Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-19 / 297. szám
Akik visszafelé néznek lem egyszerre, sem zökkenő nélkül. Ehhez kell a vezetőség, a tsz pártszervezet, vagy ha az nincs, a kommunisták, az öntudatos tagok segítsége. Érthető ez, hiszen a magyar parasztok nagy tömege hosszú ideig nem a saját földjén dolgozott és keserves verejtékkel meg kellett küzdeniük azért az egy-két hold földért, mit esetleg sikerült venni sok-sok év összekuporgatott filléreiből. A felszabadulás után sokan kaptak földet, örültek neki, ragaszkodtak hozzá. Később nyilvánvalóvá vált, hogy az egyéni gazdálkodás nem oldja meg a paraszti jólét megvalósulását. Ha be is látja ezt, néha nehezen törődik bele, hogy elveszítse a rosszul értelmezett függetlenségét. Ismeretes, sokan azt hiszik, hogy csak akkor függetlenek, ha egyéni portájukon gazdálkodnak, pedig az igazság az, hogy akkor igazán kötöttek, hajtják magukat, hogy a munkát el tudják végezni. Az egyéni parcellán nem segít a gép, sokkal nagyobb fizikai erőt kíván a föld megművelése, mint a nagyüzemben. A szövetkezeti tagoknak aratógép, vagy kombájn takarítja be a gabonáját és'égy re több gép segít az egyéb termények betakarításában is. Sokan rájöttek erre, miután a tanulópénzt megfizették, de még mindig vannak számosán, akik visszalépnek a régihez, nem tudják leküzdeni maradiságu- kat. Ismeretes, hogy, aki termelőszövetkezeti tagból ismét egyéni gazdává válik, új életet kell kezder. c, újból fel kell szerelnie a gazdaságot, mert, ha primitíven dolgozik, nem sok hasznát látja. Mindezt azonban nem mondják meg a kilépőknek. Jóformán semmiféle nevelőmunka nem folyik legtöbb termelőszövetkezetünkben. Nem magyarázzák meg, hogy a föld helyett inkább ruhát, rádiót, vagy bútort vegyenek, tegyék kényelmesebbé, • kulturáltabbá életüket. Pedig ez is nevelés dolga! Megjegyzendő: a fejlődés egészséges és legtöbb termelőszövetkezetünkben a tagok zöme úgy gondolkodik, hogy ha pénzem van, veszek magamnak szép ruhát, új kabátot, berendezem a lakásomat, házat építek és így tovább. Csak kisebb részük az, aki azért kuporgatja magának a pénzt, hogy »önállósuljon«. — Ennek egyébként számos bizonyítékát találni, hiszen egyre több rádió szól a termelőszövetkezeti tagok lakásában, egyre szebb ruhában járnak, egyre többen vesznek motorkerékpárt és így tovább. Oka a kilépésnek az is, hogy egyes termelőszövetkezetekben nem oldották meg még az öregek ügyét. Itt úgy gondolkodnak az idősebb tagok, hogy szerzek annyi pénzt magamnak, amennyi szükséges a földvételhez, azután öreg koromra majd azon elpepecsel- getek, legalább biztosítva lesz a megélhetésem. A termelőszövetkezetben, ha már elöregszem, nem lesz rám szükség. Olyasmiről is hallottunk, hogy idősebb tagokat, mivel munkaképtelenekké váltak, egyszerűen kizártak a közösből. Nem helyes ez és tanulni kell a félegyházi Lenin, a kiskunhalasi Vörös Október Termelőszövetkezet, meg a többiek példájából, ahol megoldották az Idős termelőszövetkezeti tagok nyugdíjazását. — Egyébként január 1-től érvényes lesz a termelőszövetkezeti nyugdíjtörvény is, amely bizonyára megnyugtatja az idős szövetkezeti tagokat. Nem egyszerű dolog a lakásprobléma sem. Nagyon érdekes esetről hallottunk a napokban. Galambos Sándor, az izsáki II. Kongresszus Termelőszövetkezetből kilépett 1956-ban és Szabadszálláson két hold földet, tanyát vett. Később a termelőszövetkezetnek sikerült lehetőséget teremteni, hogy néhány tag kislakásépítési kölcsönt vehessen fel. Mikor ezt megtudta Galambos Sándor, azonnal jelentkezett a termelőszövetkezetben és kijelentette, ha ő itt házat építhet, akkor sohasem hagyja el a közöst. így van