Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-12 / 239. szám
140 000 pulykát szeretnének felvásárolni A MAGTAR PULYKA kedvelt eledel külföldön, különösen Angliában szeretik. Néhány hét múlva megkezdődik a pulykafel- vásárlós, de a szerződéskötések máris folynak, melyet a földművesszövetkezetek végeznek. A felvásárlást azonban a baromfi- feldolgozó vállalatok intézik. Felkerestük Jávor Jánost, a kecskeméti Baromfifeldolgozó V. áruforgalmi osztályának vezetőjét és érdeklődtünk arról, hogy milyen kilátásokkal, indul a vállalat az idei pulykaidényre. — Legalább 140 000 pulykát szeretnénk a negyedik negyedévben felvásárolni — hangoztatta az áruforgalmi osztály vezetője. — Csak így tehetünk eleget exportkötelezettségeinknek. Ha figyelembe vesszük, hogy 1955. évben felvásárolt pulykamennyiség 156 000 darab volt, bátran merem állítani, hogy az idén túl fogjuk teljesíteni a pulykafeldolgozási tervünket. — Azért veszem alapul az 1955-ös évet, mert tavaly az ellenforra-/ dalom és annak kihatásai meggátolták a felvásárlást. A szünetelő, később a korlátozott szállítási lehetőségek, továbbá üzemünkben fellépő nehézségek, az áramhiány, a szénhiány, a kijárási tilalom, stb. miatt sem a felvásárlást, sem a feldolgozást nem tudtuk megoldani. Tavaly c i városföldi \\HS7L-fiatalok VEZETNEK A SILÓZ^SI VERSENYBEN A kecskeméti járás KISZ szervezetei sorra csatlakoznak a KISZ szervező bizottságának felhívása nyomán indult silózási versenyhez. Eddig már négy KISZ-szervezet fiataljai vállalásuk több mint 60 százalékát teljesítették. A Tiszakécskei Állami Gazdaságban 1500 köbméter, a bugaciban 500 köbméter, a városföldi Dózsa Termelőszövetkezetben 200 köbméter siló elkészítését vállalták a fiatalok. A vállalások teljesítésében eddig a legjobb eredményt a Városföldi Állami Gazdaság kiszis- tái érték el. ök a tervezett 12 400 mázsa silótakarmány helyett 18 • ezer mázsát akarnak elkészíteni, s ha ezt a szép felajánlást teljesítik, akkor 15 hónapi takarmányt biztosítanak az állatállomány számára. A legutóbbi jelentések szerint már a 16 600 mázsánál tartanak a silózó brigádok, s különösen dicséretet érdemel Vásárhelyi Károly tíztagú kis csapata, amely a napi normát rendszeresen túlteljesíti. No persze ebből nekik is nagy hasznuk származik, mert a közelmúltban volt olyan hónap, hogy 1800 forintot vittek haza egyenként a borítékban. A legtöbb ifjúsági csapat elhatározta már, hogy a felajánlott silómennyiséget október 30 előtt elkészíti, hogy méltó eredményekkel ünnepelhessék meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját. Kisiparosok a népfrontban Megyénk kisiparosságának képviselői és a Hazafias Népfront vezetői közös értekezleten vitatták meg a kisiparosság és a népfront-mozgalom problémáit. Az értekezlet részvevői arra az álláspontra jutottak, hogy a kisiparosság a népfront- rmozgalomban való tevékeny részvétellel vívhatja ki problémái megoldását. Az ankét részvevői erről a meggyőződésükből fakadóan táviratot intéztek a Hazafias Népfront Országos Tanácsához. A távirat így szól: »Bács-Kiskun megye kisiparossága a megyei Hazafias Népfront-bizottsággal közösen rendezett ankét alkalmából egységes, szilárd elhatározásunkról adunk hírt, midőn biztosítjuk a Hazafias Népfrontot politikájának legmesszebb menő támogatásáról, mely a forradalmi munkás-paraszt kormánynak népünk felemelkedése érdekében tett gazdasági és politikai célkitűzéseinek maradéktalan megvalósítását tűzte ki célul.« csak 99 000 darab pulyka került hozzánk a földművesszövetkezetek útján. A TERMELŐK egyes helyeken elégedetlenek azért, mert csak november 1-ével kezdjük meg a pulykafelvásárlást. Ezt meg tudjuk okolni. Sokéves tapasztalat bizonyítja, hogy november 1-e előtt a pulykák nem felelnek meg a minőségi követelményeknek nemcsak súlyban, hanem fejlettségben sem. Az öreg pulykatenyésztők jól tudják, hogy a felvásárlást azelőtt is Mindenszentekkor kezdték meg. Egyébként a tenyésztők is jobban járnak így, mert az olcsó kukoricát tudják felhasználni a hizlaláshoz. A SZERZŐDÉSKÖTÉSEKET a földművesszövetkezeti barom- fifelvásárlóknál lehet kötni. Múlt héten indítottuk el ezt az akciót és egy hét alatt máris 16 000 pulykaszerződést jelentenek a földművesszövetkezetek. Az átvételi ár kilogrammonként 16 forint. Ügy véljük, hogy ez a jelenlegi kukoricatermés mellett megfelel a tenyésztők kívánságainak. Munkában az autokláv Húsz üst — szakmai nyelven autokláv — található egymás mellett ebben az üzemrészben, amelyekben víz forr. Amint a képen látható, elektromos DEMAG-daru segítségével a vaskosárba rakott, konzervvel telt üvegeket beemelik a forró vízbe, s hosz- szabb, rövidebb ideig itt tartják, sterilizálják, azaz csírátlanít ják. Van olyan autokláv, amelyikbe 650 üveg konzerv is belefér. A tartósítás ideje, a tartósító áru és az üvegek nagysága, falvastagsága szerint változik. A Kecskeméti Konzervgyár I. telepén a szezonban egy műszak alatt három, 24 óra alatt pedig kilenc vagonra való kon- zervet készítettek. Jelenleg lecsót tartósítanak. A képen Farkas Ferenc és Kéri Imre jól dolgozó sterilizálók láthatók munka közben. Üj bélyegsort ad ki a posta aj Nagy Októberi Szocialista For-j vadalom 40. évfordulója alkalmából. Képünk Füle Mihály, aj bélyeg tervezője, a Lenint ábrá-j zoló 1 forintos bélyeget vésij rézlemezre. Emlékezetes, kedves színfoltja, epizódja marad a Kecskeméti Konzervgyár szakszervezeti vezetőséget újjáválasztó taggyűlésen annak a néhány percnek, melyet az egybegyült, mintegy 175 küldött, a 25 éves munkásságukat ünneplőknek nyújtott. Meleg, baráti szavak kíséretében adta át Kiss Margit, az üzemi llllllllll bizottság elnöke Szabó Margitnak és Bánrévi Györgynek 25 éves munkásságuk alkalmából a jutalmat. Utólag, ebből az alkalomból mi is szeretettel köszöntjük az ünnepeiteket, s jó egészséget, boldog, örömteli öregkort kívánunk, # VIII, , Rengeteg epizódot elevenít fel bennem a Moszkvai Szovjet épülete. 1918. november 3-án ennek az épületnek az erkélyéről mondotta el Vlagyimir Iljics beszédét az osztrák-magyar forradalomról, s 1919 októberében innen búcsúztatta a frontra induló munkásokat. 1919 tavaszán Vlagyimir Iljics gyakran járt a Tovariscseszkij utca 3-as számú házába. Beszédet intézett a tüzérségi parancsnokképző tanfolyam első végzett hallgatóihoz. Több esetben tartott előadásokat és beszédeket a Szak- szervezetek Házának oszlopcsarnokában. Gyakran járt Lenin a Moszkva melletti kuncevói gyárak munkásainak gyűlésén; hangsúlyozta a munkásparaszt szövetség fontosságát, beszélt a szovjethatalom megszilárdításáról, s felhívta Kuncevo dolgozóit, hogy adjanak meg minden segítséget a forradalom ellenségeivel küzdő Vörös Hadseregnek. Beszéde végeztével egy fiatalokból álló csoport ment Leninhez. Vezetőjük egy göndör hajú fiatalember volt. — Bocsánatot kérünk, Lenin elvtárs *— mondta a legény —, nagyon fontos dologban szeretnénk önhöz fordulni.. i — Tessék, mondd el, hallgatlak — felelte Lenin figyelmesen. — Kik vagytok? — Idevalósiak vagyunk, munkások —■ kezdte a göndör hajú —, szeretnénk együtt kimenni a frontra. Nem mondaná meg, hogy kihez forduljunk? Vagy lehet, hogy feleslegesen háborgatjuk, Lenin elvtárs? Vlagyimir Iljics egy kis ideig hallgatott, figyelmesen végignézte a fiatalokat, aztán bátorítóan elmosolyodott: — Nem, barátaim, nem volt hiábavaló, hogy hozzám fordultatok. Nagyon jó a gondolat, életrevaló, segítek is nektek. Igazi proletárgyerekek vagytok, Hat esztendő Lenin mellett — Ss, K. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékesései — s a forradalom védelme szent kötelességetek. Vlagyimir Iljics kiszakított egy lapot a jegyzetfüzetéből, gyorsan ráírt valamit ceruzával, és átnyújtotta a göndör hajú legénynek. A fiú megköszönte és elment. 1919 tavaszán Vlagyimir Iljics két alkalommal is járt Kuncevóban. A munkások nagygyűlésén a frontok helyzetéről tájékoztatta a részvevőket. Felhívta a munkásokat, hogy védjék meg hazájukat az intervenciósokkal szemben. Beszédét, mint mindig, szenvedély, sodró lendület jellemezte, ugyanakkor egyszerű volt és szívhez szóló. Vlagyimir Iljics beszéde után a kuncevói munkások több önkéntes osztagot alakítottak és küldtek a frontra. 1920-ban Vlagyimir Iljics részt vett a kuncevói járás munkásainak és parasztjainak gyűlésén. A nemzetközi helyzetről és az ország belső helyzetéről számolt be. A gyűlés végeztével néhány parasztasszony ment hozzá, s engedélyét kérték, hogy egy kis élelmiszert küldhes- senek neki a Kremlbe. — Moszkva éhezik! — mondták az asszonyok. — Hallottuk, hogy Lenin elvtárs sem táplálkozik rendesen. Igaz ez? Engedje meg, hogy küldjünk egyet s mást, ha nem sértjük meg vele. Vlagyimir Iljics elnevette magát, és megnyugtatta az asszonyokat: — Köszönöm, köszönöm, de nem fogadhatom el. Moszkva valóban nincs bővében az élelemnek, így van ez az egész országban, de mit tegyünk! Ha már van valami fölöslegük, vendégeljék meg a gyerekeket, küldjék el az óvodáknak, bölcsődéknek! Nagyón hálás leszek érte! Én meg majd csak megleszek valahogy! Az asszonyok megígérték, hogy lisztet meg kását küldenek a gyerekkórháznak, és meghívták Vlagyimir Iljieset, hogy látogasson el többször hozzájuk. Nemsokára Lenin visszafordult Moszkvába, hatalmas tömeg búcsúztatta. Abban az időszakban, amikor a szovjethatalom áttért az egész terményfelesleg kötelező beszolgáltatásáról a terményadóra, Vlagyimir Iljics gyakran járt a Moszkva környéki falvakban és szovhozokban, s gyűléseken megmagyarázta, hogy miért volt szükség erre a változtatásra, s mi a lényege. * 1918 nyarán Vlagyimir Iljics szaoad napjait ncha Boncs-Brujevics nyaralójában töltötte. Moszkvától nem messze, a Kljazma folyó festői szépségű partján elterülő Taraszovkában. A közeli Malcevo-Brodovo faluban Lenin kezdeményezésére szovhozt alapítottak, amelyet .»Lesznaja poljaná«- nak neveztek el. Ez volt az egyik legelső szovhoz az országban. Vlagyimir Iljics szerető gondoskodással figyelte a szovhoz szervezését, s tanácsaival segített. — Idővel ez a kis gazdaság hatalmas gazdasággá fejlődik — mondotta a parasztoknak —, s maguknak, úttörőknek pedig hálás lesz a nép. Lehet, hogy némelyikük nem hisz benne, de én szilárdan hiszem, hogy megvalósul. Csak végezzék úgy a munkájukat, mint a jó ( \ gazda végzi a saját portáján, legyenek bátrak, ne féljenek az újtól, s törekvésüket feltétlenül siker fogja koronázni. Biztos vagyok benne! Azóta sok év telt el. Ma ez a szovhoz, amelynek igazgatója J. Golubas, a szocialista munka hőse, mintagazdaság, amelyet nemcsak nálunk, hanem határainkon túl is ismernek. Sokan élnek még azok közül, akik annak idején személyesen beszélgettek Leninnel. Bizonyára életben vannak még azok is, akik emlékeznek arra, amikor Vlagyimir Iljics meglátogatta az egyik moszkvai kórházat, valahol a Grur zinszkaja utca közelében. 1919 őszén történt. Rendkívül súlyos helyzetben volt akkor a fiatal szovjet- hatalom. A lakosság éhezett, fagyceko- dott, a kiütéses tífusz egymás utá' szedte áldozatait. Gyenyikin fehérgár dtsta hordái Tulához közeledtek, Jugye- nyics bandái Petrográd felé törtek. A párt mozgósította az egész népet, hogy visszaverjék az ellenforradalom elkeseredett rohamait. Az egész ország kátonai táborhoz hasonlított. A gyárakból a legjobb embereket a frontra küldték. Mindenkit egy gondolat foglalkoztatott — helytállni, s bármi áron megvédeni a Nagy Október vívmányait. Moszkva minden kórháza zsúfolva volt betegekkel és sebesültekkel. Bár hiány volt gyógyszerekben, s rossz volt az élelmezés, az egészségügyi dolgozók mindent elkövettek, hogy a betegek és a sebesült harcosok mielőbb felépüljenek. Vlagyimir Iljics szüntelenül figyelemmel kísérte a kórházak életét, érdeklődött szükségleteik, a betegek és a személyzet gondjai-bajai iránt. Gyakran ki-kiment a kórházakba, s látogatásai természetesen nagy és emlékezetes eseménynek számítottak a betegek és az orvosok körében. (Folyt; kövj .
