Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-17 / 14. szám
Kiskőrösön megalakul a megyei Szeszipari Vállalat Az új vállalat február 1-én kezd munkához Örömmel jelentjük: ismét előbbre léptünk egyet megyénk mezőgazdasági termékeinek he- lyiipari feldolgozásában. Február elsején több mint 1 millió forintos költséggel megalakul a Bács- Kiskun megyei Szeszipari Vállalat Kiskőrösön, melynek dolgozói már ebben az évben megkezdik annak a nagymennyiségű gyümölcs, és szőlőtörkölynek, valamint borseprőnek szeszipari fel- használását, ami eddig kapacitás hiányában elherdálódott, veszendőbe ment, trágyázásra, vagy az állatok etetésére került. Megyénkben évente több mint 1000 vagon törköly- és hulladékgyümölcs s ezzel együtt több millió forint értékű szeszipari alapanyag megy tönkre azért, mert Bács megyében kevés a szeszfőzdék száma, mert a meglevők távol vannak a termőhelyektől, mert a termelőknek nem kifizetődő, hogy drága fuvart igénybevéve pár mázsa törkölyükkel, vagy gyümőlcscefré- j ükkel felkeressék a messzi kilométereken levő szeszfőzdéket. De sokan hiába is tennék, hiszen a meglevő főzdék többsége úgy sem vállal bérfőzést. — Elsősorban tehát ezen kell segíteni. Lehet-e csodálkozni ilyen körülmények között azon, hogy megyénkben virágzik a zugpálinkafőzés. Az illetékesek óvatos becslése szerint mintegy 3000 zugszeszfőzde működik megyénkben A szeszipar fejlesztése, s ezen' belül egy olyan megyei vállalat megalakítása, amely a termelési helyeken bérfőzést is képes vállalni, fontosságát tekintve elsőrendű feladat. ! A Bács-Kiskun megyei Szeszipari Vállalat márpedig éppen ezt célozza, mivel alapításánál elsőrendű szempontként vették figyelembe, hogy a szeszipari' tevékenység tekintetében legel-! hanyagoltabb területeken még; ez évben szeszfőzdét kell létesíteni, hogy megakadályozzuk száz' és ezer vagon szesznekvaló tűr-' hetetlen elherdálását, pocsékba' verését, aminek az elmúlt évek-! ben nem egyszer tanúi voltunk. A felmérések szerint legnagyobb szükség Kiskőrös és Kecel környékén mutatkozik a szeszfőzési tevékenység fokozására, mivel ezen a területen jóllehet működik az állami szeszipar, bérfőzés hiányában azonban a kistermelők törkölyét, gyümölcshulladékát nem tudják hasznosítani. Ezért döntött úgy a megyei tanács, hogy a vállalat székhelyét Kiskőrösre teszi, telephelyéül pedig Kecskemét várost, Kecel, Izsák, Tiszakécs- ke, Tázlár, Soltszentimre és Kerekegyháza községeket jelöli meg kezdetnek. Mindent egybevetve, február elseje tehát jelentős dátum lesz megyénkben a szőlő- és gyümölcstermelő lakosság érdekeinek, de ugyanakkor az egész megye érdekeinek szolgálatában, hiszen ama rengeteg pálinkaféleségnek milliókat kitevő ára, ami eddig jórészt a szervezett bérfőzés hiányában tönkrement, ezután jelentős bevétele lesz megyénknek, ami hozzásegít ahhoz, hogy a jövőben még több új iskola átadásáról, még több kútfúrásról, útjavításról és a közjó más eredményeiről adhassunk számot az olvasóknak. Képzőművész kör alakul Halason A közeljövőben megalakul Kiskunhalason is a képzőművész kör a városban élő Diószegi András festőművész vezetésével. „Nyugtassák meg Ágó Ferenc bácsit" A Petőfi Népe január 7-i számában v>Kedves halasi vasutas bácsik« címmel állomásunkkal foglalkozó cikket olvastam. Őszintén bevallom, kicsit bosszankodtam, hogy nekünk van címezve a cikk, amikor a felnőtt utazóközönség jóérzésének hiánya adott okot a panaszra. Mégis kötelességemnek tartottam, hogy ezen az állapoton valami módon változtassak. A meglévő két várótermünk (ezek közül az egyik gyermekek# azok kísérői és tanulók részére van fenntartva) és előcsarnokunk távolról sem felel meg a megnövekedett utasforgalomnak, mégis biztosítani kívánjuk a gyermekek és tanulók részére fenntartott helyet a váróteremben. Elrendeltem, hogy a hangos bemondón, naponta többször, de különösen a vonatcsoportok közlekedése előtt és alatt többször figyelmeztessék az utazóközönséget a gyermekváróterem rendeltetésére és kérjék fel az ülő-' helyek átadására az utazókat. A kapusokat utasítottam, hogy az igénybevételt gyakrabban ellenőrizzék és szerezzenek érvényt az előírt pályaudvari rendnek. A helybeli rendőrséget megkértem, hogy nyújtsanak segítséget állomásunk beosztott dolgozóinak és az utazóközönségnek. Kérem, nyugtassák meg Ágó Ferenc bácsit, hogy a szükséges intézkedés megtörtént. Simonek Gyula állomásfőnök Szerkesztőségünk örömmel vette tudomásul Simonek Gyula állomásfőnök gyors .intézekedését. Ezúton köszönjük meg. A józan, becsületes gondolko- ■< zású ember úgy vigyáz nevének [<.tisztaságára, mint a szeme fé- £nyére. Éppen ezért érthetetlen, Vhogy egyes munkások kapzsiságuknál fogva úgy eldobják nedvük becsületét, mint más a ^szennyes fehérneműjét és hajlandók nevükhöz egy dicstelen jelzőt ragasztani: tolvaj. ' Kicsivel kezdi, s ha először sikerül, akkor úgy gondolja, hogy mindig így lesz és csúszik lefelé Va lejtőn. Van, aki meg tud fállni, van aki nem. Nézzünk ’/csak néhány szarkát üzemeinkéből. ? Hálátlanság $ Borbély Sándor lóhajtó volt a [Kecskeméti Konzervgyár I-es [■'számú telepén. Ha nem tette volna, amit tett, élete végéig ma- Vradhatott volna a gyárban. >) Ügy látszik, megelégelte a /nyugodt munkakörülményt, mit .sem törődve családjával, tol- ■vajlásra vetemedett. Rajtakapják. Az történt ugyanis, hogy tárcsát egy ürüggyel elküldte a diszpécseri irodába, s ő addig a ’MÉH-nek szállítandó hulladék- [papír közé 34 kilogram kristály- cukrot csempészett. Csakhogy a dolgozók is meglátták a tolvajU z e ni ill szarkák kodó Borbély Sándort, s nem voltak restek, beszóltak a portára. Borbély Sándor jókedvet tet- tettve, mint akinek tiszta a lelkiismerete, közeledett a kijárathoz. Csak akkor lepődött meg, amikor szíves szóval megkérték, hogy adja ót a lovak hajtását egy másik dolgozónak. Borbély Sándor elfelejtette, hogy akiket be akart csapni, azoknak a filléreiből kapott 25 ezer forint kölcsönt házépítésre. Vajon, a bíróságon mivel védekezik majd? Egy biztos. Furcsán hálálta meg dolgozó társainak segítségét. Maszek drótfonoda Szlicskó Károly, a Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál, mint villanyhegeßztö dojgozott. Keresetéből szépen megélt, de ez nem volt neki elég a meglévő szőlője mellett sem, s a gyár tulajdonát képező drót tolvaj- lására fanyalodott. Lakásán — Ménteleken — egy kis maszek drótfonodát rendezett be, melyhez az anyagot a gyárból szállította. Ö is addig járt a becstelen úton, amíg rajtavesztett. Mikorra észrevették ténykedését, már szőlőjét bekerítette a gyárból lopott 25 kilogramm dróttal saz újabb 50 kilós tartalékból már megrendelőkre gyűjtött. Terve nem sikerült, mert becsületes dolgozótársai lefülelték a tolvajt. íme a példa, mely ugyancsak jól mutatja, hogy az üzemi szarkák többsége nem anyagi gondok enyhítése céljából nyúl a társadalmi tulajdonhoz, hanem kapzsiságból, harácsolásl ösztönből. Mit érdemel az ilyen embér? Megvetést... Az ördög szállta meg Bizony, így igaz, ahogy írva vagyon. Terecskei Mihályné addig kacérkodott az ördöggel, míg hatalmába kerítette -s tudta nélkül« a lába közé kötött egy kis zacskót, melyben 4 kiló cukor volt, s azt akarta kilopni a konzervgyárból. De ha Terecskeinét az ördög szállta meg — mint mondotta — akkor a portás nénit az angyal vonta hatalmába, s megsúgta neki: — Vigyázz, Terecskei Mi- hálynét az ördög szállta meg, s cukrot akar lopni az üzemből. Az előbb említett asszony csak a kapuig jutott el. Tudom, hogy nevetni fognak önök is, kedves olvasóim, mert ezt tették azok a vezetők is, akik felelősségre vonták Terecskei Mihálynét, mert ő nagy derültség közepette azt mondta: —Az Ördög szállt.meg! A bizonyíték kedvéért még jajveszékelt is. A színészi alakítás jól sikerült, azonban a skíni bírálatot a bíróság fogja Terees- keiné tudomására hozni. — Venesz — Az OIB vezetőjét munkatársai helyettesítik a közvetlen rendezésben, mert ő mással van elfoglalva. Hetekkel előbb vidékről, főleg szűkebb hazájából, a Viharsarokból is megnyert a mozgalomnak több szegényparaszt fiatalt, s most nekik tart előadást Budapesten, Az ezeréves szentistváni Magyarország eszméinek mákonyos bódulatában fürdik a társadalom felső- és középrétege; vidékről különvonatok hozták a fővárosba mindazokat, akiknek nem volt még gond a kenyér; magyar nemzeti mivoltától dagadó kebellel jár-kel a tömeg bámulni a Szent Jobb-körmene- tet, Horthy kormányzó úr tengernagyi ruháját, a selyemtaláros főpapokat, a bársonyba- prémbe öltöztetett főurakat, majd a gellérthegyi tűzijátékot, *— hát ki gondolna arra, hogy ugyanakkor 30—40 kopottruhás parasztgyerek szívében-lelkében szítja a lángot egy halkszavú, de lebilincselően érvelő szabósegéd az OIB helyiségében e képmutató rendszer, a vásári komédia megrendezéséhez jól értő urak hatalma ellen? Gyula megszervezi azt is, hogy a parasztfiúk egy-egy munkás- fiatal családjánál kapjanak többnapos szállást: hadd ismerkedjenek, barátkozzanak... A mozgalom szélesül, mélyül, s mintha az urak is éreznék, hogy az ifjúság jobbik részének már számottevő tömege mekkora utat tett meg ellenük, elhatározzák, hogy majd ők megmutatják: miképpen kell még több fiatalt megmozgatni a céljaik érdekében? őszre levente-nagy- szemlét terveznek a rákosi gyakorlótéren, ötvenezer ifjú részvételével. Oktatói pofonok, rend- őrségj_fpg(ja ígérgetése a biztoTARJÁN ISTVÁN KISREGÉNYE ix. síték, hogy senki nem marad távol. — Bárcsak minél többen megjelennének! — mondja Kulich Gyula a közvetlen munkatársainak. S néhány nap múlva a kőbányai ifi-csoport titkárával találkozik a Vilma királynő úton. A kerületi titkár izgalommal megy az illegális találkozóra. Még csak előadásokon látta, hallotta az OIB vezetőjét, személyesen soha nem beszélt vele: vajon milyen ember lehet közvetlen közelről? Milyen is? Barátságosan mosolyog, s mintha csak régen látott jóbarátja volna, kikérdezgeti családi, a munkakörülményei felől, aziránt is érdeklődik, hogy még mindig remélytelenül szerelmes-e? (Ezt meg honnan tudja?) Aztán egy szelet nápolyit húz elő a zsebéből, felét a kőbányai fiatalember markába nyomja, így töri ketté a nápolyival együtt annak feszélyezettségét is. És beszélni kezd a leventeszemléről: kudarcba kell ful- lasztani! Érezzék a parancsra ugráltatott fiatalok: él valahol egy erő, amely az ellen küzd, hogy belőlük ágyútöltelék váljon az urak kénye-kedvéért. — Vállalod? Ha nem akarod, nem kell elvállalnod! Veszélyes játék! Gondolkozz rajta két napig! Az alacsonyabb funkciójú titkár szemébe néz a vezetőjének, s ennyit mond: — Gondolkoztam. Elvállalom. —•’ Két fiatal segít neked. Az egyik leány lesz. Vigyázz rá. S a szemle előtti éjszakán két fiú és egy lány meszelővei, vödörrel ügyködik a gyakorlótér kőkerítésének a belső oldalán. Föl-f ölneszeinek, de tudják, többé-kevésbé biztonságban vannak, hiszen a palánkon túl Kulich Gyula intézkedésére két kerékpáros ifi cirkál, figyel, s majd jelzi, ha rendőr bukkanna fel a közelben. Másnap aztán jönnek a leventék, szakaszokban, pattogó vezényszavakra lépdelve, s csakugyan, legalább ötvenezren ellepik a füves térséget. De mi történt? Már itt vannak a hadsereg magasrangú tisztjei is, egy tábornok most szállt ki peckesen az autójából, a leventék pedig nyomtatott papírdarabokat szednek fel a földről, mohón olvassák, — hogy mit, azt már a tábornok is látja, pedig szemüveg nélkül nem tud olvasni. Látja bizony, mert a kőfalon másfélméteres betűkkel virít, s csak az lesz a röpcédulákon is; »Leventék! Az urak vágóhídra szántak benneteket! Küzdjetek a háború ellen!« — Botrány! Még mindig alszik a rendőrség? — kerülgeti a guta a generálist, s a megkövült tiszturak se-té, se-tova, csak állnak, mint akiket főbekólintot- tak. — Zavarják haza ezt a csür- hét! — üvölti a tölgyfalombos férfiú, s meg sem várva, hogy van-e a parancsának foganatja, bevágja magát az autóba, ötvenezer, a vasárnapi pihenésében megzavart fiatalember csípős megjegyzéseket ereszt utána, magában áldva azokat, akiknek köszönheti, hogy nem kell órák- hosszat kúsznia-másznia a ki- kent-kifent, uniformisos társaság előtt. A röpcédulákból jut a zsebekbe is, mert el kell olvasni odahaza, a családi körben, meg a barátok között is, hogy mi hiúsította meg a — csakugyan az, mi más, mint — vágóhídi mustrát. Egy óra múlva a kőbányai ifititkár az OIB helyiségében jelenti Kulich Gyulának: — Minden sikerült! — Tudom. — Honnan? — Láttam. * Telnek a hetek, hónapok, itt a tél. Budapest Belvárosában az előkelőség fényei világítanak, ötórai :eák, házibálok, mulatók vidámsága csendül bele az utcák forgalmának őrlő zajába, a munkásnegyedek házai táján azonban síri a csend, lapulva kushad a nyomor. Itt nem egy lakásban másféle fények világítanak, az értelem fénye gyullad ki számos munkásfiú, leány agyában. Tanulnak az ifik, mert tudják, Kulich Gyula megmagyarázta nekik, az életük, a jövőjük függ ettől. Az OIB kisebbik helyiségében pedig perceg a toll: az országos titkár szabatos mondatokban közérthető nyelven brosúrát ír a társadalmi formák fejlődéséről# az osztálytársadalom ellenmondásairól, az osztályharcról. így is segíti ifjú társait, mert a szociáldemokraták kiadványainak nagyrésze vagy hiányosan# vagy meghamisítva tárgyalja ezeket a témákat. De mi lehet a párt vezetésével? Régen kapott már Prágából töltőtollüzenetet! Csak nem buktak le az elvtársak? Aggodalmát öröm váltja fel, amikor 1939. januárjában Párizsból üzenetet kap: a pártvezetőség a francia fővárosba költözött —, s Gyula tudja, miért. Csehszlovákiában a fasiszták egyra nagyobb teret nyernek a hatalomban, s féktelenül Üldözik a kommunistákat. Azt tartalmazza az üzenet, hogy február végén utazzék Svájcba, Zürichbe, ott megkapja a további feladatokat. Az illegális kommunista párt budapesti tagjai segítenek neki az útlevél megszerzésénél, s február 22-én megérkezik a tőzsdék városába, s — mily kiáltó az ellentét! — a kommunista mozgalom vezetőinek szokásos találkozóhelyére..., (.Folytatjuk)