ez. Akinek szépen berendezett otthona van a közös gazdaságban, az már nem szívesen megy el onnan. Viszont, akinek nincs megfelelő lakása, azt nem köti annyira a hely. Ha felveszi a 20 QOC forintos kölcsönt és maga is ad hozzá néhány ezer forintot, akkor bizonyára ragaszkodik az általa felépített házhoz. Olyan esetben is előfordul kilépés, amikor a termelőszövetkezet nem jól gazdálkodik, helytelen a vezetés és az illető tag úgy érzi, hogy »csalódott« a szövetkezeti mozgalomban. Pedig nem a mozgalomban csalódott, hanem a vezetésben. Ezen pedig lehet változtatni. Mindezeken lehet és kell is segíteni. A segítséget pedig elsősorban a termelőszövetkezet vezetőinek, a párttagoknak, a közösség kommunistáinak kell megadni. „Nekem h'rül s'mcs annyi jövedelmem, minf a tsz-tagoknak.. .* A kiskunhalasi termelőszövetkezetek december 5-ig elkészítették ‘zárszámadásaikat s a közgyűlésre több környékbeli egyénileg dolgozó parasztot is meghívtak, hogy lássák: hogyan gazdálkodott a termelőszövetkezet. így történt ez a Paprika Antal Termelőszövetkezetben is. Ez a szövetkezet viszonylag a leggyengébb területen gazdálkodik, de mintája annak: hogyan lehet ilyen földön is szép eredményeket elérni, ha az összefogás és a helyes vezetés megvan. Szőke elvtárs. a szövetkezet elnöke jelenleg is tanul, a Mező- gazdasági Technikumban az aranykaiászos tanfolyam hallgatója. Amikor a közgyűlésen az elnök a részesedést ismertette, felderültek az arcok. Elégedettek az egész évi jó munka jutalmával. Szűcs Imre például csak szemestakarmányból 37 mázsát, szálasból 23 mázsát, burgonyából és répából 28 mázsát, borból 125 litert vitt haza. Ö állatgondozó volt, de a növénytermelőknél sem rosszabb a részesedés, mert a Molnár család két tagja 69 mázsa szemesterményt, 250 liter bort kapott. Ezekre mondta Vincze János termelési bizottsági tag, környékbeli egyéni gazda, hogy: »tudtam, hogy a tagság jól dolgozik, de hogy ennyi mindent kapjon, nem gondoltam. Ha én leszámítom az évi adót s az egyéb kiadást, hírül sem marad annyi jövedelmem, mint nekik, pedig a tagság a háztájiból is- szép bevételhez jut.« Ugyanilyen véleményen volt a többi meghívott is. A zárszámadási közgyűlésen elhatározta a Paprika Antal Tsz tagsága, hogy a jövőben az állattenyésztést fejleszti s ezért több takarmányt — főleg pillangóst — termelnek. A jobb munka érdekében agronómust ts akarnak szerződtetni. Terveiket még ebben az évben elkészítik s január 1-től kezdve aszerint dolgoznak. Tóth Balázs mezőgazdasági osztályvezető *'ílnnefii iidoiizíéstli ___ H Lajosmizsei FSldművesszövetkezet I « A Z (U T Ó ü ( ü 1 tagjainak, dolgozóinak és vásárlóinak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog újesztendőt kíván. Lajosmizsei Földmfivesszövetkezet MrAZbArÜbibA a vele kapcsolatban álló vállalatoknak, intézményeknek, tanácsoknak — azok dolgozóinak kellemes karácsonyi ünnepeket és eredményekben gazdagabb újesztendőt kíván. R Lajosmizsei Fölilművesszöyetkezet IGAZ a A I ó Ki ( (> A a MÉSZÖV és SZJK igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak, valamint dolgozóinak kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt kíván. Különösképpen húz hozzájuk a szívem, ami érthető. Édesapám, három fivérem (mind á négy meghalt már) vasas volt, a vas munkása öcsém is. Közöttük nőttem, nevelkedtem fel, többé-kevésbé tudom: mi módon sajátították el a szakmát, forA jövő vasasai I málták a vasat, acélt, miközben keménnyé, tisztán csengővé edződtek maguk is. Megjelennek előttem emlékképeik, reszelővei, kalapáccsal, forasztópákával a kezükben, szemükben a vas titkait fürkésző figyelemmel. Bámulom őket, '/lelkesedem értük; az is büszkeséggel tölt el, hogy Fadrusz János, a nagy szobrász, s Her- 7man Ottó, a kiváló természettudós szintén vasas volt, ugyanazt Va szakmát tanulták ifjabb kő- arukban, mint enyéim. i örömet, izgalmat okoznak hát ä mzek a fiúk is, akikkel itt ülök szemtől szembe, a kecskeméti helyiipari iskola tantermében. Tizenhármán vannak és elsőéves lakatostanulók mindany- ínyian. Hétnek a szülei dolgozó ^parasztok, a többié munkások, »kisiparosok. 7 Ami az első percekben meg- ókapó bennük: a fegyelmezett ’/magatartásuk. Ha válaszolnak kérdéseimre, felállnak mindig, yúgy kell rájuk erőszakolnom, Shogy a beszélgetés feszélytelen- oségének biztosítása végett maradjanak ülve. így társalogjunk. Ülnek csillogó szemmel, válaszaik őszinték, szabatosak. Mi is érdekelhetne? Életük, az, hogy miképpen mennek neki a jövőnek. Kezdjük a szakmánál. Havi 160 forintért valamelyik mesternél sajátítják el a lakatosmunka fortélyait — de sokrétű is! —, s az elméletet hetenként nyolc órán át tanulják az iskolában. Van tankönyvük is, de kiegészítésül úgynevezett »műszaki sajtószemlét« is összeállítottak számukra a tanáraik. A különböző műszaki, de a politikai lapok* ban is közölt technikai témájú cikkeket egy már jócskán megvastagodott dossziéban gyűjtik össze; a fiúk így tudomást szerezhetnek arról is, hogy hol tart a nagyvilág technikája. A tankönyv például — érthető oknál fogva — még nem említi a szputnyikot, de minden róla írt cikket elolvashatnak a jövendő lakatosai. Ügyszintén tudomást szerezhetnek arról is, hogy mi az az »Erosimat« (szikraforgácsoló), s miképpen fúrnak acélt magasnyomású vízzel a Szovjetunióban. Ezenkívül a »Technika«, az »Autó és Motor«, az »Élet és Tudomány« című folyóiratokat is megtalálják az iskolában. HIRDETÉSEK DIJAI: Apróhirdetés: hétköznap szavanként I Ft. vaskrnap S Ft. — Keretes hirdetés: hétköznap m/m «.30, vasárnap 0 Ft, den más létezni. — Elektromos kisugárzás ..., elektromos töltésű fegyverek... — mondja szakszerűen, s ebben benne van nemcsak az izgalmat keresű fiú, de a vasas is. Molnár Pista 15 éves, inkább az újságot böngészgeti, a napjaink világában történő események izgatják a fantáziáját. Akad köztük, aki sportol is. A 17 éves Héjjas Sanyi öklözni tanul, a 18 esztendős Kasza István, míg azelőtt a labdarúgást kedvelte, öt hónap óta a birkózásnak a híve. Keménykötésű fiatalember mind a kettő, példaképeik azok a vasas-sportolók; akik nem egyszer szereztek dicsőséget hazánknak. Táncmulatságba még csak Kasza István szokott rendszeresen járni, volt már g cjiákbálban is. Nagyon jól érezte ott magát; igaz, vari egy gimnázista barátja, akivel együtt szokta eltölteni a szórakozásra szánt idejét. így élnek, fejlődnek, emberesednek ezek a fiúk, akik mar több, mint sejtik: nemcsak azért kell tanulniok, hogy kenyérkereső szakma legyen a kezükben, hanem, hogy jól képzett, művelt tagjai lehessenek társadalmunk vpzetőosztályá- nak, a munkásságnak. Kezüktől formálódik majd a vas, acél, általuk Is a jövendő Szakmai képzésüket szolgálja a film is. A következő témájú hangosfilmeket mutatják be nekik a sorrakerülő tantárgyak szemléltetéseképpen: »A lakatosműhely rendje«, »Reszelés«, »ívhegesztés«, »Revolver-esztergák«, stb. Dehát a szakmai tudás csak egyik része annak a követelménynek, amit életünk mindannyiunkkal szemben támaszt, csupán csak a szakmában jártasnak lenni nem elegendő ahhoz, hogy teljesértékűnek mondhassa, érezhesse magát az ember. Képezik, művelik-e magukat egyéb módon is ezek a fiúk? Válaszuk jóleső. Á. Tóth Jóska, tizenhat éves, nagyon szeret olvasni. Móricz Zsigmond »Árvácská«-ját négyszer elolvasta; a halhatatlan író a kedvence, többi műve közül is sokat ismer. A Csárdáskirálynőt annak idején háromszor megnézte a színházban. Zubornyák Anti szintén tizenhatesztendőst, a fantasztikus regények érdeklik elsősorban. Rajong Verne Gyuláért. Olyan részletesen kezdi mesélni Némo kapitány sorsát, hogy egyből elárulja; amikor a könyvet olvasta. számára megszűnt mm* Tarján István Falun mostanában egyre nagyobb az érdeklődés a termelő- szövetkezetek’ iránt. Egyes zárszámadások valósággal lázba- hozzák az egész községet. Nagy port vert fel például a napokban az, hogy a garai Vörös Csillag zárszámadási közgyűlésén »kötegekben« álltak a százasok és egyes szorgalmas tagok 25— ;S0 000 forint készpénzt kaptak kézhez. Hasonló példák más zárszámadási közgyűléseken is előfordultak. A termelőszövetkezeteket ugyan az ellenforradalom alaposan megtépázta, de az azóta eltelt idő alatt legnagyobb részük erősödött és a feloszlottak zöme is már újjáalakult. A zárszámadások azt bizonyítják, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása javult. Legtöbb helyen magasabb a munkaegység értéke, mint az elmúlt évben és csak kevés zár közülük veszteséggel. Ezek után érthető, hogy egyre több egyéni gazdában érlelődik meg a gondolat: érdemes belépni a termelőszövetkezetbe. A volt termelőszövetkezetek tagjai is egymás után jönnek rá, hogy milyen balga cselekedet volt kilépni a közösből, vagy tűrni, hogy az ellenforradalom szétzúzza a közös gazdaságot. Mindez így természetesnek látszik. Azonban vannak még olyan termelőszövetkezeti tagok is, r akik másként gondolkodnak. Pénzt gyűjtenek a földvételre és többen már vettek is földet, szép csendben, s utána kiléptek a közösből. Az ilyen esetek ellentmondanak a józan gondolkozásnak, hiszen milyen ember az, aki a paprikáscsirkét felcseréli a krumplipaprikással? Ismeretes, hogy az egész világon a nagyüzemesítés felé halad a mezőgazdaság, természetesen más úton a szocializmusban és másképp a kapitalizmusban. De helytelen lenne, ha ezeket az embereket csak elítélnénk és nem kutatnánk cselekedetük okát. Meg kell jegyezni, hogy a kérdés igen bonyolult és egy Ilyen cikk nem is tarthat igényt arra, hogy minden részletében megvilágítsa ezt a problémát. Ismeretes, hogy az egyéni paraszti gazdaságok jövedelme az utóbbi időben emelkedett, hiszen megszűnt a beadás, az állam magasabb árakon veszi át a leszerződött terményeket, — azonkívül egy egész sor kedvezményt kapnak az egyéni gazdák. Az is igaz, hogy van néhány középparaszt, aki »ma még jobban él, mint egyes szövetkezeti tagok. Nem egyformák! termelőszövetkezeteink sem, — egyik jobban, másik rosszabbul! gazdálkodik. Mindez azonban nem cáfolja azt, hogy a szocialista nagyüzemi gazdaság a jövő útja. Aki tehát termelőszövetkezeti tag létére az egyéni gazdálkodás felé kacsintgat, az visszafelé néz. A termelőszövetkezetekben jó jövedelemhez jutottak a tagok és éppen az ad lehetőséget arra, hogy nagyobb pénzösszeget gyűjtsenek. Masa István, a kecskeméti Igazság Termelőszövetkezet tagja 4 katasztrális hold földet, a fia 2 katasztrális holdat vett. Az bizonyos, hogy erre azért volt lehetőségük, mert jól éltek a termelőszövetkezetben, tudtak pénzt félretenni. Náluk még kísértett a kapitalista gondolkodás. Egyik lábbal a termelőszövetkezetben voltak, a másik lábuk viszont az egyéni portához ragadt. Fia már itt tartunk, beszélni kell % nevelésről. Nyilvánvaló: az az egyéni paraszt, aki belépett a termelő- szövetkezetbe, ha önként tette is azt, még sok minden új neki és meg kell szoknia a közösséget, meg kell tanulnia úgy gondolkodni, hogy ez a mienk és arra törekedni, hogy a közöst gyarapítsa, összefogva valamennyi taggal. Ez nem megy
