Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

^ermekeknek-rtTTflDiiinüF A LEÁNYCSAPATOKÉ A SZÓ! Joggal vetették már több íz­ben szemünkre a leánycsapatok, hogy róluk nem írunk. Most sze­retnénk ígéretet tenni arra, hogy ezután róluk is sok szó esik a Gyermekeknek—úttörőknek cí­mű rovatunkban. Tettünk hát egy kis megyei sétát, meglátogattunk néhány leánycsapatot. Nézzük hát, mi­lyen ügyes dolgokat tapasztal­tunk sétánk során? A tompái lányok Vidám, dalosajkú lányok ezek, az úttörő foglalkozásokon sokat játszanak, vidáman szórakoznak. Szeretik a szép verseket, szok­tak rendezni szavalóversenyeket, rögtönöznek villámtréfákat és egy-egy szép mesejelenetet is eljátszanak. Sőt, maguk is költe­nek ilyen jeleneteket és elő is adják. A leánycsapatoknál általában jellemző a titkolódzás. Itt is nagy titok készül, de ezt nem szabad elárulnunk, mert a hete­dikesek nagyon a szívünkre kö­tötték! Csak annyit súgunk meg, hogy a -merénylet« a nyolcadi­kos lányok »eilen« készül. Érdeklődtünk közös terveik­ről is. Közös névnapokat és tcadél- utánokat terveznek. Persze, a nyári táborozási szándékot nem lehet kihagyni, bár ezt még megelőzi majd egy-két tavaszi majális. A solti lányok sem ülnek otthon tétlenül. Lét- i-ehozlák a »Timúr és csapata« segítő őrsöt. Erre az őrsre sok hálával és nagy szeretettel gon­dolnak a falubeliek. Mert miről is van itt szó? — Arról, hogy ha egy őrstag felfedez egy olyan idős, beteg nénit, aki segítségre szorul, jelenti az őrsvezetőnek, aki tüstént intézkedik, megszer­vezi a segítség nyújtást. így for­dul aztán elő, hogy délutánon­ként ket-két örstag vizet hord, vagy udvart söpör, vagy éppen kukoricát morzsol. Na, fiúk, ezt Csináljátok a lányok után! A faluban arról beszélnek, hogy a solti lánjrok nagyon illemtudóak. Igaz, hogy örsi gyű­léseken foglalkoznak is az illem- szabályokkal: Hogyan kell be­mutatkozni? ízlésesen táncolni? stb, stb. A titkolódzást ők is kedvelik. Csaknem minden Örsnek meg­van a maga titkos ábc-je. Ennek segítségével közük gondolataikat egymással és aztán van nagy iz­galom, ha az egyik őrs elcsen­heti a másik Örs levelét, mert ilyenkor napokig folyik a meg­fejtés ... A kiskőrösi lányok arról híresek, hogy nagyon ízle­tesen főznek. Az ősz folyamán sokat gyakorolták. Tavasszal is kirándulásokat szerveznek s egy- egy kirándulás alkalmával el­foglalnak egy-egy bokoraljat, ott elkészítik a tűzhelyet és hoz­záfognak a főzéshez. Most folyik náluk az őrsveze­tők kiképzése. Száz darab újonc­próba könyvet hozattak a szö­vetségtől. A csapatnak van egy kis pénze is. Elhatározták, hogy sátorlapo­kat vásárolnak érte, mert nem­csak a fiúk, hanem a lányok is nagyon szeretik a tábori életet. Végezetül a közös tervekről beszélgettünk. Január végén tombolajátékot rendeznek, az­után rajonként babákat, állato­kat, kis kosarakat, kis térítőkét készítenek. Ezeket értékesíteni akarják, ugyanis nagyon szeret­nének kiruccanni Csehszlovákiá­ba a nyár folyamán. A hartai lányok lelkes csapatvezetőre leltek Tur­csik Mária tanár néni személyé­ben. Aztán ott van Oláh Ilonka is, aki ugyan már nem úttörő, hanem KISZ-titkár. Ilonka is sokat segít a hartai leánypajtá­soknak. A Petőfi kultúrotthonban moz­galmas úttörőélet folyik. Mese­délutánt rendeznek a kisdobosok számára minden második vasár­nap dé'után. Ezek a délutánok igen látogatottak. — Mária néni moefontolt. bölcs látásával irá­nyítja őket, sugalmazza nekik, hogy mit olvassanak, felhívja a figyelmüket egy-egy jó ifjúsági könyvre, vagy egy-egy jó filmre, amit közösen elolvasnak, vagy megnéznek. Utána pedig a könyv vagy a film mondanivalóját megvitatják együttesen. Örsi gyűléseken beszélgetnek a »Mi illik, mi nem« dolgokról. A kecskeméti lányok Az J. számú leányiskolában élénk úttörőélet folyik. A téli szünetben Budapestre küldték az őrsvezetőket, téli tá­borba. Érdekes, hogy a csapat 2U őrsvezetője közül nyolcán kö­zépiskolások. Ezek az őrsvezetők igen sok újat, szellemeset visz­nek a csapat életébe. Az örsi összejövetelek igen változatosak. Nagyon népszerűek az úgynevezett »meglepetés dél­utánok«. Ez úgy történik, hogy az egyik Örs meghívja a másik őrsöt vendégül. A meglepetések egész sora követi egymást ez al­kalomból. Például: sötét terem­be nyitnak be, ahonnan egy sej­telmes hang súgja: menj nyu­godtan előre, s ülj be a harma­dik padba. Ha megtalálod a he­lyed, egy süteményt találsz ott jutalmul. Aztán megszólal a rá­dió és bemondja, hogy X vagy Y pajtás hogyan segített társán ahhoz, hogy jobb eredményt ér­jen el a tanulásban. Aztán egy pajtást beöltöztetnek postásru­hába és levelet hoz a meglepe­tés délután részvevőinek. A le­velet felolvassák, amely név nél­kül jellemzi a vendégpajtásokat. Amelyik pajtás a jellemzésben magára ismer, kis csomagot kap ajándékba. * így zajlik megyénk leánycsa­patainak az élete. Minden csa­pathoz természetesen ellátogatni nem tudtunk. De valamennyi leánycsapat munkájáról szeret­nénk írni, ezért megkérjük az úttörő leánypajtásokat, ha van­nak ügyes elgondolásaik, azt le­vélben is közölhetik velünk, a Petőfi Népe címére. ttsméiló űr a A Beretvástelepi állomáson szállunk le a döcögő masi­náról. Szemközt jön velünk egy töpörödött paraszt bácsi, s ven­déghez illő udvariassággal kö­szönünk neki. •— Maguknak is — mondja. — Mi járatban vannak erre mife­lénk kigyelmetek, ügyi adósok? En már tisztáztam mindent a ta­náccsal, rajtam nem sokat nye­részkednek. Amikor megmagyaráztuk, hogy a belsőballószögi iskolát keres­sük, mert írni szeretnénk róla, mindjárt barátságosabb lett az arca. Örömmel mutogat bütykös mutatóujjával. — Csak igyenest haladjanak mindaddig, amíg szemükbe nem tűnik az út baloldalán egy piros­cserepes épület, az lesz az iskola. Jó negyedóra múlva Zilahi Sebes Bélánéval beszélgetünk, az iskolaigazgató feleségével. — A téli szünetben két alka­lommal ismétlő órát tartok a másodikosztályos gyerekeknek. Ilyenkor az eddig tanultakat vesszük át, nehogy elfeledjék a kis lurkók. A szorzótábla fekete- pqsztó a csöppségek szemében. Most is ismétlő órára gyűltek össze, ha kedve tartja, jöjjön be az osztályba és hallgassa meg, mivel foglalkozunk. Ahogy benyitunk a tanterem­be, felállnak a kislányok, kis­fiúk és kantáivá köszöntenek: — Jónapot kívánok. A leghátsó padba fészkelem be magam, s megkezdődik a felelés. — Mennyi nyolcszor hat — kérdezi a tanító néni és fürkész­ve lesi a jelentkező kezek soka­gát. — No, ezt megmondja nő­ink Puskás Ica. JL eláll a kislány, az arca za- ■* vart, nem számított arra, hogy ő lesz az első felelő. Sze­mét a padra süti, párnás ujjain számolgatja az eredményt. Ne­hezen megy, de megfejti: — Negyvennyolc. így megy ez körbe-körbe. Mindenkit próbára tesz a tanító néni. iarján István KISREGEAYE * VI Közben mosolyogtak egymás­ra. Hol egyiküknek, hol a má­sikuknak sikerült függőleges helyzetéből elhajlítani az ellen­álló végtagot, de az asztallapra nem került egyiküké sem. Ha az ifik közül valaki most bekukkant hozzájuk, bizonyára elcsodálkozik: mindenki a nyi- lasverés szervezésével van el­foglalva, a lányok az esetleges sebesülésekhez már a kötszere­ket is összecsomagolták, s a két »hadvezér« itt játszik, akár a kisgyerekek? — Nem hittem, hogy ilyen erős vagy — fogott kezet Endri Gyuszival, miután bele kellett ny'ugodnia a döntetlenbe. — a tű, meg az olló, így izmosít? — kérdezte nevetve. — Az nem. De rendszeresen tornázom, s az agyam, a szívem mellett edzeni az izmaimat is. — Azért itthon mardhatnál! — Nekem ez személyes ügyem, Endri. Én is munkásfiatal va­gyok! Erre több szó nem esett köz­tük erről. A jelzett napon azután a kom­munista fiatalok alapos leckét adtak a nyilasoknak abból, hogy milyen kemény a munkásököl. Csapást csapásra osztott közöt­tük Ságvári Endre és Kulién Gyula ökle is. A rendőrség riadóautókon sie­tett a nyilasok segítségére, de már csak a sebesültjeiket szed­hette össze. A fiúk közül alig Egyet-kettőt sikerült a helyszí­nen letartóztatni, jól működte« a megfigyelést végző ifjúkom­munista lányok, idejében jelez­ték a rendőrség érkezését. Kulich Gyula a Duna alsó rakpartjára került, s üldözői elől egérutat nyerve, az elégedettség érzésével ballagott a folyam mentén. De mi lehet Endri­vel? — ez foglalkoztat..*, aztán mosoly suhant át az arcán, mert arra gondolt, hogy milyen ke­mény fiú. Bárcsak minden ér­telmiségi olyan volna, mint ö. Előtte két leány ücsörgött egy paiti pádon. Valamiről élénken magyaráztak egymásnak. Ahogy a közelükbe ért, azok is észre­vették őt, szinte egyszerre röp­pentek fel, sietve lépdeltek eléje. — Szervusztok, — üdvözölte őket Gyuszi. — Hát ti ismeritek egymást? — csodálkozott az idősebbik, 22 éves forma leány. — Már két éve — vallotta be a fiatalabb, aki nem volt több tizenhatévesnél. — És ti? — Mi fél éve — válaszolta Gyuszi a nővér helyett. S középre engedve Gyulát, jo- ízűket kacagtak a rejtély titkán. A nyilasgyűlés szétverése elölt a nővér suttyomban készült az ő feladatára. Dugdosta a kötsze­reket a húga elől. nehogy meg­kérdezze, mire készül. Mert oly fiatal még, nem szabad nem tudnia arról, hogy ő, a nővére, nemcsak »szimplán« táncolni, szórakozni jár a szociáldemok­rata pártházba, hanem mert fél esztendeje Kulich Gyula beszei- vezte a kommunista mozgalom­ba. S íme. ahogy a rendőrök elől menekül a Dunapart felé, hat kit lát maga előtt, a hosszú sző­ke copfjával, mint a húgát. O is résztvett az akcióban, s most de­rült ki, hogy megelőzve nővérét, őt Kulich Gyula már 14 éves korában »beszervezte«, azóta kommunistává nevelte... Nem szólt egymásnak a két testvér, mert a konspiráció szabályai elő­írják, hogy még a szülők, test­vérek sem tudhatnak arról, ha valaki tagja az ifjúkommunista mozgalomnak, nehogy így köny- nyebben leleplezhessék az uraK kopói. Gyuszi hallva a két leánytest­vér egymással szemben is gya­korolt titoktartását. tréfásan megjegyezte: »A szabálysértés megtörtént, ez pedig baj. Ha va­laki tudja a testvéréről, hogy tagja a mozgalomnak.« — De csak akkor, ha ez a va­laki nem mozgalmi — védekez­tek a lányok. — Csak tréfáltam. De az éber­ség most még inkább kötelező, különösen, hogy kiosztottuk az áldást a nyilasoknak. És mindig szigorúbban kell ébernek len­nünk, ha győzni akarunk. Mellettük békésen folyt a Du­na, az égen ragyogtak a csilla­gok. Már ott jártak, ahol a gaz­dagoknak a folyóparti mulatók­ban kényét-kedvét kereste a pin­cérek hada. Húzta az előkelő Ci­gány, de ők, mintha nem is ér­zékelték volna mindezt; a lel­kűk messzi szárnyalt, ott, ahol a munkátlanság egészen más mél­tatásban részesül. • A Tompa utcai nyilasverésre felhördült a kormány sajtója, megtorlást rikoltozott. de ez a fegyvertény és utóhatása meg­növelte a mozgalom fiataljaiban az erejükbe vetett hitet. Az akció sikere ellenére azon­ban a párt rámutatott arra, hogy nem az ilyen összetűzések a ta- sizmus elleni harc főformái. Máskülönben: a mozgalom ki- terebéiyesedése előtt hiba a meglévő erőt »nyilvánosság elé« vinni, mert ezáltal módot nyúj­tanak a rendőrségnek ahhoz, hogy az ifimunkások legjobbjait lefogják, börtönbe vessék. Mint ahogy ez be is követke­zett. A szociáldemokrata vezé­rek segítségével, élükön Peyer Károllyal, — aki különben a/ uralkodó osztálynak tett mun- kásáruló szolgálataiért 16 szobás villában lakott — több mint száz ifjút szedett össze a politi­kai rendőrség. Letartóztatták es nyolchónapi börtönbüntetésre ítélték Ságvári Endrét is* De hiába dörzsölték össze örö­mükben közüket a szoedemek, s koccintották a hatalom uraivai, hogy — (niként az évről-évre többször is megismétlődő letar­tóztatások után hitték — ismer sikerült fullánkját tépni a kom­munisták jnozgalmának. S hasz­talan határozták el, hogy az Or­szágos Ifjúsági Bizottság műkö­dését a siocdem-párt irányítja. Tévedtek. A fiatalok Kulich Gyulát vá­lasztották meg az ÓIB titkárául. Az ifjúmunkás mozgalom veze­tése isméi! jó kezekbe került, nagytudásif, széles-látókörű, szi­lárd elvű és jellemű férfi jutóit arra a posztra, ahonnan irányí­tani kellett nemcsak a főváros, hanem az egész országra kiter­jedő mozgalmat. Gyula megszívlelte a párt bí­rálatát, s (látszólag mint a szo­ciáldemokraták ifjúsági szerve­zetének a j vezetője, valójában továbbra is az illegális kommu­nista pártj irányítása alatt mű­ködő szervezetnek tartotta meg és erősítette az OIB-ot. Jó emberismerettel válogatta meg közvetlen munkatársait es vasfegyelmet tartott közöttüK. Hiszen veszélyes a játék. Csu­pán fal választja el az ifik két helyiségét Büchler. az egyik szo­ciáldemokrata képviselő szobá­jától, aki egyébként előkelő ang­liai intézetben nevelteti a leá­nyát, s nem egyszer, mintha csak véletlenül, akkor nyit rá a fiatalokra, .amikor a kommunis­ta mozgalom fontos feladatait beszélik meg. Hasztalan — Ku­lich Gyula! mestere már a kons­pirációnak is. azonnal témát vál­toztat, s a szimatoló »munkás- vezér« legnagyobb sajnálatára holmi ártatlan dologról kezd be­szélni. (Folytatása következik.) A számolás után a szótagolás- ról tanultakat elevenítik fel. A kettős mássalhangzós szavak el« választásával birkóznak. — Hogy választod el ezt a szót: cammog? Többen is jelentkeznek, s a tanító néni választása az ala­csonytermetű, örökmozgó Kö- kény Lacira esik. A fehéir kréta sírva-ríva for- múlja a gömbölyű betűket, s a táblán ott büszkélkedik az ered­mény: cam-mog. ­Szótag párokon is bemutatják tudományukat. Két lány és két fiú alkot egy szótagpárt. — Ballag. Ezt a szót elválasztja Szomjú Manci. A szótagpár-brigád lánytagjai jobbra, a fiúk balra hajolnak, s a köztük lévő rés a kötőjel he­lye. A szamárpadban ülök, így hát módomban áll jól szemügyre venni a gyerekeket, összehasonlítom ötltözctüket az én egykori osztálytársaiméval. Abban aZ időben Szatmári Ba­jos és Nagy Gyurka még novem­ber elején is mezítláb jártak is­kolába. S ma a gyermekdivatnak megfelelően öltözködnek a ta­nyai gyerekek. A fiúkon zöld ló- denkabát, hosszúnadrág, magas­szárú cipő és kék sisapka. A kislányokon modernszabású, csapottvállú télikabát, fejükön tarkaszínű kendő hirdeti a meg­változott életet. A tanítás utolsó pontjaként sor kerül a labdázásra. Messze- csengö nevetés, robbanó jókedv kerekedik a teremben. Tóth Er­zsiké odasúgja a szomszédjának: — A bácsinak is dobjátok már oda a labdát. Így aztán én is belekeveredek a játékos jókedv forgatagába. Ha valakinek a fejére esik a labda, harsány nevetéssel fogad­ják. Négy órakor befejeződik a ta­nítás. A piciny lábak alatt re- cseg-ropog a jég, de ők mit sem törődnek az olvadással. Otthon meleg szgba és dicsérő édes­anyai csók várja őket. Bieliczky Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom