Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-26 / 251. szám
c/t izaafei kultú40 EVE 1 917. októberében megszületett az első olyan állam, melynek alapvető érdekei egybeesnek a világ dolgozóinak, elnyomott népeinek, az egész nemzetközi haladásnak az érdekeivel. A negyven év alatti gazdasági fejlődéssel és a népjólét emelkedésével együtt fejlődött a szovjet nép kulturális színvonala. A Szovjetunió évente kétszer annyi mérnököt képez ki, mint az Egyesült Államok. A Szovjetuniónak ma több mint 720 000 mérnöke van. A műszaki káderek számának ez a példátlan fejlődése az egész szovjet nép kulturális felemelkedésének talaján jött létre. Az októberi forradalom előtt az orosz lakosság háromnegyede írástudatlan volt, a különféle nemzetiségek írástudóinak száma pedig alig érte el a 2—3 százalékot. Jelenleg a Szovjetunióban a kötelező hét osztályos általános iskolán túl már a kötelező középiskolai oktatás bevezetése került napirendre. 1956- ban mintegy 213 000 iskolában több mint 30 millió gyermek tanult. A forradalom győzelme előtt 105 főiskolára csak 127 000 hallgató járt, 1956-ban pedig 767 főiskolára több mint 2 millió diák. 1913-ban Oroszországban csak 27 000 könyvet adtak ki, összesen 89 millió példányban, az utóbbi években viszont évente 50—60 000 könyv jelenik meg egymilliárdnál nagyobb [éldár.y számban. Az imperialista országok megakadályozzák, hogy gyarmataikon önálló ipar fejlődjék ki, önálló nemzeti értelmiség alakuljon ki. Ezzel szemben a szovjet állam hatalmas méretű segítséget nyújtott és nyújt a Szovjetunió nem orosz köztársaságainak iparuk és nemzeti kultúrájuk fejlesztéséhez, értelmiségi kádereik kialakításához. országban pedig 24 orvos jut, ugyanakkor amikor Franciaországban, vagy Hollandiában csak 12 orvos jut 10 000 lakosra. A lenini tervnek szerves része volt a kulturális forradalom feladata, a gazdasági és kulturális élet különböző területein szükséges nagyszámú szakember képzésének feladata. A szocializmus felépítésének elengedhetetlen feltétele — hangoztatta Lenin —, hogy a dolgozók nagy tömegei részesei legyenek a tudománynak, a technikának és a kultúrának, részt vegyenek az állam igazgatásában. Sikeresen valósult meg az országban a kulturális forradalom. Az iskolák, művelődési házak, kulturális felvüágosító intézmények és főiskolák kiterjedt hálózata jött létre. Megvalósult az általános elemi iskolai tankötelezettség, a Szovjetunió nemzetiségeinek nyelvén történő oktatás biztosításával. Ilyen- formán a Szovjetunió történelmi tapasztalatai igazolták azt, amit Lenin előre megmondott, hogy tudniillik a proletáriátus csakis a politikai hatalom kivívása után teremti meg az egész nép gyors, kulturális felemelkedésének szükséges feltételeit. Szaltikov Scsedrin közkönyvtár, amelynek könyvállománya: a szovjet hatalom negyven éve; alatt megnégyszereződött, vagy; a kievi Állami Könyvtár, a; moszkvai Egyetemi Könyvtár és; a Központi Politechnikai Könyvtár is. Nemcsak a városokban, Létrejött és kifejlődött A szociális fejlődésre jellemző, hogy 1913-ban egész Kirgíziában mindössze 21, Türk- méniában 70 és Örményországban 73 orvos működött. Ma Kirgíziában minden tízezer lakosra 13, Türkméniában 18, örménya munkás és paraszt származású új szovjet értelmiség, amely szoros kapcsolatban van a néppel, megérti a nép létérdekeit és híven szolgálja a népet. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom gyökeresen megváltoztatta az ifjúság helyzetét, valamennyi nemzetiség fiatalsága előtt szélesre tárta a tudás kapuját, lehetővé tette számára a termelési szakképzettség megszerzését, az alkotó munkát, a merész vállalkozást és hősi tetteket. A Vlagyimir Iljics nevét viselő moszkvai Állami Könyvtár a világ legnagyobb könyvtára. Tavaly például 140 000 látogató fordult meg a könyvtár termeiben és mintegy' 10 millió könyvet kölcsönöztek ki, A világ 160 nyelvén találhatunk itt könyveket. Ugyanilyen nagy fejlődésről tanúskodik a leningrádi hanem a falvakban is megszaporodtak a könyvtárak. Míg a forradalom előtt mindössze 11 ezer falusi könyvtár (4 millió könyvvel) működött, addig ma már 119 000 (300 millió példány- nyál). A szovjet ember kulturális életéhez szorosan hozzátartoznak a színházak. Nem véletlen tehát, hogy a forradalom előtti időkhöz képest a színházak száma csaknem 2.5-szeresére emelkedett. A forradalom előtt a különböző nemzetiségek: tadzsikok turkmének, kirgizek, baskírok,: csuvasok nem is álmodhattak arról, hogy valaha saját színházuk lesz. Ma már azonban minden köztársaságban, kerületben és határvidéken több színház működik, amelyekben a nép anyanyelvén tartanak előadásokat. A színházak a Szovjetunió népeinek mintegy negyven nyel vén játszanak. Ne feledkezzünk meg a szov-: jet kultúra egyik legszembetűnőbb eredményéről, az iskolán- kívüli közoktatás fejlődéséről sem. — 1916-ban Oroszországban mindössze 235 olyan intézmény volt, amelyben a még nem iskolaköteles gyermekeket nevelték. Ezekbe 7400 gyermek járt. Jelenleg a Szovjetunióban több mint 22 000 bölcsőde működik, amelyekben mintegy 1 millió gyermekkel foglalkoznak. A forradalom előtt olyan iskolafajták, mint a munkásfiatalok iskolája, a dolgozók iskolája' teljesen Ismeretlenek voltak. 1957-ben 78.9 milliárd rubelt fordítanak a közoktatás céljaira,: vagyis 5.8 .milliárddal többet, mint tavaly'. Ennek a négy'évtizedes fejlődésnek minden hatalmas ered ménye a Nagy Októberi Szocia- lista Forradalom gyümölcse. Nagymaros-visegrádi vízléocső terve Befejeződtek a nagymaros— kén. A felépülő vízierőmű — a visegrádi vízlépcső elhelyezésé- tervek szerint — 120 Megavatx nek és elrendezésének általános áramot ad majd. Képünkön Bör- modellkísérletei az Építőipari és zsöny Dénes'adjunktus, a Duna. Közlekedési Műszaki Egyetem kanyar domborművű térképé- 2-es számú vízépítéstani tanszé- nél. rr iXjQLiofjn Egy válságba jutott házasság története: CsAvhlip-Ci új magyar film A szerelmi háromszög jól is- viert témáját viszi vászonra ez az új magyar film. Mondhatnák, úgy is, hogy a keret — két szerelmes között egy harmadik vívódása — régi, de tartalma új, mindannyiunkat foglalkoztat. Miért jut válságba két ember boldog élete? — Erről szól a film. Hősünk vidékről Pestre helyezett könyvtáros, aki a családi fészek után egyszerre nagyon egyedül marad. Hogyan alakul az élete, amikor ilyen körülmények között új, érdekes, szép nővel találkozik. Először megtetszik, azután beleszeret, de a két asszony között nem tud választani és egy napon egyedül marad. A film forgatókönyvét azonos című regénye alapján Bárány Tamás írta. Rendezte a Rákóczi XX. Vlagyimir Iljics nagyon szeretett mulatságos történeteket mesélni, Különösen gyermekkoráról és emigrációja időszakából, s másoktól is, szívesen hallgatott ilyen történeteket.' Időnként közbeszúrt egy-egy szellemes megjegyzést, vagy váratlanul kérdezett valamit, s úgy tudott nevetni, hogy vidámsága szinte átragadt másokra. Zárkózott, tartózkodó vagy nem őszinte ember nem állhatott meg előtte, kissé összehuny'orított szemének átható pillantásával szinte leszaggatta a zárkózottság, tartózkodás leplét, őszinteséget, igazmondást követelt. Nagyon jó, nagyon figyelmes ember volt. Előfordult például, hogy a Mjasznyic- kij utcán (ma Kirov utca) vittem Vlagyimir Iljicset. Óriási a forgalom: villamosok, autók gyalogosok egész hada. I.assan hajtok, félek, nehogy elgázoljak valakit, állandóan dudálok, izgatott vagyok. De mit látok: Vlagyimir Iljics kinyitja a kocsi ajtaját, kilép a kocsi hágcsójára, s nem félve attól, hogy esetleg lesodorják, menetközben előrejött, s odaül mellém. — Ne nyugtalankodjék, Gil — mondja —, hajtson csak úgy, mint a többiek. Hétfő reggelenként, amikor a hétvégi pihenőről visszatérőben előkészítettem a kocsit, Vlagyimir Iljics gyakran segített nekem, de nem tanácsokkal, hanem ténylegesen, a két kezével. Amíg én a motorral bajlódtam, Iljics odaállt a pumpa mellé, s látható élvezettel pumpálni kezdte a kerekeket. Nem egyszer megtörtént, hogy valahol az országúton felmondta a szolgálatot a kocsi, defektet kaptunk, vagy a motorral volt valami baj. Ilyenkor Vlagyimir Iljics nyugodtan kiszállt a kocsiból, s mint egy vérbeli munkás, feltűrte az ingujját és segített a hiba kijavításában. Tiltakozásomra tréfával válaszolt, s folytatta a munkát. Hat esztendő Lenin mellett — Ss. K. Gil, Lenin sofőrjének visssaemlékesései — A polgárháború súlyos éveiben rendkívül nagy volt az üzemanyaghiány. Baku a fehérek kezére került, az ország "benzinéhséggel- küszködött. Kénytelenek voltunk gazolinnal járatni a kocsikat, s ennek az lett az eredménye, hogy a motor beszennyeződött, hamar tönkrement. — Miért állunk meg ilyen gyakran? — kérdezte Vlagyimir Iljics. — Mi történt? — Baj van, Vlagyimir Iljics — feleltem. — Az autónak jobb üzemanyagra — benzinre — lenne szüksége, mi meg azt a kidobnivaló gazolint használjuk. De'hát mit csináljunk? — Vagy úgy! Hogy lehetne ezen változtatni? — de ' rögtön hozzátette: — Nem tehetünk mást, tűrnünk kell! Amikor Baku újra a miénk lett, egy egész tartálykocsi kiváló minőségű benzin érkezett Moszkvába Leninnek, a Népbiztosok Tanácsa elnökének címére. Vlagyimir Iljics, amikor közölték vele a kellemes meglepetést, így szólt: — Ez aztán nagyszerű, Gil elvtárs, nagyszerű! De minek nekünk ennyi benzin? Meg kell osztanunk másokkal. Rögtön intézkedett, hogy a benzint adják át egy üzemanyagelosztó szervnek. , * Előttem fekszik Vlagyimir Iljicsnek egy 1919 végén sajátkezűleg írott feljegyzése: "Gil elvtárs! Fotvijeva (Lenin titkárnője) elvtársnő közölte velem, hogy Rikov intézkedett, hogy még ma adjanak ki önnek és négy emberének rövid bundát, nemezcsizmát, kesztyűt és sáskát. Megkapták? Lenin.« Vlagyimir Iljicsnek ugyanis korábban tudomására jutott, hogy én és a segédeim a kemény hidegben is nemezcsizma, kesztyű stb. nélkül dolgozunk a garázsban. Nem tudta elnézni, hogy íagyoskodunk, ezért valamennyiünkről gondoskodott. Vlagyimir Iljics figyelmes és segítőkész természete nem tűrte az emberekkel Szembeni figyelmetlenséget és közönyt. Nem emlékszem egyetlen olyan esetre sem, hogy ha észrevett egy szerencsétlen, levert, bánkódó embert, ne sietett volna segítségére, ne teljesítette volna kérését. — Mi van magával, Gil? — fordult hozzám néha. — Látom, ma valahogyan gondterhelt. Nem, barátom, ne tiltakozzék, valami nyugtalanítja! Igazam van? Hát lehet ezek után valamit ‘is eltitkolni? Egyszer bemutattam neki a feleségemet, azt követően időről időre érdeklődött felőle, kérdezősködött fiamról, Misutkáról. Amikor hétvégi kirándulásokra vittem Vlagyimir iljicset, néha így szólt hozzám: — Gil elvtárs, miért nem hozta el a feleségét is? A következő alkalommal feltétlenül hívja el őt is! Nagyezsda Konsztantyinovna ugyanolyan szívélyes volt az emberekkel, mint Lenin. Útközben mindig kérdezgette a feleségemet a munkájáról, lakásviszonyainkról, a Petrográdon maradt rokonokról. \ Vlagyimir Iljics mindig figyelemmel kísérte és szívén viselte, az elvtársak hadnagya c. nagysikerű film alkotója, . Bán i vigyes. Mindennapi történetet dolguk fel ez a film, a leörii löt tünk zajló, vagy talán velünk kapcsolatos élet egy darabja elevenedi1; meg előttünk. A főszereplők közül a legnagyobb élményt Sütő Irén nyújtja, aki rendkívüli drámai erővel rajzolja meg a megcsalt és elhagyott feleség figuráját. Vass Éva és Somogy- váry Rudolf alakítása már sok- ital vérszegényebb, igaz, hogy ez nem annyira a művészek, mint inkább az elnagyolt forgatókönyv és a nem mindig körültekintő rendezés rovására írható. Sajnos, a Csigalépcső sem váltotta be teljés mértékben a hozzáfűzött reményeket. Bemutatja a kecskeméti Vű> rosi Mozi október 30-ig. gondjait, s állandóan azon igyekezett, hogy megjavítsa élet- és munkakörülményeiket. Ö viszont rendkívül szerény és igénytelen volt. Amikor például a szovjet kormány Petrogádból Moszkvába tette át a székhelyét, Vlagyimir Iljícsnek felajánlottak egy tágas, kényelmes lakást. Ű azonban nem fogadta el, hanem egy alacsony mennyezetű, kis szobákból álló, egyszerűen bútorozott lakást választott. Vagy egy másik példa: amikor Vlagyimir Iljics megbetegedett, az egyik Moszkva környéki szovboz igazgatója gyümölcsöt küldött neki. Vlagyimir Iljics jól megmosta a »szolgálatkész« igazgató fejét, a gyümölcsöt pedig rögtön átküldte egy gyermekszanatóriumba. Vlagyimir Iljics szerénysége nem mesterkélt, tettetett szerénység volt, hanem szervesen a jelleméből fakadt. 1921-ben, a Kreml borbélyműhelyében a következő epizódnak voltam tanúja. Jónéná- nyan várták, hogy sorrakerüljenek. Ekkor toppant be Lenin, megkérdezte, hogy ki az utolsó, s szerényen leült. A zsebéből folyóiratot vett elő és belemélyedt. Az egyik mester végzett az előző vendéggel, felajánlották Leninnek, hogy soron kívül üljön le. — Nem, nem elvtársak, köszönöm — mondta Vlagyimir Iljics —, be kell tartani a sorrendet. Hiszen magunk állapítjuk meg ezt a rendet. Várok, amíg sorrakövetkezem. Vlagyimir Iljics borzasztóan utálta a személyét övező túlzott tiszteletet, nem tudta elviselni a hajbókolást, a hízelgést. Nem szerette, ha »nagynak«, »zseniálisnak« nevezték. Nagyon bosszantotta, ha gyűléseken vagy összejöveteleken dicsőítették, ovációval fogadták. Egyszerűen megtiltotta, hogy a neve mellé odarakjanak valamilyen jelzőt vagy titulust. (Folyt, kov.) ÚJ FILMEK
