Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1957-12-29 / 304. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek

$ (Mt*.

MA*.

VVflwú'úf'

Ä cselekvés egysége

Közismert és sokszor hangoztatott elv, hogy a szocialista alapon álló nemzeti egység létrehozásának egyik legfontosabb alapfeltétele a vezetés és a tömegek egysége.

Ezeknek az elveknek a szellemében foglalkozott részletesen és behatóan a júniusi pártkonferencia a Hazafias Népfronttal, a hazafias népfront-politika helyes értékelésével és az ebből fakadó feladatok meghatározásával.

Olyan népfront-mozgalmat kell létrehoznunk megyénkben is, amelyben párttagok és párton- kívüliek a cselekvés, az együtt- munkálkodás őszinte szándékával társulnak, működnek együtt.

Az ellenforradalom leverése után ez új egység megteremtésének a feltételei, alapjai egyre világosabban rajzolódtak ki. Pártunk megerősödve, s a múlt hibáitól mentesen alakította ki politikáját. És ez a politika, amint az élet számtalan jele mutatja, találkozik a dolgozok helyeslésével, megyénk munkásságának, falusi dolgozó <^raszt- ságának, értelmiségének -yütt- érzésével. Ezen az e% „ alapon megteremtett népfront-mozgalom is egyre erőteljesebben bontakozik ki megyénkben. Amikor nyilvánosságra kerültek pártunk agrárpolitikai tézisei, melyek világosan tisztázták a frontokat a falusi osztályharc, a falusi gazdaságpolitika minden szektorában, eleven és pezsgő élet indult meg újjáéledő népfront-bizottságainkban is. Ma már megyénk legkiválóbb mezőgazdasági szakembereinek, vezetőinek együttműködésével egész sora alakult meg különböző sajátos feladatokat hordozó bizottságoknak, csoportoknak, amelyek segítik pártszervezeteinket, pártunkat, a Magyar Bzocialista Munkáspárt országos politikájának helyi megvalósítá- i ában, a helyi politika kialakításában és a mezőgazdasági termelés egész nagy területén, körvonalaiban és részleteiben is meghatározzák a továbbhaladás •útját, módját.

Üjjáélcdöben van a hazafias ^népfront-mozgalom keretei kö- ie.ött a békemozgalom is, amelyin ok különösen nagy jelentősége ;van ma a sajátos nemzetközi äielyzetben. Segít tájékozódni a világpolitika jelenségei között. Segíti • megismerni a szocialista ■tábor békepolitikájának nagy eredményeit. Tudatosítja a dolgozó tömegekben azt, hogy a világ békés úton való továbbhaladásának egyik alapvető feltétele a különböző társadalmi, politikai és gazdasági rendszerek békés egymásmelleit élése és az egymásmellett élésből adódó békés gazdasági és kulturális versengés, baráti együttműködés kialakítása.

Népfront-politikánk megyei továbbfejlődése megtisztulva a múlt hibáitól, egyik legfőbb biztosítéka annak, hogy megyénk-; ben eredményesen valósuljanak meg a szocializmus építésének: célkitűzései, nagyobb önállóság-; gal, a dolgozók politikai és gazdasági aktivitásával felvirá-; gozzék a Duna—Tisza közének; évszázadokig elmaradott és so-: fiáié mozdulatlannak hitt élete.;

A községi tanácsok és földművesszövetkezetek segédletével! bakat? ellenség?

elburjánzott a feketevágás megyénkben

Eljárás indult számos hentes és mészáros ellen

A Népköztársaság Elnöki Tanácsa júliusban törvényerejű rendeletet bocsájtott ki, mely szerint a hentes és mészáros iparigazolvánnyal rendelkező

maganhúsiparosok, húsboltot fenntartó íöldmüvesszövetkeze- cek levágás céljából közfogyasztásra csak az Adatforgalmi Vállalattól vásárolhatnak vágóállatot. Ezt a törvényes rendelkezést sok helyen nem tartják be.

Országos és megyei ellenőrző szerveink megyeszerte sok szabálytalanságot fedeztek fel.

Tiszakécskén

például Darabos Béla hentes, aki a központi készletből rendszeresen kap kiutalást, hogy job- oan nyerészaedhessen.

a központi kiutalást az utóbbi időben egyáltalán nem vette igénybe.

Ezzel szemben a községi tanács — törvényellenes — engedélye alapján hízottsertéseket vásárolt a termelőktől és azokat mérte ki. A helyi állatorvos, Tóth Szilveszter vágási naplója és 42 jár- iatlevél szerint a községi tanács elnöke engedélyezte a vágást. Bizonyítékok vannak arra, hogy nem egy termelőnek lakásán szúrta le, dolgozta fel és mérte el a sertéseket. Ráadásul árfelhajtó tevékenységet végzett, — mert áron felül vásárolta a vágóállatot — megszegte a kötelező köz- és állategészségügyi rendelkezéseket és nagymértékű forgalmiadócsalást is követett el.

A községi tanács elnöke arra hivatkozott, hogy a lakosság húsellátása érdekében szegte meg a törvényerejű rendeletet. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a községben három földművesszövetkezeti húsbolt van s a közelmúltban központilag 400 birkát, hetenként 3—4 sertést és ugyanennyi vágómarhát utaltak ki, láthatjuk, hogy a község friss hússal való ellátása jó,

nincs szükség a törvény megszegésére.

Izsákon

Kállai Gábor magánhúsiparos kecskevágásra szóló engedéllyel rendelkezik.

Az ellenőrzéskor mégis egy 2X0 kilogram súlyú hízott sertést találtak nála, hasított állapotban,

melynek egy részét már kimérte. A forgalmi adóbefizetési csekkről pedig kiderült, hogy csak 126 kiló súlyú sertés után adózott. Azzal védekezett, hogy a sertésvágást a községi tanacs titkára szóbelileg engedélyezte. Kiderült az is, hogy Kállai Gábor szabálytalan bérhizlalást folytat. Megvesz sertéseket, a járlatlevelet saját nevére íratja, a termelővel pedig tovább hizlal- tatja a sertést, hogy azokat mint saját hizlalásé sertéseket vághassa le és mérhesse ki.

Bálint Gyula ugyancsak izsáki,

kecskevágásra szóló engedéllyel rendelkező húsiparos egy darab borjút és két sertést vágott

nemrég anélkül, hogy a tanács tudomására hozta volna. A húst az állatorvossal sem vizsgáltatta meg és természetesen a forgalmiadó befizetését is elmulasztotta.

I Ic té n vég j háza n

Bakos Sándor húsiparos rendszeresen vág marhát, borjút, sertést, — a tanács engedélyével. Az ellenőrzéskor két sertést} találtak nála, de szabályellenes engedélye is csali egy volt. Ezek szerint rendszeresen követ el torgalmiadócsalást.

•Helvécián, Krisztián Józsei hentes, a tanácselnök szemelát- tára (ugyanis szomszédok) vágta szabálytalanul a sertéseket. A községi tanács, bár nincs jogában selejt borjúra vágási engedélyt kiadni (mert csak az Állatforgalmi Vállalat vásárolhat ilyet) rendszeresen engedélyt ad azok levágására.

A levágott állatoknak csak kis része került egészségügyi vizsgálat alá és még kevesebb után fizetett forgalmi adót.

(Folytatás a 1 oldalon)

(3 oldal)

A DÉLSZLÁVOK KULTU HALIS ÉLETÉRŐL

(4. oldal,i

ARANYKEZŰ HALASI ASSZONYOK KÖZÖTT (4. oldal)

RENDELETISMERTETÉS (4. oldal)

SZ1MATII KAZMÉR IRÄSA

(4. oldal)

varjüfiCkäk

(5. oldal)

JÓ, HA TUDJAK A GAZDÁK

(a. oldal)

KECSKEMÉTI SÉTÁK

(5. oldal)

DR. SZOBONYA ÉS TÄRSAI A MEGYEI BlRÖSÄG ELŐTT

(7. oldal)

Az új párttagsági könyvek átvételére pénteken délután jöttek össze — kettő kivételével — a gazdaság kommunistái, az iskola egyik tantermében. Az ünnepi taggyűlést Vincze János, a párt-alapszervezet titkára nyiJFJÉfC ÉV AI-ATT

600 000 üveg bort palackozott

a Kecskeméti Pincegazdaság;

Féléve működik a Kecskeméti Pincegazdaság palackozó üzeme. Ezidő alatt hatszázezer üveget töltögettek meg a híres alföldi borokból. A zamatos kadarka, ezerjó ezúton az ország minden területére eljutott. A kedvderí- tőből az ünnepekre is több, mint 50 000 palackkal szállítottak a

Ünnepi taggyűlés

a Mátételki Állami Gazdaságban

tóttá meg, majd Somogyi Zoltán,

a gazdaság igazgatója tartott rövid beszámolót. Helyesen a kommunisták elsődleges feladatává tette a példamutatást, a helytállást és azt, hogy a gazdaság a következő évben az ezévi veszteséggel szemben eredménnyel zárjon.

A felszólalások is a beszámoló alapgondolatát tükrözték vissza. Prikidánovics Márton elmondotta, hogy a gazdaság a cséplési munkálatokat maga végezze és ezzel jeleníős megtakarítást érnek el. Ságodi Győző felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságban sok olyan vásárlás történik, amire úgyszólván semmi szükség nincs. Benec János a munkafegyelem megszilárdításának szükségességét hangoztatta. A taggyűlésen megjelent és felszólalt Weither Dániel, a megyei párt- bizottság tagja.

főváros és a bányavidék fogyasztói részére.

Az ország minden területén nagy keresletnek örvendő kiskunsági borokból a farsangi ünnepekre is kétszázezer palackozott bort adnak át a kereskedelemnek.

/k mákos és diókalácsos otthoni karácsonyi ünnepek után Kecskemétre utaztam, a gyorsvonaton megismerkedtem Sümegi Józsi bácsival, aldnek Hajdúnánáson ringatták bölcsőjét. Kis unokáját ment látogatni.

Egymás mellett ültünk s eleinte nehezen ment az ismerkedés. Fukarkodott szavaival, de azért úgy foghegyről válaszolga- tott. ötholdas parasztember, akinek a felszabadulás szórt talp t alá megművelhető földet. Addig cseléd volt Harstein uradalmában s bizony nem egyszer volt kénytelen lenyelni a zergetollas intéző trágár, embergyalázó szavait.

Lassacskán mindketten feloldódtunk s Kisújszállás előtt úgy szőttük közös gondolatainkat, mintha már legalább is egy jó fertály éve ismernénk egymást.

Sümegi bácsi gyakran ki-ki- pillogott az ablakon a varjúfekete barázdákra s megelégedetten hunyorgott:

— E jó föld, mert a paraszt még a lelkét is beleszántotta.

Szív fölött az új zászló

Nézze meg, úgy csillog, akár a gyémánt. Kövérhúsú, zsiroshátú föld ez.

Kis idő múltával váratlan kérdéssel fordult hozzám:

— Párttag az elvtárs?

If ánéztem S' láttam, hogy tekintete égett a kíváncsiságtól. Büszkén válaszoltam: — az vagyok.

Ekkor megfogta jobbtenyere- met, végighúzta rajta érdes jobbját, s akkorát csapott bele örömében, hogy utána még Ceglédnél is sajgóit.

— Derék dolog. Én is az vagyok. 1956 novemberében léptem be a pártba, addig én nem voltam párttag. Na, de úgy október végén betoppant hozzám Kereki Gáspár 80 holdas kulák és így ordított:

— Te vén csirkefogó, akasztó- fán végzed te is.

— Mi a szösz. Elkezdtem törni a fejem, hogy miért akar ez engem kötélen szárítani. Azt

mondja a feleségem: — Mert a fiunk párttag. Ekkor kaptam észbe. Politikai tiszt volt a fiam, s ezek a »jólelkű hazafiak« már gondolataikban ácsolták is az akasztófát. Én azelőtt is híve voltam a népi demokráciának, de ez az embertelenség arra buzdított: Sümegi József neked a pártban van a helyed. Így lettem én párttag.

Elhallgatott. Néhány pillanatig magába révedt. kibámult a párás ablakon. Nyalka bajuszát le- gényesen megpederte, lajbiját megigazította, s felém fordult. Rám meredő két szemében olt lobogott a győzhetetlen szeretet tüze.

ilzlenyúlt belsőzsebébe s kikotorta elnyűtt levéltárcáját. Legbelsejéből finoman kivett egy piros könyvecskét és elémtárta:

— Van már magának ilyen? Ez az új párttagsági könyv. Most kanluk meg karácsain/

előtt. Tudja, mikor a kezembe vettem, úgy éreztem, mintha új életet nyertein volna. Az igaz, hogy remegett a kezem, amikor a párttitkár átadta, de magamban fogadalmat tettem: sok ha zajúi szerető ember vére festette pirosra ezt a könyvet, úgy vigyázok rá, mint a szemem fényére. Este, mikor befordultam a konyhába az volt az első szavam: — Anyjuk gyere csak, mutatok neked valamit. Az én Er- zsókám kitipegett fájós lábával s így szólt:

— Mit tartogatsz úgy a kezedben, mint egy zászlót?

— Jól mondod asszony, zászló ez, a jövendő zászlója.

Elcsomagolta gondosan könyvecskéjét s hirtelen jókedvében a vállamra ütött.

— Nekem már boldog újesz- tendő ígérkezik, de kívánom, hogy magának is adassák meg.

m, !gondolkodtam szavain.

A mi hazánkban a kommunisták a boldogabb, reménytelibb újesztendőkért harcolnak, szívük felett az új párttagsági könyvvel, a jövendő győztes lobogójával. Bieliczky Sándor