Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-31 / 305. szám

A faßte fnfáfaká}& a termelőszövetkezeteiben DOBI ISTVÁN: »A paraszt­ság jövője a szövetkezet« című ■könyvében írja az alábbiakat: »... sokat segíthetnek a szép szövetkezeti élet kiformálásában saz asszonyok. Sok közülük ag~ .xárproletár felesége volt a múlt­ban, tudja, hogy milyen volt- az ilyen asszonyok élete és sorsa, ümlékezhetnek a munkanélkü- íliség nehéz hónapjaira, amikor ■már egy kanál zsír, egy össze­ír) arákra való liszt sem volt a kamrában... Főtt krumplin, ba­bon élni egyik napról a másik­ra ... nem volt lábbeli a gye­reknek, ffitetlen volt a szoba... És gondoljanak a múltra azok a szövetkezeti asszonyok is, akik­ének az ura középparaszt volt a régi világban. Mennyi munka, szenvedés és lemondás volt ezek­nek az asszonyoknak is a régi (élete. Háztartásuk másfajta volt, jmint az agrárproletároké, meg­holt benne a kenyér, a szalonna, a «sír, egy kis tej, vaj, de meg­holt benne a váltónak, a bank- «ak a gondja, az adóhátralék is, amire férfi és asszony mindig és egyformán gondolt. Az asz- szony amellett kapálni járt, ál­latokat nevelt. Ezeknek az asz- szonyoknak legtöbbje olyan volt, hogy elmondhatták róluk: ég a kezükben a munka, de ha el­nézte őket az ember, hónapokig, évekig, látta, hogy elégnek, el­fogynak a munkában ... Most pedig úgy vannak bent a szövet­kezetben, hogy a gondnak nagy­részét odakint tudták hagyni, odabent, a szövetkezetben az ál­lam törődése, a gépek segítsége folytán könnyebb az élete a fér­fiaknak, de az asszonyoknak is...« MEGYÉNK szövetkezeteinek 6okszáz asszonytagja igazolhatja a fenti megállapításokat. A zár- számodások során minden ter­melőszövetkezetben elhangzik egy vagy több kiválóan dolgozó asszony neve és teljesítménye a férfiaké mellett. A jánoshalmi Petőfi Tsz-ben Gál Ferencné 217 munkaegységet teljesített és er­re 15.411 forint értékű osztalé­kot kapott. A kelebiai Vörös Csillag Tsz-ben egy« tucatra te­hető azoknak az asszonyoknak a száma, akik 250—300, vagy ennél is több munkaegységet teljesí­tettek. Az öregcsertői Kossuth Tsz —, ahol az idén 83 forintot ért egy munkaegység — többek között aról is híres, hogy szinte kivétel nélkül minden feleség tagként dolgozik a közösben. A vaskúti Kossuth Tsz kertészetét az asszonyok, lányok művelik s úgy, hogy ebből a kertészetből az idén is közel félmilliós bevé­tel származott. SZÜKSÉG VAN TEHAT a női kezek munkájára a terme­lőszövetkezetben s ha dolgoznak, elsősorban magúk, a család lát­ja a hasznát. Régen is dolgozni kényszerült a parasztasszony a háztartás mellett, de akkor alig­ha jövedelmezett negyedrész ennyit is a munkája. Félnapszá­mért, vagy sokszor ingyen ka­pált a kulált földjén, csak hogy az ura részesaratást kapjon. — Most egyik-másik asszony a ter­melőszövetkezetben szerzett jö­vedelmével megszégyeníti a lus­tább férfiakat is. Hiszen egyen­lő munkáért egyenlő bért kap s a nehéz fizikai munkákat ki­véve, mindenütt hasznosíthatja magát. De a közösség szempontjából is hasznos, ha dolgoznak az asz- szonyok. Több kéz nyilván töb­bet is végez s ahol nincs gond a munkaerőre, ott lehet munka­igényesebb s egyben jövedelme­zőbb növényeket termelni, bel­terjesebben gazdálkodni. A ker­tészet, a cukorrépa s egyéb bu­sásan megadja a hasznot, ha az asszonyok és családtagok bevo­násával nem sajnálják tőle a vesződséget. Az asszonyok sokat Á vízjogi engedélyekről Mostanában sok öntöző ker­tész kap felszólítást a Bajai Víz­ügyi Igazgatóságtól, hogy kérje a meglévő öntözőtelepének utó­lagos vízjogi engedélyezését. Ez a felszólítás nyugtalanságot kel­tett a kertészek között, mert egyesek azt hitték, hogy vala­miféle új vízadóról van szó. Megnyugtatásul közölhetjük, hogy a vízjogi engedély kérése régi követelmény, amelyet egy­szerűsített formában népi de­mokratikus kormányzatunk is fenntartott. A felmerülő költsé­gek nem ismétlődnek meg, ha­nem egyszersmindenkorra szól­nak. Az ásott kút létesítéséhez nem kell vízjogi engedélyt kérni, csak akkor, ha az ásott kúthóí mezőgazdasági termelési célra gépi erővel emelik ki a vizet. Ebben az esetben az engedélye­zés egyszerűsítése folytán a kö­vetkező a helyzet: Rizstelep vagy halastó kivé­telével bármely 10 kát. holdat meg nem haladó öntözőtelep utólagos vízjogi engedélyezése esetében tervmellékletként ele­gendő az átnézeíes helyszínrajz, a vízkivételi általános terv és a műszaki leírás. A tervmellékleteken több olyan telep adata is közölhető, amelyek vízjogi engedélyezése egyszerre történhet. A megyei tanács közbenjárá­sára az Országos Vízügyi Fő­igazgatóság engedélyezte, hogy az ásott kútból történő kerté­szeti öntözések utólagos vízjogi engedélyezéséhez a vízkivételi általános tervet sem kell bemu­tatni. Az . érdekelteknek az átné- zetes helyszínrajzot és a legszük­ségesebb adatokat tartalmazó műszaki leírást kell beadni. Azok az érdekeltek, akik a vi­zet nem ásott kútból, hanem folyóvízből vagy csatornából szerzik be, a vízkivételi általá­nos tervet is kötelesek bemu­tatni. Tompa László Gépkocsivezetői tanfolyamok indulnak A Honvédelmi Sportszövetség keretén belül a közeljövőben gépkocsivezetői és motorkerék­párvezetői tanfolyamok indulnak a megye több városában. Az 1938-ban született fiatalok részére az alábbi helyeken lesz teher- és személygépkocsi, vala­mint motorkerékpárvezetői tan­folyam: Kecskeméten, Kiskőrö­sön, Baján, Kiskunhalason, Ka­locsán, Kiskunfélegyházán és Dunavecsén. E tanfolyamokra csupán az 1938-beli, nyolc álta­lános iskolát végzett fiatalok nyerhetnek felvételt. Nem ve­hető fel az olyan személy, aki családfenntartó, vagy bányász, vagy pedig valamilyen más ok miatt tényleges katonai szolgá­latra nem fog bevonulni: E tan­folyam költsége: 800 forint. Személygépkocsivezetői tan­folyam indul ezek melleit még Kecskeméten, Baján és Bácsal­máson, E tanfolyamokra mind­azon személy — korra és nem­re tekintet nélkül — felvehető, aki 18. évét betöltötte. A tan­folyam költsége: 450 forint. Motorkerékpárvezetői tanfo­lyamok indulnak: Szabadszállá­son, Jánoshalmán, Kiskunmaj- sán, Kelebián és Solton. Felve­hető minden, 18. évét betöltött személy. A tanfolyamokra jelentkezni lehet a helyi Honvédelmi Sport- szövetség alapszervezeti vezető­ségénél. Kecskeméten: Csányi u. 7. sz., Kiskőrösön: Pénzügyőrsé­gen Lévay János elvtársnál, Ba­ján: Honvédelmi Sportszövet­ség irodájában. Kiskunhalason: A járási kiegészítő parancsnok­ságon Vörös Imre elvtársnál, — Kalocsán: a paprikamalomban Romaics Sándornál, Dunave­csén: a kiegészítőparancsnoksá­gon Víg Lajosnál, Kiskunfélegy­házán pedig: a Sütőipari Válla­latnál Faragó Pál elvtársnáL tehetnének egynémelyik terme­lőszövetkezetünkben a közös baromfitartás fellendítéséért is. Harcolják ki a vezetőségtől a takarmányt, a megfelelő épü­leteket, válasszanak ki maguk közül lelkiismeretes gondozókat, hogy ne csak a háztáji gazdasá­gokban virágozzék, de a közös­ben is jövedelmezővé váljék a baromfitenyésztés. NAGYON FONTOS kérdés az asszonyok vezetésben való rész­vétele is, ami jelenleg, sajnos, elég ritka. Pedig igen helytelen, ha nem vonják be őket. A nők az élet számtalan területén be­bizonyítják, hogy nemcsak két kezük munkájával, hanem okos javaslataikkal is segíthetnek s nincs ez másként a termelőszö­vetkezetben sem. Csak a közös­ségnek válik hasznára, ha a ve­zetésben is minél nagyobb szám­ban hallathatják szavukat, ér­vényesíthetik sokoldalú tudásu­kat az asszonyok. — Erősebb árammal műkö­dik már jövőre Dunavecse vil­lanyhálózata. A jelenlegi transz­formátor párját a következő év első negyedében megépítik, s ezzel az újvárosi rész áramel­látása jelentősen megjavul. Legyenek bátor, rettenhetetlen harcosai hazánknak Nyílt levél a budapesti IX. kerületi Jurinnvie» Miklós munkásőr-%ássióaljhos December 13-án este gépkocsi állt meg a kiskapunk előtt. Hirtelen az jutott eszembe, hogy megjött ő, a szerető férj és a drága jó apa. Csakhamar felocsúdtam ebből az álomból, hisz meghalt Soroksáron a Juta-domboknál az ellenforradalmár ban­dák elleni harcban. Alig gondoltam ezt végig, kopogtak és isme­rős, kedves arcok léptek be, a férjemről elnevezett IX.. kerületi munkásőr-zászlóalj harcosai. Megismertem őket. Elmondták, hogy nemcsak a hősről emlékeznek meg, hanem nem feledkeznek meg annak árváiról sem. A munkásőrzászlóalj tagjai összegyűjtöttek 2500 forintot. Elvtársak! Akkor sírva fakadtam. Lehet, hogy nem tudtam megköszönni a pénzt sem. Ereztem akkor, hogy a kommunista harcosok ott állnak mellettem és gyermekeim mellett, úgy mint annakidején a férjem mellett. Jó érzés, hogy a párt és annak tagjai, a kommunisták nem hagynak el magányomban, s segíte­nek abban, hogy gyermekeimet is úgy nevelhetem fel, hogy hű tagjai, harcos építői legyen annak a társadalomnak, amelynek védelmében édesapjuk a legdrágábbat, életét és vérét adta oda. Elvtársak.' Engedjék meg, hogy itt, az újság hasábjain kö­szönjem meg áldozatkészségüket, szerető gondoskodásukat. Ügy érzem, hogy ebben a megyében mindenkinek meg kell tudni azt, hogy férjem igaz ügyért áldozta életét és azt is, hogy azok, akikért ezt tette, nem feledkeznek meg árváiról. Amikor meg­köszönöm az ajándékot, kérem Önöket, legyenek bátor, retten- hetetlen harcosai hazánk védelmének, legyenek hű tagjai pár­tunknak és legyenek olyan áldozatkész kommunisták, mint ed­dig voltak. Hosszú, boldog életet és a harchoz erőt és egészséget kíván a zászlóalj minden tagjának. özv. Jurinovics Miklósné és két kicsiny gyermeke A szerződéskötései^ nehézségeiről A Petőf i Népe december 14-i számában a »Ne látszatered- ' ményekre törekedjünk a mező- gazdasági társulások szervezésé­nél« című írásban a cikkíró töb­bek között érinti a termelési szerződéskötések problémáját is. Ezeket írja: »Többen hangoz­tatták: egyes vállalatok szinte akadályozzák azt, hogy a föld­művesszövetkezetek sikerrel tud­ják megoldani a szerződésköté­seket ... A magtermelési szer­ződéskötéseket akadályozza pél­dául, hogy a MAGES rosszul állapította meg. % terveket, nem vette figyelembe az egyes ter­ményeknél a talajadottságokat.« A cikk nem közti, hogy melyik terményekről van szó, de gondolom elsősorban a takar­mányrépánál, vagy a somkóró- nál lehetnek problémák. Ezzel kapcsolatban szeretném a figyel­met a következőkre felhívni. A takarmányrépamag termesz­tésére előirányzott terület szer­ződéskötésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy csak ott le­het és érdemes termelni, ahol az már a korábbi években is bevált. Az igaz, hogy a répmagra nem egykönnyen lehet szerződést köt­ni, de a korábbi években sem volt könnyű feladat az előirány­zott terv teljesítése. Bács megye takarmányrépamag termeszté­sére központilag kijelölt megye. Itt cukorrépamagot nem szabad termeszteni, ezért jelentős az a terület, amit takarmányrépamag, illetve dugványrépa termeszté­sére kell szerződni. A somkóróval kapcso­latban pedig az a helyzet, hogy a korábbi évek helytelen felfo­gása miatt a hazai somkóró ve­tőmagkészletünket majdnem tel­jes egészében kipusztítottuk, mert a szerződéses somkórómag- termesztés nem megfelelő, hanem laza, gyenge minőségű homok­talajokon történt. A gyenge ta­lajokon a talajjavítást meg le­hetett oldani, de az eredményes magtermesztést nem. Ezért kény­telenek voltunk az elmúlt évek során több ízben külföldi vető­magot behozni. Ez azonban nem vált be a mi talaj- és éghajlati viszonyaink mellett. A több évi vizsgálat és a terméseredmények bebizonyították, hogy jobb talaj­típusokon (jó minőségű barnaho­mok, homokos vályog, vályog és lösz) lényegesen magasabb a magterméseredmény és csak ilyen talajokon szabad somkóró- vetőmag szaporítást végezni. Eze­ken a talajokon nem ismeretlen az 5—6, sót 7 mázsás holdon- kénti magtermés sem, A magtér-' meszlésre pedig szükségünk van,1 hiszen csak így tudunk zöldtrá­gyázást végezni. Bács megyében a távlati terv szerint 1975-ben 56 000 hold somkóró zöldtrágyázást kell végrehajtani. Ezt csak akkor le­het teljesíteni, ha eleaendő ve­tőmagunk lesz. Kása Károly, a Magtermeltető és Vetőmag­ellátó Vállalat főagronómusa A% említeti cikkel kap­csolatban azt kívánjuk megje­gyezni, hogy azóta is több jelzés érkezett szerkesztőségünkhöz, melyek azt bizonyítják, hogy a megyei Magtermeltető és Vető­magellátó Vállalat, valamint a MÉSZÖV illetékesei között egyes kérdésekben nem mindig van meg a kellő összhang. Különö­sen a községekben és a járási székhelyeken tapasztalható ez. Ismeretes, hogy a földműves­szövetkezetek az idén először kötnek szerződést aprómagter- mesztésre az egyéni gazdákkal. Nincs olyan gyakorlatuk, mint a Magtermeltető és Vetőmagellátő Vállalat körzeti felügyelőinek. Akadnak nehézségek és arra kell törekedni, hogy ezeket leküzd­jék, közösen, szorosan együttmű­ködve. A földművesszövetkeze­tek kötik a szerződést, tehát lényegében tudniok kell azt, hogy egyes terményeknél milyen szempontok alapján bontották le a terveket. Jövőre valószínűleg szintén a íöldművesszövetkezetek végzik ezt a feladatot, tehát a jelenlegi hibákból le kell vonni a tanul­ságot és felhasználva az eddigi tapasztalatokat gondosabban kell törekedni az együttműködésre. Ez nemcsak a MÉSZÖV és a Magtermeltető Vállalatnak, hanem a népgazdaságunknak is érdeke. Lehet egy S-betűvel több ? A kenyér is azok közé a nehezen kidekázható árucikkek közé tartozik, amely legtöbbször nagyobbra sikerül, mint a vásárló kéri. A figyelmes eladó ilyenkor ártatlan arccal megkérdezi: —­»Lehet valamivel több?« A Kunszentmiklósi Sütőipari Vállalat címtáblájának készítője a betűkkel bán^ ilyen bőkezűen, mert ez a tábla hosszú ideje ilyen felírással díszeleg: »...sütőipari vállalat köszpontja« — s csodálatosképpen eddig senki észre nem vette s szóvá nem tettei Miért gyártják, ha ízléstelen? Mindig heves epeömlést kapok, ha falusi vásárokon, piaco­kon kiakasztva lebegni látom azokat a szörnyűségeket, amelye­ket előnyomott falvédők címén árulnak. A csókolózó galambok* káposztafejhez inkább hasonló rózsák szövevényéből messze or­dítanak az ízléstelenebbnél-ízléstelenebb feliratok. Öreganyáink korában legalább megmaradtak a szolid népdalok egy-egy sorá­nál —, de ma már a slágerirodalom minden rendű és rangú vál­tozata felvonult a falvédőkre. »Én megpróbáltam haragudni rád, de már egy percig sem bírtam tovább« — vallja egy ifjonc szive hölgyének a vászon közepén. »Szállj te madár, vidd a szívemet!« eseng egy magyarruhás, gyöngyóspártás kislány s az inkább de­rék tojótyúkra, mint galambra emlékeztető madárféleség enge­delmesen éppen szállni készül.; Mire aztán kivarrásra kerül, a szivárvány minden színében tündöklik ez a remekmű, a hupikék virágok között piroshajú szerelmespár sárga szemekkel mosolyog egymásra. A jó ízlés szent nevében kérdem: miért gyártják ezeket a csúfságokat?! Miért nem lehet az émelygős gices helyett valami értelmesebbet, szebbet drukkolni arra a szerencsétlen vászonra? E^g gazdag, jól alkalmazható motívumokban a mi népművésze­tünk, hogy ihletet meríthessenek belőle az effajta kézimunkák tervezőit G. K,

Next

/
Oldalképek
Tartalom