Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-08 / 6. szám

/ *

(If- dósakat ut, Debrecenben rendez j

Gyökössy Zsolt a Bástyasétány fiatal rendezője]

A »Bástyasétány 77« túljutott huszonötödik előadásán, a kecskeméti közönség estéről estére vidáman tapsol a kedves, üde, mai tárgyú operettnek, a jó előadásnak, az újszerű díszleteknek, a fülbemászó Eisemann- muzsikának. A könnyű kis téma az optimizmus és az ifjúság jegyében szárnyakat kap, a tehetséges fiatal rendező, Gyökössy Zsolt rendezésében, és megérdemelt sikert arat.

Szerkesztőségünk munkatársa felkereste a fiatal rendezőt és megkérte az egyéves szegedi szerződés után ismét Kecskeméten dolgozó Gyökössy Zsoltot:

NYILATKOZZÉK MUNKÁJÁRÓL, TERVEIRŐL.

— Igazán nagy örömmel tölt el a Bástyasétány sikere Kecskeméten. Ezt az új magyar operettet tavaly, ugyancsak az én rendezésemben, mutatták be Szegeden. Kecskeméten persze az itteni színpadi adottságoknak megfelelően kellett kialakítani az előadást. De megérte a fáradságot, hiszen a darab telt házak előtt fut a premier óta, a közönség megkedvelte ezt a kedves, vidám, fiatal társaságot, a »Bástyasétány 77« lakóit.

Egyébként is szép feladatomnak tekintem a mai életet tükröző új magyar darabok rendezését. Eddigi rendezői pályafutásom alatt több mai magyar oooooooooooo

SxiHd'Ziab-páty'í'za1Angliában

Az Observer című angol hetilap, igyekezve hozzájárulni az angol színház repertoár válságának megoldásához, színdarabpályázatot hirdetett a második világháború utáni időszakban játszódó színdarab megírására. A pályázatra majdnem kétezer színdarab érkezett. Hetet díjaztak közülük.

Az első díjat Errol John-nak (Trinidad) ítélték »Egy hónap a szivárványon« című olasz neo- realista stílusban írt színdarabjáért, amelynek témáját a munkások életéből merítette. A második díjat egy olyan színdarab nyerte, amely az Egyesült Államokban uralkodó faji kérdést taglalja. _

szerző művét vittem színpadra, nem egyet ősbemutatóként.

Miskolcon a »Pettyes«, Szegeden a »Bástyasétány 77«, Kecskeméten a »Bútorozott szoba«, a »Zeng az erdő«, az általam feldolgozott »Pillangó« ősbemutatójának rendezése jelzi a megtett utat.

MI LESZ A KÖVETKEZŐ RENDEZÉSE?

Ez is új magyar darab — bár témája angol — és ősbemutató: Robin Hoodról, a középkori angol népi hősről szól Lovászi Márton és Róna Tibor romantikus verses műve, melyet az én rendezésemben mutat be az év elején színházunk. Nagy kedvvel készülök rá Debrecenben is.

HOGYAN, HÁT NEM KECSKEMÉTEN LESZ A BEMUTATÓ?

De igen — csakhogy közben eleget kell tennem a debreceni Csokonai Színház meghívásának. Both Béla, a színház igazgatója meghívott vendégrendezőnek. — Pristley »Veszélyes forduló« című drámáját rendezem.

Január 24-e után. térek vissza ismét Kecskemétre.

HALLOTTUK, HOGY A »PILLANGÓ«-!’ NAGY SIKERREL JÁTSSZA ORSZÁGSZERTE A FALUSZÍNHAZ

Igen! Nagyon örülök darabom sikerének, kicsit úgy érzem, visszaadta a hitemet és az írói; lelkesedésemet az után a méltánytalan és ízléstelen »vita« után, mely darabom két évvel ezelőtti kecskeméti bemutatóját követte. Akkor bizony eléggé el voltam keseredve és nagyon hálás voltam a kecskeméti közönségnek, hogy visszautasította a támadásokat, melyek a »Pillangó«-! érték. Egyébként több mint 150 előadást ért el a Pillangó eddig a Faluszínház kitűnő együttesének játékában.

A RENDEZŐ MELLETT NEM SZOLALT MEG AZÓTA SEM A DRÁMAÍRÓ?

