Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-18 / 218. szám
„A színpadi btä az eiaadás stílusai" »**44*MMHM4HMMM«) jj | Dr. NÉMETH 1 : ANTAL * * 5 : nyilalkozatá : Dr. NÉMETH ANTAL, a kiváló magyar színpadi rendező a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött — ez a hír a színházi kultúra minden barátját nagy örömmel töltötte el — hiszen a vidéxi színházak legnagyobb nehézségei a rendezők fejlődésének megoldatlanságából adódtak. A kiváló színpadi szakember, a nagyfelkészültségű mű- 1 vész kecskeméti munkássága egyik legfőbb biztosítéka lesz színházunk fejlődésének. Az évadnyitó társulati ülés után lapunk munkatársa kérdéseket intézett Németh Antalhoz. Az alábbiakban közöljük kérdéseinkre adott válaszait. Első kérdésünkben rendezési elveiről érdeklődtünk. Németh 'Antal az alábbiakban válaszolt: A rendezési elvekről általában A színházi rendező tevékenysége köztudomásúlag rend Kívül bonyolult és az elmúlt fél évszázad folyamán különféle módokon határozták meg a rendezői tevékenység mibenlétét. Számos definíció született meg és hasonlóképpen számosak a különböző rendezői módszerek, irányok és törekvések. Szerintem minden vérbeli színházi ember kialakítja a maga módszerét és a maga elveit, amelyeket rendezői munkája közben követ. Meggyőződésem szerint — amely meggyőződésem negyedszázad óta nem változott — nem szabad ragaszkodnunk egyetlen olyan művészi irányelvhez sem, amely kizárólagos erővel akar érvényesülni, tekintet nélkül az előadandó mű szellemére, irodalmi jellegére. Én valamikor *>neo- realizmusnak« neveztem el azt az elvemet, amely egyetlen kötelező parancsot ismer, azt tudniillik. hogy a színpadon megelevenítendő mű szabja meg az előadás stílusát. Realizmus ez az irányzat azért, mert az irodalmi alkotást tekinti az egyetlen és végső realitásnak, — a- szó elé függesztett megkülönböztető határozószócska pedig utal arra, hogy ellentétben a konvencionális realizmussal, nem a szerzők által leírt színhely-instrukciót akarja a maga természethű valóságában a nézőknek megmutatni, hanem a drámai cselekményt, a színészi játékot hangsúlyozza,' annak minden művészi igazságával, de a színház sajátos és Különleges törvényeinek szem előtt tartásával. A VERSES TRAGÉDIA színpada vonalban, színben legyen ritmikusan tagolt és a képzőművészeti formák nyelvén a drámai művel tökéletesen összhangba forrva a vizualítás-versnyelvén szóljon a nézőkhöz. A mindennapok életét .megmutató és a hétköznap embereit, azok sorsát elénktáró színművek színpada lehet külső megjelenési tormájában Is realisztikus, azonban hiba lenne szerintem a »Szentiván- éji alom« vagy a »Csongor és Tünde« mesevilágának rendezői megjelenítésénél az álomszerű elemek mellőzésével a lényegre utaló, jelképszerű jelzések helyett a vaskos valóság színpadi keretének Prokrustes-ágyába kényszeríteni Shakespeare vagy Vörösmarty költői fantázia- csapongásait. MINDEN DARABNAK tehát megvan a maga jellegzetesen különváló stílusa ugyanúgy, mint ahogy Mozart operáit nem lehet Wagner zenedrámáinak stílusában, vagy Beethoven szimfóniáit Hendel, Haydn szimfóniáinak stílusában dirigálni. Moliere-t tehát moliereien, Shakespeare-t shakespeareien, Hauptmann »Bundá«-ját naturalisztikusan, Csehovot realisztikusan, a szimbolista drámákat szimbolikusan, Hasenclavert, Toliért, Breefitet expresszionisztikusan, a mai szovjet drámák túlnyomó többségét a szocialista realizmus szellemében kell színpadra eleveníteni. A RENDEZŐ FELADATA: a minél tökéletesebb beleélés az egész drámai műbe és a megele- vcnitésre váró mű egységes egészének átélése után képzeletének láthatatlan színpadán megjelenő előadást megvalósítani anyagban, tehát színészi játékban, a színész, köré tervezendő keretben, térben és fényben, az előadás egész ritmusában a függöny első felgördültétől összecsapódá- sáig. Téved, ha valaki azt hiszi, hogy ez valamiféle vegyes és a különböző produkciók között fellelhető tarka stílus-összevisszasághoz vezet. EGY RENDEZŐ legkülönbözőbb jellegű és átélósű alkotásainak egységét a rendező alkotó képzeletének egyéni és félreismerhetetlen jellege kell hogy biztosítsa. A különböző rendezői alkotásokat szétválaszthatatlanui összeköti az a tény, hogy a legnagyobb rendezők képzeletének is vannak korlátái, legkülönbözőbb alkotásaira is rányomja egyéniségének jellegét és ebből a szempontból tevékenysége a nagy karmesterek, egy Toscanini, Furtwängler, Karaján egyéni karmesteri stílusához hasonlóan a feltétlen egyéni rendezői stílus jegyeit viseli magán. (Folytatjuk) Tökéletes utánzás Egy wellingtoni vadász beszerzett egy farkashangot utánzó »csaicgatót«. Legközelebbi vadászatán tapasztalhatta, hogy a »csalogató« élethűen utánozza a farkashangot: megriadt vadmacska a szomszéd fáról a fejére ugrott, földre döntötte, ösz- szekaparta arcát, majd eliramodott. Bélyegnapi kiállítás előtt Szövetségünk ez évben is megrendezi a már hagyományossá vált kiállítást. Az idei kiállítás jubiláris, mert ez lesz a harmincadik. A Kecskeméti Bélyeggyűjtő Kör is megrendezi szokásos kiállítását. A kiállítást a Hírős Napok megnyitásával egyidejűleg nyitja meg és október 13-ig tartja nyitva. A kiállítás a TTiT Koháry u. 4. sz. alatti klubhelyiségében kerül megrendezésre és a Hícös Napok alatt, szepr. 28-tól okt. 1-ig délelőtt S órától este 8 óráig tekinthető meg, míg okt. 2-től 13-ig hétköznap délután 4 órától este 8 óráig és vasárnap délelőtt 10 órától 1 óráig és délután 3 órától 8 óráig tekinthető meg, A kiállítás megtekintése díjtalan. A Hírős Napok alatt a posta emlékbélyegzést ad, mely a vásár területén működő alkalmi postahivatalnál szerezhető meg. Az október 13. Bélyegnapon, a kiállítás helyén .»bélyeguapi“ enilek* bélyegzéssel ellátott bélyeg kapható« A kiállítás előkészítése már folyamatban van és eddig a kiállításra 18 felnőtt és 4 ifj.f.sági gyűjtő nevezett, Tekintettel arra, hogy a nevezési határidő szept. 20., így a kiállításra jelentkezők száma még emelkedni fog. Minden remény megvan arra, hogy a XXX. Bélyegnap alkalmával rendezendő kiállítás sikeresebb lesz, mint az elmúlt évi kiállítások voltak. már pedig az eimúít évi kiállítások is igen szép erkölcsi siker» értek el. »romi»——— Vjdonságok I Szovjetunió: Robert Burns, a nagy skót költő emlékere 40 k bé- í ]yeg. — A nemzetközi geofizikai [ ev '’alkalmából sorozatot bocsa» rottaK ki, amelynek első érte! ke: 40 k, napra irányított távcső ; ábrájával megjelent. ! Bulgaria: —• A boigár erdőségek vadjait ismerteti y most megje- ; lent 2, 12, 1(3, 44 st és 1 L sor. ’ A X. Kosanabaa európabajnoaság ; alkalmából. amelyet Szófiában rendeztek, 44 st bélyeg. I JsensziovaKia: Karéi Kiic (1881— ; 1926) a mélynyomó eljárás feltalálója és Josef Ressel (1793— 1857), a hajócsavar feltalálója emlékezetére 60—60 h bélyeg. Német Dem. Közt.: A lipcsei őszi vásár alkalmából 20 és 25 pf sor. A szeptemberi bélyegnapra 5 pf értékű bélyeg várható. L0 és 20 pf értékű sort bocsátanak ki a Nagy Októberi Szocialista Fórra c.alom évfordulójára. Ausztria: A Himalaya—Karakorum expedíció emlékezetére 1.5 seit bélyeg, a Gasherbrum II. (Széphegy) ábrájával. Belgium: A Brugge—Zeebrugge kikötő megnyitásának 50 évfordulójára 2 f bélyeg. 20 c és 2 ír emléksor abból az alkalomból, hogy i. Lápot belga király 126 évvel ezlőtt lepett belga földre. A cserkészet félszázados jubileumára 80 c és 40 f bélyeg. Kanada: Az ottawai UPU kongresz- szus alkalmából 5 c (templom és posta kiirt). 15 c (földgömb és postakürt) ser. Norvégia: Haakon király 85. születésnapjára 35 és 65 ő. sor. Svédország: Lagerlöf Zelma, Hobel- aijas írónő születésének centenáriumára novemberben két bélyeg várható. í j magyar bélyeg: Arany János halálának hetvenötö* diic évfordulója alkalmából 2 Ft-os címletben emlékbélyeget adott ki a posta. A Nagykőrösön tartott kiállítás és emlékünnep alkalmából a posta alkalmi bélyegzést is hasznai. Cj ifjúsági körök Lakitelek és Hetényegyháza álta- lanos^ iskoláinak diákjai bélyeg- gyújtó pedagógusok vezetése nielli ,?Í-Jueá§i bélyeggyűjtő kört alakítottak. A kecskeméti felnőtt kor tasiat örömmel vették ezt a bejelentést tudomásul és a két kör pat- ronalasat is vállalták. A két kör re- rövidesen katalógust és egyeb valamint bélyeg ajándékot fog a kor vezetősége juttatni. Salamoni ítélet Svájcban nemrég új szövegű nos« tabelyegzot vezettek be.- .„Nagyobb felelossegérzet — kevesebb alkohol a kormanykerekeknél.“ pert indítottak a posta ellen .üzlet- rontás“ címén. A bíróság a következő határozattal mászott ki a csá- vabol: A postának ugyan nem lehet megtiltani, hogy a gépkocsivezetőket józanságra intse, — másrészről azonban a józanság! propaganda valóban sérti a Likörgyárosok és bortermelők érdekeit. Leveleket és postai küldeményeiket éppen ezért nem szabad a kérdéses bélyegzővel ellátni. X. Az pillanatig sem vágódott az eszébe, hogy az imént még kísérleti nyúlnak szánta el magát. Természetesnek vette ezt is, mint annyi minden mást az életben. Azt, hogy kipróbálás nélkül semmi nem biztos és nem tökéletes. A repülőgép, az autók, az elektromosság, mind a gyakorlat után fejlődtek azza, amik. Nem tapintott rá, hát nem tapintott. A többi az orvosok dolga. Viszont az övé most következik. Elfoglalta a széket, amit az orvos kínált és nagyon határozottan kijelentette: — Holnap hazamegyek. Kertai doktor mosolygott. — Ilyesmit említett már Zsigmond főorvos urnák is, ha jól emlékszem. És én megismétlem őt: mihelyst annyira jól lesz, amennyire kell, mehet. Elkeseredetten ment vissza a szobájukba. Az érdeklődő Sáfárnak azt mondta: — Nem engednek. Bevágta magát a fal felé, kis idő múlva csak megfordult és a szintén hazakészülő. Sáfárnak elfojtott nevetéssel magyarázta: — Meg kellene tréfálni az orvosokat, Sanyika. Sáfár Sándor benne volt. — Jó, de hogyan? — Ma éjjel, pontosan 12 órakor kimegyünk a szobából, fogjuk egymás kezét, felindulunk az idegosztályra és közben énekeljük, hogy Mennyből az angyal feljött hozzátok. Képzelje, milyen zenebona lenne belőle! Újabb ötlet után keresgélt, mert rájött arra, hogy ez a sületlenség csak hosszabbítaná bennmaradásukat, de amúgy is nem gondolta komolyan, ei- nevetgéltek rajta addig, amíg Zsigmond főorvos lépett be. Elcsendesedtek. A főorvos megállapította: — Vígan vannak. Én mást hallottam. t— Aztán Borzsa Mártonhoz fordult: — Szívesen venném, ha elkísérne a szobámba. Borzsa Márton ment. — Most kikapok — gondolta. Majdnem úgy volt, de csak majdnem. A főorvos egyezséget ajánlott: — Négy hét türelmet kérek magától, és ha megtartja. ígérem, akkor gyógyultan elhagyhatja a kórházat. ß«es megyei norelli&táh I'öílor Jill!OSI BORISA MÁRTON ÉLNI ÁIKÁR Borzsa Márton nem fogott új panaszba. Komoly beszédet intéztek hozzá, ahhoz tartotta magát: — Valamennyi beteg között a legtürel- mesebb leszek. Ünnepélyes arccal nyitott a szobájukba. Kamaszosan a fiúkra kacsintott: — Letettem a íürelmességi fogadalmat. Aztán négy héten át megmutatta, hogy a türelemből is példát adhat. Az uíasi- ásokat pontosan betartotta, ette a diétás ételeket, a gyógyszereket nem dobta a mosdóba, az injekcióknál nem sziszegett, pedig néha mellé szúrt a tű. Zsigmond főorvos azt mondta: — Jól van. Kertai pedig ezt: — Heteket takarít meg. Sáfár, Kele, Fleischmann és Kormányos pedig a vidámságot hozták. Például egyszer Ivele letette a könyvet, amit olvasott és azt mondta vacsora után Fleischmannak: — Bandikám, papánk szörnyen unatkozik. hozz nekem egy kislányt, akinek szerelmet vallhatnék. Fleischmann széttárta a karját. — Hozok én, csak azt mondd meg. melyiket? — Azt a szókét, tudod, ott a felső folyosó végéről. Azt, szavamra, feleségül venném. Bandi meghajolt. — Legyen a kívánságod szerint, nagyúr. Mindjárt itt lesz. Alig múlott el néhány perc és már ott volt a leány. Bandi mutatta Kelét: — Tessék parancsolni, ez az a szerelmes fekete fiú. A leány ránézett, Kele az orráig húzta a takarót és röpke perc után már ismét a négy fiú és Borzsa Márton volt á szobában. Aztán nagy nevetés tört ki az ablakon, Máskor megint Kele és Fleischmann szórakozott. Kele a rádió fejhallgatóját kínozta, mert az nem szólt, de a csavarokkal nem bírt, kérte Fleischmannt: — Aggy bicskát. — Tudod, hogy -nincs. — Akkor a köromreszelődet. — Tessék. Bandi dobta és pontosan eltalálta Kele arcát. Borzsa Márton várta a kiadós káromkodást. Nem jött. Ehelyett ez következett: Kele Sándor nevetett. — Jól -.célzok Máskor dühöngött volna. Borzsa Márton meg, ki tudja miért, olyan jóleső örömet érzett. Megint máskor meg az történt, hogy Sáfár Sándorral beszélgetett és előtte való este Sáfár azt a kijelentést tette, legyen bárki is az, aki őt letegezi, még ha az ősz szakálla a térdét veri. is, azt ő visszategezi. Nem sokkal később Borzsa Márton a saját mestersége szépségét magyarázta Sáfárnak és a beszélgetés nevében valahogyan kicsúszott a száján: — Tudod, Sanyikám, ,.az úgy van... Máris rájött, hogy rosszul szólt és kérte: — Ne haragudjon, nem így akartain mondani. Sáfár pedig ezt válaszolta: — Tessék csak, papának szabad, papa más, papa nem kisebbíteni akart. A vérnyomásmérő pedig mind kevesebbet mutatott. Százkilencven.:: Száznyolcvan... Zsigmond főorvos megkérdezte: — Ne adjunk hozzá egy kicsit. Túl alacsony lesz már. — De hozzátette: — A türelmi idő tart, erről ne feledkezzen el, Borzsa Mártonnal madarat lehetett volna fogatni. — Bízza csak rám, főorvos úr. A látogatási napon a családjának nem mondta meg, hogy nagyot javult az egészségi állapota. Arról beszélt inkább, hogy nem tudja, meddig lesz még kint. Közben nem mert felnézni, mert minduntalan nevetni szeretett volna. A felesége azt hitte, hogy szomorkodik s vigasztalni próbálta: — Ránk ne legyen gondod, megvagyunk szépen, a fiúk is keresnek, csak maradj és gyógyulj meg. De azért a szeme könnyes volt. Borzsa Márton közelállt ahhoz, hogy átöleli a vállát és megmondja az igazságot, de a ravasz kis ördög a meglepetésért benne ficánkolt és azt mondatta vele: — Mindig csak feküdni, feküdni, be- letébolyodik az ember. Sajnáltatta magát; Sáfár, Kormányos és Fleischmann csak nézték, Kele többször nyitotta a száját, hogy megmondja a valóságot, de amint csodálkozva tekintettek Borzsa Mártonra, észrevették, hogy gyengéden az ajkához emeli az ujját. Akkor jöttek rá: meglepetést akar. Akkor legyen meglepetés. Kedden pedig bevonult a szobába a nagyvizit. Szokásosan körülállták az ágyát. Zsigmond főorvos megfogta a pulzusát. — Hogy vagyunk? Katonásan pattant fel. — Köszönöm, nagyon jól; — Ezt csak azért mondja, hogy haza* mehessen. — Nemcsak azért, tényleg jól vagyok; Zsigmond főorvos a nővérhez fordult; — Tegye fel a vérnyomásmérőt. Az százhetvenet mutatott. Zsigmond főorvos levette a láztáblát; — Holnap hazamehet. S boldogan hangzott a hála mindenért: — Köszönöm szépen. Kezetfogtak. Amint az orvosok kimentek'a szobából, Borzsa Márton leperdült az ágyról, lerángatta a ' fiúkat is, a nyakukba akasztotta a karját és körtáncot jártak, *«= Vége