Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-22 / 247. szám
Ez is a szakszervezeti munkához tartozik Miért nem szervezi Jolika a versenyt ? ■ ■ * Galina Frigyesnének hívják. A munkatársi szeretet azonban hosszúnak találta asszonynévét, ezért megmaradt a rövi- debb, de bensőségesebb érzést kifejező, — Jolika becéző névnél. Egyébként azok, akik a Hírős Napokon felkeresték a Kalocsai Fűszerpaprikaipari Vállalat pavilonját, ott láthatták őt, mint elárusítót. Népviseletbe öltözve nyújtotta át azt a paprikát, amit kértek. Nem végzett itt sem rossz munkát. Szorgalma mellett barátságos, szolgálatkész. Hat év alatt sok szakszervezeti, bizalmi választás volt. Tarsai nem tágítottak tőle. A csoporthoz tartozó tagok egy részének szerzett tü- reíőutalványt, kijárt néhány se- gélyiigyet, de egyről nem szól: szervezike- a versenyt? Éppen ezért megkérdem: — Jolika, szervezi-e november 7 tiszteletére a versenyt? — Nem! — hallik a határozott válasz. — Tán nincsenek itt ügyes, vetélkedni akaró asszonyok, lányok? — Vannak. Higgye el, nem kell őket biztatni, »öreg-« versenyzők. Nevük régebben mindig ott volt a versenytáblán, az elsők között. Talán még maga is emlékszik Horváth Józsefnéra, Farkas Sándoméra, Mezei Sán- dornéra, Hegedűs Pálnéra, Czár Rózsára és a többiekre? — Emlékszem. Éppen ezért csodálkozom, hogy most hallgatnak. Hallgatnak — ismétli Jolika, majd így folytatja. — Nem szóltam nekik, hogy lépjenek versenybe. Nem mondta ezt nekem még az ÜB-elnök. — Mégis, miről vitáznak a bizalmi értekezleten? — Tegnapelőtt volt. Nem volt nagy vita. A nyilvántartásról, meg a tagtoborzásról váltogattuk a szót, de a versenyről, úgy emlékszem, nem beszéltünk. — Nem bizony — avatkozik a beszédbe egy másik dolgozó —, pedig most már arra sem lehet hivatkozni, hogy nincs meg a műszaki előfeltétel. — Van munka bőven, az biztos — válaszol Jolika. — Én még csak annyival egészítem ki, hogy a munkaver- senyszervezés is a szakszervezeti munka érdekvédelmi részéhez tartozik. Ezt onnan tudom, hogy aki sztahanovista, kiváló dolgozó, vagy a szakma kiválója volt, annak mindig vastagabb volt a fizetési borítékja, mint az átlagmunkásé. — Igaza van — hagyja helyben előbbi érvelésemet; Hallgatunk. Kisvártatva ismét; megszólal: j-*- Emlékszem, tavalyelőtt j ilyenkor már lázban égett azj üzem a november 7-i versenyt' illetően. Elnéztem, amint félszemmel Egymást figyelik munkatársaim, ügyelve arra, nehogy; a vetélytárs lehagyja őket. Jolika várta az üzemi bízott- i ság útmutató vagy hívó szavát.; Pedig már kérte, adják meg a versenycélt. s a többit ő meg a munkatársai elvégzik. Eddig még nem történt meg. Vitatjuk, mikor jön el majd újra a régi versenyzések nagy ideje. Jolika szavai biztatók. — Mondom én még magának azt, hogy munkatársaim reggelenként kíváncsian állnak a versenytábla előtt, s nézegetik, ki mennyit teljesített, mennyit keresett. — Én hiszek Galina Frigyesnének, mert ő tapasztalatból tudja, mi a verseny s hogy attól vastagabb a boríték. Ebben a törekvésében viszont segíteni kell őt. —Ve nesz— Mikor lép életbe Kecskeméten!" a csendrendelet? A KECSKEMÉTI csendhábo- rítás közismert tény, az ellene emelt panaszok áradata hasonlóképpen. Lapunk is több ízben foglalkozott már e panaszokkal, amelyek egy hathatós rendelet meghozatalával és szigorú végrehajtásával orvosolhatók. A városi tanács végrehajtó bizottsága még augusztusban hozott is rendeletet, amely szerint a csendet zavaró »traktorok a város belterületén nem közlekedhetnek, azoknak forgalma kizárólag a körutakon és a körutakon kívül bonyolítható le!« AKKORIBAN a tanács illetékesei úgy tájékoztattak bennünket, hogy a határozatnak a »tilalmi táblák« és a megfelelő szabályrendelet elkészítése után szereznek érvényt. Az előbbiek megcsináltatása a tanács feladata, az utóbbit pedig a városi rendőrkapitányság adja ki. Nos, már október második felében járunk és a traktorok, von tatók okozta csendháborító még mindig zavarja a város bel területének nyugalmát. EZZEL KAPCSOLATBAN megkérdeztük Donáth elvtársai a rendőrkapitányság vezetőjét aki a következő felvilágosítás adta: — Még nem készültek el feállítandó táblák, amelyek fi gyelmeztetik majd a traktoroso kát, a vontatók vezetőit a befte rületen való közlekedés tilalmá ra. November elejére várható hogy városunkban életbe lép csendrendelet. Erről hirdetmé nyen tájékoztatjuk az érdekelte két, ezenlcivül a rendelet betar tására külön, írásban is felszó Útjuk az állami gazdaságok, gép állomások és egyéb, traktorral vontatóval rendelkező vállalatok vezetőit. — Miyen módon juthatnak az említett járművek a belterületre abban az esetben, ha ide, vagy innen kell szállítaniok valamit? i— kérdeztük. *— Ehhez külön, de csakis esetenként és a nappali órákra ki- j adott engedély lesz majd szűk-' séges a rendőrségtől. | — Az egyéb gépjárművek,] autók, buszok, motorkerékpárok] tülkölése okozta csendzavarással] kapcsolatban mik a tervei aj rendőrkapitányságnak? j — Várjuk még a fővárosban', érvénybe lépett csendrendelet tapasztalatait, s azok alapos át-' UuLiilmánuazaza után remélhető Vállalom a rosszalást, hogy szülővárosom túlzott rajongója zagyok, tlc bizony szaporábban rert a büszkeségtől a szivem, ♦ amikor láttam, hogy a Hírős Na- Ipok mezőgazdasági kiállításának hogy november közepe lájánlüüll tételéből 112 darab Kiskun- Kecskeméten is hozhatunk egyihalasról származik. S még hozzá megfelelő rendeletét a csendhá- »olyan terroényféleségek, amelyek borítás teljesebb mértékű meg- jláttán azok is ellátottak kicsit a akadályozására. {szájukat, akik előbb ajkbigy— Nehézségekbe ütközik-e a > gyesztve mondogatták: »Ugyan, hozandó rendelet betartása? «mit hozhat Halas?«. Hát hozott, — Néhol, egyelőre, igen. Alsókat és szépet is egyaránt. S Rákóczi úton például az építke-\igaza van Vigh Feri bátyámnak: zések miatt a kettő helyett egy {— a bácskai jó földben nem úttestre szorult és a Szaba dsdp, | kunszt 31) mázsa kukoricát ter- valamint a Széchenyi téren is ímelni. De én Szarkás-Dcbeákban gyakran torlódik a forgalom,jegy aranykoronán aluli homo- aminek következtében a gépjár- j kon gazdálkodom, aztán mégis művezetők sűrűbben jeleznek, -holdanként 10 mázsával fizető — Általában mi a tapasztala*-, £rozsot, meg 21 mázsás napraforcsökkent, vagy nőtt-e a gépjár-{gót vittem a kiállításra, művek okozta balesetek számai Emlékszem a tavalyi, Halason ott, ahol a csendrendelet már | megrendezett járási kiállításra érvénybe lépett? * mindössze öt helybeli gazda jc— A csendrendelet figyelme- ilentkczeU, azok is csak nagy kösebb közlekedésre kényszeríti a jnyörgésre. Most meg eljött Kecs- gépjármüvezetöket, ez bizonyos, {kéméire mind a hét termelőszö- mert az a tapasztalat is, hogy a {vetkezet, 43 egyéni gazda és kü~ rendelet hatálybalépése óta ke- • lön a legeltetési bizottság. S vesebb baleset történt, mint az-?hogy a kiállítási tétel nemcsak előtt, T. I. j tömeget, de minőséget is jelentett, azt bizonyítja, hogy három első díjat s egy nyaláb kitüntető, meg dicsérő oklevelet vittek haza a halasiak. Az eredményeket a legutóbbi termelési bizottsági ülésen hirdették ki. Zengett is a tapstól a népfront-székház terme s a győztesek jogosan pirultak bele a megtiszteltetésbe, hiszen maguknak is, a városnak is hírnevet szereztek. Itt van mindjárt a Vörös Október Termelőszövetkezet. Amolyan szerényen dolgozó kis közösség, nem szereti nagy dobra verni a dolgait. S lám, csak beállít Kecskemétre 200 mázsás cukorrépa, 100 mázsás burgonya, 400 mázsás takarmányrépa terméssel, 70 holdról 13 mázsa átlaggal fizető búzával s egy csapásra elviszi a »legjobb növénytermelő szövetkezet« címet a sok versenytárs orra elől! A szőlőtermelő szövetkezetek első dija is Halasra, a Paprika Antal Tsz-be került, de meg is érdemli az olyan termelőszövetkezet, amely sárfchcrből 45 mázsát, Kiffer-körtéböl faegységenként egy mázsát termel s a fiatal gyümölcsösben köztesként vetett kisvárdai rózsa burgonyából 130 mázsát szed fel holdanként. Az egyéniek is megmutatták: hogyan dolgozik Halason a jó gazda? Szatmári G. Károly az egyéni növénytermelők versenyében lett az első. Felsőszállási t> hold földje 18 mázsa búzát, 10 mázsa rozsot, 42 mázsa kukoricát termett. Az oklevél mellé 5 mázsa műtrágya is jár jutalomként az ilyen eredményért. A harmadik díjat is halasi gazdák nyerték: Locskai Gábor és Le- hóczki Imre, míg a többiek kitüntető, illetve dicsérő oklevelek boldog tulajdonosai. Az is nagyszerű, hogy mindössze hét olyan terményféleség volt, amely nem ütötte meg a kívánt mértéket. A termelési bizottság úgy határozott, hogy a díjkiosztást barátságos vacsorával egybekötött ünnepségen tartják meg, — ami természetesen nem eshet meg újságíró nélkül, ilyen eseményt meg kell örökíteni. Viszontlátásra tehát a boros poharak mellett, amelyekkel a derék győztesek, a halasi földek szorgalmas mestereinek egészségére koccintunk majd! G. K. C seng az üllő, vidáman csattog a kalapács, szikrázva pattognak az izzó vas tüzes szikrái. .Az acélcsengés, meg az udvaron, a műhelyajtóban álldogáló ismerős önkéntelenül is arra serkenti a falubeli járókelőt, hogy megálljon és benézzen pár percre. Minden kovácsműhelynél így van ez, de még- inkább Tassi István mesternél, a híres lakiteleki kovácsnál. Neki nem kell ugyan hivalkodó cégér, hiszen régóta ismerik a faluban, régóta mozgatója, szervezője a község társadalmi életének. Már a múlt rendszerben, a Horthy-éra idején is tevékenykedett: énekkart, futballcsapatot verbuvált. Pedig akkor igencsak sanda szemmel néztek rá, az egykori vöröskatonára... Negyvenöt után meg egyik szervezője lett a kommunista pártnak. Ö vezette a lakitelekiek, meg az alpáriak emlékezetes nagy tüntetését 1916-ban, amikor megtisztították a reakciós emberektől a községházát, meg a helyi rendőrséget. S aztán is mindig a falusi közélet vezetésében tevékenykedett. Ért mindenhez, mindenkihez van egy-két jó szava, okos ember, ezért hallgatnak is a tanácsaira, s ez az oka annak, hogy alig tudja összeszámlálni, mennyi minden tisztséget ráruháztak. Most is szinte »dúskálhat« a sok társadalmi munkábam emcsali a vasnak mestere E lnöke régóta a Hazafias Népfrontnak, tanácstág és a tanács VB tagja, bent van a földművesszövetkezet igazgatóságában, elnöké a sportkörnek, a kisiparosok szervezetének ismegyei vezetőségi tagja, s nem hiányozhat a szülői munkaközösség összejöveteleiről sem. Hirtelenjében nehéz lenne felsorolni, hogy ezen kívül még milyen társadalmi tisztségeket visel Tassi István. így aztán nem csoda, hogy szinte többen keresik fel műhelyében különféle kérésekkel, panaszokkal, mint ahányan megrendelésekkel. Igaz, erre sem panaszkodhat, munkája van mindig elegendő. Különösen a tavasz óta szaporodott fel, mióta a községbeli gazdák sorra csináltatják a gumikerekű kocsikat, kijavíttatják, újjáalakíttatják az ekéket, boronákat, s más szerszámaikat. Ez a látszólag apró dolog is — mint egy kovács forgalma, munkával való ellátottsága — szemléltetően bizonyítja, hogy mennyire megnövekedett a parasztság termelési kedve. Szóval sem a kovácsmunkára, sem pedig a társadalmi munkára nem panaszkodhat Tassi István mester. Mindkettőből kijut szárnyra alaposan. Néha már any- nyira kijut, hogy a felesége nem is állja meg szó nélkül. L assan már többet vagy a tanácsnál, meg a pártban, mint idehaza — zsörtölődött vele a napokban is. — Én már csak ilyen vagyok — nyugtázza felesége célzását. Látod-e, a múlt év októberében az ellenforradalmárok is nekem- támadtak, hogy kisiparos létemre hogyan lehetek ilyen »megrögzött kommunista«. De azoknak is megmondtam, hogy a régi rendszert, a múlt sok keserűségét nem tudom elfelejteni. Voltam a Szovjetunióban, mint hadifogoly, ott is, meg az elmúlt tizenkét év során már itthon is láttam, hogy jobban, szabadon is élhet az ember. Miért lennék hét a régi rendszer híve? — Az persze igaz, hogy mindenki nem éri ezt még fel észszel, még kétkezi dolgozó parasztok között is akad olyan, aki gyorsan elfelejtette a múltat — folytatja. — Meg aztán a tudatlanság, az is sok embert félrevisz. Hát latod, ezért tartom én kötelességemnek, hogy a közéletben is hallassam a szavamat, szervezzem, neveljem az embereket, ahogy tudásomtól telik.. t Tassi István nevét sok jó kezdeményezés, létesítmény őrzi már Lakiteleken. A közutak javítása, a piactér salakozása és a beton tejárusító padok építése az ő ötlete volt. Most meg a törpevízmű építése ügyében sürgölődik, nemrég járt Kecskeméten a csövekért. Azonkívül a régi dalárda újjáélesztése, községi zenekar felállítása is foglalkoztatja. M egbeszélte a pedagógusokkal már a november he- tediki ünnepségek tervét, az elmúlt hetekben meg a tanácstagi pótválasztások előkészületeivel volt elfoglalva. Ezenkívül se szeri, se szánva azoknak a különféle panaszoknak, kéréseknek, amelyeket Tassi István közbenjárására orvosoltak. Ebből is látszik, hogy a hatvanéves kovácsmester nem csupán a vasnak mestere, hanem a pártnak, a népfrontnak is fáradhatatlan, tevékeny harcosa. A megújuló- népfront-mozgalomnak, melyben a kommunisták és nemkommunisták közösen munkálkodnak a község, a megye, az ország érdekében, éppen ilyen lelkes, kipróbált harcosokra van Magufuiafi is, a oáresnai is Uííhchs-í szőiezick Három kiállítási első díj került Kiskunhalasra ♦ ♦ 1 Szégyelljük, vagy titkoljuk? | Ha külföldön elismerik a magyar munkás ügyességét, talá- Jlékonyságát, akkor jogosan kérdezzük megyénk üzemeiben mun♦ kálkodó szakszervezetektől: miért szégyellik messzehangzóan hir- Xdetni: ki a legjobb munkás, legügyesebb szakember az üzemkészben, ki az, aki több terméket ad, mint az átlagmunkás, s j ezért több bért is vesz fel? $ Nem tudjuk miért, de mostanában hét lakat alatti titokként {őrzik üzemi bizottságaink a legjobb dolgozók nevét, keresetét. 1 Elárvultán, üresen ásítanak a dicsőségtáblák, s azok a tablók, {melyek régebben az érdeklődés középpontjában álltak. I Mi szégyellni való van azon, hogy az üzemekben igen sok Ja jól dolgozó, ezt még nem tudjuk. Vagy talán ez is a régi »rossz ♦ módszerhez« tartozik? I * Végül oda jutunk, hogy nem szabad bemenni a gyárba dolgozni, mert az is »régi módszer« lesz, s véletlenül még ki találják írni a versenytáblára, hogy Kovács István napi keresete 65 forint. ♦ Ha külföldön elismerik munkásaink ügyességét, engedtessék ]meg, hogy hazánkban, gyárunkban büszkén hirdessük azoknak J neveit, akik a szocializmus építésében az első sorokban mene- ] telnek. f Higgyék el üzemi bizottságaink, csak jó származhat abból, ha ]ragaszkodva a jó módszerhez, mégha regi is, nem szégyellik, nem ♦ titkolják, hogy kik azok a munkások, akik a legszorgalmasabbai'- taz üzemben. J —Venesz—
