Petőfi Népe, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-20 / 272. szám

November 22-án mutatják be az Othellót | & bácsalmási Elkészült az Új színházi mŰSOl beosztás j öntevékeny színjátszásról A Kecskeméti Katona József Színházban szombaton igazgató- sági ülésen döntöttek a műsorra kerülő darabok bemutatásának sorrendjéről. Mint ismeretes, ebben az esz­tendőben november 22-éu mutatják be Shakespeare Othel- lóját. Utána Bástyasétány 77 című, Eisemann-operettel lép a közönség elé a színház együt­tese. A hagyományos szilveszteri kabaré zárja le az idei évad 1957-es szakaszát. Jövőre az első bemutató Maugham: Eső című színműve lesz. Utána a Sybill kerül műsor­ra. Február hó 15-én Berthol Brecht: Svejk című művét lát­hatja a közönség. Március 1-én Kodály Zoltán: Háry János című daljátékéval nyit a színház. Ebben a hónap­ban a Nászutazás című kacag­tató szovjet bohózatot is műsor­ra tűzik néhány napra. Március 14-én játsszák első ízben a Ro­bin Hood cimű romantikus já­tékot. A hónap végén Ábrahám Pál nagyoperettje, a Bál a Sa- voyban szerepel műsoron. Ápri­lisban és májusban Bródy Ta­nítónője és az Egy marék, bol­dogság című Offenbach operett zárja az évadot. Döntött az igazgatóság a bemu­tatandó tájdarabjainak sorrendjé­ről is. A tájrészleg műsorán a Tavaszi keringő című napok­ban bemutatott új magyar ze­nés vígjáték, a Feleség, kis hibá­val című bohózat, egy kiváló angol darab, a Tűzvész, Csorba István—Horváth Jenő operettje, a Balaton szépe és Molnár Fe­renc Olimpiája járja megyénk községeit. Baján az igazgatóság határozata szerint április 25-én A mosoly országával nyitja meg évadját színházunk. Utána a Földindulás, a Robin Hood, a Fekete Péter, a Tűzvész, a Nászutazás, Moliere: A nők iskolája című vígjátéka, az Egy marék boldogság, a Tanítónő, Sybill, az Eső, a Balaton szépe és a Bástyasé'iu,iy 77 szerepel a műsoron. Ez utóbbit július 3-án láthatja első ízbeh a bajai kö­zönség. A színház művészeti vezetői­nek önképzését újszerű formá­ban, stúdió felállításával oldja meg a szírház. Dr. Német Antal rendező irányításával minden héten előadáson, vitán vesznek részt színházunk rendezői, művé­szeti vezetői. Miéri nincs isíielai íesléecsei? Kíváncsian kérdeztem meg egyik nap a kiskunhalasi papír­boltból kilépő borús arcú kisfiút, hogy mi történt, miért olyan kedvetlen? A kisfiú könnyekkel küzdve mesélte el, hogy pár hó­nap óta eredménytelenül jár a boltba iskolai festőecsetért. Leg­utóbb azt mondták neki. hogy most fogyott el. Az iskolában a tanító bácsi megköveteli, hogy ecsettel fessenek. Szeretné az ecsetet beszerezni, mert nem akar lemaradni ebben a tan-^ tárgyban sem. J Kedves Illetékesek! Küldjenek Kiskunhalasra meg. felelő mennyiségű iskolai ecse­tet a papírboltokba, mert nagyon sok kisfiú és kislány vár erre. Gyöngyösi János Is hibás, sőt... November 13-i számunkban »Sok a gondatlanságból szár­mazó közlekedési baleset« cím alatt közöltük, hogy Damásdi Zsigmond autóbuszsofőr szabály­talanul állt be a megállóhelyre, emiatt Gyöngyösi János teher­szállító motorkerékpárjával ne­kiütközött. A valóság az, hogy Gyöngyösi János is szabálytala-j Van köztük olyan, akinek még egyáltalán nem volt, de olyan is akad, aki már egyszer kapott, azonban nem tudta, hogy nem lehet kapni, könnyelműen bánt vele és tönkrement. A szülök es a pedagógusok nevében kérem, hogy az egyébként oly kedves gyermekarcokat ilyen kis hiá­nyosság miatt ne tegyük borús­sá, kedvetlenné. Czakó Ferenc nul közlekedett, illetve gondat-í tanul hajtott, s az összeütközés? nagyrészt az ő hibájából történt. A PEDAGÓGUS SZAKSZERVEZET k iildúttkúzqii üíh& A városban mindenki ismeri. Szolgálatkész, ahogy ő mondja, »csak inteni kell, s ott va­gyok«. A nevét annál kevesebben tudják, hi­szen csak vörös sapká­járól, s a rajta elhe­lyezett tenyérnyi sárga­rézre ütött számról is­merik meg Gacs Já­nost, az 1-es számú hordárt. Nem fiatalem­ber mái*, 1931 óta húz­za, cipeli a város min­den emberének holmi­ját, bútorát, apró cso­magjait. Kérdezem éle­téről, munkájáról. Lá­bát felhúzza kocsiján, feljebb tolja vörös sap­káját izzadt homloká­ról, mesélni kezd. — Felelősségteljes a mi munkánk. Á múlt- oan roppant 'diszkré- ;en kellett viselkedni. Hiszen annyi szerelmes evelet hordtam szét a ■ árosban, hogy már aem is emlékszem a számukra. Aztán abba­hagytam. Hogy miért? Nem tudom, nem sze­rettem. Azóta csak szál. ISMERŐSÜK cA kű ted(u> htok. Mindenfélét: bú­tort, terményt, bőrön­döt, mikor mit kell. A rakománytól függ, hogy milyen szerszámmal — kocsival — megyek. Kettő van. Nem, nem [áradok el. Bár mosta­nában érzem, nem megy olyan jól, mint tíz évvel ezelőtt, de higgye el, nem hagy­nám itt az »ipart« a vi­lág minden kincséért sem. A gyerekekről, a csa­ládról kérdezem. Fi­gyelni kezd a szavak­ra, nem szokott hozzá, hogy őt, a köz emberét valaki a családjáról, gyermekeiről kérdezze. Látszik rajta, szívesen veszi. — Két gyermekem van. Az egyik lány, a másik fiú. A kislányom gimnáziumba járt, le is érettségizett, most nem­rég ment férjhez. Ka­tona, főhadnagy az ura. A másik gyermekéről büszkébben beszél, ta­lán azért, mert fiú. A fiam mintaasztalos. Most szabadult fel. Ügyes gyerek, szépen dolgozik. Hárman ma­radtunk. De bizonyára a fiú is megnősül, s egyedül maradunk az asszonnyal... Hja, ilyen az élet. Aztán újra a mun­káról. a többi szakma­beliről beszélgetünk. Az egymás közötti vi­szonyukra vagyok kí- kíváncsi. — Négyen vagyunk, én vagyok itt a legöre­gebb, a veterán. A töb­biek nemrég folytatják ezt a mesterséget. A Szűcsöt kérdezi? Sokat ■szik. Nem győzöm ál- ;mdóan figyelmeztetni, le igyál, hagyd abba. -lem hallgat rám. Én is megiszom a magam két-három fröccsét, de olyat nem csinálnák, mint a Szűcs. Hogy mennyit fuvarozok na­ponta? 30 mázsa körül. Mikor, hogy. — Egy pillanatra megáll. Fe­jével a tanácsháza felé int. aztán felém fordul. — Ne haragudjon, men­nem kell. Fürgén ugrik le az öreg a kocsiról, hatal­mas tenyerével megra­gadja a kocsi fogan­tyúit, belefeszül a gurt- niba, s lassan, biztos léptekkel elindul a ta­nácsháza felé. Ballag végig az utcán a gép­kocsik. a szekerek kö­zött, még látom fel­tűnni piros sapkáját, aztán lassan elnyeli őt, az 1-es számú hordárt az utca tarka forga­Nyíri út Szépen jövedelmez Baja környékén IA SELYEMHERNYÓTENYÉSZTÉS taga. Gémes Gábor Sok ezer család jut minden /évben jó keresethez a selyem- ) termelés révén. A községek ut- \cáin, s a közutak mentén álló í eperfák lombja ingyen nyújtja a I lehetőséget a selyemhernyóte- Inycsztésre. 30 darab petéből incvelt generáció 1500—2000 Ft-ot is jövedelmez. Ezenkívül az idén a kiváló tenyésztők külön jutalomban . is részesültek. Herr András bajai selyemhernyó­tenyésztő például 4550 forint ju­talmat kapott. Az 1958. évi se­lyemtermelésre az fmsz-ek már megkezdték a szerződtetést. • Községünkben az öntevékeny színjátszásnak múltja van- | melyre büszkén tekintünk vissza. Az 1945-ös év után egymást kö- | vetően alakultak a színjátszócsoportok, de ezek működése sajnos | rövidéletű volt. Ma is vannak folytatói az akkori »Ludas Matyi«. • »Fosvény«, a »Kérők«, »Figaró házassága« előadásoknak Várnai t Ferenc kezenyomún megszületett az »Egy marék boldogság« í -Uujocska«, »Nem magánügy«, »Érettségi« című színművek, s I ami a legújabb, ami még él emlékezetünkben Nagy Endre »A mi- | niszterelnök« című komédiája. | A kulturális Lehetőségek és az igények is nőttek, a vidéki és S fővárosi színházak által tartott előadások során, Bácsalmás község ► színházi közönsége kitörölhetetlenül a szívébe zárta a kecskeméti E Katona József Színház művészeit. S valljuk be őszintén, egy kicsit t elfelejtette az öntevékeny csoportost, azokat az embereket, akik I a napi munkájuk után közös gondként vállalták, a fizikai fárad- I ,ság mellett az ő szórakoztatásukat. Kétségtelen, a színjátszás a 1 szereplőkre nézve szellemi fejlődést jelent, azonban a lendületei I csak a közöiiség adhatja meg, s ez az, ami hiányzik. A jelenlegi állapot talán nem más, mint átmeneti válság, a t közönség időleges elfordulása az öntevékeny színjátszástól. Arra [ kell vennünk az irányt, hogy színjátszócsoportjaink elérjék azt a I színvonalat, amelyet már a közönség megnövekedett igénye meg- t kíván. S ha a nézők többet látogatnák az öntevékeny színjátszók f előadásait s ez megadná munkájuknoz a lelkesedést, & előbbre E vinné az ügyet, amelyet községünk kultúrájának nevezhetünk. E Ehhez csak egy kicsivel több szívet, több jóindulatot és Jelisme- [ rést kérünk. i Előttünk egy ajtó, csak le kell nyomni a kilincset és a látomás í már e sorokat igazolja. Dulity Tibor adja meg művészetének egyéni ízét is,1 mert úgy elevenít, hogy az jellemzővé válik, s így min­den képe önmagáért beszél. Fő erőssége a bátor útkeresés, témabeli gazdagsága és az, hogy az ihletett érzéseket a belső átélésnek megfelelően, a színek diadalmas varázsával tudja alá­festeni. Bozsó pikturája az alföldi táj, az eleven természet mély, művé­szi élményhatásának a vissza- vetítése. TÁJFESTÉSZETÉRE a sok­oldalúság jellemző. A legapróbb jelenségeket is úgy eleveníti meg, hogy áz általánossá váljék. Bozsó képeiből azt érzi az em­ber, hogy igyekszik szétfeszíteni azt a keretet, amelyben ed­dig élt, s témáiban újszerűséget, a mindennapi életet, s a biztató holnapot keresi. Bozsó a magyar tájfestészet­ben olyan helyet foglal el, amely eleddig kevés magyar fiatal fes­tőművésznek adatott meg. FEJLŐDÉSÉ érdekében segí­tenünk, támogatnunk kell nemes törekvéseiben. — Bieliczky — tőség nyelvén érzékelteti a táj és az ember harmonikus egysé­gét, a teremtő fantázia és a lé­lekkel telített színek világát. BOZSŐ festészetében kitűnően érvényesül a tipikus, s éppen ez CSODÁLATOS világban érzi magát az ember Bozsó János fes­tőművész képkiállításán. A Kecs­kemét környéki tanyavilág, a homokos buckák, Bugac, a zöld- lombú erdők smaragd sávja, az Alföld mesteri, színpompás áb­rázolása azt bizonyítja, hogy Bozsó ismeri azt a tájat, ahol született, s szépre vágyódó lelke beszívta mindazt, ami művésze­tében a maga teljességében ra­gyog, gyönyörködtet és lenyű­göz. Bozsó pikturáját az egyszerű­ség, a magabiztosság, a nép és hazaszeretet jellemzi. Megma­rad a valóság talaján s így mon­danivalója a művészi közérthe­A pedagógus szakszervezet területi bizottsága november 14-én tartotta meg küldöttközgyűlését. A megye egész területéről ósz- szejöttek a pedagógus-küldöttek, hogy a közeledő ötödik pedagó­gus kongresszus alkalmából megbeszéljék a feladatokat, megvi­tassák azokat a problémákat, amelyek a negyedik kongresszustól ekeit idő alatt felmerültek. Szűcs Sándor, területi elnök részle­tes beszámolóját élénk vita követte. A megye minden járásából megjelent nevelők az oktatás, a nevelés problémáin kívül az októ­beri ellenforradalmi események, az ifjúság és a társadalmi életben fennálló vitás kérdéseket tárgyalták meg. A hozzászólók között olt volt a Kommunista Ifjúsági Szövetség kiküldötte is. Felszólalásában kifejezésre jutott, hogy sok px-ob- léma megoldását a társadalom, az ifjúság a pedagógusoktól várja. A szakszervezetek központi vezetőségétől kiküldött elv társ őszinte örömét fejezte ki a megjelentek aktivitásáért és hangsúlyozta, hogy bízik abban, hogy az ötödik pedagógus kongresszus küldöttei méltóan képviselik a Bács-Kiskun megyei nevelőket. Dr. Bonczos Lászlóné intfytyd fcsiUnCLuí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom