Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-19 / 245. szám

Szólaljon meg <* tátsacUd lelkiismerete...

Sárga levelek hullanak a fákról, reggelenként ezüstösen csillog a dér a szürke avaron, s nehezen melegszik fel a föld. A munka mégsem szünetel egy percre sem a határban. Szüretelik a kukoricát, erjednek a mustok, fogatok szántják a földet.

Ilyen a határ képe, s ilyennek láttám az őszt máV régen is, kis cselédgyei ek koromban. Akkor nekem keserves évszak volt ez. ■Engem is a harmadik kakaskukorékolás ébresztett, mint most Pál Jancsit a kargali határban, vagy Körös Gyuszit a köncsögi tanyákon.

Emlékszem még, hogy az őszi hajnalokon hogyan hajtottam mezítelen, kirepedezett lábakkal a teheneket a legelőre és sokszor betegen tévelyegtem napokig a birka- és disznócsorda után. Az én számomra ezeknek a szenvedésekkel teli éveknek véget vetett a felszabadulás. Azóta eltelt 13 esztendő, megszilárdult a munkások, a dolgozó parasztok hatalma. Most különösen fáj, hogy a határt járva még mindig találtam olyan kis emberpalántákat, akiknek gyermekévei egy csöppet sem szebbek és könnyebbek, mint az enyéim voltak. Igaz, hogy csak ehetve találfti ilyet, de van.

Beszéljenek azonban a tények helyettem, hogy mások is meggyőződjenek az igazságról. A kis Pál Pityu, Lajosmizse alsólajosi püszlaságban szolgál már harmadik éve.

Mindenes munkál végez,

az istállóban alszik, éjjel 10—11 órakor fekszik és már a nap előtt felkel. Az elmúlt évben pótvizsgát kellett tennie, hogy nyolcadik osztályba léphessen, mert soha nem volt ideje a tanulásra évközben.

Kőrös Gyuszi tízéves kisfiú, a köhesögi tanyákon eszi a cselédgyerek keserves kenyerét. Szuty- kosan, szakadozott ruhában járt az iskolába, ha ugyan nem fogták otthon, hogy dolgozzon. Bálint Jóska tízéves kisfiú Veszprémi gazdánál szolgál a hármashatári iskola mellett. A kiskonyhában egy keskeny pádon alszik. Hét tehénre vigyáz és az iskolából mindig elkésik, már amikor engedik. Eddig ugyanis

20 tanítási napból tízet hiányzott. A fizetés, az évi komraen- ció: egy öltöny ruha a kis cselédnek és az a parányi élelem, amelyét elfogyaszt. Cserébe felnőtt munkát kell adnia.

A KISZ járási szervező bizottsága eddig 4;5 hasonló cselédsorban szenvedő gyereket derített fel. Orgoványon tízet, Fü- löpházán hatot, Lajosmizsén tizenhármat és lehetne sorolni tovább.

A felderített adatokat minden esetben közöltük az illetékes községi tanácsok vezetőivel és

a kezdeti eredmények

máris tapasztalhatók. A helvé- ciai tanács elnöke például ellenőrizte Kiss Sándor, Köncsög 52. szám alatti gazdát és azóta a kis Kőrö6 Gyuszi sonsa sokat változott. Tisztán öltözködik, szobában alfczik, s az iskolába is rendszeresen elengedik. Orgoványon a községi tanács feljelentette Budai Sándor több mint 100 holdas gazdát, Pál Jancsi ki- zsákmányolóját és Tapodi Jakabot, akik bíróság előtt fognak felelni a kis cselédgyerekek kizsákmányolásáért.

A járási ügyészség is kezébe vette néhány cselcdgyermek ügyét és vizsgálatot indítottak.

S amikor e sorokat írom, éppen ezekben a napokban alakították meg a kecskeméti járási gyermekvédelmi tanácsot, amely rövidesen kidolgozza munka- programját. A gyermekvédelmi tanács vezetője, Posváncz László, a járási tanács VB-elnökhelyet- tese. Tagjai: dr. Klapil Sándor, a járásbíróság elnöke. Molnár Fe- rencné, Bíró Balázsné, Csupor Benedek kiváló pedagógusok, és helyet kaptak még a tanácsban a rendőrség, az Úttörő Szövetség, a KISZ, a nőtanács, a Ha- zalius Népfront és az FJK képviselői, valamint Beszteri János- né ketekegyházi édesanya, aki három gyermekét odaadóan neveli.

