Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

Magyar Narancsosok Kajszi* és róxsabarack"termesstés Halason S r- P ^ Q > R ^ T -ft Mit láthatunk a kétfelé bontott táblázatból ? o D A H A Z A IDEGENBEN KTE 7 4 3 — 17: 5 11 € 8 5 1 2 9: 5 11 1 Bácsalmás 8 8 — — 25:10 16 1 7 2 1 4 9:15 5 8 F. Építők 7 4 3 — 13: 4 11 7 8 4 1 3 16:13 9 3 Sz. Szpartakusz 8 6 1 1 27: 6 13 2 7 2 2 3 10:11 6 4 Hm. Dózsa 7 6 1 — 21: 6 13 3 8 1 3 4 5: 9 5 9 Sz. Építők 7 J 1 3 15:12 7 13 8 4 2 2 17: 9 10 2 MÁV HM TE 8 5 2 1 13: 5 12 5 7* 2 1 4 7:19 5 10 Csongrád 8 ti — 2 17: 7 12 4 7 1 2 4 10:15 4 11 H. Kinizsi 8 4 2 2 14: 9 10 8 7 2 1 4 8:11 9 5 K. Építők b 5 — 3 14:13 10 10 7 1 3 3 7:11 5 6 F. Honvéd 8 4 2 2 15:11 10 9 7 1 1 5 9:14 3 13 Szőreg 8 2 4 2 11: 9 8 12 7 2 — 5 7:18 4 12 Szentes 7 4 1 2 11: 8 9 11 8 — 3 5 4:16 3 14 Dorozsma 7 2 1 4 11:11 5 15 8 2 1 5 14:23 5 7 Hm. Vasas 7 3 2 2 10: 9 7 14 8 — 2 6 6:25 2 15 Nagylak 7 I 1 5 8:16 3 16 8 — — 8 3:28 i 16 harmadát, ahol ezek voltak, a gutaütés nem bántotta, míg a másik kétharmad rész vadba­rack alanyon lévő csemetéi egész sorokban kipusztultak. Fel kellene használni a Kíná­val való baráti kapcsolatot is és vadalanyokat kellene behozni. Megállapítani: van-e ott gu­taütés a barackfák között, ugyanakkor a kiffer-körte meg­javítására lehetne behozni a ho­moki körtékből nagyobb és ke­ményebb fajtákat is. A HIRES baracklikőr és pár­lat készítésére szeszfőzde mű­ködik városunkban. Ebből sza­móca hozzáadásával világcikket lehetne kihozni a kiffer-körte likőrjével együtt. Halas barack- hozam tekintetében országosan a harmadik helyen áll Kecs-1 kémét és Nagykőrös után, itt' kerül eladásra Jánoshalma és környéke termése is. Üjabban ládagyár is üzemel nálunk. A to­vábbi és legsürgősebb feladat mostmár a kiváló fajták töme­ges elszaporítása, a régi hírnév és jövedelmezőség továbbfej lesz­tPSP Medveczky Károly, <vYi:itui:K.\ »•: v elé ritői lői munkaközösségével karöltve, rendezi meg a, nőtanács ezeket az előadásokat. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGBAN Kecskemét, Nagykörös és Halas a szultán maganuradalmaiként szerepeltek. A nemes gyümölcs­oltóvesszőket török tiszt hozta magával lóháton és az üveg­meggyét éppen Pándi magyar kapitány kezébe adta. Innen származik az üvegmeggy másik elnevezése is. így jött be a fi­nom, óriási kajszi és a sokféle nemes gyümölcs. Halason és Lajosmizsén van a régi, egyesített Pest megye kát legmagasabb, 142 méteres pont­ja az Adria szintje felett. Itt van a vízválasztó, a talajvíz fele a Dunába, másik fele a Tiszába igyekszik. A napfény cukrosító besugárzása itt a legnagyobb, a termények száraz béltartalma a legmagasabb. A nedves altalaj igen alkalmas és kedvező a szil­va- és almafának, sőt az asztali­szőlőnek is. 1939-ben óriási ba­rackhozam tördöste le az ága­kat. Kiderült, hogy a halasi kajszi- és rózsabarack jobb minőségű, mint a többi, úgy a szesz-nyereménynél, mint a lek­várnál, a kései rózsabarack kü­lön muskotályos ízével és festői külsejével tűnik ki. Akkoriban csodáltam meg Kecskeméten a Hankovszky-te- lep legfagyállóbb, 16 fokot is kiálló, lilásan sötétlö rózsaba­rackját. Nemtermő években is dúshozamú; egypár fa termésé­ből lovat lehetett venni. A gyö­nyörű árut darabonként, selyení- papírba csomagolva, mint a na­rancsot, szállították külföldre. Ezek a fajták aszalványnak is beváltak kemény szövetszerke­zetükkel. KÜLÖNÖSEN SZÉP róz=aba- rackok terjedtek el Baranyai Ferenc halasi faiskolájából. A MO-as években kecskeméti kiál­lCLOAlft.is&OKOZAT A A szülők pedagógiai neve­lése érdekében előadássorozatot állított össze a Magyar Nők Or­szágos Tanácsa és a Művelődés­ügyi Minisztérium, öt korcso­portban, minden korcsoport ré­szére öt előadásban van össze­állítva a gyermek nevelésével járó mai problémák sokasága. Az előadásokat'orvosi, pedagó­giai és lélektani szempontok fi­gyelembevételével egy országos munkaközösség állította össze. Megyénkben februártól kezdő­dően havonta, az iskolák szü­kupaktól 3'5(k?i^ Anélkül 2’5o-ei k^p tires HYPO üvejérí 3 Boltból! f Az egyesületek sorrendje az őszi bajnokság végső állásának a sorrend­je. A pontszamok utáni rovat az illető egyesületek otthoni, illetve idegenbeli helyezését mutatja. A bajnoki táblázat kétfelé osztása — otthon és idegenben lejátszottakra — igen érdekes képet nyújt a csa­patok helyzetéről és őszi szereplé­séről. Az otthoni táblázatot vizsgálva, mindjárt láthatunk néhány meglepő jelenséget. A bajnokságban vezető KTE az ötödik, a F. Építők a hato­dik és az élcsoporthoz tartozó Sz. Építők 13. helye a legnagyobb meg­lepetés. Odahaza legjobban Bácsal­más szerepelt. Mind a nyolc mérkő­zését megnyerte! Otthonában veret­len még a KTE, az F. Építők és a HM Dózsa. Odahaza nyeretlen csa­pat már nincs. Döntetlenül még nem játszott saját pályáján a Bácsalmás, a Csongrád és a K. Építők. Az utolsó Nagylak kivételével, mindenegyes csapat gólaránya aktív. A legjobb gólaránya a Szegedi Szpartakusznak van, négy és félszeres, utána a HM Dózsának három és félszeres és a KTE-nek, csaknem két és félszeres. Idegenben viszont KTE áll az élen. Ez segítette öt az őszi első helyre is. Második helyen a Szegedi Építők áll. Ez az együttes az egyetlen csa* pat, amelyik idegenben jobb ered* ményt ért el, mint otthonában. A harmadik helyre az F. Építők ke­rült. E három csapat volt, amelyik legalább 50 százalékos eredményt ért el idegenben. Feltűnő rosszul szere­pel idegenben a Bácsalmás és a HM Dózsa. Ez utóbbinak csak egy győ­zelme van, de ez elég meglepő: az utolsó fordulóban Szegeden győzött a Szpartakusz ellen. A dorozsmaiak is ugyanannyi pontot szereztek ide-* genben, mint otthon, de az 50 szá­zalékot nem érték el. Idegenben csak az első három helyezettnek aktív a gólaránya. Olyan csapat nincs, ame­lyik nem kapott volna ki az ellen­fél pályáján, sőt egyetlen vereséggel sem dicsekedhet egy csapat sem. — Nyeretlen csapat három akad: Szen­tes, HM Vasas és a Nagylak. Ez utóbbi még pontot sem szerzett. — Idegenben nem ért el döntetlent a Szőreg és természetesen a Nagylak. Mindent összegezve, fontos az ott­honi eredményesség, de még fonto­sabb az idegenbeli jó szereplés, mert rendszerint az ellenfél pályájáról el­hozott pontok segítik az egyesületet az élre. A szőlő szerelmesei Téli látogatás a Szőlészeti Kutatóintézet Mathiász János Kísérleti Telepén KATONATELEP, odakünn zuzmarás, fehér világ, jó így ki­nézni bentről, a meleg igazgatói irodából, ahol a falák a hírneves Mathiász János emlékét idézik: oklevelek és emléklapok, a vi­lág minden tájáról, egy állandó kutatásban eltelt élet beszédes bizonyítékai. Már órák óta folyik a beszélgetés kizárólag szőlőről, borról, kísérletezésről, na, meg, ami ezekkel szervesen összefügg: a régi és a mostani Katonatelepről. Kocsis Pali bácsiból csakúgy ömlik a szó; az emlékek elragad­ják, szinte ég, lángol az egész hatalmas, jólmegtermett ember, hetvennégy éves korát megha­zudtoló, csupa elevenség az egész ember. Van, miről beszélnie. Hogyne, amikor tizenkét éves kora itt él! Azóta munkálkodik a Matniász-hagyaték ápolásán, a saját nemesítési elképzeléseinek megvalósításán, szinte állandó A négylevelű lóhere ebben az esetben a szerencsét jelenti. A szerencsét, amelyben többé-kevésbé minden ember reménykedik. Kecskeméten a négylevelü lóhe­rének, azaz a szerencsének, a reménykedésnek háza az Arany János utcában van. Olvasóink azt hiszem ki is találták már, hogy a toló—lottó irodáról van szó. Nincs olyan ember Kecskeméten, aki ne ismerné, legföljebb olyan, aki tagadja, hogy ismeri. Nemre és korra való tekintet nélkül, mindenfajta foglalkozású ember meg­fordul ebben a kis üzletben, amelyiknek kicsinységé­nél csak forgalma nagyobb. A nagy forgalom külső szimbóluma, hogy az üzletfelek testi épségének na­gyobb zsúfolódás esetén a közvetlen Jkocsiútra lépés veszedelmeitől megóvására vaskorlátot húztak az előtte levő gyalogjáró szélére. Bent diszkrét homályban Íróasztaloknál és irópol- coknál töprengő nők és férfiak írogatják szerencsehívó jeleiket színes papírlapokra. Eleinte csak a tizenkét- találatos totó-szerencsejegyeket árusították itt. De bi­zony, aki próbálta, — cs ki nem próbálta — az tudja csak, hogy milyen nehéz azt a tizenkettőt eltalálni. Van, aki tizenegyig, tízig, kilencig eljut. De a többség­nek meg kell elégednie ennél kevesebbel is. Néha szé­gyenszemre eggyel—kettővel csupán. Ezeknek vigaszta­lására támasztották életre a múlt év tavaszán a lottót, ahol már öt találat is elég, sőt már két találattal is lehet ízelítőt kapni a szerencséből. Ez a könnyű lehe­tőség újabb tömegeket csábított a szerencséért küzdés mezejére úgy, hogy a múlt év nyarán már ki kellett bővíteni és át kellett alakítani a kecskeméti szerencse- házat. A velencei szenátust évenként selejtező, kilencven számot feltüntető kockákra osztódó papirosnak igen sok híve akadt. Mintha csak nem hatvan évvel ezelőtt, — 1897-ben szüntették volna meg a régi lottót, a népsze­rűbb nevén: lutrit, hanem egy-két nappal ezelőtt, az emberek olyan hamar beletanultak. A közbeeső hatvan év osztálysorsjátékos idejét egészen elfelejtették. Az osztálysors.játck amúgy sem volt soha olyan közked- veltségű, mint a lutri, llosszú-lejaratú liúzási tervével és aránylag drága sorsjegyeivel nem a szegény embe­rek pénztárcájához volt méretezve. A német lotterie- >ól lutrira egyszerűsített lottó — régebben ezen a né­ven nemigen emlegették — annál kapósabb volt. A legszegényebb ember is megkísérelhette vele pár kraj­cárért a szerencséiét. Kecskemétnek is voltak szenvedélyes lutrijátékosai. Ezek között emlegetik a múlt század utolsó évtizedei­ben élt kecskemétiek Krizsáu bácsit. Krizán bácsi öreg harcban a természettel: talajvíz­zel, esővel, jéggel, széllel. De itt vannak a telep többi ku­tatói is, s micsoda kedvvel, hév­vel magyarázzák, min dolgoz­nak, mit akarnak, milyen ter­veik vannak! Itt van Staudt Ká­roly telepvezető, a gazdasági, pénzügyi, szervezési munkák irá­nyítója; azután Andrási Elemér vezetőkutató, és a többiek: Erős János, Szegedi Sándor, Darnai Ernő, Bányai Antal kutató, akik együttesen szorgoskodnak a Du­na—Tisza közi homoki szőlő­kultúra, de általában hazánk külföldön is régóta elismert sző­lészetének fellendítésén. Külföl­döt említettem, el kell hát mon­dani az olvasóknak, milyen nép­szerűek külföldön a Mathiász- és a Kocsis-szőlők. ÁLLJON ITT példának néhány tény: szoros kapcsolat létesült az elmúlt évek alatt a környe­ző és távoli országokkal (Cseh- .szlovákia, Románia, Svédország, Jstb.); Amerikából több rendelés [érkezett a közelmúltban is; a [Szovjetunióval szoros baráti kap- tcsolat alakult ki, ezt különösen •elősegítette Procsenkónak, a Kievi Szőlészeti Kutató Intézet [munkatársának hosszabb ideig [való itt tartózkodása, amikoris elmélyülten tanulmányozta az it­teni kutatási eredményeket. Er­ire a látogatásra Kocsis Pali bácsi és munkatársai igen büsz­kék. i A BESZÉLGETÉS során nagy­szerűen kibontakozik az a nagy­iarányú és országos jelentőségű kísérletezés, ami ezen a telepen folyik. Ide tartozik például az úgynevezett szabadföldi rügy- ! dugványozási eljárás. Ennek megoldása annál is inkább nagy- jelentőségű, mert a tömeges cse­megeszőlőtermesztés a honfogla­lás óta megoldatlan problémája a hazai szőlőtermesztésnek. Az­után itt van az új c-emegeszőlő- fajták előállítása, a környék élet­tani, növényvédelmi, művelődés­mód kísérleteinek eredményes továbbfolytatása, a Duna—Tisza közének, mint hagyományos ■szőlőtermesztési táj sajátos fel­adatainak megoldása, a homoki ■szőlőtermesztés gépesítése, stb. [A telep kutató-kísérletező mun­kájában már eddig is örvende- Itos eredmények mutatkoznak. Ilyenek többek közöt az a talaj- 1 és növényhömérsékleti mérések, és egyéb kísérletek alapján ki- ; dolgozott új szőlőművelési mód- íszer, amelynek segítségével óv'p­Esi fpilnrlps hÍ7.tnsí1 lmt.n mór a ai közeljövőben a homoki szőlőter­mesztésnek. Másik nagy ered­mény még a törzsszőlő-telep lé­tesítése, s a íajtaelszaporítás gyors módszerének kidolgozása. Az alkony, sőt lassan észrevét­lenül már az est is ránk köszön­tött, de mi még mindig a szőlő csodálatos világában jártunk* megfeledkezve minden másról. Igen, így van az ember mindig, ha a természet megváltoz­tatásáért, az emberi felemelke­désért folytatott küzdelemmel találkozik: fellelkesül, s szinte szeretne ott maradni azokkal az emberekkel, akik ezt a messze vidéken megbecsült munkát vég­zik. Most tél van ugyan, a kato­nás rendben sorakozó szőlőtáb­lák fázósan dideregnek, a hideg januári szél végigpaskolja tes­tük, de azért a munka nem áll most sem a telepen: készülnek a tavaszi munkákra, folyik a labo­ratóriumi munka, s a kutatók papíron is rendezik az egész évi tapasztalataikat. MÉG NÉHÁNY szót az embe­rekről. Szeretnek itt lenni, jól érzik magukat. Csak azt fájlal­ják, hogy kevés itt a kulturális lehetőség. Általában, eléggé el­szigetelten élnek a világtól. Né- kány kilométerre Kecskeméttől, s mintha ezer kilométerek vá­lasztanák el őket onnan. Az egyik kutató, saját bevallása sze- rint (igaz, hogy arra kért, ne ír­jam ezt meg, de mégis le kel) írnom a neve leírásának mellő­zésével legalább) több év óta, amióta itt él, még egyszer sem volt színházban. Ez bizony, nem jól van így! Egy dologban a kutatók szem­betűnően egyetértenek. Egyönte­tűen vallják, hogy Kocsis Pali bácsinak az érdemei kimagas­lóak. Az ő nagy szaktekintélye, túlbecsülhetetlen tapasztalata a telep összes munkájának a kö­zéppontjában áll. AZ Ö NEVE immár letagadha- tatlanul örökre összeforrt a Mathiászéval, Katonateleppel, s a homoki szőlőtermesztéssel. Aki egyszer is beszélt vele, hallgatta őt beszélni a szőlőről, az hosszú ideig nem tudja felejteni derűs, mosolygós arcát, fehér bajuszát, s azokat a humoros, érdekes történeteket, amiket az együttlét alatt elmesélt. így élnek hát, s munkálkod­nak a párt és a kormány kellő támogatása mellett ezek az em- itt, egy kicsit távol a vi­lágtól — a szőlő szerelmesei. Varga Mihály lításon találkoztam Borsi Lajos termelővel, aki az első lapos ró­zsabarackot is bevezette ke­serűmagú, fagyottűrő potyogóba­rack alanyon. Bácskába átte­lepült magyaroktól is hallottam Feketehegy vidékéről, hogy a kerítéseket a potyogóbarackbói kellene körülvetni a sokféle nö­vény helyett. Én alkalmaztam ezt a rendszert s a fák temérdek cefrebarackot termettek minden évben. Megállapítást nyert," hogy a barackot Kína vadontermő lige­teiből hozták Perzsián és török földön át hozzánk, a nagy kínai fal mögé volt elzárva egészen a XV. századig. Most ajánlatos lenne, hogy a baráti kínai földön szakemberek tanulmányozzák a vadbarack és körte ligeteit és alanyokat behozni a gutaütés jár­ványának leküzdésére. Halason is voltak régen magas kort meg­ért, gutaütéstől mentes fák. Vó- rösszilva vadoncokra oltották és kisebb lombozattal, de óriási barackokat neveltek. Saját te­lepítésemhez is a »magyar leg­jobb« nevű kajszit szilva ala­nvnn utalták ki k a t.priilpt p£V­gyógyszerészsegéd volt. Sohasem sikerült önálló patikát alapítania, de kedélyessége miatt mindenki szerette és mindenkinek bácsi-ja volt. Azt is mindenki tudta róla, hogy állandóan rakja a lutriszámokat, de sohasem nyer. Hogy szerencséjét jobban biztosítsa, egy kissé babonás eljárással, mert bizony a szerencsejáték egy kissé rokon a babonával, nem maga tetie be a számo­kat, hanem keresett egy még nálánál is öregebb nénit és azzal végeztette el ezt a fontos műveletet. Miután következetesen mindig más számok jöttek ki a bolon­dos szerencsekerékből, egyszer aztán elfogyott a türel­me és mérgesen förmedt rá a nénikére: — Hogy tette be maga azokat a számokat? — Én— én __ — mentegetődzött ijedten a néniké — nagyon jól betette. — Most már értem. Nagyon jól betette; Ez volt a baj. Azért nem tudtak kijönni — mondta Krizsan a né­niké elfogódottsága láttán, most már kissé higgadtab­ban. Aztán átadta betétei végett újabb tippjeit a kö­vetkező hétre. Hogy milyen öreg Kecskeméten a lottó-, vagy lutri­játék? Ki tudná megmondani! Kétségtelen, hogy em­beremlékezet óta mindig volt lutri.játék Kecskeméten, a fentebb említett osziálysorsjátékos változásig. Hogy minden népszerűsége ellenére nem lehetett olyan sze­les elterjedtségű, mint amilyen ma, az Arany János utcai szerencscház forgalma után ítélve, azt elsárgult városi iratokból is ki lehet hámozni. Azt mondja pél­dául egy százhúsz évvel ennek előtte készült írás: „Alólírt Szabadalmas Kecskemét Városának Nemes és Nemzetes Bírái Szentesi Lakos és Lotto (hivatalosan akkor is így hívták) Collector Szabó Tódor kérésére ezen leveliink által bizonyságot teszünk arról, hogy a városunkban lakó Lotto Collector azért, hogy ezen fog­lalatosságot gyakorolja, a város részére sem adót, sem más taxát nem fizet. Melyről kiadtuk ezen bizonyság levelünket Városunk fiskus pecsétjével megerősítve, Kecskemét, november 2kán, 1837. N. N. Bírái Szab. Kecskemét Városának.“ Ebből kiérthetjük, hogy nem valami jövedelmező foglalkozás lehetett a Lotto Collectorság, ha még adót sem kellett utána fizetni. Dehát miért nem tette be a nyerő számokat a maga számára a Collector úr, hiszen ott ült a tűz mellett, tudnia kellett, melyek fognak ki­jönni! Vagy hogy ö is csak olyan reménykedő szeren­csepróbáló volt, mint a többi közönséges lutrizóI JOÓ5 FERENC, a TT1T tagja KIECS KÍNÉT! SÉTÁK A négylevelű lóhere háza

Next

/
Oldalképek
Tartalom