Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-14 / 11. szám

Hatóságaink szeme előtt százezrekkel üzérkednek a zsibpiacon t { cl kteikmcíti ip^ovitaiiuló bkőla jubileumi Két olvasónk azzal a panasz- Bzal fordult szerkesztő:égünkhöz, hogy azokat a férfi- és női fe­hérneműket, melyeket a Bizomá­nyi Áruházban 25 forintért meg lehet kapni, — a zsibpiacon 85— 70, sőt 80 forintért árusítják az üzérkedők. Azonnal felkerestük a Bizomá­nyi Áruházat, s megkérdeztük, hogy az említett ruhadarabok­ból adnak-e el nagyobb tételek­ben magánosoknak? A válasz: »nem«. — Azonban — fűzi hozzá a boltvezető, — van olyan család, melynek minden tagja vesz »ma­gának« egy-egy darabot, s ezt nem tilthatjuk meg, bár jól tud­juk, hogy ilyen úton kerül az ál­lami áru az üzérkedőkhöz. Mi örülnénk a legjobban e hely- eet megszüntetésének, mert leg­utóbb Kisteleken is, — ahol vá­sározni jártunk, — a mellettünk tévő standon ugyanazokat az árukat, — nálunk sokkal drá­gábban árulták a maszekok, s még minket szidtak, hogy »ront­juk az üzletüket«. Kimentünk ezután a zsibpiae- ra. Dél volt már ugyan, oszlott a zsibogó, de két panaszosunk mégis elő tudott halászni selej­tes és lepecsételt kincstári!!!!) holmikat, melyeket a bizományi árnál három-négyszerte drágáb­ban árusítottak. Ezeknek az üzé­reknek a zsebe tele van pénzzel, magunk is láttuk, amint egyikük zsebébe nyúlva a százforintoso­kat úgy markolta ki, mint a szé­nát: marokragyűrve. Amint megtudtuk, a városi ta­nács ipar- és kereskedelmi osz­tályának álláspontja az, hogy »mindenkinek jogában áll saját használt holmijait engedély nél­kül árusítani«, s nem törődik az­zal, hogy igen sokan 4—5 méter hosszú standon, félméter magas­ra pakolt ruhahalmazokat árusí­tanak »saját« ruhájukként! (500' évig kellene élniök, hogy ezt a sok ruhát elviselhessék!) így nem« is ellenőrzik az iparjogosítványo-, kát, sem a ruhák (főként a kincs-« tári ruhák!!) eredetét, pedig a* rendőrség szerint az árusítók fe-< lének nincs iparjogosítványa. «J A rendőrség viszont a tanácsa Január 12-én délelőtt 10 óra­kor a kecskeméti Üttörőház nagytermében Háló Ferenc elv­társ, az iparitanuló iskola igaz­gatója ünnepélyes keretek kö­zött jelentette be a hallgatóság- ; nak, hogy megkezdődtek a 75 éves iparitanuló iskola jubileumi ünnepségei. Háló elvtárs ünnepi beszédé­ben ismertette a hallgatósággal és az iparitanuló iskola fiataljai­val, hogy milyen volt a felsza­badulás előtt a tanonciskola rendje, a tanoncok helyzete, ami­kor gyanakodva néztek a fia­talokra, s Horthy lovascsendőrei , őrködtek az iskola előtt. Erről í tanúskodnak azok a régi jegy- I zökönyvek, amelyeknek sárguló i lapjait olvasva megismerhetjük : az akkori tanoncok sanyarú éle- i tét. A kecskeméti rendőrkapitány­ságra újabb talált tárgyakat szolgáltattak be a becsületes megtalálók. A talált tárgyak kö­zött van egy aktatáska, benne egy pár új gyerekcipő, és egy motoros bőrkesztyű. A talált tárgyakat igazolt tu­lajdonosaik a kapitányságon át­vehetik. AAAAAAAAÁAAÁAÁÁAÁÁÁÁAAAAAAJkAAAÁÁAAÁÁAÁAMÁÁÁAAAAAAAAÁAAAÁAÁÁÁAAAé Beszéde befejező részében az iparitanulók jelenlegi helyzeté- röl, a kormány áldozatkészse­gítéséről adott képet. Háló elvtárs beszéde után a decemberi megyei szavalóver­senyen díjat nyert legjobb sza-t valók szerepeltek. Talált tárgyak Mentőautóval az éjszakában! A dunavecsei járás életéből Vasárnapra virradó éjjel 16 esetben tülkölt a mentőautó a megyei kórház előtt: 16 beteget hoztak be ezen az éjszakán. Az autóval mi is jártuk a várost és a vidéket, s mo6t azokról a fáj­dalmakról akarunk beszámolni, amelyeket láttunk. Ne gondol­ják, nem a testi fájdalmakban akarunk turkálni avatatlanul. Inkább azokról a fájdalmakról beszélünk, melyek a betegek és hozzátartozóik szemeiben vil­lantak meg, melyeket a napfény és az egészség talán jobban el­takar az éjszakánál, s melyek a legtöbb esetben túlmutatnak az egyes családok szűk életkorén. Utolsó disznótor...? Sötét, nyomasztó kép: Kecs­kemét külterületének egyik löldberokkant szobájú vályog­háza. Hatan laknak az egyetlen, dohos szobácskábán. Disznótor van. A nyirok szagával pergelt esír illata száll, keveredve a torra idezsúfolódott szomszédok elhasznált levegőjével. A beteg — a 79 éves nagyapa <— fáradt és megadó engedel­mességgel tekint ránk. Magas láza van, asztmával már kezel­ték, a család most tüdőgyulla­dástól tart. Látszik, szeretne ittmaradni a disznótoron. Könnyes pillantás­sal tekint hátra, mikor a men­tők karján ülve elhagyja a la­kást. Kedves emlékeket ébreszt az öregben az összezsúfolódott család, a sok, ínycsiklandozó disznótori illat. Mégis, — éppen ez a szomorú zsúfoltság, egész­ségtelen, nedves lakás okozta betegségét! Talán emiatt lát most utoljára disznótort! Titok Huszonkét kilométerre a vá­rostól három elhanyagolt ruhá­jú gyerek ágyba készülődik ér­kezésünkkor. Apjuk most érke- eett haza szolgálatból, s felesé­gét betegen találta. A mentő rövid kérdezősködés után közli, hogy az asszony — terhes. De az rémülten tiltakozik: — Nem, nem vagyok terhes...! Mikor kocsira tesszük felesé­gét, ő félénk — asszonya pedig hivatalos és rideg —, egyáltalán nem a hozzátartozóhoz való gör­csös ragaszkodást mutató csók­kal búcsúzik. A férfi csókjában mennyi a bűntudat, az asszonyé­ban pedig mennyi a vád, a szo­morúság, a csalódottság! Miért? Nézem a valamikor meleg­tekintetű, most ídeges-sápadt asszonyt a mentőautó halvány világánál: milyen gondokat őriz ez a titkát láthatóan rejteni akaró, kínzottságában is szép 3Ci mint ael — ÖGY ÁRÁT Pártunknak és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak he­lyes politikája, amely a dolgozó népünk részéről eddig is támoga tásra talált, meghozta az élet minden területén az eredményeket, .fúrásunkban is a győzelem évének nevezhetjük az 1957-es eszten­dőt. Újjászerveztük pártunkat, melynek több, mint 850 tagja forradalmi elszántsággal látott hozzá az 1958-as év feladatainak megoldásához. A termelőszövetkezeteinket megvédtük az ellenforradalom dühös támadásával szemben, ezért az elmúlt évben jelentősen meg­erősödtek. Ebben az évben az önkéntesség és a fokozatosság elve betartásával újabb lépéseket kívánunk tenni a szocialista mező- gazdaság kibővítésére. Az állami gazdaságaink közül a Solti Ál­lami Gazdaság nyereséggel zárta az elmúlt gazdasági évet. A Bösztöri Állami Gazdaság pedig 8 millió forintos adósságát tör­lesztette le. Tanácsaink és államhatalmi szerveink javuló munkája meg­felelő alapot ad ahhoz, hogy célkitűzéseinket valóra váltsuk. Az elbizakodottságra elért eredményeink láttán semmi okunk sincs A tömegszervezeteknek a párt vezetésével tovább kell fokozniuk tevékenységüket a dolgozó tömegek megnyeréséért. A most meg­induló, járásunkkal foglalkozó rovat módot ad ahhoz, — ami egyébként minden vezetőnek kötelessége, — hogy tájékoztassa c megyei pártbizottság lapján keresztül a dolgozókat. Vessünk tehá\ tiszta magot, jó magágyba, hogy már ebben az evben gazdagon arathassunk. Karászi József, az MSZMP járási pb. párt- és tömegszervezeti osztály vezetője A solti fürdőről s a köxségfejlesxtéai járulékról 1 A JÁRÁS! ÜGYÉSZ Egy panasznapon találkoztam vele. Dél felé járt már az idő, amikor éppen a t./.enegyedik panaszt vette fel. Kovács Kázmér járási ü&yész szereti a vi­déket. sokat tartóz­kodik a járásban, s így ismeri az em­berek problémáit. — A legtöbb pa­nasz — mondja Ko­vács elvtárs — adó, gyermektartás és isz-munkaegység vi­tájától származik. Ezek legtöbbször orvosolhatók. Egy- egy ilyen panaszna­pon sokat tanulunk mi ügyészek is. Az itt szerzett tapaszta­latokat felhasznál­juk munkánkban. Kovács elvtársból nemcsak az ügyész, hanpm a tanácstag is beszél. Ezért mondja el azt a he­lyes módszert, ame­lyet az elmúlt év végén vezettek be a dunavecsei járás­ban. — A járás min­den községében ha- v onts tartunk ren- d'detismertető és ta­nácskozó estéket. Ezeken megbeszél­jük az időszerű problémákat, a meg- jeler t rendeleteket. A járási tanácsel­nök elvtárs a köz- •gázgatásról, a já­rási bíró a lakás­problémákról, az ügyvédi munkakö­zösség egyik tagja az ingatlanok kér­désér őt, én a termé­nyekről és a piac­ról tartok előadást; Üdvözölni lehet s kell az ilyen helyes kezdeményezést, hi­szen így az embe­rek közelebb kerül­nek a járás -vezetői­be z, az államhata­lom képvi6előihez.i Azzal búcsúzik tő­lem Kovács Kázmér elvtárs, hogy janu­árban egy ilyen is­mertetésen Kun­szentmiklóson sze­retne velem talál­kozni.,- Ott leszek! gém arc: reeves penzu&uoz suiv a gyerek? Állandóan utazó férje mellett csak zaklatottság és idegőrlés az élete? A kórházban kiderül: abor­tuszról van szó — hiába az asz- szony kétsc .ueesett tiltakozása: ő nem lehet terhes. S ez a til­takozás is titkot rejt. Neki erről tudnia kellett, tehát nem mond igazat. Talán valamilyen be­avatkozással ó maga okozta a bajt? S most ezért titkolózik? Ki tudná ezt kideríteni? Ki tudna belátni életébe, melynek összegabalyodott szálait ő maga sem ismeri teljesen? S ki von­hatná őt felelősségre? ; i i Kibillent egyensúlyú életeket csak az idő, az akarat, s a tár­sadalom türelme bír helyrehoz­ni. S a türelmet az asszony itt a kórházban megkapja.;, Akit nem szállít ingyen a mentő Befagyott tócsákon, deres buc­kákon huppan át az autó éjjel fél 3-kor Pest megye egyik déli falujának határában. A fény­szóró nemrégen épülhetett, hosz- szú sertésólra esik. Kísérőnk mondja, hogy itt termelőszövet­kezet volt, s apja — a beteg — szövetkezeti kocsis. Igen jól él­tek, de 1956 októbere után fel­oszlott a tsz, 6 ők is magánosán próbálkoztak az élettel. Bár a kis major lakóit minden érde­kük a közös gazdálkodóshoz fűzné, hiszen azóta sokuk elsze­gényedett, — mégis, senki sem meri közülük megkezdeni a tsz újjászervezését. A beteg — valamikor határo­zott tekintetű, fekete, sudár, ja­vakorabeli ember — gyomorba­jos. Már két nappal ezelőtt kór­házba utalta az orvos, de pénz híján nem utazhatott el. Fejére vizeskendőt kötött síró felesége! és édesanyja (kibírhatatlan a láza) fia pedig komoran nézi a kemence mellől, mintha a csa­lád sötét jövőjét látná a család­fő távoztában. Felesége kíséri a beteget. Mi-! kor megtudja, hogy a mentőautó; nem ingyen szállítja férjét, mint! a termelőszövetkezeti tagokat, s hogy 280 forintot kell fizetnie,' arcát kezébe temetve zokog fel! újra: »miből áruljuk ki, de mi-' bői...?« ! Férje pedig a termelőszövet-, kezeti keresetből vett fekete ka-' lapot gyürködi forró markában,! s az utolsó zárszámadás után. vásárolt gyönyörű, fekete, un-- népi mikádő kabátját gombolja! szét mellén... Gyötri a láz. S közben rohan vele a mentő­autó az éjszakában a kórház,! az egészség, s vele új kiadások, új gondok felé.. s (-ne-) fäcßidm A HARTAI LENIN Termelő- szövetkezet most készíti az 1958-as gazdasági évre a mező- gazdasági tervét. Előzetes becs­lések szerint búzából 1680, árpá­ból 2400, burgonyából 900, cu­korrépából 4800 mázsás termést várnak^ A hartai Lenin Termelőszö­vetkezet 1958-ban 400 000 darab agyagtéglát kíván legyártani és kiégetni. Ebből 300 000 darabot értékesítenek, Hozzákezdenek a cementcserép készítéséhez is: Előreláthatólag 52 000 darabot adnak el, A DUNAVECSEI KÖZSÉGI Tanácsnál gondolnak a műem­lékek megóvására. Dunavecse határában ievő úgynevezett Pe- tőfi-fa megóvása érdekében úgy határoztak, hogy betontalppal veszik körük A fa mellé két padot is állítanak, RENDELETISMERTETÖ és tanácsadó estéket tartottak a járási tanács vezetői a járás fal­vaiban. Novemberben Szalk- szentmártonban, decemberben Szabadszálláson, januárban pe­dig Kunszentmiklóson tartanak rendeletismertető estét. Az ér­deklődésre jellemző, hogy egy- egy estén 40—50 dolgozó paraszt jelent meg. SZABADSZÁLLÁSON kibő­vítették a kultúrházat. Mintegy 100 000 forint értékű társadalmi munkával és anyaggal járultak a kultúrház bővítéséhez. A de­cember hónapban befejezett munkálatokhoz most már csak a külső tatarozás, hiányzik, járulékkal vannak elmaradva az elmúlt évről. Értesülések szerint a fürdő építésének kőműves munkáit ez év április 30-ra befejezik. A fürdő használatba adását pedig 1958 telére tervezik. Végezetül még annyit, hogy nem elég a Soltiaknak csupán tervezni, ha­nem kötelezettségeiknek is ele­get kell tenniük, November elején kezdték meg a Soltiak régi álmának valóraváltását, a 8 kádas téli I fürdő építését. Az épület fala­zása már készen van, a továb­biakban szükséges anyagok is ! jórészt a Vegyesipari Ktsz ren- ■ delkezésére állnak. Beszerezték (már az előregyártott elemeket, ja cementet, téglát, ajtókat, ab- j lakokat is. Jelenleg a téli idő- j járás miatt a munka szünetel, jde a községi tanács pénzügyi j osztályán meglevő adatok az [építkezés jelenlegi állapotáról is j többet mondanak. A 160 000 forintba kerülő léte­sítményhez a községi tanács 32 jezer forinttal járult hozzá a I községfejlesztési alapból. A já- jrási tanács a község segítségére I sietett, vagyis 60 000 forintot bocsátott a fürdő felépítésére. I Látható, hogy az állam mindent I megtett a téli fürdő érdekében, de ugyanezt nem lehet elmon- jdani a község lakóiról, hiszen 1296 000 forint községfejlesztési j Elkészült a tasskerlesi iskola A kunszcntmiklós-tasskertesi I 'általános iskola építése befeje­ződött. A létesítmény 130 000 Ft (értékű társadalmi munkával és I anyaggal épült fel és amihez a megyei tanács még 120 000 fo- * rintot adott. intézkedésére vár, s bár a rend­őrök állandóan ott cirkálnak a sorok között, be nem avatkoz­nak a legszemérmetlenebb üzér­kedésbe sem! így a hatóság sze­me előtt folyik a kisemberek zse­bének megcsapolása, s a lelkiis­meretlen és munkakerülő, — feltételezésünk szerint ráadásul nem egyszer bűnöző — üzérke­dők markukba nevethetnek egy- egy jó »üzlet« megkötésekor. Ha milliós tételű sikkasztások­ra, kártevésekre ügyelünk, — a szegényemberektől kilopott száz­ezekre miért nem figyelünk fel? Ez is a közerkölcs tisztításához, a közélet becsületessé tételéhez, s nem utolsó sorban munkásré­tegeink életszínvonalának emelé­séhez tartozik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom