Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-10 / 264. szám

A aseraődésea termelők mélrssúntási és műtrá* gyavásúrlási előleget kapnak A szerződésesen termelő me­zőgazdasági termelőszövetkeze­tek, termelőszövetkezeti csopor­tok, társulások, egyénileg dol­gozó parasztok, ősszel mélyszán­tási előleget kaphatnak, ha a mélyszántást a gépállomással végeztetik. A gépállomásnak járó szántási díjat a termeltető vállalat közvetlenül téríti meg. A szerződéses növények ter­meléséhez — kivéve egyes zöld­ségféléket — a szükséges mű­trágyát szintén előlegként kap­ják meg a termelők. A szerző­dés szerint járó műtrágyát a földművesszövetkezet boltjaiban lehet átvenni. A termeltető vál­lalat a műtrágya árát kamat­mentesen előlegezi. A kendermag termesztésére szerződött termelők ezen kívül ősszel, a szerződés megkötésekor kataszteri holdanként még 200 forint értékű textil vásárlására kaphatnak utalványt és ez bár­mely állami boltban beváltható szándékozók rendelkezésére.- — Sokkal nagyobb a választék, mint tavaly. Egyedül jonathán almafacsemetéből mutatkozik hiány a rendkívül nagy keres­leti miatt. Kajszibarack-facse­metéből viszont elegendő áll a termelők rendelkezésére. Lehet szerződést kötni zöldpaprika termesz­tésére Zöldpaprika termesztésére a földművesszövetkezetek kötnek szerződést az egyéni gazdákkal, termelőszövetkezetekkel és az allami gazdaságokkal, A szerződés szerint a termelő a földművesszövetkezettől ka­matmentesen gépszántási hitelt, ingyen vetőmagot, növénybeteg­ség esetén kamatmentes hitel­ben, önköltségi áron növényvé­dőszert kap. Egyéni termelők­nek kataszteri holdanként 400 forint művelési előleg jár. Ezzel szemben a termelők kö­telesek holdanként legalább 50 mázsa elsőrendű minőségű zöld­paprikát eladni a földművesszö­vetkezetnek. A paprikát a föld­művesszövetkezet az általa ki­alakított felvásárlási áron veszi át és erre 10 százalékos felárat fizet. A termelő termésfelesle­gével szabadon rendelkezik, de a szerződésben le nem kötött zöldpaprikát is szívesen megvá­sárolja a földművesszövetkezet. öt kilométeren felüli szállítás esetén a földművesszövetkezet a szállítási költségeket megtéríti. Milyen mezőgazdasági szakkönyvek kaphatók? Többen érdeklődtek szerkesz­tőségünkben különböző mező- gazdasági szakkönyvekről. Né­hányat felsorolunk a nemrég megjelentekből. _ j Jeszenszky Árpád: Oltás, j szemezés, dugványozás. j Őrösi Pál Zoltán: Kis méhész-] könyv. í Manninger G. Adolf: A talajj sekély műveléséről. ! György Károly—Pajzs Gyula:; A bika felnevelése és gondozása.! Anghy Csaba: Nyultenyész-j tés. \ i Újvárosi Miklós: Gyomnövé-] nyék, gyomirtás. Láng Géza: Növény termesz-, téstan (3. bővített kiadás.) Tojásra alkudtam az egyik falusi piacom Az asszony ke­reken 50 fillérrel mondta több­re, mint amennyiért bárhol tojást lehet kapni.-— Drága az, néni! — pró­báltam jobb belátásra bírni. — De drága ám az állam boltja is, ahol 15 forintért mér­ték a nyáron a rézgálicot! — kontrázott a menyecske. Püff neki! Nem tudtam, hogy újabban a tyúkokat is perme­tezzük. Olyanná vált ez a réz- gálic, mint a szalonnafölső: mindenre jó, derűre-borúra lehet rá hivatkozni. S hivatko­zik is eleget egyik-másik ter­melő, — de csak erre az egy­re! Arra nem, hogy megszűnt a beadás s tojásból is holdan­Már a iyúüeiai is permetezzük? ként három kilóval több jut a piacra szabad áron, hogy soha ilyen jó árat nem fizetett az állam a gabonáért, mint az idén s hogy százféle egyéb kedvezmény teszi könnyebbé, biztonságosabbá, jövedelme­zőbbé a paraszti munkát. S hogy tulajdonképpen az a so­kat emlegetett rézgálic sem megfizethetetlen, amikor