Petőfi Népe, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-04 / 29. szám
aSJskÉ^ÖTTÖRÖae Mit láttak a Szovjetunióban? Tizennégy Bács-Kiskun megyei pedagógus érkezett haza szovjetunióbeli látogatásáról. A tanár nénik, tanár bácsik gazdag élményanyaggal megrakodva tértek haza, élményeikből bőven jut a Gyermekeknek—úttörőknek rovat olvasóinak is. Az alább közölt néhány érdekesség is az ő ajándékuk a mi számunkra. A ieningrádi Zsdánov Úttörő Palota Ez a hatalmas és csaknem mesébe illő palota 20 évvel ezelőtt épült, a Ieningrádi pártbizottság határozata alapján. A palota felszerelését nagyrészt az üzemek vállalták magukra. Nagyon sok szép jót és hasznosat tanulnak ebben a palotában a ieningrádi úttörők. Sokféle technikai szak- Köre van. De van ezenkívül fúvós és szimfonikus zenekara, valamint opera-, színjátszó és bábegyüttese. Ezenkívül még több énekkara és tánckara. Nagy érdekessége még, hogy több idegennyelvi szakköre as működik. A hazatértek, elmondották, hogy minden foglalkozás más és más szobában történik, mert az Üttörő Palotában 300 terem van. Kérdeztük a küldöttektől, hogy hány pionírt foglalkoztat ez a Palota. Azt mondották, hogy pontosan tizenháromezret. Nos és hány pedagógus foglalkozik ezekkel a lelkes gyerekekkel? — tettük fel a következő kérdést. Valahogy úgy érzékeltették velünk, hogy egészen közeli képzeteket kapjunk róla, azt mondották, csaknem annyi, mint ahány pedagógus tanít Kecskemét városában, vagyis 250 nevelő. Az egyéb érdekességek között még elmondották a küldötteit, hogy a Palota tevékenysége kiterjed a kerületi úttörőházak segítésére, sőt még az iskolai szakkörök munkájának a segítésére is. Moszkva, Lomonoszov Egyetem A Lcnin-hegyen épült. Az egyetemen természettudományos karok működnek. Az épület 37 emeletes, mintegy 40 000 helyiséggel rendelkezik. Az egyetemen 2000 laboratórium működik. Ennek a hatalmas egyetemnek 21 ezer hallgatója van — mondották a hazatértek. — A 21 ezerből hatezer kollégista, a kollégisták kétszobás lakásokban laknak. Persze, nehogy azt gondoljuk — figyelmeztettek a küldöttek —, hogy az egyetem valamennyi hallgatója szovjet, zömmel ugyan szovjetek, de jelentős hányadukat teszi a népi demokratikus országok és a nyugati államok diákjai is. Sok mindenről tudnánk még tájékoztatni bennetéket, de mindent egyszerre elmondani úgy sem lehet, majd a következő kedden is közlünk még érdekességeket a küldöttek élményeiből. i>^> Német lányok írják magyar pajtásaiknak Kedves Ica! Nagy örömmel vettem kedves leveledet. Örülök, hogy olyan jói elsajátítottad a német nyelvet. 1945. január 4-én születtem Drezdában. Van egy testvérem, aki két évvel fiatalabb nálam. Én vagyok az iskolánk csapattanácselnöke és így nagyon sok a dolgom. Hogy ünnepelted karácsonyt? Apám*egy magyar lányról szóló filmet mesélt el nekem egyszer, azóta en nagyon szeretem a magyar lányokról szóló filmeket. Sokat járok moziba, zeneelméletet tanulok és emellett igen sok tréfát eszelek ki. A fényképed, sajnos, még nem érkezett meg. Osztályunk kapcsolatot tart fönnt egy szovjet iskola osztályával. Sokat írnak nekünk az ottani életről, mi pedig a mi megváltozott szép életünkről tudósítjuk őket. Vegközelebbi levelemben elmeselem neked a mi úttörő munkánkat. Szívből köszönt téged barátnőd: Margittá. Ezt a levelet Drezdából küldte, Papp Ilona kecskeméti pajtás címére, Margittá Schóbel pajtás, * Kedves Barátnőm! Denndorfból írok neked. Nyolcadik osztályba járok, 14 éves vagyok. írod leveledben, hogy küldesz fényképet, sajnos még nem kaptam meg, nagyon kérlek, sürgősen küldd el. Én levelezek csehszlovákiai pajtasokkal is, most készítettem el a Német Demokratikus Köztársaság jelvényét, —• most ezt ezüstbe foglalom. Mi korcsolyázunk, szánkázunk és síelünk, a mi országunkban erre sok alkalom nyílik. Nagyon szerelném, ha itt velem együtt örvendezhetnél a télnek, a sportnak es a mi megújho- dolt életünknek. Kérlek, hogy rövidesen válaszolj levelemre. Szívből köszönt:Marlene. Ezt a levelet Donáth Kati szintén kecskeméti úttörő kapta németországi pajtásától. toooo-oooooooooooooc KK><K>oo-<>o<>ooo-CK>oo<H>ocHDo-<><>t>oo<>ocK>c>o<j-ooooooaaocKKX>&ooc EGYSZER volt, hol nem volt, volt három vadász. Mind a hárem vadásznak volt egy-egy kutyája. A vadászott nagyoir szerették hűséges kutyáikat, mert tudták, hogy jó társaik. Mondták is sokszor egymás Között — -Nem sajnálunk mi ezektől semmit. A legjobb falatjainkat adjuk nekik.« De nemcsak, hogy enni adtak, hanem na- gyon-nagyon szerették is őket. Este a tábortűz köré ültek, vacsora után beszélgettek, énekeltek a vadászok, s a kutyák odafeküdtek a gazdájuk mellé, azok simogatták fényes, szép szőrüket. AZ EGYIK kutya, amelyet Ripp-nek hívtak, egy alkalommal leesett egy szakadékba. Nem történt semmi baja, de nem tudott kijönni. Ott pusztult volna éhen. A vadászok tanakodtak a szakadék szélén. — Nem bánom — mondta Ripp gazdája — akármennyire életveszélyes is, felhozom. Bele is halnék bánatomba, ha nem tudnám kimenteni. Le is ereszkedett kötélen társai segítségével és sok horzsolás árán felhozta Rippet az ölében. Odaíönt köny- nyek közt ölelgette megmentett kutyáját. AMIKOR aztán a vadászok aludni tértek, a kutyák kezdtek beszélgetni egymás között, — Ma megint jó napunk volt — mondta Vitéz, a szép zscmiye- szőrű vizsla. — Igen — válaszolta Betyár — de csak ezután jön a java. Farkasokat érzek a közelben. Gazdám is ugyancsak. nézegetett egy pár nyomot, de az eső eláztatta és így nem tudta pontosarT megállapítani, de én tudom biztosan, hogy farkasok. — Igazad van — válaszolt Vitéz —, de jól nyitva kell tartani a szemünket. — Hát csak tartsátok — felelt élesen Ripp —, bolond kutyák. MA hasznotok lesz belőle. — Hogy beszélhetsz így — mordult reá Vitéz — gazdáink élete a mi életünk is. Együtt járjuk az erdőt, együtt űzzük a vadat. Szeretnek, .megbecsülnek és te így beszélsz?! — Azt gondolod, minden az, hogy odadob pár falatot nekünk ! Nektek elég, nekem nem! Nézd meg a tornyos, nagy házban a Plolut, cukorral, csemegével etetik. Minden nap fürösztik. A szobában párnákon alszik. — Nem is kutya az — mondta Betyár —, elkercsosult, hitvány féreg. Figyelj rá, te még vígan vadászol, amikor az már kimúlik a szobabetecsés, miatt. Azonkívül, mi hasznot hajt? Nem dolgozik semmit. A hazat sem őrzi. Minek tartják?, — Na és a gazdája — nyelvelt vissza Ripp — az talán dolgozik? — Az már,az emberek dolga — mondta Vitéz —, az én gazdám szorgalmas, dolgos ember. Minden falatért megdolgozik. Én sem akarok ingyenélő lenni. RIPP elhúzta száját és lehúnyta szemét. Néhány hónap múlva úgy jött a sora, hogy mind a három vadász külön-külön ütötte fel tanyáját. Ripp gazdájával a völgyben volt. A vadász tüzet rakott, megfőzte a vacsorát. — Gyere Ripp enni — szólt, mikor elkészült a vacsora. — Látom, hogy milyen idegesen szimatolsz már. Éhes vagy nagyon. ADOTT bőven először a kutyának, majd ő maga evett. Azután kibontotta takaróit, megrakta a tüzet. — Na, Ripp, jól vigyázz, kis kutyám, farkasok is járnak. — Megsímogatta kutyáját és elaludt. Minek vigyázzak — gondolta Ripp —, ha te nem lennél, elszöknék a nagy kastélyba és nekem is jó dolgom lenne. EGYSZERCSAK a farkasok szagát erezte. Felpattant, izgatottan szimatolt, hogy merről jönnek s szép csendben eiosunt, s otthagyta a vadászt. A farkasok rái'ohantak a vadászra és széttépték. Ripp jó messziről végignézte. Azután megindult, amilyen sebesen csak tudott menni, a tornyos, nagy épület felé, amely egyébként a gróf kastélya volt. ÁTUGROTT a nagy kerítésen és boldogan, lihegve nézett közül. Ebben a pillanatban hatalmas vérebek vették körül. — Mit keresel itt, te tolvaj? — Nem vagyok én tolvaj, becsületes vadászkutya vagyok. Itt szeretnék maradni. — Te itt? Te utolsó, szemét dög, hogy mertél ide bejönni? — kiabálták és nekiestek, széttépték a kutyát. VITÉZ és Betyár a főerdész vadászkutyájától értesültek a dologról. összenézett a két kutya. — Nem kár érte — mondta Vitéz. — Nem — felelte Betyár —, csak az a szomorú, hogy éppen olyan külsőt hordott, mint mi. — Igazad van — válaszolt Vitéz, és a két kutya még jobban odasimult gazdájához. Éltető Jenő • Kiskunhalas TAVASZ A TELBEM E lkiabáltuk kissé a tavaszt. Addig ujjongtunk január közepe táján, hogy a levegő, a napsütés, sőt — valamelyik clon- juan szerint — a szerelemre vám hajlam is tavaszias, — míg leesett a hó, ránk zúdult a hideg. és esténként feltúrt gallérral igyekezhemui Haza a rázósabban (lehet, hogy éppen a színházból, ahol az elmúlt naposban Küiónoen egy nagyszerű művészi élmény mellett abban az illúzióban ringathatták magukat, hogy esik a jó, langyos, trópusi eső). A vigasz erre , az időjárásra csak annyi, hogy ngm csupán velünk járatott sániiánt, he megtette a Meteorologist I mezen el is, amely azelőtt is ritkán szokott ráhibázni az igazságra, a Közelmúlt napjaiban, nemiben pedig — a tretas és taiaio megaua- pnus szerint — meg az énen nézője se volt igaz annan, amit a prognózisban mondott. De most már mondhatja: itt a tói! Az emoer Viszont vagyak a ta- : vaszra. Nemcsak azért, mert be- ! leélte már magát, hanem,... de i mit részletezzem, — tudja úgyis j ki-ki, hogy miért. De azt bizonyára kevesen tudják, hogy a tavasz egy »sűrített« darabkaját a legz.mankésabb télben is meg lehet ta.álni Kecs- ‘ kémét peremén, a községgazdálkodási vállalat 14 holdas kertészetében, pontosabban ennek az üvegházeiban. A vállalat igazgatójának cs főmérnökének, tehér János és Gröh József kalauzolásával, egy kis tavasz-szippantás céljából keresem fei a kertészetet, — de félek: személyemben avatatlanra jutott a szerep, hogy »nevén nevezve a gyereket« írjam le azt, I amit látok. bbéli járatlanságomra Pró- kai bácsi, a íőkertész fi- > gyelmeztet akaratlanul, mert j amikor megmondom neki, hogy • honnan vagyok, mosolyogva csap rám: »Hja, maguk írták nemrég a Petőfi Népében, hogy már árusítjuk a muskátli-primőröket? Napokig heccelődtek az ismerősök, hogy már ilyen primőrjeink is vannak!« Mivel nem szeretem az arisztokratikus, dolgokat, ezért bevallom, hagy a fejedelmi többes, a -maguk« — én vagyok. Egyébként csakugyan jómagam tettem közzé azt a tudósítást, tömörségre törekedve, és bakot lőve általa — a kertészek szerint. No, de szent közöttünk a béke, főleg, hogy a botanikus gondolkodásmódra az etimológia kertjéből tépett szócsokorral reagálok: »Ha a zöldség-, gyü- mölcsújdonpág kifejezésére lehet használni a primőrt, miért ne lehetne a muskátliéra is?!« Ezzel azo|nban cserben is hagy a tudományom, mert — latint soha nem tanulván — le sem tudom helyesen írni a különféle virágok neveit, amelyekkel a főkertész »megtraktái«. Azt mondja például, hogy »ampe- lopszis vetjesi«, »aszparágusz piumózusz«! »aszparágusz spren- gei«, »rex-pegónia«, »ceu'eusz«, »szanzovoria«, »dracéna«, »anl- luirium«, »3zukkulensek«, ésigv- tevább. iszom) nincs mit szégyellnem, ) mert az »ampelop- szis vejcsi«, például még a Disz- novénytcrmelcstun című tankönyvben sincs benne, amit Dn- rida Jóska fs Bús Anti ipari u»« nulók, mesterükkel, Farkas Jenővel egyetemben avégből forgatnak az egyik üvegházban, hogy megíiidják: miképpen is kell azt a házfalra felfutó nö- vényféieseget vadszőlőbe oltani. Ami azonban a legérdekesebb, hogy könyv nélkül is nagyon jól tudják. | — Tudósakat akartak belőlünk, kertészekből nevelni <— büszkélkedik Prókai bácsi, amikor megkérdem, hogy miért latinul jelölik meg a bizonyára szép magyar) névvel is felruházható különféle virágokat, növényféleségeket. Megállapításában van isj igazság: gyönyörűszép tudomány az, amivel a trópusi flóra egyedeit is meg lehet honosítani a Duna—Tisza közén. És csak | dicséretet érdemel érte a községgazdálkodási vállalat, hogy erye nagy gondot fordít: nemrégiben Ítél új üveg- házat is építtetett, egyenként 120 négyzetméternyi területté’, az egyenlete^ hőt biztosító és az eddigi kemencés fűtésnél olcsóbb melegvizes fűtőberendezéssel. A z emberi ész, erő így fog 'ki a ijermészeten, tavaszt varázsolva a télbe, s donjuanok, figyelem: mjir nyílik a ciklámen — a kertészek így mondják: »most ez a sláger« —, amit eddig Kecskeméten nem lehetett termeszteni, gyöngyvirág is van már. húsvétra lesz hortenzia is, aztán a szokásosnál korábban lesz Ejzegfű, — virág, virág, aminek a gondolatára is kinyílik a hidegtől és egyebektől morózus szívünk. Tarján István 4tt4«0't+**+*****t*****+*****’***'> ********** A szputnyik-divat változatlanul hódít az Egyesült Államokban. A Newsweek című hetilap közli ennek s csinos lánea&unnek a képét, aki kezében egy mesterséges hbld utánzatával lej ti táncát A HŰTLENSÉG Szvutnyík-tánc
