Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-30 / 254. szám

mosoly országa” l^ecsl^eméíi bemuíaíója Gyönyörű kiállítású. zenei vonatkozásban igényes, ezép előadással mutatkozott be október 20-án este a kecskeméti színház operettegyüttese. Lehár Ferenc klasszikus hagyományok tmesgyéjén járó romantikus nagyoperettje, »A mosoly orszá­ga«, teljes pompájában bontako­zott ki a forró hangulatú pre­mieren. Az előadás rendezője, Lovas Edjt, jó érzékkel, a zene szárnyain emelte ki az idejét­múlt és dramaturgiailag sem tökéletes mesét szokványos ke­reteiből és tette ismét, élvezhe­tővé, újat idéző hangulatúvá. Igen, a zene! Lehár drámai ma­gasságok felé törő muzsikája él­teti ezt az operettet, melynek nehéz és ragyogóan megkompo­nált /fináléi bizony csaknem ope­rai igényeket állítanak szerep­lők, kórus és zenekar elé, A pró­bát mindhárom ponton állotta az együttes; a zeneitar a ragyo­gó hanggal színpadra lépő sze- szeplök, a jóhangzású kórus, a fegyelmezett és egyéni stílust kereső tánckar. Az operett műsorratűzésével azt a széles körben megnyilvá­nuló igényt vette számításba a színház igazgatósága, hogy az évelt óta megszeretett és az új, a kecskeméti színpadra először lépő erőket méltó keretek között együtt mutassa be a közönség­nek. A bemutatkazás nem kelt­hetett másfajta érzést közönsé­günkben, csak azt, hogy az utób­bi időben ilyen kiegyensúlyozott, szépen összehangolt operettját­szó színész- és énekes gárda nem volt színházunkban. Olyan nagy a bőség »a hét szűkesztendő« után, hogy a főszerepek kettős kiosztására is futotta. A nói («szerepben , két primadonna verseng a kö­zönség kegyeiért. Ritka élmény Gyólay Viktóriát és Bajthay Gabriellát azonos szerepben lát­ni. Két egyéniség sajátos tör­vényszerűségei szerint formáló­dik Liza figurája, mindkét fel­fogás érdekes, egyéni színektől csillogó és hiteles. GYOLAY VIKTÓRIA Lizája: mint egy pohár gyöngyöző pezs­gő. Az alak könnyed,, felszínes, igazi bécsi nőt mutat be, csi­petnyi önbírálattal tűszerezve, leheletnyi humorral, bár a lírai ellágyulásokra is vannak eszkö­zei. BAJTHAY GABRIELLA ala­kítása a bécsi temperamentumú széplány szentimentális vonásai­nak hangsúlyozására épül in­kább. Az eléggé passzív szerep­ben mindketten illúzió keltő, szép alakítást adnak. Bajthay Gabriella nagy nyeresége szín­házunknak. JUHÁSZ PÁL Szu Csöng sze­repében mind játékával, mind szárnyaló énekével belopja ma­gát a közönség szívébe. Fegyel­mezett, tartózkodó játékstílusa feledteti a librettó hibáit és hi­telessé, takarékos eszközökkel is emberivé teszi a szerelmes kí­nai herceg alakját. KAR1ZS BÉLA Szu Csöng alakjának európai vonásait emeli ki. Alakítás közben még a kí­nai miliőben is ki-kitekint a tradicionális kínai viselkedés ke­reteiből, emellett pátosza kere­setlenül őszinte és stílusos. DOBI ÍRISZ temperamentu­mos játéka jól érvényesül Mi szerepében, sajnos, második fel­vonásbeli nagy száma majdnem teljesen elsikkad a hangosan játszó zenekar mellett, ehhez az is hozzájárul, hogy szövegkiejté­se nem volt egészen világos. An­nál szebben érvényesül híres szerelmi kettőse (Ne félj, ne félj, bolond szivem) és a »Fehér virág« duett Csajányi György- gyel. Bár az előbbinél jobb lett volna talán a tánckettős hagyo­mányos megoldása, ahol Mi elő­ször »kínaiul« táncolja a csár­dást. CSAJÁNYI GYÖRGY kelle­mesen énekel, szimpatikus és snájdig huszártiszt, ahogyan az az operettsablon »nagy Könyvé­ben« megvan írva. Nem teljesen az ő hibája, hogy a harmadik' felvonás nagy menekülési jele­netében nem leli helyét. A hely-: zet hangulati kettőségét nem oldja meg. A jelenet súlyos tem- póhibája, lassúsága egyébként rendezői tévedés lehet. • Szabályos Intriküs Csang sze­repében SZALMA SÁNDOR.: Kedélyes és katonásan előkelő: volt KOVÁCS ISTVÁN Lichten-! fele gróf alakítója. TEMES GÁ­BOR mulatságos eunuchja sok derűs percet szerzett. Villanás­nyi epizódszerepben SZUHAI BALÁZS mutatta meg ráter­mettségét. LILIOM KÁROLY és ZQNI GYULA, SZÁNTÓ MÁ­RIA jól illeszkedett az együt­tesbe. A színlapon feltüntetett öreg inas figurája helyett na- gyonis fiatal és gyakorlatlan inasocska sikerült BALOGH BÉLA alakításából, A muzsikához méltó, magas színvonalú volt az operett zenei megoldása. KERNY KÁL­MÁN vezette zenekar, bár itt- ott nem illeszkedett megfelelően az énekesek hangerejéhez, szé­pen, tömören szólt és drámai hangfestésre előnyös képessége­ket mutatott. A nagy számok: Liza és Szu Csöng belépője, a Teakettős, a Vágyom egy nő után, a Barackvirágdal teljes pompájában szárnyalnak a fő­szereplők hangján, A kompli­kált, nagy muzikalitást kívánó finálék is operai igényekkel szó­lalnak meg. RIMóCZY VIOLA tánckoreog­ráfiái ötletesek, színesek voltak, a tánckar és a szólisták képessé­geit alaposan próbára tették. BERCSÉNYI TIBOR gyönyörű színpadképei, főként az első és második felvonás díszlete, méltó keretet adtak az előadásnak. A rendezés nagy erénye a tö­megjelenetek festőiségére való törekvés, színben, hangulatban és mozgásban kitűnően érvénye­sült a második felvonás meg­nyitó revűjelenete. »A mosoly országa« az operett­együttes számára valóban jólsi- került vizsgatétel volt, a tétel megoldása méltó a Lehár-fel- újításhoz. Ilyen kitűnően össze­hangolt és minden szempontból kifogástalan operettelőadás évek óta nem volt még a kecskeméti színpadon. Csáky Lajos Ilii A bélyegkiállítás után Ünnepélyessé avatta a kecskeméti bélyeggyűjtő kör október 20-án tar­tott taggyűlését a kiállítás kiértéke­lése és a díjak kiosztása. A titkári beszámoló érintette a ki­állítás szervezését, a kiállítás láto­gatottságát és erkölcsi sikerét. A beszámoló után került sor a dí­jak kiosztására. A Petőfi Népe, M3- ZöKER és a megyei tanács oktatási osztálya által felajánlott tiszteleteli- jakat, mint I. díjakat, nyerték Fet- nenázi Imre, Gyöngyösi Imre, Kas­sai János és Gaál Tibor. A Rács megyei Kézműipari Válla­lat és a KecsKeméti Konzervgyár I. telepe áltál felajánlott tiszteletdija­kat II. és ITI. díjként nyerték Jochs József, Balogh Kálmán, Kiss István és Bontsó jLászló. A bíráló bizottság körültekintő bí­rálat és a közönség köréből érkezett vélemények után állapította meg a fenti helyezéseket és elmondható, hogy a bíráló bizottság döntése reá­lis volt. i\ taggyűlésen elhangzott hozzá­szólások mind helyeselték, hogy a kiállítás a Hírős Napok-rendezvény- nyel együtt került megrendezésre és az volt a megállapítás, hogy a be- lyegkiállítás az egyéb kultúr ren­dezvények mellett hozzájárult a Hí­rős Napok sikeréhez. A taggyűlés köszönetét fejezte ki azon szervek felé, akik a tiszfoletdijakat rendel­kezésre bocsátották és támogatták, hogy a kör a kiállítását megrendez­hesse. A taggyűlés elhatározta, hogy a kiállított anyagot vándorkiállítás ke^ rétében üzemekben és hivatalokban bemutatja, hogy minél szélesebb tö­meg tekinthesse meg és ismerhesse meg a bemutatott bélyegeken ke­resztül a filatélia kulturális, oktató és nevelési célját. MMMM Uj magyar bélyeg A 'Nagy Októberi Szociálist» Forradalom 40. évfordulójára két értékből álló sorozatot bo­csát ki a Magyar Posta. A 60 filléres címlet Lenint ábrázolja, míg az 1 forintos címlet a föld­gömböt és körülötte a Szovjet­unió és a népi demokratikus ál­lamok zászlóit szemlélteti. A lipcsei IV. szakszervezeti kongresszus alkalmából 1 forin­tos címletben emlékbélyeget adott ki a Magyar Posta. Ä bélyeggyűjtés hírei 320 BLOKKOT ÉS KISIVET adott ki 107 bélyegkibocsátó állam. A rekordot messzemenően Nicara­gua tartja 08 blokkal. Egyévi ter­més i * ÚJDONSÁGOK: Lengyelország: öt darab 60 gr név­értékű virágsor jelent meg. — A nemzetközi technikai kongresz- szus alkalmából 40, 6C gr és 2.5 sor. — Légiposta-sor várható. Értékek: 5, 10, 15, 20, 30 zl. •♦♦*m»**.«*»>*»Vy»*******»*...*y Izrael: A Maccafoiai sportszervezet 25 éves fennállásának évforduló­jára kalapácsdobó és a sport­egyesület jelvényének ábrájával 500 pr bélyeg. Vietnámi Demokratikus Köztársa­ság: A IV. szakszervezeti világ- kongresszusa alkalmából 20, 40, 80, 100 dong por. A nemzeti ünnep alkalmából két kisértókű sor várható. A Nagy Októberi Szocialista For­radalom emlékezetére bélyeget bocsátanak ki. Nincs rossz tőid, csak hanyag gazda! ennek a mondásnak bölcsessé­gét igazolja Kiskunhalason a Paprika Antal Termelőszövet­kezet is. Gyenge talajon gazdál­kodnak, mégis 12,5 mázsás bú­zát. 13.5 mázsás árpát csépeltek a nyáron, arról nem is beszélve, hogy a Hírős Napok mezőgaz­dasági kiállításán a »Legjobb szőlőtermelő szövetkezet« címet nyerték el. Terméseredményeik legfőbb magyarázója a korai munka, ok­tóber első két hetében náluk minden őszi vetemény a földbe kerül, 30 hold rozsuk az idén is kizöldelt már szeptember ele­jére, a hagyományos Kisasszony­napra elvetették az árpát, ta­karmánykeveréket s a búzát is. A kukoricát szárastól együtt le­takarították; 25 mázsával fize­tett holdja s elkészítettek 120 köbméter silót is. A mezei mqnkával párhuza­mosan szorgalmasan tevékeny­kednek az irodában is. Folyik a leltározás, a zárszámadásra való előkészület s a jelek szerint ezt a munkát is elsőnek fejezik be a város termelőszövetkezetei ka. zött. XXIII: Másnap reggel útnak indultunk Szo- kolnyikibe. Velünk tartott Nagyezsda Konsztantyinovna és Marija Iljinyics­na is. Bejártuk a szokolnyiki parkot. Vlagyi­mir Ujics kiszállt a kocsiból, sétálgatott, minden apróság érdekelte. A parkból a »Bogatir« gyár felé vettük útunkat. Cso­dálatos panoráma tárult elénk: kétol­dalt, egy kis dombtetőn, sűrű erdő sö­tétedett. A zöld fenyők és a fehér nyír­fák különösen szépek voltak ezen a ve- röfényes reggelen. Nagyon tetszett a vidék. Elhatároztuk, hogy a következő vasárnapon is ellátogatunk. A Szókulnylktben tett következő lá­togatásunkra egy kis árnyék borult. Ahogy elhagytuk a »Bogatir« gyárat, egy gyönyörű, sűrű, bódító illatot árasz­tó kis erdőre bukkantunk. Vlagyimir u- jics azonban rögtön észrevette, hogy nemrég fákat vágtak ki belőle. Kiszálltunk a kocsiból, s az erdő mé­lyén még sok kivágott fára, ölfarakásra bukkantunk, s végül rátaláltunk ma­gukra a favágókra. Senkitől sem zavar­tatva irtották 'az erdőt. Vlagyimir Iljics beszédbe elegyedett velük, s megtudta, hogy a »Bogatir«-nak kevés a tüzelője, ezért kiküldi az embereket favágásra. A gyár példáján felbuzdulva Szokol- nyiki lakossága is irtja az erdőt, innen szerzi be téli tüzelőjét. Ez a garázdálkodás mélyen felháborí­totta Vlagyimir Iljicset. — Hallatlan dolog! — mondta. — Ilyen erdőt irtani! — Ennek véget kell vetni. Vlagyimir Ujicsnek egész nap nem ment ki a fejéből, hogy milyen rabló- gazdálkodás folyik az erdőben. — Kiirtják az erdőt, aztán mi lesz? Hol pihenjen a lakosság? Irtani nagyon egyszerű és könnyű, de mikorra neve­lünk újra ilyen erdőt? — Hallgasson ide, Gil elvtárs — mondta aznap este Vlagyimir Iljics Hat esztendő Lenin mellett — Ss. ü. Gil9 Lenin sofőrjének visszaemlékezései — holnap juttassa eszembe ezt a dolgot. Intézkedni kell! Vlagyimir Ujics gyakran megkért, hogy juttassak eszébe valamit, amit ki­rándulásainkon figyelt meg. Másnap Vlagyimir Iljics rendeletet adott ki: azonnal véget kell vetni a szokolnyiki erdők irtásának, s meg Keli szervezni a parkok és erdők őrzését. Nem sokkal később rendeletét írt alá, hogy Moszkva körül 30 kilométeres körzetben a legszigorúbban úrizni kell a város körüli erdőket. Lenin rendelete sok gyönyörű par­kunkat és erdőnket mentette meg a pusztulástól, AZ UTOLSÓ ÜT Holdfényes e6te volt. A dermesztő hideg jégvirágokat rajzolt az ablakokra. Egész nap hóvihar tombolt, az utakat hóbuckák torlaszolták el. Semmi sem jelezte a közelgő tragédiát. Egyszercsak a segédem toppant be a szobámba, halottsápadtan megállt az ajtónál* a keze reszketett. Rosszat sej­tettem, a mellemet mintha vasabroncs szorította volna össze. Elfulladó han­gon, szinte suttogva ejtette ki: — Lenin meghalt... — Micsoda? — szakadt ki belőlem a kiáltás. — Mikor halt meg? — Beszélj már! Kirohantam a házból, kocsiba ültem, Gorkiba rohantam. Útközben szüntele­nül ez a gondolat motoszkált bennem: »Valóban meghalt? Valóban nincs már?« Közeledem a házhoz, amelyben Vla­gyimir Iljics utolsó éveit töltötte. Az oszlopsort már fekete-vörös gyászlepel borította, Valakinek a gondos keze vi­rágokat hintett szét a homlokzat előtt. A fehér hótakarón valósággal rikítanak a színes virágok. Eszembe jutott, meny­nyire szerette Vlagyimir Iljics a telet, mennyire kedvelte a ház mögött elte­rülő parkot, a folyót, a téli estéket.. i Mindez még van, létezik, Vlagyimir Il­jics azonban nincs többé. Meghalt! A félhomályos szobákban csönd ho­nol. Az ablakokat, a tükröket fekete íátyollal takarták le. Az emberek hal­kan beszélgetnek. A csöndes, szomorú Nagyezsda Konsztantyinovna jön felém. Az orvosok és ápolónők szótlanul jár­kálnak. Átmentem két-három félhomályos szobán, s egy kisebb terembe jutottam, ahol a szoba közepén felravatalozva fe­küdt Vlagyimir Iljics. A ravatalt virág­erdő borította. Az erkélyre nyíló ajtó nyitva volt, a terembe hideg levegő tódult. Közelebb mentem a ravatalhoz. Vlagyimir Iljics... ­Nyugodt arckifejezéssel feküdt, a ha­lál alig változtatta el. A szenvedésnek nyoma sem látszott rajta. Valóban meghalt volna? Emlékek rajzanak fel bennem. Pet­rograd, Szmolnij, gyűlések... Aztán Moszkva, a Kreml, kirándulások, a Mi- chelson-gyári merénylet, vadászat, ne­vetése, tréfái... S most itt feleszik, örökre elpihent, a szíve nem ver többé. Soha nem hallom többé derűs neveté­sét, nem mondja többé kissé érdes to­rokhangján, hogy »Gil elvtárs«, »no, viszontlátásra«. A teremben emberek tolonganak. Hal­kan beszélgetnek. Marija Iljinyicsna, Anna Iljinyicsna, Nagyezsda Konsztan­tyinovna időnként halkan felsóhajt. Az emberek hosszan, hallgatagon ál­lanak. Nem tudják levenni a szemüket Vlagyimir Iljicsről. Aztán lehorgasztott fejjel, csendben, szótlanul átmentünk a szomszéd szobába. Az egyik szobában Szemasko vezeté­sével az orvosok jelentést készítettek Vlagyimir Iljics betegségéről és halálá­ról. Valaki boncolásról beszélt. Közeledett az éjfél. Ideje lenne visz- szatérni Moszkvába. Valamennyien visszamentünk Vlagyimir Iljics ravata­lához, körülvettük, és sokáig nem tud­tunk megválni tőle. Moszkvában még szinte senki sem tudott Vlagyimir Iljics haláláról. De reggelre már nemcsak Moszkvát, ha­nem az egész világot bejárta Lenin ha­lálhíre. Gyászba borult az ország. Baljósán búgtak a gyárak kürtjei: Országszerte gyűlésre jöttek össze az emberek. A munka leállt. A gyász és a bánat jelei ellepték a házakat, a tere­ket, a villamosokat, az üzemeket. Moszkva utcái gyorsan megteltek em­berekkel. Hatalmas tömegek álltak az utakon. Mindenki Lenin haláléról be­szélt. Az újságok, röplapok kézről kézre jártak. Mindenütt csak ezt lehetett hal­lani: »Lenin meghalt,..« Elterjedt a hír, hogy Vlagyimir Iljics holttestét áthozzák Moszkvába, s felra­vatalozzák a Szakszervezetek Házának oszlopcsarnokában, hogy a nép búcsút vehessen tőle. A Pavelecki-pályaudvarhoz, ahova a Lenin holttestét szállító vonatot várták, százával érkeztek a küldöttségek, tíz­ezrével vonultak a moszkvaiak. Rám bízták, hogy a temetési rendező bizottságtól átvegyem a koporsót, s el­juttassam Gorkiba. Nehezemre esett e feladat teljesítése, nem tudtam meg­békélni a gondolattal, hogy Vlagyimir Iljies már nincs köztünk..: (Vége kövelKezikl

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom