Petőfi Népe, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-01 / 178. szám

I Ä háziasszonyok gondja A kecskeméti zöldség- és gyiimöicsellátásról — Induljunk bevásárló kör­útra, vegyük vállainkra a házi­asszonyok gondját, nézzük meg, mi a helyzet Kecskeméten a zöldség- és gyümölcsellátásban — határoztuk el minap a szer­kesztőségben. Ezt az elhatározásunkat az is sarkallta, hogy szemünkre ve­tették: sokat ír a lap arról, hogy ennyit, meg ennyit exportálunk, híreket közöl a belső fogyasz­tásra elküldött árumennyiség­ről, számtalan cikkben büszkél­kedik azzal, hogy Kecskemét a zöldség- és gyümölcskultúra központja az Alföldön, de a Hírős Város zöldség- és gyü­mölcsellátásáról hallgat. A belvárosi üzletekben A város közepén lévő MÉK mintaboltban sok szép árut lát­tunk. Veres Béláné, az üzletve­zető elmondta», hogy egyes cik­keket közvetlenül a piacról vá­sárolnak, például paradicsomot és paprikát, azért, hogy friss és minőségi áruval tudják ellátni a város központjában élő házi­asszonyokat. Néha nem kap­nak elsőrendű árut, ilyenkor jogos a reklamáció. A budapesti Csemege- és Élelmiszerkereskedelmi Válla­lat Szabadság téri boltjában Bíró Károly üzletvezető tájé­koztatott bennünket arról, hogy a MÉK-kel jó a kapcsolatuk. De vesznek közvetlenül az egyé­ni termelőktől, termelőszövet­kezetektől, állami gazdaságok­tól is árut; Ugyanezt teszik a Kiskereske­delmi Vállalat Kossuth téri boltjában is, ahol Jakab András üzletvezetőhelyettes hangoztat­ta: — A vevőt nemcsak meg kell szerezni, hanem meg is kell tartani. Ezért törekszünk arra, hogy friss és jó áruval töltsük meg a boltot, természetesen elsősorban primőrrel. Szűk rak­tárhelyzetünk nagyobb mennyi­ségű zöldség és gyümölcs táro­lását nem teszi lehetővé. A peremboltokban más a helyzet Körülnéztünk a város pere­mén is. Itt viszont már nem olyan elégedettek a háziasszo­nyok. Elmentünk a Batthyány utca sarkán lévő MÉK szak­üzletbe. Sütő Vilmos üzletve­zető nagy igyekezettel sürgött- forgott, lesve a vevők kívánsá­gát. Igyekezett azokat kielégíte­ni —, amennyire tőle tellett —, mert itt bizony már nem olyan szép az áru, mint a belső bol­tokban. A zöldbab — enyhén szólva — siralmas volt, az uborka gyenge. — Miért ilyen a zöldbab? — kérdeztük; — Bizony, miért ilyen — szólt közbe egy szatyoros né­niké. — Tegnap a piacon gyö­nyörű zöldbabot láttam, igaz öt forintért. Ez meg itt kettő forint ötven. Nekem az a vé­leményem, hogy inkább fizetek többet, de szebb árut kapjak. — Olyan áru van, amilyet küldenek — szabadkozott az üzletvezető. — Én nem vásáro­lok a piacon, megrendelem a MÉK-kirendeltségtől azt, ami kell és várom, mit küldenek. A Kossuth körúton, a Kiske­reskedelmi Vállalat 39-es számú boltjában Balogh Péter, az üz­letvezető azzal kezdte, hogy ma nem kapott őszibarackot, sa­vanyú almát, tompa zöldpapri­kát; — Általában csak 30 százalé­kát kapom meg a rendelt áru­nak — panaszkodott. — Hol ez, hol az nincs. A háziasszonyok bosszankodnak. Elvesztem a vevőközönséget. Spekulánsok a piacon Ezekután kerestük fel a MÉK kecskeméti kirendeltségét, ahol az előbbiekről beszélgettünk Szmolenszki Lászlóval, a ki- rendeltség vezetőjével. — Nyolc szaküzletünk van. Ezekkel próbáljuk javítani a város zöldség- és gyümölcsellá­tását — kezdte a tájékoztatást. — Igyekezünk ellátni áruval az üzleteket, természetesen csak annyival és olyannal, amilyen nekünk is van. — Nem lehetne több és jobb minőségű zöldség- és gyümölcs- féleségeket szállítani a boltok­ba? — Elkerülhetetlen, hogy a szállításkor ne törődjön az áru. A megrendeléseket előző nap teszik meg, mi másnap teher­autókkal hordjuk szét. Amit a kirendeltségről szállítunk, az természetszerűleg nem olyan friss, mint amit a fogyasztó a termelőtől vásárol. Vannak ne­hézségeink a felvásárlásnál. Ta­pasztaljuk, hogy egyes speku­lánsok a jó minőségű árut fel­vásárolják és eladják az or­szág más vidékein kétszeres áron. Nem beszélek most azok­ról a becsületes kiskereskedők­ről, akik a fogyasztóközönségük- höz mérten vásárolnak. Akik teherautószámra viszik az árut, azok — szerintem — határozot­tan gyanúsak. Véleményem sze­rint egyesek túllépik a kiskeres­kedői tevékenységet és nagyke­reskedelmet folytatnak «-maszek« alapon. Természetesen, csak a legszebb árut vásárolják és a tömegáru már nem érdekli őket, mert az nem hoz olyan nagy hasznot. Több és jobb minőségű árut Ezt mondja Mócza Imre, a városi tanács kereskedelmi osz­tályának vezetője: — Kétségtelen, hogy javult a zöldség- és a gyümölcsellátás a tavalyihoz mérten Kecskemé­ten, de még mindig sok a kifo­gásolni való. A tavasszal olyan tervekről hallottam, hogy a MÉK néhány szaküzletet be akar zárni, azzal a kifogással, hogy nem kifizetődő. Szerin­tem, ha tovább javítják az áruk minőségét, nagyobb vevőközön­ségre számíthatnak. Sóhajda Ferencnek, a Kiske­reskedelmi Vállalat vezetőjé­nek is az a véleménye, hogy a MÉK igyekezzék tovább javí­tani az áruellátást. Kétnapos tanfolyam az agrárpolitikai tézisekből Tanulságok A Magyar Szocialista Mun­káspárt Bács-Kiskun megyei Végrehajtó Bizottsága július hó 39—30-án kétnapos tanfolyamot tartott a párt agrárpolitikájának téziseiből. A tanfolyamon részt- vettek a járási párt-végrehajtó­bizottságok titkárai, mezőgaz­dasági előadói, a járási tanácsok mezőgazdasággal foglalkozó el­nökhelyettesei, a mezőgazdasági osztályok vezetői és mezőgazda- sági jellegű vállalatok megyei vezetői. A tanfolyam során három elő­adás hangzott el, amelynek elő­adója és a nyomon következő vita vezetője Fehér Lajos elv­társ, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja volt. Befejeztük kőrútunkat és most már le tudjuk vonni a ta­nulságokat. Egybehangzó vé­lemény szerint tehát a MÉK- nek tovább kell haladni a meg­kezdett úton, javítani kell a zöldség- és a gyümölcsellátást, csak így biztosíthatja a bol­toknak az állandó vevőközönsé­get. Nagyobb választékot kér­nek a vevők. Helyes, ha több minőségben hoznak forgalomba árut egy-egy üzletbe és a vevő az erszénye szerint tud válo­gatni. Az is igaz, hogy ezek az üz­letek eléggé barátságtalanok, inkább raktárhoz hasonlítanak, mint üzlethez. Az ízléses ki­rakat, a jól csomagolt áru von- zaná a vevőket. Adjanak töb­bet tehát a külszínre is. Tény az, hogy bizonyos ver­seny van az állami kereskede­lem és a magánkereskedelem között. Vannak jelek, amelyek spekulációra mutatnak, erre viszont az ad lehetőséget, hogy az állami kereskedelem sok' esetben nem helyesen osztja el az árut. Ez már országos prob­léma. Éppen a napokban a rá­dió az esti adásában említette, hogy megbeszélést tartott aa országgyűlési képviselők Győr- Sopron megyei csoportja, ame­lyen arról volt szó, hogy kevés és drága mezőgazdasági ter­mék van a megyében. Ezt használják ki a spekulánsok, j Ellenük a tanácsszerveknek és í a rendőrségnek kell felvenni a, harcot. Ugyanakkor az állami I kereskedelemnek is meg kell találni a módot arra, hogy meg­javuljon az áruk terítése, csak így csökken a spekuláció lehe­tősége. Augusztusban újra megjelenik a „Pártélet" c. folyóirat Az MSZMP Központi Bizott­ságának folyóirata, a »Pártélét«, az ellenforradalom óta először, augusztus első napjaiban ismét megjelenik. A folyóirat ezt követően rendszeresen, havonta jelenik meg. A párt közvéle­ménye már sürgette és várja, hiszen régi olvasótábora isme­ri, hogy a gyakorlati pártmun­kában, elvi és politikai kérdé­sekben hasznos tanácsokat adott. E hagyományaihoz hűen, a lap első száma több cikkben foglalkozik az MSZMP orszá­gos pártértekezlete alapján a pártmunka időszerű kérdései­vel. Közli Marosán György elv­társ, »Az egységesen hozott ha­tározatok egységes végrehajtá­sáért« c. cikkét. Bárányos Jó­zsef a Szervezeti Szabályzatról, Szirmai Jenő a pártegységért folytatott harc Somogy megyei tapasztalatáról ír. — Kalmár Györgytől »Az intrikák és rá­galmak ellen« c. cikkét közli a lap. A pártmunka időszerű fel­adatai közül a kádermunkáról, a szakszervezetekben dolgozó kommunisták feladatairól, a pártfegyelmi munkáról, a ter­melés párteUenőrzéséröl, a kom­munisták tömegek közötti mun­kájáról közöl cikkeket. Ezenkí­vül több cikk foglalkozik a párt­munka tapasztalataival. Érméié ti cikk jelenik meg a szocializmus építésének általá­nos és sajátos vonásairól, to­vábbá a burzsoá nacionalizmus­ról és az internacionalizmusról. A folyóiratnak már az első száma is azt a törekvést szol­gálja, hogy hasznos segítőtársa legyen a pártmunkásoknak a párt politikájának megvalósítá­sában és gyakorlati végrehajtá­sában. Az állami gabonafelvásárlásról és a varos idei Költségvetéséról tárgyal! a kiskunfélegyházi tanácsülés Értesítjük a vásárló közön­séget, hogy augusztus hó 1-től, a piactéren ecetpovilont állítunk fel, ahol az ecet­szükségletét minden meny- nyiségben beszerezheti. — Kecskeméti Kisker. V­1214 A napokban ülést tartott a Kiskunfélegyházi Városi Tanács. A tanácsülés napirendjén az idő­szerű mezőgazdasági kérdések és a város ez évi költségvetése sze­repelt. A tanácsülés megelégedetten állapította meg, hogy a város dolgozó parasztsága július 20-ra befejezte az aratást. Az idén semmiféle adminisztra­tív módszerrel sem sürgették a munkákat, az aratás mégis meg­felelő ütemben folyt. Az adógabona beadásáról, va­lamint a szabadfelvásárlásról is szó esett a tanácsülésen. Erről a kérdésről határozatot is hoztak, amely kimondja, hogy a tanács­tagok felvilágosítják a dolgozó parasztságot a kormány állás­pontjáról. Leleplezik az olyan rémhíreket, hogy állítólag köte­Engedje meg a ked­ves Olvasó, hogy a »Kecskeméti séták« nyomán most egy ki­csit hosszabb kirándu­lásra hívjam magam­A százéves Kerekegyháza De jöttek ide messzi vidékekről telepesek: Trencsénből tótok, sőt Bajorországból is 16 család. Ezért gyakori­ak az ilyen nevek: Alpár és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet Igaz­gatóságánál azonnali belé­pésre felveszünk földmű­vesszövetkezeti könyvvitel­ben jártas mérlegképes főkönyvelőt és szakiskolát végzett, ók­levéllel rendelkező mező­gazdasági felügyelőt (agro- nómust). 1221 mal. Látogassunk el a szomszédos Kerekegyhá­zára, amely ez évben ünnepli fennállásának 100. évfordulóját. Sétánkon, illetve kirándulásunkon a falu keletkezését, múltját szeretném bemu­tatni. A község ez évben 100 éves, de már többszáz évvel ezelőtt is volt település ezen a vidéken. — 1240-ből származó okirat már említést tesz Ke­rekegyházáról, majd 1332-ben jelenti a Budai Káptalan I. Károly királynak, hogy bizonyos bir­tokfelülvizsgálat során Budáról Szegedre vezető utat megtette és Kerekegyház á-t is érin­tette. Az akkori település nem egészen mai he­lyén állt, hanem inkább Fülöpháza és Kerek­egyháza betonút melletti részén. Itt találhatók az akkori kerek templom alapjának romjai, mely valószínű névadója volt a településnek. A mohácsi vész után itt is törökuralom kez­dődött. 1559-ben Musztafa budai török vezér be­vételi listáján szerepel többek között Kerekegy­háza, ahol 38 házat zsákmányolt. (Izsákon 18.) A török uralom alatt elnéptelenedett a környező falvakkal együtt és ma kevesen gondolnak rá, hogy Adacs, Baracs, Peszér, Dámány puszták neve mind egy régi település emlékét őrzik. A török uralom után a pusztákat Kunszentmiklós- hoz csatolták. így alakult ki Kunkerekegyháza puszta elnevezés, mely egészen 1930-as évekig Kunszentmiklóshoz tartozott. A puszta egy ré­szét, a mai falunak megfelelő területet 1848 után a jászárokszállásiak kapták meg, akik nyári le­gelőterületnek használták új birtokukat. (Régeb­bi térképeken külön szerepel Kunkérekegyháza és Jászkerekegyháza.) 1857-ben a Jászárokszállás- ról ide települt családok építették az első há­zat, melynek a helyét emléktábla őrzi* lező lenne a gabona egyrészének állami felvásárlására szerződést kötni. Sokan ugyanis ezt mond­ják, arra hivatkozva, hogy a cséplésnél eredménylapot tölte­nek ki. A cséplési eredménylapra pedig a gépállomásnak van szüksége, a cséplőrész kiszá­mításához és a statisztiká­nak, az ország egész gabona­termésének felmérése érde­kében. Nem kötelező tehát a termelő­nek szerződést kötnie felesleges gabonájára, azzal szabadon ren­delkezik. Azt viszont csak helye­selni lehet, ha a termelők a háztartási és vetőmagszükségle­tüket meghaladó gabonájukra szerződést kötnek, eladják az ál­lami, vagy a földművesszövet­kezeti felvásárlónak. Ez haza­fias cselekedet, mert az ország kenyérellátását segíti elő. Érdemes is eladni a felesle­ges gabonát, hiszen az állam becsületes árat fizet érte, s továbbeladás céljára úgyis csak az állam vásárolhat gabonát. A tanácsülés második napi­rendjeként az idei költségvetést tárgyalták meg. A beszámoló is­mertette, hogy a város bevéte­leiből származó 3,5 millió forint mellé az állam 16,5 millió forin­tot ad. A költségvetést a taka­rékosság jellemzi. Az ellenforradalom által okozott 35 milliárdos kárt Kiskunfélegyháza város is megérzi, ezért csak a leg­szükségesebb igények nyer­hetnek kielégítést. A két napirendi pont vitájá­ban szép számban szólaltak fel a tanácstagok, örvendetes jelen­ség a félegyházi tanács életében, hogy a tanácsülések az utóbbi időkben mindig élénkek, sok a hozzászóló. A hozzászólásokból pedig az tűnik ki, hogy a tanácstagoknak jók a kap­csolataik választóikkal, is­merik és szívügyüknek tart­ják problémáikat. Csupán néhány olyan tanácstag volt, akik hosszabb ideje nem tettek eleget tanácstagi köteles­ségüknek. A tanácsülés most úgy döntött, hogy ezek vissza­hívását javasolja a választók­nak* Romancsik, Trepak, Oberfrank, Kaldenecker. — Nem csoda, ha ez a sok nyelvű lakosság nem értette egymást és mint a némák, mutogattak, így alakult ki a Kukália, az országszerte ismert gúnynév, melyet ugyan régebben nem volt taná­csos emlegetni a vérmes kerekegyháziak előtt. Magam is ismertem egy jó öreget, a Gureny bá­csit, aki még Trencsénben született és csak pár szót tudott magyarul. Ma pedig alig akad, aki ismerné nagyapja, vagy dédanyja anyanyelvét. A sok nemzetiség testvéri összefogásban épí­tette új faluját. Az első bíró, Ficek János, 48-as huszárkapitány volt. Az évszázados pusztát be- fásították, Farkas János vezetésével hatalmas er­dőt, szőlőt és gyümölcsöst telepítettek. Felépültek az egyenes utcák, a régi kis községháza (főutcai Tassi-ház helyén), vele szemben a nádfedeles is­kola. A FÖLDSZÖV-bolt épülete eredetileg ima- ház volt. 1906-ban indult meg a vasút, 1911-ben épült a református templom, 1913-ban pedig a ka­tolikus templom készült el. A mai szép iskolát 1930-ban fejezték be. így alakult ki a község mai képe. Megemlékeztünk már pár régi emberről, de meg kell még emlékezni az öreg Bedő doktor bácsiról, aki majdnem 50 éves működése alatt sok beteget gyógyított, sok szenvedést enyhített. A régi taní­tóról, Kozák Árpádról, aki 40 évig oktatta a gye­rekeket, tanította fáradhatatlanul a felnőtteket. Sétánkat fejezzük be, és a mái községet majd egy más alkalommal mutatom be. Dr, Kosik. Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom