Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-27 / 226. szám

700 000 forint tiszta jövedelem Több mint 500 földművesszövetkezeti tag gyűlt össze Bácsalmáson a napokban megtartott föld­művesszövetkezeti taggyűlésen, hogy meghall­gassa a vezetőség beszámolóját, amely egy év eredményeit ölelte fel. Ami a szövetkezet múltját illeti, Bédics István, az igazgatóság elnöke elmondotta, hogy 1946-ban alakultak néhány taggal és pár száz forinttal. Azóta a szövetkezet útja elég göröngyös volt, s a lényeges fordulat 1957-ben következett be a szövetkezet életében. Jó a vezetőség és a tagság kapcsolata, amely a gazdasági tervek túlteljesí­tését eredményezte. Ebben az évben már mintegy 700 000 forint tiszta jövedelem gyűlt össze a szö­vetkezet banki számláján, s minden remény megvan arra, hogy ez az összeg év végéig meg­kétszereződjön. A jövő terveiről szólva szóbakerült, hogy még ebben az évben felépítenek egy korszerű szesz­főzdét, amelynek költségeit főként a tagság anyagi erejéből fedezik. Több hozzászóló helye­selte. hogy az eddig befizetett részjegyek értékét emelni kell, mert csak így lehet több új egységet építeni, létrehozni. Reméljük, a megerősödött Bácsalmási Földmüvesszövetkezet vezetősége megszívleli a sok jótanácsot és javaslatot s fel­használja a további fejlődéshez. Néprajzi, népműoészeh és háziipari kiállítás KISKUNFÉLEGYHÁZÁN KIÁLLÍTÁS NYÍLT a kiskun­félegyházi művelődési házban. A kiállítás a város és környéké­nek néprajzi anyagát, népművé­szeti tárgyakat és házipari ké­szítményeket gyűjtött össze és mutat be. Meggyőző bizonyítéka ez a ki­állítás annak, milyen gazdag a kiskunfélegyházi »Kiskun Mú­zeum« néprajzi és népművészeti gyűjteményanyaga, s bizonyítja azt, milyen fontos volt a mú­zeum sokáig raktárban őrzött kincseit Kiskunfélegyháza dolgo­zóival megismertetni. A gazdag kiállítási anyag több ritkaságszámba menő néprajzi tárgyat is tartalmaz. A kiállítás rendezői bemutatnak többek kö­zött egy »tekerőt«, vagy másné­ven »nyenyerét« — egy már rég­óta nem használt húros-billen­tyűs népi hangszert. Pásztorélet- oépművészet lehetne a címe a hajdani pásztorvilág faragó mű­vészetét bemutató gyűjtemény­nek. Látunk itt olyan faragott pásztorbotot, amelynek alakjai a magyar történelem nagy esemé­nyeit ábrázolják. Vannak művé­szien faragott régi fakulacsok, evőeszközök, beretvatokok, tük- ösök, fapipák, és régi háztartási ‘árgyak. Érdekes az a faragott •»egyszeregy tábla«, amely a régi dobén olyasféle oktatási eszköz volt a tanító kezében, amellyel az elméleti oktatás kiegészítése­ként a szó szoros értelmében a nebulók »fejébe lehetett verni« a számvetés tudományát. A népi ötletesség bámulatra méltó al­kotása a fából faragott, csavar- menetes kocsiemelő, a mai »hé­vér« őse. A kiállított faeke a mezőgazdaság rég letűnt korsza­kára emlékezteti a mai traktor­ral szántó embert. Ez egyébként ritkaságszámba menő értéke a múzeumnak, hiszen országszerte nagyon kevés gyűjtemény dicse­kedhet hasonlóval. Á SZŐLŐMŰVELÉS és faápo­lás régi eszközei, a háziszövés szép faragású tárgyai, a meg­szűnt iparágak közül a kékfestők nyomómintái érdemelnek figyel­met. Külön összefüggő kiállítást mutat be a múzeum a félegyházi szűcsmesterek subamintaiból, szerszámaiból. Hajdan Móra Márton nagy írónk édesapja ilyen minták nyomán, ezekkel az eszközökkel írta a tulipánokat és rozmaringokat a régi félegyházi férfi-nemzedékek subáira. A népművészeti anyag mind* félegyházi készítmény. Találunk' köztük 1600-as évekből származó mintájú 160 éves háziszőttest is. A sok terítő, párna, törülköző, zsebkendő, a magyar tájak tarka színeit, motívumkincsét szemlél­teti. Láthatunk múlt századbeli kun hímzéseket, mezőkövesdi, kalotaszegi, rábaközi, buzsáki, sárközi mintákat. Az elrendezés ízléses és hozzáértésről tanúsko­dik, az anyag összegyűjtésével és közreadásával a rendezők érté­kes munkát végeztek. BESZÉLGETTÜNK az újabb kori bázipar néhány érdemes képviselőjével, többek között Vízhányó Alajossal, a szalma­fonás nagymesterével. Elmon­dotta, hogy 1918 óta foglalkozik szalmafonatú kosarak, tálcák és alátétek készítésével. Jelenleg a házipari szövetkezet tagja. Több-, szőr nyert dijakat budapesti ki- * állításokon, négy ízben pedig' szülővárosában nyerte el az első dijat. Családjának tagjai is ér­tenek a szalmafonáshoz. Nagy örömmel venné, ha ez a szép házipar elterjedne a megyében, ahogy mondotta: — »akkor tud-? ná megmutatni igazán mit tud,| ha volna kivel versenyezni«.* Sajnos, jelenleg kevés a jövede-J lem, mert kevés a megrendelés? is. Hajdanában a félegyházi férj-? hezmenendő lányoknak a kelen-1 gyéjéből nem hiányozhatott a szalmafonatú kézikosár, ruhás­kosár, kenyeres tálca. Jelenleg, 57 éves korára, a fürdő fűtője- ként dolgozik, de szeretne máso­kat is tanítani szép mestersé­gére. A KIÁLLÍTÁS látogatottsága nagy. Általános tetszésről tanús­kodnak a vendégkönyv bejegy­zései. Dicsérik a rendezést, az anyag gondos összegyűjtését, amely Szép Lászlóné és dr. Rejtő Antalné érdeme. Kit lehet meglopni V Az egyik lisztcseretelep vezetője állítólag tévedésből több kiló gabonával meg akart károsítani egy dolgozó paraszt párt­tagot. A meglopott azonban szemfüles lévén, ellenőrizte a mér­legelést és követelte a hiány megtérítését. Figyelmeztette a te­lep vezetőjét, hogy ő párttag és kihangsúlyozta, neki módja van azt felsőbb pártszerveknél is szóvátenni. A telep vezetője bocsánatot kert, tévedésére hivatkozott és nyomban kipótolta a hiányt. Eddig a történet, ami, sajnos, nem egészen egyedülálló eset. Ehhez hasonló dologgal, »tévedésekkel« más területeken is talál­kozunk. Éppen ezért nagyon helyeseljük, hogy a megkárosított nem hagyta annyiban, ellenőrizte a neki kimért mennyiséget, Azt szeretnénk, ha a vásárlók mindenütt ilyen éberek lennének, akkor különféle csalásokra és visszaélésekre nagyon kevés le­hetősége lenne a gyenge jellemű egyéneknek. Egyet azonban ki­fogásolunk, mégpedig azt, hogy a fenti eset szereplője, párttag­ságára hivatkozva követelte az őt ért kár megtérítését, mond­ván, egy párttagot nem lehet becsapni. Miért hivatkozott a fenti eset szereplője párttagságára? Ta­lán a pártonkivülieket be lehet csapni? Azt hiszem, felesleges bizonygatni a pártonkívülit éppen úgy nem szabad becsapni, mint a párttagot. Állami életünkben a kommunistákat is ugyan­azok a jogok illetik meg, mint a becsületes, pártonkívüli dolgo­zókat. A törvénytelenség mindenkivel szemben bűn és azt min­den dolgozóval szemben orvosolni kell. A kommunistának nem­csak magáért, hanem mások érdekeiért is harcolnia kell. Mi, kommunisták legyünk azok, akik mindenkinél jobban, minden dolgozó érdekében kiállunk az igazságért, a hibák orvoslásáért. Nem tűrhetjük szó nélkül, hogy bárkit is meglopjanak, megká­rosítsanak. A kommunista, a pártonkívüliekért is, egész dolgozó népünk boldogulásáért munkálkodik. — N. J. * ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ ép^yártas bács megyében? Szerte a megyében, amerre csak jár az ember, min­denhol tanúja lehet az építeni akarásnak. Tanyán, faluvégen, átmentén és városszélen szorgos kezek munkája húz falakat a megannyi épülő kis családi ott­honnak. Az építés nem könnyű, mert a téglagond nagy, mégis az a tapasztalat, hogy részint a téglagyárak egyre javuló mun­kája, no meg az otthont építő ember leleményessége, ha sok íiggyel-bajjal is, de úrrá lesz ezen a nehézségen. A téglagondon igen, de ezzel még nem kerül tető alá a jö­vendő családi fészek. Fentebb azért is írtunk az építés helyett csupán gondolati cselekvést, mért a szándék, az építeni aka­rás napjainkban sajnos, nem minden. Több, sokkal több kell ahhoz, hogy a száz és száz épü­lő családi ház fedél alá kerül­jön. Cserép kell, még hozzá sok cserép, amiből ma még alig csurran-cseppen valamennyi a kislakásépítőknek. Keresett cikk, »hiánycikk« a cserép. Ezért gondja munkásnak és vezetőnek egyaránt: miként lehetne megszervezni a megyei cserépgyártást. Igen, a gond régi, de nem újak a kísérletek sem. Sok fáradság, utánjárás, kudarc és félsiker kellett ahhoz, hogy ma leírhassuk: lesz me­gyei csercpgyártás! Lesz bizony, mi több, már van is. Hajóson a Megyei Tanács Téglagyárában ugyanis ered­ménnyel jártak Lajkó József elvtárs, téglagyári igazgató cse­répgyártási és égetési kísérletei. Az igazgató, akiről úgy be­szélnek a megyei tanács ipari osztályán, mint a nyughatatlan- ság példaképéről tényleg nem nyugodott addig, míg elgondolá­sát tetté nem változtatta. Mint mondják — addig járt, kilin­cselt, mig Hódmezővásárhelyről megérkezett gyárukhoz egy cse­répvágó asztal, meg egy sor szá­rító ráma. Közben alig párezer forintos költséggel rendbehoztak elvtárs elődei már semmire:sem tartva érdemesnek, pusztulásra ítéltek. Egyszóval épített, szervezett, s frázis nélkül legyen mondva, akadályt nem ismerve megmu­tatta: hogyan lehet minimálisan kevés pénzösszeg igen gazdasá­gos felhasználásával alapfelté­telt teremteni egy új és ország­szerte keresett iparcikk — a cse­rép gyártásához. Lajkó elvtárs először 8 darabot égetett ki, majd sorozatban legyártottak 50 darabot, melyeknek a színe, szi­lárdsága, hangja kiállta a próbát. A hajósi kísérletek te­hát beválltak. Nemsokára pedig egyre több lesz azoknak a szá­ma, akik új otthonukba költöz­ve, szeretettel gondolnak arra a nyugtalan kommunista emberre, akinek oroszlánrésze van a me­gyei cserépgyártás kikísérletezé­sében és megindításában. Sándor Hirdessen a Petőfi Népéta ISMÉT EGY FONTOS KÉRDÉSRŐL MARXIZMUS KÖNTÖSÉBEN... PÁRTUNK helyes politikájának megvalósítása, a pártegység erősítése érdekében egyidőben kétféle elhaj­lás ellen hadakozunk. Harcolunk az ellenforradalom és a burzsoázia ide­ológiáját tükröző jobboldali revizio­nista nézetek, más oldalon pedig a tömegektől elszigetelő szektás je­lenségek ellen. Ezek a ferdítések — most, az ellenforradalom elleni harc sikereinek közepette — gyakran egészen burkolt formában, csak ne­hezen felismerhetően jelentkeznek. Jelen írásunkban csak az egyik el­hajlással, a főveszélyt jelentő jobb­oldali revizionizmussal foglalkozunk, hogy felismerését és leküzdését ez­zel is elősegítsük. Mindenekelőtt a revizionizmus fo­galmát szeretnénk néhány mondat­tal körülhatárolni. Ezt indokolja az a körülmény, hogy több helyen minden burzsoá, ellenforradalmi né­zetet revizionizmusnak nyilváníta­nak, ugyanakkor kevés gondot for­dítanak a marxizmus-leninizrnussal takaródzó, ténylegesen revizionista irányzatok leleplezésére és megsem­misítésére. Pedig a revizionizmus alapvető jellegzetessége, hogy a mar- xizmus-leninizmus köntösét ölti magára, kispolgári burzsoá nézetek becsempészésével a marxizmus-lc- ninizmus meghamisítására, forradal­mi lényegének elvetésére törekedve, A revizionizmus, mint a marxizmus meghamisítására irányuló törekvés, a munkásosztály érdekeinek eláru­lását, a munkásosztály becsapását és a burzsoázia érdekének szolgálatát jelenti. A REVIZIONISTA nézetek, tartal­mukat tekintve, burzsoá nézetek, amelyeket egyes opportunisták a burzsoázia ideológiai lomtárából ko­tornak elő. Leleplezett törekvéseik közé tartozott, hogy a szocialista de­mokrácia erősítése címén alapjában szőröstöl-bőröstől tőkéseivel és nagy- birtokosaival együtt, a burzsoá de­mokrácia politikai rendszerét akar­ták restaurálni. Nálunk a revizionista nézeteknek Nagy Imre és a Losonczy-csoport volt a fő hirdetője. Nagy Imre jobb­oldali irányzata legkorábban a me­zőgazdaság szocialista építéséről val­lott nézeteiben került napvilágra. Közismert jobboldali tételei szerint „a kulák kapitalista gazdaság kivé­telével a nem szövetkezeti szektor is demokratikus úton fejlődik a szo­cializmus felé, azzal a különbséggel, hogy a szövetkezeti szektor gyor­sabban, a nem szövetkezeti szektor pedig lassabban fejlődik abban az irányban“. Nagy Imre a kisparaszti gazdaság szocialista fejlődéséről val­lott nézeteiben a szocialista fejlődés spontaneitása mellett foglalt állást, tagadta a párt és a szocialista állam tudatos szervező és nevelő munká­jának szükségességét. DE VAJON HOVA vezetnek az ilyen nézetek? Vajon használunk-e a dolgozó parasztoknak, ha elhallgat­juk, eltitkoljuk előttük jólétükhöz. felemelkedésükhöz vezető út elö- nyének megmutatását, ha lemon­dunk a termlőszövetkezetek szerve­zéséről és támogatásáról. A gyakor­lat, az élet azt mutatja, hogy ezzel nem használnánk, hanem ártanánk. A spontán fejlődés drága leckét ad­na, sok keservet, szenvedést, elsze­gényedést jelentene parasztgazdasá­gaink többségének s nagy mérvű ter­melési elmaradást az országnak. Bár Nagy Imre nézeteit erdeti formájá­ban már nemigen hirdetik, de a spontán fejlődésre való várakozás, a termelőszövetkezetek eredményének elhallgatása, a kisparaszti gazdál­kodás elvtelen dicsőítése stb. nem kommunista felfogásában még fel­lelhető. A revizionista törekvések zömmel a magyar sajátosságok felkarolásá­nak jelszavába burkolva jelentkez­tek. Ennek ürügyén aztán megtagad­ták a marixizmus-leninizmus alap­vető tanításának érvényét, a Szov­jetunió vezető szerepét. Elárulták a nemzetköziség, a proletár internacio­nalizmus eszméjét, s a nacionalizmus álláspontjára helyezkedve, a szocia­lista tábor egységének megbontására spekuláló uemzelközi imperializmus­nak tettek szolgálatot. Ma már ezek­re a nézetekre is vereséget mértünk és ilyen formában nyiltan nem je­lentkeznek. de a proletár internacio­nalizmus elmélyítése, a Szovjetunió­val való barátság, együttműködés erősítése egyik legfontosabb felada­tunk, ugyanakkor még hátra van a nacionalizmus leküzdése. A REVIZIONISTÁK különösen dü- hödten támadták a pártról, a prole­tárdiktatúra államáról és az osztály­harcról szóló lenini tanításokat. — Nagy Imre a párt vezető szerepét a népfronttal akarta felcserélni. Az állam szerepét olyan n?ó- d n hangsúlyozta, hogy ez a párt háttérbe szorítását jelentette. Kis­polgári, liberális nézeteket hangoz­tatott az osztályharcról, azt állítva, hogy a szocialista építő munka köz­ben az osztályellenség ellenállása és így az osztályharc is fokozott mér­tékben csökken. Állításukat az SZKP XX. kongresszusa határozatának meghamisítottam való magyarázásá­val próbálták alátámasztani, pedig a XX. kongresszus éppen a végletek ellen lépett fel és arra hívta fel a figyelmünket, hogy a szocialista épí­tő munka közben az osztályharcról, az osztályellenség létezéséről nem feledkezhetünk meg. Nyilt formá­ban most már ezeket a revizionista nézeteket sem hangoztatják, de ta­pasztaljuk, hogy helyenként az osz­tályellenség veszélytelensége mel­lett agitálnak, a nárt vezető szercbe ellen pedig a párt úgynevezett be­avatkozásai elleni tiltakozás, stb. módszerrel lépnek fel. Revizionista jelenség az ellenforradalom ellenfor­radalmi jellegének tagadása, az osz­tályellenség mentegetése stb. A REVIZIONISTA NÉZETEK egy­séges, összefüggő rendszert alkottak, felölelve politikai és gazdasági éle­tünk csaknem valamennyi kérdését. Gazdasági téren a teljesítménybér, az üzemek állami vezetése, a terme­lőszövetkezetek szocialista formai, stb. elleni fellépés mutatta törekvé­süket. A mai helyzet azt mutatja, hogy a Nagy Imre-csoport revizio­nista törekvéseire mért csapás után ezek még burkoltabb formában ta­lálhatók meg, mint korábban. Ezek a nézetett azonoan megvannak, táp­lálja őket a kispolgári, kistulajdonos! szőkíts és gondolkodásmód elleni harc bonyolultsága és nehézsége, a kispolgári tömegek nyomása. Fel­éleszti és táplálja azokat a nézeteket a szocialista tábor egyesegének meg­bontására, ereje gyengítésére törő imperialista körök propaganda had­járata, a Szabad Európának neve­zett rádió uszításai stb. Bizonyos tő­kés elemek még ma is előszeretettel ajánlják, támogatják a „nemzeti kommunizmus“ általuk elképzelt revizionista fogalmát. Ilyen hely­zetben pártszervezeteink, a többi fel­adat mellett, egy percre sem feled­kezhetnek meg a revizionizmus ve­szélyéről, erősítve, gyarapítva a párttagság marxista-leninista ismere­teit, biztosítsák a párt helyes politi­kájának érvényesülését. Nagy József*

Next

/
Oldalképek
Tartalom