Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-12 / 213. szám

A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány

nyilatkozata

az ENSZ különbizottságának jelentéséről

Az ENSZ XI. közgyűlése az ön. »magyar kérdés« kivizsgálására öttagú különbizottságot küldött ki (A 1132. sz. határozat), hogy »közvetlen megfigyelést szervezzen és állandósítson Magyarországon és másutt, tanúkat hallgasson ki s belátása szerint bizonyítékokat és információkat gyűjtsön és ténymegállapításairól jelentsen a közgyűlésnek«. Ez a határozat súlyosan sérti az ENSZ alapokmánya II. cikk 7. pontjában foglalt alapelvet, amely szerint az alapokmány »egyetlen rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzetek Szervezetét arra, hogy lóyan ügyekbe avatkozzék, amelyek lényegileg -valamely állam belső joghatóságának körébe tartoznak és nem kötelezi a tagokat arra sem, hogy. ilyen ügyeiket a jelen alapokmánynak megfelelő rendezési eljárás alá bocsássák.«

A magyar kormány ismét kijelenti, hogy a XI. ülésszak közgyűlése a különbizottságot az alapokmányban foglalt alapelvekkel ellentétben küldte ki, ez beavatkozás a Magyar Népköz- társaság belügyeibe és működése ezért jogtalan. A magyar kormány — amely tisztelettel adózik az ENSZ-nek — sajnálatosnak tartja, hogy ezt az emberiség magasztos céljainak megvalósítására létrehozott szervezetet Magyarország belügyeibe való beavatkozásra használják fel.

A különbizottság jelentésében szereplő elferdített tényekkel, a jelentés rágalmaival szemben a magyar kormány szükségesnek tartja kijelenteni a következőket:

á.

1. Az 1956. október 23 és november 4-e között Magyarországon kirobbantott fegyveres felkelés a Magyar Népköztársaság alkotmányos állami és társadalmi rendjének erőszakos úton való megdöntésére, a korábbi Horthy-fasiszta rendszer visszaállítására, a magyar nép társadalmi haladása ellen irányult — következésképpen október 23 és november 4-e között Magyarországon ellenforradalom volt.

2. Az ellenforradalmi felkelést nyugati imperialista körök készítették elő, robbantották ki és támogatták.

3. Magyarországon az ellen- forradalom szervezői és irányítói a volt kiváltságos osztályok tagjai, előjogaikat elvesztett feudális, arisztokrata, nemesi körök és a hatalomból kiszorított Horthy-fasiszta elemek voltak.

4. A fegyveres ellenforradalmi lázadást segítette Nagy Imre és a kormányba is beépült csoportjának esküszegő, áruló, alkotmányellenes tevékenysége.

5. A forradalmi munkásparaszt kormánynak az ellenforradalom idején végrehajtott és további intézkedései azokon a kötelezettségeken alapultak, melyeket a magyar nép érdekeit híven kifejező és biztosító alkotmány a mindenkori kormány számára kötelezően előír. Ezek az Intézkedések az ország törvényes rendjének védelmét szolgálták.

6. A fasizmus feléledésének megakadályozását megkövetelik a mindenkori magyar kormánytól nemzetközi kötelezettségei is. Többek között a szövetséges és társult hatalmak által 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés 4. cikke, amely szerint »... Magyarország, amely a Fegyverszüneti Egyezmény értelmében intézkedett magyar területen minden fasiszta jellegű politikai, katonai, avagy katonai színezetű szervezetnek, valamint minden olyan szervezetnek feloszlatása. iránt, amely az Egyesült Nemzetekkel szemben ellenséges propagandát, ideértve a revizionista propagandát, fejt ki.

a jövőben nem engedi mégolyán effajta szervezeteknek fennállását s működését, melyeknek célja az, hogy megfossza a népet demokratikus jogaitól.«

7. Azonos kötelezettséget ró a fasizmus újraéledésének megakadályozására a mindenkori magyar kormányra az ENSZ alapokmánya is.

8. A magyar forradalmi munkás-parajt kormány alkotmányos és nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően és az ország törvényei alapján szembeszállt az ellenforradalmi felkeléssel. Figyelembe véve, hogy az ellenforradalmat nyugati imperialista körök szervezték és ez a békét súlyosan veszélyeztette, a magyar kormány — mint a varsói szerződés egyik aláírója — kérte a Szovjetunió kormányát, hogy a magyar fegyveres erők támogatására bocsássa rendelkezésére a szerződés alapján Magyarországon tartózkodó csapatait. A magyar fegyveres erők a szovjet csapatok támogatásával felszámolták az ellenforradalmat, helyreállították az ország törvényes rendjét.

A magyarországi ellenforradalom felszámolása magyar belügy. A magyar kormány intézkedéseiért egyedül az ország legfelsőbb államhatalmi szervének, az országgyűlésnek tartozik felelősséggel.

9. Azzal a torz képpel szemben, amelyet Magyarországról a különbizottság fest, a valóság az, hogy a magyar kormány és a dolgozó magyar nép helyreállította az ország alkotmányos, törvényes rendjét. Gazdasági életünk stabilizálódott. Az ország lakosságának politikai, kulturális élete és gazdasági tevékenysége normális mederben folyik.

Az elmondottakat teljesen nyilvánvalókká teszik a következő tények:

II.

1945 óla egymást követik az imperialista beavatkozási kísérletek hazánk belügyeibe.

Az ország felszabadulását követő első években az imperialista körök még úgy látták, hogy a Horthy-fasizmus megmaradt belső erői elegendők arra, hogy támogatásukkal, belső összeesküvések útján, visszaállítsák a Horthy-rendszert. Az összeesküvések közül utalunk a Nagy Ferenc által szervezett államcsínyre, amelyet az Amerikai Egyesült Államok akkori budapesti követével, Chapinnel együtt készített elő. Ilyen összeesküvést szervezett az amerikai követség közvetlen közreműködésével, az általuk — a nemzetközi jog megsértésével — most is bujtatott Mindszenty József is.

Az amerikai imperialista körök, becsapva az amerikai és angol nép millióit, akik gyűlölik a fasisztákat és súlyos áldozatokat hoztak a második világháborúban a fasizmus ellen folytatott harcban, a második világháború végén a Nyugatra űzött fasiszta fegyveres egységeket az általuk megszállt területeken összegyűjtötték és ezeket Ausztria és a Német Szövetségi Köztársaság területén létesített és irányításuk alatt álló központokban, katonai táborokban ma is fegyverben tartják (Frankfurt am Main, Düsseldorf, Reichenbach, Kaiserslautern, Stuttgart, Salzburg stb.). Ezekről a helyekről kém- és diverzánstevékenységet' is folytatnak a Magyar Népköztársaság ellen. A Nyugat-Németor- szág területén levő katonai és kémszervezetek tevékenységét a müncheni központ irányítja, amely a Marie Theresie Strasse 43. szám alatt működik és amelynek egyik amerikai vezetője — az utóbbi időben — Singer alezredes. Szervezeteik különféle fedőnevek alatt működnek. Zirn- doríban az Altwerd Strasse 8,

szám alatt pl. egy ifjúsági otthon működik, amely valójában az amerikai hírszerző iroda (CIC) iskolája. Vezetője a német származású Reicher.

Azzal a szándékosan valótlan állítással szemben, hogy az elmúlt év őszén Magyarországon spontán népi felkelés tört ki, cá- foihatatlanul bizonyítható, hogy október 23-án éjjel a fővárosban 27 kilométeres sugarú körzetben több ponton egy időben egységes katonai terv szerint összehangolt fegyveres támadást intéztek fontos állami és katonai intézmények ellen. Ostrom alá vették a Rádiót, a nemzetközi vonalak telefonközpontját, a pályaudvarokat és más közlekedési csomópontokat. Előre felkészített szervezett rohamcsoportok megtámadták a Vili., IX., XII., XIII. kerületi laktanyákat, a IX. kerületi íegyverraktárakat és a II.,

VIII. XI. és XIII. kerületi katonai objektumokat, a II., VIII., XIII. kerületi gépkocsi-telepeket.

A fegyveres felkelés ellenforradalmi, fasiszta jellegét domborítja ki és bizonyítja az is, hogy október 23 és november 4 között újra megalakultak a második világháború után betiltott fasiszta pártok. 17 reakciós, fasiszta párt alakította meg országos központját és kezdte meg működését. Közöttük Horthy hírhedt kormányzópártja, a Magyar Élet Pártja, a Fajvédő Keresztény Magyar Párt stb. Az ország különböző helységeiben jóval nagyobb számban alakultak különböző néven fasiszta pártok. Komárom megyében S zom ód és Tát községekben, Győr megyében Téten stb. szervezkedett a nemzetközi közvélemény előtt Ismert náci párt, a Nyilaskeresztes Párt is és a házak faiain megjelent a horogkereszt. A nép vívmányait támadó reakciós, fasiszta pártok fellépésének velejárója volt a nemzetközi gyűlölködés felszítása, az irredentizmus, az antiszemitizmus és a fehérterror.

Az ellenforradalmárok százával gyilkolták Budapesten és szerte az országban a különböző világnézetet valló haladó embereket, kitüntetett munkásokat, termelőszövetkezeti elnököket, köztisztviselőket. Pápán és Miskolcon dolgozó embereket gyilkoltak meg csak azért, mert zsidók voltak. Budapesten 1700, az országban több mint háromezer halálraítélt bebörtönzöttet csak a forradalmi munkás-paraszt kormány idejében bekövetkezett fellépése mentett meg az életnek. A meggyilkoltak között nem akadt egyetlen volt gyáros, föld- birtokos vagy a Horthy-rendszer államhatalmi szervezetének volt tagja.

A »népi« és »spontán« jelleg világos cáfolata, hogy az ellenforradalmárok fegyveres csoportjai saját katonai bázisuk kiszélesítése céljából tervszerűen, egységesen megszervezve kiszabadítottak a börtönökből 3324 háborús bűnöst, népellenes bűnöst, fasisztát, kémet, összeesküvőket stb. és 9962 jogerősen elítélt közönséges bűnözőt (gyilkosokat, rablókat, tolvajokat stb). Ezeket azonnal felfegyverezték.

Az ellenforradalmi bandák raboltak és gyújtogattak. Felgyújtották és kirabolták a Corvin Aruházat, a Magyar Divatcsarnokot, a Minőségi Állami Áruházát, a Napsugár Áruházat stb. Felgyújtották a Nemzeti Múzeumot, a Royal Szállodát és több más középületet.

Az ellenforradalom a magyar népnek rendkívül nagy anyagi károkat is okozott. Csak az elrabolt és elpusztult áruk értéke sok százmillió forint. Az ellen- forradalom által okozott kár 22 milliárd forint.

A nyugati imperialista körök uszításának, felelőtlen ígérgetésének és csábításának hatására mintegy 180 000 ember —■ köztük

több mint 30 000 fiatalkorú gyermek — hagyta el hazáját és tengődik ma nehéz sorban, kevés kivétellel nyomorban, idegen földön.

Nagy Imre és kormányon belüli csoportja alkotmányellenes intézkedéseivel a törvényes rend ellen támadt, az ellenforradalmat támogatta. Legkirívóbb törvénytelen, alkotmányellenes intézkedései;

a) Semmibe vette az ország legfőbb államhatalmi szervét, az országgyűlést, sőt önhatalmúlag intézkedést tett annak feloszlatására.

b) Félreállította az Elnöki Tanácsot, egyetlen intézkedését sem terjesztette jóváhagyásra az Elnöki Tanács elé.

c) Megszüntette a kormány működését és alkotmányellenesen egy szűk kabinettel kormányozott.

d) Betetőzésül ellentétben az országgyűlés által megszavazott 1955. év III. számú törvénnyel és a nemzetközi joggal, felmondta a varsói szerződést, kierőszakolta a szovjet csapatok visszavonását Budapestről. Mindez nyilvánvalóvá teszi Nagy Imre és társainak esküszegését, árulását.

Az Amerikai Egyesült Államok és más nagyhatalmak imperialista körei — mint már erre utaltunk — a békeszerződésben vállalt kötelezettségeik ellenére évek óta segítik és szervezik a fasiszta propagandát és előkészítették az októberi ellenforradalmi felkelést. Ennek bizonyítására szolgálnak a következők:

a) A népi demokratikus országok ellen irányuló aknamunka céljaira már a második világháború befejezése után közvetlenül nagy összegeket fordítottak, majd az Amerikai Egyesült Államok szenátusa megszavazta az ún. »1951-es Kölcsönös Biztonsági Törvényt«, amely 100 millió dollárt, 1956 óta évi 125 millió dollárt biztosít a népi demokratikus országok aláaknázásának céljaira.

b) Az amerikai kongresszus 1950-ben beiktatta az ún. Lodge- törvényt, amelynek célja az volt, hogy kommunistaellenes légiók toborzását segítse elő. A légió létszámát 12 500 főben állapították meg, amelyet a továbbiak során 25 000-re kívántak felemelni. A légiók tagjait a szocialista országok menekültjeiből toborozzák. Ezek az emberek különböző kiképzésben részesülnek és az amerikai hadseregben eltöltött szolgálat után megkapják az amerikai állampolgárságot.

c) Kidolgozták a népi demokratikus országok rendje megdöntésének ún. kétlépcsős stratégiai tervét. Ezek szerint az imperialista körök minden eszközzel támogattak minden olyan belső érőt, amely a népi demokratikus rend ellen mozgósítható.

d) Stratégiai terveik megvalósítása, aknamunkájuk hatékonyabbá tétele érdekében Münchenben agitációs és propagandaközpontot is létesítettek, amely szorosan együttműködik a kém- és diverzánsszervezetek központjával. Két rádióadót (Szabad Európa, Amerika Hangja) tartanak üzemben, amelyek a Magyar Népköztársaság, rendszerét és kormányát gyalázó műsort sugároznak, biztatják az ellenforradalmi elemeket, felszólítják őket a rendszer megdöntésére. Ezek a rádióállomások az ellenforradalom alatt a lázadók tevékenységének fő irányítói között voltak. A Szabad Európa-rádió Bell ezredes nevű munkatársa, akiről tudjuk, hogy amerikai kémszervezet alkalmazottja, szabta meg a taktikát és diktálta a követeléseket. Amikor pl. a magyar kormány a vérengzések megszüntetése céljából tűzszünetet hirdetett és ezt a törvényes fegyveres alakulatok be is tartották, : Bell ezredes arra utasította a Iá- 1

zadókat, hogy ne tartsák be a tűzszünetet, ne adják ki kezükből a fegyvert, hanem folytassák a harcot a törvényes rend teljes széjjelzúzásáig. Az Amerikai Egyesült Államok és más nagyhatalmak imperialista körei kémeket, diverzansokat küldtek országunkba, segítségükkel ellen- forradalmi szervezeteket hoztak létre (Fehér Partizánok, Hűségmozgalom stb.). Ezek tevékenységét a Szabad Európa-rádión keresztül irányították, amely jelzett adásokkal tartott kapcsolatot a Magyarország területére dobott ellenséges csoportokkal.

e) A müncheni propaganda központból szervezték a Magyarország ellen irányuló ballonakciókat is, amelyek segítségével röpcédulákat juttattak el országúméba. Ballonok útján terjesztették az általuk életrehívott ellenforradalmi szervezetek céljait szolgáló röpcédulák egy részét, így pl. az 1956 elején »nemzeti ellenállási mozgalom« néven szervezett fasiszta-mozgalom röpcéduláit. Ezeket Münchenben nyomtatták.

f) A Magyarországról kiszökött politikusokból, akik a megdöntött Horthy—Szálasi-rendszer visszaállítását tűzték ki feladatukul, megalakították az ellen- forradalmi emigráció vezérkarát, minden szükséges anyagi eszközzel ellátták őket, és az Amerikai Egyesült Államoktól kezdve, a magyar határig, szabad mozgást biztosítottak számukra. Támogatták a kifejezetten fasiszta emigráns szervezeteket, mint amilyen a kisbarnaki Farkas Ferenc^ volt Horthy-vezér- ezredes által vezetett ún. »Magyar Szabadság-mozgalom«, a »Magyar Harcosok Bajtársi Közösségé«-!, amelyet Zákó András horthysta vezérőrnagy vezetett és vitéz Sónyi Hugó, volt horthysta vezérezredes csoportját. Támogatták a Szálasi-féle hitlerista politikát folytató hungarista mozgalmat is, amely Salzburgban lapot ad ki.

g) A felsorolt szervezetek tevékenységével összhangban dolgozott számos nyugati hatalom budapesti követségének több vezetője és beosztottja is. Ezeknek a magyar belpolitika kérdéseiről szerzett értesüléseit arra használták fel, hogy kidolgozzák a Magyarország törvényes rendje felforgatásának taktikáját. Erre vonatkozóan pl. a budapesti amerikai követség 1949. április

28-i A 349. sz. táviratában tett javaslatot. 1953-ban C. R. Ravn- dal követ és George Abbot követség! tanácsos kidolgozta Magyarország alkotmányos rendje felforgatásának részletes, taktikai programját. Ezek a jelentések az ország gazdasági és politikai fejlődésének akadályozására irányuló taktikai elképzeléseiket tartalmazzák és az Amerikai Egyesült Államok kormányának hivatalos politikájában is érvényesültek. A követségek beosztottjai közül többet kémtevékenységen értek és emiatt ki kellett utasítani őket országunkból. Ezek a követségek az ellenforradalom kirobbanása előtt, alatta és azt követően is szoros kapcsolatot tartottak a külföldi és a Magyarországon létrejött ellenforradalmi szervezetekkel, tanácsokat adtak nekik, kapcsolatot létesítettek közöttük. Ilyen tevékenységet fejtett ki Cowley, az Egyesült Királyság budapesti követségének katonai attaséja, aki az ellenforradalom ideje alatt rendszeres kapcsolatot tartott fenn Maiéter Pállal, a fegyveres felkelés egyik katonai vezetőjével,- Maiétert tanácsokkal látta el, tájékoztatta őt a magyar és szovjet fegyveres erők mozgásáról, egyben széleskörű adatgyűjtést folytatott a magyar néphadsereg felszerelésének megállapítására. A Maiéter és Cowley kö(Folytatás a 6. oldalon)