Petőfi Népe, 1957. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1957-12-03 / 283. szám
„En egész népemet fogom... tanítani“ A nagy magyar proletár- költő, József Attila halálának huszadik évfordulójáról emlékezünk meg ma. Proletár származású volt, <? külváros nevelte őt és alakította világnézetét. Kitaszítva a boldog emberi közösségből, szeretette, megértésre vágyódva, családjának nyomora, majd később saját küzdelmes vergődése mély nyomokat hagyott lelkében. Ahogyan a fiatal Gorkij az emberek között élt, és megismerte a cári Oroszország embertelenségét, úgy élte át a fiatal költő a magyar proletárság nyomorát a Horthy-korszak idején. A kamasz lázas nyugtalanságával alakította fci a maga új költészetét, amely gyökeresen más, mint a korabeli polgári költészet. Már a Döntsd a tőkét című kötetében ráeszmélt a saját új hangjára: »Akár borzalmas, akár nagyszerű, Nem én kiállók, a föld dübörögA forradalom érlelődésének korszaka volt ez, a költő számára a lázongásé. Nagy utat kellett megtennie, amíg eljutott a Nincsen apám című köteten át a Medvetánc című kötetéig. Ráeszmélt a döntő harcra készülő proletárság erejére, és ennek a prole- társágnak ő a maga korában a legkiválóbb költője. Megszülettek nagy proletárversei: a Munkások, Külvárosi éj, Mondd, mit érlel.,., Elégia, Oda, A Dunánál, Levegőt, A város peremén, majd a Hazám című vers szo, * W ; ^ eií 3 nettjei, a költő emberségének, hazaszeretetének és forradalmi- ságának őszinte megnyilatkozásai. Kialakította a maga költészettanát, tudatosan vallotta magát p roletárköltőnek, akinek »ajkán csörömpöl a szó-, és aki »egy megszerkesztett szép, szilárd jövendő«-re vágyik. Költészete egy emberi lélek teljes megnyilatkozása volt, az egyént és közösségi érzések egyaránt helyet kaptak benne. A korabeli élet minden jelenségét költészetébe olvasztotta, és a marxizmus logikájával megtalálta a nagy összefüggéseket, törvényszerűségeket. »A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszed« .— állapította meg egyik versében. Világosan látott a legnehezebb kérdésekben is. Súlyos betegségének gyötrelmei kétségbeejtet- ték, de a proletárság győzelmébe vetett hitében sohasem ingott meg. A fasizmus előretörésének idején szabadságról álmodott: Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet! A költő nem érte meg a felszabadulást. Testét a balatonszárszói állomáson tehervonat roncsolta szét, de életműve elevenen ól és hat ma is: emberségre, pártosságra, helytállásra, a dolgozótömegek és a párt iránti hűségre tanítja szocializmust építő nemzedékünket. József Attila büszkén vallhatta: »Enbennem öleli meg hősét az újnak készülő világ«. Valóban: népünk szívébe zárta költőjét, akinek »élete, ha van élte még egy, a proletár utókoré«. József Attila: fiatal életek indulója Apáink mindig: robotoltak, hogy lenne enni kevés kenyerünk, bús kedvvel, daccal, de dologban voltak, az isten se törődött velünk. De fölnőttűnk már valahára, kik nem tudjuk, ml az vígan élni, cs mostan vashittel, jó bátorsággal sorsunk akarjuk tölcséréin]. Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk, nem volt jogunk se csak igazságunk. Most nincs, ki megállat az élet-úton, de, ha akad, nyakára hágunk. Mi vagyunk az Élet fiai, a küzdelemre fölkent daliák, megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor alattunk ez a régi világ! Jóxsef Attila és a Szovjetunió BÓKA LÁSZLÓ József Attila s BEVEZETŐ Lidi nénémnek öccse itt, liatu khán pesti rokona, kenyéren élte éveit s nem volt azúrkék paplana; kinek verséért a halál öles kondérban főz babot — hejh burzsoá! hejh proletár! én, József Attila, itt vagyok! sizmus által létrehozott vasfüggönyön átszürődött a Kreml csillagainak tűzpiros sugárzásából! József Attila, sajnálatos módon, nem ismerhetett meg mindent abból, amit a szovjet nép alkotott. De amennyit megismert és amennyit megsejtett, az beragyogta művének egészét. M unkássága közvetlenül is vall arról, hogy József Attila arccal a Szovjetunió felé fordulva alkotta életművét. Ha csak a legegyértelműbb nyilatkozatait vesszük számba, azok is elégségesen bizonyíthatják, hogy József Attila ereje, belső támasz- téka annak tudata volt, hogy a világ egyhatodán megvalósult a szocializmus. Mi egyébről vall a korai »-Egyszerű ez« című verse: Lement a nap nyugaton, Feljött a nap keleten. Egyszerű ez. Él az, aki eleven. Megszülethetett volna-e Lenin nélkül a »Tömeg« befejezése? Éljen a munkásság, parasztság, nem fogja polgári ravaszság, Fölrúgja milliónyi láb — hu! tömegek, tovább! tovább! Nem egyértelmű vallomásáé J ózsef Attila irodalmunk eleddig legnagyobb kommunista költője. Ha reá gondolunk, büszkén emlegetjük hatalmas életművét, mely egy sivár kor laposságából örömük föl ragyogó csúcsaival, de van a szavunkban mindig valami megindult sajnálkozás Is: milyen kár, hogy ez a nagy költő el volt zárva a szovjet fejlődés termékenyítő áramaitól! Valóban így van. A hideglelős rémületnek, ami a Horthy-rezsim urait elfogta, ha 1919-re emlékeztek, az volt a legkártékonyabb következménye, hogy mesterségesen elzárták népünk elől a kilátást a szocializmus hazája felé. Biztos ösztönnel érezték, hogy sem a polgári demokrácia, sem a mohó étvágyú fasizmus, sem a szociáldemokrácia nem jelenti az ő uralmuk veszedelmét, de igenis azt jelenti minden hírecske is, amely a Szovjetunió felől érkezik hazánkba s szöges gonddal őrködtek, hogy ne láthassunk tisztán atekintet- ben, ami ott történik. Egyfelől aljas rágalomhadjáratot indítottak a Szovjetunió ellen, másfelől hermetikusan elzárták a helyes tájékozódás útját. És ezen a vasfüggönyön csak az illegalitásba szorított kommunista-mozgalom nyitott kisebb-nagyobb rést, amelyen keresztül a Horthy- rendőrség minden éberségét kijátszva, eljutott a szovjet példa biztató fénye az elnyomott magyar dolgozó néphez. Eljutott költőjéhez, József Attüához is.’ Igaz ugyan, hogy József Attila tehetségének teljes kibontakozásához az hiányzott, hogy nem támaszkodhatott eléggé a szovjet példákra, hogy nagy költői tehetsége korlátok közt lázadt, amikor már az emberiség legnagyobb távlatai nyitva álltak a szovjet írók, művészek előtt. Ámde, mikor ezt megállapítjuk, vajon nem esünk-e egyben túlzásba is? Vajon nem feledjük-e el, hogy József Attila azért mégis 3 Szovjetunió neveltje, hogy ameddig Horthy »Magyarországon eljutott, abban jelentős része van annak a kevésnek is, ami a fa- wtwtwHMHmwwwHwwtnmmwi»««iwwHHWMmwwHH)ii)Hf az, amivel a »Szocialisták« című verse végződik? Vers, eredj, légy osztály harcos! a tömeggel együtt majd felszállsz!... Te délre mégy, te nyugatra, én pedig északra, Elvtárs! "íózsef Jolánhoz írott levesd leiben lépten-nyomon olvashatók olyan mondatok, amelyek kétségtelenné teszik, hogy Lenin munkáin nevelődik. »A „polgári szabadságok” ideje régen elmúlt akkor, amikor a kapitalista fejlődés elérte az imperializmus fokát 6 a gazdasági élet domináns megnyilvánulásává a kiskereskedők szabad versenyéből — a tőke akkumulációja folytán — a bankok s a nagyipar trösztjének diktatúrája lett« i— írja. Csak a harcban találkozott a Szovjetunióval, ö lett legnagyobb költője annak az antifasiszta küzdelemnek, amelynek hősei és mártírjai a szovjet példából tanulták meg egy szívvel szeretni hazájukat, az egész rabságba vert emberiséget és izzón gyűlölni az imperializmust. (Megjelent a Szovjet Kultúra 1952 decemberi számában) w w * *:#•> -rtf'*' y-rwr-yRcwry#« ■:•••**?■ t .. ...V . ............ -M - > I József Attila t OUj (Itt Aranyos lapály, gólyahír, áramló könnyőségű rét. Ezüst derűvel ráz a nyír egy szellőcskét és leng az cg. Jön a darázs, jön, megszagol, dörmög s a vadrózsára száll. A méíges rózsa meghajol — vörös, de karcsú még a nyár. Am egyre több lágy buggyanás. Vérbő eper a homokon, bóbiskol, zizzen a kalász. Vihar gubbaszt a lombokon. Ily gyorsan betelik nyaram! tirdögszekéren jár a szél — csattan a menny és megvillan, elvtársaim: a kaszaél. ■ , Családi kép. A fiatal József Attila nővérével, Etával Makón 192S-ban. Hányái Lászlói ISI égy szemközt József Attilával Részlet a szerző fenti című könyvéből: *—- Mi lesz a magyarsággal? — kérdeztem. — Hol keresse, hol találja meg kapcsolatait és ki vezeti helyes nyomra? — Pontosan ezért jöttünk —, szólalt meg a túlhangos szavakat követő dermedt csöndben a költő. Aztán maga elé beszélve így folytatta: — A magyarság megújhodása a parasztságban és a munkásságban van. E kettő távolabb áll egymástól, mint a történelmi középosztály tőlük, ök a jövő letéteményesei. A középosztály feladata nem a közéjük való elkeverődés, tehát az elproletarializálódás, hanem tudásuk közlése azokkal és felemelése azoknak. Ha — mint mondottad, — vannak erényeik és érzelmi kötöttségeik, ezeket horizontálissá kell szélesítenünk és igy hiddá kell válniuk még a parasztság és a munkásság között is. Ez ma a történelmi s-e- rep.«
