Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-06 / 260. szám

Még nem dőlt el ki lesz a győztes Oít-jártunkkof még csak ta­lálgatták; Síelői Katalinéit, öz­vegy Nagy Istvánná és brigádja, vagy Szabó Gábovnéék nyerik el az elsőséget. Határozott vá­laszt azért nem tudtak adni, mert még egy-két nap hátra volt a november 7-i versenyből. Nézzük meg, ki miért esélyes? Szelei Katalinék teljesítménye kiváló Szelei Katalint és brigádját, azaz csak töredékét találom a Kecskeméti Konzervgyár ll-es számú telepének készáruraktá­rában, mei’t Ugirácz Mária és Tóth Károlyné, »ázsiai« beteg­ségben szenvednek. Kettőjüknek, neki és Főző Ilonkának kell megvédeni a brigád becsületét. Kissé meg­lepődtek, amikor közöltem ve­lük: október utolsó harmadjá- ban a második helyre csúsztak vissza. De rávágják: — a végén csat­tan az ostor! Bizakodó szavaiknak hátterét akkor értem, amikor szóbake- rült az elmúlt napok termelési eredménye. — Október 31-én 2900-at. teg­nap valamivel több konzervet láttunk el címkével. — Ma délig pedig már 1662 üvegre ragasztottuk rá a címkét — egészíti ki az előbbit Főző Ilonka. A mellettem álló Terecskeiné felém fordulva ezt mondja: — Kiváló eredmény. — És a selejt? Én törtem el az előbb egyet. Kicsúszott a ke­zemből. Van olyan hét, hogy egyet sem törünk — válaszol Szelei Katalin, a brigád veze­tője. Búcsúzóul megkérdem: bízik-e az elsőségben? Fejével bólint, hogy igen! ISagyné brigádja sem hagyja magát Komoly vetélytáns özvegy Nagy Istvánná és brigádja. Ha minőségileg kifogástalan mun­kára van szükség, csak azt mondják: — Nagy néni, csinálja meg. Nagy néni pedig társaival, Sebőknével, Halásznéval. Nagy Terézzel együtt elvégzi a legne­hezebb munkát is. Azok a konzervek, amelyeket ő csomagol be, minőségileg ki­fogástalanok. De nemcsak ennél a munkafolyamatnál dicsérik keze munkáját, hanem a címké­zésnél, stószolásnál. Naponta 10 200—11 200 üveget helyeznek egymásra. Ha címkéznek, akkor 2500—2800, de van. amikor 3000 konzerv kerül ki a kezük alól: Az illetékesek szerint igen ke­vés választja el a Nagy brigá­dot az elsőségtől. Szabotté brigádja is beleszól Ezzel a brigáddal nem sike­rül beszélni, mert a homokbá­nyái raktárban szogoskodnak. Annyit megtudtam, hogy a bri­gád tagjai a reájuk bízott mun­kát . kifogástalanul elvégzik. A brigád vezetője, Szabó Gáborné, 20 éve dolgozik a gyárban, is­meri a munka csínját-bínját. Jelenleg stószolnak. Egy bri­gádtag naponta 2200 üveget rak egymásra. S ami fontos, úgy­szólván egyetlen-egyet, sem tör­nek el. Napi teljesítményük át­lag p—10 000 üveg. Ha a stószo- lással végeznek, akkor vagy csomagolnak vagy címkéznek, de azt is kifogástalanul. A brigádot jelölik harmadikként esélyesnek. Míg ez a rövid írás megszüle­tett, addig elérkezett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepi elő­estje. Lapzártakor még nem kap­tunk értesítést a helyezésekről, s éppen ezért nem feledkezve kötelességünkről, ünnep után tájékoztatjuk olvasóinkat, — ki lett az első, Venesz Segítség lesz-e a termelőknek a „Kismindenes“? A VITA, hogy segítség lesz-e a szőlőtermelőknek és általában a dolgozó parasztságnak a Ti- izakécskei Permetezőgépgyár öt­letes konstrukciójú »Kisminde- nese« — nem mai keletű. Véle­mények és ellenvélemények tzép számmal ütköznek napja­inkban is e kisgép körül. Van, aki jónak tartja, másnak az a véleménye, hogy nem oldja meg a homoki szőlőtermelés problémáit. Kiss Bálint, a gyár tervező technikusa, aki a gépet konstru­álta, már kevesebbet vitázik, aiszen ót már a gyakorlat iga­tolta. A prototípust ugyanis egy teljes gazdasági éven keresztül használta, a maga kis tisza- sécskei gazdaságának külön­böző állagú és sortávolságú gyümölcsös szőlőjében. PERMETEZETT VELE gyü­mölcsfát, szőlőt egyaránt. Ki­próbálta azt is, mire képes gépe a szántóföldön és mondhatjuk, sikerrel, mert a »Kismindenes« a legkülönbözőbb mezőgazdasá­gi növények beteglség elleni megelőző permetezésére, a gyomnövények irtására, a levél- tetvek, s kártevő bogarak pusz­títására egyaránt alkalmasnak bizonyult. Hamarjában elég is felsorolni, mi mindenre alkalmas még ez a kis masina. Valószínű tehát, hogy becsült segítőtárs lesz a falusi ház körül is, mert ha nem kell a szőlőben permetezni, az esetben bármilyen kézi vagy járgánymeghajtású mezőgazda- sági, illetve ipari kisgép műkö­déséhez gazdaságosan használ­ható. A MAGÁNIÁRÓ permetező- gép első pé ounya 1955 tavasza óta üzemei, a jelenleg gyártás alatt álló nullszéria darabjait már úgy képezték ki, hogy szál­lítószekrénnyel felszerelhető és így öt mázsa hasznos terhet szállíthat, 8—10 kilométeres óránkénti sebességgel. Vitázni a fentiek után azon, hogy segítség lesz-e a »Kismin­denes« a termelőszövetkezetben és egyénileg dolgozó parasztok­nak — nézetünk szerint túlha­ladott dolog. Valami azonban még nincs rendben e gép körül. A vállalat ugyanis saját erejéből folytatja a kísérleteket. A felsőbb szer­vektől erre anyagi támogatást nem kaptak, különböző okok­ból még mindig késik a sorozat- gyártás megindítása, jóllehet e tekintetben két tény is figyel­meztet bennünket. A KÖZELMÚLTBAN a Tisza- kécskei Permetezőgépgyár be­mutatót tartott Budapesten a Közvágóhídon, ahol az illeté­kes szakminisztériumokat kép­viselő műszakiak jelenlétében próbálták ki: vajon megfelel-e a »Kismindenes« az élelmiszer- ipari üzemek fertőtlenítő per­metezésére. A 15 tagú bizott­ságnak az volt a véleménye, hogy ilyen nagyságú és ilyen- teljesítményű gép mellett nem célszerű behozni magán járó permetezőket. A GYÁR VEZETŐI nem akar­nak dicsekedni vele, de tény, hogy a Tech nőimpex Külkeres­kedelmi Vállalat már most úgy számol a Permetezőgépgyár »Kismindenes«-ével, mint nem­sokára kelendő exportcikkel. A jó—nem jó vita, hogy segítség lesz-e a termelőknek a »Kis­mindenes«, ilyenképpen úgy lát­szik, inkább megyei, mintsem oiszágos probléma. Szeretnénk, ha ez a pár sor előbbre vinné az egyetemes magánjáró moto­ros permetezőgép, a kecskeméti Hírős Napok kiállításán annyiak által megcsodált »Kismindenes« sorozatgyártásának ügyét. Sándor Gcza „Verseny" helyett „Kohinoor" A burkolt áréin elésről Kereskedelmünk jelenleg egyik legfontosabb problémája a bur­kolt áremelések ellen való küz* delem. Annak ellenére, hogy kormányzatunk megfelelő in­tézkedéseket hozott a közel­múltban az árdrágító, spekuláció megakadályozására, még min­dig találkozhatunk a kereske­delemben komoly méretű árdrá­gításokkal. Itt, az újság hasáb­jain elmondok egynéhány olyan — szerintem burkolt — áreme­lést, amellyel a kereskedelem­ben találkoztam. A kiskőrösi TÜZÉP-telepre érkezett a napokban kb, 40 köb­méter fenyő gömbrúd, amelyet a TÜZÉP-telepnek a lakosság részére kellene értékesítenie. A telepen tárolódó gömbrúd (áll­ványfa) ára a Belkereskedelmi Minisztérium és az Országos Árhivatal elnöke 50/1957. Á. H. számú utasítása értelmében 1230 forint lenne. A TÜZÉP-központ ezt az árat valószínűnek tar­tom, hogy kevesell, mert ki­adott olyan rendelkezést a te­lepek részére, hogy ezeket a gömbrudakat két oldalt meg kell fűrészeltetni és megfűré- szeltetés után az 1280 forintos »süvegfát« 2800 forintért kell forgalomba hozni: A bolti kiskereskedelemben az utóbbi napokban megjelent egy újmárkájú cipőkrém, amely, nek története szintén igényli a nyilvánosságot. Mielőtt ez a Ko- hinoor-cipőkrém megjelent, Ver­seny-cipőkrém volt forgalom­ban. A Verseny ára 2.20 formt volt, amelynek nettó súlya 0.04 kg-ot tett ki. Az utóbbi cipő­krém minősége általánosságban kifogástalan volt. A napokban megjelent Koh inoor-cipőkrém minőségére máris igén sok a panasz, de még több a felszóla­lás az árát illetően. A Kohi- noor-cipőpasztának 0.02 kg a nettó súlya. Eladási ára pedig 1.80 forint. A két cipőkrém árát összehasonlítva, nyilvánvalóvá válik a burkolt áremelés, meri a Verseny-cipőkrém ára dkg- onként 0.55 forint volt, a Kohí- nooré pedig dkg-onként 0.90 fo­rint. Ez a két példa elég világosan mutatja, hogy fennáll még min­dig a burkolt áremelés veszé­lye. Az ellene való küzdelmet csak Úgy tudjuk megvívni, ha figyelemmel kísérjük a keres­kedelem különböző árucikkei­nek árát és minőségét. Baranyai János Dicséretes eredménnyel zárult a mezőgazdaságban dolgozó kiszisták silózási versenye, ame­lyet a KISZ Országos Központja korábban hirdetett meg. A vá­rosföldi, tiszakécskei és a bugaci állami gazdaságokban 3000— 1500—500, a borotai Vörös Októ­ber Tíz-ben és a tiszaújfalui Tisza Tsz-ben 300—300, a vá­rosföldi Dózsa Tsz-ben 200, a kiskunfélegyházi Petőfi Tsz-ben v-^íereskedelmi dolgozók kitüntetése Kedves ünnepség zajlott le a napokban a Füszért kecskeméti központjában. A Belkereskedel­mi Minisztérium képviseletében ekkor adta át Bihari elvtárs négy kecskeméti kereskedelmi dolgozónak a jó munkával és az ellenforradalom idején tanúsí­tott áldozatkész helytállással ki­érdemelt kitüntetéseket és pénz­jutalmakat. Csikós Sándor, a Füszért igazgatója, Trombitás Lajos, az Állami Áruház kirakat­főrendezője. Koós Zoltánná Füszért fiókvezető és Sebesi Gyula kereskedősegéd, a kecs­keméti Vas-Műszaki Kereske­delmi Vállalat dolgozója kapták meg a »Belkereskedelem Kiváló Dolgozója« kitüntetést és a vele­járó pénzjutalmat, pedig 150 köbméter silótakar- mányt készítettek a fiatalok az eddigi jelentések szerint. A ver­seny végleges kiértékelése no­vember közepén történik: Az »Ifjúsági esték« elnevezé­sű tanfolyam megkezdődött a kerekegyházi KIÜZ-szervezet­ben. Az oktatás iránt nagy az érdeklődés a szervezeten kívüli fiatalok körében is. Száz emléklapot adományoz a KISZ megyei bizottsága a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom 40. évfordulójának napját, november 7-ét munkával ün­neplő és ebben kiváló ered­ményt elérő kiszistáknak. A tatai olimpiai edzőtáborban a KISZ Országos Központja egy­hetes tanfolyamot indít az alap­szervi vezetők számára, amelyen december 2-ától 25 falusi KISZ kultúrfelelős, 20-ától pedig ugyanennyi sportfelelőe vesz részt megyénkből: 7Xti minden kupi laté Mint valami han­gyabolyban, úgy nyüzsögnek az em­berek vasárnap reg­gel a kecskeméti piacon. A háziasz- szonyok — s ma már egyre több férfi is — szatyor­ral a kezükben, élénkéi í alkudoz­nak az árujukat kí- nálgató parasztok­kal, kofákkal. Min­denki igyekszik mi­nél olcsóbban előál­lítani a vasárnapi ebédet. Néhány hét óta azonban a piacoló parasztok nemcsak mint eladók, hanem mint vevők is sze­repelnek; A Kecs- kemétvidéki Föld­művesszövetkezet vásári részlege üzle­tet nyitott a piac kapuja mellett, amely vasárnap is árusít. Megtalálha­tó itt a rádiótól a íejkendőig minden, A paraszt bácsikák, paraszt nénikék a piacra hozott tej, tojás, zöldség, stb. eladása után ide igyekeznek, s mosl már ők is, mint ve­vők alkudoznak. Nemcsak a neve »vásári részleg« az üzletnek, hanem a hangulat is »vásá­ri« a pult előtt, So­kain várnak a ki­szolgálásra, amit a boltos vidám szóval, tréfával ellensúlyoz. A tréfás kedv a ve­vőkre is átragad. Három fiatalember zöld svájci sapkára alkudozik. Egy idő­sebb paraszt néni megjegyzi: — Ezek hamis- kártyások, mert — »tökre zöldet tesz­nek«. Közben azért min­denkit kiszolgál­nak, s a dolgozó pa­rasztok örülnek, hogy nem kell a vá­sárlás miatt hétköz­nap külön bejönni a városba: NEM KÖLTÖZTETIK KI A LAKÁSBÓL. — KÖSZÖNET A PETŐFI NÉPÉNEK. — EGY KIS TÜRELMET KÉRNEK — SZÜKSÉG VAN A »VÉN DIÓFÁRA« — AZ INGATLANTULAJ­DONOST NEM LEHET KÖTELEZNI Kiss György Dunapatajról írt szerkesztőségünknek levelet. — »1955-ben a községi tanács la­kást utalt ki részemre, mint tsz- mezőgazdásznak. A lakóházra bérleti szerződést kötöttem. 1957- ben a tanács a kamrahelyiség­ből kilakoltatott. Most a lakás többi részéből is ki akarnak költöztetni azzal, hogy ide egy másik család jön, a szerződés pedig érvénytelen.« Panaszo­sunk levelét eljuttattuk a kalo­csai járási tanácshoz, ahonnan a következőket közölték velünk: „A helyszínen megállapítottam, hogy a Dunapataji Tanács nem a lakásügyi jogszabályok alkalmazá­sával utalta ki a lent panaszolt he­lyiséget. A tanács utasításunkra in­tézkedést foganatosított, hogy Kiss Györgynek lakását nem keU elhagy­nia és Bodonyi István által használt helyiséget kapja meg a jelenlegi he­lyett.« »Nagyon szépen köszönöm, a Petőfi Népe Szerkesztőségének szíves fáradozását azért, hogy .elintézték részemre a szociális segély kifizetését. A 330 forintot felvettem, ami szülés után na­gyon jól jött. Meg egyszer kö­szönöm, hogy panaszos ügyemet elintézték« — írja levelében Hartuáni Ferenc Puliiról. Báron László levelezőnk a kecskeméti Városi Moziról írt: »Az erkély soraiban mindenféle testhelyzetben próbáltam végig­élvezni a filmet. Azt hiszem, hogy a »nyakatekert« kifeje­zést is azóta használják, mióta ezeket az ülőhelyeket elkészíte'- ték. Jó lenne, ha már találná­nak valami megoldást a mozi vezetői.« Báron elvtárs levelét elküldtük a Kecskeméti Mozi­üzemi Vállalathoz, ahonnan a következő válasz érkezett: „Levelezőjük panaszával teljes mértékben egyetértünk. — A Városi Mozi erkélyrésze ülőhelyének kicse­rélését tervbevettük és a jövő év második negyedéve folyamán meg­felelő átrendezésével teljes kényel­mi helyzetet teremtünk. Addig is kérjük látogatóink szíves türelmét.“ * Varga Pál, bajai ” olvasónk nem ért egyet azzal, hogy Baján a »Véndiófát« éjszakai mulató­vá akarják átalakítani. Kifogá­solja, hogy nyáron a Béke mel­lett lakó emberek alig bírtak aludni az éjszakából hazatérő részegek hangoskodásától. Le­vele végén annak az óhajának ad kifejezést, hogy inkább egy tejcsárdára, mint éjjeli mula­tóra lenne szükség Baján, Az említett ügyben a Bajai Szállo­da és Vendéglátó Vállalathoz fordultunk, ahonnan Tölgyes Sándor igazgató válaszolt Varga Pál levelére. „A Véndiófa átalakítására azért van szükség, mert a város és az idegenforgalöm indokolja ezt. A vendéglátóipar régi színvonalának visszaállítása megkívánja, hogy ilyen profUú egységek is üzemeljenek. — Vállalatunk egyébként foglalkozik a közeljövőben megnyitandó tejcsárda létrehozásával is.“ Cseri Imréné azzal a panasz- szál fordult szerkesztőségünk­höz, tegyünk igazságot ügyében: 1945-ben bérbe vette Pintér Ist­vántól 19 hold földjét. 1951-ben belépett a termelőszövetkezetbe, 1957-ben a tulajdonos a földet visszakapta. A földön lévő ta­nyaépületbe, ahol a panaszos lakik, vissza akar költözni. A kérdéses ügyben a kiskunfél­egyházi tanácshoz fordultunk, ahonnan a következő válasz ér­kezett: „Cseri Imréné már nem dolgozik a Táncsics Termelőszövetkezetben. Így a termelőszövetkezet úgy hatá­rozott, hogy a földet visszajuttatja jogos tulajdonosának. Miután az in­gatlan Pintér Istváné, nem kötelez­hetjük arra, hogy újból kiadja a földiét,1'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom