. Kiskunhalason az ottani Kinizsi a Bajai Bácska Posztót látja vendégül. A megyei középiskolai kosárlabda-bajnokságok során vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel Kecskeméten a Piarista Gimnáziumban tartják meg a kecskeport műsor méti körzeti középiskolás bajnokság küzdelmeit, E verseny közben, délelőtt 11 órakor a Szekszárdi SC—Kecskeméti Petőfi férfi és 12 órakor a Szekszárdi SC—Kecskeméti MÄV női kosárlabda együttesei tartanak barátságos mérkőzést. Játékvezetői tanfolyam * Kecskeméten A Rács-Kiskun megyei labdarúgójátékvezetők kecskeméti csoportja játékvezető-tanfolyam megrendezését határozta el. Kéri azokat a fizikailag cs szellemileg rátermett, lehetőleg volt labdarúgó sporttársakat, hogy — akik ezen a tanfolyamon részt kívánnak venni — február hó 10-éu, hétfőn este 6 órakor ezt a szándékukat jelentsék be a megyei tanács II. em. 49. sz. hivatali helyiségében. A Kecskeméti Gyümölcsszeszipari Vállalatborseprőt minden mennyiségben vásárol, azonnali pálinka-csere ellenében. BORSEPRÓT átveszünk telepeinken: Kecskemét, Tisza- kécske, Izsák, Kerekegyháza, Csengőd, Kiskőrös, Jánoshalma, Bácsalmás 50 — Kérlek, hogy micsoda csibészek vannak, hogy a becsületes embernek mennyire ügyelnie kell, az nem közönséges — panaszkodik kitűnő barátom, a becsületes ember. Azzal meséli, hogy előző este egy kedélyes farsangi összejövetelen volt és éjféltájban beállított oda valami álpiktor, afféle giccs- majszter, aki ilyen alkalmakkor aranykeretes mázolmányokat szokott könnyelmű társaságoknak a nyakába sózni. Egy képet hordozott körül és közölte, hogy ki fogja sorsolni. Üt forintért árusította a, sorsjegy darabját, jó hangulat volt, mindenki vett. — Ahogy a vége felé járt a jegyeladásnak — mondja tovább az én nagyon becsületes barátom — engem félrehúzott és a fülembe Szí math házmér: Becsüíetes ember panasza súgta, hogy ha megveszem a még nála levő négy darab sorsjegyet, én fogom nyerni a képet. — Honnan tudja? — kérdeztem. — Azt mondta, csak bízzam rá, ő irányítja a sorsolást és becsületszavát adja, hogy az nekem fog kedvezni. Azzal feljegyezte magának a számokat. — Tudod, a ráma egész rendes volt, maga megérte a húszast, de meg azután gondoltam, szüksége van szegénynek, a pénzre, hiszen ismersz, milyen szívem van, odaadtam neki a húszast. Rám kacsintott, visszaka- csintoftam, értjük egymást. jöhet a sorsolás. Még mondtam is a mellettem ülőknek, hogy erős előérzetem van, majd meglátják, •ralami azt síig ja nekem, hogy én fogom nyerni, merthogy az ilyeneket nekem mindig meg szokta súgni a sors. — Na, aztán jött a sorsolás. Az álpiktor kalapba dobálta a számokat és felkért egy kislányt. Nagy hókuszpókusz következett, a kislány végre belenyúlt a kalapba és kihúzta a számot. — A tiedet? — kérdeztem a becsületes embertől. — Affenét — legyintett mérgesen — a közelében sem járt egyiknek sem. Az asztal végén nyerte egy ellenszenves pofa. — Hát mi történt? — El §e tudod képzelni — fújt nagyot az én igen becsületes emberem. — Az történt, hogy ez a gengszter, ez a minden hájjal megkent sötét bandita a legáluokabbul megcsalt és becsapott. Becsületszavát adta, hogy csalni fog és a legbecs- telenebbül megcsalt azzal, hogy becsületes sorsolást rendezett! — Hallatlan! — mondottam mély felháborodással. — Ügy yan! — tüzelt az én becsületes barátom. — Hallatlan és példa nélkül álló! Mert nem az a vacak huszas és nem az a hitvány mázolmánj\ de a becsület, kertiek, a becsület! Odáig süllyedtünk, hogy ma már csalni sem lehet becsületes alapon! * Gyár lett az üzemtó