De igen! Űjból írásnak adtam a fejemet, rendezői munkám mellett. Már el is készült az új] darabom. Októberi szerelem as címe. Arról szól, hogyan álltat

J)lety&r da illik cl {Jíxíiíce.tct

.....................................................................................................limn....

fo

rradalom viharában egy be-] csületes, fiatal szerelmespár.

A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese lekötötte a dara-j bot előadásra. Így aztán új mű-] vem ősbemutatója .— sajnos —] nem Kecskeméten lesz.

•

EZT BIZONY mi is őszintén] fájlaljuk, de egyben sok sze-j rencsét kívánunk Gyökössy] Zsoltnak a debreceni vendég-] rendezéshez. Visszavárjuk Bácsi megyei származású rendezőn- ] két, nehogy »véletlenül« ottra- { gadjon az aföldi metropolisban.] — Volt már ilyesmire példa!

Annál is inkább, mert tudomásunk szerint az évad elején] egyszerre kapott szerződési] ajánlatot Debrecenből, Szegedről, Győrből és Szolnokról —j mégis Kecskemétre jött.

—yla—

Afganisztán királyának] ajándéka

Tavaly nyáron, amikor az afgán király a Szovjetunióba látogatott, többek között megte-i kintette az Ermitázs-múzeumot.] Megígérte, hogy a műgyűjtemé-j nyékét az afgán művészet remekeivel is kiegészíti. Nemrégiben meg is érkezett az ajándék,] amely II. és III. századbeli régi-] ségeket tartalmazott.

KEDVES meghívást kaptunk a minap a Kecskeméti Vendéglátó Vállalattól. Kérték, látogassunk el a Széchenyi téren levő szeszraktárukba és borpincéjükbe, melynek dolgozói felajánlásképpen de- rekas munkát végeztek. Olyan rendet teremtettek, amiért megérdemlik a dicséretet. A meghívásnak eleget tettünk, már csak azért is, mert új volt számunkra, hogy a dicsérő szó kimondásánál a vállalat a Petőfi Népe segítségét kérte. Emellett örömmel írjuk le, hogy nem csalódtunk.

Az a rend és higiénikus tisztaság, amit itt tapasztaltunk, ellentétben a közszájon forgó véleményekkel, bizonyítja: a Vendéglátó Vállalatnál is lehet jó kollektíva, csak akarni kell a helyes munkatársi és baráti légkör kialakítását. Kovács László áruforgalmi iialelőadó. Takács László raktárkezelő és Lakatos László áruelőkészítő akarták ezt a légkört. így született elhatározásuk, hogy társadalmi munkában mintapincévé varázsolják a vállalat szeszraktárát.

Tíz napra tehető az a munka, amit szabad idejükben végeztek, s ma nem túlozunk, amikor azt írjuk, hogy a karácsonyt és az újesztendőt köszöntő ünnepek előtt olyan pél» dás rendet teremtettek, amit bármelyik fővárosi vendéglátó nagyüzem is megirigyelhetne)

Egy ily|en kijelentés nem kis dolog, meg kell legyen alapozva. Egy olyan nagy pincében ugyanis, ahol több mint 300 hektó különböző fajta bor és 100 hektó pálinka, likőr, rum, szaknyelven rövid ital, valamint Í5000 liter palackozott áru van — bizony nem kis do« log becsukott szemmel megtalálói azt a bort, vagy szeszfajtát, an^it éppen kérnek. De a fent erjilített kis kollektíva társadalomi munkájának eredményeként a vendéglátó pincéjében eiz nem lehetetlen.

Ha már itt tartunk, hadd mondjuk el: a másfél millió forintos szcszkészletük birtokában a kecskeméti vásárlók megtalálják, ami a szomjas szem-szájnak ingere. Nyolc fajta bor kerül forgalomba, melyek közül csak két-három a kommersz, a többi minőségi borfajta. Ami pedig ugyancsak nem kis dolog, az a következő: az említett borfajtákból olyán mennyiség van, hogy 1958-ban ugyanazt a minőségű bort ihatják a dolgozók téleh-nyáron, amit egyszer megkóstoltak és megízlett nekik. s. G.

meg a helyét az októberi ellen

A kalocsai járási ügyészség nemrégen ellenőrizte a Kalocsai Földművesszövetkezet textilboltját. Meglepő dolgokat tapasztalt.

Kiss Ferenc boltvezető részlegén például egy vég klottanyagról, egy vég kartonról és három vég puplinról a gyári árcédula le, volt szakítva és a boltvezető nem tudta megmondani az említett anyagok árát.

Ennél súlyosabb visz- szaélést tapasztaltak Gyenge Gáborné kötöttáru részlegén. A pult alatt egy papírdobozban találtak egy 250 centiméter széles ablakfüggönyt, ár nélkül.

n

Hiánycikkek

T—I

a pult alatt

a Kalocsai Földművesszövetkezet

te ejctiíb a Ltj ábci a

Gyenge Gáborné nem tudta megmondani az árát, 165 forintra »becsülte«, a számla szerint azonban csak 147 forint a függöny ára. Ugyancsak a pult alatt volt egy darab gyermekmelegítő, egy női selyem hálóing, egy szürkeszínű férfi ujjas kardigán, árcédula nélkül. A kardigánt először 145, majd 165 forintra mondta, a számla szerint azonban 340 forint az ára. A pult még 5 méter bordópiros női szövetet becsomagolva és 3,75 métert csomagolatlanul, ezenkívül egy egész sor más ruhaféleséget rejtegetett, amelyeket az üzletben máshol

nem tudtak felmutatni.

A kérdésre azt válaszolta Gyengéné, hogy a női hálóing Molnár Ibolya nevű dolgozónak lett félretéve, a férfi kardigánt Tóth Karolyné bolti dolgozónak szánta, a gyer- rhekkesztyűt és a le- ánykaruhát a saját gjyermekének tette félre. Arra nem tudott választ adni, hogy ki- njek szánta a többi ájrut, amelyek közül píéldául a 31 darab gu- rpipelenka s az ugyanennyi PVC-pelenka városszerte hiánycikk.

Gyenge Gáborné ellen az eljárást megindították,

— Kulich úr! — szólt az előkelő divatszalon cégvezetője az üzletház spanyolfüggönnyel elkülönített részébe. A szót fejének egy alig észrevehető hátrafelé rándításával toldotta meg, amiben benne volt a lényeg: kuncsaftok várják!

A széles asztal mellől egy fiatalember bólintott. Magára vette a fülledt meleg miatt fogasra akasztott zakóját, s megindult a »próbaszoba« felé. Ha valaki különösképpen megfigyeli, derűs, de szigorúságot is sejtető szemében, magas homloka mögött nem mindennapi értelmet gyanít. J

Két hölgy várta, a főváros felsőbb rétegéből. Egy harminc körüli és egy olyasfajta, aki harmincötnek látszik, harmincnak mondja magát, de valójában negyvenéves. Most jöhettek a kozmetikustól, elárulta az émelyítő keverékillaluk. Tekintetük átsiklott az alig több, mint 22 esztendős fiatalemberen, akinek az lesz a dolga, hogy mértéket vegyen róluk. Mondta a cégvezető, nemrég van itt, két hete mindössze, de kiváló nőiszabász. Vagy mond- ta-e, nem-e, a szalon bizonyára hozzáértő szakembereket alkalmaz, vigyáz a hírnevére.

S a fiatalember, miután a hölgyek kiválasztották a legújabb párizsi divat szerinti mintát a »Mode de Paris«-ból, megmérte a derekukat, hátukat, az elegáns kosztümhöz szükséges testrészüket, egy rabszolga monoton gépiességévcl végezte dolgát. Nyoma sem volt mozdulataiban a más szabászokTARJAN ISTVÁN

— ÉLETRAJZI KISREGÉÉ Y

i.

nál tapasztalt udvariasságnak, ügyeskedésnek, nem, csakugyan a rabszolgák dolgozhattak így annak idején.

Dehát a hölgyek kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ezt észrevegyék. Míg az ő szolgálatukra is teremtett valaki ott méregette az idomaikat, bejegyezte a méreteket a noteszába, franciául társalogtak, hogy ez a bábú-ember semmit ne értsen az egymásnak közlendőkből. Mert bármennyire is csak egy niemand proli, olyanok ezek, hogy utána jókat röhögnek, ha megtudnak valamit az úri-osztály belső életéből. Emlékeznek, (hogyne tehetnék, az idősebbik, a 40 éves különösképpen, hiszen akkor ment férjhez), amikor az ilyen hallgatag senkik fegyvert ragadtak és több mint három hónapon át dirigáltak, diktáltak, így is mondták: proletárdiktatúra, — meg így: kommün. Bár igaz, ez a jóformán még suhanc más világban nőit már fel, megkapta a nevelést az iskolában is, mert bizonyára kijárta az elemit.

igen, hogyne, hiszen enélkül nem tanulhatta volna ki a női szabászatot. De azért mégsem illő úgy társalogni, hogy megértse.

Pedig — ha tudnák — a fiatalember ért mindent, mert — azt már néhány mondat után megállapítja magában — jobban beszél franciául, mint ők, akik sportkosztümöt a legfinomabb szövetből készíttetnek maguknak. Érti bizony, megérti Kulich Gyula női szabász, hogy a hölgy —, míg a férje odalesz Olaszországban — egy hétre elmegy Lillafüredre, a barátjával. Megérti azt is, hogy az idősebbik, akiknek kozmetikus orvosszabász (palástoltan befelé mosolyog a ki nem mondott, de találó meghatározáson) elvarrta mór a szeme körüli szarkalábakat és a nyakán makacskodó két ráncot, érti a fiú, hogy az idősebbik hölgy a gyóntatószék zsámolyán térdepelve szokta megbeszélni a légyottot azzal a csinos, hercig káplánnal, aki olyan szemlesütve jár-kél mindig a templom oszlopai mögött.

És uralkodnia kell magán, hogy le ne köpje őket, hogy a méterszalaggal a nyakuk közé ne verjen ezeknek a szemérmetlen szukáknak, akik ezer és ezer társukkal egyetemben úgy élős- ködnek a társadalmon, mint hernyó a fán. S miközben megjátsszék az előkelőt, a magasztost, a kiválasztottat, annyiban különböznek csak a disznótól, hogy emberi formájuk van — és belvárosi divatszalonban varratják a ruháikat.

Alig várja, hogy ajtót nyithasson nekik, de olyan mozdulattal teszi, mintha »ajtót mutatna«, s megy vissza a függöny mögötti szabászasztal mellé.

— Na, csiklandósak voltak, Kulich úr? — évődik vele egyik idősebb segéd, s nevet a kérdésen, meg sem várva a választ. Azt ugyan várhatná is. A szabász nem szól, pillanatig rajta hagyja átható tekintetét, enyhe dorgálás van ebben, sajnálat is, de azért halvány mosoly is át- cikkan a fiatalember arcán. Majd kezébe veszi a uagyollót.

s vágja a »snittet« ott, ahol abbahagyta. j

Járnak a tűk le-föl, ismerős mozdulatók; kattog a varrógép, pária társai gyúrják a gépet. Kilenc esztendeje, ti zennégyéves kora óta látja-hallja mindezt, óh, kilencéves koráig, míg meg nem halt, édesapjánál, a békéscsabai kis szabómesternél is ezt látta, érzékelte —, s bár nagyon szedeti a szakmáját, most undort élfez iránta, mert azoknak lesz a kosztüm, a kosztümök, itt a szalonban mind csak azoknak lesznek, akiket feneketlen mélységgel utál, gyűlöl.

Menekijl a munkájába, mert nem lehelt itthagyni, örvendhet, hogy annjyi koplalás után végre alkalmazták; s ahhoz aránvítva, amennyit másfajta munkások —, ha dolgozhatnak — keresnek, még nem is panaszkodhat. És kell Ja' pénz, édesanyja, a drága, odahaza beteges, tizennégy esztendeje, hogy özvegyen maradt; ennyi idő óta mossa az urak szennyesét, hogy lesven betevő falatja árváinak, évekig neki, Gyulának is, meg a két kisebb fiúnak és Jolánkának, a vézna kisleánynak.

Oh, mennyit éjszakázott ő is, hogy elvégezhesse a négy polgárit. De a legjobb tanuló volt minflig, s később is folyton a könyvet bújta; megtanult németül, eszperantóul, ez utóbbi nyelven fevek óta levelez román, osztrák, angol, norvég, sőt, még japán fiatalokkal is. És félesztendeje franciául is tanul, mert az a szándéka, hogy kimegy Párizsba, a divat fővárosába.

(Folytatása következikJ