Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-12 / 291. szám

Ányagpazarlás, visszaélés — mégis rakfárföbblef Ä; Miért titkolóznak a Tatarozó Vállalatnál ! Az állam nem fejőstehén, a népvagyon pedig nem csákiszal- mája. Éppen ezért minden olyan vállalathoz, ahol a vezetők tu­datos nemtörődömségből, bűnös hanyagságból, vagy a szakmai hozzáértés hiánya miatt hosz- szabb ideig nem tesznek eleget a szocialista gazdálkodás köve­telményeinek: pénzügyi biztost nevez ki az állam, vagy ha helyi iparról lévén szó, a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága. Az olvasó előtt nem ismeret­lenek azok a tények, melyeket a megyei tanács végrehajtó bi­zottsága utasítására augusztus- szeptemberben lefolytatott reví­ziós vizsgálat tárt fel a Tatarozó Vállalatnál. így nem akarunk ismétlésbe bocsátkozni. Beveze­tésképpen elég ezért, ha annyit írunk, hogy a végrehajtó bizott­ság nem nézte tétlenül a tatar­ügy fejleményeit. Pénzügyi biz­tost neveztek ki a vállalathoz, akit határozatilag köteleztek több, a vállalatvezetés megjaví­tását célzó intézkedés végrehaj­tására. Tüzetes leltározást foganatosí­tottak. Felfektették a munkahe­lyek anyagnyilvántartását, meg­szigorították az anyagelszámo­lási okmányok kezelését, kiala­kították a belső anyagmozgatá­sok rendszerét, valamint feltár­tak a vállalatnál 804 000 forint értékű elfekvő anyagkészletet, egyben pedig büntető szankció­kat is foganatosítottak. Többek között, hogy a vállalat vezetői rádöbbenjenek, így nem lehet gazdálkodni: Csibrány Pál igaz­gató és Göblyös János főmérnök fizetésének 25 százalékát a to­vábbi intézkedésig a bank nem folyósítja. Kezdeti javulás, de... A végrehajtó bizottság intéz­kedései éreztetik hatásukat. A Tatarozó Vállalat eljutott odáig, hogy tervét túlteljesíti. A har­madik negyedév végén 113,6 szá­zalék volt elért eredménye, ami a tavalyi hasonló időszakhoz ké­pest 107,9 százalékos teljesít­ménynek felel meg. Ha pedig a lentiekhez még hozzáadjuk, hogy a Tatarozó "Vállalat jóval több mint 6záz munkahelyen dolgo­zott ebben az évben — teljesít­ményükről az elismerés hangján kell írni; A tervek teljesítéséről igen. Mindennek a hogyanjáról azon­ban már kevésbé. A számok ugyanis nem mutatnak ilyen kedvező képet, ha a költségeket tekintjük. A tervek szépek, de baj van az anyagfelhasználással. Az építésekhez megengedett anyaghányadot pénzben kifejez­ve 754 000 forinttal túllépték, s a vállalat vesztesége az elért eredmények ellenére/még min­dig 761000 forint. Érthetetlen azonban, hogy a december elején véget ért leltározás annak ellené­re, hogy a Tatarozó Vállalatnál a visszaélések egész láncolatára derült fény — mégsem mutatko­zott leltári hiány. Sőt 200 000 Ft felett van a raktártöbblet! Nézzük ezekután, mit csinál ennél a vállalatnál a végrehajtó bizottság által kirendelt pénz­ügyi biztos, Pál Szabó Mária. Előre bocsátjuk, jót szerettünk volna írni, hiszen a vállalatnál sok minden javulóban van. Saj­náljuk, hogy éppen a pénzügyi Egy kis füllentés Véleményünk szerint ez nem sérti az építési és közlekedési osztály tekintélyét. Bennünket viszont sért az, hogy a pénzügyi biztos megtagadott a pártsajtó­tól minden érdembeni felvilágo­sítást, adatszolgáltatást, egyszó­val, akadályozta munkánkat. Ha pedig mindezen túl is tennénk magunkat, még mindig van egy súlyos dolog, ami ezt nem en­gedi meg. Látogatásunk végén, hogy mégis valami közelebbit megtudjunk, szerettünk volna beszélgetni a vállalat párttitká­rával. A pénzügyi biztosnak ezt ki is fejeztük. Ö így válaszolt: — Óhajtja, hogy idehívassam?-— Nem. Ez nem szokás, inkább mi megyünk hozzá, — kijelenté­sünkre a pénzügyi biztos látha­tóan zavarba jött, azután eszébe jutott, hogy a parttitkár.., Pes­ten van. Kommentárként még megje­gyezzük, látogatásunk után a városi pártbizottság ipari osztá­lyáról felhívtuk a vállalatot, ahol a párttitkár után érdeklőd­ve közölték, hogy Kecskémé'on van, nemrég ment ki a központ­ból a Rendőrfaluban levő KAS- PÉ építkezésekhez?.. j Sándor Géza Háziasszonyok beszélgetéseiben egyre több szó esik a Baja: Fémipari Vállalatról, ahol a várvavárt mosógépeket készítik. Képünkön Kiss Teriké tekercsberakónő, a vállalat egyik szorgalmas dolgozója éppen egy mosógépbe kerülő villany­motor tekercselésén dolgozik. *MH*mH**H* Világosságot, lelkesedést visznek a házakba A TERMELŐSZÖVETKEZET* * , ZÁRSZÁMADÁSOK HÍREI AZ EL MÜLT hetekben — a zárszámadási közgyűlések meg­indulása óta — 76 új belépővel szaporodott a kiskunhalasi járás termelőszövetkezeteinek taglét­száma. • A KELEBIAl Vörös Csillag Termelőszövetkezetet többsé­gükben női tagok alkotják s olyan becsületesen dolgoztak hogy minden elismerést megér­demelnek. Mészáros Pálné 359, Farkas Györgyné 355. Csáti Má­tyásáé 320, Kiss Antalné 343, Kovács Imréné 335, Bélics Fe- rencné 264, Gyarmati Károlyné 237, Kószó Józsefné 245. Kovács Gizella 237 munkaegységet szer­zett ebben az évben. * NYOLC ÜJ TAG kérte fel­vételét a kunfehértói Béke Ter­melőszövetkezetbe a napokban megtartott zárszámadási köz­gyűlésen. Ebben a szövetkezet­ben 46 forintot ér egy munka­egység. Az izsáki pártszervezet helyi ségében — amikor beléptünk - 40—45-en ültek a széksorokban többségükben meglett korú fér fiák, nők, párttagok és tanácsla gok. Fontos célkitűzés, nagy elha tározás hozta őket össze. Tetti akarják váltani a tömegek meg nyerésének fontosságáról olyat sokat hangoztatott jelszavakat Minden tanácstagi körzetben még a tanyavilágban is kisgyűléséket, csoportos beszél getéseket tartanak. Ezt a cél szolgaija a mai értekezlet. Néhányan jegyzetelnek, töb ben hangosan helyeselnek, neve két mondanak, válaszolnak £ feltett kérdésekre, valósággá együtt gondolkodnak, tanácskoz nak az előadóval. — Hogyan kezdjük a beszél getéseket, mivel foglalkozzunk Mindent nem lehet előre meg határozni. Egészen biztos, hogj egy ilyen családias összejövete len sok minden szóbakerül. / kérdések elől nem lehet kitérni ír-mozaik Sajnos, nincsen meg. A fii végigmustrálja a többi könyvet megcirógatja őket a szemével aztán elmegy, bukszájában a. összekuporgatott forintjaival, — mert ö, ha törik-szakad, de egy szer megkaparintja azt a Szürke farkast. MOST EGY APA érkezik, kis­iparos, ő a »Hajótöröttek szige- íé«-í veszi meg a kisfiának, az­tán »A kékszemű« talál vevőre, s jön az igényes is, aki több pénzt szánt könyvre, otthon már van egy kis bibliotékája is, nem mindegy hát, hogy mivel gyarapítja. Ezért előbb könyv­jegyzék iránt érdeklődik. Aj­tón elkel Füst Milán "A felesé­gem története« című műve is. Asszony, vette meg, nyilván a sorstárs iránti kíváncsiságtól ösztönözve; vagy talán azért, hogy mit mondhat a feleségről — a férj? (Ki ismerhetné az asz- szonyok cselekvésének rugóit?) LETELT A negyedóra. Izgal­mam feloldódott, irigységbe csap át: de jó volna könyvel tudni írni! És lesni, hogy azt is veszik-e? Az ipari tanulók, a papák, a házi-könyvtár fejlesz­tők, az asszonyok. Mit tehetnék mást, ha nem is írok könyvet —, de veszek egyet én is. (tarján) ! haszonélvezői, a nagybirtokosok és kulákok soha sem tartották maguk közé valónak á dolgozo parasztokat, az egyszerű embe­reket. Másképpen éltek, öltöz­ködtek, más volt a társaságuk, még a házastársaikat is csak a «hozzájuk illő«, megfelelő va­gyonnal rendelkezők közül vá­logatták ki. Nagy volt a szaka­dék, óriási volt a különbség az úr és a szegény, a dolgozo es dolgoztató között. Erre emlékez­tessék az embereket. Könnyen rájönnek, hogy barátainkat, test­véreinket nem a kizsákmányolok között kell keresni. Barátainkat nem anyanyelvűk szerint, hanem osztályhelyzetük, állásfoglalásuk alapján válogatjuk meg. — Mi legyen az osztálycllen- séggel? — kérdezték többen is. Ha törvényeinket tiszteletben tartják, nem áskálódnak, nem agitálnak rendszerünk ellen', nem esik bántódásuk. De enged­tessék meg nekünk, hogy a nem­zeti erők összefogásából kihagy­juk őket. Barátainknak, testvé­reinknek pedig azokat nevezzük, akik valóban azok. Erősítjük, ápoljuk barátságunkat a kizsák­mányolástól először megszaba­dult, a szocialista társadalmat elsőnek felépített szovjet dolgo­zókkal és a többi szocializmust építő országok dolgozóival. Test­véreinknek tartjuk a francia, olasz és más kapitalista orszá­gok munkásait, parasztjait, dol­gozóit. így tanácskoztak, beszélgettek a párt politikájáról, a tömegek között végzendő munkáról. Kétoldalú beszélgetési akarnak kialakítani — mondot­ták. Tájékoztatják az embereket, de maguk is tanulnak tőlük. Az értekezlet végén azután meghatározták, hogy ki melyik területen látogatja meg á dolgo­zókat. B.ényi Imre dolgozó pa­raszt, Rózsa Mihály dolgozó pa-» raszttal megy. Bot Jenő pedagó­gus pedig Nagy Lászlóval... stb. Egy-cgy tanácstagi körzetben há­rom-négy kisgyülést tartanak. December 20-án azután újra összejönnek, számbaveszik a ta­pasztalatokat és tovább folytat­ják ezt a munkát, mert amint mondják, ennek csak egy vége van, a kezdete. Mi pedig bjzunk abban, hogy amit elvállaltak, azt meg is csi­nálják. A legeldugottabb tanyára is eljuttatják a párt szavát, ön­tudatot, világosságot, lelkesedést gyújtanak a szívekben, agyak­ban. /Vaav József Lesznek olyanok, amire ott hely­színen esetleg nem is tudnak vá­laszolni. Ezekre később adnak feleletet — mondja az előadó. Az előadásból és a vitából még az alábbi gondolatokat je­gyeztem fel: A beszélgetés témáját nagy­mértékben a helyi körülmények, az egybegyűltek érdeklődési köre alapján kívánják meghatározni. A szőlőtermelő gazdáknál többet foglalkoznak a szőlő és borkeze­lés helyes eljárásaival. Az állat- tenyésztőknél a fajtakiválasztás, a takarmányozás, vagy hizlalás problémáival. Elmondották azonban, hogy a kisgyűlések és csoportos beszél­getések vitája nem szűkülhet le kizárólag szakkérdésekre. Az előadó, Horváth elvtárs is első­sorban azokkal a kérdésekkel foglalkozott, amelyekről a gyű­lést levezetők tájékoztatják a lakosságot A külpolitikai kérdések között a kommunista pártok nyilatko­zatát és békekiáltványát emlí­tette. A belpolitikai kérdések kö­zül a termelőszövetkezetek hely­zetével foglalkozott részleteseb­ben. Megmondják nyíltan és őszintén a dolgozó parasztoknak, hogy a termelőszövetkezeteket előnyösebbnek tartják az egyéni gazdaságnál. A jól működő szö­vetkezetek példája azt bizonyít­ja, hogy a közös gazdaság több­re képes, mint az egyéni, cnneK ellenére azonban erőszakkal sen­kit sem akarunk a szövetkezet­be tömöríteni. Nemcsak a szövet­kezeti tagokkal, hanem az egyé­ni gazdákkal is jó viszonyt aka­runk fenntartani. Segítünk gond­jaik, nehézségük leküzdésében, termelésük növelésében. Konkrét adatok alapján ismer­tette az előadó a községfejlesz­tés helyzetét, a házhelyosztás, a kutak megjavításának és a vil­lanyhálózat bővítésének elő­irányzatait. A községfejiesztési tervben 100 000 forintot beüte­meztek villamosításra. A tervbe vett teljesen új, kétemeletes, nyolctantermes iskola építéséhez a községnek két év alatt 500 000 forinttal kellene hozzájárulni. Ezek azonban csak előirányza­tok. Altkor valósulnak meg, ha a lakosság is hozzájárul és időben befizeti a községfej­lesztési hozzájárulást. Egyszerűen, közérthető formá­ban tárgyalták a nacionalizmus megnyilvánulásait is. Elmondot­ták. hogy a régi, Hortiiy-világ biztos akadályozott meg bennün­ket ebben. De talán jobb is így, hiszen tapasztalataink felsorolá­sával az illetékeseknek módjuk nyílik egy és más következtetés levonására, , „ ... miért félnek a nyilvánosságtól? — Gyerekek, vigyázzunk! Ha kérdeznék, senki ne szóljon egy szót sem. Egy újságíró jön hoz­zánk, rosszat akar írni a válla­latról. — Ez a figyelmeztetés nem kitalálás. Bármennyire is fur­csán hangzik, Pál Szabó Mária tartotta óképpen kis eligazítását látogatásunk reggelén a Tata­rozó Vállalat központja felé menő autóbuszon fülünk halla­tára és számos utazó nem kis meghökkenésére. Vajon mi indított arra egy pénzügyi biztost, hogy a párt­sajtó ellen hangulatot szítson, s megtiltsa a dolgozóknak, hogy az újságírónak, ha az kérdezné őket, bármit is nyilatkozzanak? Mi ugyanis hangulatszításnak nevezzük rosszindulatú figyel­meztetéseit, jóllehet későbbi be­szélgetésünk folytán viselkedé­sét így próbálta menteni: — Tetszik tudni, itt a válla­latnál minden kis beosztott túl­ságosan önállósította magát ed­dig, s mivel sok mindenről nincs, tudomásuk, nem akartuk, hogy helytelenül tájékoztassák a saj-l tót. — Pál Szabó Mária bemu-j tatkozása azonban éppen az el-] lenkezője volt fentebb írt sza­vainak. így fogadott bennünket: •— Megbeszélték az elvtársak a látogatást a szakosztállyal?] Mert én csak az ő engedélyük-] kel vagyok hajlandó nyilatkozni.) A vállalat termelési adatairól és] ténydolgokról egyébként sem j nyilatkozhatom, csak az osztály engedélyével, mert ezek tervtit­kok, s mint ilyenek, a vállalat belső ügyeit képezik. Beszélgetésünk is ilyen »ven-j dégmarasztaló« légkörben folyt] le. Többek jelenlétében, pedig mi hangsúlyoztuk, hogy csak aj pénzügyi biztossal szeretnénk el­beszélgetni. Ö sem ezt nem tette lehetővé, sem azt, hogy segítő] szándékkal alaposabb munkát] végezhessünk a vállalatnál. Pál Szabó Máriának azt is elég ne-i héz volt megmagyarázni, hogyj nem szükséges beszélgetési en­gedélyért telefonálnia a megyei] tanács építési osztályára, hiszen! ő pénzügyi biztos, akit a megyei! tanács végrehajtó bizottsága ne­vezett ki, így beszámolni is csak annak tartozik, > I—i Könyvvási TOLLFORGATÓ embernek mindig különös izgalmat oko* * * ha könyvet vásárló embert lát. Ideáitok hát egy fertály-órára' a Széchenyi téri könyvesbódé elé és lesem, megfigyelem: kik és mit vesznek az írók szellemi termékeiből? Nem sokáig kell várni. Először egy ipari tanuló fiúcs­ka jön. csak úgy maszatosan, ahogy a műhelyből elszalajtotta a mestere a Háztartási Boltba; zsebében egy üveg terpentin, száján a kérdés: • — Tessék mondani, a Szürke farkas megvan?

Next

/
Oldalképek
Tartalom