Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

jSattogÓ szchúuitpek között] — Megrendelés van bőven - mondja Bokrétás Éva néni. : népművészet mestere. — Csal az a baj, még kevesen vagyunl a szövetkezetben. A fiatal lánya kát és menyecskéket szívesei 'anítgatom, s örömmel tapasztó lom, hogy van közöttük egy jó néhány ügyeskezű lélek. Csal néhány nevet említsek. Szorgal inas és élénk fantáziájú asszoni Kölesei Nándorné és Bergmar Ilona. A szörés is tehetség aol ga. A fiatalabbak a K-betűs min­tákat szövik. Ez könnyebb, meri nem kell bele annyi n.yüst. Szép fokozatosan térnek át a nehe­zebb minták szövésére. Éva néni csillagos, rózsás mintákat készít. Ha a most ké­szülő 7 méteres szőttest befejezi, akkor rátér a külön rózsás, tu­lipános, kis- és nagygalarnbos, szekí'űs minták szövésére. A Budapesti Háziipari Szövet­kezet vezetője, Bálintné, nagyon dicséri a szeremlei munkát. Lel­kiismeretesebben. gondosabban dolgoznak, mint a decsiek. Az őszi mezőgazdasági mun­kák befejeztével húszra emelke­dik a szeremlei szövőnők száma. Ilyenkor az asszonyok kint szor­goskodnak a határban. Krump­lit szednek, szárat vágnak, tea­fái alatt beszélgetünk, amikor? tengerivel megrakott szekérka-J ravánok haladnak el mellet-} tünk. ! — Jó termésünk volt■ az idén.\ Amióta eltörölték a beadást, [ sokkal lelkesebbek a parasztok.{ Kora hajnaltól késő estig szor-f goskodnák a határban, 'munká-f juknak látják az értelmét. Ma már nem tagadják le, mint régen, hogy hány mázsa tengerijük ter-J mett. Bevallják őszintén, merít ez is csak becsületes munkáju-t kát dicséri. A kanyargós utca uto’só házai előtt járok, amikor újbói hallom} Éva néni hangját. | — Ha Nagy bar ácsi tán járnak,? keressék meg Szedlacsek ísf-| vént, őt is én tanítottam megi szőni. Ügyeskező férfi. Beszél-; gessenek el vele, mondják megj neki, arra kérem, lépjen be ö isi a szövetkezetbe. Rajta kívül mégi több tehetséges sző vő van Nagy-j baracskaii, velük is csak eiősöd-l nénk. • Éva nénit a szövésen ki-; vül érdekli a falu gondja is. — | Benne él a társadalom eleven } lüktetésében s az emberekben a » szépet, a jót, a nemeset keresi. | Munkáséletét beszőtték a sze-} rémiéi rózsák szirmai. ; Bieliczky Sándor $ A KISKŐRÖSI GÉPÁLLOMÁS veíssnpkczdeményczése \ Kiskőrösi Gépállomás kol­lektívája versenyfelhívást dolgo­zott ki a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 40. évfordulójá­nak tiszteletére. A felhívás be­vezetőjében hangoztatják, hogy felülvizsgálva a gépállomás ed­digi munkáját, megállapították: sak javítani valójuk van. Tud­ják, hogy a nagyüzemi gazdálko­dás fölényének bizonyításában és az új termelőszövetkezetek ala­pításában döntő szerepük van a gépállomásoknak, mint ahogy ezt az MSZMP agrárpolitikájá­nak tézisei is megállapítják. A versenyfelhívást megküld­ték a megye valamennyi gépál­lomásának egy kísérő levéllel, amelyben a következőket írják: »Gépállomásunk dolgozói azt szeretnék, ha a többi gépállomás­sal együtt sikeresen valósíta­nánk meg a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikájának téziseiben megszabott feladato­kat, s ennek érdekében hívjuk a megye összes gépállomásait ver­senyre.« Korpaakcló a termelőszövetkezeteknek geritöréskor is segítenek a fér­fiaknak. Csankó Tibor, a Bajai: Háziipari Szövetkezet vezetője szívügyének tekinti a szeretjei, szőttes továbbfejlesztését. A leg-‘ jobb minőségű anyag áll ren-| delkezésükre. J — Báldy Flóra néprajzkutatói talált egy régi könyvet, amely-} ben olyan szeremlei minták sze-1 lepelnek, amelyeket még a sze-? rémiéi öregek sem láttak. Ha} befejeződik a tengerihordás és; az asszonyok megkezdik a sző-j vést, akkor ezek a minták isi gazdagítják az új alkotásokat. | Ezek után Éva néni életkorú!-} menyeiről beszélgetünk. Kíván-, csiak vagyunk, hogyan él a nép-í művészet mestere? | — A,mint látja, lelkem, van{ nekem munkám' mindig. Ha-} vonta megkeresem az 1300 fo-X rintot. Most méterárut készítek,í ezt jól megfizetik. Méteréért ad-} nak 70 forintot. Az államtól ha-; , vonta kapok 200 forint alkotó-X dijat, így aztán én nem panasz-} i A munkás-paraszt kormány újabb segítséget adott a terme­lőszövetkezeteknek. A földmű­velésügyi miniszter utasítása szerint a közös állatállománnyal rendelkező termelőszövetkezetek és csoportok saját termésű ku­koricájukat korpára cserélhetik be. Egy mázsa májusi morzsolt kukoricáért 120 kiló korpát kap­nak a közös gazdaságok. A szer­ződésre termelt kukoricáért szin­tén hasonló arányban kapnak korpát. Az akcióban a községi legeltetési bizottságok is rcszt- vehetnek. Az utasítás szerint a Termény­A MALÉV összes külföldi járatait már az IL—14 típusú korszerű repülőgépekkel bonyolítja le. forgalmi Vállalat, valamint a íöidművesszujvetiiézeteK oizoma- nyi átvevőtelepein lenet vételi jegy ellenében leadni a kukori­cát. A vételi jegy igazolásul szolgál a korpa Kiadására. Ez utóboit a legközelebbi malomban a fentemlitetft aránynak megfe­lelően kapják meg a termelőszö­vetkezetek, csoportok, társulá­sok és a legeltetési oizottságck ihotuiál f iá“ kos, a helybeli íölciművesszovet- kezet alkalmazottja a Termény­* forgalmi Vállalattól 120 kiló ár- I pát lopott.,A lopott árut éríéke- |sitette és a pénzt saját céljaira • tordította. Aj rendőrség a bűn- jvádi eljárást megindította ei~ J lene. ♦ Mohácsi Géza gép'akatos, kis- fkunlacházi la|kos Solt községben Jegy nőismerősénél ittas állapot- Jban duhajkodott. Ismerőse szom- ; szádjait késsél zavarta ki a la- | késből. A segítségül hívott rend- lör figyelmeztetésére sem hagyta | abba a fenyegetőzést, sót arra |is rátámadt a késsel. A rendőr- Jség őrizetbe vette és megindí- }tolta ellene a bűnvádi eljárást. I Gabura István kisparaszt, Ikunadacsi lakos tanyájának ud­• varán 6500 forint értékű réti- |széna, szalma és kukoricaszár. } gondatlanságból tamadt tűz I martaléka lett. A tüzet a gazda | hatéves István nevű fiacskája } okozta, aki az elől hagyott gyu- J fát megtalálta, játszadozott |vele s felgyújtotta a takarmányt. J A gazda kárát súlyosbítja, hogy }nem volt tűz ellen biztosítva. Hat esztendő Lenin mellett — is. li. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései — ­il!l!lllí!!illll!ll!l!l!l!ll!l!!i;il!ll!!llll!llllll!IIIIIIIi!llllllll!llllll!!|li.llll!iílí!lllll!l!l!ll!!lllll!ll!!ll!l!ll!!l!!l!l!l!M — Na és a meggyőződés? Őszinte meg­győződésből végzi papi teendőit? Predtyecsin úgy látszik, megértette, hogy olyan emberrel pil szemben, aki­vel vagy őszintének , kell. lenni, vagy abba kell hagyni a beszélgetést. — Tudja — mondotta ;—, én csak bi­zonyos időkben, vasárnaponként vagyok a vallás szolgája... — Hogy értsem ezt? — A meggyőződés nem mindig jár együtt a foglalkozással. Az életben elég gyakran láttunk erre példát. Vlagyimir Iljics megértőén elmoso­lyodott, és így szólt: — De rettenetes lehlet, ha egész éle­tén át színlelnie kell a meggyőződést; Nem így van? Vallja be! Predtyecsin széttárta a kezét, s kitérő választ adott: — Elég gyakran csodálkozom magam, is: az egész falu ismer engem, tudja, hogy lépten-nyomon megszegem a val­lás előírásait, de járnak a templomba, meghallgatnak és hisznek nekem. — & miért nem szakít, a vallással? Vé­gezhetne valamilyen hasznosabb mun­kát is, Predtyecsin legyintett: — Késő. öreg vagyok már ahhoz, hogy újra kezdjem.... Az én koromban valamilyen iparral már nehéz, foglal­kozni. Az egyház mégis csak biztosítja a megélhetésemet. Ezzel is számolni kell... Nagyapám pap volt, az apám szintén, én is követtem őket. Tehetet­lenség! S ami a legérdekesebb, sem a nagyapám, sem az apám nem hittek va­kon... Egyszóval — ez foglalkozás! XVII. Vlagyimir Iljics feszült érdeklődéssel hallgatta. Figyelmét semmi sem kerülte el, s megkérte a parasztokat, hogy írjak le mindezt papírra, de nehogy kifeled­jenek egyetlen tényt, egyetlen nevet se. — Mindent pontosan írjanak le, hogy el ne'feledjem, vagy össze ne keverjem okét. Itt ellenséges elemek garázdál­kodnak, elégedetlenséget akarnak kelte­in a parasztok között. Kivizsgáljuk, s d bűnösöknek majd ellátjuk a baját. Visszaútban, körülbelül 3 óra múlva újra megálltunk Bogdanihában. A levél már készen volt. Lenin gondosan berak­ta a zsebébe, elköszönt a parasztoktól, s elindultunk. Lenin a saját megjegyzé­seivel átkúldte a levelet a Csókához. Vlagyimir Iljics feltevése helyesnek bizonyult. A faluban a szovjethatalom ellenségei — kulákok és bűnözök ga­rázdálkodtak. Lelepleződtek, s elnyerték méltó büntetésüket. * A legtöbb emlékem valahogy 1920. őszéhez fűződik. Egyik vasárnap Vlagyi­mir Iljicesel a Moszkvától 70 kilométer­nyire fekvő Monyinóba mentünk. Az is­merős vadász várt ránk, s elvezetett bennünket egy kicsi, de nagyón takaros házhoz a falu közepére. Vlagyimir Iljics arra lett figyelmes, hogy a ház a temp­lom szomszédságában áll. A házigazda vendégszeretően fogadott, s kért bennünket, hogy rendezkedjünk be otthonosan. Idősebb, de még jó erő­ben lévő, magas térti volt, nem annyira paraszt, mint inkább tanító vágj' agro- nómus benyomását keltette. A polcokon ríönyvek sorakoztak. Vlagyimir Iljics közvetlensége vendég- szerető házigazdánkra is megtette hatá­sát. Vlagyimir Iljics szeretett beszélget­ni az emberekkel, őszinteségre bírta őket. — Nosza, Predtyecsin elvtárs. mondja csak el — fordult oda a házigazdához S%a£imji; Iljics , hogy élnek errefelé a parasztok, hogj’an vélekednek a szov­jethatalomról, milyen, a hangulatuk. Predtyecsin nem sejtette, hogy Lenin­nel áll szemben, s készséggel és szelle­mesen beszélt arról, hogyan éltek a pa­rasztok a forradalom előtt, hogyan fo­gadták a szovjet rendszert. Aztán a me­zőgazdaságról, az egyes parasztcsaládok életéről, a szovjet falu jövőjéről folyt a szó. A házigazda nagyon érdekes elkép­zeléseket fejtett ki a parasztok életéről, s értékes gondolatai voltak a mezőgaz­daságról is. — igen, mindez rendkívül érdekes —* 1 mondta Vlagyimir Iljics. — ön bizo­nyára agronómus? Nent? — Nem... — felelte Predtyecsin kité­rően, s egy kicsit zavarba jött. Lenin felállt. — Most pedig, gyerünk az erdőbe! Va­dásszunk! Tartson velünk, Predtyecsin elvtárs — fordult a házigazdához. Predtyecsin beleegyezett, kihozta a szomszéd szobából puskáját, s elindul­tunk az erdőbe. Behatoltumr az erdő sűrűiébe. A ku­tyákat előre engedtük, a vadászatot a helybeli vadász irányította. Ketté vál­tunk: Vlagyimir Iljics és Predtyecsin jobbra mentek, én pedig a vadásszal balra. A vadász hirtelen hozzám fordul': — Maga szerint mi ennek a Predtye- csinnek a foglalkozása? Bizonyára meg­lepi, ha megmondom, hogy Predtyecsin pap. — Micsoda? Pap? Maga tréfál.;: — Egyáltalán nem. Annak a templom­nak a papja, amelyik a háza mellett áll. De ő nem olyan, mint a többi papok... Nem fanatikus. Látja, vadászni is eljött velünk. Elhatároztam, hogy ezt rögtön elmon­dom Leninnek. Tyű, gondoltam magam­ban, hogy fog csodálkozni! Biztosan fel­háborodik, hogy egy pap házába ve­zették. Mindezt azonban csak estefelé mond­hattam el neki, amikor visszatértünk a vadászatról. A vadászat sikeres volt, mindegyikünk jónéhany nyulat ejtett. Vlagyimir Iljics- nek kitűnő kedve volt. Amikor már Predtyecsin házához kö~ zeleatűnk, Vlagyimir Iljicesel egy kicsit hátrább maradtunk, s gyorsan elmond­tam neki: — Predtyecsin se nem agronómus, se nem tantió, hanem pap. Lenin megállt, s bizalmatlanul mére­getett. — Hogyhogy pap? Bizonyára kilépett pap. Erősködtem, hogy ma is az. Vlagyimir Iljics eleinte nem akarta elhinni. Né­hány perc múlva Lenin és Predtyecsin között beszélgetés kezdődött, amit, mig élek, nem felejtek el. — Ide hallgasson — kezdte Vlagyimir Iljics —, azt hallottam, hogy maga pap. Iga2 ez? — Igaz. Körülbelül húsz éve vagyok az egyház szolgálatában. — Nem értem, hát miféle pap maga? A haja megvan nyírva, a ruházata ugyanulyan, mint más emberé, s a sze­mem láttára ölte az állatokat? Predtyecsin elmosolyodott, s rövid szü­net után így.szólt: — Megértem önt. Külsőm és magatar­tásom nem felel meg a vallás előírásai- nakjia Eü igaa# Közeledtünk Predtyecsin házához. Már alkonyodott. Útnak kellett indulnunkj hogy még áz éj beállta előtt megérkez­zünk Moszkvába. Búcsúzáékor Predtye­csin némi bűntudattal így szólt Lenin­hez; If'olyt. kövj ködöm. Magamfajta öregasz- szonynak elég ez a pénz. Az igaz, hogy van egy betyár uno­kám, a Miska gyerek, akit na­gyon szeretek, s annak is ve­szek hébe-hóba valamit, ha meg­érdemli. Kiderül, hogy Porkoláb Misi­ről van szó, aki most elsőosztá­lyos tanuló. Élénkszemű, eleven gyerek, aki mindig belepajkos­kodik a felnőttek beszédébe. S nagyanyja ha ilyenkor rászól, egy pillanatra elszégyelli ma­gát, s aztán újra kezdi huncut- kodó csintalanságait. — Nemcsak szőttest készítek én, hanem újságot is olvasok. — Előveszi a legutóbbi Fetőfi Né­pét, s hogy bebizonyítsa, igazat beszél, úgy elsorolja az újság­írók nevét, mintha verset mon­dana. — Errefelé szeretnek olvasni j a parasztok, Kézröl-kézre jár az, újság. Egy félnap alatt úgy el- | nyóvik, mint a rongyot. A kora j tavasszal szaladt hozzám a bú-' ba, újságot lobogtat a kezében. — Olvasta hugomasszony? — Mit, mán no? — Hát az újságot. Magáról írtak benne. — Egy félóra múlvi már az egész falu tudta. Olyan volt n I házam, mint egy búcsújára hely. ' Az utcai kiskapu sárguló dió- ‘

Next

/
Oldalképek
Tartalom