Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-11 / 290. szám
Ne hagyjuk a törvényeket kijátszani! Egy évi bér: egy öltöny ruha, egy pár cipő és élelem Alacsony termetű, nehéz munkában megtört 40—45 év körüli ember áll előttem. Nem tudja, hogy jóakarattal, vagy rossz szándékkal kérdezem, s bizalmatlan. — Újságíró? Arra kérem, a nevemet azt ki ne írja, mert akkor nekem száz rossz. — Fürge mozgású szemével tekintetemet, arcvonásaimat kutatja. — Jó, a nevét nem írom ki — ígérem, s azután lassan megindulunk az istálló felé. 15 évig az Istállóban — Itt laktam, itt éltem, ebben a jászolban aludtam..; 15 évig. A jószág melegített — mutat a régi gidres-gödrös istállóba. Szívetfacsaró, szomorú látvány. Rozzant, poros fászol, dohos istálló, bűz és szenny, — És most hol alszik? — Most már rendes ágyban. Van annak már vagy hét éve is — amikor a kulákokra kezdett rosszabb világ, lenni —, eljöttek egyszer a tiszakécskei tanácstól, megállapították, hogy rosszul bánnak velem és ráparancsoltak az én uramra, hogy adjon nekem jobb helyet. Hát azóta alszom én ágyban. Elég is volt az a tizenöt év az istállóból. Még ma is annak a levét iszom. Öt évvel ezelőtt tört ki rajtam a betegség, Csont-tbc-t kaptam, a lábamba. Kórházba kerültem, a gazdám pedig azt mondta: így, betegen nem sok hasznomat veszi. A menhelyre akart küldeni. De a tanács megvédett. — Én gondozom a lovakat, szántok-vetek, terményt fuvarozok. Nagyobb mezőgazdasági munkák idején a földeken gyalogosan is dolgozom. Én szoktam a szőlőt metszeni, permetezni, meg aztán tudja, hogy egy ilyen nagy gazdaságban mindig van más munka is. Reggel 4—5 órától, este, sötétedésig.;; — Szóval, amint mondja, betegsége ellenére is sokat dolgozik. Miért nem megy jobb helyre? — Hova menjek? Mihez fogH formier! 760ferinf érléüfi jáféft Zsúfolásig megtelt Mikulás-este a »Jancsi és Juliska« játékbolt. A villany- vonat sorsolása vonzotta ide a sok érdeklődőt. Egy fekete kucsmában keveredett' a 13 darab szerencsejegy. Nem csoda hát, hogy 13- an nézték izgalommal a bájos Németh Évike apró kacsóit. Még néhány izgalmas pillanat következett, s a kis uj- jacskák a szétbom- ló papírt Sohajda elvtárs felé nyújtották ... Lugosi István bácsi, a Kecskeméti Gépgyár revizora a boldog nyertes. Ö maga is alig akarja elhinni, hogy övé, Jancsi nevű unokájáé a gyermekek vágyálma, a villany- vonat. Alig talál szavakat, hogy örömét kifejezze. — Nagyon örülök, hogy én lettem a szerencsés. Boldogan viszem haza, nagyon örül majd neki a kis unokám — mondja Lugosi bácsi, az örömtől tagoltan. Megtudjuk, hogy 33 éve dolgozik a Kecskeméti Gépgyárban. S bár elég szépen keres, mégsem jut annyi, hogy unokáinak ilyen drága ajándékot vásároljon. Megkérdezzük, hogy miként jutott hozzá a sorsjegyhez. így .beszél erről: — A nagymama, vagyis a feleségem, egy II forintos törpeautót vásárolt. Akkor kapta a 100 forintos ajándék- csomagot, s a számlasorsjegyet. A játékautó 11 forintba került, s ha összeszámolom, 760 forint értéket kaptunk érte! A játékvásár még nem ért véget. A nagy nyeremények még ezután kerülnek kisorsolásra. — Reméljük, sok szerencsés nagyapát, papát és kisgyermeket örvendeztet még meg ... j— gém — jajs? Igaz, hogy sokat dolgozom, de azért még nem vagyok teljesen egészséges és 22 évi szolgálat van a hátam mögött ezen a helyen. — Mennyi a fizetése? Mit keresett a huszonkét év alatt? — Fizetés?... Az tulajdonképpen nincs is, illetve kosztot kapok. Meg minden évben egy öltözet ruhát, cipőt. Ezért dolgozom. A gazdám azt mondta, hogy most már családtagnak tekintenek. Valóban családtag' ? Bekő László gazdát a konyhában találom. — Családtagnak tekintik.;.? írásban is rögzítették?.. — Nem — válaszolja —, nem csináltunk erről írást. Minek? Ha beteg, akkor mi fizetjük az orvost, magánúton kezeltetjük, jobb így! Azelőtt be volt jelentve az OTI-ba (így nevezi az SZTK-t), azonban most már két éve megszüntettük, vagyis úgy kezeljük, mint családtagot. — És mennyi földjük van ma- 'guknak? — Talán ötven hold volt, de egy évvel ezelőtt a fiammal megfeleztem. Azonkívül 3000 négyszögölet nem olyan régen eladtam belőle 10 000 forintért. Két tanyám is volt, de az egyiket ebből is a gyereknek adtam. Tudja, én már öreg vagyok. Nyugodtan szeretnék élni. A haszonbérlőm lemondta a bérlet egy részét. Most magam kínló- dok vele, ;;. úgy munkáltatom. Így azonban sokba kerül, szeretném felesbe kiadni, vagy haszonbérbe.' A killák — ma is killák Tovább nem is beszélgettem ezzel az emberrel. Egy dolgot akartam megtudni: miből él, hogyan szemléli a világot, hogy bánik a cselédjével. Nem volt nehéz megállapítanom. Egész életében a haszon után járt, mások verejtékéből gyűjtötte a vagyont. Közben a világ nagyot változott, ő viszont maradt a réginek. Ne felejtse el ezt senki, ne tévesszék szem elől az érdekeltek és ne hagyják a törvényeket kijátszani! Nagy József MEGLEPET Kis vitrinterítő sasáig 80-as, vagy 100-as Horgony-fonálból készítsük. A mellékelt 111,/a jelzésű mintáról könnyen elkészíthetjük, csak annyit kell megjegyezni, hogy a pont egy-egy láncszemet, a kis kereszt ráhajlásnélküli pálcát, a kis függőleges vonal egyráhajlásos pálcát, az egyszer áthúzott vonal kétráhajtásos pálcát jelent. Fekete mcsnneqmnek Elkésett levél a Nemrégiben egy szép őszi napon Párizs számos utcáján ilyen csoportokkal lehetett találkozni. A párizsi mannequi- nek ezrei egy napra leszedték magukról a csillogó Dior kreációkat, s egyszerű feketébe öltöztek, hogy elkísérjék utolsó útján a párizsi divatkirályt, akinek voltaképpen szerény alattvalói voltak, mert közvetlenül, vagy közvetve ő adott munkát valamennyiüknek. Mindazok az előkelő és dúsgazdag asszonyok, akik előtt évente kétszer Dior végig vonultatta modelljeit, most sorban elvonultak a divatkirály 30 000 gyöngyvirágcsokorral borított ravatala előtt. Ott volt a windsori hercegnő (a divat almanachja szerint a világ tíz legelegánsabb asz- szonyainak egyike), Carmel Snow, egy newyorki nábob felesége, az amerikai divat koronázatlan királynője és a világ minden sarkából sokszáz más előkelő dáma, akinek egyetlen gorldja az öltözködés, s akit Dior mesteri keze öltöztetett. Utcákhosszat pedig sorfalat álltak az asszonyok, akik csak álmodtak a kreációról, s legfeljebb utánozták — maguk, vagy olcsó varrónőik révén — a ruha-költeményeket. Nagyobb temetése volt, mint akármelyik miniszternek. De több haszna Is volt belőle a francia nemzetgazdaságnak, mint a kormány bármelyik tagjából. Egyébként a nagy divatkirály halálával kapcsolatban komoly probléma merült fel: ki legyen a világhírű divatcég útódja, ki tervezze ezután a divatos hölgyek ruháit? — Tekintettel arra, hogy Dior hirtelen halála miatt végrendelet nem maradt hátra, az illetékesek felfedezték, hogy Dior életrajzában szerepel egy hölgy, névsze- riiit Raymonde Ze- nacker, akiről úgy emlékezik meg, mint második énjéről. — Ezért úgy döntöttek, hogy Zenacker asszony lesz a cég főnöke, akit munkájában három fő- nyi asszisztenstanács segít majd. Tegnapelőtt kockás papírra írt levelet készbesített a posta a szerkesztőségbe. A levelet Tar- nay Pálné, született Pőcze Erzsébet írta Szabadszállásról. A rokoni megemlékezés meghatottsága adta a tollat Tarnay néni kezébe, az diktálta a szívhez- szóló, megható sorokat. »Itt lesz Borbála nevenapja — írja Tarnay néni •—, szegénynek soha senki sem adott ajándékot. Ügy eszembe jut most sok minden, ha érdekli a szerkesztőséget és úgy látja, érdemes róluk valamit írni, amit más nem tud, csak a család, szívesen írok«. S, hogy Tarnay néni József Attila rokona, a nagy proletár költőről való megemlékezés napjaiban emléket állítson a nagy költő édesanyjának, a legendás emlékű »Mamának« mindjárt mellékelt is egy szívhezszóló, kedves, kis írást. A mesemondó Pőc?e Borbáláról, aki — úgy gondolja Tarnay néni —. az ő szép, mesétlátó lelkét lehelte gyermekébe, Attilába, talán azért vált hatalmasszavú dalnokává a proletárok nagy családjának. De hadd szóljon az írás! Szó- ról-szóra, változtatás nélkül tesz- szük az olvasók asztalára: . »Milyen sokan nem tudják azt, még itt, Szabadszálláson sem, hogy József Attilának, a nagy költőnek az édesanyja, Pőcze Borbála, itt élt közöttünk. — Szüleivel együtt itt lakott kint a szőlőben, a zöld lombú erdők mellett. Itt élte a pa- pasztlányok munkás, egyszerű életét. De ö ezt a szürke, egyhangú életet teleszőtte rózsaszín álmokkal. Leginkább kapált, vagy kötözgetett kint a szőlőben, de a lába alatt elterülő homokot színaranynak látta bizonyosan. Az erdei manók* zöld ruhában csak őt látogatták. Tündérország kis lakói eljöttek hozzá. És milyen csodálatos dolgokról tudhattak ők egymással beszélgetni. Ábrándos, nagy szemei mindig tele voltak vágyakozással valami elérhetetlen után. A szíve pedig csordultig volt a legszebb mesékkel. Munka után, amikor este feljöttek a csillagok és ezüstfénnyel ragyogott a Hold, olyan volt a dülőút, mint egy mesebeli táj. A szomszéd gyerekek köréje ültek és szur- tos, kis arcukat ráfüggesztve, várták a mesét. Mesemondó Borbálának nevezték el maguk között a nagylányt, aki minden este kijött, hallgatói közé ült a zöld fűbe és elmondta nekik azokat a csodálatosan szép meséket, amiket napközben kigondolt, vagy ki tudja, talán a tündérektől hallott. Egy este hiába várták kis hallgatói. Elment nyugtalan leikével, hogy megkeresse a mesebeli királyfit. Meg is találta messzi Budapesten, amikor először szorította anyai szívére az ő kicsi fiát, Attilát. Milyen boldog volt ezután az ö munkás élete. Volt már kiért küzdeni, reggeltől napestig. És Attilába, a kicsi fiába lehelte az ő mesemondó, jóságos lelkét, ö is mesélt, — versekben. Nagy igazságokat mondott el. Biztató iöAz óvodától az iskoláig bennünket kellemetlen meglepetések. De hogyan kezdjük? Erre ad választ, néhány jó tanácsot, most induló rovatunk. Kezdjük hát a legelső kérdéssel: . A gyermeknevelés nem kezdődhet az iskolában és főleg nem háríthatjuk egyedül a pedagógusokra. A tervszerű nevelést már a 3—5 éves korban lévő gyermekeknél el kell kezdeni —, hogy később ne érjenek zasra van szükségé. O persze nem tudja, hogy szüksége van rá, csak azért érzi, hogy jó szaladgálni és rossz egyhelyben ülni. Nem is tud sokáig egyhelyben maradni, hamarosan mocorogni, fickándozni, -ugrálni kezd. Ha megakadályozzuk ebben, testi fejlődése látja kárát. Persze az édesanyát is meg lehet érteni, akit a szűk, kis szobában mászkáló, rohangáló gyerek idegesít. De el kell dönteni, hogy ettől meg nem rossz a gyerek. Akkor sem rossz, ha százszor elmondjuk, hogy maradjon nyugton és mégsem marad. Egyszerűen képtelen rá. Mi vagyunk a felnőttek, nekünk kell kitalálni, hogy miképpen biztosítsuk, hogy ne hozza magát, környezetét veszélybe. Még azt is hozzátehetjük, ha ennek megtaláljuk a rhódját, hogyha a nap nagyrészében lehetővé tesz- szük a gyerek szabad ugra-bug- rálását, akkor megkövetelhetjük, hogy bizoriyos időkben —* amikor neki kell, vagy amikor mi akarunk pihenni — csendben legyen. S közben rájövünk, hogy nem is olyan rossz az a gyerek. (Folytatjukl — Mit csináljak ezzel a gyerekkel? Olyan rossz! — mondja három-négyéves gyerekéről soksok édesanya. Vajon, valóban van-e okuk az elkeseredésre, irigyelniük kell-e az állítólag jó gyerekek édesanyját? Semmiesetre sem. A titok nyi^a érdekében háromféle dolgot kell megvizsgálnunk.» Először is meg kell noftnünk, hogy nem azért mondjuk-e rossznak a gyermeket, mert viselkedését nehezen bírjuk, másodszor meg kell vizsgálnunk, hogy nem követelünk-e tőle olyat, ami csak hosszas nevelés után fejlődhet ki, végül harmadszor: meg kell néznünk, mennyire vagyunk mi magunk hibásak a gyerekek rosszaságában, menynyire rontottuk el, vadítottuk el magunk. Könnyen kitalálhatjuk, hogy a harmadik vizsgálat a legfontosabb. De menjünk sorjában. Rossz-e az a hároméves gyerek, aki egy pillanatig sem marad nyugton és ezzel agyon idegesíti környezetét? Vitathatatlan, hogy a gyermeknek sok mozgásra, hancurovendőröl beszélt, aztán meghalU egy ilyen decemberi szomorú) napon. De él testvére, Etuska és annak három szép gyermeke.'’ Zsuzsi, a nagylány művészié-'; sen táncol, széphangú énekes és’ remekül szaval. Kétgyermekes' anya. < Péter, a középső: sokoldalú,) müveit ember, a szíve, a lelke; csupa zene. Titokban lehet, hogy' ír is, mert író embernek nézem.< De, ha festőállványa előtt látja< valaki, ahogy komoly tudással': a színeket keveri, festőművész-j nek is gondolhatja. Egyébként' az Operaház segédrendezője. s Ádám, a legkisebb nagy tudós.’ Elektromérnök jelölt. Nagy te-) hetségnek tudom, a könyvek> szorgalmas olvasójának. \ Milyen sugárzóan, színes, nagy lelke lehetett a nagyanyjuknak,' Pőcze Borbálának, hogy nem-) csak a fiának, de az unokáknak’> is bőséggel jutott lelke kincsei-i bői. 5 Tarnay néni.« < * S Eddig a levél. Meghatottan,> szívszorongva olvastuk. Éppen: akkor, amikor Attiláról, Pőcze, Borbála óriássá nőtt »kisfiáról«) emlékeztünk. Most adjuk #özre? ezt a levelet, az emlékünnep) után, ne haragudjon meg érte' kedves Tarnay néni. Közread-) tűk, mert úgy gondoljuk, min-/' Senkinek el kell olvasnia ebben) a megyében, hadd szeresse meg) még jobban ezt a tájat, ahonnan/ József Attila mesélőszívű, áb-> rándoslelkű édesanyja, a sze-í lény mosónő elindult. V Rossz-e a gyerek?
