Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-16 / 269. szám
Tovább szélesedik a föSdífisíivesszövetkezetek feladatköre (Folytatás az 1. oldalról) A termelés segítésére 47 agro- nómust állítottak be a földművesszövetkezetek, akiktől sokat vár a dolgozó parasztság. Hasznosnak tartanánk, ha a íöldmű- vesszövetkezetek tanácsadó napokat szerveznének ezeknek a szakembereknek bevonásával. Feladataink fontos része az alacsonyabD típusu termelési társulások szervezése, segítése. Jelenleg 140 szakcsoportunk van, s ezek közül 12-nek 230 ezer forint értékű közös vagyona van. Az a tervünk, hogy 25—30 szakcsoportnál 450—500 000 forint értékű közős vagyont alakítunk ki, 8—10 szakcsoportot pedig mintatársulássá fejlesztünk. A íöldmüvesszövetkezeteknek a szerződéses munka mellett be kell kapcsolódniok az egész mezőgazdasági termelés irányításába. Jelentős segítséget adhatnak az állattenyésztés fejlesztésében is, nemcsak a tenyésztés, hanem a hizlalás vonalán is. Az új gazdasági évben új termelési kultúrákat igyekszünk bevezetni. 1000 hold hagyma, 80 hold spárga, 300 hold földieper, íeketeribizli, stb. termelését szervezzük meg, amely magas jövedelmet ad a dolgozó parasztoknak. Bátrabban és szervezettebben kell ráirányítani a dolgozó parasztság figyelmét a termelőszövetkezetekre. Az utóbbi két évben ezt nagyon elhanyagoltuk. Rendszeressé kell tennünk a tsz-látogatásokat, 6 azok eredményeinek ismertetését. Egy év alatt mintegy 800 földművesszövetkezeti tag lépett be megyénkben a tsz-ekbe, s ha jó munkát végzünk, ez a 6zám több ezerre is emelkedhet. A termelőszövetkezeti mozgalmat segíti, ha már a szakcsoportokat is összefüggő területeken szervezzük, mert ezek fő hiányossága ma még a szétszórtság. Sok anyag megy veszendőbe megyénkben szőlőből és hullott gyümölcsből. Ezért a jelenlegi 72 szeszfőzdét mintegy 10—12-vel kell bővítenünk. l'J60-ra legalább 30 szeszfőzdét kell gőzfűtésessé átalakítani, s a cefretárolóhelyeket is mintegy 200 vagonnal szélesíteni, felvásárlás és értékesítés Tavaly már 38 központi telep volt a földművesszövetkezetek kezelésében és négy járási szövetkezet már nemcsak a felvásárlást, hanem az értékesítést is önállóan végezte. Az elmúlt évben felvásárlási terveinket 116,8, belföldi értékesítési tervünket 123,6, az export-tervkötelezett- séget 167,8 százalékra teljesítettük. Több helyütt előfordult azonban túlkapás, helytelen minősítés és a tagbizottságok, melyek ezeket megszüntethették volna, csak mintegy 30 százalékban működtek. Hiányos volt a MÉSZÖV és a MÉK központ ellenőrző tevékenysége is. Helyesnek tartjuk, hogy egyes nagyobb helyeken külön értékesítési szövetkezetek alakuljanak, amelyek a termeltetéssel, felvásárlással és értékésítéssel önállóan foglalkoznak. Jó példa van erre Mélykúton. Több százezer termelővel vagyunk kapcsolatban, de nem végeztünk megfelelő szervező munkát a tsz-ekben. Ehhez több segítséget kérünk a megyei tanács mezőgazdasági osztályától is. A felvásárló tevékenységet károsan befolyásolja a túlzottan elburjánzott magánkereskedelem és ebben az ügyben határozott intézkedés még mindig nem történt. Elég erősnek érezzük magunkat ahhoz is, hogy túlnyomó többségben mi végezzük a gabona felvásárlását, hiszen az idén befutott 6400 vagon gabonának mintegy 30—32 százalékát a földművesszövetkezetek vásárolták fel az állam részére. 1954-ben zöldségből 1713, gyümölcsből 1933 súlyvagont vásároltak fel az ímsz-ek. s ebből 384 vagon zöldség, s 678 vagon gyümölcs ment exportra. 1957-ben már 5512 vagon gyümölcsöt és 2286 vagon zöldséget vásároltunk fel, s összesen közel 3000 vagont exportáltunk, ami 127,4 százalékos tervteljesítést jelent. Igyekszünk javítani a belföldi ellátást is. Ez sokszor rajtunk kívül álló okokból nem sikerül, mert a fogadó megyék sokszor nem rendelnek elég árut. s ezért a városok és ipartelepek dolgozói gyakran kénytelenek tűrni a magánkereskedelem árdiktálá- sát, másrészt az is igaz, hogy nem fordítunk megfelelő gondot sok esetben az áru minőségére. Ez év második felében e téren némi javulás történt, de ez nem mondható teljes értékűnek. Felvásárlási munkánk javítása érdekében szükséges, hogy állandósítsuk a felvásárló apparátust, megszervezzük a felvásárlási és termeltetési tagbizottságokat, jobb árpolitikával és helyesebb minősítéssel dolgozzunk. Ugyanakkor szélesíteni kell az önállóan bonyolító szövetkezetek számát. A tél folyamán közös termelői és felvásárlói tanfolyamokat kell szerveznünk. Szükség van a szövetkezeti telephelyek további bővítésére, s technikai segédeszközökkel való felszerelésére is. A felvásárlás helyes végzése hozzájárul a termelési kedv növeléséhez. Olyan árpolitikára kell törekedni, amely ösztönző a termelésre, azonban csökkenteni kell a dologi költségeket, az értékesítési, átadási árakat, s ezzel elősegíteni a fogyasztói árak véleményünk szerint 18—20 százalékos csökkentését. A paraszti termények fogyasztói árának csökkenése kihat az ipari termelésre, mert ha az ipari munkás olcsóbban tudja beszerezni szükségleteit, jobb és olcsóbb termelést fog végezni, 52 százalék az összes kereskedelmi forgalomból 1953 óta 207 százalékkal növekedett a földművesszövetkezetek kereskedelmi forgalma, s ez 500 millió forint forgalom- emelkedést jelent. Figyelemre méltó az iparcikkforgalom 69,7 százalékos aránya, s az élelmiszercikkek forgalmának csökkenése. Az áruforgalmi tevékenység fejlődése mellett megállapítható, hogy sok területen elhanyagoltuk a kereskedelmi munka javítását. Nem sikerült megfelelő súllyal biztosítani a kereskedelmi dolgozók politikai és szakmai fejlődését, a vevőkkel való bánásmód és a kiszolgálás kulturáltságát. A jelenlegi 960 kereskedelmi egységnek közel 35 százalékában nincs például megfelelő raktár, hiányoznak a technikai felszerelések. Sok tanyai üzletben olyan áruféleségek hevernek és rongálódnak több millió forint értékben, amelyek központosítás esetén a szaküzletekben bőven vevőre találnának. Fajszon pl. 800 000 forintos raktárkészletű textilüzletben 120—130 000 forintos a forgalom. Elég, ha megyénkben 10—15 ilyen üzlet van, már torzítja az összeredményt, s nem utolsósorban olyan államhiteleket kell ezek miatt lekötve tartani, amelyek felszabadítása esetén más szövetkezetekben lehetne a fogyasztók jobb ellátását biztosítani. A kereskedelmi munka és a vásárlóerő növekedését vetíti az alábbi néhány szám is: 1953-ban a földmüvesszövetkezelek 3272 darab kerékpárt adtak cl — 1956-ban 6655 darabot. Rádióból is megduplázódott a vásárlás és 1957 harmadik negyedévben már több mint 5000 Készülék cserélt gazdát. Jelentős a torgalom növekedése ta- lusi könyvesboltjainkban: tavaly és az idén már több mint 3 millió forint értékű könyvet adott el falusi kereskedelmünk. A vendéglátóipari munka fejlődése mellett komoly hiányosságokkal küzd. Évről évre nem kapjuk meg a megfelelő szükségletet sörből és borból. Leginkább cukrászdáink és mintegy 70 százalékban étkezdéink fejlődtek és felelnek meg a követelményeknek. Hogyan alakult a jóvedeimezőség ? A bevételi forgalom növekedésével emelkedett töldműves- szövetkezeteink nyeresége. Tavaly 70 földművesszövetkezetünk közül egy működött veszteséggel, a többi tiszta jövedelme meghaladja a 31 milliót. A költséggazdálkodás terén szintén javulás mutatkozik. 1954-ben az összes szövetkezeti üzemági költségszint megyei átlaga 10,91 Gzázalékos volt, a múlt ev végére ez 8,36 százalékra csökkent. Elenyésző számban, de mégis vannak olyan szövetkezetek, amelyek lényegesen magasabb költségszinttel dolgoznak, Alpá- ron például 10,40 százalék volt az összköltség szintje. A nyereség következtében jelentősen nőtt a földművesszövetkezetek saját eszköze, az 1954. évi 31 millióval szemben a múlt év végére már elérte a 77 milliót, ami az összes eszközökhöz viszonyítva 29,6 százalék. Ez év végére a nagy összegű értékleírások ellenére is meghaladja a 95 millió forintot az fmsz-ek saját eszköze. A saját eszközök, s főleg a forgóeszközök növelése érdekében el kell érni, hogy 1960 végéig minden földművesszövetkezetnél 18 százalék legyen a saját forgóeszköz, s a saját eszközök legalább 160 millió forintot képviseljenek. Több fiatalt a mozgalomba! Kralovánszky elvtárs ezután ismertette a megyei küldöttgyűlést megelőző hetekben végzett előkészítő munkákat. Szeptember elejétől kezdődően 68 tagértekezletet, 47 közgyűlést és 25 küldöttgyűlést tartottak. Több közgyűlésen határozatot hoztak a részjegyek 50 forintra való kiegészítésére. Szeptember 1-töl máig több mint 1 millió forint részjegyet fizettek be és az idén, főleg a második félévben több mint 8000 új tagot szerveztek be a földművesszövetkezetek. A kongresszus tiszteletére megindított munkaversenybe 5800 íöld- művesszóvetkezeti dolgozóból több mint 2000 kapcsolódott be. Hiányosság, hogy a földművesszövetkezetek munkájából a fiatalság kevésbé veszi ki a részét. A közgyűléseket is jellemezte, hogy a falu fiataljai csak kis számban voltak jelen, s nagyon kevés helyen kapcsolódtak a vitába. Ez a jelenség azt a feladatot tűzi a földművesszövetkezetek elé, hogy az ifjúsággal behatóbban kell foglalkozni a földművesszövetkezeti mozgalom keretein belül. Üj erőlehetőséget jelent a mozgalomban a közelmúltban megszervezett nőbizottságok munkájának kibontakozása. Ezek hasznos segítséget adhatnak a falu kulturális életének fejlesztésében, tanfolyamok megszervezésében, az ellenőrzésben. k-egyéb munkákban. A rr a A így is erősítsük partunkat Már a párt újjászervezése során arra törekedtünk, hogy csak a legjobbak, a dolgozó nép ügyének, a szocializmus építésének valóban odaadó, harcos hívei tömörüljenek sorainkba. Világosan megmondottuk, hogy a párttagság nem jár anyagi előnyökkel és a népi demokráciához hű pártonkívüliek is betölt- hetnek — a párttisztségek kivételével — bármilyen közfunkciót. A páit erejének fokozása érdekében növeltük a követelményeket a párttagokkal szemben. Elvárjuk, hogy párttagjaink képességeik szerint vegyenek részt a párt célkitűzéseinek megvalósításában, a termelő munkában, magánéletükben is legyenek példamutatóak. Bár pártunk összetétele alapjában véve most jó, azonban még nem mondhatjuk azt, hogy már minden kommunista eleget tesz azoknak a követelményeknek, amelyeket a párt tőle elvár. Mit csináljanak az ilyenekkel? Könnyű volna azt tanácsolni, hogy neveljék őket. A probléma azonban ennél bonyolultabb. Az emberek hibái, mulasztásai nem egyformák s azoknak többféle eredőjük van. Vannak pártszervezetek, ahol a vezetőség rcsz- szul szervezi a munkát, s ebből is származnak hibák. Más esetben viszont a párttag követ el mulasztást. Éppen ezért csak a konkrét tények alapján, a helyzet alapos ismeretében lehet a tennivalókat meghatározni. Helytelenítjük, hogy néhány helyen az egész problémát leegyszerűsítik, s úgy kívánják megoldani, hogy most, a tagkönyvcsere során ki akarják hagyni a párttagság soraiból azokat, akik különféle hibákat követtek el, vagy a párt rendezvényeit ritkán látogatták. Az ilyen önkényes eljárás rendkívül káros és megengedhetetlen. A tagkönyvcserét ilyesmire nem lehet felhasználni. A párt arra tanít, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk az emberekkel, — ugyanígy a párttagokkal — s az arra illetékes pártfórumokon tárjuk fel hibáikat, mulasztásaikat. A tapasztalat azt mutatja: ha megfelelően foglalkozunk a hibát elkövető párttagokkal, akkor közülük sokan jó kommunistává válnak. Természetesen ez nem mindenkire vonatkozik. Dunapataj községben a közelmúltban tartott taggyűlésen tárgyalták K. P. ügyét. A Terményforgalmi Vállalatnál dolgozik. Durva, gorombán beszél az ügyfelekkel, iszákos. A pártvezetőség semmi olyan cselekedetéről nem tud. amivel a párt célkitűzéseinek megvalósítását elősegítette volna. Erőszakossága, rossz híre sok embert távol tart a párttól. A vezetőség kizárásra javasolta. A taggyűlés vitájában sokan felszólaltak és újabb adatokkal támasztották alá a vezetőség megállapítását. Izgága, a kocsmában kötekedett — mondották. Parasztküldöttség járt a járási tanácsnál eltávolítása ügyében. K. P. is szót kapott. Fölényesen beszélt, nem értette, hogy mágatartásával milyen kárt okozott a pártnak. Megfogadta — ki tudja, hányadszor? — hogy leszokik az ivásról. De vajon ki veszi biztosra ezt az ilyen embertől? Vajon használunk-e a pártnak, ha sorainkban megtűrjük az ilyeneket? Nem. nem használunk! Azzal erősödünk, ha az ilyenektől megszabadulunk. A tagkönyvcsere során senkit nem lehet kihagyni a pártból, de ha valahol oda nem való elemek is bekerültek sorainkba, megvan a módja, hogy illetékes pártfórumon döntsünk ügyükben és halogatás nélkül eltávolítsuk pártszervezeteinkből. Éljünk ezzel a lehetőséggel. így is erősítsük pártunkat! N. J. Szép jövedelem, 3 új belépő a pálmonoatori Keleti Fény Tsx-ben Ez a gazdasági év sokkal jobban sikerült, mint amire számítani mertünk — újságolta Cene István, a pálmonostori Keleti Fény Termelőszövetkezet párttitkára. Különösen jól sikerült a dohánytermelésünk. Három és fél hold földről 270 mázsa zölddohányt adtunk át a dohánybeváltónak, amiért kereken 150 000 forintot kaptunk. Még pontosan nem tudjuk, mennyi lesz az év végi teljes jövedelmünk, mert a zárszámadást csak azután készítjük el, .amikor a hízókat is eladjuk és a halászást is befejezzük hat holdas b alasta vu nkban. Feleségemmel együtt azonban már' előlegképpen 20 mázsa kenyérgabonát és 12 mázsa árpát kaptam. Elmondhatom, hogy eredményeinkre a kívülállók is felfigyeltek. Ezt mutatja az is, hogy a november elején tartott közgyűlésünkön három dolgozó parasztot, névszerint Valkovics Jánost, Lantos Mátyást és Magony Balázst vettük fel tagjaink közé. Barabás Tibor nyilatkozik új fiimiéről November 14—20-ig új színes magyar történelmi filmet mutat be a Városi-mozi. Címe: A császár parancsára. Minden előzetes kritika helyett az író, Barabás Tibor mondja el gondolatait új filmjéről. — Miről is szól a film? Hajnóczy Józsefről, az első magyar köztársasági mozgalom hőseiről. Azokról a férfiakról, akik a francia forradalomtól lelkesítve egyenlőségről, testvériségről álmodtak és egy Ausztriától független magyar köztársaságért küzdöttek... De semmit sem ér az olyan film, amely csupán illusztráció, olajnyomat, vagy magyarázat. Élő alakokat, izgalmas, emelkedő cselekményt, valóságos küzdelmet és igazi hősöket akar látni a néző. Joggal követeli tőlünk a drámai eszmét és azt is, hogy elvi meggyőződésünket maga a cselekmény hirdesse. Hajnóczy József, Szerem megye volt alispánja, a közjog tudósa. élete derekán, 1791 májusában találkozik élete nagy szerelmével, Lottival, s ugyanazokban a napokban vállalja a köz- társasági összeesküvés irányítását. A császári reakció, titkos rendőrség, gyengeség és árulás fenyegeti a nemzeti ügyet... Kemény a harc, nő a szerelem... A forradalmár új budai lakásában már ott illatoznak az esküvői csokrok, amikor Barco tábornok a császár parancsára fog- ságbaveti Hajnóczy Józsefet. Ebből a drámai konfliktusból hangzik föl a kérdés: Ki a hazafi, ki a forradalmár? Hajnóczy vértanú halála felel a kérdésre: csak az, aki a hazáért, a köztársaságért életét, szerelmét és boldogságát is feláldozza... Bán Frigyes Kossutli-díjas, sok kiváló filmünk rendezője most új feladatot oldott meg. Meggyőződésem, hogy igazi sikerrel. Operatőrünk: Badai János, díszlettervezőnk: Sőrés Imre, zeneszerzőnk: Kókay Kczső volt. Nemsokára a nézők is megítélhetik teljes összhangot biztosító munkájukat.