egy— másfél liter borért megvásá­rolhatják kilóját, — a 30-as években pedig éppen három liter bor árába került egy kiló kékkő. Legyünk hát kicsit tár- gyilagosabbak, kedves tojást áruló gazdasszonyok, s ne pa­naszkodjunk mindig másról, mint Bodóné, amikor a bor árát kérték tőle! (G. K.) 4 Felhívjuk a bortermelők figyelmét, hogy az ALFÖLDI ALLAMI PINCEGAZDASÁG (volt Borforgalmi) pincészetei megkezdték a seprős és egyszer fejtett I borok átvételét Mintegy 300 000 darab gyiimölesfaesemete ált a termelők rendelkezé­Több levél érkezett hozzánk dolgozó parasztoktól, amelyben érdeklődnek. hol lehet a me­gyében gyümölcsfacsemetét kap­ni. összesen 12 gyümölcsfalera­kat van megyénkben. A Helvé­ciái Állami Gazdaság borbási üzemegységének Kecskeméten Izsákon, Kiskunfélegyházán Bácsalmáson, Baján, Jánoshal­mán, Kalocsán és Kiskőrösön van Jerakata. A Ceglédcsemő Állami Gazdaságnak Dunave- csén és Szabadszálláson, a Duna —Tisza közi Mezőgazdasági Ki 6érieti Intézet ceglédi üzemegy ségének pedig Tiszakécskén van gyümölcsíaeloszló telepe, lehe azonkívül gyümölcsfát kapni Kiskunhalasi Faiskola Váilalat nál is. Mintegy 300 000 gyümölcsfa- csemete áll az idén a telepíten Mérlegképes főkönyvelőt keres a Kiskunfélegyházi Községgazdálkodási Válla­lat. 2087 /£ z »ellenség« évtizedek óta szorongatja az alpárin­kat. Kivált ősszel, meg tavasz- szal. Kilép a holt Tisza medré­ből és elbontja az egyetlen át­kelőhelyet, ahol még pár évvel ezelőtt a rakott szekér is átóva­toskodott. M . rt, hogy sorjában tudassék a dolog, arról van szó, hogy Alpár község egyik határ- része, vagy 800—900 hold jó szántóföld túlnan esik a holt Tiszán. Erre a területre járogat vagy 300 paraszt kora tavasztól télidő beálltáig gyűjtögetni a megélhetést. S az '»ellenség«, az árvíz, olykor-olykor gondol egyet, hajnalhasadtára elfog­lalja a hidat, h°9V a szántóvető egy másik, oda-vissza vagy 16 kilométeres kerülőúton, félnap alatt tegye meg a rendes hely­zetben alig félórai, órai utat. — Bizony, Alpár alatt néha nagy ellenség a víz — beszéli Csató János, a tanácselnök he­lyettese. — Ha meg a viz nem, akkor bántotta a parasztot a régi át­járó — bólintott Haticza János Csató beszédjére. — Mer' aZ nem híd, csak átjáró, de annak is olyan rozoga, hogy az ember elindult rajta, de nem tud­hatta, hogy át is jut-e. Olyan *» í» ÜTKÖZET régi volt az a fahíd, mondható, mint maga a Tisza. J ól emlékszik a sok sárta­posásra Borsos Ferenc, Tarjányi Antal, meg a nagyba- juszos Gőg András bácsi is. Ha meg Varga Sándor bátyánk bi­valyai beszélni tudnának, alig­hanem legtöbbet mondanának azokról az időkről, amikor az áradás sara »megfogta« a sze­keret. Volt ilyenkor — Burzsuj ne, Burzsuj azanyád! mint­hogy Varga bátya ígyen becéz- geti az egyik igavonót. Egyszóval, tény és való, hogy kevés akkora gond nyomta az emberek vállát Alpáron, mint a rétiekét az áradás. No meg azo- két a félegyházi, csépai, szelevé- nyi, tiszasasi emberekét, akik egyik vagy másik vásárra, vagy egyéb okokból, errefelé vették az utat. Mondhatni, hogy or­szágút volna ez az út mindig, ha néha el nem foglalná a sok­évtizedes ellenség, az ár. Amikor az elöljáróságon még urak voltak, hiába panaszolta be a holt Tiszát akár a fél falu. Ür nem használta, nem is csi­náltatta meg jóra, erősre, ma­gasra a hidat. Pedig a parasztok tudták, nagyapáink korában is, hogy jó erős, magas híd kelle­ne, hogy sose lephesse el a viz. Hát az erős, magas hídról 1957 októberéig Alpár mindig csak álmodott. Történt, hogy a csongrádi ala­kulat parancsnokai megismer­ték az alpári híd történetét. Kik ezek a parancsnokok? Alpáron két hete, három hete a parasz­tok azt mondják róluk, hogy a mi fiaink. És ez való igaz. Nos, a nép fiai megtudták, hogy az »ellenség« évtizedek óta szoron­gatja az alpáríakat. Ez boly­gatta meg a csongrádi katonák éleiét azon az említett hajna­lon. <W iirgött-forgott az egész ^ alakulat, aztán egV szá­zad szedte a sátorfáját és né­hány óra múltán letáborozott Alpár alatt. A katonák gyorsan felmérték a helyzetet. Túl a ví­zen 800 hold föld, ha időben le- takarítják és megmunkálják, be­vetik, lesz a falunak elég ke­nyere. Ha nem, akkor . . -. Nyolc naPig folyt éjjel-nap­pal a küzdelem. Nehéz volt. Nagy volt a sár, nyers a fa, ám az ellenség mégis megsemmi­sült. Ott hullámzik ugyan most is Alpár alatt, de a gond, amit eddig okozott, eltűnt, mint a parti nyárfák sárga levele. AU pár alatt a holt Tiszán erős, magas fahíd emelkedik. Geren­dákból, vastag pallókból épült a vaskos fahíd s körötte csendbe vész a táj. Alpáron azt mondják, jelkép a híd és a vele épült többszáz méter hosszú, magas töltésűt. Hogy mit jelképez, azt 13 éve mondja Magyarországon minden katona, minden igazi katona: — »A dolgozó népet szolgálom.« Ezt jelképezi az alpári fahíd, amelyre nem tett sem emlék- táblát, sem másféle jeleket senki sem. Építői — Raffel tizedes, Kanál tizedes, Benstróf honvéd, Lévai honvéd, Kószó tizedes, Papp honvéd, Mezei honvéd, Háti honvéd és a többiek, hon­védek és parancsokok nem vártak és nem várnak tettükért különösebb elismerést. Katona­szívüket egyetlen cél hevítette a munka során, ez fűti tovább: a dolgozó nép szeretete és hű szolgálata. A Ipar méltán büszke a ** csongrádi műszaki alaku­lat harcosaira, tiszhelyetteselre és tisztjeire. S méltán büszke lehet az alakulat minden kato­nája. Mert amit tettek, férfi­munka volt, Kaczur István i»i \W Verőfényes őszi délelőtt van, A bácsborsódi határban is szorgos munka folyik. Egyik helyen szántó-vető embert látok, másutt a kukoricabetakarítás végét jelzi a szár vágása. Egy évvel ezelőtt bizony más volt a helyzet. Akkor szintén erre jártam, de nem volt ilyen eleven a határ. A termelőszö­vetkezet székházában is nagy volt a felfordulás. 128 volt akkor a taglétszám, ennek több mint fele a kilépésről beszélt. Most más a hangulat a szék­házban. Illés András a termelő­szövetkezet elnöke fogad most is, mint azon az egy év előtti na­pon, amikor a legkritikusabb napjait élte az Üj Élet. — Bizony nehéz helyzetben voltunk egy évvel ezelőtt — emlékezik az elnök. — Úgy kez­dődött, hogy előállt huszonnyolc tag és a termelőszövetkezeti köz­gyűlésen bejelentette, hogy ki­lépnek a szövetkezetből. A tag­ság megszavazta, hogy kiadjuk részükre az őket megillető va­gyonrészt. Ne mondja senki, hogy a visszamaradó tagok a ki­lépettek vagyonával akarnak gazdálkodni. A hangadók erre aztán vérszemet kaptak és mon­dogatni kezdték, hogy íme, itt az alkalom, most mindent ki le­het vinni a szövetkezetből. Az ellenséges agitáció látszólag tért nyert, mert három nap múlva egyetlen állatgondozó sem akadt, aki a jószágokat etette volna. Ilyen körülmények között egy­re többen követelték tőlem a becsületes tagság soraiból, hogy ennek az állapotnak vessünk véget, aki akar menni, az men­jen, aki marad, az pedig nyíltan mondja meg. ötvenkilenc család maradt vissza. Ezekkel kezdtük tavasz- szal a munkát. Üj vezetőséget választottunk, újjászerveztük a brigádokat, munkacsapatokat, új állatgondozókat, raktárost, könyvelőt állítottunk be. As egéss ta"ság egy­emberként dolgozott. Az ered­mény nem is maradt el. Búzá­ból 14 mázsát, őszi árpából 19.9 mázsát, tavaszi árpából 22.1 má­zsát, zabból 14.2 mázsát, cukor­répából 237 mázsát, kukoricából 34 mázsát takarítottunk be hol­danként. Egy munkaegységre búzából 8.5 kg, árpából 3.5 kg, kukoricából 6 kg, cukorból 55 dkg került kiosztásra. Pénzből 15—16 forint jut egy munka­egységre. Jövőre szeretnénk a tehénál­lományunkat fejleszteni. Általá­ban növeljük az állattenyésztés színvonalát. A nagyobb létszá­mú állatállományhoz szükséges szálas- és szemestakarmányról gondoskodtunk. Törekvésünk az is, hogy a következő gazdasági évben inkább készpénzt osztunk és fokozatosan áttérünk az áru­termelésre. Ezeket mondja Illés András. Arcáról bizakodást olvasok le. Kiváncsi vagyok azonban a tag­ság véleményére is. Pollák Jó­zsef, a növénytermesztési brigád egyik tagja elmondja, hogy ősz­szel őt is biztatták: »Lépj ki, Jóska.« Most örül, hogy akkor nem hallgatott rájuk. Eddig 27 mázsa búzát, 7.5 má­zsa árpát, 1.5 mázsa zabot és borsót, 78 kg cukrot, 7 mázsa burgonyát kapott előlegként. — 5000 forint készpénzre számít. Meg van elégedve a szövet­kezeti élettel. Nézzük meg, vajon mit mon­danak azok a volt tagok, akik tavaly ősszel kiléptek. Hogyan telt el náluk az elmúlt év, mi­lyen eredményeket értek el és milyen körülmények között? — Ezekre a kérdésekre várok vé“ laszt Faragó Ferenctől. Kukori- cahordás közben találkozók vele az úton. Egy lova van, amit az­óta vásárolt. — Nehéz volt ez az el­kezdi. — 1950, őszén föld nélkül léptem az Űj Életbe, jóformán semmink sem volt. A közösben mindig becsülettel elvégeztem a munkát. Ezt igazolhatja András is, az elnök, — fésssel elhamarkodtam a dolgot, most hat hold földet bérelek, sok kiadásom volt már eddig is. Kocsira, lóra, szerszám­ra és másra, majdnem 16 000 fo­rintot fizettem ki, adóra, tanya­bérre 7000 forintot. Már számol­gattuk feleségemmel, hogy ál­lunk. Meg is jegyezte az asz- szony, kár volt kilépni a szövet­kezetből, sokkal jobban jártak azok, akik bennmaradtak. Vida József, hétholdas gazda az újtelepen lakik. Vacsorához készülődnek, amikor beköszö­nünk hozzájuk. A szövetkezet elnöke is eljött velem. Nehezen indul a beszéd, de azután igaz őszinteséggel mond el mindent. Panaszkodik, hogy fogata nincs, ha jól felszámolja, a hét katasztrális hold földre fogat- és fuvarmunkáért majdnem 7000 forintot fizetett ki. Egész évben a Vízügyi Igaz­gatósághoz járt dolgozni, amit keresett, azt teljesen felemész­tették a föld megművelésének kiadásai. Már megbánta, hogy kilépett a szövetkezetből! Mért így, felszerelés nélkül nem lehet gazdálkodni. Már 6zólt Illés Andrásnak, hogy visszalépne. Az elnök erre megjegyzi, hogy bár fáj neki és a tagságnak is az, amit egyesek rájuk kiabáltak egy évvel ez­előtt. de a volt tagokkal szem­ben azért nem gondolkodnak el­lenséges érzülettel. Azzal váltunk el, hogy szíve­sen fogadja vissza Vida Józsefet a termelőszövetkezet tagsága. Hazafelé ballagunk Illés And­rással. Elmeséli, hogy a szövet­kezet tekintélye egyre nő. Az ősszel megfigyelték, hogy a köz­ségben nem kezdték el az őszi árpa vetését, amíg az Üj Élet meg nem kezdte. Többen kér­dezték tőlünk: — Mikor vettek már, András? Ennek azért tulajdonítanak nagy jelentőséget, mert a kér­dezők olyan közmegbecsülésnek örvendő parasztemberek voltak, akik jó gazdálkodásukról is hí­resek. j\tlgy és SS ép utat tett meg a bácsborsódi Üj Élet Ter­melőszövetkezet. — Történelmet csinált az az 59 család, aki állta a vihart és nem Ingott meg. Az azóta eltelt egy év is bebizonyí­totta, a faragóferenceknek, vida- jőzsefeknek, hogy a parasztem­bernek kulturáltabb életet, több jövedelmet csak a közös gazdál­kodás nyújthat. Pétróczi József KÁR VOLT KILÉPNI...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom