Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-04 / 284. szám
a Télapó putíonyábón Rendelet a tűzrendészetről JULm nieíilön Hamarosan eljön már Télapó, puttonyában a sok-sok játékkal, cukorkával, csokoládéval, Várják is őt a gyerekek,-s a kedvéért néha még meg is javulnak. S az őszszakállú Télapó, hogy a jóságot is méltányolja, arról semmi kétség. Az ajándékgyárban dolgoznak a kis varrónők, sietve végzik az utolsó simításokat, hogy minden kész legyen, mire nagy rakományával Mikulás apó elindul jutalmazó kőrútjára. Bekukkantottunk egy ilyen kis »üzembe« és titokban ellestük, hogyan készítenek Mikulás apó alattvalói a legjobb gyerekeknek kedves kis játék-mikulásokat. Egy kis szőkehajú varrólányka a szabásminta szerint rózsaszín vászonanyagból kiszabta az a- jelzésű négyszögalakú darabot. Ebbe kemcnj^gyúrt gombócvattát tett. A négy végét összefogta és jó erősen összevarrta. Azután temperafestékkel megrajzolta a Mikulás szakállát, bajszát, orrát, száját, szemét is. Ez volt a feje. Ezután két darab b-jelzésű mintát szabott ki, visszáján ösz- szevarrta a nyak és váll kivételével. Kifordította és jól megtömte ezt is vattával. Közben szépen beleillesztette a fejet, de nagyon ügyesen, hogy minél kevesebb öltés látszon. Ezután következett a lábak, karok elkészítése, s hogy talpra tudjon állni, a talprészt az e-jelzésű minta szerint külön keménypapírlapból készítette. Mikor ez megvolt, vékony, de jó erős dróttal, az ábrán látható módon felerősítette a végtagokat, s megkezdődött az öltöztetés. Egy pirosfehérpettyes kartonmaradékból készült a télapó subája, amelyet a fehér pettyek olyan mulatságossá tettek, mintha hó hullott volna rája. A süveg szintén piros-fehér- pettyes keménypapírból készült, a csizma meg fekete szövetből. A szépen lengő szakáll képébe fehér pamutot ragasztottak rája, s a hátára került kis puttonyt megtömték cukorral, csokoládéval, no meg egy kis virgácsot is dugtak bele intelemképpen a Mikulás utáni időkre ... Hát kedves anyukák, így készül a játék-Mikulás, s hogyha elfelejtettek volna írni Télapónak a Mikulás-ügyben, még helyrehozhatják a mulasztást, ha gyorsan munkához látnak. nem maradhat el a sütemény sem Tudjuk, hogy erről nem feledkeztek meg az édesanyák, s már készülődnek a meglepetéssel. De mit is készítenek? Megkérdeztem Kati nénit, aki nagymestere a sütésnek-főzésnek, mivel remekel Mikulásra? — Már elterveztem, csokoládésziveket sütök. — Árulja el a nagy titkot, hogyan kell azt csinálni? — Szívesen, leikecském, írja csak fel: 32 deka lisztet, 28 deka vajjal, 14 deka darált mandulával, egy tábla reszelt csokoládéval, vagy a megfelelő súlyú kakaóval, VI deka cukorral, két tojás sárgájával, kávéskanálnyi fahéjjal, léi citrom xeszelt héjával meglehetősen kemény tésztát gyúrok, ujjnyi vastagra kinyújtom és szívformára kiszaggatom. Szép, lassú tűznél sütöm, mert ha forró sütőbe tenném, széjjelfolyna. — Nahát, ez nagyon finom lehet ... — No, de csak azt kóstolja meg, amit én sütök! — szól közbe Erzsi néni is. — Nem vagyok szerénytelen, de bátran állíthatom, nem rosszabb, mint Kati nénié... — Mi lesz az, Erzsi néni? — kérdezem. j — Habcsókot dióval. Azt meg: úgy kell csinálni, hogy három to-i jás fehérjét kemény habbá ve-: rünk, majd egy kanál ecettel és egy kanál cukorral addig keverjük, amíg a kanál megáll benne. Akkor belekeverünk 14 deka darabosra vágott diót, hat evő-: kanál vaniliáscukrot és viasszal kikent plébe kávéskanállal csókokat rakunk ki és lassú tűznél világosra sütjük. Nagyszabású, egésznapos ŐSZI VÁSÁR a Mélykúti Földmiivesszövetkezetnél 1957. december 8-án, vasárnap. Textil, ruházat, cipő, kerékpár, rádió, vas-műszaki és villamossági cikkek nagy választékban. — Minden árut megtalál a Mélykúti Földművesszövetkezet 2114 ŐSZI VlSARAil > A 4/1957. B. M. számú rénde let szerint a tűzrendészeti ható sági jogkört az állami tűzoltósáf ’ szervei gyakorolják. A tűzrendé szeli hatóság határozatban köte lezi az érintett szerveket, szemé lyeket a szükséges előírásol végrehajtására. A hatóságnál minden esetben indokolni kel : határozatát, amelyben meg kel jelölnie azokat a jogszabályoka melyek alapján a döntés, ren delkezés megszületett. A határozatok ellen fellebbe zéssel élhet az a szerv, illetv személy, akinek a jogát, vág jogi helyzetét a határozat sért A fellebbezést az elsőfokú hatá rozat közlésétől számított nyol napon belül kell beadni. A má sodfokú tűzrendészeti hatóság fellebbezést a beadás időpontja tói számított 15 napon belül kö teles elbírálni. A másodfokú ha tározat ellen további fellebbezés nek helye nincs. A rendelet foglalkozik a tűz vizsgálatról szóló hatósági bizo nyítványok kiadásával. E szerint a hatósági bizonyítvány akkor adható ki, ha tűz keletkezésével kapcsolatban a kérelmezőt sem szándékosság sem gondatlanság nem terheli Ellenkező esetben a bizonyít vány kiadását a hatóság megta gadja, ami ellen egyfokú felieb bezésnek van helye. Részletesen tartalmazza rendelet mindazokat az előírásokat, amelyeket az építkezéseknél, berendezéseknél, stb. figyelembe kell venni, illetve be kel tartani. Külön fejezet foglalkozik a mezőgazdasági termények tűzrendészetével. — Kimondja hogy a kalászosok fokozottabb tűzvédelme érdekében az aratás betakarítás és cséplés idejére községekben, illetve ott, ahol helyi körülmények indokolttá te szik, tűzkészültségi és tűzfigyelo szolgálatot kell szervezni. Ilyen szolgálatra azonban 14—60 éves férfiakat, valamint 14—50 éves nőket lehet beosztani. Nem jelöl hetők ki szolgálatra az állam vállalatoknál, intézményeknél intézetekben, valamint közalkal mazásban levő dolgozók, nem oszthatók be a termelőszövetke zetek vezetői és az orvosok sem A rendelet megjelöli a termé | nyék behordásával, tárolásával » rakodóhelyek, szérűk kijelölésé ! vei kapcsolatos tennivalókat valamint az erő- és cséplőgépek • re vonatkozó előírásokat. Elő adások, különböző rendezvények megtartásával kapcsolatban a rendelet kimondja, hogy ezeket csak erre a célra alkalmas, a tűzrendészeti követelményeknek is megfelelő helyiségben szabad tartani. Az előadások, rendezvények megtartására vonatkozó engedélyt az illetékes tanács szakigazgatási szerve és a tűzrendészeti hatóság együttesen adja ki. (Uolozsi) Magyar műkorcsolyázók sikere Jugoszláviában Tizennyolc magyar műkorcsolyázó — köztük az Európa- bajnok Nagy-testvérpár — Jugoszláviában vendégszerepeit. Belgrádban, a Tasmajdan- stadionban telt ház előtt mutatkoztak be nagy sikerrel, majd szerdán és csütörtökön Jasze- nicán kápráztatták el a közönséget. Képünkön az együttes egyik fiatal tagja, Csordás Marika látható. — A Mosonmagyaróvári Kötöttárugyárban január elején üzembe helyezik a kizárólag exportra dolgozó új konfekciós üzemrészt. A beruházásokra több mint két miihó forintot fordítottak. F iatalokkal beszélgettem a múltkor. Nem KISZ-ta- gokkal, ifjú kommunistákkal, akik keményen dolgoznak és vidáman szórakoznak, tanulnak. Olyan fiatalokkal, kik keveset politizálnak,* vagy semmit sem. A beszélgetés nem is úgy kezdődött, mint szokott idősebbek és fiatalok között. Nem akartam őket oktatni, de a beszélgetés tartalma arra ösztönzött, hogy válaszoljak fiatal barátaim kérdéseire, melyekre nekünk, akik ismertük a régit és részünk van az új alakításában, már korábban is kérés nélkül kellett volna válaszolni. Az említett fiatalokkal hivatalos alkalommal — sorozáson találkoztam. Kissé félszegen — és kíváncsian fogtak körül. Talán azért, mert a sorozás eredménye, melyet még nem ismertek, tartotta izgalomban őket. De lehet, hogy beszélgetésünk formája, tárgya is szokatlan volt. Beszélgetésünk a múltra, a nagybirtokokra, a földosztásra terélődött. Ök nem ismerték a múltat, hiszen 1944-ben, 13 évvel ezelőtt csak 7—8 éves kisfiúk voltak. Vidáman kergették a lószőrből, ronggyal készített labdát és kissé értetlenül néztek, mikor az intéző vagy nagybérlő felesége szidta őket, mert a labda a kastély parkja felé repült, s mint a megszeppent eb behúzza farkát a szidásra és elkotró- dik, úgy szedték össze ők is kincsüket, a rongylabdát és nagy port verve fel mezítelen lábukkal, menekültek a nemzetes asz- * szony hangja elől. Máskor meg a lanyadombról nézték, hogy az intéző gyerekei hogy eszik a parkban a vajas kenyeret, mézzel, almával. Pedig milyen finom lehetett az, de ízét ők nem érezték, ezért búsan haraptak a madárlátta kenyér mellé a vöröshagymából, gondolva arra, milyen jó lesz karácsonykor, mert akkor biztosan megint úgy lesz, mint tavaly, meg azelőtt volt. K arácsonykor a major rongyos cipőjű, elnyűtt ruhájú apró népe felmehetett nagy alázattal a kastélyba és tátott szájjal nézhette a mennyezetig érő karácsonyfát, nagy izgalommal várva, míg a kisasszony a zongorán eljátssza a mennyből az angyalt és megkapják az ajándékot. A zene akkordjai mellett már arra gondoltak, mit kapnak a levetett, elnyűtt úri ruhadarabok mellé? Talán adnak olyan almát, olyan pirosat és nagyot, amilyet az úrfi evett? Erre gondoltak és nagyokat haraptak a vöröshagymából. De akkor, azon a karácsonyon nem került erre sor. mert jóval karácsony előtt az úrék, meg az ispán úrék, gyorsan összecsomagoltak és a legjobb lovakkal elmentek Kunszentmiklós felé. Mondják, azon túl van egy nagy folyó, a Duna, s ők még azon túl is mentek. Meghagyták, mindenre ügyeljenek, mert nemsokára visszajönnek... De azóta sem hallottak róluk semmit. Mikulás-előtt mentek el az úrék. Pár napra rá, sok katona vonult át a pusztán, fáradtan, csüggedten, éhesen, reménytelenül. Fiatal barátom csak arra emlékszik, hogy nem kaptak tőlük cibakot, meg kenyeret, mert szegényeknek maguknak sem volt. Már napok óta nem ettek, a németek elvittek a raktáraikból mindent. A katonák egyik reggel gyorsan elmentek, még szaladtak is. De sok volt az olyan, aki elbújt, levetette katona ruháját, mondván: ők tovább nem védik az urakat. Estefelé lovas katonák jöttek. Már nem tudnám honnan, beszédük érdekes volt és szép piros csillag volt a sapkájukon. Másnap a puszta aprónépe nagy barátságot kötött egy fiatal katonával, a szőke Nikolájjal, ki nemcsak érdekesen beszélt, de bevitte az apró népet a kastély kertjébe, ahonnan most senki sem kergette ki őket és együtt szedték a diót. Zsebe tele volt cukorral, s mind szétosztotta a gyerekek között. Milyen jó voit a cukros dió! Pár nap múlva Nikoláj és a többi katona elment. A zóta sok idő eltelt. Fiatal barátaim megnőttek és sorozásukra várnak. Beszélgetésünk ezekre a régi időkre nyúlik vissza. A fiatalok alig emlékeznek arra, hogy apjuk, anyjuk hogy élt, dolgozott akkor, amikor az uraság cselédei voltak. Talán azért, mert az apjuk sem szívesen emlékezik vissza azokra az időkre és gyerekeinek sem beszél róla. Nagy kár, mert gyermekei nem ismerik azt a régit. Csak halványan emlékeznek vissza arra, hogy a nagy ököristállóba minden tavasszal az ökrök helyébe summások érkeztek. Kihordták a trágyát, friss szalmát vittek be és azon aludtak. Nők, férfiak, egymás mellett. Apjuk, akinek ma 14 kataszteri hold földje, tanyája van, nem beszél róla. De néha visszaemlékeznek gyerekkorukra, amikor még a hosszú cselédházban laktak. Közel voltak a barátok. Igen. Hiszen egy konyháról négy szoba nyílott. Milyen bűz, zsivaj, veszekedés is volt akkor az asz- szonyok között a főzőhelyért, meg a kemencéért. És ki tudná a nyomor tengernyi szenvedését felsorolni! Talán iszonyatában nem beszél erről az apja, meg az édesanyja, hogy gyerekei mégcsak ne is sejtsék, milyen keserves és szégyenteljes volt az ő életük. Ök is igyekeztek feledni, s a rosszat könnyű elfeledni. Barátaim így a múltnak csak a titkolt emlékeit őrzik. ésőbb arról kezdtünk beszélgetni, honnan van az apja 14 hold földje. Hiszen ma jól élnek. Egy hold szőlő, abban gyümölcsfa is van, 2 tehén és igen gyakran eszik ma ő is va- jaskenyeret, piros almát, na meg vau kolbász, sonka, szalonna is talán annyi, amennyi az egész cselédsornak nem volt 13 évvel ezelőtt, konvenció-fizetéskor. Erre fiatal barátom csak any- nyit válaszolt, hogy »a földet az uradalomtól kaptuk«. Megnyomja a szót »az uradalomtól«. Arra nem tud mit szólni, hogy az uradalom képviselője, az intéző — régen elmenekült, valaki más adhatta a földet. Barátom és a többiek nagyon gondolkoznak. Az egyik azt mondja: hát a Sándor bácsi, meg az a kunszentmiklósi, meg az a pesti, azok adták. Kik voltak azok? Az a Sándor bácsi kicsoda? — Ügy tudom, hogy valami párttitkár, meg a többi is kommunista. — Hát igen, fiatal barátaim, ti, ott a pusztán, sajnos, apáitokkal együtt kicsit megfeledkeztetek arról, hogy a földet, szőlőt, almafát, tehenet, nem az uraságtól kaptátok karácsonyi ajándékba. e kicsit én is, mások is keveset beszéltünk apátokkal együtt arról, milyen volt a múlt, az uraság, hogyan jöttek ide azok a Nikolájok és hogy nekik és a kommunistáknak köszönhetjük a földet, a szabadságot és az emberi életet. Azért is kell erről beszélni, mert ti beváltatok katonának, most már be is vonultatok és azokat a fegyvereket szorítjátok kezetekbe, amely fegyverek 1944-ben a legszebb karácsonyi ajándékot hozták és segítettek 1956 októberében is megvédeni a földet, gyárat, a néphatalmat. És ma nektek, a volt cselédek gyerekeinek kell megvédeni a szabadságot, magatok, gyerekeitek és unokátok részére. Karok Antal
