Petőfi Népe, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

A holland Antillákhoz tartozó Curacaonál riadókészüitségben van a holland tengerészet. A Venezuelában történt lázadás következtében nem tartják lehetetlennek, hogy a telkelók megpró­bálnak repülőgéppel kijutni az országból, hogy az Antillákra meneküljenek. A jugoszláv—szovjet kulturális és tudományos együttműködés tervének összeállítását célzó moszk­vai szovjet—jugoszláv tárgyalásokon záróközle- ményt adtak ki. A két küldöttség az együttműkö­dés további kiépítésének és szilárdításának köl­csönös óhajától vezérelve, szerződést írt alá, amely széleskörű együttműködést irányoz elő a művészet, a tudományok, a film, a felsőoktatás, a művelődés, a könyvkiadás, a rádió és a tele­vízió területén. A norvég kormány csütörtökön illegálisnak je­lentette ki 900 oslói városi rendőr kétnapos sztrájkját. A levél azt is tudtul adta, hogy az igazságügyminisztérium felkérte Oslo rendőr­főnökét, intézkedjék, hogy a béremelésért sztráj­koló rendőrök haladéktalanul lépjenek ismét szolgálatba. Mint az Humanité jelenti, Párizsban véget ért a Franciaországban tanuló fekete afrikai diákok szövetségének nyolcadik kongresszusa. A kong­resszus határozata kimondja, hogy tekintette] a francia imperializmus sajátságos jellegére, az afrikai országok függetlenségét nem illúzórikus reformok megvalósításával, hanem az afrikai dolgozó tömegek forradalmi harcával kell ki­vívni. A csöcsiangi tartományi népi gyűlés hatodik ülésén beható vita után határozatot hoztak, amely szerint mindazokat a fontos állami veze­tőket és képviselőket, akik a kommunista párt vezetése, a népi demokratikus diktatúra rend­szere és a szocializmus ügye ellen támadó bur- zsoá jobboldali elemekké váltak, megfosztják korábban viselt tisztségeiktől, illetve képviselői mandátumuktól: A kairói értekezletnek a* imperializmusról szóló határozata KAIRÓ. Az ázsiai—afrikai népi szolidaritási értekezlet szerdán határozatot fogadott el az impe­rializmusról: az értekezlet a töb­bi között a leghatározottabban elítéli: az imperializmus mindenféle formáját és megnyilatkozását; a más országok belügyeibe való külföldi beavatkozást; a katonai és politikai paktu­mokat és szövetségeket, amelyek befolyási övezetekre akarják osz­tani a világot, veszélyeztetik a világbékét és elnyomják a népek szabadságtörekvését; katonai segély adását vala­mely országnak, vagy országok csoportjának, amely fenyegetést jelent a szomszédos országokra; egyes országok nemzetgazda­ságának kizsákmányolását egy imperialista hatalom javára; nemzeti kormányok megbuk­tatását az imperialisták érdeke­ben ; az olyan segélyt, amelynek fel­tételei károsak a kisebb orszá­gok érdekeire, korlátozzák szu- verénitásukat és függetlenségü­ket; katonai támaszpontok létesíté­sét más országok területén. A határozat követeli, hogy a gyarmatosító hatalmak haladék­talanul ismerjék el a gyarma­taik és protektorátusok jogát a teljes függetlenségre és, hogy haladéktalanul szűnjék meg az imperialisták ellen irányuló nemzeti mozgalmak részvevői­nek üldözése. A határozat ezután sorraveszi azokat az ázsiai és afrikai terü­leteket, amelyeken az imperia­lizmus befolyása érvényesül. Az arab nemzet függetlenségi és egységtörekvésével foglalkoz­va, a határozat élesen elítéli a külföldi beavatkozást, amely ve­szélyezteti a középkeleti békét. Az értekezlet felszólítja Afri­ka és Ázsia népeit, hogy teljes erejükkel támogassák azokat, akik szabadságukért és függet­lenségükért küzdenek. Közlemény dr. Petru Gtoza egészségi állapotáról BUKAREST. Az 1957. novem­ber 17-én végrehajtott sebészeti műtét eredményeképpen átme­neti javulás állt be dr. Petru Groza egészségi állapotában, később azonban a betegség, to­vább fejlődött. A beteg általá­nos állapota és a betegség tü­netei is rosszabbodtak. A beteg megfelelő gyógykezelésben ré­szesült. A közleményt dr. Petru Gro­za kezelőorvosai írták alá. Vízkorlátozás Kecskeméten A Kecskeméti Vízmű közli a fogyasztókkal, hogy január hó 5-én 7—16 óráig csökkentett üzemmel tud vizet szolgáltatni. Kéri a fogyasztókat, hogy előző­leg megfelelő mennyiségű vizet tároljanak. Távirati „totózás“ Január 6-án tanfolyam inául a községi tanácsvezetők részére A megyei tanács végrehajtó bizottsága a községi tanácsok vezetői szakmai képzettségének fejlesztése érdekében a solti üdülőben január 6-tól folytató­lagosan, nyolc turnusban, négy­napos tanfolyamot szervez. Na­ponként egy előadás fog elhan­gozni. Az előadások tematikája a következő: ( 1. A vezetés, 'tömegkapcsola­tok és egyéb szervezési kérdé­sek. Előadó: Dallos Ferenc vb- elnök. 2. Községpolitika, községfej­lesztés és pénzgazdálkodás. Elő­adó: Varga Jenő, vb-elnökhe­lyettes. 3. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek segítése és a köz­ségi tanácsok feladatai a fej­lesztés terén. Előadó: Kocher László vb -elnökhelyettes. 4. Az igazgatás kérdései. Elő­adó: Monori F. Dezső, igazgatási osztályvezető. A tanfolyamon először a vb- elnökök vesznek részt negyve­nes csoportokban. Utánuk kö­vetkeznek az elnökhelyettesek s a titkárok. A tanfolyamon belül négy tanulócsoport alakul és egy-egy csoportot a járási ta­nácselnökök vezetnek. Ezzel biz­tosítják azt, hogy az előbbi té­mákból következő tanácsi fel­adatokat aprólékosan, minden részletre kiterjedően és a gya­korlat számára hasznosíthatóan fogják megtárgyalni; i A svéd tengerészek, akik ki- •fogásolták, hogy nem vehetnek I részt a »totozásban«, a jövőben í távirati úton tippelnek. A svéd {hajók rádiótávirászai összegyűj­! ! i » tik a tippeket és a széles ten­geren át a rádió útján elküldik a kikötők »totózójába«. Az első szputnyik többe került, mint a második Zverjev szovjet pénzügymi­niszter legutóbbi sajtóértekez­letén külföldi újságírók kérdé­sére válaszolva kijelentette, hogy az első szovjet műhold többe került, mint a második. — Természetesen — fűzte hozzá a miniszter — a soroza­tos gyártás csökkenti az önkölt­séget. Lengyelország javaslata az európai atomfegyvermentes övezetre Az Amerikai Egye­sült Államok kor­mánya a NATO pá­rizsi csúcsértekezle­tén lázas igyekezet­tel próbálta a NATO tagállamokat atom­fegyverekkel ellát­ni, hogy ezzel az USA területét vala­mennyire mentesít­se az atomháború rémétől. — Ezzel szemben Lengyelor­szág javasolja, hogy Közép-Európában mintegy 800 000 km’ terülelen, ahol 105 millió ember él (Lengyelország, Né­met Demokratikus Köztársaság, Cseh­szlovákia, Német Szövetségi Köztár­saság) atomfegyver­mentes övezetet hozzanak létre. 3COkm ’Ctiu/Z •; }Lengyelország áltál/amott atomfegyver mentes zóna yg NATO. tagállamok NSzK. nélkül ] | |fj Varsói szerződés tagjai NDK, Lengyelország ás Cseh ■ Szlovákia nélkül i) NEMZETKÖZI SZEMLE millió Bandungtól Kairóig Az ember feszegeti bolygónk hatarait és már a kozmikus tér küszöbére lép. Ám, miközben el­hagyni készül sártekénket, földi házatáján még számos égető probléma vár orvoslásra. Ezek között is tán a legsürgetőbb a gyarmati rendszernek és súlyos következményeinek a lehető Ieg- fájdalommcntesebb felszámolá­sa. Aligha ismert a történelem nagyobb anakronizmust, mint azokat a kortársakat, akik a — XX. század második felének vi­lágűrbe törő embere mellett — még mindig lehetségesnek tart­ják a gyarmati rabtartás meg­örökítését. Ez a kiáltó ellentmondás mind­inkább tarthatatlanná válik. Rendkívül meggyőzően szemlél­teti ezt az a bárom éves idő­szak, amelyet Bandung és Kairó szimbolizál. 1955 elején 20 ázsiai és afrikai nemzet »engedte ki a palackból-» a »bandungi szelle­met«. A most zárult kairói kong­resszuson már 45 ázsiai és atri- kai ország képviseletében 1700 millió ember küldöttei állapít­hatták meg, hogy a gyarmatosí­tás ellem harc korunk ellenáll­hatatlan történelmi áramlatává vált. Az eredményes nemzeti felsza­badító harc révén sok ázsiai és afrikai ország megszabadult az idegen elnyomástól. Ezzel a nem­zetközi politika új, önálló és egy­re nagyobb súllyal jelentkező té­nyezőjévé lépett elő. Ez az új világpolitikai faktor már az ENSZ-ben is kezdi kérdésessé tenni az amerikai szavazógépe­zet zavartalan működését. Ebben az időszakban bontako­zott ki a nemzeti felszabadító mozgalmak és a szocializmus erőinek együttműködése, amely hatásos ellenszernek bizonyult az agresszív imperialista lépések el­hárítására. Tanúi voltunk egye­bek között az Egyiptom elleni brit—francia—izraeli agresszió kudarcának: a szíriai haladó erők győzelmének, legutóbb pedig az indonéz népi mozgalom fellen­dülésének Nyugat-Irián vissza­szerzésére. „Helyi" konfliktusok? Az érem másik oldala már néni ilyen fényes. Gyarmati há­ború folyik Algériában, meg­megújulnak az imperialista be­avatkozási kísérletek Indonéziá­ban, Szíriában és a világ más térségein. Washington szorgal­mazza a NATO és az ázsiai ka­tonai tömbök egybekapcsolását. Ez a párizsi NATO-értekezleten előterjesztett amerikai terv ci­nikusan számol ázsiai, vagy af­rikai »helyi« konfliktusok lehe­tőségével. Talán nem is kell bi­zonygatni, hogy a mai világ- helyzetben, a nukleáris és a ra- kétafegyverck korában, az ilyen »helyi« konfliktusok aligha kor­látozódnának csupán a kisze­melt áldozatokra, hanem fel­idéznék a legszörnyűbb katak­lizma közvetlen veszélyét. A NATO párizsi csúcsértekez­letének erre a kihívására a kai­rói kongresszus azzal válaszolt, hogy tanácskozásainak közép­pontjába a béke gondolatát állí­totta. Az ázsiai és afrikai népek békés eszközökkel akarják ki­vívni, illetve biztosítani politi­kai és gazdasági függetlenségü­ket. Békére van szükségük, hogy konszolidálhassák eddigi ered­ményeiket és hogy minden erő­forrást, a tudomány nagy vív­mányait a nyomor, a betegségek és a tudatlanság leküzdésére for­dítsanak. A kairói értekezlettel össze­függésben egyes nyugati főváro­sokban most arról panaszkod­nak, hogy a Szovjetunió ismét kesztyűt dobott a Nyugatnak. Egyöntetű vélemény szerint a feltétel nélküli gazdasági segély­ről szóló szovjet ajánlat volt a kongresszus »szenzációja«. Erről a New York Herald Tribune de­cember 29-i számában így véle­kedik: »a Szovjetuniónak a fej­lődésben elmaradott országok korlátlan megsegítésére tett kai­rói ajánlata a legközvetlenebb és legveszélyesebb kihívást jelenti az Egyesült Államokkal szem­ben, azon emberek százmilliói­nak hűségét illetően, akikről az Egyesült Államok önelégülten azt tételezte fel, hogy állandó jelleggel a nyugati Ideálokhoz vannak kapcsolva«. A sarlótól a szputnyikig? Egyes józanabb nyugati poli­tikai körökben kezdik belátni, hogy a »szputnyik-testvérek« je­lezte erőegyensúly-eltolódás kö­vetkeztében már nem igen alkal­mazható a flottatüntetésekrc ala­pozott gyarmatosító politika. En­nek az újszerű gondolkodásmód­nak ad hangot a tekintélyes lon­doni Times, amikor december 30-i számában arra hívja fel a figyelmet, hogy a »legnagyobb hiba az lenne, ha minden nyu- gatellcncs véleményt kommunis­ta megnyilvánulásként kezelné­nek«. A kairói értekezlet tanul­ságát a Times cikke végén így összegezi: »a nyugati hatalmak­nak ebben a térségben meg­vannak a sajátos érdekeik, ame­lyeket meg kell védeniük, de a Kizárólagos katonai politika nem felel meg a népek várakozásá­nak«. Még jellemzőbb következ­tetésre jut John Sparkman ame­rikai demokratapárti szenátor. Sparkman december 30-án fel­szólította az Eisenhower-kor- mányt, módosítsa külpolitikáját, hogy ellensúlyozni tudja azt a hatást, amelyet a szovjet szput- nyikok az ázsiai semlegesekre gyakorolnak. A szenátor, aki a szenátus külügyi bizottságának képviselőjeként nemrégen kör­utat tett 13 ázsiai országban, út­járól írásban tett jelentést a kül­ügyi bizottságnak. Jelentésében rámutat: az a tény, hogy a Szov­jetunió »40 év alatt a sarlótól a szputnyikig haladt előre, azt a meggyőződést keltette számos vezetőben, hogy a kommunista eredmények nemcsak szavakon, hanem tetteken alapulnak«. Ami azonban »még ennél is veszélye­sebb« — fűzi hozzá — ezek a vezetők feltételezik, hogy »a szovjet kommunizmus képviselte gazdasági és politikai rendszer a legmegfelelőbb arra, hogy vala­mely elszegényedett, elmaradt nemzetet a nélkülözésből a bő­ségbe emeljen fel«. A józan tanácsok ellenére Wa­shington eddig nem talált jobb választ a kairói értekezletre, minthogy elküldi Dullest a bag­dadi katonai paktum közeljövő­ben megtartandó ülésére. A Duiles fémjelezte amerikai válasz is arra mutat, hogy az erőegyensúly módosulása a szo­cialista világ javára önmagában még nem hárítja el fejünk felól a »helyi« konfliktusok veszélyét és annak beláthatatlan követ­kezményeit. Mindaddig nem te­kinthetjük biztosítottnak a békét és a birtokba vett gigászi termé­szeti erők kizárólag alkotó fel- használását, ameddig a gyarmat- tartó hatalmak igyekeznek meg­fosztani az egykori s a mai gyar­mati birtokok népeit az önálló életre vaió joguktól. A békcszc- rető emberek nagy világmozgal­mába n mindinkább előtérbe ke­rül korunk egyik legsajátabb problémája: végre meg kell te« remteni az összhangot a társa­dalmi, gazdasági és kulturális haladás, illetve a tudományok és a technika szédületes tempójú fejlődése között. Emellett tesz hitet az ázsiai és afrikai népek Uaiiói kongresszusa is, amikor a világ népeihez intézett felhívásá­ban kimondja: »az imperializ­mus további léte nem egyeztet­hető össze azzal az új korszak­kal, amelyben a világ most él. Mi, afrikai és azsiai népek szi­lárdan hisszük, hogy minden népnek joga van a szabadsághoz és a függetlenséghez«.

Next

/
Oldalképek
Tartalom