Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-04 / 206. szám

fjlijesüLt trtwel étóz6sfoöNj|

A Kiskunfélegyházi MÓRA FERENC MŰVELŐDÉSI HÁZ erőfeszítései

40 vagon export egy nap alatt

A KISKUNFÉLEGYHÁZI művelődési ház korábbi vezetői bizony nem sokat foglalkoztak a város művészeti életével. Az eredmények egy része kirakat- jellegű volt, nem táplálkozott a tényleges adottságokból, felszínen mozgott. Jó ideje nem törődött például senki az egykor virágzó, szép eredményeket felmutató képzőművészeti körrel. Ezeknek a hibáknak a megszüntetésére határozta el magát a párt és a tanács támogatásával a művelődési ház új vezetője. Osváth László.

Mi legyen az első lépés? Ügy gondolta, az lesz a leghelyesebb, hogy ha az eddigi eredményeket számba veszi a művelődési ház vezetősége, s azokból kiindulva készít megfelelő programot. Ilyen számadástétel lesz a célja a szeptember 15-én megnyíló képzőművészeti, foto, valamint népművészeti és néprajzi kiállításnak. A helyi festők, szobrászok, grafikusok, amatőr fényképészek mutatják be majd legsikerültebb műveiket és megindult máris a népművészeti anyag összegyűjtése. A környék népművészetének és néprajzának legszebb darabjait két csoportra osztva mutatják majd be. A múltra vonatkozó anyagot a kitűnő gyűjteménnyel rendelkező helyi múzeum bocsátja a kiállítók rendelkezésére. Az újabb anyag összegyűjtésére a helyi nőtanács aktivistái vállalkoztak.

A MŰVELŐDÉSI HÁZ azonban sajnos, a mai követelményeknek már aligha felel meg. Eléggé elhanyagolt, rideg képet mutat, nem is beszélve arról, hogy az ellenforradalom időszakában született döntés alapján két klubhelyiséget és egy irodát a KIOSZ igényelt ki saját céljaira. Ha azt akarják Kiskunfélegyházán, hogy a helyi művelődési ház valóban a legszélesebb dolgozó rétegek otthonává váljék, bizony bővítésre lesz szükség, és nagyon jó lenne, ha a városi tanács közösen tenne erőfeszítéseket a KlOSZ-szal a he- lyjség-problépaák megoldására. A kultúrháznak szüksége volna a más célra igénybevett helyiségekre, hiszen annak idején, amikor még pezsgő élet színhelye volt, akkor is szűknek bizonyult.

MÉG AZ ELLENFORRADALMAT megelőző időben szóbake- rült, hogy a volt Korona Szálló jelenleg is eléggé kihasználatlan helyiségeit átadja a honvédség a városnak. Erre azonban nem került sor, pedig talán ez a megoldás volna a legcélszerűbb, hiszen minden igénynek megfelelő he- lyiség-komplekszum állna ott a kultúrálódni vágyó kiskunfélegyházi dolgozók rendelkezésére. Talán a közeljövőben megoldódik ez a nehéz kérdés, mert ismét lépéseket szándékoznak tenni a Korona Szálló jó kihasználása érdekében.

Pedig a művelődési ház vezetősége máris kapcsolatot teremtett a legkülönbözőbb társadalmi szervekkel. Alakulóban van a »Verskedvelők klubja«, amelynek a célja Kiskunfélegyháza irodalom iránt érdeklődő dolgozóinak tömörítése irodalmi és esztétikai önképzés céljából.

JELEN PILLANATBAN sajnos még bizonyos húzódozás jelentkezik a KISZ részéről, hogy részt vegyen a művelődési ház életében. Nem egy KISZ-tag kinyilvánította már véleményét, hogy szívesen működne együtt a kultúrházban a színjátszás, a népi tánc fellendítése érdekében.

Annál szívesebb támogatót talált a művelődési ház vezetősége a nőtanácsban. Szabás-varrás és kézimunka tanfolyamok megindítását határozták el, s a szervezésben a nőaktíva készségesen segít.

ősszel megindulnának az ismeretterjesztő előadások is. Három nagyobb előadás rendezése van a szeptemberi programban. Az első kettő a magyar sajtó tör- i ténetét ismertetné, a harmadik{ pedig a házasélet egészségügyi problémáira adna választ. Szeptember ötödikén a program szerint találkozót tartanak majd idős kommunistákkal,

AZ ELLENFORR AD AI,OM

sok zavart, bajt okozott Kiskunfélegyháza kulturális életében is. A Bányászati Berendezések Gyárának kulturális életével kapcsolatban már tettünk erről említést. Most az lenne a legfontosabb, hogy ezeket a károkat helyrehozzák és minden társadalmi szerv, intézmény — együttműködve az egyik helyi legfontosabb kulturális intézménnyel, a Móra Ferenc művelődési házzal — közös erőfeszítéseket tenne a nagy cél megvalósítására.

A vasárnapi piacon nagy felhozatal volt a gyümölcs- és [zöldségfélékből. A MÉK tele- |pén összesen 8000 mázsa árut [vásároltak fel egyetlen délelőtti ön. Szőlőből szinte a legtöbb, {körülbelül 500 mázsát vásárolt fiel és szállított tovább a MÉK.

Szilvából és dinnyéből 3—3000 mázsát;

A felvásárolt szőlő- és gyümölcsfélékből és zöldségből még a vasárnapi nap folyamán 40 vagonnal továbbítottak exportra. Főként görögdinnyét, szőlőt, szilvát és vöröshagymát.

Kertészek, gazdasszonyok figyelmébe

| A konyhakertekben veszedel- ?mes kártevő a káposztabagoly- pille. Hernyói nyár elején a káposzta-és répafélék leveleit rágja, ilyentájban pedig a második ^nemzedék a fejeskáposztában járatokat fúr. Kevés hernyó is Igen sok kárt tehet a káposztádé jek összefurkálásával. Ha a hernyók még nem vágták be magukat a káposzta belsejébe, akkor még DDT-porozással védekezhetünk, egyébként a járatokból drótcsíptetővel piszkáljuk ki; Agritoxot ne használjunk a hernyók ellen, mert a káposzta a vegyszer kellemetlen szagát átveszi és élvezhetetlen lesz, sőt a talaj is megtartja 3—4 évig a büdösséget.

A kis Faragó Pisti két nap óta megkomolyodott, s peckesebben járkál odahaza, mint azelőtt. Valahogy nagyobb fiúnak érzi magát, s csintalanságában sem olyan égbekiáltóan rossz.

Pisti most megy első osztályba. Édesanyja már megvásárolta számára a szükséges füzeteket, a fényesre lakkozott tolltartót, s a mindennél többet érő, bőrből készült hátitás- kát. Igen, mert Pista most indul első önálló útjára.

Amikor édesanyja kimegy a szobából, a szekrényből kilopja a hátitáskát, gondosan belerakosgatja a füzeteket, párnás ujjaival megsímogatja, majd felakasztja a vállára. Oda merészkedik a nagy tükör elé, végigméri magát benne tetőtől talpig, s mintha ez ragyogna a tekintetén: mától kezdve másképp kell, hogy beszéljetek velem, felnőttek,

(A't&Cb (íC-SOmI 000

néhány hét, s már én is ismerkedem a betűkkel!

Tetszeleg magának. Ilyen jól talán nem feszül senkin sem a hátitáska, s a színe, hát az egyenesen káprázatos. Rozsdabarna. Ha jól emlékszik, van az édesapjának ilyen színű ruhája, amit ha felvesz, valósággal megszépül.

Az arca komoly, a tekintete kimért, s úgy jár le- s fel a szobában, mintha országos gondok foglalkoztatnák.

— Büszke lehetsz rám majd, te rozsdabarna hátitáska, nem fogsz szégyent vallani velem, csak győzd majd az ötösöket hazahozni!

— Akkor- veszi le a hátáról, .ha meghallja édesanyja lépteit, mert ilyenkor/mégis csak gyermek lesz, arca elpirul, a táskát hirtelen elrejti a szekrényben, s

idegesen matat, mintha keresne valamit, pedig dehogy, senkinek sem akarja elárulni, hogy neki tetszik ez az ünnepélyes készülődés.

öccsével szemben is szigorú. Már nem engedi meg, hogy kisfiúnak kezelje. Ha rossz fát tesz a tűzre, erélyesen rászól, mert egy iskolás fiúnak már a rendre is kell gondolnia. Ügy vigyáz tekintélyére, mint a szeme- fényére. Ha a négyéves Juditka csúfolni merészeli, kihívja a kertbe és a nagy diófa lombjai alatt megmagyarázza neki, hogy ő már iskolás, s vele másképpen kell beszélni ezentúl. S ha húga nem akarja elhinni, amit mond, megmutatja neki a hátitáskát, a különböző füzeteket. Ennél nem kell nagyobb bizonyíték egy négyesztendős gyermek számára,

Délelőttönként, amikor édesanyja a piacon van, kinyitja a ruhás- szekrény ajtaját s megnézegeti ruháit, tisztasági szemlét tart. Vajon melyik nadrágjáról hiányzik gomb, hogy melyik kabátján göm- bölyödik a zsíros kenyér emléke? Örömmel tapasztalta, hogy ezeket a szépséghibákat már eltüntette édesanyja szerető, gondoskodó keze.

így telnek Pisti napjai. Egy szép napon csak azt veszi észre, hogy már le tudja írni a nevét, ismeri a betűket, s talán már önálló _ levelet is tud írni az' édesanyjának. Döcögve, karistolva vési még a betűket, de a görbe sorok hullámzásában már benne dobog a szíve és a lelke.

S amikor kezébe veszi a tollat, nem is gondol arra, hogy a mama ujjai is segítenek az első betű megformálásában.

Bieliczky Sándor

c8»§c>KScgaKS<3ícR^c8oir<«c8a<3<soiH^Q§cwscisai<>8^^ <aosor<^cgcs<«cgaH«aiWH^csa<si«3§oK®cs^^

KINCSES FERENC;

Legalább megmutatta*

A debreceniek szórakozni, pihenni a Nagyerdőre járnak. A pécsiek minden öröme, kultuszuk legfőbb tárgya a Mecsek. A soproni Löwerével büszkélkedik, a kaposváriak pedig szabad idejükben Fonyódra futnak és Badacsonyba rándulnak át.

Minden városnak, minden valamirevaló községnek megvan a maga jellegzetes, nemzedékről nemzedékre öröklődő, kedvelt szórakozása. A baranya- sellyelek a Drávára mennek, és rendszerint a zokogai csárdában virradnak meg, ahol állítólag a híres somogyi betyár, Patkó Pista fokosa nyoma még ma is látszik a mestergerendában.

Soha olyan jó nyúlpaprikást nem ettem, mint Csurgón, ahol pinceszer baráti asztal a legkedvesebb időtöltés.

A legízletesebb halpaprikást Szerelőién főzik, az öreg Duna mellett. Mint mondják, az asszonyok is ott a legszebbek az egész Dunatájon. Nem véletlenül. Az ősi bessenyővér — úgy látszik — nem vált még vízzé.

De olyan tömeges népsportot, olyan mindenki szórakozását, mint Baján, még sehol sem tapasztaltam, pedig itt- ott már megfordultam kerek kis hazámban, de még azon is túl.

Itt minden ember sporthorgász, vagy ahogyan itt mondják, »pecál«.

Pecálnak a kisgyerekek, a ktsz-ek komoly dolgozói, a bútorgyár és a posztógyár kékzubbonyos munkásai, a fehérarcú ‘ orvosok és az örökké aggályoskodó pedagógusok. Pecál a városi tanács, az adóhivatal és a MÁV, pecál a tszcs és a földművesszövetkezet, de minden magára valamit is adó, jóravaló »maszek«.

A várost körülvevő sok víz miatt valóban érthető is e népszerű szórakozás. Demokratizmusa miatt pedig egyenesen kívánatos is. Nemcsak a legkülönbözőbb korú és foglalkozású emberek,

* A megyei tanács irodalmi pályázatán második dijat nyert elbeszélés,

de a soknemzetiségű Bácska minden népe megtalálható a pecálók között. Még a nők sem hiányoznak a változatos galériából.

Ebben a városban a ranglistát nem a ház- és földtulajdon, nem az évi jövedelem, nem is az elért funkciók jelölik, hanem a halászzsákmány nagysága, mennyisége és minősége.

Odrobinyák Géza szerelme Pongrácz Katókával egy 8.5 kg-os pontyfogással kezdődött és még ma is boldog házasok.

Vujevics Péró azért vált el a feleségétől, mert nem ludott rendes »csuszát« (halcsalétek) készíteni. Kis Jóska, a ktsz elnöke lett röviddel azután, hogy nagyharcsát fogott a Dunából. Egyesek szerint semmi összefüggés nincs az elnökség és a halfogás között, de abban a tagság egyetért, hogy holmi »pícéző« mégsem való a ktsz élére.

Kiszlinger Jánost kigolyózták a »klubból«, mert a feleségét »pecázás« ürügye alatt csalta-csalogatta éveken keresztül. (Halat azért mindig vitt haza a ravasz kópé, a halászoktól vásárolta.)

Sánenberg-Sagódi a vizen is halt meg horgászás közben. Rossz-szívű ember volt, valami nagyon felizgatta. Szomszédja szerint igen-igen nagy halat szalasztott el.

Egyszóval Baján a pecálás élet s halál kérdése. Elkíséri az embert a bölcsőtől a koporsóig. Hírnév, boldogulás, szerelem, szerencse mind a vizek mélyén, halformában vár a bátor vállalkozókra. Minden pecáló tarsolyában hordja a marsallbotot, illetőleg markában fogja a sorsát jelentő pecálónyelet. *

Pimperlák Károly tanár úr, a matematika és a fizika helyi szaktekintélye, az Élet és Tudomány előfizetője és rendszeres olvasója, a gyerekek becézve . csúfolt »Pimpije« néhány évi tanulmányozás után mindent világosan felismerte. De mint afféle alapos, pedáns pedagógus, előbb hónapokon át halár

szati tanulmányokkal foglalkozott, mielőtt »sporthorgászengedélyt« váltott volna.

Gondosan áttanulmányozta Hermann Ottó: A magyar halászat című könyve mindkét kötetét. Elolvasta és kijegyzetelte Jankó János: A magyar halászat eredete című munkáját. Megnézett két keskenyfilmet a francia és az amerikai sporthorgászok életéről. Ezenkívül minden szabad idejét a helyi »pecások« megfigyelésével töltötte. Hosszú, nyurga alakját ott lehetett látni mindenütt, ahol vízi emberek, halászok és pecások foglalatoskodtak.

Látta a villantóval történő balintfo- gást, ott volt a Nagy Dunán, amikor a szentjánosi tanító a 27 kg-os nagyharcsát kifogta, de nem volt valamire való nagyságú hal, amelynek horograkerü- lését ne ismerte volna apró részletességgel.

Ez annál könnyebben ment, mert a horgászok közismerten szeretnek halászélményeikről színes meséket mondani.

Tudta, hogy pontyot nemcsak főtt kukoricával, de búzával és krumplival is lehet fogni, hogy a dévér a paprikáskenyérre kap a legjobban.

Látott törpefogást kukaccal és piócával. Pimperlák piócapárti volt. Szép törpeharcsa leginkább piócára került horogra. Ismerte a miiinget, a csuhét, a pirityet. Tudta mi a lésza, a vejsz, a szák, a bárka és hogyan halásznak varsával.

Nagy élvezettel nézegette reggelenként a fenékhorgászás ügyes fogásait.

Amikor aztán úgy gondolta, hogy most már ő is eredményesen láthat munkához, — egyik vasárnap este nagy aprólékossággal előadta feleségének hosszú időn át érlelt szándékát, ő is sporthorgász lesz.

Még aznap este az egész család megvitatta Pimperlák papa különös szándékát. Leánya szerint igen előnyös lesz papára a szabad levegőn űzött foglalatosság.-r- Pihen, nem idegeskedik, megjavul az étvágya, s talán meg is hízik.

Pimperláknéban, ebben a kövér, pirosarcú, örökké konyhaggndjait síró aszszonyban a férj szándéka jóízű reményeket keltett életre.

— Legalább változatosabb lesz a konyha. A sok bab, krumpli és káposzta után jó lesz egy kis halacska.

Szája már előre érezte a jóféle ízeket. Képzeletében rácos ponty, kirántott harcsa, csukapörkölt, halpaprikás, resre, ropogósra sült dévérek úsztak el sorban és ő is megszavazta Pimperlák papa legújabb »vállalkozását«.

Egy pillanatra ugyan átfelhőzött emlékezetében Károly néhány gazdasági kísérlete.

— Az almabor, amelyből borecet lett, a sertéshízlalás, amely egy hálószobát vitt el, a csirkenevelés, amelyet tönkretett a vész.

De elhessegette magától a kellemetlen és visszahúzó emlékeket és tovább készítette, sütötte, főzte gondolatban a sokféle ízletes halétket.

Pali, legidősebb fia vállalkozott arra, hogy költségkímélés céljából maga készíti el a pecálokat. Ügyeskezű, fabrikáló ezermester volt ez a fiú, éppen ezért Pimperlák ígéretét boldog mosollyal köszönte meg.

Gyurka, a legkisebb Pimperlák pedig megígérte, hogy mindenféle cipelést elvégez. Lehordja a pecálokat, elkészíti a csalétkeket, kukacot ás, piócát szed, hazahozza a papa által ejtett zsákmányt.

Pimperlák Károly boldogan sóhajtott fel, az első nehézségen szerencsésen túlesett. Családja igyekezetén felbuzdúlva ő maga is szentül fogadkozott, annyi halat hoz az asztalra, hogy csömörlés lesz a vége.

A halfogás csak ügyesség kérdése; Volt idő, amikor száz halacskát is fogtam néhány félóra alatt. Igaz, azok nagyon aprócskák voltak. Pirosszárnyú keszegek és snicigek. Gyermekésszel, gyermekszerszámmal kis halat, most pedig éretten, modern horgászfelszereléssel nagyokat fogok.

A meggyőzés és a bizalom növelése érdekében kétszer is megismételte mon- dókáját.

Igen ám, de egyelőre hiányzott az érett ész mellé az a bizonyos modern felszerelés.

(Folytatása következik)