Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-16 / 13. szám
hin mm. As óvodától as iskoláig Mennyi a mi részünk a gyermek rosszaságában ? Az elmúlt alkalommal a gyermekek »jellembeli« hibáiról volt szó. Ha már itt tartunk, tisztáznunk kell önmagunk előtt, hogy mennyi a mi részünk a gyermek úgynevezett rosszaságában? Mennyire va- fCiítoltuk mi el, mennyire neveltük féli-e mi magunk a gyereket? Elronthatjuk a gyerekei kapkodásunkkal, azzal, hugy nem úgy bánunk vele, ahogy az nevelésének jó, hanem ahogy nekünk jól esik. Ez történik igen sok esetben, amikor pici korában agyőn kényeztetjük, mindent megengedünk neki, azután egyik napról a másikra —, amikor már nem okoz annyi örömet, amikor már nem olyan mulatságos kis játékszer — azt kívánjuk, hogy most már értelmes, nagy gyerekként viselkedjék. A szülőknek ez a viselkedése valósággal tenyészti a gyerek rosszaságát. Ez, belátjuk, nem könnyű do- lcg. De mégis ragaszkodnunk kell a napi élet változatlan rendjéhez, mert ellenkező esetben szinte ráneveljük a gyereket a haszontalanságra. A gyerek szófogadatlanságát tenyésszük akkor is, ha állandóan parancsolgatunk és főleg, ha állandóan tiltunk neki mindent. S nagyon vigyázzunk a büntetésekkel is, elsősorban a verés el. Nem igaz, hogy verés nélkül nem lehet nevelni. Persze, közvetlen célunkat többnyire elérjük azzal, hogy megverjük a gyereket, de kevés az olyan gyerek, akit a verés ne keményítene meg, ne durvítana el. A gyerek indulatos. És gondoljuk meg, hogy a verés suSZALÁGHORGOLASOS CSIPKETERITO A szalaghorgolású térítőkhöz ne * használjunk gyenge, puha fonalat. A kisebb térítőkét 60-as horgolócérnával, a nagyobbakat, mint például amit itt is közlünk, 20-as horgolócér- rával és 8-as tűvel készítsük. A szalag horgolását 10 láncszemmel kezdjük. Az első négy láncszembe egy-egy egyráhajtásos pálcát horgolunk. A megmaradt hat láncszem alkotja az első ívet. — Újabb hat láncszem után ismét négy egyráhajtásos pálca következik. Ezzel az eljárással 18 ívet horgolunk. Ezután elkészítjük a kör összekapcsolását. A pók elkészítése, vagy a kapcsolás után három láncszem horgolásával visszatérünk a szalaghoz. Hasonlóan készítjük a második kört, melynek íveit a mintáról is leolvashatjuk. Ezután következik a külső körminta, amelyet külön-külön készítünk el és végül pókokkal kapcsoljuk össze. A záró szalagsort az összekapcsolás után horgoljuk a térítőre. (Ezt a mintát gyakorlott horgolók- nak ajánljuk.) nr ' n ^ DCtaJkhnJUl iu uvuü Q-fiantaiiiiLd-LikőUi 'Több mint 30 éves vajúdás J után, 1883-ban, 75 évvel ezelőtt megalakult Kecskeméten az iparosiskola. Háromnegyedszázados múltra tekint vissza Kecskemét munkásosztályának, iparostársadalmának iskolája. Most egy pilUyriatra megállunk e mérföldkőnél a megemlékezés, s megbecsülés, a hála koszorúját helyezzük e dátum alkalmával az öreg iskola falára. Megállunk és visszatekintünk a múlt küzdelmeire, de nem azért, hogy pihenjünk, hanem azért, hogy a múlt harcos hagyományaiból erőt merítsünk az előttünk álló feladatok megoldásához. Erőt merítsünk ifjúságunk becsületes, szülőt, hazát, osztályát szerető emberré neveléséhez. Az iskola kialakulásának gondolata a 48-as szabadságharc és a nemzeti függetlenség gondolatával függ össze. Kosfuth Lajos által szervezett Magyar Iparegylet keretében vetődött fel először az iparosok képzésének gondolata. A szabadságharc bukását követő Habsburg önkényuralmi kor természetesen nem engedett semmi ilyen irányú kezdeményezést. Az első komoly kezdeményezés 1882-ben látott napvilágot, mikor a városi tanács határozatot hozott »alsófokú ipariskola« felállítására, melynek eredményeképpen 1883-ban, a mai Piarista Gimnázium helyén álló Óreáliskolában, Szakács István igazgató vezetésével és 230 »ta- nonccal-x elkezdte működését. A tanítás hetenként három alkalommal, az esti órákban zajlott le. Szerény körülmények között működött az iskola. 1884- ben örömmel írja az iskola igazgatója, hogy minden a rendes kerékvágásba zökkent, mert most már az osztályokat felszerelték petróleumlámpákkal az esti tanításhoz. 1885-ben már 365 tanulója van az iskolának és az év végén kiállítást rendeznek. Az iparos társadalom megszereti és magáénak tekinti az iskolát. Belátják az elméleti képzés szükségességét és egyre több tanuló jár az iskolába. A mai ipari-tanulóképzés rendszerét a népi hatalom teremtette meg az új alkotmánynyal, a Munkatörvénykönyvvel, az iparitanuló-törvénnyel. A felszabadulás utáni több mint 10 esztendő a kecskeméti iskolát is továbbfejlesztette, mint a magyar ipari tanulóképzés egyik intézményét. A régi egy ipari- tanuló-iskolai tankönyvvel szemben ma több mint kétszázféle tankönyvből tanulhatják a tanulók szakmájukat. A népi hatalom biztpsítja a sporthoz, kultúrához és az üdüléshez való jogukat. A nemzetközi iparművészeti világkiállításon is szerepeltek a kecskeméti iskola hajdani tanítványai. Ez ’év fplyamin ezüst, arany, brilliáns találkozót rendezünk az iskola 25, 50 és 75 évvel ezelőtt végzett növendékei számára. Országos szavalóversenyt is rendezünk Kecskeméten. A tanév végén demonstrálni akarjuk e 75 éves fejlődést egy nagyszabású mester-, szakmunkás- és iparitanuló munkák kiállítással. A tanévet sportverseny és kulturális bemutató zárja majd be. A jubileumi év célja, hogy felhívjuk a város figyelmét e 75 éves intézményre, egy táborba tömörítsük az iskola barátait és velük együtt az egész társadalom segítségét kérjük az iskola oktató, nevelő munkájához. Leviczky József ' igazgató h. Tói óh tárgyak A kecskeméti rendőrkapitányságra becsületes megtalálók az alábbi tárgyakat szolgáltatták be: egy Csepel TI 331036 gyáriszámú férfikerékpárt, 300 forint készpénzt, egy női kézitáskát, egy drapp színű női kötött kabátot, egy gyermek kötött kabátot, s egy gyermek lódenkabá- tot. A tárgyakat igazolt tulajdonosaik a kapitányságon átvehetik. TARJÁN ISTVÁN KISREGÉNYE Vili. — Alázatosan jelentem, nem hinném. — Nézzük csak meg! S a tábortűz mellett félkörben ülő fiúkra, lányokra bukkanta!:, akik harsányan éneklik, hogy: -Sárga a csikóm, sárga a nyereg rajta ...« S cifrázzák féktelen Jókedvvel; vidáman fújják a többi nép- és műdalt is. A tiszthelyettes azt hitte, hogy a felsőbb parancsnokság állandó éberségre intésétől az ő fülében már csak a tiltott dalok csengenek állandóan, hát bizonyára hallucinált, hiszen ezek jólnevelt munkásfiatalok, akik, ha szegényesen is, de tudják a módját az illedelmes szórakozásnak. Pedig, ha jobb füle van, hallhatta volna, hogy az útmenti gödörből az őr madárfüttyentése volt a nyitány e sláger és népdal egyveleghez. * A nyák- mújóban, a fiúk, lányok számolgatják már a heteket, napokat, amelyek után vége a hétvégi barakktanyázás- nak, jön áz ősz, s az ifiszerű, de amellett komoly mozgalmi élet újabb formáiról kell gondos- kodniok. Addig is azonban van még egy s más tennivaló. Kulich Gyula vezetésével az OIB nagyszabású demonstrációt szervez 1933. augusztus 20-ra a gödi Dunaparton. Több ezer ifjú sportjátékokat mutat be, hogy ezzel is dokumentálja erejét, fegyelmezettségét; másrészt, hogy az itt is megjelenő detektívek se sejtsék összesereglésük igazi célját. Mire azok észbekapnak, már késő. A sportbemutató után feliratos táblákkal felvonulnak a fiatalod és tüntetnek a fasizmus ellerj. (Folytatása Következik,! tengődött, s nem tudta fizetni a városban az albérletet, az hétszámra is ellakott itt. A leányok teleültették virággal a barakk udvarát, a fiúk kiirtották a gyomnövényeket; olyan vonzóvá varázsolták »nyaralóhelyüket«, hogy alig várták a szombatot, amikor ismét találkozhatnak a telepen. Társasjátékot játszottak, énekelgettek, s távol a mindig szimatoló szoc- demektől és detektivektől, itt nyugodtan megbeszélhették a mozgalmi munka teendőit. De azért résen voltak itt is, mert a falu csendőrei gyakran meglátogatták őket. Persze, nem tudták, hogy érkezésüket mindig előre jelzik a kiállított őrök. így történt meg, hogy egy szombat este, járőrözés közben ázt mondja a tiszthelyettes a mellette lépdelő próbacsendőrnek: — Figyelje csak! Nem az In- ternacionálét éneklik a Duna partján? A próbacsendőrnek fogalma sem volt arról, hogy mire hívta fel a figyelmét a felettese (hogyan is lett volna, amikor a csendőrré avatásán elég volt az általános műveltségét annyival bizonyítani, hogy a b, az -bö", nem Dcdig »bé«), s így válaszolt:-— Gyuszi, ha mi is ilyenben lakhatnánk! — tört fel a jövendő asszonykából a vágyakozás. — Én, kedves, nem vágyom többre, csaK egy kétszobás lakásra. Az egyiket te rendeznéd be, a másikat én. A padlótól a mennyezetig könyvekből állna a szobám berendezése. — Engem be sem engednél oda, ugye? — Miért ne? Azt hiszed, hogy ha asszony leszel, neked nem kell tanulnod? így társalogtak, tervezgettek. A közös lakásból azonban egyelőre egy még közösebb -lakóház« lett a budakalászi barakk. A fiatalok összegyűjtött filléreikből Budakalászon, a Duna partján egy hasznavehetetlen telket béreltek. 1938 nyarától ide jártak ki fürödni, strandolni; aztán elhatározták, hogy a telekre egy nagy faházat is építenek. Hamarosan valóra is váltották tervüket, s deszkánként, szegenként hordták össze az építőanyagot. Ebben a fallal elválasztott — egyikben a lányokat, másikban a fiúkat befogadó — kétrészes barakkban töltötték el szombat délutántól hétfő hajnalig a szabadidejüket. Aki munka nélkül tosabb tervek fordulnak meg az agyában. * — Gyuszi szerelmes — mosolyogtak össze közvetlen munkatársai. Csakugyan, a 24 esztendős Kulich Gyula beleszeretett egy csinos, 18 éves leánykába, aki a fivérével szokott ellátogatni a szociáldemokrata párt műsoros rendezvényeire. Kisiparos leánya, s először csak azért közeledett hozzá a kommunista ifjúmunkások országos vezetője, hogy megnyerje őt is a mozgalomnak. A leányka jó tanítványnak bizonyult, de rádöbbentek, hogy nemcsak az elvtársiasság érzései hatják át mindkettőjüket, hanem a szerelemé is. A leánykának megkérte Gyula a kezét, de az a tény, hogy vőlegény, semmit nem akadályozta mozgalmi munkájában. Sőt. Hűséges segítőtársa lett menyasszonya, aki elkísérte az ifjúságnevelő túrákra is, és igyekezett levenni a válláról apró-cseprő gondjait. A többi fiatal viszonyukban a legszebb példáját látta a kommunisták szerelmének. Egy ízben Budán sétálgattak az árnyas parkokban díszelgő villák között. ►«•CT'*'®.'-' *■' erv w Telefonok csengenek a minden pompával berendezett burzsoá lakásokban, izgatott beszélgetések zajlanak le: »Hallottad kérlek alássan? Hát hol van a mi rendőrségünk?! Skandallum!« A rendőrség feje pedig izzad a csákók alatt. Mit csináljon? Hogy rontson neki az autók, villamosok, jövő-menő emberek tömkelegében kisebb-nagyobb csoportokban elvegyülő tüntető iljúságnak? Bizony, a Nemzeti Színházig végzik cl a riasztást a kommunista fiatalok. Ott aztán olyan mesterien belevegyülnek a tömegbe, hogy nincs áz a rendőrkopó, aki felismerné őket. Kulich Gyula kerülő úton megy haza a Népszínház utcai lakásába. Középtermetű fiatalember várja. Gyula először meghökken, de már tudja, hogy milyen alibivel Igazolja magát, ha az ismeretlen netán rendőrségi nyomozó volna. A fiatalember azonban Pesten tanuló brünni orvostanhallgatónak mutatkozik be és felső zsebéből egy töltőtollat ad át neki. Csehszlovákiai barátai küldik, mondja, aztán kezet fog és eltávozik. A töltőtoll pillanat alatt kétfelé csavarodik, s vékony, írott papírlap kerül elő a belsejéből. Gyula lázasan olvassa. Hogy a rendőrség és a szociáldemokraták árulása miatt zavartalanadéul dolgozhasson, a Prágába költözött pártvezetőség üzen nymodon, nehogy a szintén kommunista cseh fiatalembert a határon leleplezzék. — Szélesíteni a tömegbefo- Ivást, erősíteni a háború elleni harcot! — ez mindössze az üze- aiet. És az OIB titkárának azon ej- ^i-ak-a változatosabbnál változaHeti étrend Csütörtök: csontleves, zöld- babfőzelék sertéssülttel. Péntek: lencseleves, aranygaluska, kompót. Szombat: paradicsomleves paprikáskrumli kolbásszal, savanyúság. Vasárnap: pulykaaprólékleves, töltött pulyka, zsírbasült burgonyával, párolt káposztával. Egyensúly-tészta. Hétfő: rántottleves, spenót, tükörtojással. Kedd: Zsemlyegombócleves, májpörkölt burgonyával, savanyúuborka. Szerda: gulyásleves, túrósgombóc. nyivá, végső esetben hazudozó- vá teszi: eltitkolja, letagadja, amit tett, csak hogy ne kapjon ki újra. És legfőképpen azzal kergetjük rosszaságba a gyereket, ha türelmetlenül, idegesen, szeretet nélkül bánunk vele. A gyereknek kimutatott szeretet kell. Az kell, hogy édesanyja rámosolyogjon, szeresse. Az kell neki, hogy érezze, nemcsak ő örül, ha édesanyja hazajön, hanem édesanyja is örül, hogy hazajöhetett hozzá. A gyereknek úgy kell a szeretet, mint a növénynek az öntözés, s ha nem kapja meg, elvadul, eldurvul, kezelhetetlenné válik.
