Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-26 / 277. szám
y ennekeknek-ÖTTQ RÖklíE Regőstalálkozó Igaz az, hogy a Megyei Üttörő Szövetség elnöksége megyei úttörő fesztivált rendez májusban. Minek ezt ilyen korán dobra verni? *— kérdezi most sok pajtás, hiszen hol van még május? Hol ám? Még messze! De a jó munkának meg sok idő kell, mert nem is olyan egyszerű találkozó lesz, mint ahogyan sokan gondolnék: ezen a nagy megyei rendezvényen mutatkoznak be az énekkarok, a zenekarok, a tánccsoportok, népi játékosok stb. Bizony, nagyon ügyes az a csapat, amelyik tüstént hozzálát az előkészületekhez, hogy a játszók minél jobban elsajátítsák a tudnivalókat. Mert az országos elnökség is nagyon kiváncsi, mit tudnak a mi úttörőink. Ezért forgat hát az is egy érdekes tervet a fejében. Mi ez a terv? (Az itt következőt csak suttogva ajánlatos olvasni, mert még az elnökség ezt a felhívást nem bocsátotta ki, de rövidesen megteszi.) Az. hogy a megyei fesztiválon a jól, illetve a kiválóan szereplő regős rajok a nyár elején Budapesten is bemutathatják tudásukat az országos találkozón. Ügy tudjuk, hogy ez a találkozó kétnapos, felejthetetlen és színpompás lesz. Hogyan lehetne erre feljutni? — vetődik fel valamennyiükben a gondolat. Erre akarunk mi most alant megválaszolni. Oda úgy lesz a legkönnyebb feljutni, ha olyan számokkal készültök erre az ünnepélyre', amilyen másikkal egyetlen csapat sem készül. Lehetetlen ez? Nem! Csak egy kevés leleményesség kell hozzá. Mit tegyen hát például a fél- egyházi Móra Ferenc úttörőcsapat? Először is nézzen körül a városban, tudakolja meg, milyen hagyományai vannak a városnak dalban, táncban és egyebekben. Ha így tesz, csakhamar rájön arra, hogy a kiskunsági verbunkos az, sajátosan kiskun, azaz félegyházi. Ha a csapat megtanulja az ehhez kapcsolódó éneket és a táncot, biztos babért arat vele, mert helyi hagyomány és alig ismerős. Tegyep így a többi csapat is, mert így sokkal könnyebben fel lehet jutni az országos fesztiválra, mintha olyan dolgokat tanulnátok meg, amit már sokan ismernek. Fogjatok hozzá, pajtások, meglátjátok, nem lesz köztetek olyan, aki megbánja. Nyúlfarok 15 000 fővel 220 csapat működik megyénkben. * Tűzoltóraj működik Kecelen. * Viziraj alakult Baján. * Felavatta új otthonát és megkezdte a foglalkozásokat a szépen dekorált, kellemesen berendezett otthonban a kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola úttörőcsapata. * Egyhetes őrsi tanfolyamokat Szervez a téli szünidőben a kecskeméti járás úttörő titkársága. A tanfolyamon 50 pajtás vesz részt. « Úttörőotthon avatására készülnek a Béke téri új iskola úttörői. • 90 pajtás nyaralt megyénkből a nyáron országos táborban. • Katona József-emlékestet tartott a Zrínyi Ilona Általános Iskola csapata. Szép felkészüléssel adóztak emlékének. Regősrajok működnek Nagy- baracskán, Kecskeméten, Sze- remlén, Kalocsán, Érsekcsaná- don és Bátyán. * Klubdélután rendezésén fáradoznak a kecskeméti III. számú iskola úttörői. A délutánra a Fülelőket is meghívták. * A Bükkben több, mint valószínű, kétszáz pajtás részvételével Bács megyei őrtvezetőtábor nyílik a nyáron. * Mikulás délutánjára készülnek igen szorgalmasan a kecskeméti III. számú iskola úttörői. A kisdobosokat műsor és mikulási csomag várja. Próbabrigád alakult a halasi úttörőházban. Tagjai már elsajátították az újoncpróba anyagát. Kijárnak a tanyai iskolák pajtásaihoz és megtanítják őket a próba egyes nehezebb részeire. * Jutalom-táborozásra készülnek a Mecsekbe a kecskeméti I. számú iskola őrsvezetői. Itt a „Fülelők" jelentkeznek Szapora léptekkel igyekeztünk az Üttörőház háztartási szakkö réhe. Most az egyszer nem füle lesi szándék vezetett bennünket; hanem hivatalosak voltunk. Már] a folyosón orrcsiklandozó illat fogadott bennünket és egy fe-\ hérkötős, az izgalomtól kipirult arcú pajtás tessékelt. Hol .is va-' gyünk hát? A háztartási szak-, kör gyakorlati foglalkozásán. A Fülelőkből gyorsan átváltoztunk', »Kóstolókká«, hiszen a karfiol-< leves, meg a rizses disznópör■-] költ, a párolt káposzta már tá-< lalásra vár. A pajtások készítették és most izgatottan várják a, meghívott vendégek bírálatát. Hamar hófehér abrosz kerül, az asztalra. Fürge kezek tányé rókát, evőeszközöket varázsol-', nak elő. Virág is díszük az asz-i tál közepén. M. Ilonka keze' megremeg, amint felénk nyújtja a leveses tálat. Az első kanál után felenged szorongásunk. —< »Igazán finom-'-'. »Milyen ízletes«] — hangzik jobbról-balról és Ilonka már bátran ösztökél bennünket újabb levesadag fogy asz-, tására. Klári kedves arca elvés a párolgó disznópörköltes tál', mögött. Ö talán még elfogódot tabb, mint Ilonka. Szeméből', szinte kiolvassuk a biztatást: — »Ugye jó? Ugye nem sós? Na-\ gyón vigyáztam rá.« Nagyon fi-i nőm — adjuk meg egyhangúanj a néma kérdésre a választ és, jóízűen fogyasztjuk a tányérunk' tartalmát. Meglepetést is tartó-', gatnak számunkra. Túróspa-' lacsinta kerül az asztalra. A' percek alatt megüresedett tál' beszédes bizonyítéka a háztar-] tási szakkör felkészültségének Jó volt itt lenni! Finom volt az' ebécl! Szíves meghívástokgt máskor is örömmel fogadjuk —» ez-' zel a jelszóval búcsúzunk tőlük.', Legközelebb talán kedves olvasóink is ott lehetnek egy ilyen, jólsikerült kosztolón. Fülelők TT Őszutói látogatás a Csátaljai Gépállomáson 400000 forint nyereségrészesedésre számítanak Metsző hideg szél zug a határban, mintha előhírnöke lenne a közelgő fagyoknak. Még néhány traktor szánt a Csátaljai ^Gépállomás körzetében és ahogy Bakos Nándor igazgató mondja, ezek sem sokáig dolgoznak, mert november 30-ig a úiélyszántási tervüket is befejezik. Az őszi vetést már hetekkel ezelőtt befejezték. Még a legelkésettebbek <s november 10-ig földbe rakták a búzát, de a termelőszövetkezetek zömében már október 20-án lvetették a magot. Legtöbb helyen már szépen bokrosodik a jövőévi kenyérnekvaló. A vetéstervet túl is teljesítette a gépállomás. A tervezett 600 ka- taszlrális hold helyett 1040 katasztrális holdat vetett el. A gépállomás vezetői elmondják, hogy jó a kapcsolat a termelőszövetkezetekkel. Régi, ösz- szeforrott gárda dolgozik a gépállomáson, melynek tagjait jól 'ismerik a szövetkezetek és egyelni gazdák egyaránt. Több év ^kapcsolatai során meg is szerették őket. A hódunapusztai Dózsában már'megszokták, hogy minden évben Jankovics András kombájnos aratja a gabonát. Már most kikötötték, hogy jövőre ismét őt szeretnék látni a búzatáblában. így van ez más termelő- szövetkezeteknél és az egyéni gazdáknál is. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a gépállomás több száz egyéni gazdával áll kapcsolatban. 1432 katasztrális hold őszi vetőszántást végeztek el az egyéni parcellákon, sőt az idén először nagyobb területen nyáron is, az aratáskor, igénybe vették a gépállomás segítségét, mert 200 hold egyéni parcellán aratógép dolgozott, sőt 7 holdról kombájn takarította be a gabonát. A gépállomás jó munkáját dicsérik a termelőszövetkezetek terméseredményei is. A hódunapusztai Dózsában 20 és fél mázsa őszi árpa, 17.17 mázsa őszi búza termett holdanként. A vetéstől a betakarításig mindent a gépállomás végzett, ahogy a gépállomás dolgozói mondják: »a termelőszövetkezeti tagoknak csak a zsákot kellett tartamok«. Nagybaracskán, a Rákóczi Termelőszövetkezetben 160 mázsa feletti burgonyatermést, 30 mázsa kukoricatermést takarítottak be holdanként. Beszédes számok ezek mert kétségtelen, hogy a jó terméseredményekhez a helyesen végzett gépi munka is hozzájárul. Juhász András, a gépállomás üzemgazdásza pontos adatokat tud az őszi tervteljesítésről. 17 500 normálhold a terv. Ezt november 30-ig teljesítik. Az éves tervet 98 százalékig teljesítették. Egy kimutatással bizonyítja: a' Csátaljai Gépállomás azzal válik ki a megye gépállomásai közül, hogy itt a legalacsonyabb, 98.67 forint egy normálhold megművejési költsége. A megye többi gépállomásain 100 forint felelt van. Igaz, a csótaljaiak is 107.34 forint önköltséget terveztek egy normálhold megművelésére, ügyes szervezéssel, takarékossággal azonban sikerült lefaragni a költségeket. « Lusztig Ottó főkönyvelő elmondja, hogy 410 000 forint az eddigi megtakarításuk. Többek között anyag, alkatrész költségeknél 180 000 forintot, az üzemanyagköltségeknél 70 000 forintot, az általános költségeknél 100 Q00 fprintoj, takarítottak meg. A háromnegyedévben 1 300 000 forint nyereséget értek el. Tavaly az év végén ösz- szesen 10 000 forint volt a nyereség. Mintegy 400 000 forint nyereségrészesedésre számítanak az év végén, vagyis minden dolgozónak meglesz az úgynevezelt 13. havi fizetése. Ennek reménye még jobb munkára ösztönzi a gépállomás dolgozóit. A kapacitásbővítés önköltségcsökkentés Dunapatajon, a községi malomban már az államosítás óta probléma volt a szitálásnak, az őrlés egyik folyamatának »szűk keresztmetszete«, ami miatt az egész gépi berendezés napi őrlési teljesítménye 170 mázsára csökkent. A közelmúltban a megyei tanács két új szita beszerelését tette lehetővé, ami által a naponta őrlendő gabona- mennyiség ötven százalékkal nőtt, azaz 170 mázsáról 250 mázsára emelkedett. A két új szitának a beszerelése azért is jelentős, mert bizonyítása annak, hogy egy-egy üzemnél a kapacitásnövelés viszonylag kis beruházással képes a termelést majdnem megkétszerezni, a termelési költség növelése nélkül, s a csökkenő rezsiköltségek mellett, mint a dunapataji malom esetében még minőségjavítást is eredményez. Aki messzebbről indul, nagyobbakat lép... cA Jliuhu JUatijh kiifJÁ Qtt ül mellettem a széken. Én másnapos szakállamat szeretném leborot- váltatní, ő tarkójáig érő barna bozontjá- tól akar szabadulni. Ludas Matyit szorongat a kezében. Gyakran elneveti magát, ilyenkor még jobban belefúrja magát a karosszékbe s tovább bazsa- lyog. Érdekel nagyon, vajon min derül olyan jóizűt ez a kis betyár? Közelebb hajolok hozzá, megcirógatom paprikapiros arcát s megkérdem: — Hogy hívnak? Ibolyakék szemp tágra nyílik a csodálkozástól, fejét a mellére sunyvasztja s halkan rebegi: — Bátya Béla vagyok. Bélus kalocsai fiú, aki most jár első osztályba. — No és mit olvasol? — Én — húzza el a szót = semmit, Hiszen nem tudok én még olvasni. Ez a beszéd. Meghűl bennem a vér. Álmodtam volna az egészet? — Hát akkor hogyan érted meg a vicceket? — A képekből — válaszolja magabiztosan. Jól van, Béla, jelesre vizsgáztál, mert nemcsak a betűk, de a képek is tanítanak. Dieliczky A telepesek, akik Szánk homokbuckáiban felépítették a leendő község első vályogházait, olyanok voltak, mint a hajótöröttek, akik a tenger egy parányi szigetén megvetik a lábukat. Ez a Bugacban, Táz- lárban foytatódó végtelen homokvilág csak a község déli részén, a kiskunmajsai határban szelídül meg jobb minőségű földdé s sűrűbben lakott területté. Hosszú ideig ide is tartozott Szánk, még azután is, hogy a község magva megépült. Néhány év óta azonban egyre inkább a maga lábára áll. A 19 000 holdas tanyavilág népe már nem Kiskunmajsa, hanem saját községe köré központosul s akinek csak módja van, ide •építkezik. Olyan is az először ideérkező látogató számába ez a község, mintha bontanák házait, pedig éppen ellenkezőleg: szaporodnak azok. Az utcákon rrunöepütt terméskő, tégla- és vályoghalmok hevernek, a foghíjas házsorok üres portáin féligkész falak, vagy már csak éppen cse- repezésre váró tetők merednek. A tanácsnál megtudjuk, hogy tavaszra újabb 25—30 házhelyet osztanak ki. A lakosok többsége OTP-hitelből építkezik, de van, aki a rossz tanya árán költözik be a faluba. A község terjeszkedését, fejlődését igen megemeli a villany. A belterületen 300—350 családot érint, de bekapcsolják a hálózatba a nyugati falüszélen terülő, úgynevezett református telep házait is. December közepe felé várják a villany ki- gyullaqását. Hogy ez a világítás kulturált formája mellett menynyi egyéb előnnyel jár, arra bizonyíték, hogy a helybeli s a majsai üzletek forgalma ugyancsak megnőtt rádióból, villany- főzőböl és vasalóból, amit a szankiak vásárolgatnak. Mikszáth Kálmán: »Szent Péter esernyője« című bűbájos kisregényében írja, hogy az akkori palóc falvak aszerint versenyeztek egymással: hol telepszik meg kereskedő? Szánkra mostanában a kisiparosok jelentkeznek özönével letelepedési és működési engedélyért, hiszen a villamosítással méginkább csábító munka- területté válik a falu. Kovácsa, cipésze, műszerésze, géplakatosa van már Szánknak, íjrost ói ást, fényképészt és villanyszerelőt szeretnének letelepíteni. Gondpk, bajok, hibák? Azok is vannak. A hatalmas és javarészt nagyon gyenge homokú határ egyre sürgetőbben parancsolja a rossz rozzsal, kukoricával kínlódó, eredménytelen gazdálkodás felszámolását, szőlők, gyümölcsösök, erdők telepítését. A szanki kistanyás ember egymaga erejéből erre soha nem lesz képes: magától kínálkoznék az alkalom, hogy a földművesszövetkezet szervezzen szakcsoportokat. Ezt a földművesszövet- kezetet faluszerte dicsérik: áruellátása jó s most nemrég 18 00Q forintot ajánlott fel tiszta nyereségéből községfejlesztési célok- ta. Többet keli azonban törődnie a termelés előmozdításával is. A tanácsvezetők szerény óhaja egy községi fogat beállítása. Ekkora határban kerékpárral közlekedni, — mint eddig történt, — nem lehet, különösen« ha a tanács vezetői nem íróasz« tálhoz ragadt emberek, hanem szívesen és kötelességtudóan látogatják a buckák hajlatába ágyazott tanyácskák néRét s a községhez tartozó Móricgát- puszta lanácskirendeltségének munkáját is segítik. Vannak olyan panaszok is« amelyeknek inkább örülni lehet, mert a megváltozott életet igazolják. A kultúrház vezetőjének azért fő gondban a feje: hogyan nevelje rá a fiatalságot, hogy a bálák, előadások alkalmával ne a ruhatárba tolják a motorkerékpárokat!!), — mert a szanki legények többsége már ezzel jár, A tanács meg alig győzi kielégíteni a földigénylőket, mert hihetetlen az éhség: akinek két hold már jutott, az harmadikért jár könyörögni hetekig. Mesebeli varázsló kellene ide, a kevésből kielégíteni minden földre áhítozó sokaságot... A sok-sok változás, apró jelenség összevetve hirdeti, hogy amint az öreg földgolyóbison együtt forognak a hegyek és óceánok, — a múltban legelmaradottabb vidékeink is változnak, fejlődnek. A homokbuckák népe éppúgy részese a jobb felé tartó életnek, mint a nagyvárosoké, — csak itt nagyobbakat kell lépni, mert sokkal mesz- szebbről; is kellett elindulni.«,
