Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-23 / 248. szám
jSattogÓ szchúuitpek között] — Megrendelés van bőven - mondja Bokrétás Éva néni. : népművészet mestere. — Csal az a baj, még kevesen vagyunl a szövetkezetben. A fiatal lánya kát és menyecskéket szívesei 'anítgatom, s örömmel tapasztó lom, hogy van közöttük egy jó néhány ügyeskezű lélek. Csal néhány nevet említsek. Szorgal inas és élénk fantáziájú asszoni Kölesei Nándorné és Bergmar Ilona. A szörés is tehetség aol ga. A fiatalabbak a K-betűs mintákat szövik. Ez könnyebb, meri nem kell bele annyi n.yüst. Szép fokozatosan térnek át a nehezebb minták szövésére. Éva néni csillagos, rózsás mintákat készít. Ha a most készülő 7 méteres szőttest befejezi, akkor rátér a külön rózsás, tulipános, kis- és nagygalarnbos, szekí'űs minták szövésére. A Budapesti Háziipari Szövetkezet vezetője, Bálintné, nagyon dicséri a szeremlei munkát. Lelkiismeretesebben. gondosabban dolgoznak, mint a decsiek. Az őszi mezőgazdasági munkák befejeztével húszra emelkedik a szeremlei szövőnők száma. Ilyenkor az asszonyok kint szorgoskodnak a határban. Krumplit szednek, szárat vágnak, teafái alatt beszélgetünk, amikor? tengerivel megrakott szekérka-J ravánok haladnak el mellet-} tünk. ! — Jó termésünk volt■ az idén.\ Amióta eltörölték a beadást, [ sokkal lelkesebbek a parasztok.{ Kora hajnaltól késő estig szor-f goskodnák a határban, 'munká-f juknak látják az értelmét. Ma már nem tagadják le, mint régen, hogy hány mázsa tengerijük ter-J mett. Bevallják őszintén, merít ez is csak becsületes munkáju-t kát dicséri. A kanyargós utca uto’só házai előtt járok, amikor újbói hallom} Éva néni hangját. | — Ha Nagy bar ácsi tán járnak,? keressék meg Szedlacsek ísf-| vént, őt is én tanítottam megi szőni. Ügyeskező férfi. Beszél-; gessenek el vele, mondják megj neki, arra kérem, lépjen be ö isi a szövetkezetbe. Rajta kívül mégi több tehetséges sző vő van Nagy-j baracskaii, velük is csak eiősöd-l nénk. • Éva nénit a szövésen ki-; vül érdekli a falu gondja is. — | Benne él a társadalom eleven } lüktetésében s az emberekben a » szépet, a jót, a nemeset keresi. | Munkáséletét beszőtték a sze-} rémiéi rózsák szirmai. ; Bieliczky Sándor $ A KISKŐRÖSI GÉPÁLLOMÁS veíssnpkczdeményczése \ Kiskőrösi Gépállomás kollektívája versenyfelhívást dolgozott ki a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának tiszteletére. A felhívás bevezetőjében hangoztatják, hogy felülvizsgálva a gépállomás eddigi munkáját, megállapították: sak javítani valójuk van. Tudják, hogy a nagyüzemi gazdálkodás fölényének bizonyításában és az új termelőszövetkezetek alapításában döntő szerepük van a gépállomásoknak, mint ahogy ezt az MSZMP agrárpolitikájának tézisei is megállapítják. A versenyfelhívást megküldték a megye valamennyi gépállomásának egy kísérő levéllel, amelyben a következőket írják: »Gépállomásunk dolgozói azt szeretnék, ha a többi gépállomással együtt sikeresen valósítanánk meg a Magyar Szocialista Munkáspárt agrárpolitikájának téziseiben megszabott feladatokat, s ennek érdekében hívjuk a megye összes gépállomásait versenyre.« Korpaakcló a termelőszövetkezeteknek geritöréskor is segítenek a férfiaknak. Csankó Tibor, a Bajai: Háziipari Szövetkezet vezetője szívügyének tekinti a szeretjei, szőttes továbbfejlesztését. A leg-‘ jobb minőségű anyag áll ren-| delkezésükre. J — Báldy Flóra néprajzkutatói talált egy régi könyvet, amely-} ben olyan szeremlei minták sze-1 lepelnek, amelyeket még a sze-? rémiéi öregek sem láttak. Ha} befejeződik a tengerihordás és; az asszonyok megkezdik a sző-j vést, akkor ezek a minták isi gazdagítják az új alkotásokat. | Ezek után Éva néni életkorú!-} menyeiről beszélgetünk. Kíván-, csiak vagyunk, hogyan él a nép-í művészet mestere? | — A,mint látja, lelkem, van{ nekem munkám' mindig. Ha-} vonta megkeresem az 1300 fo-X rintot. Most méterárut készítek,í ezt jól megfizetik. Méteréért ad-} nak 70 forintot. Az államtól ha-; , vonta kapok 200 forint alkotó-X dijat, így aztán én nem panasz-} i A munkás-paraszt kormány újabb segítséget adott a termelőszövetkezeteknek. A földművelésügyi miniszter utasítása szerint a közös állatállománnyal rendelkező termelőszövetkezetek és csoportok saját termésű kukoricájukat korpára cserélhetik be. Egy mázsa májusi morzsolt kukoricáért 120 kiló korpát kapnak a közös gazdaságok. A szerződésre termelt kukoricáért szintén hasonló arányban kapnak korpát. Az akcióban a községi legeltetési bizottságok is rcszt- vehetnek. Az utasítás szerint a TerményA MALÉV összes külföldi járatait már az IL—14 típusú korszerű repülőgépekkel bonyolítja le. forgalmi Vállalat, valamint a íöidművesszujvetiiézeteK oizoma- nyi átvevőtelepein lenet vételi jegy ellenében leadni a kukoricát. A vételi jegy igazolásul szolgál a korpa Kiadására. Ez utóboit a legközelebbi malomban a fentemlitetft aránynak megfelelően kapják meg a termelőszövetkezetek, csoportok, társulások és a legeltetési oizottságck ihotuiál f iá“ kos, a helybeli íölciművesszovet- kezet alkalmazottja a Termény* forgalmi Vállalattól 120 kiló ár- I pát lopott.,A lopott árut éríéke- |sitette és a pénzt saját céljaira • tordította. Aj rendőrség a bűn- jvádi eljárást megindította ei~ J lene. ♦ Mohácsi Géza gép'akatos, kis- fkunlacházi la|kos Solt községben Jegy nőismerősénél ittas állapot- Jban duhajkodott. Ismerőse szom- ; szádjait késsél zavarta ki a la- | késből. A segítségül hívott rend- lör figyelmeztetésére sem hagyta | abba a fenyegetőzést, sót arra |is rátámadt a késsel. A rendőr- Jség őrizetbe vette és megindí- }tolta ellene a bűnvádi eljárást. I Gabura István kisparaszt, Ikunadacsi lakos tanyájának ud• varán 6500 forint értékű réti- |széna, szalma és kukoricaszár. } gondatlanságból tamadt tűz I martaléka lett. A tüzet a gazda | hatéves István nevű fiacskája } okozta, aki az elől hagyott gyu- J fát megtalálta, játszadozott |vele s felgyújtotta a takarmányt. J A gazda kárát súlyosbítja, hogy }nem volt tűz ellen biztosítva. Hat esztendő Lenin mellett — is. li. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései — il!l!lllí!!illll!ll!l!l!l!ll!l!!i;il!ll!!llll!llllll!IIIIIIIi!llllllll!llllll!!|li.llll!iílí!lllll!l!l!ll!!lllll!ll!!ll!l!ll!!l!!l!l!l!M — Na és a meggyőződés? Őszinte meggyőződésből végzi papi teendőit? Predtyecsin úgy látszik, megértette, hogy olyan emberrel pil szemben, akivel vagy őszintének , kell. lenni, vagy abba kell hagyni a beszélgetést. — Tudja — mondotta ;—, én csak bizonyos időkben, vasárnaponként vagyok a vallás szolgája... — Hogy értsem ezt? — A meggyőződés nem mindig jár együtt a foglalkozással. Az életben elég gyakran láttunk erre példát. Vlagyimir Iljics megértőén elmosolyodott, és így szólt: — De rettenetes lehlet, ha egész életén át színlelnie kell a meggyőződést; Nem így van? Vallja be! Predtyecsin széttárta a kezét, s kitérő választ adott: — Elég gyakran csodálkozom magam, is: az egész falu ismer engem, tudja, hogy lépten-nyomon megszegem a vallás előírásait, de járnak a templomba, meghallgatnak és hisznek nekem. — & miért nem szakít, a vallással? Végezhetne valamilyen hasznosabb munkát is, Predtyecsin legyintett: — Késő. öreg vagyok már ahhoz, hogy újra kezdjem.... Az én koromban valamilyen iparral már nehéz, foglalkozni. Az egyház mégis csak biztosítja a megélhetésemet. Ezzel is számolni kell... Nagyapám pap volt, az apám szintén, én is követtem őket. Tehetetlenség! S ami a legérdekesebb, sem a nagyapám, sem az apám nem hittek vakon... Egyszóval — ez foglalkozás! XVII. Vlagyimir Iljics feszült érdeklődéssel hallgatta. Figyelmét semmi sem kerülte el, s megkérte a parasztokat, hogy írjak le mindezt papírra, de nehogy kifeledjenek egyetlen tényt, egyetlen nevet se. — Mindent pontosan írjanak le, hogy el ne'feledjem, vagy össze ne keverjem okét. Itt ellenséges elemek garázdálkodnak, elégedetlenséget akarnak keltein a parasztok között. Kivizsgáljuk, s d bűnösöknek majd ellátjuk a baját. Visszaútban, körülbelül 3 óra múlva újra megálltunk Bogdanihában. A levél már készen volt. Lenin gondosan berakta a zsebébe, elköszönt a parasztoktól, s elindultunk. Lenin a saját megjegyzéseivel átkúldte a levelet a Csókához. Vlagyimir Iljics feltevése helyesnek bizonyult. A faluban a szovjethatalom ellenségei — kulákok és bűnözök garázdálkodtak. Lelepleződtek, s elnyerték méltó büntetésüket. * A legtöbb emlékem valahogy 1920. őszéhez fűződik. Egyik vasárnap Vlagyimir Iljicesel a Moszkvától 70 kilométernyire fekvő Monyinóba mentünk. Az ismerős vadász várt ránk, s elvezetett bennünket egy kicsi, de nagyón takaros házhoz a falu közepére. Vlagyimir Iljics arra lett figyelmes, hogy a ház a templom szomszédságában áll. A házigazda vendégszeretően fogadott, s kért bennünket, hogy rendezkedjünk be otthonosan. Idősebb, de még jó erőben lévő, magas térti volt, nem annyira paraszt, mint inkább tanító vágj' agro- nómus benyomását keltette. A polcokon ríönyvek sorakoztak. Vlagyimir Iljics közvetlensége vendég- szerető házigazdánkra is megtette hatását. Vlagyimir Iljics szeretett beszélgetni az emberekkel, őszinteségre bírta őket. — Nosza, Predtyecsin elvtárs. mondja csak el — fordult oda a házigazdához S%a£imji; Iljics , hogy élnek errefelé a parasztok, hogj’an vélekednek a szovjethatalomról, milyen, a hangulatuk. Predtyecsin nem sejtette, hogy Leninnel áll szemben, s készséggel és szellemesen beszélt arról, hogyan éltek a parasztok a forradalom előtt, hogyan fogadták a szovjet rendszert. Aztán a mezőgazdaságról, az egyes parasztcsaládok életéről, a szovjet falu jövőjéről folyt a szó. A házigazda nagyon érdekes elképzeléseket fejtett ki a parasztok életéről, s értékes gondolatai voltak a mezőgazdaságról is. — igen, mindez rendkívül érdekes —* 1 mondta Vlagyimir Iljics. — ön bizonyára agronómus? Nent? — Nem... — felelte Predtyecsin kitérően, s egy kicsit zavarba jött. Lenin felállt. — Most pedig, gyerünk az erdőbe! Vadásszunk! Tartson velünk, Predtyecsin elvtárs — fordult a házigazdához. Predtyecsin beleegyezett, kihozta a szomszéd szobából puskáját, s elindultunk az erdőbe. Behatoltumr az erdő sűrűiébe. A kutyákat előre engedtük, a vadászatot a helybeli vadász irányította. Ketté váltunk: Vlagyimir Iljics és Predtyecsin jobbra mentek, én pedig a vadásszal balra. A vadász hirtelen hozzám fordul': — Maga szerint mi ennek a Predtye- csinnek a foglalkozása? Bizonyára meglepi, ha megmondom, hogy Predtyecsin pap. — Micsoda? Pap? Maga tréfál.;: — Egyáltalán nem. Annak a templomnak a papja, amelyik a háza mellett áll. De ő nem olyan, mint a többi papok... Nem fanatikus. Látja, vadászni is eljött velünk. Elhatároztam, hogy ezt rögtön elmondom Leninnek. Tyű, gondoltam magamban, hogy fog csodálkozni! Biztosan felháborodik, hogy egy pap házába vezették. Mindezt azonban csak estefelé mondhattam el neki, amikor visszatértünk a vadászatról. A vadászat sikeres volt, mindegyikünk jónéhany nyulat ejtett. Vlagyimir Iljics- nek kitűnő kedve volt. Amikor már Predtyecsin házához kö~ zeleatűnk, Vlagyimir Iljicesel egy kicsit hátrább maradtunk, s gyorsan elmondtam neki: — Predtyecsin se nem agronómus, se nem tantió, hanem pap. Lenin megállt, s bizalmatlanul méregetett. — Hogyhogy pap? Bizonyára kilépett pap. Erősködtem, hogy ma is az. Vlagyimir Iljics eleinte nem akarta elhinni. Néhány perc múlva Lenin és Predtyecsin között beszélgetés kezdődött, amit, mig élek, nem felejtek el. — Ide hallgasson — kezdte Vlagyimir Iljics —, azt hallottam, hogy maga pap. Iga2 ez? — Igaz. Körülbelül húsz éve vagyok az egyház szolgálatában. — Nem értem, hát miféle pap maga? A haja megvan nyírva, a ruházata ugyanulyan, mint más emberé, s a szemem láttára ölte az állatokat? Predtyecsin elmosolyodott, s rövid szünet után így.szólt: — Megértem önt. Külsőm és magatartásom nem felel meg a vallás előírásai- nakjia Eü igaa# Közeledtünk Predtyecsin házához. Már alkonyodott. Útnak kellett indulnunkj hogy még áz éj beállta előtt megérkezzünk Moszkvába. Búcsúzáékor Predtyecsin némi bűntudattal így szólt Leninhez; If'olyt. kövj ködöm. Magamfajta öregasz- szonynak elég ez a pénz. Az igaz, hogy van egy betyár unokám, a Miska gyerek, akit nagyon szeretek, s annak is veszek hébe-hóba valamit, ha megérdemli. Kiderül, hogy Porkoláb Misiről van szó, aki most elsőosztályos tanuló. Élénkszemű, eleven gyerek, aki mindig belepajkoskodik a felnőttek beszédébe. S nagyanyja ha ilyenkor rászól, egy pillanatra elszégyelli magát, s aztán újra kezdi huncut- kodó csintalanságait. — Nemcsak szőttest készítek én, hanem újságot is olvasok. — Előveszi a legutóbbi Fetőfi Népét, s hogy bebizonyítsa, igazat beszél, úgy elsorolja az újságírók nevét, mintha verset mondana. — Errefelé szeretnek olvasni j a parasztok, Kézröl-kézre jár az, újság. Egy félnap alatt úgy el- | nyóvik, mint a rongyot. A kora j tavasszal szaladt hozzám a bú-' ba, újságot lobogtat a kezében. — Olvasta hugomasszony? — Mit, mán no? — Hát az újságot. Magáról írtak benne. — Egy félóra múlvi már az egész falu tudta. Olyan volt n I házam, mint egy búcsújára hely. ' Az utcai kiskapu sárguló dió- ‘