Ez a tanács gyűjti össze az eddig megjelent összes rendeleteket és törvényeket, amelyek alapján megteszi a szükséges intézkedéseket a jelenleg cselédes- kedő gyermekek védelmében.

Ezenkívül felkértük a járás pedagógusait, segítsenek felkeresni a cselédsorban élő gyerekeket, hogy változtathassunk

tűrhetetlen helyzetükön. Néhány helyen már

munkához láttak

a pedagógusok,

mint például a lajosmizse-közösi iskolában.

A megyei szervek is tevékenykedni kezdenek és szinte naponként érdeklődik egy-egy vezető a cselédgyerekekkel kapcsolatban.

Szólaljon meg a társadalom lelkiismerete és szülessenek sürgős intézkedések. Ezt várja tőlünk Benedek Jóska 9 éves, kérges kezű kis cseléd, a szellemileg és fizikailag agyonsanyargatott kis Pál Irénke és a cselédgyerekek összessége, akik mezítláb, dideregve már korahajnalban hajkurásszák a jószágot, szántanak, vagy felnőtt embernek beillő mindenes munkát végeznek.

Horváth Ignác,

járási KISZ-titkár

NAPTÁR

1957. október 19, szombat

Névnap: Péter.

Napkelte: 6 óra 7 perc* »Napnyugta: 16 óra 50 perc,

— 180 holdra elegendő F-rozsvetőmagot kaptak a kiskunhalasi dolgozó parasztok csereképpen. Az érdeklődés igen nagy volt, mert a nemesített fajtából már az idén is többen szép termést arattak. Vigh Ferenc, aki De- beák-pusztán 0,9 aranykoronás talajon gazdálkodik, két holdon termesztett F-rozsot, holdanként tíz mázsás eredménnyel.

— Igen keresettek a halasi piacon a sertéstenyésztő szakcsoport mintegy 40 törzskönyvezett anyakocájától származó malacok. A szakcsoport alig egy éve működik, de a tisztavérű, jó fajtájú szaporulat máris kiszorította a sertéspiacról a korábbi elkorcsosult, agyonkeresztezett árut. Vas Lajos szakcsoportbeli tag nemrégen 6—600 forintért adta el a fajtiszta malacok párját.

cA tunm (thdúíifq

\felé....

A nyugatnémet |

Garxty Gban áss * f: »legjobb fiatal Jilmszínésznő« diját f#*: nyerte cl a minap. r> Legújabb, »A vagy lehetőség« című ps . filmjében egy több llÄi&f- mázsás koca-sztár Ifif hátán ülve indul — á a »nagy lehetőség« f '■■■£*& felé. » '*í' ifi

^4 > - a /y

J;; :- ü, "*

mMmm••• •

x*:ív.5

— A tisíakécskei belterületi iskolák 400 tanulója közül eddig 250-en kérték felvételüket az Úttörő Szövetségbe. A megalakult úttörőcsapatoknál már megkezdődött a különböző szakköri munkák szervezése^

— Akcióprogramot dolgozott

ki az elmúlt napokban Külso- Ballószög népfront-bizottsága. A programban a szamócatermő terület megkétszerezése és gyógyszertár létesítésének terve js szerepel. ,

— Lesz már eredeti málnaszörp! Ezt a reményt csillantja fel bennünk az Erdei Termék Vállalat híradása, amely arról szól, hogy a Mátra, a Bükk, a Börzsöny- és a Sátor hegység erdeiben megérett a bozótosok csemegéje: a földi szeder, a málna és a som s eddig mintegy 45 vagonnyit gyűjtöttek össze áz aromás bogyókból.

— 192 mázsás holdankénti átlagtermést ért el a cukorrépából 50 holdas területen a jánoshalmi Uj Alkotmány Termelőszövetkezet. A kiváló terméseredmény

növelte a tsz jó

j hírnevét.

— A szüret megkezdése óta

hat szőlőprés, egy szőlődáráló lelt új gazdára a dunavecsei vasboltban, de eíen kívül nagy keletjük van a kukorlcamorzsolók- nak, a vetőgépeknek és a tűzhelyeknek is, amelyekből szeptember hónapban közel .100 000 forintot forgalmazott a bolt.

— Október 19-én ünnepli Baja város felszabadulásának 13. évfordulóját. AZ évforduló méltó megünneplésére előkészítő bizottság alakult a népfront, a párt- és a tanácsi szervek képviselőiből.

— A dunavecsei járás minden

községében befejeződtek a tanácstagi jelöldgyűlések. A mostani pótválasztások a dunavécsei járás hat községének egész lakosságát érintik.

— Gyászhír. Mélységes fájdalommal jelentem, hogy szeretett féleségem, Hegedűs Béláné szül. Belányi Mária hosszas betegség után f. hó 17-én elhúnyt. Temetése f. hó 19-én, szombaton déli 12 órakor lesz a kecskeméti Szentháromság temető ha- lottasházától, a római katolikus egyház szertartása szerint. Hegedűs Béla. 5584

XIV,

— Dehogy, Vlagyimir lljics, szükségem van a garázsban egy segítségre!

— No jó, akkor jöjjön.

Ettől kezdve Plesakov mindig elkísérte Lenint a vadászatokra. Jól értett a vadászat megszervezéséhez. Vlagyimir lljics nagyra becsülte szakértelmét.

Vlagyimir lljics nem a zsákmány kedvéért vadászott. Magát a vadászatot, a hosszas mászkálást, az erdőt, a friss levegőt szerette. Számára a zsákmány vadászatnak nem célja, hanem eredménye volt. Gyakran ideadta a va- sárnápi zsákmányt, hogy ajándékozzam el az ismerősöknek, a munkatársaknak.

— Feltűnés nélkül csinálja — mondotta Vlagyimir lljics —, csengessen be, s ha ajtót nyitnák, szó nélkül tegye le az előszobába és rögtön forduljon vissza. Érti?

Elnevettem magafh, s megmondtam, hogy tökéletesen értem a feladatot.

Az egyik vadászat alkalmával Vlagyimir lljics puskáját a kezében tartva, nesztelenül lopakodott élőre az erdőben. Hirtelen egy róka tűnt fel'«lőtte, nyugodt léptekkel közeledett feléje. Gyönyörű példány volt, hibátlan, szép bundája aranyosan csillogott. Vlagyimir II- jicset annyira elbűvölte az állat Szépsége, hogy szinte megkövültén figyelte. Nem lőtt rá, bár a róka nagyon lassan, s szinte mellette haladt el. Én távolról figyeltem a jelenetet.

Ha valaki még részt vett a vadászaton, Vlagyimir lljics rendszerint feltételeket kötött ki:

— Csak 6emmi fejetlenség! Plesakov- nak fogunk engedelmeskedni. Ö tudja a legjobban, hogy mikor mit kell tenni. Maga meg, Plesákov elvtárs, rendelkezzék, ne szégyelljen parancsokat adni.

Leninnek nagyon tetszett a Moszkváiéi 100 kilométerre fekvő Zavidovo falu. Itt hatalmas vadgazdaság volt. A vadászatokat Porosin fővadász irányította. Lenin szenvedélyesen szerette a nagy.

Hat esztendő Lenin mellett

— ií. Gitf Lenin sofőrjének visszaemlékezései —

lovakkal, kutyákkal való vadászatot. Zavidovo azonban nagyon messze esett Moszkvától, így Vlagyimir lljics mindössze néhányszor látogatott el ide.

Nagyon sok érdekességgel szolgáltak nyári kirándulásaink. Vlagyimir lljics számára minden 6zabad vasárnap azt jelentette, hogy rengeteg élménnyel, benyomással gazdagodik. Ezeken a vasárnapi kirándulásokon merített erőt egész heti munkájához.

Rendszerint szombaton este indultunk útnak, s hétfőn, reggel tértünk vissza. Általában csak találomra választottuk ki a helyet, lehetőleg minél messzebb és minél ismeretlenebbet.

1919 tavaszától gyakran velünk tartott Martja lljicsna is.

Sokszor megtörtént, hogy valami kis csöndes fálucskáhozmrvé, Lenin megál- Httatta a kocsit, s elment ismerkedni a parasztokkal, szállást keresni.

— Vlagyimir lljics, nem megyünk be ide? — mutatott rá valaki egy szép nagy házra.

— Nem — mondotta Lenin —, oda megyünk be — s egy kicsi, egyszerű, de takaros házikó felé indult.

Vlagyimir lljics szívesebben szállt meg a szegény parasztok hál. Velük jobban, bensőségesebben el tudott beszélgetni. Megvacsorázott a tőlük vásárolt vagy magunkkal hozott elemózsiából, aztán egy kicsit beszélgetett a házigazdával:

— Most pedig gyerünk aludni! Korán kelünk, aztán irány az erdő. Vezessen minket a szénápadlásra.

Vlagyimir lljics a kirándulásokon soha nem volt hajlandó másutt aludni, csak a szénapadláson, A házigazda

gyakran szabadkozott, szeretett volna valamilyen kényelmet biztosítani vendégeinek, egy pokrócot alájuk, egy párnát a fejük alá. Vlagyimir lljics azonban nem fogadta el:

— Ne csináljon, kérem, semmit! Csak úgy, egyszerűen a szénán fogunk aludni. Ne adjon pokrócot! Ügy már nem igazi, nem olyan kellemes az alvás!

Ha dohányosok is voltak velünk (Lenin nem dohányzott, s hém szerette a cigarettafüstöt), rendszerint így szólt hozzájuk:

— Dohányosok! Most még szívhatnak, de éjszaka nehogy meglássam valamelyiküket is dohányozni! A fejét veszem annak, akit rajtakapok!

De azért előfordult, hogy éjszaka valaki titokban rágyújtott. Vlagyimir lljics ilyenkor felült és így szólt:

— Hogy tehetett ilyet? Hallatlan dolog —■ szénapadláson dohányozni!

Vlagyimir lljics rendszerint a kabátjával vagy pléddel takarózott, reggel pédig a kútnál vagy a folyóban rhosa- kodott.

A többiek követték példáját.

Ezek a pihenőnapok nagyon korán kezdődtek, hogy aztán sétával, vadászattal, gombaszedéssel, füvön heveré- széssel, versenyfutással folytatódjanak.

Vlagyimir lljics hétfőn reggel felfrissülve, szinte újjászületve hagyta el az erdőt, a falut vagy a folyót. Ismét béle- (emeikezett rengeteg és bonyolult munkájába.

Szabadidejében mindig nagyon szeretett különféle emberekkel érintkezni, beszédbe elegyedni a járó-kelőklsel,

különösen a parasztokkal. »Nem mondaná meg, hol van a közelben folyó?« »Hej, gyerekek, hol szedtétek azt a sok gombát?. Mutassátok meg nekünk is!«

Gyakran előfordult, hogy a kocsink beért egy faluba, s a gyerekek csapatostul futottak utánunk. Ilyenkor Vlagyimir lljics így szólt:

— Tudja mit, álljunk meg, vegyük fel a gyerekeket. Segített a gyerekseregnek bemászni a kocsiba. Útközben tréfálkozott, hevetgclt, kikérdezte a gyerekeket mindenről.

— Jobban kapaszkodjatok! — mondta nekik. — Kapaszkodjatok! Most pedig — jelentette ki egy idő múlva —, elég lesz, mert nem találtok haza!

— Ugyan, bácsi! Ha gombát szedünk, hát öt versztnyire is elmegyünk.

*

Egyik téli napon Vlagyimir lljics már nagyon kimerült, s szeretett volna néhány órára kikapcsolódni, kimenni a Valósból a friss téli levegőre.

— Vlagyimir lljics. — ajánlottam neki —, ha van kedve, elviszem a Szenyezs- szkoje-tóhoz. Igen kellemes hely, erdő övezi, csönd van. Lehet síelni, vadászni is.

lljics kapva kapott a gondolaton.

— Remek, remek! Ha már elmegyünk, vadászni is muszáj.

Megkért, hogy reggelre készítsem útra a kocsit, s úgy induljunk el, hogy p|,t tölthessük a napöt, de estére visszaérjünk Moszkvába, mert valami fontos megbeszélésen kell részt vennie.

Korén reggel odaálldík a megbeszélt helyre, s várom Vlagyiipir Iljicset. Nem lön. Ismerve pontosságát, gyanakodni kezdtem: nem gondolta meg? Vagy talán elment a kedve a kirándulástól?

Ekkor azonban rövid bundában, sfléc* cél és puskával a kezében, vidáman megjelent Vlagyimir lljics. Berakta a kocsiba a sílécet és vidáman tréfálkozott:

(Folytj kövj