Petőfi Népe, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

Kint, a tanyákon is várják a párt szavát Az iskolák és pedagógusok helyzetéről tárgyalt a bajai tanácsülés Értelmiségi ankét megrendezésére született határozat A Bajai Városi Tanács ülésén A minap Bugac dalban, vers­ben megénekelt vidékén jár­tunk. A meleg nyári napokon délibábot ringató, végeláthatat­lan legelői, szilaj ménesei már sok évvel ezelőtt eltűntek, csak a néphagyomány, a régi öregek elbeszélései őrzik emléküket. A hajdani pusztaságon tanyá­kat építettek a földhöz jutott sze- gényparásztok, a feltört legelő­kön kukoricát, búzát, rozsot ter­meinek. Bugac község 31000 hold kiterjedésű határában 5500 ember él, többségük a tanyavi­lágban. A lakosok zöme még egyénileg gazdálkodik, de már több mint 1000 holdat egyesít magában a Béke Termelőszövet­kezet. Á Szövetkezet eredményes talajjavító trágyázás! kísérleté­vel és még 'bátrabb, nagyszabá­sú terveivel jelenleg az érdeklő­dés középpontjában áll. A köz­ség dolgozói közül sok embert foglalkoztat az állami gazdaság is, amelynek területe a 4000 hol­dat meghaladja. E nagykiterjedésű tanyavilág lakói, ha nehezebben és talán később is, de azért x-endszerint értesülnek az ország-világ ese­ményeiről, Egyetértéssel, elismerően vélekednek Kádár elvtáns beszédeiről, isme­rik a községi tanács terveit, el­gondolásait és felháborodva fo­gadták az ENSZ ötös bizottsá­gának hazánk belügyeibe be­avatkozó, rágalmazó jelentését. Sokan telepes rádiót hallgatnak. A posta még a legtávolabbi helyre is kikézbesíti az újságot. Az emberek tájékoztatásában igen fontos szerepük van a he­lyi kommunistáknak, akik a ta­nyaközpontokban vasárnapon­ként kisgyűléseket hívnak össze politikai és gazdasági kérdések megvitatására. A bugaci kommunisták nagy gondot fordítanak a pártonkívüli dolgozókkal való kapcsolat erősítésére, ápolására. A községi párt-alap- szervezetnek 28 tagja van és ezek közül 26 egyéni paraszt. Párt-alapszervezet működik a termelőszövetkezetben és az ál­lami gazdaságban is. A községben számos emberrel beszéltünk. Mindegyiknek az volt a véleménye, hogy a párt- szervezet most jól dolgozik. A kommunistákat dolgos, szorgal­mas, példamutató embereknek ismerik a községben. Rosszat még keresve sem tudnak rájuk mondani. Elmondták, hogy Laczi elvtárshoz, a pártszervezet tit­kárához bátran fordulnak pana­szaikkal, kérdéseikkel. A párt jó tömegkapcsolatát mutatja, hogy a párt rendezvé­nyeit igen sokan látogatják. Jól sikerült a május 1-i ünnepi fel­vonulás és több százan vettek részt az alkotmányünnepi nagy­gyűlésen is. A párt segítő mun­kája eredményeképpen több mint ezren voltak a közelmúltban tar­tott ifjúsági találkozón. Mit várnak a pártszervezettől a helyiek? Horváth István pártonkívüli középparaszt úgy válaszolt érre: Vasárnap délelőtt 9 órakor állattenyésztési és növényter­mesztési kiállítás nyílik meg Csávolyon a község mezőgazda- sági állandó bizottsága és a köz­ségi állattenyésztő egyesület ren­dezésében. A kiállításon a csá- volyi dolgozó parasztokon kívül résztvesz Bácsbokod, Felsőszent­—• ezután is foglalkozzon a ml problémáinkkal. Adjon választ kérdéseinkre és tájékoztasson bennünket, Mi dolgosó parasstok ennek a rendszernek vagyunk a hívei. A kommunisták emeltek fel bennünket az elmaradott cse­lédsorból. Azt kérjük, jöjjenek ki hozzánk még sűrűbben, be­szélgessenek velünk, az okos szót szívesen hallgatjuk. Igen. Az emberek mindenütt, a tanyákon is, a párt szavát, a kommunistákat akarják hallani. S Bugacon — megállapításunk szerint — jól látja el ezt a fel­adatát a pártszervezet. —N— iván egyénileg dolgozó paraszt­sága is, valamint több termelő- szövetkezet és a Bajai Állami Gazdaság. A kiállítás megnyitá­sának napjára egésznapos prog­ramot állítottak össze, amelyben igen érdekesnek ígérkező szak­előadások is szerepelnek. művelődési és oktatási problé­mákat tárgyaltak meg, valamint az 1957. évi pénzügyi terv tel­jesítését és több fontos ügyet. Érdekessége volt ennek az ér­tekezletnek az a határozat, me­lyet az iskolák és óvodák tan­termi helyzetének megjavítására hoztak. Javasolták, hogy a ta­nyai iskolák mindegyikébe ve­zessék be a villanyt és határo­zat született arra vonatkozólag is, hogy a tanács ezután többet törődjék a pedagógusokkal, po­litikai továbbképzésükkel. Sok szó esett az iskolás gyermekek magatartásbeli neveléséről is. Ezzel kapcsolatban a tanácsta­gok elhatározták, hogy a bajai általános és középiskoláknak ki­dolgoztatják az egységes helyi rendtartását. A vita során fel­merült még a bajai tanítóképző sorsa is. Á bajaiak nem helye­selték a kormánynak azt az in­tézkedését, hogy a 86 éve mű­ködő tanítóképző intézetet meg­szüntessék és elhatározták, hogy a legilletékesebbekhez fordulnak annak érdekében, hogy a peda­gógiai akadémia Baján nyerjen elhelyezést. Érdekessége volt ennek a ta­nácsülésnek, hogy a tanácstago­kon kívül számos vállalat dolgo­zója, egyénileg dolgozó paraszt és értelmiségi vett részt. A ta­nácsülésen elhatározták, hogy Baján is megismétlik a Kecske­méten már megtartott értelmi­ségi ahkétot, melynek előadójául meghívják Dallos Ferenc elvtár­sat, a megyei tanács VB-elnökét; Kiskunhalason láttuk — hallottuk , s s hogy az utóbbi években vá­rosfejlesztés céljára igen so­kat fordítottak. — Amíg 1954-ig, tíz év alatt a fel- szabadulás után mindössze 37 ház épült lakóház- és lakásépítési akció keretében — addig az elmúlt három évben 157 új épülettel tere­bélyesedett a város. I s | hogy a város homokjainak hasznosítására telepített 50 holdas gyümölcsfaiskola ma már 120 holdon gazdálko­dik s több, miht 400 000 da­rab csemete nevelkedik benne. i 3 i hogy a jelenlegi szociális otthon mellé egy újabb 30 -—50 férőhelyes otthon épí­tését tervezik, amely csu­pán a kiskunhalasi elaggot­taknak adna ellátást. ! s t hogy több kilométer hosz- szúságú út és járda kiköve­zése történt meg pár év alatt. Említésre méltó a malomhoz vezető utca s a bödoglári kirendeltséghez vezető bekötőút kőburko­lattal való ellátása. i . hogy fejlesztik a külső ta- nyárészek kereskedelmi há­lózatát. Tajón, Bodogláron, Rekettyén, Füzesen eláru­sító hely létesült, most szer­vezik Bogárzó pusztán is. MŰVELŐDÉST, szórakozást nyújt a MEGYEI KÖNYVTÁR. Olvasói rendelkezésére áll minden hétköznap. Mindenkit szeretettel vár a Megyei Könyvtár. 1056 « Jöjjön el a „Hírős Napok" alkalmával rendezendő ŐSZI VÁSÁRRA 1957. évi szeptember hó 28-tól október hó 1-ig, Keresse fel földművesszövetkezeteink pavilonjait, ahol bő választékban válogathatnak a vásárlók. ŐSZI DIVATUJDONSÁGOKBAN, méterárukban, konfekciókban, cipőkben, vasműszaki cikkekben, mezőgazdasági kisgépekben. VASMŰSZAKI CIKKEKBEN iparunk által gyártott új áruk is bemutatásra és eladásra kerülnek. RÉSZT VESZNEK A VÁSÁRON: a kecskeméti, lajosmizsei, kiskőrösi, tiszakécskéi, szabadszállási, kerekegyházi földművesszövetkezetek. FELTÉTLEN KERESSE FEL a Kecskeméti Földművesszövetkezet HALÁSZCSÁRDÁJÁT, Állan­dóan frissen sült halak és halászlé kapható. KÓSTOLJA MEG a Szabadszállási Földművesszövetkezet alföldi birkapaprikását a vasútparkban felállított pavilonjában. A földművesszövetkezetek a Hírős Napok egész ideje alatt árusítanak. LACIKONYHÁK! BORKÓSTOLÓK! Minden áru megtalálható a földművesszövetkezetek pavilonjaiban. Az őszi vásár minden látoga­tóját szeretettel várják a földművesszövetkezetek. 1581 Állattenyésztési és mezőgazdasági kiállításra készülnek Csávolyon 1111111111 A hivatalnokot ahogy régebben neveztük — most a városi tanács előadójának hív­ják. S nem is jutna eszembe e tisztségviselés nevének a meg­változása, ha nem étezném a különbséget már az első pilla­natban a múlt közigazgatási tisztviselőinek általában ismert és Gere István, a kiskunfélegy­házi városi tanács kereskedelmi előadójának ügyintéző magatar­tása között. Dehát érzem, mert olyan szívélyes, ügybuzgó ez az alacsony fiatalember, hogy leg­szívesebben nem is a nemsokat sejtető-mondó hivatali funkció­jának megjelölésén szólítanám az »előadó kartársat«, hanem így: kedves barátom. Újságíró, félig-meddig tehát hivatali ember lévén, könnyen eshetnék azonban tévedésbe, ha a velem szemben gyakorolt ma­gatartását mindenkire nézve ér­vényesnek állítanám, csakhogy... Csakhogy nyílik Gere István irodájának az ajtaja, s egy so­vány, mezítlábas asszony lép be rajta. Elnyűtt teremtés az asszony, a szülés, tizenkét — közülük ma is elő nyolc — gyermek világra- hozatala, gondja-baja, eltartása nyűtte el. Meg a téglavetés. — Meri téglavető családból szár­mazik, téglavetőnek is a fele­sége, Demeter PálnéT Hói itt, hol ott, a faluszéleken dagaszt­ja férjével az agyagot, rakja- simítja formába, kiveti, hogy legyen tégla, — ebből él a csa­ládjával; ki tudná: mióta? Pon­tosan ő sem tudja, nem sokat tud arról, amit úgy hívnak: — »■élet«. Pedig hát ennek az élet­nek a sava marta-apasztotta év­A hivatalnoh, a téglavető asszony, meg a bahahelengye tizedeken keresztül. Nem ismeri a betűt sem, nem tud írni, csak éppen a nevét, olvasni sem tud, analfabéta. — Két elemim van — sírja szinte —, de nem vizsgázhattam. Gyermekkorom óla dolgoznom kellett, tönkretett asszony va­gyok — sóhajtja. A másik leánya miatt kereste fel a kereskedelmi előadót, s amikor az irodába lépett, kicsi kispárnát helyezett az ajtó szögletébe, gondolván, mégsem illik csomaggal odaállítani a ta­nácsi tisztviselő elé. Félénk, fél­szeg szegényke, a székre, amely- lyel azonnal kínálja Gere Ist­, -j j ván, alig mer ráülni. Mint a A megélhetésre, kereseti szárnyatépázott madárnak, re­lehetőségre nem panaszkodik; most nyáron ugyan nem tégla­vetéssel keresték meg a kenye­rüket, hanem napszámba jártak a félegyházi gazdákhoz, — van azonban már szerződésük az egyik állami gazdasággal, ta­vasztól azt a munkát végzik is­mét, ami a szakmájuk, amiben felnőttek, s amiről irígylésre- méltó szeretettel beszél. Nem is e körül a baj, — csa­ládi gondok sanyargatják. — Van egy süketnéma leá­nyom, tizennyolcéves, kétszer annyit eszik, mint a többiek. Szép, fejlett lány, de libapász- torkodni leéli mellette. Megtette azt is, hogy szűzanyameztelenen fürdőit a falu szélén. Mindig at­tól félek, hogy valaki beszorítja és megbecsteleníti. Mert vannak piszkos emberek! De ezért sem jött most a ta­nácshoz, Gere Istvánhoz, mert járt már ebben az ügyben a szo­ciális osztályon, és még is ígérték neki, hogy elhelyezik majd a süketnémák intézetében a sze­rencsétlen leányt, csak várni kell. míg lesz hely, pes a tekintete, sírással pötyög- tetve jön belőle a szó. A másik leánya évekkel előbb férjhez ment, gyermeket szült, de elhagyta egy »ribanc kedvé­ért« a férje; aztán megint ösz- szekerültek (a férj égre-földre esküdözött, hogy megjavul), s az asszony megint szült, ott fek­szik most a félegyházi kórház­ban. A férfi azonban hónapok óta ismét mással él. Nem is tud­ják a címét, valamelyik állami gazdaságban dolgozik, — Mondta az uram, minek ment vissza hozzá — és zsebkendő híján, ültéből mélyen meghajolva, a szoknyája aljába törüli könnyeit —, dehát Iste­nem — eldobjam? a gyere­kem! Nem hagyhatom el, de ha kijön a kismagzatával. há­rom nap múlva a kórházból, nem is tudom, mire fektetem őket. Most vettem három forin­tért egy kis tollat, abba a ván­kosba —■ s könnyes szemét az ajtó sarkába veti. — De nincs pelenka, amibe rakjuk az ártat­lan csöppséget. Gere Istvánnak már a kezé­ben a téglavető asszony leányá­nak a munkakönyvé, amelyik a babakelengye kiutalásához kel­lene, nézi, forgatja, — ám lá­tom a mimikáján, az ajakrágá­sán, hogy bizony nincs' rendben az a munkakönyv. Igen, a má­sodik gyermekét szült és a fér­jétől elhagyott anya 1956. tava­szán dolgozott utoljára. — Aranyoskám — mondja az asszonynak, ezzel, a tőle jól hangzó szavajárással —, erre nem adhatunk kelengyét. — Nem? — Sajnos, erre a munka- könyvre nem jár — s az asszony megérti, hogy a törvény, az tör­vény; bennem pedig csöndben lázad a segíthetnék, hogy a tör­vénynek az olyan »rendkívüli esetekre« szóló módosításáról kellene írni, mint ezeké a, s nemcsak a város, a falu, hanem a társadalmi élet perifériáján is élő embereké. De — amiről nem tudtam — megelőztek a tör­vényhozók, s megelőz Gere Ist-» ván is. — Azért ne siessen aranyos­kám, megpróbálunk még vala­mit —, s kimegy, kisvártatva s boldogan jön vissza. — Beszél­tem Setesné kartársnővel, a szo­ciális osztály vezetőjével. Ván külön szociális keretünk, abból kiutalunk maguknak 400 forin­tot babakelengyére... A névét le tudja írni, aranyoskám? — Azt Valahogy le tudovi. — írja hát ide, az élismer- vényre ... úgy, no, tessék a ki­utalás. Jó egészséget d kis uno­kának, meg a kismamának. Az asszony könny, ein át süt a megkönnyebbülés örö­me, d hála, megy az ajtóhoz, felemeli a fészekpuha tollpihé­vel bélelt vánkoscihát, de még utána szól Gefe István: — Maguknak jár ám szülési segély is, aranyoskám. A férj munkahelyén. Majd segítünk felkutatni. Meg gyermektartás is! — Keziccsókölom — köszön el a téglavető asszony, de az elő­adó kedvesen kioktatja: — Aranyoskám, nálunk nem illő így köszönni! Nem vagyunk mi urak! Ez az utolsó mondat világított rá arra, hogy: miért más ember a tanács előadója, mint volt a múlt közigazgatási hivatalnoka, s arra is, hogy miért van ná­lunk külön szociális keret baba­kelengyére »rendkívüli esetek­ben« is! Tarján István

Next

/
Oldalképek
Tartalom