Petőfi Népe, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-20 / 246. szám

Súlyos visszaéléseket leplezett le a vizsgálat az Építési és Tatarozó Vállalatnál Dr. Holtai villát akart építeni — a büntetett előéletű Nagy 167 OOO forintot sikkasztott A KÖZELMÚLTBAN átfogó ^ S P AÖI R T-*' Vasárnapi sportműsor pénzügyi ellenőrzést tartott a megyei tanács revizori csoportja Kecskeméten az Építési és Tata­rozást Vállalatnál. Az alapos vizsgálat a vállalat életének min­den részletére kiterjedt és a hiá­nyosságok olyan sorozatát tárta tel, ami nem helyettesíthető be a laza anyaggazdálkodás fogal­mába. Beletekintve az ellenőrök je­lentéseibe, a vizsgálódónak az az első érzése, hogy a Tatarozó Vál­lalat egyes, azóta funkciójukból felfüggesztett vezetői tudatosan olyan hanyag és nemtörődöm anyaggazdálkodási rendszert te­remtettek. melyhez képest még az a bizonyos csákiszalmája is őrzött vagyonnak számít. A mun­kahelyekről ebben az évben már nem is vezettek központi anyag­könyvelést. Az 1956. évi 157 00U forint értékű bizonylat nélküli leltárhiány ügyét meg sem pró­bálták kivizsgálni, s a több ezer liter üzemanyag »elpárolgását« is leírták, mint elhasználtat anélkül, hogy megvizsgálták vol­na hova és mire tűnt az el. A vállalat anyagkönyvelésében \ annak aztán olyan tételek is, mint például 400 liter gázolaj, amit úgy könyveltek el, mint fel­használtat, holott az említett el­lenőrzésnél kiderült, hogy az a mai napig sem nyert felhaszná­lást. Folytatva a sort, írhatnánk az engedély nélküli autófuvarok egész soráról, meg arról a sok másról, ami mind tanúja a Ta­tarozó Vállalatnál feltárt lehe­tetlen és bűnösen könnyelmű anyaggazdálkodásnak. HA A FENTEBB írtakra illik a súlyos jelző, úgy a raktárak­ban még súlyosabb a helyzet. Jóllehet szigorú szabály az, hogy e helyekről bizonylat nélkül se ki, se be nem mehet anyag. Mégis a Tatarozó Vállalatnál minden utalványos papír nélkül hozták és vitték a legkülönbö­zőbb építési anyagokat az egyik helyről a másikra. Részletezni ezeket az eseteket elég hosszadalmas, meg aztán több is, mint cikktéma. Sokkal inkább a rendőri nyomozó ható­ságok jogkörébe tartozó dolog. Példának ezért elég ha megem­lítjük, hogy a vizsgálatok alatt egyes bizonylatokat csali hosszas keresés után sikerült a vállalat­nak előadnia. Magyarázat ez ar­ra is. hogy a raktárak nyilván­tartását a készletekkel egyeztet­ve miért volt egyes építési cik­kekből ezres töbolet, más, kere­sett építési cikkekből pedig je­lentős hiány. Önkéntelenül is felvetődik ezek után, vajon mit csinált en­nél a vállalatnál a társadalmi tulajdon őre; a főkönyvelő? »Példát« mutatott. Példát arra, hogyan kell egy vállalatnál spe­kulatív módon olyan zavaros helyzetet teremteni, amelyben ki-ki, elsősorban ő maga is nyu­godtan halászhat a saját kony­hájára, illetve »maszek« épít­kezésére annyit, amennyit éppen nem szégyell. A TATAROZÓ Vállalatnál ugyanis többek között rendszer­ré vált az építési anyagok köl­csönzése. A vizsgálat 15 olyan esetről tesz említést, amikor na­gyobb mennyiségű keresett épí­tőanyagot adtak kölcsön más szerveknek és saját dolgozóik­nak is, melyeket aztán a köl- csönkérők elfelejtettek visszaad­ni. holott a határidő már régen lejárt. Más főkönyvelő ilyen esetben már régen intézkedett volna. De Dr. Hollai Béla, a Tatarozó volt főkönyvelője nem ezt tette, de rozó Vállalatnál oda vezetett,! hogy Nagy Ferenc, a vállalati volt értékkönyvelője már egy | egész elszámolási csekktömbot? »kért kölcsön«, köznapi nyelven? lopott, amire azután a vizsgáló* szervek eddigi megállapításai szerint 167 000 forintot sikkasz­tott. De tehette, hiszen főköny­velőjének, dr. Hollainak nem volt erkölcsi alapja, hogy beosz­tottjának üzelmeit ellenőrizze.? Nagy Ferencnek gyakorlata is* volt az ilyesmiben, hiszen hason-i ló sikkasztási ügyből kifolyólag? már volt egyszer két és félév* börtönbüntetése. (!!!) | ROVOTTMÚLTÜ ember bi-j zalmas beosztásban? — Ügy lát-f szik, nálunk még előfordulnak* ilyen fából vaskarikák. Vannak* és gurulnak együtt az ilyen Hol-* lai féle főkönyvelőkkel. ? Mint értesültünk, a megyei ta-j nács végrehajtó bizottsága pénz-; ügyi biztost nevezett ki a válla-* lathoz, akinek feladata lesz tisz-| tába tenni a Tatarozó egész gaz-? dálkodását, s nem marad el a| hanyag, nemtörődöm és bűnös* vezetők felelősségrevonása sem.» BEFEJEZÉSÜL mégis te—| szünk egy pár megjegyzést,? mondhatnánk úgyis, egy pár ja-? vaslatot. C-sak alkalmazható Je-| hetőség, s nem törvény, pedig az? kéne legyen, hogy aki a köznek? súlyos kárt okozva egyszer márt nem is tehette. Hiszen a maga egyéni építkezését, egy csinos kis villát szintén ilyen módon szándékozott megoldani. A vál­lalat téglavásárlási keretének a terhére többek között 20 000 da­rab III. osztályú téglát vásárolt, amiből azután minden lelkiisme- retfurdalás nélkül, szinte »ma­gától« értetődően kicserélt 15 900 garabot I. osztályúra. HOLLA I, amikor látta, hogy a pénzügyi osztály revizorai mé­lyebben , vizsgálják a Tatarozó Vállalat mesterségesen összeke­vert anyagkezelését, maszek építkezésétől sietve kezdte visz- szahordatni a vállalat központ­jába a fentebb említett építő­anyagokat " Ez a »nagyvonalú« anyaggaz­dálkodás a »ne szólj szám, más is építsen« alkalmazása a Tata­börtönbe került, az ne kapjon; vezető funkcióba erre ismét le­hetőséget. írjuk ezt azért, mert az utóbbi években alig tudnánk olyan íté­letet megemlíteni, kivéve a köz­lekedési eseteket és egy pár or­vossal kapcsolatos pert, ahol a bíróság a foglalkozástól való el­tiltásra ítélte volna a bűnösöket, hathatósan védve ezzel a köz va-: gyonát. Tudjuk, hogy az állástól való megfosztás, a foglalkozás-^ tói való eltiltás igen súlyos bűn-? tetés, mégis azt írjuk, munkál-* kodni kellene egy ilyen törvény] szerkesztésén, a hasonló eseteket] megelőző intézkedések kidolgo-: zásán, mert a közvagyon bűnös] herdálóinak ügyeit tekintve, már] nagyon magas az a tandíj, amit: az egyszerű, becsületes dolgo­zóknak kell megfizetni, ililli IGEN NEHÉZ feladat előtt állnak vasárnap NB Il-es és NB Ill-as csa­pataink. Mindkét NB Il-es csapa­tunk vasárnap súlyos vereséget szenvedett és most igyekeznek javí­tani. A Kecskeméti Dózsa délután 3 urai kezdettel vendégül látja cso­portunk' egyetlen veretlen csapatát, a Jászberényt. Szeretnénk, lia Jász- oerény a mérkőzés - után már nem tenne veretlen. Ehhez azonban sok­kal, de sokkal jobban kell játszani, mint ahogy a Dózsa a csütörtöki euzometKOzésén játszott a KTE-vel, akitol megérdemelt 3:l-es vereséget szenvedett. Baján a Dózsa vasár­napi' ellenfele a YKSE játszik. A bajaiak, reméljük, győznek. NB ILL-BAN mindhárom ve­zető csapatunknak igen nehez dolga lesz. A két első helyezett, az F. i.pitök és a K'ijt, egymás ellen mér­kőznek Kecskeméten. Harmadik baj­nokjelölt csapatunk, a Bácsalmás, a legjobb szegedi együtteshez, az Sz. szpartakusznoz utazik. A szegedi csapat veresége eseten hosszú idő­re űucsút mondhat az élcsoportnak. Eélegynazán is kémény mérkőzésre lesz kilátás a Honvéd és a Csoug- rád között. A Kiskunhalasi Kinizsi­nek odanaza győznie keli a Szoreg ellen, hacsak nem akar a _ kiesési zónába kerülni. A Kecskeméti Épí­tők Vásárhelyre utazik a MÁV IlMTE-hez. További mérkőzések: — Hm. Dózsa—Dorozsma, Szentes— Hm. Vasas, Nagylak—Sz. Építők. — Ezeknek a mérkőzéseknek a kez­dete d. u. fél d óra, kivéve a kecs­keméti mérkőzéseket, ahol a KTE mérkőzés kezdete 1 óra. — A Bajai Bácska kemény feladat előtt ál1. Az élcsoportba tartozó Nagykanizsai Építők otthonában próbálja meg­őrizni veretlenségét. A tiszakécskei csapat is vidéken kísérli megszerez­ni a bajnoki pontokat. A MEGYEI I. OSZTÁLYBAN tel­jes fordulót bonyolítanak le. A leg­kiemelkedőbb mérkőzést Jánoshal­mán játsszák le, ahol a garaiak vendégszerepeinek. A Kalocsai Ki­nizsinek nagyon meg kell küzdenie Kecskeméten a Dózsa II. ellen. Ezt a mérkőiést délelőtt fél 11 órakor játsszák a Széktói sporttelepen. Ke­mény küzdelmet ígér még a Bács- bokod—Kkivalasi Határőr mérkőzés js. A kiskőrösiek sem mehetnek biztosra Mélykúton. További mér­kőzések: Soltvadkert—Dávod, Bá­tya—Kkhalasi MÁV, Madaras—Ke­cel, Vaskút—Lajosmizse. A II. OSZTÁLYÚ mérkőzések so­rán több igen jelentős mérkőzést játszanak a csapatok. így az Északi csoportban a legfontosabb mérkőzés a Kecskeméti MÁV—Alpár találko­zó, amelyet d. e. 10 órakor játsza­nak le a MÁV-pályán. Az élcsoport helyezéseit döntheti el a K. Légierők —K. Építők II., valamint a Kiskun- majsa—F. Reménység találkozók. — További mérkőzések: Lakitelek—F. Szpartakusz, Kerekcgyháza—KTE II., P. Építők II.—F. Bányászati Va­sas. A Nyugati csoport mérkőzései kö­zül kiemelkedik a Csengőd—Izsák találkozó, de jó sportot ígér a Kai. Szpartakusz—Apostag mérkőzés is. További mérkőzések: Szabadszállás —Soltszentimre, Solt—Harta, Szak­mar—Dunapataj. A Kalocsai Hon­véd—Dunavecse rangadó mérkőzés későbbre marad, mert orvosi igazo^ las szerint a dunavecsei csapatnak úgyszólván minden játékosa meg­kapta a járványos influenzát. A Közép csoportban az esélyesek mind idegenben játszanak, éppen ezért könnyen adódhatnak megle­petések. A legfontosabb mérkőzés a Hajos—Rém találkozó. További mér­kőzések: H. Kinizsi II.—Császártöl­tés (d. e. 10 óra), Kiskőrös II.—Mis­ke, Keleoia—lompa. A Bácsalmás H.—Kkhalasi Gábor Áron mérkőzést közös megegyezéssel későbbre ha­lasztották. A Déli csoportban a legjelentő­sebb a két bajai mérkőzés: a B. Építők II.—Katymár és a B. Bács­ka II.—BTC találkozó. Az előlállók az esélyesek a másik három mér­kőzésen: Sükösd—Bácsborsód, Kun­baja—Felsőszentiván és Hercegszán­tó—Csávoly. MINDKL1’ NB I-ES TEKECSAPA­TUNKNAK igen nehéz feladatot kell megoldania. A K. Vasas férfi csapata Nyíregyházán mérkőzik a Ny. KISE ellen. Még nehezebb a helyzete a Kecskeméti Kinizsi női együttesének. Budapestre kell utaz­niuk a bajnokjelölt Előre elleni mérkőzésre. P ÉRFI KOSÁRLABDA csapatunk idehaza játszik az élcsoportba tar­tozó Bp. Állatorvos SC ellen, va­sárnap délelőtt fél 11 órakor a pia­rista gimnázium udvarán. Előtte 9 órakor a Nagykőrösi Kinizsi és a Kecskeméti Piár ifjúsági bajnok­sági mérkőzést játszik. Női csapa­tunk, a Kecskemét MÁV, a főváros­ban vendégszerepei a Bp. Szakipari Építők együttese ellen. ASZTALITENISZBEN a megy ej bajnokságok során Kecskeméten, Bátyán és Kiskunfélegyházán lesz­nek mérkőzések. A DÉLKELETI ifjúsági kötöttfo­gású birkozóbajnokságot Kecskemé­ten rendezik meg az Új kollégium tornatermében d. e. 10 órai kezdet­tel. A versenyen Bács, Csongrád és Pest megye versenyzői vesznek részt. A HÁROM MEGYE motorkerékpá­ros túraverseny rajtja délelőtt 9 óra­kor lesz Kecskeméten a Gazdasági Gőzmalom előtt. A túraversenyen Bács. Békés és Csongrád megye ver­senyzői rajtolnak. Vásároljon „Dongó“ kerékpár-segédmotort! Gyorsan, frissen érhet cél­ba, ha »Dongó«-t szerei a kerékpárra. Kapható a föld­művesszövetkezeti és kis­kereskedelmi árudákban. 1256 10D-AS SACHS, újonnan generálóivá •jöflO-ért eladó. Csengőd, gyógysze,-- tár. 554í vcsároiion aiumíniumedényt nem pattogzik, nem tönk, örökös darab és higiénikus. Nem drágább a zománc- edénynél. Bőséges válasz­tékban kapható a föictmű- vesszovetkezeti és NépboJt árudákban. 1255 XV. — Na, ma nagy pusztítást végzek a nyulak között! — De hirtelen észbe ka­pott: — Lehet, hogy egy fia nyulat sem fogunk találni? Mit gondol? — Legyen . nyugodt, Vlagyimir Iljics 1— biztattam —, nem megyünk hiába. Csak az a kár, hogy nem nyár van. Hi­szen az a hatalmas tó olyan szép, hogy az ember nem tudja levenni róla a sze­mét. Annyi vadkacsa, hal van benne, hogy szinte csak le kell hajolni értük. Begyújtottam a motort, és elindultunk. Elhagytuk Firszanovkát, Krjukovot, s hamarosan feltűnt a tó. A méntelepné; álltam meg, egy kis ház feljárata eiőtt. A méntelep igazgatója lépett ki a ház­ból és meglepetten ránkmeredt. — Ismerkedjünk meg: Lenin vagyok — mutatkozott be Lenin, és kezet nyúj­tott. Az igazgató a meglepetéstől szinte só­bálvánnyá vált, de rögtön erőt vett ma­gán és megszorította a feléje nyújtó 11 kezet. Vlagyimir Iljics elmosolyodott és így szólt: — Ne csodálkozzék, kérem: szeretnék egy kicsit pihenni, friss levegőt szívni. Régen nem láttam már a téli eget, sem ■az erdőt. Na meg kedvem támadt egy kis vadászatra. — Nagyon örülök — felelte szívélye­sen az igazgató —, isten hozta. Fárad­jon be hozzám, pihenje ki magát, harap­jon valamit. Ne vesse meg szerény haj­lékomat! Vlagyimir Iljics bement a házba. Be­hívott engem is. Az asztalon szamovár gőzölög. Az igazgató felesége edényeket szed elő. megterít reggelihez. Amikor meg­tudta, hogy Lenint látja vendégül, za­vartan leült egy székre. Iljics észrevette a zavarát és tréfálkozni, beszélni kez­dett. A zavar okozta feszültség hamaro­san szertefoßzlott. s teljesen közvetlen Hat esztendő Lenin mellett — Ss. Ií. Gil, Lenin sofőrjének visszaemlékezései — légkör alakult ki a háziak és a vendég között. Minduntalan nevetés harsant. A gazdasszony a vadászat előtt még meg akart kínálni bennünket káposzta­levessel. — Köszönöm, köszönöm — hárította el a kínálást Vlagyimir Iljics —, nézze, mennyi harapnivalót hoztam magam­mal. Kibontotta az elemózsiás csomagot, és elővette a reggelit. A háziasszony azon­ban már eléje tett egy tányér káposzta­levest. Vlagyimir Iljics szendvicseket vett elő a csomagból, az asztalra rakta, maga pe­dig jó étvággyal nekilátott a forró ká- posztalevesoek. Aztán megérkezett a helybeli vadász, a téli vadászatok nagy szakértője, s élénk beszélgetés kerekedett köztük. Kipihentük magunkat, aztán irány az erdő. A vadászat teljesen eredménytele­nül végződött. Jártuk, jártuk az erdőt, de hasztalan, legalább egy sovány nyúl akadt volna az utunkba. Vadnak azon­ban a nyomát se láttuk. — Ez aztán a méreg — mondogatta Lenin —. legalább egy nyiszlett nyúl ugrana fel valahol. A kíséretében levő emberek kellemet­lenül érezték magukat, mintha ők te­hetnének az egészről. Ekkor meg Vlagyimir Iljics próbálta vigasztalni őket: — Ne búsuljanak, semmiség az egész! Nem olyan fontosak a nyúlak! Lehet, hogy ha elém kerülnének, nem is lőnék rájuk. Annak örülök, hogy jó járkáltam, teleszívtam magam friss levegővel, a nyulak meg hadd éljék világukat» Egész nap az erdőben kószáltunk anél­kül, hogy egyetlen lövést tettünk volna. Szürkületkor aztán visszatértünk a mén­telepre. Itt már várt ránk a szamovár, de a vendég megköszönte a figyelmes­séget, s sietve visszaindult Moszkvába. Útközben elmondta a benyomásait, ta­lálóan jellemezte a sikertelen vadászat­tól letört kísérőinket, vidáman tréfálko­zott. Nehéz volt elképzelni, hogy egy-két óra múlva ez a rövidbundás, egyszerű ember a kormány ülésén fog elnökölni, amelyen fontos állami ügyekről hoznak döntéseket. v 1920. tavaszán Zavidovóba vittem Vla­gyimir Ljirset. Szokás szerint már várt ránk Porosin. A süketfajd vadászati idény a vége felé közeledett. Este érkeztünk meg Po- rosinhoz: kora reggel, még sötétben szándékoztunk útnak indulni, hogy pir­kadatkor már helyben legyünk. A ház­tól a vadászat helyéig mintegy két kilo­métert kellett gyalogolnunk. Ülünk Po- roskinnál, teát iszogatunk, s közben megbeszéljük, kinek mi lesz a dolga. Elhatároztuk, hogy két csoportra ősz­iünk: az egyik csoport fajdkakasokra megy, másik süketfajdokra. — Na és ki hova? — kérdezte Vla­gyimir Iljics. — Mi fajdkakasokra megyünk 1— mondták néhányan. — És maga, Gil elvtárs? — Önnel tartok, Vlagyimir Iljics, a süketfajdokra. Velünk jött még Porosin fia. Az apja a másik csoporttal tartott. Az utak szinte járhatatlanok voltak. A hó még nem olvadt el, mindenütt nagy tócsák éktelenkedtek, A vadászat színhelye pedig a legláposabb helyen volt. A célhoz közeledve a fiatal va­dász figyelmeztetett bennünket, hogy nagyon óvatosnak kell lennünk, mert már nincs messze a párzás helye. Lassan, tapogatózva haladtunk, mert még nem is pirkadt. Elöl Poro6in fia, mögötte Vlagyimir Iljics. a menetet én zártam be. Végre célhoz értünk. Majd­nem térdig vízben, mozdulatlanul ál­lunk. Mintegy tizenöt—‘húsz perc múl­va kellett feltámadnia az életnek. A hi­deg vízben állni kellemetlen, ezért le­ültünk a közelünkben levő fatönkökre. Vlagyimir Iljics teljesein átfagyott, ne­kem is vacogott a fogajn, de azért nem mozdultunk. Egyszercsak látjuk, hogy szürkülni kezd az égbolt, de a madarak csak nem mozdulnak. — Csak nem késtünk el? — suttogta Porosin fia. Vlagyimir Iljics csak a vállát vono- gáttá. Egy ideig még vártunk, de sem­mi eredmény. — Most mit csináljunk? — kérdi II­jics. A fiatal vadász bosszúsan felfor- tyant: — Miért nem jöttek rögtön, amikor megkapták a táviratot? Azonnal jönni­ük kellett volna, annak pedig már egy hete. Tegnap szétnéztem, még bőven volt süketfajd. Eh, elszalasztottuk az alkalmat! Magunk sem vettük észre, hogy mi­lyen hangosan beszélünk. Néhány lé­pést tettünk, hogy egy kissé felmele­gedjünk. Hirtelen számysuhogást hal­lottunk, egy hatalmas süketfajd röp­pent fel. — Mi ez? — kérdezte Vlagyimir Iljics. — Elkéstünk — felelte a fiatal va­dász —, úgy látszik, a párzás már vé­get ért. (Folyt, kövj

Next

/
Oldalképek
Tartalom