Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-04 / 29. szám

aSJskÉ^ÖTTÖRÖae Mit láttak a Szovjetunióban? Tizennégy Bács-Kiskun me­gyei pedagógus érkezett haza szovjetunióbeli látogatásáról. A tanár nénik, tanár bácsik gazdag élményanyaggal megrakodva tér­tek haza, élményeikből bőven jut a Gyermekeknek—úttörők­nek rovat olvasóinak is. Az alább közölt néhány érde­kesség is az ő ajándékuk a mi számunkra. A ieningrádi Zsdánov Úttörő Palota Ez a hatalmas és csaknem me­sébe illő palota 20 évvel ezelőtt épült, a Ieningrádi pártbizottság határozata alapján. A palota fel­szerelését nagyrészt az üzemek vállalták magukra. Nagyon sok szép jót és hasznosat tanulnak ebben a palotában a ieningrádi úttörők. Sokféle technikai szak- Köre van. De van ezenkívül fú­vós és szimfonikus zenekara, va­lamint opera-, színjátszó és bábegyüttese. Ezenkívül még több énekkara és tánckara. Nagy érdekessége még, hogy több ide­gennyelvi szakköre as működik. A hazatértek, elmondották, hogy minden foglalkozás más és más szobában történik, mert az Üttörő Palotában 300 terem van. Kérdeztük a küldöttektől, hogy hány pionírt foglalkoztat ez a Palota. Azt mondották, hogy pontosan tizenháromezret. Nos és hány pedagógus fog­lalkozik ezekkel a lelkes gyere­kekkel? — tettük fel a követ­kező kérdést. Valahogy úgy érzékeltették velünk, hogy egészen közeli kép­zeteket kapjunk róla, azt mon­dották, csaknem annyi, mint ahány pedagógus tanít Kecske­mét városában, vagyis 250 ne­velő. Az egyéb érdekességek kö­zött még elmondották a küldöt­teit, hogy a Palota tevékenysége kiterjed a kerületi úttörőházak segítésére, sőt még az iskolai szakkörök munkájának a segíté­sére is. Moszkva, Lomonoszov Egyetem A Lcnin-hegyen épült. Az egyetemen természettudományos karok működnek. Az épület 37 emeletes, mintegy 40 000 helyi­séggel rendelkezik. Az egyetemen 2000 laborató­rium működik. Ennek a hatal­mas egyetemnek 21 ezer hallga­tója van — mondották a haza­tértek. — A 21 ezerből hatezer kollégista, a kollégisták kétszo­bás lakásokban laknak. Persze, nehogy azt gondoljuk — figyel­meztettek a küldöttek —, hogy az egyetem valamennyi hallga­tója szovjet, zömmel ugyan szov­jetek, de jelentős hányadukat teszi a népi demokratikus orszá­gok és a nyugati államok diák­jai is. Sok mindenről tudnánk még tájékoztatni bennetéket, de min­dent egyszerre elmondani úgy sem lehet, majd a következő kedden is közlünk még érdekes­ségeket a küldöttek élményeiből. i>^> Német lányok írják magyar pajtásaiknak Kedves Ica! Nagy örömmel vettem kedves leveledet. Örülök, hogy olyan jói elsajátítottad a német nyelvet. 1945. január 4-én születtem Drezdában. Van egy testvérem, aki két évvel fiatalabb nálam. Én vagyok az iskolánk csapattanácselnöke és így nagyon sok a dolgom. Hogy ünnepelted karácsonyt? Apám*egy magyar lányról szóló filmet mesélt el nekem egyszer, azóta en nagyon szeretem a magyar lányokról szóló filmeket. Sokat járok moziba, zene­elméletet tanulok és emellett igen sok tréfát eszelek ki. A fény­képed, sajnos, még nem érkezett meg. Osztályunk kapcsolatot tart fönnt egy szovjet iskola osztályá­val. Sokat írnak nekünk az ottani életről, mi pedig a mi meg­változott szép életünkről tudósítjuk őket. Vegközelebbi levelemben elmeselem neked a mi úttörő munkánkat. Szívből köszönt téged barátnőd: Margittá. Ezt a levelet Drezdából küldte, Papp Ilona kecskeméti paj­tás címére, Margittá Schóbel pajtás, * Kedves Barátnőm! Denndorfból írok neked. Nyolcadik osztályba járok, 14 éves vagyok. írod leveledben, hogy küldesz fényképet, sajnos még nem kaptam meg, nagyon kérlek, sürgősen küldd el. Én levelezek csehszlovákiai pajtasokkal is, most készítettem el a Német Demokratikus Köztársaság jelvényét, —• most ezt ezüstbe foglalom. Mi korcsolyázunk, szánkázunk és síelünk, a mi országunk­ban erre sok alkalom nyílik. Nagyon szerelném, ha itt velem együtt örvendezhetnél a télnek, a sportnak es a mi megújho- dolt életünknek. Kérlek, hogy rövidesen válaszolj levelemre. Szívből köszönt:Marlene. Ezt a levelet Donáth Kati szintén kecskeméti úttörő kapta németországi pajtásától. toooo-oooooooooooooc KK><K>oo-<>o<>ooo-CK>oo<H>ocHDo-<><>t>oo<>ocK>c>o<j-ooooooaaocKKX>&ooc EGYSZER volt, hol nem volt, volt három vadász. Mind a hárem vadásznak volt egy-egy kutyája. A vadászott nagyoir szerették hű­séges kutyáikat, mert tudták, hogy jó tár­saik. Mondták is sok­szor egymás Között — -Nem sajnálunk mi ezektől semmit. A leg­jobb falatjainkat ad­juk nekik.« De nemcsak, hogy enni adtak, hanem na- gyon-nagyon szerették is őket. Este a tábortűz köré ültek, vacsora után beszélgettek, éne­keltek a vadászok, s a kutyák odafeküdtek a gazdájuk mellé, azok simogatták fényes, szép szőrüket. AZ EGYIK kutya, amelyet Ripp-nek hív­tak, egy alkalommal le­esett egy szakadékba. Nem történt semmi ba­ja, de nem tudott ki­jönni. Ott pusztult vol­na éhen. A vadászok tanakodtak a szakadék szélén. — Nem bánom — mondta Ripp gazdája — akármennyire élet­veszélyes is, felhozom. Bele is halnék bána­tomba, ha nem tud­nám kimenteni. Le is ereszkedett kö­télen társai segítségé­vel és sok horzsolás árán felhozta Rippet az ölében. Odaíönt köny- nyek közt ölelgette megmentett kutyáját. AMIKOR aztán a vadászok aludni tér­tek, a kutyák kezdtek beszélgetni egymás kö­zött, — Ma megint jó na­punk volt — mondta Vitéz, a szép zscmiye- szőrű vizsla. — Igen — válaszolta Betyár — de csak ez­után jön a java. Far­kasokat érzek a közel­ben. Gazdám is ugyan­csak. nézegetett egy pár nyomot, de az eső el­áztatta és így nem tud­ta pontosarT megállapí­tani, de én tudom biz­tosan, hogy farkasok. — Igazad van — vá­laszolt Vitéz —, de jól nyitva kell tartani a szemünket. — Hát csak tartsá­tok — felelt élesen Ripp —, bolond ku­tyák. MA hasznotok lesz belőle. — Hogy beszélhetsz így — mordult reá Vi­téz — gazdáink élete a mi életünk is. Együtt járjuk az erdőt, együtt űzzük a vadat. Szeret­nek, .megbecsülnek és te így beszélsz?! — Azt gondolod, minden az, hogy oda­dob pár falatot ne­künk ! Nektek elég, ne­kem nem! Nézd meg a tornyos, nagy házban a Plolut, cukorral, cse­megével etetik. Min­den nap fürösztik. A szobában párnákon al­szik. — Nem is kutya az — mondta Betyár —, elkercsosult, hitvány féreg. Figyelj rá, te még vígan vadászol, amikor az már kimú­lik a szobabetecsés, mi­att. Azonkívül, mi hasznot hajt? Nem dolgozik semmit. A ha­zat sem őrzi. Minek tartják?, — Na és a gazdája — nyelvelt vissza Ripp — az talán dolgozik? — Az már,az embe­rek dolga — mondta Vitéz —, az én gazdám szorgalmas, dolgos em­ber. Minden falatért megdolgozik. Én sem akarok ingyenélő len­ni. RIPP elhúzta száját és lehúnyta szemét. Néhány hónap múl­va úgy jött a sora, hogy mind a három vadász külön-külön ütötte fel tanyáját. Ripp gazdájával a völgyben volt. A va­dász tüzet rakott, meg­főzte a vacsorát. — Gyere Ripp enni — szólt, mikor elké­szült a vacsora. — Lá­tom, hogy milyen ide­gesen szimatolsz már. Éhes vagy nagyon. ADOTT bőven elő­ször a kutyának, majd ő maga evett. Azután kibontotta takaróit, megrakta a tüzet. — Na, Ripp, jól vi­gyázz, kis kutyám, far­kasok is járnak. — Megsímogatta kutyáját és elaludt. Minek vigyázzak — gondolta Ripp —, ha te nem lennél, elszöknék a nagy kastélyba és ne­kem is jó dolgom len­ne. EGYSZERCSAK a farkasok szagát erezte. Felpattant, izgatottan szimatolt, hogy merről jönnek s szép csend­ben eiosunt, s otthagy­ta a vadászt. A farka­sok rái'ohantak a va­dászra és széttépték. Ripp jó messziről vé­gignézte. Azután meg­indult, amilyen sebe­sen csak tudott menni, a tornyos, nagy épület felé, amely egyébként a gróf kastélya volt. ÁTUGROTT a nagy kerítésen és boldogan, lihegve nézett közül. Ebben a pillanatban hatalmas vérebek vet­ték körül. — Mit keresel itt, te tolvaj? — Nem vagyok én tolvaj, becsületes va­dászkutya vagyok. Itt szeretnék maradni. — Te itt? Te utolsó, szemét dög, hogy mer­tél ide bejönni? — kia­bálták és nekiestek, széttépték a kutyát. VITÉZ és Betyár a főerdész vadászkutyá­jától értesültek a do­logról. összenézett a két kutya. — Nem kár érte — mondta Vitéz. — Nem — felelte Be­tyár —, csak az a szo­morú, hogy éppen olyan külsőt hordott, mint mi. — Igazad van — vá­laszolt Vitéz, és a két kutya még jobban oda­simult gazdájához. Éltető Jenő • Kiskunhalas TAVASZ A TELBEM E lkiabáltuk kissé a tavaszt. Addig ujjongtunk január közepe táján, hogy a levegő, a napsütés, sőt — valamelyik clon- juan szerint — a szerelemre vám hajlam is tavaszias, — míg leesett a hó, ránk zúdult a hi­deg. és esténként feltúrt gallér­ral igyekezhemui Haza a rázó­sabban (lehet, hogy éppen a szín­házból, ahol az elmúlt naposban Küiónoen egy nagyszerű művé­szi élmény mellett abban az illú­zióban ringathatták magukat, hogy esik a jó, langyos, trópusi eső). A vigasz erre , az időjárásra csak annyi, hogy ngm csupán ve­lünk járatott sániiánt, he meg­tette a Meteorologist I mezen el is, amely azelőtt is ritkán szo­kott ráhibázni az igazságra, a Közelmúlt napjaiban, nemiben pe­dig — a tretas és taiaio megaua- pnus szerint — meg az énen né­zője se volt igaz annan, amit a prognózisban mondott. De most már mondhatja: itt a tói! Az emoer Viszont vagyak a ta- : vaszra. Nemcsak azért, mert be- ! leélte már magát, hanem,... de i mit részletezzem, — tudja úgyis j ki-ki, hogy miért. De azt bizonyára kevesen tud­ják, hogy a tavasz egy »sűrített« darabkaját a legz.mankésabb télben is meg lehet ta.álni Kecs- ‘ kémét peremén, a községgazdál­kodási vállalat 14 holdas kerté­szetében, pontosabban ennek az üvegházeiban. A vállalat igazgatójának cs főmérnökének, tehér János és Gröh József kalauzolásával, egy kis tavasz-szippantás céljából keresem fei a kertészetet, — de félek: személyemben avatatlanra jutott a szerep, hogy »nevén ne­vezve a gyereket« írjam le azt, I amit látok. bbéli járatlanságomra Pró- kai bácsi, a íőkertész fi- > gyelmeztet akaratlanul, mert j amikor megmondom neki, hogy • honnan vagyok, mosolyogva csap rám: »Hja, maguk írták nemrég a Petőfi Népében, hogy már áru­sítjuk a muskátli-primőröket? Napokig heccelődtek az ismerő­sök, hogy már ilyen primőrjeink is vannak!« Mivel nem szeretem az arisz­tokratikus, dolgokat, ezért beval­lom, hagy a fejedelmi többes, a -maguk« — én vagyok. Egyéb­ként csakugyan jómagam tettem közzé azt a tudósítást, tömörség­re törekedve, és bakot lőve ál­tala — a kertészek szerint. No, de szent közöttünk a bé­ke, főleg, hogy a botanikus gon­dolkodásmódra az etimológia kertjéből tépett szócsokorral reagálok: »Ha a zöldség-, gyü- mölcsújdonpág kifejezésére lehet használni a primőrt, miért ne lehetne a muskátliéra is?!« Ezzel azo|nban cserben is hagy a tudományom, mert — latint soha nem tanulván — le sem tudom helyesen írni a külön­féle virágok neveit, amelyekkel a főkertész »megtraktái«. Azt mondja például, hogy »ampe- lopszis vetjesi«, »aszparágusz piumózusz«! »aszparágusz spren- gei«, »rex-pegónia«, »ceu'eusz«, »szanzovoria«, »dracéna«, »anl- luirium«, »3zukkulensek«, ésigv- tevább. iszom) nincs mit szégyell­nem, ) mert az »ampelop- szis vejcsi«, például még a Disz- novénytcrmelcstun című tan­könyvben sincs benne, amit Dn- rida Jóska fs Bús Anti ipari u»« nulók, mesterükkel, Farkas Je­nővel egyetemben avégből for­gatnak az egyik üvegházban, hogy megíiidják: miképpen is kell azt a házfalra felfutó nö- vényféieseget vadszőlőbe oltani. Ami azonban a legérdekesebb, hogy könyv nélkül is nagyon jól tudják. | — Tudósakat akartak belő­lünk, kertészekből nevelni <— büszkélkedik Prókai bácsi, ami­kor megkérdem, hogy miért la­tinul jelölik meg a bizonyára szép magyar) névvel is felruház­ható különféle virágokat, nö­vényféleségeket. Megállapításá­ban van isj igazság: gyönyörű­szép tudomány az, amivel a tró­pusi flóra egyedeit is meg lehet honosítani a Duna—Tisza közén. És csak | dicséretet érdemel érte a községgazdálkodási válla­lat, hogy erye nagy gondot for­dít: nemrégiben Ítél új üveg- házat is építtetett, egyenként 120 négyzetméternyi területté’, az egyenlete^ hőt biztosító és az eddigi kemencés fűtésnél ol­csóbb melegvizes fűtőberende­zéssel. A z emberi ész, erő így fog 'ki a ijermészeten, tavaszt varázsolva a télbe, s donjuanok, figyelem: mjir nyílik a ciklá­men — a kertészek így mond­ják: »most ez a sláger« —, amit eddig Kecskeméten nem lehe­tett termeszteni, gyöngyvirág is van már. húsvétra lesz horten­zia is, aztán a szokásosnál ko­rábban lesz Ejzegfű, — virág, vi­rág, aminek a gondolatára is kinyílik a hidegtől és egyebek­től morózus szívünk. Tarján István 4tt4«0't+**+*****t*****+*****’***'> ********** A szputnyik-divat változatla­nul hódít az Egyesült Államok­ban. A Newsweek című hetilap közli ennek s csinos lánea&un­nek a képét, aki kezében egy mesterséges hbld utánzatával lej ti táncát A HŰTLENSÉG Szvutnyík-tánc

Next

/
Oldalképek
Tartalom